Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-07-01 / 26. szám
BUDAPEST. Melléklet a „Politikai Újdonságok“ 23-ik számához. 1874. julius. MAGYAR GAZDA. Szerkeszti MADAY IZIDOR. Megjelen minden kő elején egy nagy féltvén. Hetedik szám. A „Magyar Gazda“ tisztelt olvasóihoz! A jelen számtól kezdve, az eddig dr. Farkas Mihály tapintatos szerkesztése mellett megjelent „Magyar Gazda“ szerkesztését alulírt vette át. Érzem, hogy érdemteljes elődöm után nem lesz könnyű a „Magyar Gazda“ tisztelt olvasóinak rokonszenvét kinyernem, ugyanazért iparkodni fogok ezt elérni az által, hogy a legjobb és legnépszerűbb gazdasági írók közleményeivel a „Magyar Gazda“ tartalmát lehető változatossá tenni fogom. Midőn e néhány szóval magamat szíves figyelmükbe ajánlani bátorkodom, még azon kérést intézem a t. olvasókhoz, hogy a közügy érdekében esetleg kívánságaik, észrevételeik, vagy egyéb közlendőkkel e lap hasábjait minél sűrűbben vegyék igénybe, miután egy gazdasági szaklap rendeltetésének csak akkor felelhet meg, ha a gazda közönséggel folytonos érintkezésben áll, és a gyakorlati gazdák eszmecseréjének szolgál. Máday Izidor:Lakása és szerkesztői iroda Budapest V., Nádor utcza 11.) Tanuljunk a bolgároktól! Ha jól körültekintünk az országban, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék vizsgálódó szemeink előtt azon körülmény, hogy bár éveken át üldöz bennünket a szárazság — azon vizeket mégis, melyek rendelkezésünkre állanak — nem tudják méltányolni, s azok áldásait földjeink öntözésével hasznunkra nem fordítjuk? Hány százezer gazdának nem foly egy vagy más kisebb nagyobb folyó, vagy patak birtoka szélén, és kérdem: hányan törekszenek e nagy előnyt felhasználni? Valóban igen kevesen, e tekintetben nem bir a kellő érzékkel sem gazdag, sem szegény. Azon kevesek közt, kik ez irányban az úttörők közzé tartoznak, megbecsüléssel kell megemlítenem Albrecht főherczeg ő fenségét, ki m.óvári uradalmában elsőrendű rétöntözéseket alkotott, de különösen ki kell emelnem azt, hogy a mosoni Duna-ágból gőzerő segélyével emelteti ki a vizet s öntözi rétjét, hogy ekként az eddig uradalmában tapasztalt szénahiányt pótolja. A második birtokos, ki tudtommal folyó vizet emel fel rétjeire, Almásy ismert derék hazánkfia, kis tiszabői birtokán 80 holdnyi rétet öntöz a Tiszából, Gwynneféle gőzszivattyú segélyével. Másnemű öntözések , hol víztartók tavak vize használtatik fel, vagy kisebb folyócskák, hol a víz könnyű szerrel az öntözendő térre vezethető , több helyütt találhatók az országban, —ilyen igen csinos öntözés szemlélhető Pest körül is egy pár ponton — Fóthon például és Martonvásáron Fehérmegyében gróf Károlyi István és gr. Brunswick urak birtokain.*) *) Fehérmegyében Károlyi György gróf csurgói birtokán is van mesterséges rétöntözés. S z e г . De e könnyebb szerrel eszközölhető — mondhatnám természetes öntözési műveletekről nem kívánok szólani — habár ezekre nézve is kijelentem teljes elismerésemet az előretörekvő birtokosok irányában, ezúttal csak is azon nemére kívánok az öntözésnek vonatkozni, mely nagyobb mesterséggel, költséggel eszközölhető. És ez a folyamok, — az öntözendő parti földeknél alacsonyabban álló — vizének öntözési czélokra leendő felhasználása. Ez öntözési mód különösen fontos nálunk, hol szerencsétlenül nagy vizeink szabályozásánál az öntöző csatornákról az intéző fek megfeledkeztek, mezőgazdaságunk kiszámithatlan s tán örökre pótolhatlan kárára. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy segítsünk magunkon ahogy tudunk. — Emeljük ki a birtokunkat átszelő, vagy a mellett elfutó folyamok és patakok vizét szomjas földeinkre — ,s gazdagítsuk e miveleteink által birtokunkat, s ezzel önmagunkat s közvetve az ország termelését gyarapítsuk. Azért emeltem ki a fentebb említett két folyamvizzel öntöző főurat, mert ők e téren valódi úttörők, s követésre méltó példával elöljárók lévén, a magyar mezőgazdaság jótevői sorában említendők. Utánuk azután nagy űr támad, a közép és kisebb birtokosok tétlen tömegében, nincs utánzó eddigelé talán senki, ezután következik egy szerény, észre alig vett, félig barbárnak tartott, fecskeként bevándorló népcsoport — a bolgárok — kik évről évre nagyobb számmal látogatnak el hozzánk s bérlenek kis területeket, vizek partjain — és egyszerű vizemelő gépeikkel, melyeket ló hajt, emelik ki a szomszéd folyó patak vagy tó vizét, és űznek oly kertészetet, milyenről a mi jó magyar hazánkfiainak fogalma is alig van. 20—30—40—60— frtnyi bérfizetés mellett holdanként szép összegekkel térnek vissza a télre családjaikhoz, hogy a tavasz közeledtével ismét visszatérjenek ama vendégszerető földre, mely valóban oda sülyedt már, hogy rajta minden idegen jobban meg tud élni, mint annak sajátképem urai. Vigyázzunk, jó hazámfiai, nehogy tovább csúszszunk a lejtőn, melyen megindultunk, mert a lejtő alján a végelszegényedés örvénye tátong, melybe bele fogunk esni mi és minden nép, mely magát elhagyja, s nem tanul mások jó példáján és viszont kárán is. Menthetlenül elvesz azon nép, mely szemeit nem használja a látásra és füleit a józan intő szavak meghallgatására. Mindezt nem egyedül a bolgárokról felhozott példára vonatkozólag mondottam; azok hangja szorgalmas szak ügyessége igen is szintén olyan dolog, mit meg kell látnunk és követnünk, de utoljában csak azt akarom az érdeklett közönséggel megértetni, hogy a szakértelem és szorgalom napjainkban oly jelszavakká váltak, melyek nélkül sem egyes, sem nép többé nem létezhetik. Visszatérve bolgárjaimra — valóban becsüléssel kell az ő erőfeszítésüket — vállalkozási szellemüket s ügyességüket tekintenünk, melynek eredménye nem csak rajtunk, de földbirtokosainkon is jótékonyan mutatkozik, a mennyiben számos helyen oly területek, melyeken eddig csak szerény 4 — 5 vagy akár 10 frtnyi évi bér volt csak elérhető, 20 — 30—60 frtot jövedelmeznek. Mily különbségnek kell lenni már most az ily földek vételárában is, nem önként következik-e, hogy azok örök ára legalább is megkétszerezte, vagy háromszorozta magát? Íme mit nem tesz a hangya-szorgalom! Érdekes látni mint állítja fel a bolgár, amint kibérlett földjére teszi lábát, egyszerű, saját kezével faragott vizemelő gépét, mint hányja fel a földön vizvezető hancsikjait, mint látja el minden egyes veteményágyát keskeny csatornácskákkal, melyen a vizet növényeire vezetni fogja; úgy dolgoznak ez emberek mintha mindannyian született mérnökök volnának. S ha kerti telepek teljes díszében áll, hinné-e valaki, hogy egy hold földjüknek a termése 200—300— 400 forintot ér meg átlagosan? mely összeget nemcsak a nagy fogyasztó főváros, de kisebb városaink mellett is el tudnak érni. Vegyünk tehát példát az idegen népfajtól jó hazámfiai, tanuljuk megismerni a vízöntözés áldásait, tanuljuk meg azokat hasznunkra fordítani, átalában tanuljunk a bolgároktól vállalkozási szellemet, szakértelmet és hangya szorgalmat. Budapest, jun. 25. Kenessey Kálmán: A drótférgek. A drótféreg elnevezés alatt a mezőgazda és kertész a szökcsér (Elater, Agriotes) bogarak pondróit szokta érteni, mely igen elterjedt hosszúkás bogarakat olvasóink kétségkívül azon tulajdonságuknál fogva ismerik, hogy mellükben mozgékony tüske van, melynek segélyével, ha hanyatt fekszenek, magukat felpattantják. A szökcsér pondrók tökéletes kifejlődésük idejéig, azaz, míg bogár lesz belőlük, 4—5, sőt némelyek állítása szerint 7 évig is élősködnek a földben, gabonaneműek, kerti vetemények, sőt fiatal gyümölcscsemeték szárait és gyökereit pusztítva. A szökcsérek több fajainak pondrói mindannyian igen kevéssé s legfölebb a színtünetben különböznek egymástól. A pondrók nagysága életkoruknál fogva igen különböző és 10—18 m. méter közt váltakozik. Leginkább hasonlítnak ezen pondrók bőrüknek simasága, fénye és szarunemű alkatánál, valamint testalakjuknál fogva, az átalánosan ismert lisztrejtény (Tenebrio molitor) pondróihoz, vagyis az úgynevezett lisztféreghez, melyeket éneklő madarainknak szoktak eledelül adni. A drótférgek feje csúcsos, hengerded, felülről lefelé lapított; testök a fejen kívül 12 világosabb vagy sötétebb sárgaszínü gyűrűből áll, melyeken egyes szőrszálak mutatkoznak; hat lábbal birnak, melyeknek végtagja öt kocsányból s egy karmacsból alkotvák. A testgyűrűk majdnem egyformák, csak a 2-ik és 3-ik rövidebb, s az 1 és 12-ik valamivel hosszabb a többinél; aztolsó gyűrű a mászásnál a test utántolására szorul. Az olvasó tájékozására a legelterjedtbb és legkártékonyabb szökcsér faj, a vetési telecsér (Elater (Agriotes) segetis Linné) rajzát, szökilő-