Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-14 / 2. szám

JANUÁR I. 1874. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. állapotba helyeztetett s a karlista és szélső demokrata lapok mind elnyomattak.­­ (Az uj kormány.) Az uj spanyol kor­mány tagjait a „Köln. Ztg.“ következőleg ismerteti. Az uj kormány lényegileg abban különbözik elődjétől, hogy a föderális köztár­sasági párt, mely a szétütött kortesnek több mint 3/4 részét képezte, nincs benne képvi­selve. Még Maisonnave és Carvajal, Castel­­lár konzervatív barátai is kihagyattak a névsorból. Két tag kivételével az új kor­mány olyan emberekből áll, kik Amade király alatt miniszterek voltak. Az el­nökséget Serrano tábornok, de la Torre herczeg, az alcoleai győző, Spanyolország 1869—70. évi régense viseli. Az a vélelem volt róla elterjedve, hogy hajlandó volna „az alcoleai hídon visszamenni,“ vagyis az általa elűzött dynastia érdekében síkra lépni. Eddigi magatartása azonban ezen föl­tevést még nem igazolta. Sagasta külügyér oly ember, ki ambitiosus, személyes czélok hajhászása által már eddig is sok zavart oko­zott Spanyolországban, ő a fő okozója azon viszályok és egyenetlenségeknek is, melyek következtében Amadeo lemondott. Topete tengernagy sem barátja az alfonzistáknak, ámbár előbb Montpensier herczeg jelöltségét pártolta. Figuerola igazságügyi miniszter a fennebbi háromnak jó barátja, a szeptem­beri forradalom után többször igazgatta a pénzügyeket s a senatus elnöke is volt. Valamint Figuerola, úgy Becerra kereske­delmi és Echegaray pénzügyminiszter is a radikális monarchista párthoz tartoznak. Jav­ela hadügyér nem játszott eddig jelen­tékeny politikai szerepet. Nevezetes állást foglal el a kormányban Garcia Ruiz bel­­ügyér, az egységes köztársasági elv erélyes zászlóvivője. A kortesben hosszú időn át egymaga képviselte az elvet a föderális köz-­ társaságiakkal szemben.­­ (A belügyminiszter körlevele.) Az új kabinet belügyminisztere január 7-én kör­levelet intézett a tartományi kormányzók­hoz, melyben Pavia tá­bornok „hazafias“ föllépését igyekszik igazolni. A körlevél ezt mondja: Midőn a nemzetgyűlés Castellár erélyes politikáját elitélte, ezzel az ország felosztását szentesité. E pillanattól fogva a nemzeti egység meg vala semmisitve és az ország egyedül az összes szabadelvű pár­toknak a valódi konzervatív spanyol köztár­saság zászlója alatti egyesülésétől várhatta­­ megmentését. A körlevél védelmezi Pavia eljárásának törvényességét, és kiemeli, hogy az egész nemzet örömmel fogadta az új kor­mányt, mely a rend helyreállítására,az ország integritásának megóvására, a hitel emelé­sére és a jog oltalmára törekszik. Az új kor­mány azt akarja bebizonyítani,hogy a rend megfér a köztársasággal és a szabadsággal, s hogy a rendet helyreállíthassa, a legeré­lyesebb eszközöket fogja alkalmazásba venni. Ez iratból kitűnik, hogy Serrano és tár­sai a franczia eseményeket akarják másolni. Ők is — mint Mac-Mahon párthívei — „valóságos konzervatív köztársaság“ alapí­tásán fáradoznak s az ország megmentése czéljából folyamodtak az erőszak eszkö­zeihez. — (Castellar tiltakozása.) Castellar ja­nuár 5-én az államcsíny ellen intézett tiltakozást tett közzé. A fölötte rövid, de érdekes okmány így hangzik: „Lelkem egész erejéből tiltakozom a brutális erőszakosság ellen, mely az alkotmányozó gyűlés küszö­bén elkövettetett. Lelkiismeretem elválaszt a demagógoktól, lelkiismeretem és becsüle­­tem elválasztanak azon politikai helyzettől is, mely épen most a szuronyok hatalma által létesült.“­­ Azóta a föderalista párt régi vezérei: Salineron, Pi­y Margall és Figu­­eras fölszólították Castellart, hogy működ­jék közre a föderalista párt újjászervezésén, de Castellar „megbotránkozva“ utasította el. —­­ (Legújabb tudósítások.) Madridból azt a hírt táviratozzák, hogy a kormány a kortest egy év előtt össze nem hívja, miután előbb a karlista és kommunista fölkelést akarja elnyomni. Albacateba, melyet a kar­listák fenyegetnek, erős csapat indult. Dominguez tábornok a karthagenai felke­­lőknek 24 órai gondolkodási időt engedett a vár átadása végett. Az Atalaya-erőd elfog­laltatott.­­ Ekközben Spanyolország egyik legvirágzóbb városában Barc­ellonában tört ki a polgárháború, melyről a követ­kező távirat tudósít: Barcelona, jan. 8. (Éjjel.) A föderalisták a műhelyekben és gyárakban a munkabeszüntetését eszközölték. Ma reggel számos munkás­csoport a csapatok által szétveretett. Tizenegy órakor Hostalfranchában egy vadászkapitányt revolver­­­­rel agyonlőttek. Ez volt a jel az ellenségeskedések­­ megkezdésére. A föderalisták, Hostalfranchoból kiűzetve, egy külvárosba menekültek, a­melyből szintén kiszoríttattak. Három órakor a nagy szám­ban fölállított torlaszok ágyutűzzel foglaltattak el. A veszteségek mindkét félről tetemesek. Arra készülnek, hogy a harcz holnap újból fog kez­dődni. Úgy hírlik, hogy a fölkelést az „Inter­nazionale“ szerve­zte. A város kinézése igen szo­morú. Madrid, jan. 12. Karthagena a kormánycsa­patok által elfoglaltatott, a lázadók főnökei egy hajón elhagyták a várost. A pápaválasztásról szóló uj constitutió. A pápa választására vonatkozólag IX. Pius még múlt évben adott ki egy uj con­­stitutiót. A „Köln. Ztg.“ most közli e con­­stitutiót következő bevezető sorokkal: „Ha fordításban közöljük egyikét a leg­fontosabb okmányoknak: IX. Pius pápa constitutióját: „Apostolicae sedis, munus“ stb. 1873. május 28-ról. Ez által az eddigi ősi pápaválasztás egészen megváltoztatta­­tik, úgy hogy méltán kérdezhetjük, a régi vagy uj kath. egyház-e ez? Még csak azt jegyezzük meg, hogy ez azon okmány, mely­ről a hit bejárta a világot és melynek léte­lét tagadták, mert tévesen „Praesente cada­vere“ czimü bullaként volt idézve.“ Az uj pápai constitutiót egész terjedel­mében itt következik : „Pius pápa, isten szolgáinak szolgája, örök emlékezetül. A szent széknek hivatása és kiváló köteles­sége, hogy annak jelen és jövő sérthetlenségéről gondoskodjék. Miután ellenségeink szemérmet­lensége mindent elkövet, hogy a szent hatalom szabad gyakorlatát meggátolja, isten segedelmével és kegyelmével mindenütt ébrek leszünk, hogy azt sértethetlenül megóvjuk és fentartsuk. És hogy az halálunk után se károsíttassék meg, ha a választó­gyűlést meggátolni, vagy bármi módon megzavarni akarnák, kénytelenek vagyunk a Péter legmagasabb székét elfoglaló utód választásáról gondoskodni. Azok után ugyanis,ami azon embe­rek részéről történt, kik a kath. hit ellenségei lévén, a világáramlat szelétől hajtva a legfőbb kormányzatot vezetik s mit külföldön levő­­tiszt, püspök-testvéreink ellen is mivelnek, mindent lehet várni. Sziveikben tán már eddig arról gondolkoz­nak, hogy titokban vagy nyilvánosan miként vigyék azt keresztül, hogy legközelebb ne válasz­tassák pápa, vagy ha igen, olyan választassák, a ki rész czélzataiknak hódol. Ezért követjük bol­dog emlékezetű elődünk VI. Pius pápa példáját, ki szintén nagy szorongatások közt volt s nem késett a keresztény köztársaság segítségére sietni, s gondoskodunk óvszerekről az egyház jelen s jövendő veszélyei ellen. Miután látjuk, hogy napról-napra új nehéz­ségek merülnek föl, bevalljuk, hogy az időviszo­nyok új megszorításokat tesznek szükségessé. Ezen s más indokokból a jelen iratban inkább arra fordítunk gondot, hogy halálunk után köny­­nyü módon s kellő gyorsasággal választassák egy római főpap, mint arra, hogy a szertartások s szokásos ünnepélyességek pontosan megtartassa­nak, melyekkel ily nagy fontosságú ügy eddig elintéztetni szokott. Ezért saját elhatározásunk és apest, hatalmunk alapján megszüntetjük nemcsak a megtartandó vá­­lasztógy­űlésre vonatkozó,hanem átalában mindazon törvényeket, melyek a választási helyre (t. i. hol a római főpap meghalt), szertartásokra s szoká­sokra vonatkoznak, melyek azonban nem tartoznak a kánonjogi választás lényegéhez s teljességéhez. Jól tudjuk ugyan X. Gergely „Ubi periculum“, V. Kelemen „Ne Romani“, VI. Kelemen „Licet in constitutione“ (1351.), IV. Pius „In eligendis“ (1562.), XV. Gergely „Aeterni Patris“ s „Decet Romanum Pontificem“ (1621.), végre VIII. Orbán „Ad Romani Pontificis“ (1626.), a XII. Kelemen „ Apostolatus Officium“ (1797.) nevű constitutioi­­ból, hogy e törvények, ha épen semmi vagy csekély veszélyek s akadályok forognak fenn, bölcsen és szigorúan megtartandók. Miután azonban a körül­mények úgy alakultak, hogy mindentől lehet tar­tani , úgy azon ravasz emberek részéről, kik magukat katolikusoknak nevezik , mind azok részéről, kik a szakadárok táborához tartoznak, feloldozzuk összesen s egyenként bibornok test­­véreinket amaz esküjök alól, melyet az említett constitutiok pontos megtartására tettek. És mindez nemcsak a mi halálunk után bekö­vetkezendő választásra vonatkozik, hanem a későb­biekre nézve is, ha az fogna történni, hogy utódaink Péter legszentebb székén korai halál, vagy bármi­­más okból nem lennének azon hely­zetben, hogy az utánuk következő választás iránt intézkedjenek. Miután jól tudjuk, hogy az apostoli consti­tutiok, főleg pedig IV. Pál „Quum Secundum“ constitutiója szerint a legszigorúbban büntettetik az, a­ki a pápa életében és tudta nélkül a követ­kező pápa választásáról másokkal tanácskozik, a római egyház bíbornokait föloldozzuk e tekintet­ben, úgy hogy nekik szabadjon még a mi életünk­ben is mind arról gondoskodni, a­mi az ügy szentségével és a czélszerű gyorsasággal össze­egyeztethető. Ennélfogva szabadságukban áll a választás napjának megállapítása és mind az iránt tanács­kozni, a­mi a római főpap kellő időben való és szabad megválasztatása szempontjából czélszerű­­­nek tűnik föl. — Mi a választás helyét illeti, hová a választógyűlés össze lesz hivandó, jogában áll annak, kit halálunk után e tiszt szokás szerint megillet, azon esetre, ha — a mitől tartunk — Rómában a választás nem lesz szabadon megejt­hető, hogy a választógyűlést Monaco fejedelem­ségbe, vagy valamely franczia városba, vagy akár Máltába is hívja össze vagy bármi más helyre, hol teljes szabadságban lehet végrehajtani a nagyfontosságú ügyet. Azt azonban meghagyjuk mi is, mint elő­deink tevék, hogy míg a mindenható isten végtelen kegyelme minket életben tart, a bibornokoknak nem szabad azon személye iránt tanácskozásokat és értekezéseket tartani, a ki utódunknak meg­választandó. Miután ez ügy a legnagyobb fontosságú és a főpap kellő időben való megválasztatásától függ az egyház egysége, jólléte és nyugalma, meg­hagyjuk apostoli hatalmunknál fogva, hogy a kath. egyház bibornokai szent engedelmességgel és a kiközösítés büntetése mellett constitutiónkat teljes mértékben és híven megtartsák. Boldog emlékű VI. Pius elődünknek, a le­­győzhetlen bátor pontifexnek „Quum Nos supe­riori anno“ czimü constitutiójában foglalt e sza­vakkal végezzük : Az irgalmas isten szivére a szent lélek iránt való sziveinkbe öntött szeretőire, azon eskünek szentségére, melylyel a bibornokok szent gyüle­kezetébe befogadottak mindegyike arra kötelezte magát, hogy Krisztus egyházát vérig fogja oltal­mazni és védelmezni, arra intjük valamennyit együttvéve és mindegyiket külön, hogy a ke­­resztyény hit e nagy veszélyében a személyes indo­kokat mellőzni fogja az isten dicsőítése,­­ az egyház nyugalma érdekében és készséggel egyetértőleg, azon egy gondra fog súlyt fektetni, hogy Petrus hajója ne nagyon soká hányattassák ily viharok által, a vezető és kormányzó hiányá­ban ne legyen kénytelen ingadozni, hogy az egész katholikus föld, miután mindenfelől annyi farkas ront a bárányokra, személyi tekinteteknél fogva ne soká nélkülözze pásztorát és őrzőjét, a­kitől meg­ 15

Next