Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-14 / 2. szám
JANUÁR I. 1874. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. állapotba helyeztetett s a karlista és szélső demokrata lapok mind elnyomattak. (Az uj kormány.) Az uj spanyol kormány tagjait a „Köln. Ztg.“ következőleg ismerteti. Az uj kormány lényegileg abban különbözik elődjétől, hogy a föderális köztársasági párt, mely a szétütött kortesnek több mint 3/4 részét képezte, nincs benne képviselve. Még Maisonnave és Carvajal, Castellár konzervatív barátai is kihagyattak a névsorból. Két tag kivételével az új kormány olyan emberekből áll, kik Amade király alatt miniszterek voltak. Az elnökséget Serrano tábornok, de la Torre herczeg, az alcoleai győző, Spanyolország 1869—70. évi régense viseli. Az a vélelem volt róla elterjedve, hogy hajlandó volna „az alcoleai hídon visszamenni,“ vagyis az általa elűzött dynastia érdekében síkra lépni. Eddigi magatartása azonban ezen föltevést még nem igazolta. Sagasta külügyér oly ember, ki ambitiosus, személyes czélok hajhászása által már eddig is sok zavart okozott Spanyolországban, ő a fő okozója azon viszályok és egyenetlenségeknek is, melyek következtében Amadeo lemondott. Topete tengernagy sem barátja az alfonzistáknak, ámbár előbb Montpensier herczeg jelöltségét pártolta. Figuerola igazságügyi miniszter a fennebbi háromnak jó barátja, a szeptemberi forradalom után többször igazgatta a pénzügyeket s a senatus elnöke is volt. Valamint Figuerola, úgy Becerra kereskedelmi és Echegaray pénzügyminiszter is a radikális monarchista párthoz tartoznak. Javela hadügyér nem játszott eddig jelentékeny politikai szerepet. Nevezetes állást foglal el a kormányban Garcia Ruiz belügyér, az egységes köztársasági elv erélyes zászlóvivője. A kortesben hosszú időn át egymaga képviselte az elvet a föderális köz- társaságiakkal szemben. (A belügyminiszter körlevele.) Az új kabinet belügyminisztere január 7-én körlevelet intézett a tartományi kormányzókhoz, melyben Pavia tábornok „hazafias“ föllépését igyekszik igazolni. A körlevél ezt mondja: Midőn a nemzetgyűlés Castellár erélyes politikáját elitélte, ezzel az ország felosztását szentesité. E pillanattól fogva a nemzeti egység meg vala semmisitve és az ország egyedül az összes szabadelvű pártoknak a valódi konzervatív spanyol köztársaság zászlója alatti egyesülésétől várhatta megmentését. A körlevél védelmezi Pavia eljárásának törvényességét, és kiemeli, hogy az egész nemzet örömmel fogadta az új kormányt, mely a rend helyreállítására,az ország integritásának megóvására, a hitel emelésére és a jog oltalmára törekszik. Az új kormány azt akarja bebizonyítani,hogy a rend megfér a köztársasággal és a szabadsággal, s hogy a rendet helyreállíthassa, a legerélyesebb eszközöket fogja alkalmazásba venni. Ez iratból kitűnik, hogy Serrano és társai a franczia eseményeket akarják másolni. Ők is — mint Mac-Mahon párthívei — „valóságos konzervatív köztársaság“ alapításán fáradoznak s az ország megmentése czéljából folyamodtak az erőszak eszközeihez. — (Castellar tiltakozása.) Castellar január 5-én az államcsíny ellen intézett tiltakozást tett közzé. A fölötte rövid, de érdekes okmány így hangzik: „Lelkem egész erejéből tiltakozom a brutális erőszakosság ellen, mely az alkotmányozó gyűlés küszöbén elkövettetett. Lelkiismeretem elválaszt a demagógoktól, lelkiismeretem és becsületem elválasztanak azon politikai helyzettől is, mely épen most a szuronyok hatalma által létesült.“ Azóta a föderalista párt régi vezérei: Salineron, Piy Margall és Figueras fölszólították Castellart, hogy működjék közre a föderalista párt újjászervezésén, de Castellar „megbotránkozva“ utasította el. — (Legújabb tudósítások.) Madridból azt a hírt táviratozzák, hogy a kormány a kortest egy év előtt össze nem hívja, miután előbb a karlista és kommunista fölkelést akarja elnyomni. Albacateba, melyet a karlisták fenyegetnek, erős csapat indult. Dominguez tábornok a karthagenai felkelőknek 24 órai gondolkodási időt engedett a vár átadása végett. Az Atalaya-erőd elfoglaltatott. Ekközben Spanyolország egyik legvirágzóbb városában Barcellonában tört ki a polgárháború, melyről a következő távirat tudósít: Barcelona, jan. 8. (Éjjel.) A föderalisták a műhelyekben és gyárakban a munkabeszüntetését eszközölték. Ma reggel számos munkáscsoport a csapatok által szétveretett. Tizenegy órakor Hostalfranchában egy vadászkapitányt revolverrel agyonlőttek. Ez volt a jel az ellenségeskedések megkezdésére. A föderalisták, Hostalfranchoból kiűzetve, egy külvárosba menekültek, amelyből szintén kiszoríttattak. Három órakor a nagy számban fölállított torlaszok ágyutűzzel foglaltattak el. A veszteségek mindkét félről tetemesek. Arra készülnek, hogy a harcz holnap újból fog kezdődni. Úgy hírlik, hogy a fölkelést az „Internazionale“ szervezte. A város kinézése igen szomorú. Madrid, jan. 12. Karthagena a kormánycsapatok által elfoglaltatott, a lázadók főnökei egy hajón elhagyták a várost. A pápaválasztásról szóló uj constitutió. A pápa választására vonatkozólag IX. Pius még múlt évben adott ki egy uj constitutiót. A „Köln. Ztg.“ most közli e constitutiót következő bevezető sorokkal: „Ha fordításban közöljük egyikét a legfontosabb okmányoknak: IX. Pius pápa constitutióját: „Apostolicae sedis, munus“ stb. 1873. május 28-ról. Ez által az eddigi ősi pápaválasztás egészen megváltoztattatik, úgy hogy méltán kérdezhetjük, a régi vagy uj kath. egyház-e ez? Még csak azt jegyezzük meg, hogy ez azon okmány, melyről a hit bejárta a világot és melynek lételét tagadták, mert tévesen „Praesente cadavere“ czimü bullaként volt idézve.“ Az uj pápai constitutiót egész terjedelmében itt következik : „Pius pápa, isten szolgáinak szolgája, örök emlékezetül. A szent széknek hivatása és kiváló kötelessége, hogy annak jelen és jövő sérthetlenségéről gondoskodjék. Miután ellenségeink szemérmetlensége mindent elkövet, hogy a szent hatalom szabad gyakorlatát meggátolja, isten segedelmével és kegyelmével mindenütt ébrek leszünk, hogy azt sértethetlenül megóvjuk és fentartsuk. És hogy az halálunk után se károsíttassék meg, ha a választógyűlést meggátolni, vagy bármi módon megzavarni akarnák, kénytelenek vagyunk a Péter legmagasabb székét elfoglaló utód választásáról gondoskodni. Azok után ugyanis,ami azon emberek részéről történt, kik a kath. hit ellenségei lévén, a világáramlat szelétől hajtva a legfőbb kormányzatot vezetik s mit külföldön levőtiszt, püspök-testvéreink ellen is mivelnek, mindent lehet várni. Sziveikben tán már eddig arról gondolkoznak, hogy titokban vagy nyilvánosan miként vigyék azt keresztül, hogy legközelebb ne választassák pápa, vagy ha igen, olyan választassák, a ki rész czélzataiknak hódol. Ezért követjük boldog emlékezetű elődünk VI. Pius pápa példáját, ki szintén nagy szorongatások közt volt s nem késett a keresztény köztársaság segítségére sietni, s gondoskodunk óvszerekről az egyház jelen s jövendő veszélyei ellen. Miután látjuk, hogy napról-napra új nehézségek merülnek föl, bevalljuk, hogy az időviszonyok új megszorításokat tesznek szükségessé. Ezen s más indokokból a jelen iratban inkább arra fordítunk gondot, hogy halálunk után könynyü módon s kellő gyorsasággal választassák egy római főpap, mint arra, hogy a szertartások s szokásos ünnepélyességek pontosan megtartassanak, melyekkel ily nagy fontosságú ügy eddig elintéztetni szokott. Ezért saját elhatározásunk és apest, hatalmunk alapján megszüntetjük nemcsak a megtartandó választógyűlésre vonatkozó,hanem átalában mindazon törvényeket, melyek a választási helyre (t. i. hol a római főpap meghalt), szertartásokra s szokásokra vonatkoznak, melyek azonban nem tartoznak a kánonjogi választás lényegéhez s teljességéhez. Jól tudjuk ugyan X. Gergely „Ubi periculum“, V. Kelemen „Ne Romani“, VI. Kelemen „Licet in constitutione“ (1351.), IV. Pius „In eligendis“ (1562.), XV. Gergely „Aeterni Patris“ s „Decet Romanum Pontificem“ (1621.), végre VIII. Orbán „Ad Romani Pontificis“ (1626.), a XII. Kelemen „ Apostolatus Officium“ (1797.) nevű constitutioiból, hogy e törvények, ha épen semmi vagy csekély veszélyek s akadályok forognak fenn, bölcsen és szigorúan megtartandók. Miután azonban a körülmények úgy alakultak, hogy mindentől lehet tartani , úgy azon ravasz emberek részéről, kik magukat katolikusoknak nevezik , mind azok részéről, kik a szakadárok táborához tartoznak, feloldozzuk összesen s egyenként bibornok testvéreinket amaz esküjök alól, melyet az említett constitutiok pontos megtartására tettek. És mindez nemcsak a mi halálunk után bekövetkezendő választásra vonatkozik, hanem a későbbiekre nézve is, ha az fogna történni, hogy utódaink Péter legszentebb székén korai halál, vagy bármimás okból nem lennének azon helyzetben, hogy az utánuk következő választás iránt intézkedjenek. Miután jól tudjuk, hogy az apostoli constitutiok, főleg pedig IV. Pál „Quum Secundum“ constitutiója szerint a legszigorúbban büntettetik az, aki a pápa életében és tudta nélkül a következő pápa választásáról másokkal tanácskozik, a római egyház bíbornokait föloldozzuk e tekintetben, úgy hogy nekik szabadjon még a mi életünkben is mind arról gondoskodni, ami az ügy szentségével és a czélszerű gyorsasággal összeegyeztethető. Ennélfogva szabadságukban áll a választás napjának megállapítása és mind az iránt tanácskozni, ami a római főpap kellő időben való és szabad megválasztatása szempontjából czélszerűnek tűnik föl. — Mi a választás helyét illeti, hová a választógyűlés össze lesz hivandó, jogában áll annak, kit halálunk után e tiszt szokás szerint megillet, azon esetre, ha — a mitől tartunk — Rómában a választás nem lesz szabadon megejthető, hogy a választógyűlést Monaco fejedelemségbe, vagy valamely franczia városba, vagy akár Máltába is hívja össze vagy bármi más helyre, hol teljes szabadságban lehet végrehajtani a nagyfontosságú ügyet. Azt azonban meghagyjuk mi is, mint elődeink tevék, hogy míg a mindenható isten végtelen kegyelme minket életben tart, a bibornokoknak nem szabad azon személye iránt tanácskozásokat és értekezéseket tartani, a ki utódunknak megválasztandó. Miután ez ügy a legnagyobb fontosságú és a főpap kellő időben való megválasztatásától függ az egyház egysége, jólléte és nyugalma, meghagyjuk apostoli hatalmunknál fogva, hogy a kath. egyház bibornokai szent engedelmességgel és a kiközösítés büntetése mellett constitutiónkat teljes mértékben és híven megtartsák. Boldog emlékű VI. Pius elődünknek, a legyőzhetlen bátor pontifexnek „Quum Nos superiori anno“ czimü constitutiójában foglalt e szavakkal végezzük : Az irgalmas isten szivére a szent lélek iránt való sziveinkbe öntött szeretőire, azon eskünek szentségére, melylyel a bibornokok szent gyülekezetébe befogadottak mindegyike arra kötelezte magát, hogy Krisztus egyházát vérig fogja oltalmazni és védelmezni, arra intjük valamennyit együttvéve és mindegyiket külön, hogy a keresztyény hit e nagy veszélyében a személyes indokokat mellőzni fogja az isten dicsőítése, az egyház nyugalma érdekében és készséggel egyetértőleg, azon egy gondra fog súlyt fektetni, hogy Petrus hajója ne nagyon soká hányattassák ily viharok által, a vezető és kormányzó hiányában ne legyen kénytelen ingadozni, hogy az egész katholikus föld, miután mindenfelől annyi farkas ront a bárányokra, személyi tekinteteknél fogva ne soká nélkülözze pásztorát és őrzőjét, akitől meg 15