Politikai Ujdonságok, 1876 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1876-08-09 / 32. szám

368 a ez utóbbi mecsetjével és sugár minaretjével, nyolcz év múlva is élénken élt emlékezetemben. Mily más kép tárult fel most előttem. Ott, hol azelőtt a török katonák gyűltek össze a karaula - épületek elé, s a falukból bolgár férfiak és nők siettek le a partra nézni az elhaladó hajót, most mindenütt néma csend uralkodik, s a legborzasz­tóbb pusztulás nyomai látszanak. Már az első karaután hiányzik ajtó­s ablak, a vakolat több helyt erőszakosan le van verve a falakról. Novo­­szelo házai jórészt romokban hevernek. Ezeket a tűz pusztította el. A falu nyolcz napig égett. Néhány nap előtt a gyorshajó utasai még hullá­kat láttak a parton heverni, melyeket kutyák és disznók marczangoltak. Hasonló sors érte a mint­egy félórányira fekvő Florentini is. E falut moha­medánok és keresztyén bolgárok lakták. — úgy látszik először egy szerb portyázó csapat pusztí­tott itt, mert mint hullám, a falu keresztyén fele még épen volt, midőn a török rész már romokban hevert. A mecsetnek még kövei is szétszórattak, csak a minaret áll meg, de tetejét annak is leütöt­ték. A boszu azonban nem sokáig késett. Török ágyunaszádok érkeztek Florentin elébe , halomra lőtték a keresztyén részt, és most az egész falu rom és pusztaság. Sem Novoszeloban, sem Flo­­rentinben egyetlen egy élő­lény sem mutatkozik. Azon csekélyszámu lakosok, kik talán még élet­ben maradtak, vagy elfutottak, vagy fogságba hurczoltattak. A két helység teljesen kihaltnak látszik. Egy üres szekér, melyen tulajdonosai talán épen menekülni akartak, ott áll még a gémes kút mellett, de gazdája aligha tér többé vissza. Alig emlékszem, hogy valaha szomo­rúbb képet láttam volna e feldúlt üres két falu­nál. S e képet még szomorúbbá tette az, hogy a természet, nem törődve az emberek pusztításaival, legmosolygóbb színeit ölte magára. A fák lomb­jai, a szorgalmas bulgárok által művelt vetemé­nyes kertek növényzete zöldebbek, mint az e vidéken a nyár ily elő­haladott időszakában lenni szokott. A szántóföldeket teljesen megérett búza­­kalászok és buján tenyésző tengeki lepik el. Csak élő­lény hiányzott e különben oly kellemes ke­retből. Florentin előtt horgonyoz a két török ágyu­­naszád, mely e falut tönkretette. Egymástól nem nagy távolságra a part hosszában állottak fel. Kis csavargőzösök, melyek mindegyike 4 ágyút hord. Kéményük és árboczuk rézlemezzel van borítva, a lövések ellen. Mindkét hajó tele volt török katonával, kik szorosan egymás mellé sorakozva bámultak át hozzánk. Florentinon túl megszűnnek a pusztulás nyo­mai; úgy látszik ennyire már nem jutottak a szerb portyázók. Viddin, melynek nagyterjedelmű vára jól védelmezve, igen erős poziczióvá válhatik, jelen­leg egyik legfőbb védbástyája a török uralomnak. Féken tartja egész nyugati Bulgáriát s itt össz­pontosul azon török haderő, mely valószínűleg fontos szerepet van hivatva játszani a török szerb háborúban. Jelenleg már, mint határozottan állít-­­­ják, 85.000 ember áll Ozmán pasa és Fazyl pasa parancsnoksága alatt Veliki Izvornál és Adrienél. Az izvori csata (július 18.) az itteni tudósítások szerint a szerbek roppant vereségével végződött. Az elesettek és megsebesültek számát feljegyezni, azt hiszem felesleges lenne, mert hiszen e számok sohasem tarthatnak teljes hitelességre igényt. Annyi tény, hogy Ozmán pasa diadala teljes volt, a­mit különben már belgrádi értesüléseim is meg­erősítettek volt. Belgrádon is panaszkodtak már többen a­miatt, hogy a szerb katonák nem sokáig állják ki a tüzet, hamar rendetlenségbe kevered­­nek, s ekkor fegyvereiket elhányva megszaladnak, ötven év óta nem látván háborút, élénken emlé­kezetben van még a szerbeknél első szabadság­­harczuk hagyománya, t. i. a sánczok mögül való harczmód. Most is ezt teszik, a nyílt csatától irtóznak, valamint a rohamtól is. Erre mutat azon körülmény, hogy a Viddinbe szállított mintegy 400 sebesült közt egy sincs a ki­szúrás vagy vágás által kapta volna sebét, ami azt bizonyítja, hogy a szerbek sohasem várták be a törököket annyira, hogy összecsaphattak volna. Ha igaz, hogy Ozmán pasa csakugyan 35.000 ember felett rendelkezik és hogy Nisnél is szapo­rították a török sereget, úgy az erélyes előrenyo­mulás alig késhet sokáig, mely azok után, miket Belgrádon tapasztaltam, kétségkívül a törökök győzelmével fog végződni.“ POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 32. SZÁm.1876. XEXLIvPOt.­ Vidéki közlemények­ Hátszeg, jul. 29. (Rejtélyes utazó.) Hu­­nyadmegye hátszegvidéki részét, melyet dél­keletre a Retyezát hegység választ el Romániá­tól , s délnyugatra országút köt össze a volt határőrvidékkel, s a napokban egy érdekes utazó látogatta meg. Oláh paraszt ruhába volt öltözve, lábain is bocskort viselt, s Orsóvá, azaz a Duna felől jött, a volt határőrvidéken keresztül, az or­szágút mentében gyalog. Az útvonalban eső min­den községet, a mellék hegységgel egyetemben, lerajzolt, egész a Vaskaputól kezdve, Erdélybe érve is folytatta és az átmeneti községekben létező birtokosok épületjeit is kiemelte rajzaiban s ezen épületek tulajdonosai után tudakozódván, azokat mind feljegyezte: azok neveit, kik neki talán inkább tetszettek, vörös trónnal húzta alá. Útját egészen a váralja-hátszegi vasúti állomásig foly­tatta, s ott is rajzot készítvén, újra azon módon gyalog visszautazott a Duna felé. A paraszt ruhás rajzoló sokaknak feltűnt, valamint az is,hogy csak az országutmenti helységek, hegyek, dombok s a birtokosság lakosai érdekelték, és csak is a paraszt néppel érintkezett. Főszállása Várhely községé­ben volt, hol csendőr laktanya s a közjegyző hiva­tal is létezik. Kár, hogy itt senki sem tartotta érdemesnek megnézni szép rajzait. — Várhelyi. Balesetek, elemi csapások. — Tűzvész. A Hegyalján, Mádon jul. 29-én késő este a templomsoron egy ház meggyuladván, az erős széltől élesztett tűz nyargalva futott a háztetőkön végig, s csakhamar mintegy 60 házat hamvasztott el. Leégtek a szolgabiró-hivatal, a kath. iskola, s a parochiális épületek. Mád szin­tén egyike azon szerencsétlen hegyaljai városok­nak, melyekben a tűz gyakran tesz nagy pusztítá­sokat, évekig tartó nyomort hagyva maga után. — Földrengés. Háromszéken, Vajnafalván múlt hó 28-kan három másodperczig tartó föld­rengést éreztek. — Villám­csapások. A legközelebbi zivataros idők alkalmával H.­Böszörménynek kijutott a vil­lám­csapásokból. Szerdán délután az utczán haza­menő Hegedűs Györgyöt agyonsújtotta, ugyan­ezen napon a gulyából 2 marhát ütött agyon. Csü­törtökön pedig egy széna-kazal gyűlt meg egy villám lecsapása folytán, a­melyet azonban csak­hamar eloltottak a segélyre sietők. Mi újság? — A király, a­mint m. hó 29-kén Ischlben sétált,egy sziklán siró gyermeket pillantott meg, ki kétségbeesetten kapaszkodott a meredek fölött. A király azonnal felkúszott a sziklára, és mint ügyes zergevadász átugorván az ösvényt, megmentette a gyermeket. Egy szegény asszony gyermeke volt, de midőn a király elé térdre borult, a király figyel­meztető, hogy jobban vigy­ázzon gyermekére. — Vilmos német császár e hó 13-án vagy 14-én Ischlbe megy, Erzsébet királyné meglátogatására. Uralkodónk e hó 11-én megy el Ischlbe. — Strossmayer diakovári püspököt Bécsbe hivták állítólag azért, mert a déli Szlávia buzgó apostola 30,000 frtot adott a szerbeknek „egész­ségügyi czélokra,“ holott egyházmegyéje birtokai is fölötte sínylődnek a nagy adósságok miatt. — Szende honvédelmi miniszter körutat tett a napokban az alvidéken. Aug. 2-ikán érkezett Illokba, onnét Mitroviczba ment, hol szemlét tar­tott a 92. honvéd zászlóalj felett. E zászlóaljnak­­ Mitroviczban csinos és czélszerü kaszárnyája van. Itt találkozott Szende miniszter gr. Szapáry altá­­j­bornagygyal. Innét a miniszter Rumán, Sregden és Karlóczán át kocsin Újvidékre ment, hol a honvéd-tisztikar és a főispán fogadták. Pénteken­­ tartott a miniszter szemlét, s aztán visszatért Budapestre. — Határaink erődítése. Nagy-Szebenből jelen­tik, hogy az Erdélyben állomásozó hatóság összes utász-osztályai kirendeltettek a déli határon levő kárpáti szorosok e­r­ő­d­í­t­é­s­é­r­e. A vörös­toronyi szoros és a brassói szorosoknál nagyobb erődítések építtetnek. A vöröstoronyi szorost e czélból Bécsből érkezett műszaki tisztek meg­szemlélték.­­ Az Actatius-ágyukkal naponként tartanak próbalövéseket a pestmegyei Örkényi pusztán. Az ágyú külső formája csaknem piócza­ alakú, és a kaliberje oly szűk, hogy egy ember ökle nem fér el benne. Az ágyú kerekei erős fából, a lafet­­ták kovácsolt vasból vannak; az ágyú maga sötétre van festve s igy nem csillog már messzi­ről. Czéltáblának palánkot használnak, melynek magassága egy lovasnak, az a magasság pedig,, mely egy gyalog embernek felel meg, rá van festve. A palánkot függélyes vonalak tarkítják, oly távolságban egymástól, mennyi körülbelől egy katona szélessége. 3600 lépésről egész bizto­san találnak az ágyuk, s nagy rombolást mutat­nak a palánkon. Voltaképen nem golyó az, a­mivel lőnek, hanem egy csomó vas, mely 140 darabból áll, s egy vas burok tartja össze. Húsz lövés után a palánkon 750 lyuk mutatkozott. A lövedékek pontos számítás szerint 20 lépéssel a deszkafal előtt súrolván a földet, ott repedtek szét s onnan szórták a vasdarabokat a deszkafalra vagyis a képzelt ellenséges csapatra. Ily lövedék 13 fítba kerül. A 3600 lépésről, mennyire e rom­bolás történt, az ágyút magát látni sem lehet. E szerint egy zászlóalj katona a csatatéren, mielőtt csak egy ellenséget látott volna, már meglehet semmisítve, mert ha egy ágyú perc­enkint csak 3 lövést tesz — pedig talán többet is tehet, — ak­kor 8 ágyú (egy ütegben ennyi van) egy perez­ alatt 4000 lépésről 24 lövéssel egy zászlóalj kato­nát tökéletesen elpusztít. Mér 1800 lépésről két­szer akkora a pusztítás, s ez növekszik a közelség és a töltések különbözősége szerint. — Jótékonyság. Simor János bibornok és esz­tergomi érsek az esztergomi vízkárosultaknak a­­megrongált, s bedült házak helyreállítására újab­ban 50,000 téglát adományozott. — A szent korona Győrött. Zalka János győri megyés рйзрок annak emlékére, hogy a magyar koronát — a történelem tanúsága szerint — több ízben vették el a háborús világban a győri püspöki várpalotában, egy szép márványoszlopot állítta­tott a palota lépcsőházában. Az oszlop fölött­i korona másolata diszlik, mely alatt e felirás olvas­ható: „E várban többször biztos menedékre ta­láltam.“ — A budai várerődöket már legközelebb le­hordják. A halászbástyánál levő kazamata is el­­hordatik, mi által Mátyás templom nyer külcsin­­ben. A munkálatok a bécsi kaputól a Ferdinánd­­laktanyáig vonuló bástyánál veszik kezdetüket. A várkapuk szintén lebontatnak, a fehérvári kapu­nál fekvő telkek pedig eladatnak. — Uj postahivatal. Komárom megyei Szt.­Péter helységben folyó hó 10-kén új postahivatal lép életbe. — Óriási légszesz-kazánt építenek a pesti lég­­szesz-gyárban. Ez a hatodik légszesz-tartó lesz, s csak a londoni nagyobb nála. Körülbelül ak­kora területet foglal el, mint a városház-tér, s hatszázezer köbláb gáz fér el benne, alsó meden­­czéje pedig 250,000 köbláb vizet fogadhat be. Ezer darab czölöpön nyugszik, s feneke mélyebb a Duna 0 pontjánál. Ha valaki az alsó medenczé­­ben bármily halk hangon szól, ötvenszeres visz­­hang veri vissza szavát. A vas tetőt a magyar államvasutak gépgyárában készítik és súlya meg­haladja az 50,000 kilogrammot. Felállításához óriási állványok szükségesek, melyeket most sze­relik össze. Az egész Kéler Napoleon épitész műve. — Eltűntek. A mező­kovácsházi járás szolga­­birája, Kossuth Béla még 1. évi junius hó elején eltávozott, s azóta nem tért vissza. Most köröztetik. — Gregor András, nagy-kürüi (Hevesm.) bíró még jun. 23-kán elindult Molnár József nagy-kürüi lakossal Váczra, hogy ott az országos vásáron a község ménlovát eladja. Útköz­ben azonban megtudta Gödöllőn, hogy a váczi orsz. vásár csak jul. 2-kán lesz, elvált társától és lóra ülve Pestre jött, hogy itt a lovat eladja. Ez idő óta nem hallott felőle senki semmit, a mi annál feltűnőbb, mert Gregor feddhetlen életü ember volt. — Az Omladina Bácsmegyében. Bácsföldvárról írják, hogy az omladina titkos keze (melyet külön­ben jóval erősebbnek és hatalmasabbnak szokás képzelni, mint a­milyen voltaképen) azon a vidé­ken is sikeresen működik a háborúsdit játszó testvérek javára. Titkos összejöveteleiket „szve­­csárok“ (lakodalom, névnap,) rendezése által takarják, s ilyenkor midőn a parasztnép mind jó kedvében van a szőlőlevétől, nagyon könnyű sze­rével rávehetik akármire a magyar és a török nemzet iránt amúgy is gyűlölettel levő paraszt szerb népet. Elmondják ekkor a népnek, hogy mily vitézül harczolnak a fölkelő testvérek, s mennyire behatoltak már Törökországba a győ­zedelmes szerb hadak! Képzelni sem lehet, hogy mennyire fel vannak ezen szerencsétlen emberek lázítva, mert már székében azt dalolják, hogy „dánász szutra, evő nama rusza“, mi magyarul

Next