Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-20 / 25. szám

jr­__________________________________ fogja indítani Ausztria-Magyarországot és Angliát. Oroszország hosszas késedelmezése a Duná­nál azt sejteti, hogy nem egy rohammal akar sikert elérni, hanem hosszadalmas és makacs háborúra készül, melynek ára azután épen azért lesz szerfölött nagy, mert nem rövid idő alatt jön befejezve. De az oroszok egyszersmind ama nehéz­ségeket is jól ismerik, melyek hadoszlopaik elő­nyomulása elé tolulnak s azért most elérkezettnek tartják a pillanatot, hogy Szerbiát és Görögorszá­got, melyeket eddig Ausztria iránti tekintetből sakkban tartottak, saját munkájuk megkönnyíté­­sére a csatatérre szólítsák. Hogy Szerbia rész­vétele a háborúban az orosz dunai hadsereg működését mennyire megkönnyítené, azt tudja minden katona. E részvétel azonban Ausztria- Magyarország érdekeit fenyegeti s Bécsben egész csendben minden előkészületet megtesznek (!) a gyors mozgósításra. Hogy ez eshetőséggel szem­ben Oroszország is tesz elővigyázati intézkedése­ket, az kétségtelen. Még fontosabb Görögor­szág beavatkozása, mert ha a görög sereg délről fenyegeti a törökök hadállásait, úgy az orosz elő­nyomulás rendkívül meg lesz könnyítve. De Gö­­rögország akcziójában viszont Anglia van érde­kelve. A bécsi és a londoni kabinetek tehát a görög és szerb akczió esetén nem maradhatnak tovább is tétlenül. Vagy Oroszország ellen kell menniök, vagy osztozkodniok kellene a zsákmányon. De ez esetben is alig kerülhető ki az összeütközés Orosz­országgal. Bármelyik eshetőség fog tehát beállani, az európai helyzet mindig igen válságos marad, s a czikk azt hiszi, hogy a hatalmak végre is fegy­veres kézzel lesznek kénytelenek az orosz aspirá­­cziók valósítását megakadályozni.­­ (Románia az orosz uralom alatt.) A román függetlenség gyümölcsei közé tartozik, hogy Oroszország most már­­ az oláh kormány személyiségeinek megválo­­gatását is követeli. Cogolnicseanu és Bra­­tianu miniszterek nem tetszenek. Követelé­seket támasztottak a román hadsereg önálló működése iránt, s talán fellengző ábrándjaik is voltak az ország függetlensége felől, elég az hozzá, hogy állásuk meg van ingatva. A Bratiano és Gorcsakoff közt tartott értekez­leten a román hadsereg megszállására vonatkozólag Bratiano az oláh kormány nevében kijelenté, hogy Románia csak bizonyos fel­tételek mellett hajlandó átlépni a Dunát és a török csapatokkal szembe szállni; ezen feltéte­lek fontosabbjai: 1) hogy a román csapatok csak saját tisztjeik által vezettessenek s a román fejede­lem mint a román hadsereg főparancsnoka, tagja legyen az orosz haditanácsnak; 2) hogy a román csapatok élelmezéséről török területen Oroszor­szág saját költségén gondoskodjék; 3) hogy a czár garantírozza Románia szuverainitását és füg­getlenségét. Hír szerint Gorcsakoff fölöslegesnek tartotta, hogy az oláhok a Dunántúl is működjenek, s ezt a nézetet osztotta a czár. Különben Cogolni­cseanu e tekintetben szintén ezt tartotta jobb­nak, s ekkér egyenetlenség tört ki közte és Bra­tiano közt, s a miniszterválság esetei bekövet­keztek, és Cogolnicseanu meg Bratianu vissza­lépését nagyon emlegetik. Az új kormányt, hír szerint, a konzervatívok vezérei, Ghika Demeter, Boerescu vagy Florescu tábornok fogják megala­kítani. Ez utóbbi kivételével a többi konzervatív államférfiak eddig nem igen lelkesedtek Oroszor­szágért. De most, hogy a czár az ő kezökbe ját­szotta a hatalmat, kétségkívül telivér oroszokká lesznek, mert egy kis következetlenséggel a román pártvezérek nem sokat szoktak törődni. Az új kormány a nemzet befolyását az államügyek inté­zéséből ki fogja küszöbölni. A vörös párt tehát önmaga uralmát ölte meg, midőn az országot az oroszok karjába vezette. E megérdemlett büntetés az egyedüli jó oldala a Romániában készülő állam­csínynek. A Duna körül. Az ágyu­harczok nem valami nevezetes eredményű küzdelmein kívül még mindig csak készülődés van. A Duna hatalmas ára­dása ha csökken is, de megint megnő. A rendes vízállás fölött 15—16 lábnyi magas­ságban hömpölyög az ár. A czár türelmetlen, s az első hadi tanácsban szemrehányásokat tett vezéreinek, de könnyíteni semmit sem lehet. A hidak veréséhez szükséges anyagok sem érkeztek még meg teljesen, s azt is észrevették, hogy még nagyobb haderőre van szükség. Két hadtest megérkezését tehát ok­­vetetten be várják. Az utóbbi napok rendkívüli forrósága újabb csapás volt, melynek nagy betegségek és számos halott a következ­ményei. A dunai átkelés elhalasztásáról kö­vetkező hírt hallott a „Daily Telegraph“ levele­zője. Már minden készen volt az átkelésre, s min­den órában várni lehetett az indulási parancsot, azonban jún. 9-én a hivatalos rendelet kiadatott, hogy a legközelebbi néhány nap alatt a Dunánál nem lesz csata. Arról is értesülve vagyok, hogy Ferencz József császár a czártól formális biztosí­tást nyert, hogy Ausztria érdekei Oroszországéval egyenlőkké fognak vétetni, s hogy a czár a maga személyét illetőleg még most is a béke mellett van. Azonban tévedés volna ebből azt következtetni, hogy mindjárt vége lesz a vérontásnak. Sőt Gács­­országból az a hír, hogy az orosz fegyverszállítá­sok az utolsó időben megkétszereztettek, mert attól tartanak, hogy az osztrák kormány ezt be fogja tiltani. A török dunai hajók. A Dunának azon részén, hol a Kilia- és Sulinaág ketté válik, nagy homokbatteriákat állítottak fel az oroszok, úgy hogy a török hadi­hajók legnagyobb része Sulina­s Ad­son közt bezárva volt két csoportba, melyek közül az alsót Arif pasa, a felsőt, de kiesebbet De­­levar pasa vezeti. Az alsó hajók nem működhettek s ezért Arif pasa Buscsukba tért vissza. Delevar pasa azonban Macsinba küldetett az orosz hajók ellen. A „Lutfi Dzselil“ felrobbanása óta a törö­kök tétlenek lettek egy hétig s ezalatt az oroszok Braila mellett torpedózárt alkalmaztak. Delevar minden kísérlete ezt áttörni sikertelen maradt s innen lóháton jött Buscsukba. Hobart pasa utasí­totta Arifot, hogy Potbasiba menjen s innen ki­hozza a török hajókat. Ez meg is történt. Harcz a torpedók ellen. Említettük már röviden, hogy a Duna torkolatát őrző török hadihajók ellen torpedós naszádokkal lopóztak az oroszok a tenger felől. Hobart pasa utasításai következtében azonban a hadihajók őrködő csolna­­kokkal voltak körülvéve, melyeket lánczok kötöttek össze. Ekkor a merénylet nem sikerült s az oroszok megadták árát. Odesszából a „Konstantin“ és „Vladimir“ orosz gőzösök szállították a Sulina­­torkolatig a torpedós naszádokat, s várták az eredményt. E hó 9—10-dike közti éjjel öt nagy csolnak indult meg torpedókkal, hogy azokat a hajók közelébe csempészszék. El is értek az „Id­­zsab­e“ török gőzöshöz, de az első csalnak az össze­kötő lánczokba ütközvén, aknája felrobbant s egyet­len kilövelt torpedója a pánczélos hajót érte, de csak jelentéktelen sérülést okozott. A vészjel megadat­ván, az ottomán tüzérek pusztító tüzet bocsátot­tak a támadókra. Az oroszok ily meleg és váratlan fogadtatásra gyors és zilált hátrálásban kerestek menekülést, miután már három csolnakot elvesz­tettek, melyeknek személyzete, hat ember kivéte­lével, mind oda veszett; a foglyul esett hat ember közül egy amerikai. A foglyok Konstantinápolyba vitettek. Ezek vallomásai szerint, 80,000 frankot kaptak volna, ha a török hajókat tönkre teszik. A torpedó-expedíc­ió vezetője Puskin ten­gerészhadnagy szintén Konstantinápolyba vitetett. A kalandos vállalat történetét ő maga így beszéli el: Miután minden előkészület megtörtént, a tor­pedónaszádok az élhomályban elhagyták Odesszát; rendeltetésük mély titok volt, míg csak el nem hagyták a szárazát. Akkor adatott tudtukra, hogy a Szulina torkolatba mennek, hová gőzösök von­tatták őket. Szulina közelében a torpedónaszádok magukra hagyattak, nehogy a törökök észrevegyék a zajt. A­mint a horgonyzó török hajók közelébe érkeztek, valószínűnek tartották az expedíc­ió si­kerét. Hat naszád lopózott a torpedókkal való támadásra, de midőn a torpedók elbocsátására készültek, hirtelen lökést éreztek. Nem tudva ennek okát, tovább akartak nyomulni, de lánczokba és kötelekbe keveredtek, melyeket a törökök hajóik védelmére feszítettek ki. A hadnagy beszéli, hogy azon pillanatban mind a hat naszádra zápor gya­nánt hullt a török ágyunaszádok golyója. De azért folytatták az erőfeszítést. Midőn egy torpedót el akartak bocsátani, egy török bomba fölrobbantotta azt, a naszád pedig, melyben ő volt, elsülyedt. Ő látta a körüle vergődő embereket, de azután kifog­ták őt a törökök, és többet nem tud. Állítja, hogy az oroszoknak 17 torpedónaszádjuk van, és a tá­madást ismét megújítják. Puskin a törökök védelmi rendszerét, hogy hajóikat lánc­c­al egybekapcsolt csolnakokkal veszik körül, egészen czélszerünek találja. A cserkeszek számos ponton a Zubovics­­féle úszó készülékkel átkelnek a Dunán s az orosz csapatokat fellármázzák és nyugtalanítják. Tilalmas vidék. Turnu - Magurelliből je­lentik, hogy ott oly rendszabályokat léptettek életbe, melyek fontos események közeledtére mutat­nak. A Duna megközelítése még a román parasz­toknak is meg van tiltva, kik földjeiket akarják bevetni, de eltávozni és munkájukat abbahagyni kénytelenek. Az őrvonal szigorúan őrzi az eltiltott területet. Nagy készülődésekről írnak Bukarest­ből. E szerint a bukarest-gyurgyevói vonal tömve van csapatokat, mindenféle hadiszereket, élelmi­szereket, nehéz ágyukat, ponton­ ágyukat szállító kocsikkal. Baneasanál nagy ostromló telep és 28 nehéz ágyú van már, 8 lokomobil fogja azokat tovább szállítani az e czélra épített új kettős vágá­nyon és nagy feljáraton. Száz meg száz paraszt­kocsi áll mindig készen a Zimnicza­ felé küldendő szállítmányok részére. Gyurgyevóba számos matróz és tengerész katona érkezett, továbbá az orosz gárda, és egyéb ezredek. Massalsky hg. tüzérségi parancsnok Gyurgyevóban ütötte fel főhadiszállá­sát. Az egész vonalon óriási tevékeny­­ség uralkodik, a Duna nagyot apadt, az idő­járás szép. Jelentőségteljes események küszöbén állunk. (Jun. 16-ról szólnak e hírek.)­­ POLITIKAI ÚJDONSÁGOK._____ 25. szám, 1877. ши. évfolyam. A montenegrói harczok. A törökök minden oldalról benyomultak Montenegró veszedelmes hérczei közé. Had­erejüket 42.000 főre teszik, s a legközelebbi napokban kivívott határozott győzelmek után nagy ellentállást most már az ellenség annál kevésbbé fejthet ki, mert a határok el lévén zárva, Montenegró lakói saját földjükből kép­telenek megélni. A Dugaszorosban Krsztacz körül folyt harczokban Szulejmán pasa a montenegrói csa­patok főerejét szórta szét. Mehemet Ali pasa Ko­­lacsin körül verte meg őket. Albánia felől Ali Saib nem ily döntő eredménynyel küzdött, de a szláv források által terjesztett megveretését semmi sem igazolja. Most már Niksics vára föl van mentve, és Szulejmán pasa azonnal ellátta élelmi­szerekkel is. A montenegróiak helyzete kétségbeejtő, a­mi onnan is kitűnik, mert az orosz c­ár környezetéből Bécsben tapogatózások történtek, hogy mennyiben volna hajlandó monarchiánk valamit tenni, nehogy a montenegróiak eltiportassanak. A Duga-szorosban vívott harczok veszteségei még ismeretlenek. Mindkét részről nagy lehet, mert a törököknek jól megerősített állásokat kellett elfoglalni. A többi harczokról következőket tudat­ják Konstantinápolyból: Mehemet Ali pasa egy f. hó 12-ről kelt sürgönye jelenti Kolacsinból. A szomszédos erdőkben heves ütközetünk volt a montenegróiak­­kal, melyben megverettek s szétszórattak, több mint 200 halottat hagyva hátra. A törökök a Dara és Begine folyók közt fekvő minden helységet el­foglaltak. A 12 helységből álló Tiratova kerület meghódolt. Ali Saib pasa jelenti e hó 15-éről S­p­u­­­a­­r­­­b­ó­l. A török tüzérség a montenegróiakat Spuz bombáztatásának beszüntetésére kényszerítette ; a montenegróiak megkísérlették Inochát lövöldözni, azonban visszavezettek; néhány körülfekvő helység meghódolt. A kis-ázsiai harc­tér.­ Több oldalról jelentik, hogy M­u­s­h­­­á­r pasa helyzete Erzerum körül javult, mert tetemes­ erősítéseket kapott. Egy angol lap tudósítója azonban következőleg festi az Er­zerum körüli helyzetet. Ha Mukhtár pasa nagy Frigyes volna, egy, bár számra csekély, de jól fegyelmezett hős sereg­gel, tán megállhatna az oroszok előtt. De a török tábornok, bárminő kitűnő tulajdonai legyenek is, egyébként gyenge, míg ellenfele erős. Az egész Erzerum körül levő hadsereg nem tesz többet 70,000 embernél s nyílt csatában Mukhtár legfel­jebb 50,000 emberre számíthat. Kar­sz és K­at­um legfeljebb 40,000 embert von el a működő orosz

Next