Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-20 / 25. szám
jr__________________________________ fogja indítani Ausztria-Magyarországot és Angliát. Oroszország hosszas késedelmezése a Dunánál azt sejteti, hogy nem egy rohammal akar sikert elérni, hanem hosszadalmas és makacs háborúra készül, melynek ára azután épen azért lesz szerfölött nagy, mert nem rövid idő alatt jön befejezve. De az oroszok egyszersmind ama nehézségeket is jól ismerik, melyek hadoszlopaik előnyomulása elé tolulnak s azért most elérkezettnek tartják a pillanatot, hogy Szerbiát és Görögországot, melyeket eddig Ausztria iránti tekintetből sakkban tartottak, saját munkájuk megkönnyítésére a csatatérre szólítsák. Hogy Szerbia részvétele a háborúban az orosz dunai hadsereg működését mennyire megkönnyítené, azt tudja minden katona. E részvétel azonban Ausztria- Magyarország érdekeit fenyegeti s Bécsben egész csendben minden előkészületet megtesznek (!) a gyors mozgósításra. Hogy ez eshetőséggel szemben Oroszország is tesz elővigyázati intézkedéseket, az kétségtelen. Még fontosabb Görögország beavatkozása, mert ha a görög sereg délről fenyegeti a törökök hadállásait, úgy az orosz előnyomulás rendkívül meg lesz könnyítve. De Görögország akcziójában viszont Anglia van érdekelve. A bécsi és a londoni kabinetek tehát a görög és szerb akczió esetén nem maradhatnak tovább is tétlenül. Vagy Oroszország ellen kell menniök, vagy osztozkodniok kellene a zsákmányon. De ez esetben is alig kerülhető ki az összeütközés Oroszországgal. Bármelyik eshetőség fog tehát beállani, az európai helyzet mindig igen válságos marad, s a czikk azt hiszi, hogy a hatalmak végre is fegyveres kézzel lesznek kénytelenek az orosz aspirácziók valósítását megakadályozni. (Románia az orosz uralom alatt.) A román függetlenség gyümölcsei közé tartozik, hogy Oroszország most már az oláh kormány személyiségeinek megválogatását is követeli. Cogolnicseanu és Bratianu miniszterek nem tetszenek. Követeléseket támasztottak a román hadsereg önálló működése iránt, s talán fellengző ábrándjaik is voltak az ország függetlensége felől, elég az hozzá, hogy állásuk meg van ingatva. A Bratiano és Gorcsakoff közt tartott értekezleten a román hadsereg megszállására vonatkozólag Bratiano az oláh kormány nevében kijelenté, hogy Románia csak bizonyos feltételek mellett hajlandó átlépni a Dunát és a török csapatokkal szembe szállni; ezen feltételek fontosabbjai: 1) hogy a román csapatok csak saját tisztjeik által vezettessenek s a román fejedelem mint a román hadsereg főparancsnoka, tagja legyen az orosz haditanácsnak; 2) hogy a román csapatok élelmezéséről török területen Oroszország saját költségén gondoskodjék; 3) hogy a czár garantírozza Románia szuverainitását és függetlenségét. Hír szerint Gorcsakoff fölöslegesnek tartotta, hogy az oláhok a Dunántúl is működjenek, s ezt a nézetet osztotta a czár. Különben Cogolnicseanu e tekintetben szintén ezt tartotta jobbnak, s ekkér egyenetlenség tört ki közte és Bratiano közt, s a miniszterválság esetei bekövetkeztek, és Cogolnicseanu meg Bratianu visszalépését nagyon emlegetik. Az új kormányt, hír szerint, a konzervatívok vezérei, Ghika Demeter, Boerescu vagy Florescu tábornok fogják megalakítani. Ez utóbbi kivételével a többi konzervatív államférfiak eddig nem igen lelkesedtek Oroszországért. De most, hogy a czár az ő kezökbe játszotta a hatalmat, kétségkívül telivér oroszokká lesznek, mert egy kis következetlenséggel a román pártvezérek nem sokat szoktak törődni. Az új kormány a nemzet befolyását az államügyek intézéséből ki fogja küszöbölni. A vörös párt tehát önmaga uralmát ölte meg, midőn az országot az oroszok karjába vezette. E megérdemlett büntetés az egyedüli jó oldala a Romániában készülő államcsínynek. A Duna körül. Az ágyuharczok nem valami nevezetes eredményű küzdelmein kívül még mindig csak készülődés van. A Duna hatalmas áradása ha csökken is, de megint megnő. A rendes vízállás fölött 15—16 lábnyi magasságban hömpölyög az ár. A czár türelmetlen, s az első hadi tanácsban szemrehányásokat tett vezéreinek, de könnyíteni semmit sem lehet. A hidak veréséhez szükséges anyagok sem érkeztek még meg teljesen, s azt is észrevették, hogy még nagyobb haderőre van szükség. Két hadtest megérkezését tehát okvetetten be várják. Az utóbbi napok rendkívüli forrósága újabb csapás volt, melynek nagy betegségek és számos halott a következményei. A dunai átkelés elhalasztásáról következő hírt hallott a „Daily Telegraph“ levelezője. Már minden készen volt az átkelésre, s minden órában várni lehetett az indulási parancsot, azonban jún. 9-én a hivatalos rendelet kiadatott, hogy a legközelebbi néhány nap alatt a Dunánál nem lesz csata. Arról is értesülve vagyok, hogy Ferencz József császár a czártól formális biztosítást nyert, hogy Ausztria érdekei Oroszországéval egyenlőkké fognak vétetni, s hogy a czár a maga személyét illetőleg még most is a béke mellett van. Azonban tévedés volna ebből azt következtetni, hogy mindjárt vége lesz a vérontásnak. Sőt Gácsországból az a hír, hogy az orosz fegyverszállítások az utolsó időben megkétszereztettek, mert attól tartanak, hogy az osztrák kormány ezt be fogja tiltani. A török dunai hajók. A Dunának azon részén, hol a Kilia- és Sulinaág ketté válik, nagy homokbatteriákat állítottak fel az oroszok, úgy hogy a török hadihajók legnagyobb része Sulinas Adson közt bezárva volt két csoportba, melyek közül az alsót Arif pasa, a felsőt, de kiesebbet Delevar pasa vezeti. Az alsó hajók nem működhettek s ezért Arif pasa Buscsukba tért vissza. Delevar pasa azonban Macsinba küldetett az orosz hajók ellen. A „Lutfi Dzselil“ felrobbanása óta a törökök tétlenek lettek egy hétig s ezalatt az oroszok Braila mellett torpedózárt alkalmaztak. Delevar minden kísérlete ezt áttörni sikertelen maradt s innen lóháton jött Buscsukba. Hobart pasa utasította Arifot, hogy Potbasiba menjen s innen kihozza a török hajókat. Ez meg is történt. Harcz a torpedók ellen. Említettük már röviden, hogy a Duna torkolatát őrző török hadihajók ellen torpedós naszádokkal lopóztak az oroszok a tenger felől. Hobart pasa utasításai következtében azonban a hadihajók őrködő csolnakokkal voltak körülvéve, melyeket lánczok kötöttek össze. Ekkor a merénylet nem sikerült s az oroszok megadták árát. Odesszából a „Konstantin“ és „Vladimir“ orosz gőzösök szállították a Sulinatorkolatig a torpedós naszádokat, s várták az eredményt. E hó 9—10-dike közti éjjel öt nagy csolnak indult meg torpedókkal, hogy azokat a hajók közelébe csempészszék. El is értek az „Idzsabe“ török gőzöshöz, de az első csalnak az összekötő lánczokba ütközvén, aknája felrobbant s egyetlen kilövelt torpedója a pánczélos hajót érte, de csak jelentéktelen sérülést okozott. A vészjel megadatván, az ottomán tüzérek pusztító tüzet bocsátottak a támadókra. Az oroszok ily meleg és váratlan fogadtatásra gyors és zilált hátrálásban kerestek menekülést, miután már három csolnakot elvesztettek, melyeknek személyzete, hat ember kivételével, mind oda veszett; a foglyul esett hat ember közül egy amerikai. A foglyok Konstantinápolyba vitettek. Ezek vallomásai szerint, 80,000 frankot kaptak volna, ha a török hajókat tönkre teszik. A torpedó-expedíció vezetője Puskin tengerészhadnagy szintén Konstantinápolyba vitetett. A kalandos vállalat történetét ő maga így beszéli el: Miután minden előkészület megtörtént, a torpedónaszádok az élhomályban elhagyták Odesszát; rendeltetésük mély titok volt, míg csak el nem hagyták a szárazát. Akkor adatott tudtukra, hogy a Szulina torkolatba mennek, hová gőzösök vontatták őket. Szulina közelében a torpedónaszádok magukra hagyattak, nehogy a törökök észrevegyék a zajt. Amint a horgonyzó török hajók közelébe érkeztek, valószínűnek tartották az expedíció sikerét. Hat naszád lopózott a torpedókkal való támadásra, de midőn a torpedók elbocsátására készültek, hirtelen lökést éreztek. Nem tudva ennek okát, tovább akartak nyomulni, de lánczokba és kötelekbe keveredtek, melyeket a törökök hajóik védelmére feszítettek ki. A hadnagy beszéli, hogy azon pillanatban mind a hat naszádra zápor gyanánt hullt a török ágyunaszádok golyója. De azért folytatták az erőfeszítést. Midőn egy torpedót el akartak bocsátani, egy török bomba fölrobbantotta azt, a naszád pedig, melyben ő volt, elsülyedt. Ő látta a körüle vergődő embereket, de azután kifogták őt a törökök, és többet nem tud. Állítja, hogy az oroszoknak 17 torpedónaszádjuk van, és a támadást ismét megújítják. Puskin a törökök védelmi rendszerét, hogy hajóikat lánccal egybekapcsolt csolnakokkal veszik körül, egészen czélszerünek találja. A cserkeszek számos ponton a Zubovicsféle úszó készülékkel átkelnek a Dunán s az orosz csapatokat fellármázzák és nyugtalanítják. Tilalmas vidék. Turnu - Magurelliből jelentik, hogy ott oly rendszabályokat léptettek életbe, melyek fontos események közeledtére mutatnak. A Duna megközelítése még a román parasztoknak is meg van tiltva, kik földjeiket akarják bevetni, de eltávozni és munkájukat abbahagyni kénytelenek. Az őrvonal szigorúan őrzi az eltiltott területet. Nagy készülődésekről írnak Bukarestből. E szerint a bukarest-gyurgyevói vonal tömve van csapatokat, mindenféle hadiszereket, élelmiszereket, nehéz ágyukat, ponton ágyukat szállító kocsikkal. Baneasanál nagy ostromló telep és 28 nehéz ágyú van már, 8 lokomobil fogja azokat tovább szállítani az e czélra épített új kettős vágányon és nagy feljáraton. Száz meg száz parasztkocsi áll mindig készen a Zimnicza felé küldendő szállítmányok részére. Gyurgyevóba számos matróz és tengerész katona érkezett, továbbá az orosz gárda, és egyéb ezredek. Massalsky hg. tüzérségi parancsnok Gyurgyevóban ütötte fel főhadiszállását. Az egész vonalon óriási tevékenység uralkodik, a Duna nagyot apadt, az időjárás szép. Jelentőségteljes események küszöbén állunk. (Jun. 16-ról szólnak e hírek.) POLITIKAI ÚJDONSÁGOK._____ 25. szám, 1877. ши. évfolyam. A montenegrói harczok. A törökök minden oldalról benyomultak Montenegró veszedelmes hérczei közé. Haderejüket 42.000 főre teszik, s a legközelebbi napokban kivívott határozott győzelmek után nagy ellentállást most már az ellenség annál kevésbbé fejthet ki, mert a határok el lévén zárva, Montenegró lakói saját földjükből képtelenek megélni. A Dugaszorosban Krsztacz körül folyt harczokban Szulejmán pasa a montenegrói csapatok főerejét szórta szét. Mehemet Ali pasa Kolacsin körül verte meg őket. Albánia felől Ali Saib nem ily döntő eredménynyel küzdött, de a szláv források által terjesztett megveretését semmi sem igazolja. Most már Niksics vára föl van mentve, és Szulejmán pasa azonnal ellátta élelmiszerekkel is. A montenegróiak helyzete kétségbeejtő, ami onnan is kitűnik, mert az orosz cár környezetéből Bécsben tapogatózások történtek, hogy mennyiben volna hajlandó monarchiánk valamit tenni, nehogy a montenegróiak eltiportassanak. A Duga-szorosban vívott harczok veszteségei még ismeretlenek. Mindkét részről nagy lehet, mert a törököknek jól megerősített állásokat kellett elfoglalni. A többi harczokról következőket tudatják Konstantinápolyból: Mehemet Ali pasa egy f. hó 12-ről kelt sürgönye jelenti Kolacsinból. A szomszédos erdőkben heves ütközetünk volt a montenegróiakkal, melyben megverettek s szétszórattak, több mint 200 halottat hagyva hátra. A törökök a Dara és Begine folyók közt fekvő minden helységet elfoglaltak. A 12 helységből álló Tiratova kerület meghódolt. Ali Saib pasa jelenti e hó 15-éről Spuarból. A török tüzérség a montenegróiakat Spuz bombáztatásának beszüntetésére kényszerítette ; a montenegróiak megkísérlették Inochát lövöldözni, azonban visszavezettek; néhány körülfekvő helység meghódolt. A kis-ázsiai harctér. Több oldalról jelentik, hogy Mushár pasa helyzete Erzerum körül javult, mert tetemes erősítéseket kapott. Egy angol lap tudósítója azonban következőleg festi az Erzerum körüli helyzetet. Ha Mukhtár pasa nagy Frigyes volna, egy, bár számra csekély, de jól fegyelmezett hős sereggel, tán megállhatna az oroszok előtt. De a török tábornok, bárminő kitűnő tulajdonai legyenek is, egyébként gyenge, míg ellenfele erős. Az egész Erzerum körül levő hadsereg nem tesz többet 70,000 embernél s nyílt csatában Mukhtár legfeljebb 50,000 emberre számíthat. Karsz és Katum legfeljebb 40,000 embert von el a működő orosz