Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-15 / 33. szám

33. SZÁM. 1877. XXIII. ÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. egész családját fogságba ejtették. Az oroszok ma­gukhoz hívtak 6—7 tahir-gediki kurd főnököt, továbbá Bedir Asa nevű­ notabilitást, a Yadimi törzsből való ötvenhét emberével együtt, aztán elfogták, Uts-Kalisza közelébe hurczolták és ott meggyilkolták őket. Topra-Kaleh-t és a gundiki kerület egyéb helységeit, egyáltalán mindazon helységeket, melyeken átvonultak, feldúlták, a ke­resztényes török lakosságot bántalmazták Lentben és Kara-Bulakban.E vidékeken a mozlimek mind meghódoltak, nagyrészük mindazonáltal Szibériába küldetett. A tirnovói muteszarif táviratai szerint a ko­zákok Sci­anjárban (negyedórára Pirvától) össze­hajtották a népet és a bolgárok által legyilkoltatták. Kadi, Vizlar és Araselh helységek felgyújtattak. A bolgárok Hadsi Musztafa efendi, törvényszéki titkárt egy fához kötözték és három napig ott­hagyták, kitéve az égető nap minden gyötresének; azután leányával együtt elvitték Ellenába fo­golynak. Hasszán pasa, Várna parancsnoka jelenti : „A bolgárok kifosztják Mangalia, Küsztendse és a többi környékbeli helységeket; elveszik a lakosok minden holmiját; Hadzsi Zecheriát, a Dobrudja egyik leggazdagabb tatárját, ki 10 főnyi háznépé­vel kivándorolt, Gabridjába érkeztekor a bolgárok megtámadták; elvették minden vagyonát, 180.000 piaszterjét és nem hagytak meg az egész házné­pen egyebet, mint ruháikat, mik rajtuk voltak.“­­ A drinápolyi vak­ jelenti: „Az ellenség részé­ről a kazanliki kerület mozlim helységeiben bolgár bandák portyáznak, melyek a mozlim lakos­ságot, férfiakat, asszonyokat és gyermekeket fel­­konczolják. Az emberirtás napról-napra növekedő mérvekben folytattatik.“ HAZAI KÖZÜGYEK. A határőri gyűlés Zágrábban. A határőrvidéki vasút ügyében tetemes mozgalmat szítanak a magyar kormány törvényjavaslata ellen. A zágrábi „Presse“ határozottan állítja, hogy e mozgalmakban magas­ befolyás működik, s a gyülésezések és tiltakozó feliratok mögött nemcsak a vasút ügye rejlik. „Bizonyos csalhatlan jelekből,—írja e lap,a­melyeknek keletkezési oka nem a határőrvidéki lakosságban, vagy Zágrábban, hanem a Horvát­országon kívüli illetékes körökben keresendő, felismerhető, hogy a határőrvidék­nek Zágrábban összegyűlendő képviselői, a Ma­gyarország által veszélyeztetett vasúti ügyet illető határozatokon kívül, más kijelentéseket is tesz­nek, melyek Horvátország legközelebbi jövendőjére döntő hatással bírhatnak.“ A Zágrábban tartandó határőri gyűlésről még a következő érdekes tájékoztatót írják : Mollináry tábornok július hó folyamában ha­tárőrvidéki területen, Topusko fürdőben tartózko­dott. Július 23-án számos határőrvidéki kerület tiszts­ége tisztelgett nála, s ez alkalomból a tanok felhívta a tisztelgőket a magyar kormány által a határőrvidéki vasutak ügyében benyújtott törvény­­javaslat elleni agitatióra, mert — úgymond — ha felső helyen látni fogják, hogy a javaslat ellen a határőrvidék demonstrál, a javaslat meg fog bukni. Mollináry tábornok jul. 24-én elutazott Topusko­­ról, már jul. 26-án megkezdődtek a határőrvidéki demonstráló gyűlések, melyeken erős kifejezések hangzottak Magyarország s a magyar kormány ellen, s meg­választottak a küldöttek a Zágrábban tartandó határőri gyűlésre. A tábornok gyakran fogad küldöttségeket a vasút ügyében is biztatja őket. A határőrvidéki köz­ségek képviselőinek küldöttsége előtt azt mondta : meg van győződve, hogy a császár mindig előmoz­dítja a határőrvidék javát. Teljes reménységük is van, hogy a magyar kormány a törvényjavaslat visszavételére erősza­kolhatják, mert látják, hogy a magyar kormány semmit sem tud keresztül vinni, ha Bécsben nem akarják. Az „Obzor“, mely a horvát kormánypárt lapja, azt ajánlja a határőri gyűlésnek, hogy ne csak ünnepélyes óvást nyilvánítsanak a vasúti terv ellen, hanem a vasút ügyének elhalasztását is kérjék, mert a 30 milliónyi pénzalap, melyből a vasút épül, még nincs a horvát tartomány kezelése alá helyezve, miután a határőrvidék sincs egészen Horvátországhoz csatolva. E visszacsatoltást kell először sürgetni, hogy a határvidék vagyona az együttes horvát országgyűlés hatáskörébe tartozzék. Mazuranics horvát bán legutóbbi ma­gatartása sokaknak szemet szúr. A bán a zágrábi népgyűlés küldöttségének megígérte, hogy felira­tukat a király elé terjeszti, a­helyett, hogy illetékes h­elyet említett volna, a­mi a ma­gyar kormány. Nem kevésbbé feltűnő a bán magatartása, hogy mintegy ugyanazonosítja magát a magyar kormány által előterjesztett határőrvi­déki vasúti javaslat ellen történő agitáczióval. A bán egyes küldöttségeknek megígérte ez agitáczió pártolását, mely a magyar minisztertanács hatá­rozata, s ebben a horvát miniszter szavazata ellen irányul. A német birodalmi képviselőkkel Bécsben most folyó vámtárgyalásokról a „Bad. Corr.“ tragikomikus rajzot ad. A magyar kormány képviselői most a németekkel szemben védik ugyanazon magas vámtételeket, melyeket előbb az osztrákokkal szemben megtámadtak, s a németek már ki is fejezték e feletti csodálkozásukat. Az urak különben megállapodásra még nem jutottak. Az 1878-iki költségvetést az egyes minisztériumok már összeállították, s megküldték­­ a pénzügyminiszternek. E hó végén a miniszter­­tanács meg akarja állapítani a jövő évi költség­­vetést. A delegácziók egybehívásáról a prá­gai félhivatalos „Bohemiának“ a következőket írják Bécsből: „Habár még nincs megállapítva, hogy a dele­gácziók legközelebbi ülésszaka októberben, avagy novemberben lesz-e, a közös minisztériumban mégis tevékenységet fejtenek ki az előterjesztések kidolgozására ezen ülésszak számára. Főleg a hadügyminisztériumban dolgoznak sokat. A hadi budget valószínűleg az előbbi évek keretéhez fog alkalmazkodni. A keleti események nyomai nem lesznek abban fölfedezhetők; azon rendszabályok, melyeket a keleti háború nálunk szükségesekké teend, más módon fognak a delegácziók elébe ter­jesztetni.“ A mozgósítási kölcsön-üzletet aug. 9-én írták alá a közös pénzügyminisztérium palo­tájában Hofmann báró közös pénzügyminiszter, Goldschmidt lovag, a Rothschild-ház képviselője,­­ Hornbostel hitelintézeti igazgató, Bunzl a leszá­­i­mitáló társaság igazgatója és Moser földhitelinté­zeti kormányzó. A kölcsönösszeg két­harmada a hitelintézet, egy­harmada a földhitelintézet cso­portjára esik. A hitelintézet csoportját a hitelintézet és leszámítoló bank, a magyar hitelbank (egy millió­val), a Rothschild-, Wodianer-, Sina- és Königs­­warter házak képezik. Ezeken kívül részt vesz abban még néhány bécsi c­ég. A földhitelintézet csoportjában vannak a bankegylet, az első osztr. takarékpénztár (4 millióval) és az „Anker“.­­­I Az osztrák nemz.­bank csak másodsorban vesz részt a kölcsönü­zletben, és részvétele a konzor­­czium benső ügyének tekintendő. E bankok a kö­zös aktívák, a helyettesítési és a rokkantalapok elzálogosítása fejében 26­1 millió forintra készü­l pénzben opcziót adnak, mely opczió 3 hónapig­­ tart. A kölcsön folyóvá tétele havi részletekben történik, melyeknek nagyságát a miniszter hatá­­­­rozza meg az opczió érvényesítése alkalmával, úgy azonban, hogy a havi részlet a kölcsönösszeg­­ egy harmadát meg ne haladja. A kamatozás alap­jául a nemzeti bank időnkénti lombard-kamatlába (jelenleg 6 százalék), melyhez 3—3 havi időszakra negyed százalék provízió járul. A konzorczium köteles a kölcsönt legalább háromszor megújítani, úgy hogy a kölcsön tartama egy évre biztosítva van. A mozgósítás eshetősége alkalmából a közös hadügyminiszter a katonai hivatalos lap­ban közzé tette mindazon rendszabályokat, melyek a védtörvény eddig nem alkalmazott 18-ik szaka­szának végrehajtására vonatkoznak. Az említett szakasz szerint: azon védkö­­telesek, kik tulajdonképeni hadiszol­gálatra nem, de egyéb, hadi czélokra vonatkozó és polgári hivatásuknak megfelelő szolgálattételre alkalma­sak, háború esetén ilyenre alkalmazhatók. A védkötelesek e kat­egóriája 32-ik életévig alávetve van az említett szolgálat kötelezettségének, és e kötelezettség teljesítésére tekintet nélkül illetősége helyére, ott a­hol a szükségesség idején tartózkod­nak, behívandó. A közös hadügyminisztérium közli továbbá a behívás, felmentés és reklamálás kü­lönböző módozatait. Ha az utóbbiak a kerületi hatóságok részéről elutasíttatnak, a felebbezés a közelebbi magasabb politikai hatóságokhoz inté­zendő. Magyarországon e felebbezési fórum a honvédelmi minisztérium. De ily feleb­­bezéseknek nincs elhalasztó hatásuk. Az illetők beérkezésük napjától számítva, a­nélkül, hogy sorozás alá vettetnének, katonai ellátásban része­sülnek és mint a hadsereg vagy a honvédség ha­­sonállású személyei az összes illetékek élvezetébe jutnak, azon illetékszabás szerint, mely ama csa­patoknál vagy intézetnél, melyben az illetők al­kalmaztatnak, esetleg érvényben van. A szolgálat­ból kilépés alkalmával azon hadkötelesek, kik előbbi tartózkodási helyükön szolgáltak, közvetle­nül elbocsátandók, míg ellenkező esetben az ille­tők, ha kívánják, katonaszállítási uton oda kül­dendők, hol eredetileg jelentkeztek. Ló-összeírások mozgósítás eseté­ben. A honvédelmi miniszter közrendeletileg értesítette a törvényhatóságokat, hogy a hadsereg és honvédség mozgósítása esetében szükségelt ló­jutalék a folyó évre az 1875. évi október havában foganatosított lóösszeírás és osztályozáskor hadi­­szolgálatra alkalmasaknak talált lovak számának arányában minden törvényhatóságra egyenlő és pedig a hátas lovak 55°,o, a hámosok 99°/0, a málhás lovak vagy öszvérek pedig lCP/o-kat vettet­tek ki. Az erre vonatkozó jegyzék megküldése mellett a honvédelmi miniszter egyúttal abbeli várakozásának adott kifejezést, hogy a lóavatási bizottságok mozgósítás esetén a lóavatás közül a a leggyorsabban és legpontosabban fognak eljárni. A fővárosra kivetett jutalék 129 házas és 794 hámos ló. A népgyűlések. A lefolyt héten, főkép pedig aug. 12-én ismét sok helyen nyilatkozott az ország közérzülete­­s aggodalma, melyet a külügyi politikánkról szár­nyaló hírek csak fokozhattak. A pozsonyi népgyűlésre megjelent Klapka tábornok is. Érdekes és igen népes gyűlés volt ez, mert sokan lejöttek Bécsből is, köztük hírlapírók, a franczia és angol nagy lapok levelezői is, Buttler Johnson angol parl­amenti tag, a követségek tiszt­viselői, stb. Prileszky képviselő elnökölt. Dr. Deutsch terjesztette elő a határozati javaslato­kat, melyeket megéljeneztek. Klapka tábornok volt a gyűlés ünnepelt szónoka, ki utalt Törökor­szág missiójára, mely abból áll, hogy helyreállítsa az összeköttetést Európa és az ázsiai mohamedá­nok közt. Beszélt még Helly Ignácz képviselő, a gyűlés élénk helyeslése közt, megtámadva a szatócs-politikát, mint Bosznia és Herczegovina elfoglalása volna. Az elfogadott határozatokban Törökország épségének fentartása van kimondva, s kárhoztatva minden megszállás. Miskolczon az aug. 7-én tartott népgyülésben szintén részt vett Klapka tábornok, kit a városba érkeztekor ünnepélyesen fogadtak. A népgyülés délután 5 órakor tartatott meg, Somogyi László elnöklete alatt. A tábornok, ki küldöttségileg hiva­tott meg és Soltész Nagy Kálmán szabadelvű párti elnök által üdvözöltetett, beszédében előadta a keleti háborúra vonatkozó tapasztalatait és néze­­­­teit. Erre dr. B­ó­d­o­g­h Albert, a függetlenségi párt elnöke, egy a budapesti népgyűlés határoza­taival агопоз indítványt olvasott fel, melyet a nép­gyűlés egyhangúlag elfogadott. Veszprémben az aug. 13-án tartott népgyűlés a közel vidékről is sokakat bevont a városba. A gyűlés Horváth János elnöklete alatt folyt le, s Eötvös Károly volt az első szónok, ki tartalmas beszédben, éles bírálattal szólt monarchiánk kül­ügyi politikájáról. Szavait perczekig tartó éljen­zések szakították félbe és a lelkesedés, melyet mélyen átgondolt beszédével előidézett, oly nagy volt, hogy a közönség viharos „Fegyverre! Fegy­verre !“ kiáltásokban tört ki. Eötvös után még Vikár Lajos ügyvéd tartott rövid beszédet, mire a következő határozati javaslat egyhangúlag elfo­gadtatott : 395

Next