Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-02-21 / 8. szám
Heti szemle. A keleti bonyodalmak fejlődésében egyegy nagyobb, gyorsabb lódulat már sokszor megcsalta a közönséget, úgy tüntetvén föl előtte a pillanatot, mint az eldöntés tizenkettedik óráját. Azután pedig sokszor épen közvetlen annál nagyobb csönd lett egyszerre, s az előbb még fenyegetőző hatalmak mindegyike versenyt szabódott,mint bizonyos ,,kadencziátlan“ esetleg után, hogy ő nem, a világért sem akart háborút kezdeni, hanem talán ez vagy amaz szomszédja, aki aztán még inkább elvörösödve tagadta és utasítá vissza az incselgő inszinuácziót. Az áprilisi hóborts állhatatlanság annyira állandósult politikai egünk alatt, hogy már tartózkodva merünk hinni a legkomolyabb jeleknek is, és félünk megijedni a háború kitörésétől, nehogy ok nélkül pazaroljuk erőnket korai ijedezésben, mely képességünkkel, úgy látszik, mintha takarékoskodni jónak látnánk, azt gondolva tán, hogy már a mi szerepünk úgy se lehet egyéb, mint amit a nagy ijedtség szokott sugallani. Hiszen már ez erényben — mert úgylátszik, a politikánkban divó bölcseség ezt erénynek tartja — annyira begyakoroltuk magunkat, hogy velünk már még azon osztrák szomszéd is megelégedhetik, melynek ezelőtt közel két évtizeddel csupa merő lármánkkal — azaz hogy ennek csak Ilisével is — imponálni voltunk képesek. Hogy is ne lenne megelégedve ? Ez az osztrák fél olyan diadalt aratott már eddig elő is fölöttünk, mely revanche-képen kielégíthetné a mélyen sértett franczia hiúságot is, a mivel 1870 után nem kevés van mondva. Ez az osztrák fél, jól szemügyre véve, nem is egy kompakt nemzet, csak egy párt, s illetőleg, legújabb állítások szerint, csak egy-két hatalmas pártember — Herbst úrral élén — aki csak úgy döntögeti a magyar minisztereket, mint ügyes kuglizó a bábukat, holott mögöttük az összes magyar nemzet teljesíti az állogató szerepét. Egyszerre nyolcat, kilencet dob, s behúzza a „bankot“ nagy diadalmasan. A dolog oly káprázatosan csodálatos, megfoghatlan, hogy már nem is tudjuk voltakép, félelemnek, vagy egyéb, tán ennél is roszabb indoknak tulajdonítsuk azt a hátrálást, melyet kormányunk folytonosan tanúsít, és végre is azt kell gondolnunk, hogy kell itt valami olyan oknak lenni, mely ma még a nyilvánosság előtt rejtve van, és melyet majd csak a későbbi fejlemények hoznak napvilágra. Nehéz feladat ily eseménynyel szemben az elfogulatlanság, de azért ám igyekezzünk lehetőleg higgadtan rekapitulálni a legutóbbi fejlemények történetét. A magyar kormány lemondott, kijelentvén, hogy lemondásának oka az, mert a fejedelem nem adott engedélyt alternatívájának azon felére, mely a bécsi kormánynyal való alkudozások megszakítása után egyedül nyitva maradt számára, tudniillik az önálló magyar bank fölállítására. Észtanilag ebből az következnék, hogy tehát, ha alternatívájának egyik része sem teljesülhet, akkor ő újra vissza nem foglalhatja elhagyott székét, vagy ha mégis visszafoglalja, akkor e kijelentése nem volt őszinte. Azonban mi történik ? Sem az osztrák kormány nem enged, sem a fejedelem nem ad engedélyt az önálló bank fölállítására, azonban a magyar kormány mégis újra megbizatik, hogy oldja meg a csomót. A kormány lapjai kijelentik, hogy a kormány most már csak azon esetben kész visszavenni lemondását, ha az osztrák fél elfogadja azon föltételeket, melyek visszautasítása okozta lemondását. E föltételeknek három pontja volt: a dotáczió mennyisége, a bankigazgatóságok hatásköre, és a párosság látszata. És legkivált ez utóbbi volt az, melynek előleges elfogadása nélkül a túlsó féllel szóba nem állam felfogadta, és melyet a parlament előtt a nemzeti becsület, az állam tekintélyes méltósága kérdésének állított föl. Mindamellett mégis mit kell megérnünk ? A magyar kormány ez ünnepélyes kijelentés daczára épen az előbbi két különbözet fölött ereszkedett alkuba, mielőtt a legfontosabb, a látszatos paritás elve fölötti különbözet iránt a másik alkudozóval tisztába jött volna. És ez még nem elég, hanem még e két föltételben is újólag ő enged folytonosan, épen úgy, mint ahogy múlt évi májusban engedett a vámok és a fogyasztási adók fontosabb és gyakorlatibb hasznú kérdésében, azon föltétellel, hogy aztán a bankügyben kapjon némi elvileges kedvezményeket, melyeket aztán később az osztrák fél ismét visszavett. Tehát májusban , azaz hogy még május előtt, mindjárt kormányra léptekor, lemondott az önálló bank- és vámterület előnyéről, azután májusban engedett a vámtételek és fogyasztási adók kérdésében a kettes bankban kikötött nagyon sovány engedményekért, azután mikor e sovány engedményeket is az osztrák fél perfid módon eltagadta, visszavonta, akkor alkudni kezde e sovány engedmények morzsái fölött, s mikor még e morzsákat sem vélte megmenthetni, akkor végre hajlandó volt kiegyezni e morzsák árnyékáért, és miután az osztrák árus ezt is megtagadta, akkor lemondott, fölfogatlta, hogy többé alkudni nem fog, ha csak e látszatot, ez árnyékot előre meg nem ígérik. Nos az osztrák fél még ezt sem ígérte meg, hanem azért a magyar kormány újólag alkudozásba bocsájtkozott, és folyton engedett még az árnyékokból is. És most már fölhangzik a kétségbeejtő jajszó, hogy most már a dolgon segíteni nem lehet, mert most már késő, az osztrák fél lefőzött, perfidiával vagy anélkül, az már egyre megy, most már meg kell adni magunkat, mert nemcsak késő, de a pillanat is oly válságos, a külügyi bonyodalmak is olyanok, hogy még a belbajoknál is nagyobb nyomást gyakorolnak, Ha tűz itt van közelünkben ; most már nem lehet arról szó, hogy a házban levő bútorokat, hanem csak hogy magát a házat megmenthessük. Miként történhetett ez meg ? A nemzetet megcsalta újra, most már tudja ég hányadikszor, nagy bizalma embereiben; nem hitte, hogy ilyesmi megtörténhessék, akkor, midőn épen azért egyesült, hogy egységével imponáljon a túlsó félnek és túlsúlyt kölcsönözzön kormányának. Most már tűnődhetünk a fölött, a nemzet maga gyönge-e, vagy vezérei, vagy együttvéve ; avagy az alap, melyen áll, amaz alap, melyet alkotói épen azon érvvel ajánlgattak, hogy az a kompakt magyar nemzetnek a közös ügyek eldöntésében mindig túlsúlyt adand a darabos, megoszlott osztrák quodlibettel szemben ? Íme a nemzet egyesült, úgy mint évezredes történetében vajmi ritkán, és egy osztrák párttöredék, illetőleg egy nem is alkotmányos tényező, egy részvénytársulat ellenében a legteljesebb, leglealázóbb vereséget szenvedi. Sőt még meg sincs pecsételve a kapituláczió a közgazdasági téren, a túlsó félen már készülődnek arra, hogy a politikai paritás elvét is megdöntsék, és Ausztriának Magyarország fölötti diktatúráját szerves egészszé bevítsék. Az osztrák haladó párt ugyanis már határozatot hozott a delegácziók eltörlésére Budapest, február 21-én 1877. 8-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csapán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csapán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXIII. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : НаамепсНи és Vogler. Wallfischgasse Nr 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Woltzsile Nr. 22.