Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-25 / 30. szám
368 tartománynyá történt fölavatása támasztott Bécs döntő köreiben is. Julius 30-ikára volt kitűzve az Ő Felsége elnöklete alatt tartandó közös miniszteri tanács, mely a monarchia ,,hadi készültsége“ felől határoz. Tisza és Széli miniszterek táviratilag hivattak Bécsbe. Fölhivatott Rodich és Mollináry is. Jul. ЗО-án azonban a miniszterek csak egymás közt értekeztek. Eddig csak annyi bizonyos, hogy átalános mozgósításról nincs szó, csak 2—3 hadtest fölállításáról az alvidéken, de aligha Erdély határánál. Az ide vonatkozó hírek és hírlapi közleményekből a következők a legérdekesbek: Tisza, ki geszti pihenőjét csak aug. 5-én akarta elhagyni, táviratilag sürgősen Bécsbe hivatott, s e hó 29-én el is utazott. Budapestnél meg sem pihent, csak addig mig a vonat tovább ment. Ott Szende honvédelmi miniszter, aki Tisza távolléte alatt vezette a minisztériumokat) és b. Kemény Gábor államtitkár várták. Ugyanezen vonattal utazott Bécsbe Klapka is, anélkül, hogy a miniszterelnökkel érintkezett volna. Széll pénzügyminiszter Rátótról utazott Bécsbe. Az osztrák miniszterek is nyári pihenőkről szólíttattak Bécsbe. A katonai intézkedések felől sokféle a magyarázat. Nem is lehet másként monarchiánk eddigi magatartása után. Egyik rész azt hiszi, hogy most fognak megtörténni az első lépések Bosznia és Herczegovina biztosítására, mert az osztozkodás bekövetkezése ellen a porta nem tudja magát megvédeni. Anglia is a maga osztályrésze biztosítására kezd csapatokat szállítani. Egy másik magyarázat így szól: A monarchia által teendő katonai intézkedésekre az adta a döntő lökést, hogy kitűnt, miszerint Szerbiában és Romániában egyaránt semmibe sem veszik külügyi hivatalunk intéseit. Szerbia a háborúra készül, ami pedig Romániát illeti, az Andrássy gróf minden figyelmeztetésének ellenére, az oroszszal katonai konvencziót kötött, s átkelt a Dunán. Közvetlenül e tények folytán látta magát a külügyminiszter azon kényszerhelyzetben, hogy fegyveres demonstrációt tegyen. A költségek elsősorban a közös aktívák alapján eszközlendő pénzügyi hitelművelettel fedeztetnek, azután nagyobb mérvű közös előlegezési üzletre kerül a sor, mely a Rotschild-consortiummal köttetik meg; ha ez sem elegendő, egyéb műveletek vétetnek igénybe, amint azt a helyzet megköveteli. A budapesti és bécsi lapok a legkülönbözőbb felfogással szólnak az intézkedésekről. Egy félhivatalos bécsi lap a „Montags Revue“ a porta hadainak bizton várható leveréséből magyarázza, mert akkor szükség lesz, hogy a békekötésnél fegyverre támaszkodva szólhasson közbe monarchiánk. A szintén félhivatalos „Fremdenblatt“ a helyzetet komolynak tartja, mely az elhatározást most már szükségessé teszi, de a beavatkozás idejét még nem hiszi elérkezettnek. Magyar lapok közül a „Hon“ határozottan oroszellenesnek tartja a készülődéseket, egy másik magyar lap pedig ily czím alatt közölte a mozgósítás első híreit: „Fegyverre“, t. i. az orosz ellen. Azonban ha meggondoljuk, hogy mily állást foglalt el eddig monarchiánk, s összevetjük mindazokat a közleményeket, melyek a kormánykörökkel összeköttetésben levő lapok útján nyilvánosságra jutnak, akkor megint csak a Bosznia és Herczegovina megszállására irányuló készülődéseket kell sejtenünk. Ez pedig nem orosz-ellenes. A Nofrei Presse szerint mindössze azt döntik el, hogy a Száva mentében elővigyázatból csapatokat állítsanak föl. Eddig azért késtek, mert az aratástól nem akarták elvonni a munkásokat. Sürgeti e lap az átalános mozgósítást, mely azt bizonyítaná, hogy Ausztria-Magyarország megvédvén nagyhatalmi állását, szembe akar szállani Oroszországgal. A részleges mozgósítás árt ki- és befelé. A „Tagblatt“ (mely az oroszokkal rokonszenvez) igen meg van elégedve. Andrássy politikája — úgymond — meg tudja választani a helyes pillanatot. A „Fremdenblatt“ meg van győződve, hogy a minisztertanácsban hozandó határozatok nem fognak nyilvánosságra jutni. A „Deutsche Ztg.“ Írja: Ausztria-Magyarország, úgy ezután mint azelőtt, sem Törökország sem Oroszország pártjára nem áll, de rendelkezni fog a szükséges katonai hatalommal, hogy a békekötésnél az őt megillető befolyást érvényesítse érdekeinek megőrzésére. Mivel a kormány köreiben úgy vélekednek, hogy ezek a tárgyalások már nemsokára megkezdődnek, azért célszerűnek tartják a részleges mozgósítást siettetni. Ennek bárki ellenében sincs támadó czélja. Meg kell akadályoznia, hogy Ausztria-Magyarország eddigi semleges politikája utólagosan ne váljék kárára, és elősegítenie, hogy a békekötés alkalmával, a monarchia érdekeivel megegyező kívánságainak a szükséges súly megadassák. Ez egyszer az a sajátságos, a történelemben egyedül álló eset történik meg, hogy Ausztria-Magyarország háború után készül kifejteni haderejét, és a fegyveres semlegességet teszi magáévá, miután a háború alatt a fegyvertelen semlegességgel is megelégedett. A „N. fr. Presse“ összefoglalva a félhivatalos híreket, hozzájuk a következő találó megjegyzést teszi: „Azon derültséget keltő ellenmondás előtt, hogy esetleg az eddigi passivitásból ki akarnak lépni, de e mellett a mostani politikát változtatni sem akarják, nem bírjuk a mosolyt elrejteni.“ A mozgósítás előjeleiül tekinthetők a következő csapat-áthelyezések, melyeket Sziszekből jeleznek. Styriából és Magyarországból egy-egy huszárezredet vittek a boszniai határhoz, hogy ez feltűnést ne keltsen, elkerülték Zágráb városát. Egy Horvátországban állomásozott dzsidás ezred f. hó 15-én Sinjbe (Dalmátország) érkezett. Horvátországba tüzérségi- és utászszereket, többi közt 900 mázsa robbantó anyagot szállítottak. Katonai körökből jött hírek szerint Sumikocz altábornagy lesz a déli határvonalon felállítandó csapatok parancsnoka. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 31. SZÁM, 1877. XXIII. ÉVFOLYAM. A HÁBORÚ. A bolgár csatatér minden részén megkezdték a törökök is az elhatározó mozdulatokat, s néhányszor sikerrel használták fegyverüket is az orosz előhadak ellen, melyek nagy merészséggel nyomultak előre mindenfelé. Az elkövetett mulasztásokat azonban most már csak nagy győzelem ütheti helyre a törököknél, s ha a Balgrádból Tirnova felé megindult Mehemed Ali csatát veszít, a katasztrófa bekövetkezik. Ily helyzetben a diplomáczia ismét működik, s monarchiánk, Anglia, sőt Olaszország is résen van, hogy orosz győzelem esetére megjelenjenek a „borravaló“ követeléséért. A diplomáczia magatartása most ép oly érdekfeszítő, mint maga a harctér. Anglia teljes mérvű hadi készületeket tesz. Berlinben azt hiszik Anglia magatartásáról, hogy mihelyt Aarifi török külügyminiszterré lett, a porta és az angol kabinet közt létrejött az egyezmény az iránt, hogy az angol tengerészeti csapatok és a tüzérség Gallipolit megszállják, s ott esetleg a genuaiak által épített régi sáncz műveket megerősíthessék. E védművek a Dardanellák és a szárosi öböl közötti keskeny földnyelven vannak ; itt helyezik el az angol csapatokat s jobbról és balról a pánczlos hajók fogják őket fedezni. Németország magatartásáról pedig ezeket írják: „Németország sem önálló bolgár államot, sem Románia megnagyobbitását, sem végre Oroszországnak Konstantinápolyban való befészkelését nem hagyná jóvá. Ellenben azt helyénvalónak tartja Bismarck herczeg, hogy lehulljon az utolsó bilincs, mely az 1856-ks párisi béke folytán még Oroszország szabad mozgását akadályozta, hogy t. i. a Dardanellák ezután nyitva legyenek a szabad hajózási közlekedésnek. Ez volna hát elvégre is a hadviselés kézzelfogható eredménye — és Midhát pasának állítólag megtörtént visszahivatása Konstantinápolyba nehezen fog már ezen valamit változtatni“. Olaszországból az utóbbi napokban feltűnő buzgalommal cáfolgatták a híreket, melyek Albánia tervezett megszállásáról szólnak. E tekintetben Melegari külügyminiszter czélszerűnek tartja Olaszország politikáját a keleti ügy felől a külföldi diplomáczia előtt körlevélben is magyarázni s kimutatni, hogy e politika nem változott és önzetlen. Rómában nagyon boszankodnak a felett, hogy bizonyos lapok makacsul igyekeznek viszályt kelteni Ausztria és Olaszország közt, midőn ez utóbbiról felteszik, hogy olyan szerződést kötött Oroszországgal, hogy Albániát megszállja, s az adriai tengert olasz tengerré változtassa. Biztatnak tehát Rómából, hogy nincs semmi szerződés Oroszországgal, Olaszország semleges fog maradni, s mindenesetre a dologban közvetlenebbül érdekelt hatalmaknak kellene akcióba lépniök, mielőtt Olaszország jelen magatartását megváltoztatná. Az európai és ázsiai török vizeken jelenleg csak 3—4 olasz hadihajó van az olasz állampolgárok védelmére. Talán még két hajó küldetik oda, de azért az ilyen haderővel nem szokás valami „expedícziót“ kezdeni. — Egyébiránt Haymerle báró osztrákmargyar követ Melegari úrtól e hírekre nézve személyesen is felvilágosítást kérhet, ha ugyan szükségesnek találná. E szépítgetések azonban nem sok hívőre találnak. Monarchiánk úgy látszik lépést tart Angliával, s annak intézkedései szerint intézi a magáét. Külügyi kormányunknak legkisebb ellenvetése sincs az ellen, hogy az angol csapatok megszállják Gallipolinál a Dardanellák torkolatát, mert monarchiánk is készül tenni ily megszállást. A háború következményeinek fejtegetése is napirenden van, s az összes külföldi sajtó monarchiánkra nézve tartja legfontosabbnak, sőt végzetesnek is az orosz győzelmek következményeit. Az augsburgi „Allgemeine Ztg.“ egyik czikkéből érdekesnek tartjuk közölni a következő fejtegetést: Nagy csalódásban élnek azok — mondja e lap, akik bíznak, hogy a háború nem terjed tovább, s ezen bizalmukat a békekötéskor együttesen közbelépő Európával szeretik magyarázni, más részről pedig azt hirdetik, hogy a czárt saját birodalmának belkérdései is méltányos békére fogják kényszeríteni, anélkül, hogy erre újabb háború lenne szükséges. Oroszországban nyomban kitör a forradalom, amint köztudomású lesz, hogy a czár oly békét akar kötni, mely az uralkodó pánszláv pártot nem elégíti ki. E párt ezen esetre már most a fáradalom előkészítésén dolgozik. Ily körülmények között a jelenlegi orosz kormány inkább az európai hatalmakkal fog háborút kezdeni, mint saját népével. A pillanat, melyben e kérdés előtérbe lép, fenyegetőig közeledik. Németország sem lesz képes azt feltartóztatni, és ha — így szól az idézett lap — Németország saját helyzete és aránylag csekélyebb érdekénél