Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-02 / 1. szám
A „HáboruKrónika“ cz. képes heti közlöny 36-ik száma a „Poltikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon elvetőknek, a kik e vállalatra megrendeléseiket már elküldötték. Előfizetési föltételek VASÁRNAPI UJSÁG és POLITIKAI LJOOisiDOR 1878. évi folyamára. Félévre A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 6 0:4 — kr- A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a ,,Hábor-Krónikával együtt. . 7 Csupán a Politikai Újdonságok................3 frt — ]itCsupán a Politikai Újdonságok a „Háború Krónikáival együtt............................. 4 frt " ^r* Egész évre: A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 frt -kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Háború-Krónika1 *-val együtt 14 frt — kr. Csupán a Politikai Újdonságok ................6 frt — kr. Csupán a Poltikai Újdonságok a „Háború-Króniká“-val együtt ..........................8 írt — ki. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok előfizetőinek külön mellékletül önálló füzetben adni fogjuk a keleti háború folyamának rövidre vont történetét, mely alkalmas lesz tájékoztatóul szolgálni a háború eseményeinek figyelemmel kisérésében, összefüggő egészbe sorozván azokat. A füzet czime: A keleti háború története 1877 végéig, és 3 ívre terjed, oly alakban, mint a Háború-Krónika. — E füzet január elején lapunk összes előfizetőinek díjtalanul fog szétküldetni. Így T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az előfizetés megújításánál, vagy a „Háború- Krónika“ megrendelésénél czímszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadóhivatalhoz küldeni. A „Háború - Krónika“ 1877 évi folyama (1—35 szám) még folyvást megrendelhető 1 frt 40 krjával. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utera 4. sz. a. Politikánk a valuton. Már tudniillik keleti politikánk. Ha ugyan politikának lehet nevezni, hogy cselekeszjszük azt, amit az’’orosz-porosz diktatúra kíván; járjuk úgy, a mint a világhíres két czigány legény hegedül Európa korcsmájában és járjuk egyedül évek óta. Noha a sarokban egy hatalmas öklöző legény egyre suttyongat, integet, hogy tartsunk vele inkább, mert bizony e tánczban nagyon megtaláljuk ütni a bokánkat... És ezúttal ez a derék czimbora már épen nagyon komolyan adja tudtunkra, hogy ne féljünk semmitől, ne legyünk bizalmatlanok iránta , ne gondoljunk felőle olyan aljasságot, hogy ő majd cserbe hagy bennünket, mert íme, ha eddig csak poharakat ürítgetett ékes szerencsekivánatokkal és biztatásokkal részünkre, és csak ökleit mutogatta a csárdában legénykedők ellen, most már ime gyürkőzni kezd és izmos karjait is látni engedi, melyekkel hatalmas csapásat mért mindannyiszor ellenfeleire, valahányszor azt fölemelte .. . Igen bizony ez a legújabb helyzet, melyet a lehető legszebb, kedvre hangolóbb természeti viszonyok közt ránk virradt új év hozott számunkra. Úgy vagyunk, mint az oly ember, ki botorságból vagy egyéb gyarlóságok ösz- Hát?hatása folytán sokáig elutasítja magától a kínatkozó jobb parthiet, és az még egyszer és utolszár közelit feléje, s egész komolyan szólítja föl ámnak elfogadására. Anglia többé már nem Puszta szóval, nem hangzatos pohárköszöntésekkel fenyegetőzik, de valósggal készülődik, vagy legalább is elkészbe^eket t esz a készülődésre. Ilyesmit t .V komoly, tekintélyére féltékeny és oly nagy ’lághatalom, mint Anglia nem tehet puszta ^ rő üres fogásból, mert hiszen azt jól tudhatja, hogy a jelen viszonyok közt egy ily fogás nagyon gyönge és teljesen sikertelen taktika lenne arra, hogy a fülig fegyverkezett és immár vértől ittas orosz medvének imponáljon, valamint arra is, hogy monarchiánkat, mely annyira megátalkodottul görcsösen ragaszkodik az orosznémet „vontató kötélhöz“ — attól ezt ilyetén szmnleges művelettel eltántorítsa. Az angol kormány koszolódását egész Európa sajtója komolynak veszi, és szinte kizárólag ennek eshetőségeivel, kihatásainak találgatásával foglalkozik. Az európai közvélemény amaz árama, mely e fordulatot roszjátéknak látja és hozzá jó képet akar vágni, úgy akarja azt magának magyarázni, mintha Angliának nem anynyira az volna szándéka, hogy Törökország épségét megoltalmazza, hanem csupán az, hogy ha már a fölosztást föl nem tartóztathatja, a zsákmányból magának részt szerezzen. Nos, e felfogás nem is épen jogosulatlan. Anglia már két évtized óta jelszavául vette, hogy nem avatkozik a szárazföldi politikába. És e kényelmes politikát addig követte, amíg végre csakugyan kicsöppent a szárazföldi politika döntő tanácsának koszorújából, és elérkezett az idő, melyben már a makranczes vén gyerek megbánni kezdi, hogy föllökte maga előtt a tányért nagy durczásan. Európa súlyegyene elbillent, a diktatúra Párisból Berlinbe költözött, és most Anglia nélkül akarják megcsinálni Európa keletének új földabroszát. Anglia most tapasztalni kezdi, hogy az érdekek megvédésének kulcsa nem mindig ott rejlik, ahol ez érdekek valóban rejlenek. Csak nem rég is untalan azt hangoztatta, hogy mit neki Bulgária, a Balkán, a Duna , az ő érdeke vonala Konstantinápolynál kezdődik. Most látja, hogy Konstantinápoly megvédésének vonala nem is Bulgáriánál, hanem pláne Berlinben kezdődik, sőt legkilebb előre tolt diplomácziai bástyája egész Párisig nyúlik. És már kezd is mindenekelőtt ez utóbbi helyen koronázni; egybehangzó hírek szerint a sürgönyváltás London és Páris közt igen sűrű. A franczia kormány közlönye ugyan nagyon, szinte gyanús határozottsággal tagadja, hogy kormánya a külügyek terén ki akarna lépni tartózkodó állásából, de a körülmény, hogy ez országban a fenekestől fölfordulással fenyegető belviszonyok oly egyszerre, mintegy varrázsütésre kezdenek megülepedni, igen alkalmas ama föltevés igazolására, hogy hát ha az egymással forrongó elemeket egy kifelé irányuló, a nemzet porba hullt prestigét egyszerre fölemelő cselekmény eszméje egyesítette ... s ami a határozott tagadást illeti, ez is könnyen kimagyarázható volna a diplomáczia legközönségesebb elveit tartalmazó kódexből, melynek egyik sarkszempontja a mi „verebes“ diplomácziánk által is oly gyakran hangoztatott nézet, hogy : — verebet nem lehet dobbal fogni . . . Nos, mindazáltal az meglehet, hogy Anglia szándéka ezúttal nem több, mint az osztozkodók közé furakodni, és azt mondani, hogy — nem oda Buda, azaz hogy Konstantinápoly ; de ha tovább fűzzük az egybevetést, könnyen rájöhetünk, hogy ha csak ez volna is a szándék, ez sem volna épen kedvezőtlen, sőt mindenesetre jobb annál, mint ha ’’‘Budapest január 2-án 1878. lsi szám ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. ■ Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft XXIV. évfolyam. HIRDETÉSI-K 1 iv hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. _______Kit. Imára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Walkisgasse Nr. 10. Moose R., Seierstatte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22.