Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-16 / 3. szám

­ A „Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny 38-ik száma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, a­kik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. Itt a próba... Tudniillik : külügyi politikánk mélységes bölcseségének próbája. Végre minden jel arra mutat, hogy meg kell tudnunk ok­vetlen , miért hallgatott valóban bámula­tos vetélylyel külügyérségünk annyi ostrom és vallatás daczára két éven át és mit hall­gatott el? Mi az a titok, melyet nem volt szabad elárulni a miattunk-e, vagy a har­­czoló orosz hatalom miatt ? és a­melynek si­kert csak úgy lehet­ szerezni, ha az mindvégig véka alatt tartatik ? És a mely titok kétség­kívül szerfölött érdekes lehet, mert ahhoz képest a Kolumbus tojása úgy aránylik, mint a malmozás a sakkjátékhoz képest. Hi­szen a monarchia és Európa közvéleménye éveken át törte fejét rajta, és nem bírta kita­lálni. Ezt a nagy „titkos tervet“ végre meg kell ismernünk. Mert hiszen az a vásári állatsereg lész , a­ki bódéja ajtajára azzal az ígérettel csödítette a közönséget látványos­ságai szemléletére, hogy ,,a krokodilus hol­nap fog beszélni“ — ezt a tréfát űzhette hónapokon át, míg végre összeszedte sátor­fáját és más faluba ment, a­hol megint örökké csak „holnapra“ volt ígérve a hihet­­len csoda. Akármilyen türelmesek is bizo­nyos népek, azért ezt a tréfát még sem engedhetik meg maguknak. „Majd a béke­kötésnél !“ volt külügyi hivatalunk jelszava. Majd akkor meg fogja óvni a monarchia érde­keit. Ez volt ígérete. És ez időpont most végre bekövetkezett. És bekövetkezett oly kényszerűség folytán, mely külü­gyérünk ígérete teljesítését a lehető legnehezebb — a lehetlenséggel határos föladatnak tün­teti föl. A török hadsereg, mi több, átalán véve a török birodalom tehetlenebbnek látszik az orosz előtt, mint nyolcz év előtt a franczia nép a poroszszal szemben. És még az a kis különbség is forog fönn, hogy Európa ma közömbösebb az orosz hatalom végczéljai iránt, holott azok sokkal nagyobbak, mint volt a porosz hadjárat czéljai iránt, melyek mindenesetre szerényebbek voltak. A poroszok czélja nem volt több, mint bizto­sítani magukat a franczia támadás örökös veszélye ellen, és másfelől egyesíteni a né­metség állami mozaikjait. Az öt milliárd és Elzász-Lotringia olyan eredmények voltak, melyről a porosz hódítók sem mertek álmodni a háború megindításakor. Európa nem fél­hetett attól, hogy ennél sokkal több is tör­ténhetik. És a­mint a következés mutatta, a franczia nemzetet e csapás sem törülte ki a nagyhatalmak sorából, sőt nagyok a kilátá­sok, hogy a franczia nemzet még — talán rövid időn — újra fölemelkedhetik előbbi európai szerepének színvonalára. De a jelen háború czélja alatt egészen más, határtalanul nagyobb változás, az euró­pai súlyegyen sokkal mélyebb megrendülé­sének lehetőségét sejtette a világ,­­ és az ime bekövetkezéssel fenyeget. Törökország e pillanatban Oroszország lábai előtt fekszik. Ha Európa nem veti magát közbe, e hatalmat a győző ellenség megsemmisítheti, elemeire oszthatja. Az orosz elfoglalhatja Konstantinápolyt, el a Fekete-tengert, elveheti a török szultán ösz­­szes európai és ázsiai birtokait, a török ura­lom helyébe az egyesült szlávság uralmát helyezheti — maga a török ez exekueziót nem képes elhárítani fejéről, összetörve, kö­rülbelül harczképtelenül áll szemben a dia­dalmas hódítóval. Meghalhat hősileg, elvé­rezhet, de visszaverni nem képes ellenfelét, meg nem mentheti állami létét, még nemzeti önállóságát sem. És a legutóbbi események­­ arra mutatnak, hogy a hősies kimúlás dicsé­ről is lemondott. Seregének több mint java fele elfogva, alig százezer fegyveres honvédő harcros áll négyszer annyi diadalmas haderő­­ ellenében. Ha embere volna is még, nincs hadi szere, nincs fegyvere, pénze. Vezérei , kormánya egymással viszályban, fejvesztve; hajóhada, noha sokkal nagyobb az oroszénál, tehetlennek bizonyult, nem tudni mi okból; tudatlanságból vagy árulásból, de az már mindegy. Hobart pasa úgy látszik, már eleve az angol királynő, ha nem az orosz czár számára kímélte a drága török flottát. Most hát már a háborúnak véget kell érni, nem azért, mert az egyik fél engedni akar, hanem mert jó részt nem létez,vere­kedni nem képes. Az orosz, ha csupán a törökkel van dolga, nem kénytelen ezzel alkudozni, diktálhatja neki a békét. És még kérdés, akar-e neki diktálni, vagy csak egye­nesen elveszi a­mi neki tetszik. Szerb, ro­mán, görög, bolgár, czernogorcz, bosnyák, hercegovecz, mind az ő alattvalója, ha úgy akarja. A török uralom helyébe állíthat orosz uralmat, az Aj­a Szófiára maholnap föltűzheti a keresztet, a keleti kérdés gyökeres megol­dásának hagyományos jelvényét. Most már tehát itt van a megoldás ideje, föladata „in pessima forma“. Ha Európa azt akarja, hogy Törökországból maradjon még legalább egy darab, hogy végkép el ne törültessék, akkor már ma megálljt kell kiál­tania az orosz sereg elé, hogy egy lábig le ne verje, el ne fogja a török sereg maradvá­nyát, mely még egy csipetke török állam magvát képezhesse. Ha ezt nem teszi, akkor Törökország teljes fölosztása el van végezve. Nemsokára meg kell hallanunk, kinek van szánva Konstantinápoly ? Töröké marad-e, orosz vagy angol birtok lesz-e? Meg fogjuk tudni, mi lesz a mi lápunk a nagy bankból, melyet az orosz czár besöpör ? azaz, hogy ezt már sejtjük. Ki van jelölve rég számunkra : Bosnia és Herczegovina. De a sokkal érde­kesebb az, mi lesz a többi hulladékból ? Bul­gária, Rumélia, Konstantinápoly? Románia, Szerbia, Montenegró mit kapnak? Hogyan? Külön királyságok lesznek-e, kinek a protek­torátusa alatt? És Görögország? Kimarad-e az osztozkodásból, mivel inkább Anglia mint Oroszország parancsszavára hallgatott ? És hogyan lesz mindez összeegyeztethető a mi monarchiánk érdekeivel? Íme egy békekötés, mely sokkal érde­kesebb, mint maga a háború, mely megelőzte. A háború, mint most már látszik, nem annyira a török birodalom, mint Ozmán pasa harcza volt az orosz hadsereggel. Ez elbu­kott, és a török birodalom széthull, mint Attila halálával a biín világhatalom. Az angol teszi magát, szedkelőzni akar, de Ourko kozákjai gyorsan lovagolnak; me­lyik ér előbb Konstantinápolyba? De mit törődünk mi Konstantinápoly­­lyal? Egy jól értesült lap azzal vigasztal, hogy az a mi érdekeink vonalán kívül esik. A Fekete-tenger azonkép. De hát hol ez érdekvonal határa, az ég szerelmére? A Dunánál talán, Szerbia, Ro­mánia határainál ? De hiszen ezeket rég föl­adtuk. Ezek cselekszik, csinálják, a mi szemük­ szájuknak tetszik. Verik a törököt, foglalnak, függetlenítik magukat. Még Mon­tenegró is. Csak Bosniát, Herczegovinát ne érintsék. Ez a mi ne bántsdvirágunk, Örüljünk, hogy a gyönge török helyett oly hatalmas szomszédot kapunk, mint a Budapest január 16-án 1878. 3-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXIV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallasgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22.________

Next