Politikai Ujdonságok, 1878 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-16 / 3. szám
A „Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny 38-ik száma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, akik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. Itt a próba... Tudniillik : külügyi politikánk mélységes bölcseségének próbája. Végre minden jel arra mutat, hogy meg kell tudnunk okvetlen , miért hallgatott valóban bámulatos vetélylyel külügyérségünk annyi ostrom és vallatás daczára két éven át és mit hallgatott el? Mi az a titok, melyet nem volt szabad elárulni a miattunk-e, vagy a harczoló orosz hatalom miatt ? és amelynek sikert csak úgy lehet szerezni, ha az mindvégig véka alatt tartatik ? És a mely titok kétségkívül szerfölött érdekes lehet, mert ahhoz képest a Kolumbus tojása úgy aránylik, mint a malmozás a sakkjátékhoz képest. Hiszen a monarchia és Európa közvéleménye éveken át törte fejét rajta, és nem bírta kitalálni. Ezt a nagy „titkos tervet“ végre meg kell ismernünk. Mert hiszen az a vásári állatsereg lész , aki bódéja ajtajára azzal az ígérettel csödítette a közönséget látványosságai szemléletére, hogy ,,a krokodilus holnap fog beszélni“ — ezt a tréfát űzhette hónapokon át, míg végre összeszedte sátorfáját és más faluba ment, ahol megint örökké csak „holnapra“ volt ígérve a hihetlen csoda. Akármilyen türelmesek is bizonyos népek, azért ezt a tréfát még sem engedhetik meg maguknak. „Majd a békekötésnél !“ volt külügyi hivatalunk jelszava. Majd akkor meg fogja óvni a monarchia érdekeit. Ez volt ígérete. És ez időpont most végre bekövetkezett. És bekövetkezett oly kényszerűség folytán, mely külügyérünk ígérete teljesítését a lehető legnehezebb — a lehetlenséggel határos föladatnak tünteti föl. A török hadsereg, mi több, átalán véve a török birodalom tehetlenebbnek látszik az orosz előtt, mint nyolcz év előtt a franczia nép a poroszszal szemben. És még az a kis különbség is forog fönn, hogy Európa ma közömbösebb az orosz hatalom végczéljai iránt, holott azok sokkal nagyobbak, mint volt a porosz hadjárat czéljai iránt, melyek mindenesetre szerényebbek voltak. A poroszok czélja nem volt több, mint biztosítani magukat a franczia támadás örökös veszélye ellen, és másfelől egyesíteni a németség állami mozaikjait. Az öt milliárd és Elzász-Lotringia olyan eredmények voltak, melyről a porosz hódítók sem mertek álmodni a háború megindításakor. Európa nem félhetett attól, hogy ennél sokkal több is történhetik. És amint a következés mutatta, a franczia nemzetet e csapás sem törülte ki a nagyhatalmak sorából, sőt nagyok a kilátások, hogy a franczia nemzet még — talán rövid időn — újra fölemelkedhetik előbbi európai szerepének színvonalára. De a jelen háború czélja alatt egészen más, határtalanul nagyobb változás, az európai súlyegyen sokkal mélyebb megrendülésének lehetőségét sejtette a világ, és az ime bekövetkezéssel fenyeget. Törökország e pillanatban Oroszország lábai előtt fekszik. Ha Európa nem veti magát közbe, e hatalmat a győző ellenség megsemmisítheti, elemeire oszthatja. Az orosz elfoglalhatja Konstantinápolyt, el a Fekete-tengert, elveheti a török szultán öszszes európai és ázsiai birtokait, a török uralom helyébe az egyesült szlávság uralmát helyezheti — maga a török ez exekueziót nem képes elhárítani fejéről, összetörve, körülbelül harczképtelenül áll szemben a diadalmas hódítóval. Meghalhat hősileg, elvérezhet, de visszaverni nem képes ellenfelét, meg nem mentheti állami létét, még nemzeti önállóságát sem. És a legutóbbi események arra mutatnak, hogy a hősies kimúlás dicséről is lemondott. Seregének több mint java fele elfogva, alig százezer fegyveres honvédő harcros áll négyszer annyi diadalmas haderő ellenében. Ha embere volna is még, nincs hadi szere, nincs fegyvere, pénze. Vezérei , kormánya egymással viszályban, fejvesztve; hajóhada, noha sokkal nagyobb az oroszénál, tehetlennek bizonyult, nem tudni mi okból; tudatlanságból vagy árulásból, de az már mindegy. Hobart pasa úgy látszik, már eleve az angol királynő, ha nem az orosz czár számára kímélte a drága török flottát. Most hát már a háborúnak véget kell érni, nem azért, mert az egyik fél engedni akar, hanem mert jó részt nem létez,verekedni nem képes. Az orosz, ha csupán a törökkel van dolga, nem kénytelen ezzel alkudozni, diktálhatja neki a békét. És még kérdés, akar-e neki diktálni, vagy csak egyenesen elveszi ami neki tetszik. Szerb, román, görög, bolgár, czernogorcz, bosnyák, hercegovecz, mind az ő alattvalója, ha úgy akarja. A török uralom helyébe állíthat orosz uralmat, az Aja Szófiára maholnap föltűzheti a keresztet, a keleti kérdés gyökeres megoldásának hagyományos jelvényét. Most már tehát itt van a megoldás ideje, föladata „in pessima forma“. Ha Európa azt akarja, hogy Törökországból maradjon még legalább egy darab, hogy végkép el ne törültessék, akkor már ma megálljt kell kiáltania az orosz sereg elé, hogy egy lábig le ne verje, el ne fogja a török sereg maradványát, mely még egy csipetke török állam magvát képezhesse. Ha ezt nem teszi, akkor Törökország teljes fölosztása el van végezve. Nemsokára meg kell hallanunk, kinek van szánva Konstantinápoly ? Töröké marad-e, orosz vagy angol birtok lesz-e? Meg fogjuk tudni, mi lesz a mi lápunk a nagy bankból, melyet az orosz czár besöpör ? azaz, hogy ezt már sejtjük. Ki van jelölve rég számunkra : Bosnia és Herczegovina. De a sokkal érdekesebb az, mi lesz a többi hulladékból ? Bulgária, Rumélia, Konstantinápoly? Románia, Szerbia, Montenegró mit kapnak? Hogyan? Külön királyságok lesznek-e, kinek a protektorátusa alatt? És Görögország? Kimarad-e az osztozkodásból, mivel inkább Anglia mint Oroszország parancsszavára hallgatott ? És hogyan lesz mindez összeegyeztethető a mi monarchiánk érdekeivel? Íme egy békekötés, mely sokkal érdekesebb, mint maga a háború, mely megelőzte. A háború, mint most már látszik, nem annyira a török birodalom, mint Ozmán pasa harcza volt az orosz hadsereggel. Ez elbukott, és a török birodalom széthull, mint Attila halálával a biín világhatalom. Az angol teszi magát, szedkelőzni akar, de Ourko kozákjai gyorsan lovagolnak; melyik ér előbb Konstantinápolyba? De mit törődünk mi Konstantinápolylyal? Egy jól értesült lap azzal vigasztal, hogy az a mi érdekeink vonalán kívül esik. A Fekete-tenger azonkép. De hát hol ez érdekvonal határa, az ég szerelmére? A Dunánál talán, Szerbia, Románia határainál ? De hiszen ezeket rég föladtuk. Ezek cselekszik, csinálják, a mi szemük szájuknak tetszik. Verik a törököt, foglalnak, függetlenítik magukat. Még Montenegró is. Csak Bosniát, Herczegovinát ne érintsék. Ez a mi ne bántsdvirágunk, Örüljünk, hogy a gyönge török helyett oly hatalmas szomszédot kapunk, mint a Budapest január 16-án 1878. 3-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXIV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallasgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22.________