Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-10-22 / 43. szám
Szemle. A magyar pártok a legszigorúbban fegyelmezvén és nem lehetvén föltételezni, hogy a sajtó csak a maga szakállára beszél, ennek hangjából azt lehet következtetni, hogy az ellenzék heves csatákra készül a kormány ellen. Tárgyai vannak jók: a bosnyák tartományok kormányzatának és a véderő törvény átvizsgálásának kérdései. Pedig mind a kettő úgyszólván meghaladott álláspont, s az ellenzék tudja előre, hogy a kormány keresztülviszi terveit, de sőt keresztül kellene azok lényegét vinni még egy következő s a mostani ellenzékből alakuló kormánynak is. Hanem az való, hogy elmaradnak oly reformok is, melyek bár mellékesek, de rendkívül fontosak, és nagyon örvendhetnénk, nagy vívmányoknak tarthatnók, habár ezek létesülnének is. Példának okáért azok a régi óhajok, melyek az udvartartás és a véderő költségeinél fölmerülnek. Van magyar király, és — tisztelet ezért nekik, — magyar a király és királyné, ők beszélik nyelvünket, jó példát adnak ebben azoknak, akiknek erre szükségük van. De nincs magyar királyi udvar! És oly régen nincs, hogy a nemzet nagy része el is feledte már, mily roppant nagy ennek fontossága ! Pedig annál nagyobb, hogy már oly rég, negyedfélszáz éve, hogy nem volt! A sötétség jön alulról, a műveltség mindig fölülről, mint a nap fénye. Miért nem magyar a mi főrendünk még ma sem, miért volt idegen századokon át ? Mert nem volt magyar királyi udvar. Hogy ez mily tényező a műveltség terjedésében, mutatja a külföldi előhaladt nemzetek példája. A körülmény, hogy a művelődést kedvelő fejedelmek alatt nagy lángelmék támadtak és halhatlan műveket alkottak — Angliában Shakespeare, Francziaországban Moliére, Németországban Göthe, stb. — azt mutatja, hogy a lángész anyaga mindig megvan a nemzetekben, de melegházi ápolásra szorul, mint minden nemes növény; anélkül csak elvétve fejlődik ki egy-egy, a legnagyobb rész elcsenevész. A mely államban a királyság intézménye áll fönn, ha ennek udvara idegen, e körülmény nem hogy előre, de hátramozdítólag hat vissza a nemzeti mivelődés fejlődésére. Csodával határos, hogy a magyar nemzet e természetien viszony daczára a mivelődés azon fokára tudott emelkedni, ahol jelenleg áll. Ha a magyar ember Bécsbe megy, szívét facsaró látomány tárul eléje. Akkor veszi észre, minő zugnép vagyunk mi és mi annak az oka, hogy az vagyunk ? Velünk együtt egy-két ellenzéki újság minden évben elkintornázza e panaszt, egyegy képviselő a házban rendesen a költségvetés tárgyalásakor szintén ismétli a 11 év óta mindig elmondottakat, s azzal a dolog el van intézve megint egy esztendőre. Marad minden úgy mint eddig. A király nem is lakik Budapesten, csak látogatóba jön pár hónapra hozzánk, s ha itt laknék is huzamos ideig, udvara idegen és pedig német ; amíg a magyar ember a királyig hatol, semmi sem emlékezteti, hogy a magyar király lakában van, tiszti és szolgaszemélyzete — kivévén egy-két névleges főbb méltóságot — mind német s ez a nyelv a társalgás és hivatalos érintkezés nyelve a budai várpalotában. Ez lehetne másként, mert a magyar állam az úgynevezett czivillistához nem a 30 százalék szerint, de ugyanakkora összeggel járul, mint a lajtántúli birodalom. A körülmény, hogy az udvar és az egész királyi család Bécsben lakik, pénzben körülbelül évi pár száz millió értékre becsülhető. Meg is látszik ez Bécs városán. Egyegy főherczegnek van ott oly palotája, mint a budai királyi lak. A házcsoport, mely innen- onnan a hajdani glacis-n kész lesz, a városházzal, a fogadalmi templommal, a Burggal, mű- és egyéb közintézetek palotáival, oly látványt nyujtani, melyhez fogható kevés, különb sehol nincs a világ városaiban. Elvégre a közművelődést nem csak könyvek, de drága fényczikkek, műtárgyak és élő emberek társasága, magas műveltségű s finomult ízlésű körök terjesztik; a könyvmveltség egyoldalú, élettelen, halavány, piros-pozsgás arcza van s életvidor az a művelődés, mely eredeti forrásokból merit s szabad levegőn jár. Az osztrákokkal szemközt tehát mérhetlen hátrányban vagyunk e pont körül, úgy anyagi, mint szellemi javak tekintetében. Azonkép a hadsereg kérdése körül is. Most már elmondhatjuk, mert Európa elfogulatlan véleménye is beismeri, hogy a magyar nemzetiség terjesztése a valósággal az uralkodó ház érdekében áll. Az uralkodó ház pedig e monarchiában fontosabb, mint bárhol a világon, mert e család képezi a monarchia magvát, azon naprendszert, mely körül a külön nemzetek csillagvilága forog, és amely azt összetartja. Jövőben, az új európai alakulások közepette, lehetlen a dynasztiának uralmát más, mint a magyar nemzetre alapítania. Miért germanizálják hát Magyarország lakosságát a közös hadseregben a német szolgálati nyelvvel ? Mesebeszéd az, mintha nem volna lehetséges az egységes főhadvezénylet, ha a közös hadsereg magyar illetményének nyelve a magyar volna. Ezért a hadsereg lehetne közös, függhetne a közös hadügyérségtől, az nevezhetné ki tisztjeit, az rendelkezhetnék vele, csak nyelve lenne emennek a magyar. Ha Krimiában egy főparancsnok alatt sikeresen működhettek angol és franczia hadak, holott ezek két külön uralkodótól függő hadtömegek voltak, miért ne lehetne egységes azért a közös hadsereg főhadvezénylete a csatatéren, ha különben is minden tekintetben egy hadügyérség alá van rendelve ? De a katonai szempont is mennyire ajánlatosnak tarthatná ezt! Akármennyi gépet találnak föl, azért a lelkesedés, az erkölcsi erő mindig nagy tényező marad a csaták terén a diadal eldöntése körül. És kivált oly seregnél, mely, mint a magyar, megmutatta, hogy ha kedve nincs a harczhoz, ha nem óhajtja a diadalt, meg is tudja azt akadályozni pusztán szenvedőleges magatartásával. És viszont, amikor meg lelkesedik, és erre csakis mint magyar képes , mily csudákra képes! E kettőre épen a közelebbi múltban szolgáltatott egymásra következő bámulatos példákat. Miért nincs hát erélye a magyar kormánynak és a képviseleti többségnek sürgetni e reformokat ? Nagy állapot ez ! Az angol külügyér Salisbury a manchesteri választók lakomáján kikiáltja országvilágnak, amit a mi hallgató diplomatáink hét pecséttel zárnak el sajtó és képviseletek elől, hogy — Német- és Ausztria-Magyarország közt valóságos Írott véd- és támadószövetség köttetett Bismarck herczeg legutóbbi Bécsben tartózkodása alatt! De voltaképen nem az a nagy állapot, hogy az angol ezt kifecsegte (ez csak azt mutatja, hogy lehetnének a mi államférfiaink — Budapest, október 22-én 1879. 43-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. 2Hoose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22