Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-11-26 / 48. szám

Szemle. Előre látható volt már hónapokkal ezelőtt, midőn az egyesült ellenzék vezére, angol államférfiak módjára azt a fontos nyilatko­zatot tette választói gyülekezetében, hogy a hadi létszámot meg fogja szavazni — előre­látható volt már ekkor, hogy a véderő tör­vény legfontosabb czikkelye, a létszámot illetőleg, meg fog ajánltatni a ház részéről, és pedig különös nagy küzdelem, hosszú vi­ták nélkül. Egyedül a szélső bal az a magyar pártárnyalatok részéről, mely nemcsak a szá­mot ellenzi következetesen, de lényeges re­formokat is követel, melyekről nem akarnak hallani sem a monarchia mindenható körei. Nem akarnak pedig azért, mert igazságuk van abban, hogy mihelyt ama reformok életbe lépnének, ők ugyan még mindig a leg­nagyobb hatalom maradnának e monarchiá­ban, de talán nem lennének legalább is min­denhatók. Már ha állana az, hogy e monarchia csak úgy és addig állhat fönn, ha és a­míg e körök mindenhatók maradnak, akkor lehetne ér­teni e kérdésben azok álláspontját, a­kik azt hiszik, hogy e monarchiára nemcsak Európa egyensúlyának, de sőt a magyar nemzetnek is szüksége van, mert csak e monarchia egészében tarthatja fönn magát a szláv egység fenyegető áramával szemben. Szokás mondani, hogy e monarchiában harminc- egynéhány család uralkodik, me­lyek tagjai a legmagasb katonai, udvari és papi hivatalokat viselik. Ezeket értjük a mindenható körök alatt. Ezek pedig igen kis kivétellel nem magyarok, s a­kik születésre azok volnának is közöttük, azok érzületre nem azok. Már hogy a monarchia miért ne állhatna fönn, ha e hatalom a szláv és né­met elemekről a magyarra menne át, azt az új helyzettel szemben (mióta t. i. a mo­narchia nem követhet többé német hegemón politikát) belátni képesek nem vagyunk. Igen, de hogy e mindenható körök német és szláv oszlopait magyarok helyette­sítsék, ahhoz szükségesek volnának ama re­formok, melyek nem csupán a szélső, de a mérsékeltebb ellenzék óhajtásait is képezik. Tudniillik a nyelvbeli dualizmus a hadsereg­ben, kereken kimondva az, hogy a magyar ember ne lásson a közös hadseregben n­é­­metesítő intézményt, és kedve legyen a tiszti állomások elfoglalására. Ha a magyar állam csakugyan állam, és ha a magyar államiság nem kívánja, hogy a német szláv tartományok ezredeinek hiva­talos nyelve a magyar legyen, mi jogon kí­vánják ezt a ma német-szláv államok a ma­gyar államtól ? Semmi jogon, csupán azért, hogy e nem­zetiségek fiai a 20—24 ezer főre menő tiszti állomások 9/16-ed részét elfoglalhassák, a­nélkül, hogy vesződniük kellene a magyar nyelv megtanulásával a magyar ezredekben. Mi pedig ezt nem látjuk szükségesnek sem a dynastia, sem a monarchia egységé­nek szempontjából. Mindamellett e reformokról még csak szó sincs elhatározó politikai körökben. Egy kormánypárti lap épen kimondja, hogy erről nem is lehet szó mindaddig, míg a dualis­mus fönnáll. — Ez aztán igazán furcsa dualismus, mely saját alapelvét tagadja meg. Hiszen a dualismus nem tökéletes, nem du­alismus addig, míg az a monarchia legfonto­sabb tényezőiben nem érvényesül. Íme a­mi a hadsereg nagy létszámát illeti, ezt a magyar nemzeti képviseletben csakis a szélső ellenzék nem akarja megsza­vazni, de egyébiránt a magyar képviseletben erre kész és nagy a többség, míg az osztrák félnél eziránt ép oly nagy az ellenzék. Me­lyik érdemel tehát nagyobb bizalmat ? Me­lyik van hivatva arra, hogy a monarchia összetartó elemét képezze ? Ez a reform azonban csak régi jámbor óhajtás, és valósítása még csak szóba se jött. A szélsőbal ugyanis a közös hadsereget ketté akarja választani, és ez alakban óhajtaná annak magyarságát eo ipso megvalósítani. E közt és ama terv közt azonban, hogy a közös hadsereg maradjon meg, de a magyar illetménynek a nyelve magyar legyen, óriási a különbség. Azokat, a­kik csak ez utóbbit óhajtják, nem lehet elszaka­dást hátsó gondolatoknak még csak árnyéká­val se vádolni. De ismételjük, ez a reform még csak szóba se jön. A­mit a mérsékelt ellenzék kí­ván, mindössze annyi, hogy a létszám csak öt évre szavaztassák meg tíz év helyett, to­­vábbá magyar tisztképző-intézetek alapítása s egynémely czélszerűségi változtatások az önkénytesi intézmény és ujonczozási eljárás körül. Ez utóbbi reformokat részben a honvé­delmi miniszter kilátásba helyezte. A vita tehát jobbadán csak a tartam évszáma körül forgott. Az 1868-as törvény az esetre, ha időköz­ben békésebb konstellácziók között a létszám leszállítása válnék lehetővé, ennek kezdemé­nyezését a király hatalmi körébe utalja. A mérsékelt ellenzék e részben a kezdeménye­zés jogát a parlament számára is fönn akarja tartani. Erre az a felelet a kormány részéről, hogy ha ama szerencsés nemzetközi viszo­nyok beállanának, a leszállítás iránti kezde­ményezés joga a parlamentre nézve — alat­­tomban értetődik. A­mi pedig a tíz évet illeti, erre vonatko­zólag a kormány hivatkozik a körülményre, hogy Francziaország létszáma 20, Olaszor­szágé 19 évre van megállapítva, Oroszországé pedig 12-re. És ez valóban jelentős szem­pont. Azt meg már Bismarck maga kijelentette félhivatalos kormányközlönyében, hogy oly állammal, melynek katonai létszáma mind­untalan kétségessé válik, nem lehet, nem érdemes szövetkeznie. A bécsi ellenzék pedig pláne csak egy évre akarná a létszámot meg­szavazni. Ez az érv, a külszövetség bizony­talansága, illetőleg lehetlensége, ez utóbbi testület szándéklataival szemben csakugyan alaposnak vehető. De hogy öt évi tartam ne volna elég, ezt állítani már nem lehet. Egy az, hogy öt év­nél messzebbre terjedő külpolitikai tervet mai világban nem igen szoktak megállapí­tani, és másfelől áll az, hogy rendkívüli, ne­tán forradalmi mozgalmak ellen a parlament tíz évre szóló szavazata sem biztosít, ha pe­dig ilyetén fölfordulás be nem áll, akkor — Bismarck is jól tudhatja ezt — a jelen­legi osztrák-magyar monarchia alkotmányos és hatalmi tényezői további öt évre is haj­landók és képesek lesznek megszavazni a jelen létszámot, ha azt a szükség úgy kí­vánja. De egyátalán lehetséges-e, hogy Európa és kivált monarchiánk képes legyen még tíz évig elviselni a nagy hadseregek óriási ter­hét ? Ha nem lehetséges, hát akkor majd le fog alatta roskadni vagy fölmondva az enge­delmességet, leveti a hátáról. Ez utóbbi eset nem szokott megesni a­nélkül, hogy a teher­hordók mellett járó vezénylő parancsnokok bokái is meg ne sérüljenek. Azért jó lenne sietni amaz ügyek akár fegyveres, akár békés úton való elintézésével, melyek végett föld­részünk e roppant terméketlen kiadás kény­szere alatt nyög, mert akármilyen legálisak Budapest, november 26-án 1879. 48-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22

Next