Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-11-26 / 48. szám
Szemle. Előre látható volt már hónapokkal ezelőtt, midőn az egyesült ellenzék vezére, angol államférfiak módjára azt a fontos nyilatkozatot tette választói gyülekezetében, hogy a hadi létszámot meg fogja szavazni — előrelátható volt már ekkor, hogy a véderő törvény legfontosabb czikkelye, a létszámot illetőleg, meg fog ajánltatni a ház részéről, és pedig különös nagy küzdelem, hosszú viták nélkül. Egyedül a szélső bal az a magyar pártárnyalatok részéről, mely nemcsak a számot ellenzi következetesen, de lényeges reformokat is követel, melyekről nem akarnak hallani sem a monarchia mindenható körei. Nem akarnak pedig azért, mert igazságuk van abban, hogy mihelyt ama reformok életbe lépnének, ők ugyan még mindig a legnagyobb hatalom maradnának e monarchiában, de talán nem lennének legalább is mindenhatók. Már ha állana az, hogy e monarchia csak úgy és addig állhat fönn, ha és amíg e körök mindenhatók maradnak, akkor lehetne érteni e kérdésben azok álláspontját, akik azt hiszik, hogy e monarchiára nemcsak Európa egyensúlyának, de sőt a magyar nemzetnek is szüksége van, mert csak e monarchia egészében tarthatja fönn magát a szláv egység fenyegető áramával szemben. Szokás mondani, hogy e monarchiában harminc- egynéhány család uralkodik, melyek tagjai a legmagasb katonai, udvari és papi hivatalokat viselik. Ezeket értjük a mindenható körök alatt. Ezek pedig igen kis kivétellel nem magyarok, s akik születésre azok volnának is közöttük, azok érzületre nem azok. Már hogy a monarchia miért ne állhatna fönn, ha e hatalom a szláv és német elemekről a magyarra menne át, azt az új helyzettel szemben (mióta t. i. a monarchia nem követhet többé német hegemón politikát) belátni képesek nem vagyunk. Igen, de hogy e mindenható körök német és szláv oszlopait magyarok helyettesítsék, ahhoz szükségesek volnának ama reformok, melyek nem csupán a szélső, de a mérsékeltebb ellenzék óhajtásait is képezik. Tudniillik a nyelvbeli dualizmus a hadseregben, kereken kimondva az, hogy a magyar ember ne lásson a közös hadseregben németesítő intézményt, és kedve legyen a tiszti állomások elfoglalására. Ha a magyar állam csakugyan állam, és ha a magyar államiság nem kívánja, hogy a német szláv tartományok ezredeinek hivatalos nyelve a magyar legyen, mi jogon kívánják ezt a ma német-szláv államok a magyar államtól ? Semmi jogon, csupán azért, hogy e nemzetiségek fiai a 20—24 ezer főre menő tiszti állomások 9/16-ed részét elfoglalhassák, anélkül, hogy vesződniük kellene a magyar nyelv megtanulásával a magyar ezredekben. Mi pedig ezt nem látjuk szükségesnek sem a dynastia, sem a monarchia egységének szempontjából. Mindamellett e reformokról még csak szó sincs elhatározó politikai körökben. Egy kormánypárti lap épen kimondja, hogy erről nem is lehet szó mindaddig, míg a dualismus fönnáll. — Ez aztán igazán furcsa dualismus, mely saját alapelvét tagadja meg. Hiszen a dualismus nem tökéletes, nem dualismus addig, míg az a monarchia legfontosabb tényezőiben nem érvényesül. Íme ami a hadsereg nagy létszámát illeti, ezt a magyar nemzeti képviseletben csakis a szélső ellenzék nem akarja megszavazni, de egyébiránt a magyar képviseletben erre kész és nagy a többség, míg az osztrák félnél eziránt ép oly nagy az ellenzék. Melyik érdemel tehát nagyobb bizalmat ? Melyik van hivatva arra, hogy a monarchia összetartó elemét képezze ? Ez a reform azonban csak régi jámbor óhajtás, és valósítása még csak szóba se jött. A szélsőbal ugyanis a közös hadsereget ketté akarja választani, és ez alakban óhajtaná annak magyarságát eo ipso megvalósítani. E közt és ama terv közt azonban, hogy a közös hadsereg maradjon meg, de a magyar illetménynek a nyelve magyar legyen, óriási a különbség. Azokat, akik csak ez utóbbit óhajtják, nem lehet elszakadást hátsó gondolatoknak még csak árnyékával se vádolni. De ismételjük, ez a reform még csak szóba se jön. Amit a mérsékelt ellenzék kíván, mindössze annyi, hogy a létszám csak öt évre szavaztassák meg tíz év helyett, továbbá magyar tisztképző-intézetek alapítása s egynémely czélszerűségi változtatások az önkénytesi intézmény és ujonczozási eljárás körül. Ez utóbbi reformokat részben a honvédelmi miniszter kilátásba helyezte. A vita tehát jobbadán csak a tartam évszáma körül forgott. Az 1868-as törvény az esetre, ha időközben békésebb konstellácziók között a létszám leszállítása válnék lehetővé, ennek kezdeményezését a király hatalmi körébe utalja. A mérsékelt ellenzék e részben a kezdeményezés jogát a parlament számára is fönn akarja tartani. Erre az a felelet a kormány részéről, hogy ha ama szerencsés nemzetközi viszonyok beállanának, a leszállítás iránti kezdeményezés joga a parlamentre nézve — alattomban értetődik. Ami pedig a tíz évet illeti, erre vonatkozólag a kormány hivatkozik a körülményre, hogy Francziaország létszáma 20, Olaszországé 19 évre van megállapítva, Oroszországé pedig 12-re. És ez valóban jelentős szempont. Azt meg már Bismarck maga kijelentette félhivatalos kormányközlönyében, hogy oly állammal, melynek katonai létszáma minduntalan kétségessé válik, nem lehet, nem érdemes szövetkeznie. A bécsi ellenzék pedig pláne csak egy évre akarná a létszámot megszavazni. Ez az érv, a külszövetség bizonytalansága, illetőleg lehetlensége, ez utóbbi testület szándéklataival szemben csakugyan alaposnak vehető. De hogy öt évi tartam ne volna elég, ezt állítani már nem lehet. Egy az, hogy öt évnél messzebbre terjedő külpolitikai tervet mai világban nem igen szoktak megállapítani, és másfelől áll az, hogy rendkívüli, netán forradalmi mozgalmak ellen a parlament tíz évre szóló szavazata sem biztosít, ha pedig ilyetén fölfordulás be nem áll, akkor — Bismarck is jól tudhatja ezt — a jelenlegi osztrák-magyar monarchia alkotmányos és hatalmi tényezői további öt évre is hajlandók és képesek lesznek megszavazni a jelen létszámot, ha azt a szükség úgy kívánja. De egyátalán lehetséges-e, hogy Európa és kivált monarchiánk képes legyen még tíz évig elviselni a nagy hadseregek óriási terhét ? Ha nem lehetséges, hát akkor majd le fog alatta roskadni vagy fölmondva az engedelmességet, leveti a hátáról. Ez utóbbi eset nem szokott megesni anélkül, hogy a teherhordók mellett járó vezénylő parancsnokok bokái is meg ne sérüljenek. Azért jó lenne sietni amaz ügyek akár fegyveres, akár békés úton való elintézésével, melyek végett földrészünk e roppant terméketlen kiadás kényszere alatt nyög, mert akármilyen legálisak Budapest, november 26-án 1879. 48-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22