Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-09-17 / 38. szám
Előfizetési fölhívás a „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ 1879. október—deczemberi folyamára. Azon. olvasóinkat, kiknek előfizetése szeptember hó végével lejár, fölhivjuk, hogy megrendeléseiket idejében megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok küldésében fennakadás történjék. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEINK Negyedévre: A Politikai Újdonságok........................... 1 ft. 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“val együtt..............................................2 fit — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt 8 kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Világkrónika“-val együtt . . . 3 frt 50 kr. ■IA „Világkrónika czimű képes hetiközlöny, mint politikai közleményeink kiegészítője, a hazai és külföldi átalánosabb érdekű eseményeket, az azokban kiválóan szereplő személyiségeket népszerű nyelven írt magyarázatokkal kísért képekben mutatja be az olvasónak és részletesebben is ismerteti. Közöl tájékoztató czikkeket, elbeszéléseket, útirajzokat, nép- és tájismertetéseket, szemléltető jelentéseket a hazai és külföldi közérdekű mozzanatokról, találmányokról, fölfedezésekről, szóval mindazon nevezetesebb jelenségekről, mely akár a politikai, akár a művelődéstörténet terén, akár az emberi társadalom életének más ágazataiban fölmerülnek, úgyszintén mulattató apróbb közleményeket, közhasznú tudnivalókat stb. — A „Világkrónika (a „Háború-Krónika“ folytatása) jövőre is hetenkint egy ivén, több képpel illusztrálva fog megjelenni. Az 1879-ik január— júniusi félévi folyam 1 forintért, a január—szeptemberi háromnegyed évi folyam 1ért 50 krért még folyvást kapható. ■ A „ Vasárnapi Ujság“-ból a folyó év elejétől kezdve teljes szemű példányokkal szolgálhatunk. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az előfizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél czimszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utera 4. sz. a.). Szemle. A mérges harczról ítélve, mely az orosz és német kanczellárok közt oly uralkodottul foly és egyre jobban elmélyül, azt kell gondolnunk, hogy a ,,két dudás“, mely nem tud megférni egy Európában, hát csak még se Bismarck és Andrássy, hanem Bismarck és Gorcsakoff. Hát persze hogy nem. Már akár helyes érzék a nevetségesség veszélye iránt, akár szerény önismeret, vagy épen titkos ,,anch’io“ sugallata óvja meg külügyérünket attól, hogy nem harczol és ennélfogva el nem bukik ,,contra torrentem“, elég az hozzá, hogy Gorcsakoff herczeg elköveti azt a hibát, miszerint nyilvánvalóvá teszi — elhiteti a világ előtt, amit titkolnia kellene saját méltósága érdekében. Mert akár érez irigységet Bismarck nagysága iránt, akár nem, akár látja őt sokkal nagyobbnak, akár nem, azon kellene lennie, hogy a világ észre ne vegye benne (Gorcsakoffban) ez érzelmet, ha csakugyan meg van benne, vagy föl ne keltse e hitet, e föltevést a világban, ha e kicsinyes érzelem nem lakozik keblében. Hiszen ez utóbbi esetben még boszantóbb lehet reá nézve, ha ezt föltételezik róla, minthogy jobban fájhat egy hajadonnak, ha rossz hírbe hozta magát, daczára, hogy ártatlansága oly tiszta, mint a napfény. Már most a világ azt látja, hogy Gorcsakoff maga is hiszi, mert fáj neki, hogy Bismarck őt túlszárnyalta. De az összehasonlítás nemcsak az öregedő orosz kancellár vigyázatlanságából ered, hanem egyszersmind helyzetük, illetőleg a kettőnek rendelkezésére álló nagy erők s ehhez képest feladatuk hasonlóságában. Csekély vagy silány eszközökkel nagyot mivelni nem lehet. Senki se várhatja például egy osztrák-magyar vezérállamférfitől, hogy Bismarckkal versenyezzen ; ehhez nálunk hiányoznak az óriási népelemek, melyekkel Bismarck rendelkezett, s melyeknél nagyobbakkal még csak Gorcsakoff rendelkezhetnek kívüle Európában. Negyven millió téglából nagyobb talapzatot lehet rakni egy díszszobor alá, mint felényiből. És nyolcvan, száz millió szlávból lehetne kétszer akkorát rakatni, ha értene hozzá valaki. Valóban nagy szerencsétlenség Gorcsakoff hiúságára nézve, hogy Bismarck született, s végbevitte azt, amire Oroszország vezérférfiai már jóval előbb törekedtek; amiért egy századon át tenger vért s pénzt hiában fecséreltek: a nemzetükkel rokon fajok egyesítését. És végbe vitte ezt Bismarck néhány éve egy kis félévtized alatt, és végbevitte nem úgy, mint például Cavour az olasz egységet, hogy benne olyan részesei voltak, minek Garibaldi, Viktor Emanuel, hanem ő megcselekedte azt úgy, hogy el lehet mondani, miszerint nélküle aztán meg se kíséreltetett, meg se kezdetett volna. Bismarck nemcsak nagyszerűt, de nagyszerű módon is alkotott. Ha ő nincs, Moltke úgy veleje a hadügyi irodában szárad el, mint egy ott feledett kalamáris tintája. Senki se tudta volna, hogy mi nagyobb szabású csatatervelő veszett el benne. Bismarck fölkerekedett hirtelen, mint egy förgeteg, s elementáris erővel dobálta egy rakásra s forrasztotta egybe a századokon át szétdarabolva volt német tartományokat. Az orosz államférfiak működésében is van siker, de a rendelkezésükre álló eszközökhez képest a siker lassú, nehézkes, szegényes s a hatást rontja az öröködés látszata. Kivághatja valaki a magas C-t, de ha ereit dagadozni látjuk, az előadás megszűnik műélvezet lenni ránk nézve. Amint látjuk tehát, az orosz kanczellárnak van oka irigykedni a német kollegára, csak nem diplomatához illő dolog ezt elárulnia, vagy elárulni engedni. Lám arra már vanelég esze és nyugalma, hogy Andrássyra féltékenykedni, vele vetélkedni — derogál neki. Ő azt a sikert is, amit Ausztria-Magyarszág kivívott, nem Andrássynak, de Bismarcknak tulajdonítja. Ő tehát, Gorcsakoff, kevesebb emberre mint Bismarck, nem haragudhatik. Ily nagy férfiak közt a dolognak e mulatságos oldala is világraszóló fontossággal bír; mert ha veszszük csak azt, hogy Gorcsakoff helyett egy más, kevésbbé animosus, és Bismarckkal meleg baráti viszonyban álló egyén ül az orosz kormányzói széken, vajon a berlini kongresszus nem kedvezőbben üthet- e ki Oroszország és még kedvezőtlenebbül monarchiánk részére ? Azt mondják atalán, hogy Bismarck nem a személyes szempontok szerint csinálja politikáját. De nincs oly nagy ember a világon, akit személyes behatások teljesen érintetlenül hagynának. Hiszen akkor megszűnnék ember lenni. I. Napóleon föltette magában keményen, hogy eltörli Poroszországot s az akkori porosz királyné esdeklései, alázatteljes rimánkodásai mégis meglágyitották, noha érezkedle ugyancsak kevéssé volt hajlandó az olvadékonyságra. Ha már egyszer Bismarck benne van a versengésben, ha erre Gorcsakoff által ki van híva, provokálva: hát akkor nem de természetes, hogy nem igyekszik Gorcsakoff diplomatái nagyságát politikai sikereinek növelésével előmozdítani ? Sőt ellenkezőleg, meg akarja neki mutatni, hogy e földrész fölött ez idő szerint csakugyan ő uralkodik. Ha kivált ebbeli személyes elégtételvétele nem ellenkezik a német nemzeti politika érdekeivel ? Budapest, szeptember 17-én 1879. 38-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. H HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22