Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-09-17 / 38. szám

Előfizetési fölhívás a „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ 1879. október—deczemberi folyamára. Azon­­. olvasóinkat, kiknek előfizetése szeptember hó végével lejár, fölhivjuk, hogy megrendeléseiket ide­jében megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok küldé­sében fennakadás történjék. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEINK Negyedévre: A Politikai Újdonságok........................... 1 ft. 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“­val együtt..............................................2 fit — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt 8 kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Világkrónika“-val együtt . . . 3 frt 50 kr. ■IA „Világkrónika­ czimű képes hetiközlöny, mint politikai közleményeink kiegészítője, a hazai és kül­földi átalánosabb érdekű eseményeket, az azokban kiválóan szereplő személyiségeket népszerű nyelven írt magyarázatokkal kísért képekben mutatja be az ol­vasónak és részletesebben is ismerteti. Közöl tájékoz­tató czikkeket, elbeszéléseket, útirajzokat, nép- és tájismertetéseket, szemléltető jelentéseket a hazai és külföldi közérdekű mozzanatokról, találmányokról, fölfedezésekről, szóval mindazon nevezetesebb jelen­ségekről, mely akár a politikai, akár a művelődés­­történet terén, akár az emberi társadalom életének más ágazataiban fölmerülnek, úgyszintén mulattató apróbb közleményeket, közhasznú tudnivalókat stb. — A „Világkrónika­ (a „Háború-Krónika“ folyta­tása) jövőre is hetenkint egy ivén, több képpel illusztrálva fog megjelenni. Az 1879-ik január— júniusi félévi folyam 1 forintért, a január—szeptem­beri háromnegyed évi folyam 1­ért 50 krért még folyvást kapható. ■­ A „ Vasárnapi Ujság“-ból a folyó év elejétől kezdve teljes szemű példányokkal szolgálhatunk. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az elő­fizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél czimszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utera 4. sz. a.). Szemle. A mérges harczról ítélve, mely az orosz és német kanczellárok közt oly uralkodottul foly és egyre jobban elmélyül, azt kell gon­dolnunk, hogy a ,,két dudás“, mely nem tud megférni egy­­ Európában, hát csak még se Bismarck és Andrássy, hanem Bis­marck és Gorcsakoff. Hát persze hogy nem. Már akár helyes érzék a nevetségesség veszélye iránt, akár szerény önismeret, vagy épen titkos ,,anch’io“ sugallata óvja meg külügyérü­nket attól, hogy nem h­arczol és ennélfogva el nem bukik ,,contra torrentem“, elég az hozzá, hogy Gorcsakoff herczeg elköveti azt a hibát, miszerint nyilvánvalóvá teszi — elhi­teti a világ előtt, a­mit titkolnia kellene sa­ját méltósága érdekében. Mert akár érez irigységet Bismarck nagy­­­sága iránt, akár nem, akár látja őt sokkal nagyobbnak, akár nem, azon kellene lennie, hogy a világ észre ne vegye benne (Gorcsakoffban) ez érzelmet, ha csakugyan meg van benne, vagy föl ne keltse e hitet, e föltevést a világban, ha e kicsinyes érze­lem nem lakozik keblében. Hiszen ez utóbbi esetben még boszantóbb lehet reá nézve, ha ezt föltételezik róla,­­ minthogy jobban fáj­hat egy hajadonnak, ha rossz hírbe hozta magát, daczára, hogy ártatlansága oly tiszta, mint a napfény. Már most a világ azt látja, hogy Gor­csakoff maga is hiszi, mert fáj neki, hogy Bismarck őt túlszárnyalta. De az összehasonlítás nemcsak az öre­gedő orosz kanc­ellár vigyázatlanságából ered,­­ hanem egyszersmind helyzetük, illetőleg a kettőnek rendelkezésére álló nagy erők s ehhez képest feladatuk hason­lóságában. Csekély vagy silány eszközökkel nagyot mivelni nem lehet. Senki se várhatja pél­dául egy osztrák-magyar vezérállamférfitől, hogy Bismarckkal versenyezzen ; ehhez ná­lunk hiányoznak az óriási népelemek, melyekkel Bismarck rendelkezett, s melyek­nél nagyobbakkal még csak Gorcsakoff ren­delkezhetnek kívüle Európában. Negyven millió téglából nagyobb talapzatot lehet rakni egy díszszobor alá, mint felényiből. És nyolc­van, száz millió szlávból lehetne kétszer akkorát rakatni, ha értene hozzá valaki. Valóban nagy szerencsétlenség Gorcsa­koff hiúságára nézve, hogy Bismarck szüle­tett, s végbevitte azt, a­mire Oroszország vezérférfiai már jóval előbb törekedtek; a­miért egy századon át tenger vért s pénzt hiában fecséreltek: a nemzetükkel rokon fajok egyesítését. És végbe vitte ezt Bis­marck néhány éve egy kis félévtized alatt, és végbevitte nem úgy, mint például Cavour az olasz egységet, hogy benne olyan része­sei voltak, minek Garibaldi, Viktor Ema­nuel, hanem ő megcselekedte azt úgy, hogy el lehet mondani, miszerint nélküle az­tán meg se kíséreltetett, meg se kezdetett volna. Bismarck nemcsak nagyszerűt, de nagy­szerű módon is alkotott. Ha ő nincs, Moltke úgy veleje a hadügyi irodában szárad el, mint egy ott feledett kalamáris tintája. Senki se tudta volna, hogy mi nagyobb szabású csatatervelő veszett el benne. Bismarck fölke­rekedett hirtelen, mint egy förgeteg, s ele­mentáris erővel dobálta egy rakásra s for­rasztotta egybe a századokon át szétdara­bolva volt német tartományokat. Az orosz államférfiak működésében is van siker, de a rendelkezésükre álló eszközökhez képest a siker lassú, nehézkes, szegényes s a hatást rontja az öröködés látszata. Kivághatja va­laki a magas C-t, de ha ereit dagadozni lát­juk, az előadás megszűnik műélvezet lenni ránk nézve. A­mint látjuk tehát, az orosz kanczellár­­nak van oka irigykedni a német kollegára, csak nem diplomatához illő dolog ezt elárul­nia, vagy elárulni engedni. Lám arra már van­­elég esze és nyugalma, hogy Andrássyra féltékenykedni, vele vetélkedni — derogál neki. Ő azt a sikert is, a­mit Ausztria-Magyar­­szág kivívott, nem Andrássynak, de Bis­marcknak tulajdonítja. Ő tehát, Gorcsakoff, kevesebb emberre mint Bismarck, nem haragudhatik. Ily nagy férfiak közt a dolognak e mu­latságos oldala is világraszóló fontossággal bír; mert ha veszszük csak azt, hogy Gor­csakoff helyett egy más, kevésbbé animosus, és Bismarckkal meleg baráti viszonyban álló egyén ül az orosz kormányzói széken, vajon a berlini kongresszus nem kedvezőbben üt­het- e ki Oroszország és még kedvezőtleneb­bül monarchiánk részére ? Azt mondják atalán, hogy Bismarck nem a személyes szempontok szerint csinálja po­litikáját. De nincs oly nagy ember a világon, a­kit személyes behatások teljesen érintetle­nül hagynának. Hiszen akkor megszűnnék ember lenni. I. Napóleon föltette magában keményen, hogy eltörli Poroszországot s az akkori porosz királyné esdeklései, alázattel­jes rimánkodásai mégis meglágyitották, noha érez­kedle ugyancsak kevéssé volt hajlandó az olvadékonyságra. Ha már egyszer Bismarck benne van a versengésben, ha erre Gorcsakoff által ki van híva, provokálva: hát akkor nem de természetes, hogy nem igyekszik Gorcsakoff diplomatái nagyságát politikai sikereinek növelésével előmozdítani ? Sőt ellenkezőleg, meg akarja neki mutatni, hogy e földrész fölött ez idő szerint csakugyan ő uralkodik. Ha kivált ebbeli személyes elégtételvétele nem ellenkezik a német nemzeti politika ér­dekeivel ? Budapest, szeptember 17-én 1879. 38-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. H HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben : Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22

Next