Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-14 / 2. szám
2. SZÁM. 1880. XXVI. ÉYFOLTÁM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. vastak fel. A szerkesztő kijelenté, hogy az e levélben foglalt azon kifejezésért, mely őt rágalmazónak nyilvánítja, elégtételt sem kér, hanem a közvéleményre apellál; de minthogy ugyan e levélben becsületérzése ellen is van támadás intézve, ezért elégtételt kért, nem ugyan azért, mintha erre a lovagiasság szabályai szerint kötelezve volna, mert a sértést jogtalannak tartja, hanem annak igazolására, hogy magát visszarettenteni nem engedi. A levél, melynek folytán Verhovay párbajra hívta b. Majthényi Izidort, igy hangzik: «Báró Uchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urakhoz. •»• Miután a Verhovay Gyula ur részéről a gróf Festetich Pál személyére vonatkozó adatok nem győztek meg arról, hogy Verhovay ur alapjában tett aljas támadásokra bármiképen fel lett volna jogosítva, felkérlek benneteket Verhovay úr előtt kijelenteni, miszerint kifakadásait legundokabb nemű rágalmaknak, őt magát pedig rossz lelkű, jellemtelen rágalmazónak tekintem. Ha Verhovay urban lenne még elég becsületérzés arra, hogy ezen kijelentésemért személyes elégtételt követel, kérlek ügyemet és személyemet képviselni. Budapest, január 8-án, 1880. Báró Majthényi Izidor: Az eredetivel megegyezik. Uchtritz Zsigmond, s. k., Beniczky Gábor s. k. * Verhovay b. Mednyánszky Árpád és Komjáthy Béla képviselőtársait kérte föl segédekül, s ezek e hó 9-én megjelentek b. Majthényinál, s elégtételadásra hívták föl. Majthényi elfogadta a kihívást, de visszautasította a kardot, mert asthmatikus baja van. Tehát pisztolyt választottak. A föltételek szigorúan voltak megállapítva. 25 lépésre álltak, 5 lépést tehetett előre mindegyik fél, s egy egész percnyi idő volt engedve a czélozásra. E hó 10-én déli 12 órakor volt a találkozás a régi lóversenytéren. A megegyezés szerint újdonatúj pisztolyokkal kell vala vivniük, de minthogy reggel ilyeneket venni sehol nem lehetett, Komjáthy a maga pisztolyait, Majthényi segédei pedig gr. Almássy Kálmán pisztolyait vitték ki. A sors úgy döntötte el, hogy ez utóbbiakkal vívjanak, mire Majthényi segédei becsületzavukra kijelentették, hogy felölt a pisztolylyal soha nem lőtt. Midőn az ellenfelek felállittattak, Majthényi 5 lépést tett előre felé, Verhovay helyt állva maradt. A czélzásra engedett idő egy része eltelt már, midőn a segédek figyelmeztetésére fölemelték mindketten pisztolyaikat s lőttek egyszerre. Első perczre egyiken sem látszott változás , Majthényi nem is volt sebesülve , de midőn Verhovay négy lépést tett volna előre, baljával oda mutatott jobb vállcsontjára, hol a lövés érte. Levetették róla a kabátot, s patak gyanánt omlott melléből a vér. Kocsin szállították haza, kis segítséggel saját lábain ment fel első emeleti lakásába, hol dr. Farkas László, dr. Csillag Zsigmond, és dr. Lumniczer orvosok kötözték be mélyen tátongó sebét. A golyó a jobb vállcsont felső részén hatolt be, érintette magát a vállcsont felső részét, s hozzáütődvén, irányából kitéríttetett. Behatolt a testbe, de sem a tüdőt, sem a légző szerveket nem érintette, sem nemesebb részeket meg nem sértett. Hol akadt meg a golyó, azt még nem lehet tudni. A gyászos eset hírére a budapesti lapszerkesztők azonnal összegyűltek a «Pesti Napló» szerkesztőségében, s az eset körülményeinek megvitatása után egy nyilatkozatot állapítottak meg, melyet aláírt a Budapesten megjelenő valamennyi lap szerkesztősége. E nyilatkozat, mely valamennyi budapesti lapban közzététetik, így hangzik : Nyilatkozat. Aláíírt lapok szerkesztői a maguk és munkatársaik nevében óvást tesznek azon eljárás ellen, melyet báró Majthényi Izidor ur és segédei báró Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urak Verhovay Gyula ur ellen követtek. Ez eljárást a lovagiasság szabályaiból szükségkép kifolyónak nem tekinthetik és egyenesen a sajtó szólásszabadsága ellen intézett jogtalan támadásnak nyilvánitják. S kijelentik, hogy ilynemű erőszakos föllépések által magukat hirlapirói jogaik és kötelességeik gyakorlatában korlátoztatni nem engedik. Budapest, január 10. 1880. •Jókai Mór, a Hon szerkesztője. Urváry Lajos, a Pesti Napló szerkesztője. Csávolszky Lajos, az Egyetértés szerkesztője. Veigelsberg Leo, a Pester Lloyd nevében. Hindy Árpád az Ellenőr szerkesztője. Sturm Albert a PesterJournal nevében. Csukássi József, a Pesti Hírlap szerkesztője. Brankovics György, a Budapest szerkesztője. Ifj. Ábrányi Kornél a Magyarország szerkesztője. Nagy Miklós a Vasárnapi Újság szerkesztője. Mende Bódog, a Független Hírlap szerkesztője. Dr. Molnár Antal, a Magyarország és Nagyvilág szerkesztője. Dr. Milassin Vilmos, a Hölgyek Lapja szerkesztője. Berényi László, a Magyar Föld szerkesztője. Borostyáni Nándor, a Közvélemény szerkesztője. Ágai Adolf, Kun László, a Magyar Jogász szerkesztője.Vadnai Károly a Fővárosi Lapok szerkesztője. Tenczer Pál, Neues Polt. Volksblatt, Beerman Gyula, a politisches Volksblatt szerkesztője. Hermann Ottó a Függet-enség főmunkatársa. Piothfeld Soma, a Neues Pester Journal. Báró Jósika Kálmán Magyar Korona szerkesztője. Bodnár Zsigmond, a Havi Szemle szerkesztője. Prém József a Képzőművészeti Szemle szerkesztője. Ábrányi Emil a Koszorú nevében. Érti Károly az Új- Budapest nevében.* Verhovay állapota egyformának mondható, de a kezdetben nyilvánult aggodalmak mégis enyhültek. Verhovay, ki erőteljes fiatalember, nem veszte el öntudatát, és a sebláz nem lépett fel rohamosan. A sebesült a látogatókkal röviden beszélget is, s barátai közlik vele a történőket. A táplálékot csak kanállal adhatják be neki. Bal karja mintegy meg van zsibbadva, azt hiszik azért, mert karja tövében fészkelte meg magát a golyó. Az orvosok csak e hó 13-án készültek a golyó felkutatására és ha lehetséges annak kivételéhez. A golyó helyzetétől függ minden. Az orvosok azonban reményt táplálnak. Minden nap sokan keresik föl a sebesültet és kérdezősködnek utána. Azonban a betegnek nyugalomra lévén szüksége, csak keveset bocsátanak hozzá. Jókai szintén meglátogatta, valamint Czeglédről, választói közül is egy három tagból álló küldöttség. Részvétkifejező táviratok és levelek mindenfelől érkeznek. A beteget a képviselőház elnöke Szlávy József is meglátogatta. * Majthényiről újabban azt írják, hogy Festetich gróf apjának benső barátja, s ennyiben volt köze a párbaj előtt történt ügyekhez. Majthényi báró nem távozott el a fővárosból, s mint a főrendiház tagja, pörbefogatása csak e ház engedelmével történhetik. A most sokat emlegetett férfiú 56 éves s fia a barsmegyei főispánnak. Gyakorlott sportman, kinek lovai ismeretesek a gyepen. Kitűnő széllövő s a még tavaly s két éve rendezett galamblövészeteknél mint győztes szerepelt. Ismerősei nyugodt vérmérsékletű embernek mondják s ama hírhedt levél írására, melylyel Verhovayt párbajra kényszerűé, állítólag rokonságánál fogva adta magát.* A törvényszéki vizsgálatot Matavovszky biró vezeti, ki megjelent a «Függetlenség» szerkesztőségében, s kérte azon két levél kiadatását, melyet a lap a párbaj napjának reggelén közölt. A harmadik levél a törvényszék kezei közt van már. A szerkesztőségben e kérelmet készséggel teljesítették, továbbá a szerkesztőség mindazon az ügyre vonatkozó részleteket előadta a vizsgálóbírónak, amelyekbe csak be volt avatva. Beniczky Gábor, Majthényi egyik segéde ellen szintén kiadta az elfogatási parancsot azárán vizsgálóbíró. A többiek ellen, Majthényit is ideértve, nem lehetett ezt elrendelni, mert Majthényi a főrendiház, a többi segédek pedig a képviselőház tagjai. Ugyancsak Czárán vizsgálóbírót küldötte ki Kriszt, a bűnfenyítő törvényszék alelnöke a vizsgálat megejtése végett s a mentelmi jog felfüggesztésének alapjául szolgáló adatok beszerzésére. Üchtritz báró ellen különben párbaj miatt egy fenyitő ügy már folyamatban van a törvényszéknél s igy mentelmi jogának felfüggesztése végett a képviselőházhoz benyújtandó kérvényben e két ügy Üchtritzre vonatkozólag valószínűleg egyesittetni fog. Az országgyűlési függetlenségi kör január 11-én délben értekezletet tartott, s megbeszélték a Verhovay-ügyet is. A párt minden tagja mély részvétének adott kifejezést Verhovay iránt s megbotránkozásukat fejezték ki b. Majthényi Izidor erőszakos eljárása fölött. A párt részvéte jegyzőkönyvbe is beíratott, a beteghez pedig Simonyi Ernő, Madarász József és Degré Alajos vitték el azt, de Verhovayval nem beszélhettek, hanem orvosánál hagyták a párt részvétnyilatkozatát. A párt egyszersmind egy nyilatkozatot fog közzétenni, melyben rosszaló és helytelenítő véleményt mond le. Majthényi Izidor és segédei eljárása fölött. A hírlapok nyilatkozata az eseményről. E hó 11-ikén valamennyi budapesti hírlap vezérczikkben szólt az eseményről. Egyes részeket átveszünk azokból. A «Függelt eség»-ben Herman Ottó, a lap főmunkatársa, ki a megsebesülve fekvő Verhovaytól ideiglenesen átvette a szerkesztést, szól rövid vonásokban az eseményről, s czikkét így végzi : «Ha úgy van írva a sors könyvében, hogy barátunk kezéből örökre kiesik a kard, felveszszük és küzdeni fogunk vele az ő példája szerint. Az igazság velünk van.» A «Hon»-ban Jókai ezt irta: «Verhovay Gyulát mai nap párbajban keresztül lőtték. E hirre eltűnik elölünk annak az emléke, hogy politikai ellenfelünk volt s kíméletlen modora által gyakran megnehezité hirlapirói feladatunk teljesítését; — most csak a pályatárs gyászesetét látjuk magunk előtt, mely fontosabb egy közönséges személyes ügynél: ez a sajtó szabad kezének kérdése. «Ha Verhovayt lelőtte volna valaki azok közül, akiket személyeikben megsértett, azt mondanék : akár ifjú életéért, szép tehetségeiért, de maga kereste e végzetet; s a párbaj ily esetben önvédelmi eszközt , de midőn oly körülmények közt éri őt e baleset, hogy egy, a nagyközönséget érdeklő ügyben tett közlemény miatt, nem azok, akik abban érdekelve vannak, hanem más, aki távolról sem volt érintve, hozza őt abba a helyzetbe, hogy kénytelen legyen az életét koczkára tenni, erre határozottan ki kell mondanunk, hogy ez a sajtó terrorizálása. «Nem mondjuk, hogy a sérelmekért, amiket a napisajtó munkája elkövet, elégtételt adni ne tartozzék a megsértetnek: olyat, amilyet az kíván; ehhez jogunkat és kötelességünket is fentartjuk; de hogy akárki, aki lőni tud, mint a dúvadra, vadászhasson a hírlapírókra, hogy terhelő adatokat megcáfolás helyett, egy pisztolylövéssel el lehessen fújni a sajtó teréről, akárkinek, aki azokban érdekelve nincs, ezt semmi társadalmi szabályival nem tartjuk összeférhetőnek, s ez ellen a sajtószabadságot megvédni az összes hírlapirodalom kötelessége. Ez a tendenczia az összes magyarországi hírlapirodalom kezelőit egyetemesen maga ellen foga találni. Keresni fogunk módszert, amelylyel azt viszszautasítjuk. «A botrányoknak mi sem vagyunk barátjai. Helytelenítjük, hogy azok a magyar hírlapirodalomban termőföldre találtak. Óhajtjuk, hogy e szomorú eset alkalmából az összejött «hírlapírói kör» egy komoly, mély beható módszerről gondoskodjék, mely a nemzeti veszedelemmé elfajuló pártizgalmat a személyeskedés fegyverétől megfoszsza ; de egyúttal biztosítékot is nyújtson a sajtó harczosainak, hogy a midőn hivatásuk legkellemetlenebb föladataival küzdenek, nekik e küzdelmükben, egész morális súlyával, védelmükre fog állni. «Ez nem lehet se pártkérdés, se személyes kérdés, ez a sajtó szabad véleménynyilvánításának kérdése.» A Festi Napló czikke azt kérdi, hogy mit törődik a kaszinó közvéleménye a sajtóval, mikor a sajtó nem törődik a kaszinó közvéleményével ? Majd ezeket írja: «Festetich Pál grófnak van legkevesebb oka barátainak szolgálatait megköszönni. A kisbirtokosok földhitelintézetének botránya nagyobbra nőtt valamennyinél, mely azt megelőzte...........A sajtó gondoskodni fog jövőre is, hogy tisztességéről garancziákat nyújtva, egyszersmind terrorizáló támadások ellen szolidárisan védje magát. E végre bizottságot küldött ki kebeléből. — A tizenkilenczedik században uraim, nem lehet a sajtószabadságot agyon tapodni. Még egy szót kérünk: a nemzeti kaszinó választmánya fogja tűrni, hogy ezen társas kör nevében követtessenek egy oly qualifikálhatatlan dolgok, mint azon párbaj, mely ma délben festette pirosra a földet?» Az «Ellenőr» írja: «Bármilyen legyen is véleményünk e leleplezések módjára nézve, midőn egy harmadik egyén avatkozik be, a kinek az egész dologhoz semmi köze, a kinek neve a vitás ügyben elő sem fordult, s ki semmi egyéb jogczimre, mint a lőfegyver kezeléséhez való ügyességére támaszkodva, veti magát a támadó és megtámadott közé: ez erőszak a sajtó független véleménymondása, erőszak a sajtó szabadsága ellen_ 15