Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-14 / 2. szám

2. SZÁM. 1880. XXVI. ÉYFOLTÁM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK.­ vastak fel. A szerkesztő kijelenté, hogy az e levél­ben foglalt azon kifejezésért, mely őt rágalmazónak nyilvánítja, elégtételt sem kér, hanem a közvéle­ményre apellál; de minthogy ugyan e levélben be­csületérzése ellen is van támadás intézve, ezért elégtételt kért, nem ugyan azért, mintha erre a lovagiasság szabályai szerint kötelezve volna, mert a sértést jogtalannak tartja, hanem annak igazolására, hogy magát visszarettenteni nem engedi. A levél, melynek folytán Verhovay párbajra hívta b. Majthényi Izidort, igy hangzik: «Báró Uchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urak­hoz. •»• Miután a Verhovay Gyula ur részéről a gróf Festetich Pál személyére vonatkozó adatok nem győz­tek meg arról, hogy Verhovay ur a­lapjában tett aljas támadásokra bármiképen fel lett volna jogosítva, fel­kérlek benneteket Verhovay úr előtt kijelenteni, mi­szerint kifakadá­­sait legundokabb nemű rágalmaknak, őt magát pedig rossz lelkű, jellemtelen rágalmazónak tekintem. Ha Verhovay urban lenne még elég becsület­érzés arra, hogy ezen kijelentésemért személyes elég­tételt követel, kérlek ügyemet és személyemet kép­viselni. Budapest, január 8-án, 1880. Báró M­a­j­t­h­é­­nyi Izidor: Az eredetivel megegyezik. Uchtritz Zsig­mond, s. k., Beniczky Gábor s. k. * Verhovay b. Mednyánszky Árpád és Komjáthy Béla képviselőtársait kérte föl segé­dekül, s ezek e hó 9-én megjelentek b. Majthényi­­nál, s elégtételadásra hívták föl. Majthényi elfo­gadta a kihívást, de visszautasította a kardot, mert asthmatikus baja van. Tehát pisztolyt választottak. A föltételek szigorúan voltak megállapítva. 25 lépésre álltak, 5 lépést tehetett előre mindegyik fél, s egy egész perc­nyi idő volt engedve a czé­­lozásra. E hó 10-én déli 12 órakor volt a találkozás a régi lóversenytéren. A megegyezés szerint újdonat­új pisztolyokkal kell vala vivniük, de minthogy reggel ilyeneket venni sehol nem lehetett, Komjáthy a maga pisztolyait, Majthényi segédei pedig gr. Almássy Kálmán pisztolyait vitték ki. A sors úgy döntötte el, hogy ez utóbbiakkal vívjanak, mire Majthényi segédei becsület­zavukra kijelentették, hogy felölt a pisztolylyal soha nem lőtt. Midőn az ellenfelek felállittattak, Majthényi 5 lépést tett előre felé, Verhovay helyt állva maradt. A czélzásra en­gedett idő egy része eltelt már, midőn a segédek figyelmeztetésére fölemelték mindketten pisztolyai­kat s lőttek egyszerre. Első perczre egyiken sem látszott változás , Majthényi nem is volt sebesülve , de midőn Verhovay négy lépést tett volna előre, baljával oda mutatott jobb vállcsontjára, hol a lövés érte. Levetették róla a kabátot, s patak gyanánt omlott melléből a vér. Kocsin szállították haza, kis segítséggel saját lábain ment fel első emeleti laká­sába, hol dr. Farkas László, dr. Csillag Zsigmond, és dr. Lumniczer orvosok kötözték be mélyen tá­tongó sebét. A golyó a jobb vállcsont felső részén hatolt be, érintette magát a vállcsont felső részét, s hozzá­­ütődvén, irányából kitéríttetett. Behatolt a testbe, de sem a tüdőt, sem a légző szerveket nem érin­tette, sem nemesebb részeket meg nem sértett. Hol akadt meg a golyó, azt még nem lehet tudni. A gyászos eset hírére a budapesti lapszerkesz­tők azonnal összegyűltek a «Pesti Napló» szerkesz­tőségében, s az eset körülményeinek megvitatása után egy nyilatkozatot állapítottak meg, melyet aláírt a Budapesten megjelenő valamennyi lap szer­kesztősége. E nyilatkozat, mely valamennyi buda­pesti lapban közzététetik, így hangzik : Nyilatkozat. Aláíírt lapok szerkesztői a maguk és munka­társaik nevében óvást tesznek azon eljárás ellen, melyet báró Majthényi Izidor ur és segédei báró Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urak Verhovay Gyula ur ellen követtek. Ez el­járást a lovagiasság szabályaiból szükségkép kifo­lyónak nem tekinthetik és egyenesen a sajtó szólás­­szabadsága ellen intézett jogtalan támadásnak nyil­vánitják. S kijelentik, hogy ilynemű erőszakos föllépések által magukat hirlapirói jogaik és kötelességeik gyakorlatában korlátoztatni nem engedik. Budapest, január 10. 1880. •Jókai Mór, a H­o­n szerkesztője. Urváry Lajos, a Pesti Napló szerkesztője. Csávolszky Lajos, az Egyetértés szerkesztője. Veigelsberg Leo, a Pester Lloyd nevében. Hindy Árpád az Ellenőr szerkesztője. Sturm Albert a Pester­­Journal nevében. Csukássi József, a Pesti Hírlap szerkesztője. Brankovics György, a B­u­­dapest szerkesztője. Ifj. Ábrányi Kornél a Ma­gyarország szerkesztője. Nagy Miklós a Vasár­­napi Újság szerkesztője. Mende Bódog, a F­ü­g­­getlen Hírlap szerkesztője. Dr. Molnár Antal, a Magyarország és Nagyvilág szerkesz­tője. Dr. Milassin Vilmos, a Hölgyek Lapja szerkesztője. Berényi László, a Magyar Föld szerkesztője. Borostyáni Nándor, a Közvélemény szerkesztője. Ágai Adolf, Kun László, a Magyar Jogász szerkesztője.Vadnai Károly a Fővárosi Lapok szerkesztője. Tenczer Pál, Neues P­ol­­­t. Volksblatt, Beerman Gyula, a politisches Volksblatt szerkesztője. Hermann Ottó a Függet-­­­e­n­s­é­g főmunkatársa. Piothfeld Soma, a Neues Pester Journal. Báró Jósika Kálmán Magyar Korona szerke­sztője. Bodnár Zsigmond, a H­avi Szemle szerkesztője. Prém József a Képző­­művészeti Szemle szerkesztője. Ábrányi Emil a Koszorú nevében. Érti Károly az Ú­j- Budapest nevében.* Verhovay állapota egyformának mond­ható, de a kezdetben nyilvánult aggodalmak mégis enyhültek. Verhovay, ki erőteljes fiatal­ember, nem veszte el öntudatát, és a sebláz nem lépett fel roha­mosan. A sebesült a látogatókkal röviden beszélget is, s barátai közlik vele a történőket. A táplálékot csak kanállal adhatják be neki. Bal karja mintegy meg van zsibbadva, azt hiszik azért, mert karja tövében fészkelte meg magát a golyó. Az orvosok csak e hó 13-án készültek a golyó felkutatására és ha lehetséges annak kivételéhez. A golyó helyzeté­től függ minden. Az orvosok azonban reményt táplálnak. Minden nap sokan keresik föl a sebesültet és kérdezősködnek utána. Azonban a betegnek nyuga­lomra lévén szüksége, csak keveset bocsátanak­­ hozzá. Jókai szintén meglátogatta, valamint Czeg­­lédről, választói közül is egy három tagból álló küldöttség. Részvétkifejező táviratok és levelek mindenfelől érkeznek. A beteget a képviselőház elnöke Szlávy József is meglátogatta. * Majthényiről újabban azt írják, hogy Festetich gróf apjának benső barátja, s ennyi­ben volt köze a párbaj előtt történt ügyekhez. Majthényi báró nem távozott el a fővárosból, s mint a főrendiház tagja, pörbefogatása csak e ház enge­­delmével történhetik. A most sokat emlegetett fér­fiú 56 éves s fia a barsmegyei főispánnak. Gyakor­lott sportman, kinek lovai ismeretesek a gyepen. Kitűnő széllövő s a még tavaly s két éve rendezett galamblövészeteknél mint győztes szerepelt. Isme­rősei nyugodt vérmérsékletű embernek mondják s ama hírhedt levél írására, melylyel Verhovayt pár­bajra kényszerűé, állítólag rokonságánál fogva adta magát.* A törvényszéki vizsgálatot Mata­­vovszky biró vezeti, ki megjelent a «Függetlenség» szerkesztőségében, s kérte azon két levél kiadatá­sát, melyet a lap a párbaj napjának reggelén közölt. A harmadik levél a törvényszék kezei közt van már. A szerkesztőségben e kérelmet készséggel tel­jesítették, továbbá a szerkesztőség mindazon az ügyre vonatkozó részleteket előadta a vizsgáló­bírónak, a­melyekbe csak be volt avatva. Be­niczky Gábor, Majthényi egyik segéde ellen szintén kiadta az elfogatási parancsot a­z­á­r­á­n vizsgálóbíró. A többiek ellen, Majthényit is ide­értve, nem lehetett ezt elrendelni, mert Majthényi a főrendiház, a többi segédek pedig a képviselőház tagjai.­­ Ugyancsak C­z­á­r­á­n vizsgálóbírót kül­dötte ki K­r­i­s­z­t, a bűnfenyítő törvényszék alel­­nöke a vizsgálat megejtése végett s a mentelmi jog felfüggesztésének alapjául szolgáló adatok beszer­zésére. Üchtritz báró ellen különben párbaj miatt egy fenyitő ügy már folyamatban van a törvény­széknél s igy mentelmi jogának felfüggesztése vé­gett a képviselőházhoz benyújtandó kérvényben e két ügy Üchtritzre vonatkozólag valószínűleg egye­­sittetni fog. Az országgyűlési függetlenségi kör január 11-én délben értekezletet tartott, s megbe­szélték a Verhovay-ügyet is. A párt minden tagja mély részvétének adott kifejezést Verhovay iránt s megbotránkozásukat fejezték ki b. Majthényi Izidor erőszakos eljárása fölött. A párt részvéte jegyző­könyvbe is beíratott, a beteghez pedig Simonyi Ernő, Madarász József és Degré Alajos vitték el azt, de Verhovayval nem beszélhettek, hanem or­vosánál hagyták a párt részvétnyilatkozatát. A párt egyszersmind egy nyilatkozatot fog közzétenni, melyben rosszaló és helytelenítő véle­ményt mond le. Majthényi Izidor és segédei eljá­rása fölött. A hírlapok nyilatkozata az eseményről. E hó 11-ikén valamennyi budapesti hírlap vezérczikkben szólt az eseményről. Egyes részeket átveszünk azokból. A «F­ü­gge­lt e­s­ég»-ben Herman Ottó, a lap főmunkatársa, ki a megsebesülve fekvő Verhovay­­tól ideiglenesen átvette a szerkesztést, szól rövid vonásokban az eseményről, s czikkét így végzi : «Ha úgy van írva a sors könyvében, hogy bará­tunk kezéből örökre kiesik a kard, felveszszük és küzdeni fogunk vele az ő példája szerint. Az igaz­ság velünk van.» A «Hon»-ban Jókai ezt irta: «Verhovay Gyulát mai nap párbajban keresztül lőtték. E hirre eltűnik elölünk annak az emléke, hogy politikai ellenfelünk volt s kíméletlen mo­dora által gyakran megnehezité hirlapirói felada­tunk teljesítését; — most csak a pályatárs gyászesetét látjuk magunk előtt, mely fontosabb egy közönséges személyes ügynél: ez a sajtó szabad kezének kérdése. «Ha Verhovayt lelőtte volna valaki azok kö­zül, a­kiket személyeikben megsértett, azt monda­nék : akár ifjú életéért, szép tehetségeiért, de maga kereste e végzetet; s a párbaj ily esetben önvédelmi eszközt ,­­ de midőn oly körülmények közt éri őt e baleset, hogy egy, a nagy­közönséget érdeklő ügyben tett közlemény miatt, nem azok, a­kik ab­ban érdekelve vannak, hanem más, a­ki távolról sem volt érintve, hozza őt abba a helyzetbe, hogy kénytelen legyen az életét koczkára tenni, erre ha­tározottan ki kell mondanunk, hogy ez a sajtó terrorizálása. «Nem mondjuk, hogy a sérelmekért, a­miket a napisajtó munkája elkövet, elégtételt adni ne tar­tozzék a megsértetnek: olyat, a­milyet az kíván; ehhez jogunkat és kötelességünket is fentartjuk; de hogy akárki, a­ki lőni tud, mint a dúvadra, vadász­hasson a hírlapírókra, hogy terhelő adatokat meg­­c­áfolás helyett, egy pisztolylövéssel el lehessen fújni a sajtó teréről, akárkinek, a­ki azokban érde­kelve nincs, ezt semmi társadalmi szabályival nem tartjuk összeférhetőnek, s ez ellen a sajtószabadsá­got megvédni az összes hírlapirodalom kötelessége. Ez a tendenczia az összes magyarországi hírlapiro­dalom kezelőit egyetemesen maga ellen fo­ga ta­lálni. Keresni fogunk módszert, a­melylyel azt visz­­szautasítjuk. «A botrányoknak mi sem vagyunk barátjai. Helytelenítjük, hogy azok a magyar hírlapiroda­lomban termőföldre találtak. Óhajtjuk, hogy e szo­morú eset alkalmából az összejött «hírlapírói kör» egy komoly, mély beható módszerről gondoskod­jék, mely a nemzeti veszedelemmé elfajuló pártiz­galmat a személyeskedés fegyverétől megfoszsza ; de egyúttal biztosítékot is nyújtson a sajtó harczo­­sainak, hogy a midőn hivatásuk legkellemetlenebb föladataival küzdenek, nekik e küzdelmükben, egész morális súlyával, védelmükre fog állni. «Ez nem lehet se­ pártkérdés, se személyes kér­dés, ez a sajtó szabad véleménynyilvánításának kérdése.» A Festi Napló czikke azt kérdi, hogy mit törődik a kaszinó közvéleménye a sajtóval, mikor a sajtó nem törődik a kaszinó közvéleményével ? Majd ezeket írja: «Festetich Pál grófnak van legkevesebb oka barátainak szolgálatait megköszönni. A kisbirto­kosok földhitelintézetének botránya nagyobbra nőtt valamennyinél, mely azt megelőzte...........A sajtó gondoskodni fog jövőre is, hogy tisztességé­ről garancziákat nyújtva, egyszersmind terrorizáló támadások ellen szolidárisan védje magát. E végre bizottságot küldött ki kebeléből. — A tizen­­kilenczedik században uraim, nem lehet a sajtó­­szabadságot agyon tapodni. Még egy szót kérünk: a nemzeti kaszinó választmánya fogja tűrni, hogy ezen társas kör nevében követtessenek egy oly qua­­lifikálhatatlan dolgok, mint azon párbaj, mely ma délben festette pirosra a földet?» Az «Ellenőr» írja: «Bármilyen legyen is véleményünk e leleple­zések módjára nézve, midőn egy harmadik egyén avatkozik be, a kinek az egész dologhoz semmi köze, a kinek neve a vitás ügyben elő sem fordult, s ki semmi egyéb jogczimre, mint a lőfegy­ver kezeléséhez való ügyességére támaszkodva, veti magát a támadó és megtámadott közé: ez erő­szak a sajtó független véleménymon­dása, erőszak a sajtó szabadsága el­len_ 15

Next