Politikai Ujdonságok, 1882 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-08 / 45. szám

45. szám. 1882. xxviii. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. bájában egy tábori ágy, két szék, egy pad s cserép­korsó van. A fogoly leginkább riz­zsel él s hozzá főtt szárnyasokkal. A fölötte ítélendő bíróság tagjai ezek lesznek: Izmail Ejub pasa, a vizsgáló bizottság elnöke, cserkesz származású, s Szudán kormányzásában Gordon ezredes közvetlen elődje volt. Ezen hiva­talából azért mozdították el, mert rabszolgakeres­kedésben való részvétellel vádolták. Ali G­h­a­­­i­b pasa török származású, Izmail pasa exkkedive hű alattvalója volt, a most mindenható Szultán pasá­nak pedig kedvencze. Jusszuf Khondi pasa, Mohamed Zeki pasa, Szaad-ed-Din bej, Szolimán Jurry bej és Musztafa Kub­­r­u­s­s­z­i valamennyien vagy törökök vagy cserke­szek, kiket a nemzeti párt tett ki hivatalaikból. Mohamed Muk­tár effendi egyiptomi műszaki tiszt volt, s beszél francziául és angolul. Arabinak is pártfogolja volt egy ideig, együtt is volt vele a kafr-el-devari táborban, de innen az angolokhoz szökött át. Mohammed Kauf pasa, a hadi­­törvényszék elnöke egyiptomi, ki a hadjárat alatt Kairó és Alexandria közt tartózkodott. A nemzeti manifesztumot ugyan aláírta K­­íróban, de a tel-el­­kebiri csata előtt véglegesen a khedivehez csatla­kozott. Kraszim pasa, Ismail Kamil pasa, Husszein Assim pasa, Kurshid pasa szin­tén vagy törökök vagy cserkeszek, kiket szintén kitett a nemzeti párt a hivatalukból. A többiek, Szulejman Mag pasa, Ozmán Lalif pasa, Ahmed Hassandim pasa, Szulejman Nadsati pasa szintén vagy törökök vagy cserkeszek. Mi történjék Arabival? E kérdést fej­teget a kölni lap alexandriai levelezője, s ezeket mondja: Az arab lakosságnál a khedive tekintélye oda van, nem egyéb mint «kairói pasa». Arabi annak idején trónvesztettnek hirdette a khedivét, még pedig egyházi főméltóságok által. A nép az hiszi, hogy Arabi a szultán parancsát teljesítette. Hogy ma fogoly, azt az alsóbb néposztály nem is hiszi. Vagy ki kell végeztetni Arabit, vagy pedig a szul­tán felségjogát Egyiptom felett el kell törülni s a khedivét szuverén fejedelemnek kikiáltani. Az angol politika azonban még nem határozott. Pedig ha Anglia föltétlenül rendelkezni akar a khedivével, a nélkül, hogy Egyiptomot állandóan megszállaná, úgy nem lehet érdekében meghagyni a szultánnál azt a hatalmat, melylyel az angol befolyást folyton­­ ellensúlyozhatja. A khedive önállósága lényegesen­­ meg fogja szilárdítani tekintélyét az egyiptomiak-­­ nál, s ha egyszer igazán ő az úr hazájában, úgy közönyössé vált reá, mi történik Arabival. Akkor életben hagyhatja, száműzheti vagy tehet vele, a mi tetszik, ha ugyan előbb erkölcsileg megbélyeg­zik s igy megdöntik tekintélyét a tömegek előtt. Erre elég módot nyújt a most folyó vizsgálat. Anglia nem is akar mártírokat csinálni, mert tudja, hogy bármi nyomorultan viselte is magát Arabi, ha kivégeztetik, mindig a vértanuság dicskörében fog hitfelei előtt állani. Az angolok pedig jó bará­tokat akarnak a mohamedánok közt szerezni s igy nem áll érdekükben, hogy Arabi életével lakoljon részvételéért a lázadásban. A hamis próféta, Egyiptom déli részén már rég idő óta szerepel Mahdi próféta, ki a mozlimek közt nagy tiszteletben áll, egész serege van és már nem egyszer harczokat vívott az egyiptomi csapatok ellen. A mozlimek izgatottsága most megszaporította seregét, és Mahdi újra hirdeti, hogy ő az Isten által küldött legutolsó próféta, ki a világot az izlám számára vissza fogja hódítani. A próféták különben az arabok között nem ritkák, főleg mióta a khalifátus a korábbi vallási jelleget elveszteni kezdi és mindinkább vi­lági hatalommá változik. A Korán szerint az utolsó próféta fehér lovon fog megjelenni, fehér lovon ülő kíséretével egyetemben s ekkor a világ összes hatalmasai meghajolnak előtte. A hamis próféta igen ügyesen felhasználja a jelenlegi helyzetet, mely reá nézve nagyon kedvező. A szultán ugyanis Egyiptomot a hitetleneknek szolgáltatta ki, Arabi pedig leveretett a hitetlenek által és így nem bir isteni küldetéssel. A hamis próféta tehát elhitet­heti az igazhivőkkel azt, hogy ő az ég valódi kül­dötte, ki Egyiptomot megszabadítja minden vesze­delemtől. Azt hiszik átalában, hogy Arabi pasa számított Mahdi közreműködésére. Az angolok azonban nem hagytak neki időt, hogy kizsákmá­nyolhassa összeköttetését Mahdi prófétával. Nú­bia fővárosa komolyan veszélyeztetve van jelenleg az ál-próféta által. A lakosság titokban rokonszen­vezik vele s Egyiptomból érkező hírek szerint az egész izlámban el van terjedve a hit, hogy az ál­próféta nov. 12-én királylyá fog kikiáltatni. Az ál­próféta voltaképen egy Abu Khelat nevű szabadon bocsátott néger, kit 1879-ben Gessi pasa foglyul ejtett. Börtönében jutott tudatára prófétai küldetésének s midőn Gessi halála után vissza­nyerte szabadságát, késedelem nélkül hozzáfogott missziójának teljesítéséhez. Jelenleg mintegy 10 napi járásnyira van Kairótól, és Khartum vá­rost fenyegeti. .Jelenleg Kordofan tartomány fővá­rosát ostromolja. Az egyiptomi kormánynak okve­­tetlen seregeket kell küldeni Szudánba, hogy az ál-próféta forradalmának gátat vessen. Az angolok is küldtek Szudánba katonai szakértőket, hogy a helyzetről jelentést tegyenek. Alladdin pasi, a Vörös-tenger egyiptomi tengerpartjának kormány­zója, a szudáni expedíc­ió főparancsnokává nevez­tetett ki. Meggyilkolt angol expediczió. Az egyiptomi beduinok kirabolták és meggyilkolták Palmer tanárt, G­­ 11 századost és Charring­­t­o­n hajóhadnagyot, kik az angol kormány meg­bízásából Egyiptom belsejébe utaztak, hogy ott az angol hadsereg részére tevéket vásároljanak s erre a czélra 300 font aranyat vittek magukkal. A nakhii beduinok szabad választást engedtek nekik, az agyonlövetés és egy mélységbe való leugrás között. Palmer leugrott és természetesen egészen összezúzta magát; GUI és Charrington agyonlövet­ték magukat. Zavargások Franciaországban. Az anarkhista kihágások veszélyességét, mint előre látni lehetett, nagyon túlozták, még­pedig a köztársaság-ellenes lapok, melyek a kihágásokban, csendzavarásokban rögtön forradalmat láttak, a­melynek elnyomására a köztársasági kormányt gyöngének hirdették. Ez az anarkhista összeesküvés nem fog a kommün uralmára vezetni. A mozgalom nem hatolt le a munkás­osztályok mélyébe, s csak azok az elemek vannak belekeveredve, melyek az összeütközést üzletszerűen folytatják, s minden zajos tüntetésben részt vesznek. Bizonyos regényes­séget nem lehet megtagadni az anarkhistáktól, a­mint az izgatás jelszavait, meg a dinamitot terjesztik alat­­tomban; de az ilyesmi rendezett államban nem elég arra, hogy nagy tábort hódítson magának, mert minél inkább terjed a részvevők száma, annál jobban növekszik a veszély a fölfedezésre. A­mint az anarchisták jelentőségét magyaráz­zák a franczia lapok, abból az t­űnik ki, hogy az egész mozgalom a vagyonos osztály ellen irányul; a szervezet pedig arra törekszik, hogy tüntetések­kel, bombákkal, dinamittal, fenyegető levelekkel megfélemlítést idézzenek elő, de hogy aztán ha azt elérték, mikép járjanak el, arra még nem is gondol­tak, mert a­hány ilyen erőszakoskodó csoport van, az mind másképen gondolkozik a czélra nézve. Szoros kapcsolatba hozzák őket az orosz nihi­listákkal; erősen állítják, hogy az országban lap­pangó orosz nihilisták szítják az anarkhista moz­galmakat, s hogy a fő tűzhely Svájczban van, de még ez sincs bizonyítja, ez is esik újab­b vád egyelőre a szabad Svájcz ellen, melynek politikai menedékjoga oly régen sérti már egyes államok szemét, egyszer Németországét, másszor Orosz­országét. Mint jelentik, most a franczia kormány is in­díttatva érezte magát figyelmeztetni a svájczi szö­vetség-tanácsot, hogy az országban élő politikai menekültek fölött szigorúbb felügyeletet tartson. Hir szerint a franczia kormány arra is utasította a rendőrséget, hogy Krapotkin herczegre, az orosz anarchistára jól vigyázzon, s ha franczia földre lép, azonnal utasítsa ki. Párisban pedig úgy találják, hogy a belügyi ál­lapotok szigorú megtorló rendszabályokat igényel­nek, s erre nézve legjobb volna egy er­ős kormány. Ezalatt pedig Gambettát értik, kiről ismét beszélik, hogy a miniszterelnökségbe vezető útját egyengetik. Zavargások az utóbbi napok alatt is fordultak elő, de a mozgalom mind terjedelméből, mind ve­szélyességéből sokat vesztett. Hogy Párisban a munkás­osztály szintén merényleteken jártatná az eszét, nincs elég bizonyíték, sőt a munkaszünete­lések is nagyot csökkentek. A kormány intézkedései. A franczia kor­mány rendeletet adott ki, mely a dinamit és rob­banó­szerek használatát, szerzését megnehezíti. A­ki dinamitot szállít, annak nyilatkozatot kell aláírni, hogy mi czélra szállítja, hol tartja, valamint ható­ságilag kiállított nyilatkozatot kell vennie minden­kitől, a­kinek dinamitot ad el. Az ilyen nyolc­ nap alatt beszámolni tartozik, hogy mire fordította a robbanó­szereket. A franczia kormány az anar­khista üzelmek miatt tárgyalásokat folytat a svájczi kormánynyal. Az újabb események. A k­ormány több tagja fenyegető levelet kapott. Valamennyi levél egy mintára készült, fent a bal szögben felrobbanó lőpor, alant pedig, az aláírás helyén, halálfej van ábrázolva s alatta e szavak állnak: A végre­haj­tó bizottság. A levélben felszólittatnak a minisz­terek, hogy lépjenek le helyeikről s engedjék eze­ket át azoknak, kikben megvan az akarat és a ké­pesség a jó kormányzásra. A levelek igy végződnek: «Ez a felszó­­lásunk az első, de egyúttal az utolsó is. Ha ön tanácsunkat nem fogadja meg, úgy má­tól számított tizenkilencz nap múlva (a levelek okt. 2'-ről vannak keltezve) kilép ön az élők sorá­ból.» Átalában a fenyegető levelek képezik az anarkhisták fő fegyverét a dinamiton kívül. A pá­risi rendőrfőnök e hó 6-án levelet kapott, mely ér­tesíti, hogy a rendőr-prefektúra épülete 48 óra alatt a levegőbe fog röpíttetni. Jellemző a párisi izgatott hangulatra nézve, hogy a kommünnek a versail­­­­lesi csapatok elleni küzdelmét ábrázoló festményt el kellett távolítni a képtárlatból, nehogy még job­ban felizgattassanak a szenvedélyek. Párisban e hó 22-én éjjel egy férfit fogtak be, a­ki forradalmi falragaszt függesztett fel. E falragasz a polgárosztály ellen való fenyegetéseket tartalmazott. A falragasz azt mondja, hogy az elfo­­gatások korántsem szelidítették meg az anarkhis­­tákat, harczolni fognak nem utczán fegyverrel, a­hol a zsoldosok elnyomják őket, hanem a tudomány minden segélyeszközével. Aláírva: «a végrehajtó bizottság.» Lyonban is többféle nyomtatványokat ter­jesztenek, melyek azt mondják, hogy elpusztíta­nak minden levéltárt, hogy a tulajdonjog czimeit megsemmisítsék és a társadalmat zavarba hozzák. Dinamitot, lőport, gázt fognak használni a rombo­lásra. A r 1 e - b­e­n a forradalmárok a Saint-Genes klub lépcsőházában három bombát robbantottak el. A rázkódás oly nagy volt, hogy a palota összes ablakai darabokra törtek. Szerencsére senki sem sebesült meg. Amiensben egymást érik a gyúj­togatások. Génfből jelentik, hogy Krapotkin herczeg okt. 31-én este innen elutazott. Utazásának czélját senki sem ismeri, de sejtik, hogy a franczia határ felé tart. Kíséretében csupán egy inasa van, kiben feltétlenül bízik. A herczeg fontosabb irományait magával vitte és pénzzel bőven el van látva. Bizal­mas emberei előtt úgy nyilatkozott, hogy nagyon bízik a jelenlegi francziaországi mozgalomban és hiszi, hogy az anarkhisták ügyének nagy lendüle­tet fog adni. Az orosz kormány, a nihilistáknak újabb akc­iójától tartva, sürgős megkeresést inté­zett a rendőrséghez, hogy szigorúan ellenőrizze az itteni nihilisták működését. A rendőrség a péter­­­vári kormány kívánságát a szövetségi tanácshoz tette át, hangsúlyozva, hogy csak különös esetekben s esetről esetre való külön felszólításra teljesíthető az ilyen kivánság. Az orosz nihilisták Francziaország­­­ ban. Abból a körülményből, hogy a franczia anarkhisták szervezését az orosz nihilisták főve­zérének, Krapotkin h­erczegnek tulajdonítják, egy párisi lap, a «Gaulois», elbeszéli, hogy franczia­­országban mennyi orosz nihilista húzta meg magát. Az elbeszélésből, melyben nagyon közreműkö­dik a képzelődő tehetség, legmerészebb a követ­kező rész: «Az Oroszországon kívül időző nihilisták száma mintegy háromezer, kik közül kétezer Francziaországra esik. (!) A nihilisták mindenütt, a­hol megtelepednek, bizottságot, ez megint albizott­ságokat és csoportokat alkot. Az angol, a svájczi és a francziaországi bizottságok mindegyike nyom­dával bír, melyben a bizalomra érdemes menekül­teket foglalkoztatja. A nyomdával vegyészeti mű­1 619

Next