Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-30 / 22. szám
22-ik szám. Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG (egész évre 12 frt\ ÁpxrRnivrTK'Á. l íe£^sz évre 14 frt és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: (félévre ... 6 « V3 lfélévre ... 7 « Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : egész évre 6 frt lVILÁGKRÓNIKÁval (félévre ... 3 « 1 j egész évre 8 frt (félévre ... 4 .XXIX. folyam Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utcza 4. | Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. | Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV.egyetem-tér, 6. SZEMLE. Rieger cseh pártvezérrel folytatott beszélgetését közli egy orosz hírlapíró, egy orosz lapban. Az ilyetén találkozást ma nemzetközi kifejezéssel interview-nak nevezik, és nagy divatban van. Sokszor az illető nevezetes férfiút úgy lopja be az élelmes hírlapíró, mint a vadász a legyek elől sűrűbe menekült nagy vadat. De legtöbbször mégis tudja, mert tisztességesebb «kifülelő» ezt előre ki is jelenti, még mikor az elfogadást kéri, sőt engedelmet is szokott kérni a közlésre, máskülönben a dolog inkább «lefüleléshez» lenne hasonló. Valószínű hogy Rieger is tudta jól, kivel van dolga, és ehhez képest válogatta meg szavait, annál inkább, mert Rieger oly egyéniség, aki egyszersmind képes is szavai megválogatására, lévén ura önmagának, nem úgy, mint sok német politikus, a kik sokkal asszonyosabb természetűek, nem áll a szó náluk és még dicsekesznek is vele, hogy ők «von der Leberweg» — egyenest a «májuk alól» beszélnek. Mint embereknek ez határozottan dicséretükre válik, mert mindig az őszinte ember a jobb, de politikusnak már nem előny. Rieger hát tudta, hogy nyilatkozatai megjelennek és azokat mindenekelőtt a szláv világ fogja olvasni. S ha mindamellett azt mondta, hogy nemzetiségi politikájukban tekintettel kell lenniök a «magyar befolyásra» — hogy a magyarországi szláv ajkú lakosság segítsen magán a hogy tud, ők ezekért semmit nem tehetnek, mert Magyarország belügyeibe nem avatkozhatnak, — hát ha ezt mondta, e mondásnak mindenesetre van súlya, és pedig sokkal nagyobb, mert hitele kétségtelenebb, mintha például egy magyar ember előtt szólt volna így — talán udvarias nyájaskodásból, számító hizelkedéssel. De ami a legderekabb, az, hogy a vezér beszédje összhangban is van cselekedetével, illetőleg a csehek egész politikai eljárásával. Most mi egy nagyon fontos és jövőnkre meszsze kiható úgynevezett kormányzati experimentummal , kísérlettel állunk szemközt, a Taaffe szereplése óta, melyben reánk nézve a kérdés az, vájjon mi jobb hát reánk nézve, a németek vagy a szlávok uralma Ausztriában? A németekkel sok bajunk volt, a szlávokkal, mióta ők kerekedtek fölül, körülbelül semmi. És azóta persze a németekkel se igen bajoskodunk, mert ezek természettől örökölt kicsinyes irigykedésükkel most az előbb kigúnyolt, megvetett csehek ellen fordulnak — noha még mindamellett ez a tanulságos, a németek még most, legyőzött állapotukban is, időnkint ellenünk fordulnak, ökleiket mutogatják, nyelvelnek ellenünk sajtójukban és iskolaegyleti gyűléseik, köreikben. A csehek, meg kell adni, elég szerényen, okos mérséklettel viselik magukat. Hiszen voltakép még a lajtántúli németség elnyomására sem, csupán saját egyenjogúsításukra törekesznek. De a németek szörnyű lármát ütnek, mihelyt elnyomási törekvésük korlátoltatik. Ők oly választási törvényt csináltak, melynek segélyével mindenütt, még Csehországban is, ahol határozott kisebbségben vannak, a németeké lett a többség még a tartományi gyűlésben is! Ez épen annyi, mintha mi oly erőszakos, mesterkélt választási törvényt alkotnánk, mely szerint Horvátország gyűlésén a horvátság kisebbségbe jutna. Most ez igaztalan, sértő állapotnak vége lesz. A csehek ketté osztották a prágai (német) egyetemet, és állítottak egy cseh egyetemet is. Azért még a német megmaradt. Hát lehet ennél kevesebbet kívánni? A németek hogy fölzúdultak ez ellen! Most a Taaffe-kormány, lejárta előtt kevéssel, föloszlatta a cseh tartománygyűlést, és semmi kétség, hogy az új választások után a cseheké lesz abban a többség. A németek most megint éktelen zsivajt csapnak, hogy ime vége lesz a dualizmusnak, mert Ausztria a szövetségi — föderális — alapon szervezkedik. De hát várjon először is — igaz-e ez ? Először is biz’ ez nem igaz, legalább ami egyelőre történik, abból nem mutat még semmi e törekvésre. Arról, hogy Csehország, Krajna, Gácsország külön államokká lennének, olyatén alakban, mint Magyarország, külön felelős kormányokkal, külön képviseleti rendszerrel — még szó sincs, és valószínűleg nem is lesz. Hogy miként rendezkednek az osztrák tartományok maguk közt, az minket nem érint. A mi közjogunk egy delegácziót ismer a túlsó félből, melynek tagjai száma egyenlő a magyar delegáczióéval. Amíg ezt egy, az egész Ausztriában közös parlamenti testület választja, addig a mi közjogunk és a kettősség alapja nincs megbontva. Ebben a delegáczióban és ennek egyenlő számában, illetőleg paritásában jut kifejezésre a kettősség. Már ha még nem is egy közös parlament, de külön országok — egyes államok — törvényhozó testületei választanák is e delegácziót, de e delegáczió aztán magában egy oly külön testület marad, és ugyanoly számmennyiségű, mint eddig, a paritás köztünk még akkor is megvolna, sőt a mi előnyünk, illetőleg fölényünk eme túlsóféli delegáczióval szemben még ez esetben határozottabb lenne, mert a két közös ügyeket intéző testület egysége érintetlenül megvolna akkor is, a mellett, hogy a túlsófék töredékesebb, tehát kevésbbé kompakt lenne, mint jelenleg. Mindezekből az látszik, hogy nincs miért vágyódnunk vissza az osztrák-német doktorok uralmának czégtársi viszonyára. A németek nemcsak maguk torzsalkodtak velünk, de még a szlávjainkat is izgatták ellenünk, holott ime ezt maguk a szlávok nem cselekszik, mióta Ausztriában — nem mondjuk, hogy urakká lettek a németek fölött, mert ez nem igaz, de fölszabadultak a németek nyomása alól. Azóta, hogy a németek lebuktak a kormánypolotról, a szászok és az iskolaegylet izgatásai még szinte szilajabbak, a szlávok pedig északon és délen észrevehetőleg csöndesebbek. Egy-két lap mégis jónak látja, épen most, megtámadni Taaffe kormányát és izgatni a németek mellett. Akármit mondjon a «szürke elmélet» , a három évi tapasztalás azt mutatja, hogy még eddig semmi okunk tűzbe tenni kezeinket a németekért és kikaparni a gesztenyét a parázsból számukra. Jobb nekünk, ha ott német és szláv verseng egymással és velünk szemben egyik sem mindenható. A szerb kongresszus tehát csak az őszön fog egybehivatni, ennyi már bizonyos a fogadtatás után, melyben a Zsivkovics püspök által vezetett választmány a kormányelnöknél részesült. Hogy Budapesten-e vagy Karlóczán, az még, úgy látszik, kétséges. De már talán mégis utóbbi helyen, mert a klerikális párt közlönyei nem igen lelkesednek a Budapesten való tartás mellett, a kormány pedig, a küldöttségnek adott válasza után ítélve, az Angyelics által vezetett úgynevezett klerikális, vagy mondjuk, reformer-párthoz hajlik. És ez volt a dologban a fő és lényeges, miután utóbbi időben a kormány e tekintetbeni magatartása iránt kételyek merülhettek föl, némely hozzá közel vagy épen egyenes sugalmazása alatt álló lapok igen diplomatikus nyilatkozatai után. A kormány ugyan eddigelég határozottan az Angyelics által képviselt reformtörekvéseket támogatta, a Miletics féle omladinista konzervatív vagyis a jelen világi autonómia föntartása mellett küzdő párt ellenében. Ez okból utasította vissza két ízben e párt választását, s ez okból vette igénybe a korona felségjogát egy patriarkha kinevezése iránt. Oly fontos elhatározás, melyre csak igen nyomós okoknál fogva határozhatta el magát, jól tudva, hogy a világi elem befolyásos, vezető tényezői ingerültségét növeli vele. Nagyon meglepő leendő tehát, ha a kormány ily tények után egyszerre megint irányt vár.