Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-11 / 28. szám
382 Chambord gróf betegsége. A franczia trónkövetelő, kit mivei «V. Henriknek» neveznek és «Roy»-nak czimeznek, súlyos betegen fekszik Frohsdorfban, hol országnélküli, csöndes udvarát tartotta. Chambord gróf a franczia Bourbonok utolsó sarjadéka, s halála után az Orleans herczegek fognak uralkodni Francziaországban mint trónkövetelők. Az utolsó Bourbon súlyos betegségének hírére a legitimista párt fejei rögtön tanácskoztak Párisban és miséket rendeltek meg. Az Orleans herczegek is tanácskoztak s elhatározták, hogy a már elhunyt vetélytársat meglátogatják utolsó óráiban. Az gyöngéd cselekedet lesz és a nagy közönségre is jól fog hatni, hagyott dán Karlos fia javára? Felelet: Ne higgye, Chambord gróf nem volt ugyan túlságosan barátságosan viszonyban a párisi gróffal, de feszült viszonyban sem volt, és súlyos megbetegedését maga tudatta a párisi gróffal, tehát őt tekinti törvényes utódjának... Napoleon herczeg. Hire volt Párisban, hogy azon esetre, ha Chambord gróf meghalt, Napoleon herczeg ismét manfesztumot fog kibocsátani. A betegsége aggasztó fordulata. E hódikéről érkezett táviratok szerint Chambord gróf betegsége aggasztó fordulatot vett, úgy hogy minden perezben készen kell lenni a legrosszabbra. s&hHHNBHHIHHT túl csak növelte a hozzá makacsul ragaszkodás indokait. Ez utóbbi két martir vére által megszentelt ágnak ő volt egyedüli, utolsó sarja, képviselője, s ennélfogva már születése rendkívüli eseménynek, ő maga is isteni csoda adományának tekinteték. A 48-iki forradalomra következőleg a franczia nemzet szent-ilonai Prometheusa szellemének óhajtott elégtételt adni, s ekkor állása nehezebb, esélye kevesebb volt, mint Mac Mahon idejében, amikor már ő következhetett volna. Bécsben már iskolázták a «koronázási szürkét», Belgiumban ácsolták a trónt számára, de ő holmi családi hagyományok, alakiságok, zászló és jelvénykérdések körüli makacsságában úgy megkötötte magát, hogy e miatt lehetlenné vált s elugratta az ókori hűbéres királyságot. A régi liliomos emlékekből nem akart engedni semmit. Viselete, udvartartása mind arra mutattak, hogy semmit nem akar engedni az uj kornak, semmit nem ad föl a régi avas középkorból, melyhez egy szenvedélyes régész kegyeletével ragaszkodott, s azt vélte, úgy szép az a mint volt és fönmaradt, kár volna azokat a kormos falakat világos színre bemeszeltetni. Francziaország döntő politikai eleme, a borgeoisie — polgárság — pedig kész lett volna ugyan valamit engedni az újból és valamit elfogadni az antikból, de ennyire visszamenni nem volt hajlandó, — annál kevésbbé, mert másfelől előtte álltak az Orleansok, s ezek közt a jogos jelölt, a párisi herczeg, a szabadelvű polgár királyság képviselője, aki e mellett kiváló tehetségekkel fölruházott ember, jeles politikus és derék katona hítében áll és meglehetősen kedvelt, népszerű egyéniség. Chambord grófról pedig a legenda nem állt egyébből, minthogy tíz éves «csodagyerek» korában, midőn X.Károly és udvara lihegő félelemmel és sietséggel, nyakra-főre igyekeztek menekülni a forradalom elől, ő semmiképen nem akart hátrálni, s belekapaszkodva egy almáriomba, környezetének öt erőszakkal kelle onnan letépni és kocsiba pakolva megmenteni Francziaország reményét. A veszélyt fölismerni nem képes gyermeki öntudatlanság e konoksága tetszett s imponált a szokatlan és meglepő iránt csiklandós érzékkel biró francziának, s az a méltóság, melylyel mindvégig tűrni, viselni tudta, hogy mindig mások ültek az ő helyére, némi elnéző tiszteletet ébresztett iránta még a szélső forradalmárok szemében is, akik őt egyébként is, épen e konokságánál fogva, egészen ártalmatlannak tartották a köztársaságra nézve; valósággal ő volt a harmadik köztársaság védpajzsa, s épen ezért halála lehet — születésén túl — életének másik nagyfontosságú «cselekménye». Egész élete egy bolygó hulla kísérteties érdekességével bírt csupán, s ezen u tán egyébként az általa képviselt eszméhez épen illő alakban szállt vele sírba a középkori hűbéres királyság eszméje. A franczia miniszterek is tanácskoztak, hogy valamely csíny, például manifesztum, vagy egy kis tüntetés, ne jöjjön váratlanul. Egyébre úgy sem számítanak. Chambord gróf semmi népszerűséggel sem bírt, és nem tudott szerephez jutni. Halála után a monarchista párt egyesülni fog, de hogy az Orleansok napja azért közelednék, senki sem meri mondani. Egyébiránt még nem bizonyos, hogy Chambord gróf halálos beteg. Gyomorbajban szenved, s az orvosok biztattak jobb fordulattal. Csak az újabb hírek hirdetnek rosszabbulást. Az Orleans herczegek Chambord gróf betegágyánál. A családi tanács, meg a párt vezérek határozatai következtében Lajos Fülöp a párisi gróf, Nemours és Alenon herczegek juli 3-án elutaztak Párisból Bécsbe, hogy innen Frohsdorfba menjenek a haldokló monarcha ágyához, s talán utolsó szavaként azt hallják tőle, hogy a párisi grófot ismeri el trónörökösnek. E hó 7-én történt meg a látogatás Frohsdorfban, honnan nagyon ellentétes tudósítások érkeznek. A herczegeket Chambord grófné fogadta, kivel tiz perczig társalogtak. Azután bevezették őket a beteg szobájába; a gróf igen szívesen fogadta vendégeit, megölelte s megcsókolta őket. A beteg előtt eltitkolták, hogy az aggasztó hírek szólították őket Frohsdorfba s elhitették vele, hogy Koburg herczegeket jöttek meglátogatni s náluk hallották, hogy a gróf «gyöngélkedik». Kötelességüknek tartották tehát, hogy meglátogassák őket. Egy tudósítás szerint a találkozás nagyon érzékeny volt. A gróf karos székében fogadta rokonait és a párisi grófot meghatva szorította keblére. Több perczig családi ügyekről beszéltek. A másik két herczeget és kísérőiket, a kik szintén bebocsáttattak, szívesen üdvözölte Chambord gróf. A beszélgetés majdnem félóráig tartott, de politikáról nem volt szó. A herczegek, hogy ne fáraszszák ki a beteget, megszakították a látogatást. A herczegek megnézték ezután a parkot és visszautaztak Bécsbe. Innen Budapestre utaztak. Ha Chambord gróf meghalna. Egy hírlaptudósító a legitimisták egyik vezérférfiával, aki jól ismeri Aumale herczeg és a párisi gróf nézeteit, beszélgetést folytatott arról, hogy ha a trónkövetelő meghalna, a sok fejedelmi herczeg közül ki közül egyesülnének a legitimisták, és vájjon mily magatartást tanúsítanának a franczia kormánynyal szemben, mely bizonyára tenne valami rendszabályokat. A beszélgetést, melyből kiderül, hogy a legitimisták az új trónkövetelővel együtt szintén várakozó állást akarnak elfoglalni, a következő alakban közli a tudósító: Kérdés: Milyen állást foglalnak el a herczegek a frohsdorfi eseménynyel szemben? Felelet: Ila Chambord gróf nincs többé, a herczegek aligha tehetnek egyebet, mint hogy az udvariasság követeléseinek eleget téve, elutaznak a Frohsdorfba, a temetésre. Kérdés persze, hogy a köztársasági kormány nem lát-e már ebben is trónkövetelő-aktust s nem fogja-e kiutasítani a herczegeket. Kérdés: Nem hiszi ön, hogy a párisi gróf manifesztumot bocsát közre ? Felelet : Egyelőre nem gondolnak erre, de ha a kormány kiutasítaná a herczegeket, akkor kívülről kellene beszélniük s pártjuknak kötelessége volna, hogy erélyesebben járjon el, mint azelőtt. (A levelezőnek úgy tetszik, hogy az orleánisták ama része, mely a párisi grófot döntő lépésekre ösztönzi, fölöttébb óhajtja a herczegek kiutasítását.) Kérdés: Várjon a legitimisták hozzácsatlakoznak-e az orleánistákhoz s megkezdi-e az uj párt az akcziót. Felesét: A többség csatlakozni fog. Közvetlen akciót aligha terveznek. A programm megállapításánál alig történhetik több az első pillanatban. Egyébiránt a republikánusok magatartásától függ minden. Ezek először állanának egyesült királypárt előtt, melynek helyzete lényegesen javult s egyszerűbbé is vált. Ha a köztársaság úgy gazdálkodik ezentúl is, mint ahogy eddig gazdálkodott, ha a pénzügyi helyzet még roszszabbá válik, akkor az egyesült király párt emelkedhetik, ámbár a köztársaság vége nincs oly nagyon közel, de előidézheti a mi dolgunk, hogy kiaknázzuk a helyzetet, s ebben nincs komoly versenytársunk. Az egyetértés, a folytonos haladás éber és aktív politikáján túl, ha nem provokálnak bennünket, egyelőre nem megyünk. Kérdés: Igaz-e, hogy Chambord gróf politika és pénzügyi végrendeletet A tiszaeszlári bűnper. Már tizenhat nap múlt el ehedikével a tárgyalás megkezdése óta. A per tovább tart, mint egyelőre hitték. Még most sincsen végénél, de talán közelednek hozzá. Hátra van az orvosi szakértők véleménye, aztán a közvádló indítványa és a védőügyvédek beszéde. A hosszas tárgyalás kifogyhatatlan érdekes és izgalmas részletekben. A törvényszék előtt majd minden nap lejátszik valami váratlan jelenet. Uj tanuk még mindig jelentkeznek. A védőügyvédek már türelmetlenek e miatt. A tiszaeszlári elöljáróságot vádolják, hogy ha az mindig és mindig fog új tanukat szerezni, végtelenig elhúzhatják a tárgyalást. A védők már azt is emlegették, hogy ha ez így megy, folyamodni fognak az igazságügyi kormányhoz, hogy más törvényszéket küldjön ki a tárgyalásra. Eötvös a július 3-iki ülésben viharos jelenetet idézett föl. Mikor Matej Ignácz tutajos elmondta terhelő vallomását a hullacsempészetről. Eötvös a keresztkérdések elhalasztását kívánta, s arra kérte az elnököt: szigorún különözze el a tanukat a közönségtől, mert tudomása szerint a hallgatóság összejátszik a tanukkal, van a teremben egytanukészítő szövetség»s a tanuk a nyitott ajtónál hallgatózva készülnek vallomásaikra. E szavakra rendkívüli zaj keletkezett. A közönség soraiból ingerült fölkiáltások hallatszottak. Némelyek elhagyták a termet. Valaki pedig azt kiáltotta Eötvösre: «Majd lesz egy botos banda, ha így traktálnak bennünket». A védő ügyvédek a terhelő tanukat rendkívül sok kérdéssel halmozzák el, s ezek végül daczosak lesznek. Egynémelyik a válaszolást megtagadta. Az elnök is intette a védőket, hogy a kérdéseket gondosabban válogassák meg. A teremben uralkodó izgalom elragad a védőkre is, s az e hód iki tárgyaláson megtörtént, hogy az elnök figyelmeztetést intézett hozzájuk. A holttest szállítására nézve Matej Ignácz rusznyák tutajos, ki tolmács segélyével érteté meg magát, nagyon terhes vallomásokat tett. Egész részletességgel adta elő, hogy Smilovics és Hersko mit tettek. Vallomása tökéletesen összevágott a két előbbi azon vallomásával, melyet később visszavontak. Heylmann védő azzal magyarázta ezt, hogy a vizsgálatkor Matej szemébe mondta Smilovicsnak és Herskonak az egészet, azokat aztán kényszerítették, hogy elismerjék; azok tehát csak utána mondták, amit Matejtől hallottak. De se Smilovics, se Hersko nem igen erősítgették a kínoztatást. Az utóbbi emlegette ugyan, hogy vizet itattak vele, másfél liter vizet. Az igaz, hogy szomjas is volt. Hanem azért vallott, mert megijedt, hogy még többet is kell inni. Ijedtebben vallottak. De az ijedelem nem magyarázza meg, hogy mikép mutathatták meg külön-külön ugyanazt a helyet, ahol a holttestet felöltöztették; azt sem magyarázza meg, hogy bűnrészesül mért nevezték meg épen azokat, akiket megneveztek. Matejt most mint tanút hallgatták ki. Előbb ő is vádlott volt, de mivel a hullacsempészetben annyiban részes, hogy ő is a tutajon volt, azonban nem tudta mi czélból szállítják a holttestet, tehát a tanuk közé vették. Most a védőügyvédek indítványozták, hogy szintén a vádlottak közé állítsák, mert