Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1883-07-11 / 28. szám

28. szám. 1883. XXIX. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK fességemnek tartom ! A haldoklók nem hazudnak. Löki János s. k. okleveles gépész. Szeyffert közvádló a levelet nem tartja további intézkedésre alkalmasnak, legfeljebb át lehet tenni Zemplénmegye hatóságához közigazgatási eljárás végett. Eötvös Károly védő ellenkező indítványt tett. Tudva, hogy az ország különböző részeiből mennyi hiába való feljelentés érkezik, nem fektet ugyan nagy súlyt a levélre, de mégis, mert nevek vannak benne említve s nem teljesen lehetetlen dolgot mond el, másrészt pedig, mert ha valót mond, Eszter eltűnésének rejtélye ez ember körül keresendő. Eszter ruhái találtatván a dadai tete­men , kéri, hogy a levél a sátoralja­ujhelyi törvény­székhez tétessék át további kutatás végett. Elnök kijelente, hogy ez ügyben a törvényszék fog dönteni. Móricz szemeinek megvizsgálása. Ezután felolvasták a Scharf Móricz szemeinek vizsgálatáról szóló orvosi jelentést, mely szerint Móricznak jobb szeme gyönge, csak négy méterre lát, de bal szemével lát negyven méternyire. Szín­­vakságban nem szenved. Scharf József a hozzá intézett kérdésre azt felelte, hogy a fiú már kilencz éves korától fogva panaszkodott, hogy nem lát a fél szemére. Grosz Márton betegsége. Grosz Márton azt állítja, hogy abban az időben, mikor a vád szerint a holttestet ő szállította volna, beteg volt. Grosz Mártonné, a vádlott felesége erősíti ezt. Férje tavaly zsidópünkösd havában 3-tól 13-ig beteg volt. El­nök kérdé, hogy emlékezhetik most, míg a vizsgálóbíró előtt nem tudta? Groszné azt felelte, mondta akkor is, de Bary nem akarta bevenni, hazugságnak nyilvánítá s azt mondta, hogy férje egészséges volt, Tárkányba uta­zott, de Groszné ezt nem vallotta. Bary nem akarta jegy­zőkönyvbe venni, a­mit Groszné mondott, azt mondta, hogy csak az az igaz, a­mit ő egy év papírról olvas, hogy férje már elmondta, hogy Tárkányban járt. Groszné kí­vánta, hogy férjével állítsák szembe, de Bary mindig csak erőltette, mondja azt, hogy férje Tárkányban volt, de ő nem mondta. A kihallgatás négy szem­közt történt. Groszné le is volt tartóztatva, ezalatt sok kára történt, lovuk megdöglött és Bary szeptemberben 30 frt kárpót­lást ígért neki, ha azt vallja, hogy férje Tárkányban volt, igazolhatja Horváth Márton nyíregyházai végrehajtó is, ki épen akkor egy adósság miatt bírói foglalást esz­közölt. A következő tanú, a 72 éves Groszberg Leóné szin­tén a mellett tanúskodik, hogy Grosz akkor beteg volt. Gyulai Zsuzsána, ki cseléd volt a szemközt lakó Ein­horn József él, azt vallja, hogy Groszt látta a múlt nyáron egyszer fekve de nem tudja, beteg volt-e. Nagy Borcsa szomszédjbeli cseléd emlékszik, hogy Grosz egyszer betegesen nézett ki. Több tanú emlékszik szintén, hogy Grosz beteges volt, de hogy mely időben, azt nem tudják. Gyani Gábor (Grosz szomszédja) nem tud semmit Grosz betegségéről; annyit hallott Grosznétól pünkösd hetében, hogy Grosz Debreczenben járt. Gyaniné ugyanígy vall. A kifogott holttest. A törvényszék most azokat hallgatta ki, kik a Dadánál kifogott holttestet megszemlélték. Hossza­dalmas kihallgatások voltak, mert a védők kereszt­kérdések közé fogták a tanukat: miről hiszik, hogy a holttest nem Eszteré. Eötvös kereszt­kérdéseinél a hallgatóság zúgott is, s a tanuk a védő­ügyvédeknek faggató kérdéseire gyakran élesen válaszolgattak. Lápossy János református lelkész elmondja, hogy Solymosi Esztert jól ismerte, mint iskolás nö­vendéket gyakran látta az iskolában, templomban és az utczán, de a kifogott holttesten semmiről sem bírt ráismerni. A test feltűnően fejlettebb volt, mint a vékony Eszteré. Eötvös kérdi, hogy mikor látta utoljára Esztert, hátha azután jobban kifejlett. Megtapintotta-e az élő Eszter karjait, hogy a holttestéről oly határo­zottan állítja, hogy az­ é fejlettebb volt. Aztán figyel­meztette a tanút, hogy a vízbefultak teste fel­­puffad. Várkonyi Ferencz eszlári tanító határozottan állítja, hogy a holttestben nem ismert Eszterre. Esz­tert jól ismerte, mert tanítványa volt 1880-ban. Gyermekleány teste nem lehet olyan, mint a tisza­­dadai holttesté. Eszternek homloka sem volt oly ma­gas. Ez sokkal szélesebb holttest volt. A feje is nagyobb Eszterénél. Eötvös kérdi, hogy érti azt, a koponya volt-e nagyobb, vagy a fej. Megmérte-e Eszter koponyáját. (Derültség.) Eötvös az elnökhöz fordul, hogy ne engedje nevetéssel, zajjal fogadni a kérdéseket. Elnök: Mihelyt tapasztalni fogja, hogy akár ne­vetségessé tétetnék, akár korlátoztatnék a védők joga, rendet fog inteni. Friedmann védő is több kérdést intézett a tanúhoz, de az megmaradt a mellett, hogy Eszterre rá nem ismerhetett. Gyáni Gáborné, Eszter unokatestvére azt mondja, hogy a holttest azért sem lehetett Eszteré, mert a halottnak kék szeme volt és szőke szemöl­döke. Ugyanis nyitva volt a fél szeme. Eszternek pe­dig barna szeme volt. A holttestnek forradás, valami kiütés is látszott a nyakán. Olyan nem volt Esz­ternek. A védő­ügyvédek az orvosi vizsgálatról fölvett jegyzőkönyvre hivatkoznak, mely szerint a dadai hulla szeme fekete volt, s hogy a nyakon forradást nem említenek. Az anya is megtagadja. Solymosiné, Eszter anyja, azt mondja, hogy a holttestről az első pillanatban látta, hogy nem az ő lánya. Az nem lehetett az ő gyermekéé. Feje állása, arcza formája egészen más, minden része más. Karja, lábai nagyok voltak, a lábujjak egymásra nyomva. Eszter lábujjai szétálltak. Vastag, köpczös cseléd holtteste lehetett. Fogai nagyok, laposak, egymásra nőttek. De Eszteré apró, sorban álló és fehér. A szeme olyan mint a fekete bogár. Az sem igaz, hogy a holttest már rothadt volt. Nem volt az. Eötvös kérdésére azt feleli, hogy a holttest mindkét szeme nyitva volt és kék. Eötvös az orvosok írá­saira hivatkozik. Solymosiné megmarad állítása mellett. Eötvös: Milyen kendőt vitt magával Eszter, a­mibe a festéket tette? Solymosiné: Feketének kellett lenni, fehér babbal. Eötvös hivatkozik, hogy legelőször Solymosiné azt mondta, sárga kendő volt. Huriné is azt mondta, az Eszter nyomozásá­ról szóló hivatalos körlevélben is sárga kendő van említve. Móricz szintén sárga kendőt látott. Soly­mosiné : A gazdasszonya mondta, hogy sárga kendőt vitt magával, de azt később megtalálták. Hiányzott azonban a fekete, avval veszett el. A párja megvan neki. Eötvös: Sárga kendőt em­lít az írás. Solymosiné: Hátha jobban tetszett látni . . . Elnök: Azért csak illedelmesen kell be­szélni. Friedmann kérdései után Funták védő kérdezte: Mondja meg, olyan gondolatban van ugy­e, hogy gyermekét a zsidók ölték meg? Solymosiné: Abban a gondolatban vagyok, míg a sír fenekére nem tesznek. Funták: Aznap, mikor eltűnt a gyermeke és keresésére indult, megvolt-e már ez a hite ? Soly­mosiné: Megvolt már másnap. Funták: És ugy­e első nap már estefelé találkozott Scharf Jó­zseffel és kérdezte, hova lett a gyermek és ő adta az első szerencsétlen gondolatot magának. Máskor is ráfogták a zsidóra, és megkerült a gyermek. Hát attól a pillanattól fogva kezdett arról gondolkozni ugy­e? Solymosiné : Igen attól. Funták: Az­előtt nem, hiszen ezekben a napokban azt mondta, megjelentette magának az isten? Solymosiné: Igen más éjszaka. Funták : Azon este, midőn a gyermeket kereste, gondolkozott-e fölötte, hogy a zsidók vesztették el Esztert és nem azon pillanattól kezdve hitte, hogy a zsidók tették ? Solymosiné : Azelőtt is volt az a gondolatom, de akkor kezdtem még jobban hinni, mikor a Scharf mondta. * Tanyi Józsefné, Solymosiné sógorasszonya, ki négy évig lakott együtt Eszterrel, és Tóth Mari, ki éveken át Solymosiné és Huriné háza közelében lakott, hallgattattak ki. Mindketten határozottan állítják, hogy a dadai hulla nem az Eszteré. Tóth Mari szerint a hulla mindkét szeme nyitva s kék volt, lábán pedig tyúkszem volt.­­ A tárgyalás fél 3 tájt végződött­ volna; másnap is látta a tetemet, melynek széles, kifejlett mellkasa volt. Oláh György tanú, ki a tetem kiásásánál a gyertyát tartotta, szintén keveset tud. Azt látta, hogy a­­ tetem jobb karja el volt törve, a másikban kendő s ebben fes­ték volt; a tetem orra mintha kissé fölfelé állt volna. Tóth György szintén jelen volt a kiásásnál, de fönt a gyertyát tartotta, nem látott le a gödörbe, azt azonban hallotta, mikor mondták, hogy a tetem fogai épek és nem nagyok s hogy a holttest valamivel hosszabb, mint Eszter. Lőrinczy István, tavaly helyettes jegyző Dadán, jelen volt, mikor a gödörből, lámpás mellett a holttestet föl­vették. Az orvos a testet megmérte és 144 vagy 140 centiméter hosszúnak találta. Ő e vizsgálatnál a lámpát tartotta, megnézte a tetemet, mely nagyon fel volt puf­fadva, orra, szája rendes volt, szeme lecsukva; tehát nem lehetett jól látni, milyen színű volt a szem. Eötvös védő kérdésére határozottan vallja, hogy a tetem bal kezére kötött kendőben papiros is volt. Eötvös védő konstatálja, hogy e papiros eltűnt, a másnap fölvett ira­tokban nyoma sincs. A védők újabb kérdéseire el­mondta továbbá Lőrinczy, hogy a holttest arcza dagadt volt, szája ferdén állt. Van tudomása arról, hogy a járási orvos tizennégy évesnek mondta a tetemet , mert apró sűrű fogai voltak, beszélték, hogy ez bizonyosan Eszter, látszik is rajta, hogy fiatal nő. Ruházatára nem emlék­szik tüzetesen, de az feltűnt, hogy ing nem volt a tete­men. Egy tisza­löki ember fölnyitotta a holttest egyik szemét. Lefkovics Bernát (bérlő Tisza-Dadán) le volt tartóz­tatva, mikor a hulla előkerült, mert a­mint hire terjedt, rögtön kiment a partra, megnézni; azután besietett a városba, hogy jelentést tegyen. A szolgabíró mellett egy úr kijelentette, hogy Eszter ruháiba más hullát is föl lehetett öltöztetni. Schvarcz Sámuel (vegyes kereskedő) is Lefkovicscsal együtt ment szekeren a partra, de ekkor már elásták a holttestet. Azt beszélték, hogy Esztert találták meg halva. Szuhi Györgyné, Solymosiné szomszédja nem ismert a holttestben Eszterre. A halottnak kék szeme volt, s­álla alatt forradás. Az ő esze szerint 28—30 éves is lehetett. Eötvös mondja neki, hogy okos emberek fekete szemű­nek mondják a halottat. Szuhiné tagadja, mind a két szeme nyitva volt. Jakab János, 15 éves legény, Eszter rokona, nem is­mert a holttestben Eszterre. A szemei nyitva voltak, s kéknek látta. Elnök figyelmezteti, hogy első vallomásá­nál azt mondta, hogy fogai állásából, meg szeméből Esz­terének gondolja a tetemet. Jakab nem emlékszik, hogy azt mondta volna, Gazdag Józsefné (tisza­eszlári asszony) mikor a hullát nézte, szemei le voltak zárva. A gége mellett forradást látott. Nem ismerheti el Eszterének. Olajos Bálintné elmondja, hogy Eszter esztendeig nála szolgált. A tehén megtaposta a leány lábát, attól fölre­pedt a bor, de begyógyult és nem látszott utána forra­dás. Ő is látta a forradást a dadai holttest nyakán bal­oldalon. Úgy látszott, hogy életében ott megvágták és azután beforrt. Eszterre nem ismert benne. Szakolczay Julcsa 29 éves eszlári leány ép úgy vall, mint Jakab János s tagadja, hogy Esztert fölismerte volna. Vallomása több ízben derült éget keltett­ arra a kérdésre: Eszternek milyen fogai voltak, azt felelte : ki­csiny fekete fogai. S mikor a hulla fogait kérdezték, azt mondta, hogy annak nagy fogai voltak, de jól nem is tudta megnézni, mert «a hulla rávicsorította a fogát». JULIUS 7. (Tizenötödik nap). A dadai holttest tanúinak kihallgatását folytatták. Zoltán István segédszolgabiró, ki a dadai tetem legelső orvosi vizsgálatánál volt jelen a meg­találás utáni éjjel, lényegest­ részleteket mondani nem tudott, mert a holttest el volt ásva, csak a föl­det hányták le róla, a tanú azonban nem engedte, hogy hozzá nyúljanak. Eötvös védő felemlíti, hogy Kiss Jenő járási orvos e vizsgálatról írt jelentésében azt mondta, hogy a tetem tizennégy éves leányénak látszik, de arra Zoltán nem emlékszik, hogy erről beszéltek , kiket meg akartak vesztegetni. Juhász Andrásné tavaly hasonlatosnak találta a holttestet Eszterhez, de most azt mondja, nem ismerte annak, mert termetes cseléd volt. Ju­­hászné e figyelmeztetésre azt mondja: «Én nem adtam el lelkem, én nem a pénzért beszélek, hanem igaz katholikus asszony hitemre.» Majd az elnök kérdésére, hogy volt-e beszélgetése legközelebb a hulláról, így folytatta: Elmentem Groszbergékhez rizikásáért. Groszberg azt mondta akkor, hogy ő volt Nyíregyházán, hát látta az én nevemet a tárgyalási levélen; azt mondtam, elég baj nekem, hogy engem, szegény asszonyt berendelnek. Mert baj, azt mondja ő, le van maguknak házuknak 700 frt téve Nyíregyházán. Mondom: Az ám, 700 bot. Azt mondja: Nem szokták a tanút bántani! Igen, de azért bánthatnak, mondom én, ha nem mondjuk az igazat. Azzal ő beszélt a feleségével zsidóul és kérdezte tőlem, hogy mégis mit mondtam akkor ? Én nem tudom, mert már ide­s­tova eszten­deje. Ezt feleltem neki. És azután egy héttel megint behivatott. Nem voltam akkor otthon, kétszer kere­sett. Én elmegyek s azt mondja az asszony, hallja, milyen jó vagyok magához! megveregette a vállamat. Nem tudom, miért tetszett hím­­­émasszony. Hallot­tam, azt mondja, hogy nincs tengeri földje, adok magának egy kis harmatot tengeri földre. Nagyon köszönettel veszem, mondom, hát jöjjön be a szo­bába és kezembe adta a leányom napszámát. Az­után kezdett beszélni a cselédje felől,­­aztán azt mondja: nézze meg milyen egyneműt készítettem a leányomnak. De én akkor féltem, csak úgy villogtak, hogy hát ha valahol van egy zsidó elrejtve és engem is megölnek. (Élénk derültség a közönség közt.) Azután behitt a szobába és megmutta nekem; az­után bezárta az ajtót, megveregette a vállamat és igy szólt hozzám: mondja meg igaz lelkére, úgy mint szeret élni: gyermekei közt mit mondott akkor, mikor a hullát megnézte. Erre azt feleltem: téns- 387

Next