Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-03 / 1. szám
JMMMI 1. szám. 1883. XXIX. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 5 hangsúlyozza azt, hogy az esetitk, ha Ausztria-Magyarország hasonló megegyezésre jutna, (Oroszország Montenegrót, Szerbiát, Boszniát, Dalmácziát és az egész Balkán-területet magához ragadná és Ausztria- Magyarországnak csak igen veszélyes bonyodalmak jutnának osztályrészül. A berlini félhivatalos «Norddeutsche Allgemeine Zeitung» erre kinyilatkoztatja, hogy koholmány, mintha a birodalmi kanczellár Bismarck Herbert által levelet küldött volna Kálnokyhoz. A lap fel van hatalmazva, hogy az utolsó hetekben Bismarck és Kálnoky közt állítólag folytatott levelezést alaptalannak nyilvánítsa. A külpolitikában nincs és nem is volt indok, mely az ily levelezést szükségessé tette volna. A lengyelek is Oroszország. A bécsi «Fremdenblatt» azt vetette a lengyelek szemére, hogy ők terjesztik az orosz hadi készülődésekről szóló híreket. A «Czas» igen heves czikkben kijelenti, hogy a köztudomásúlag sugalmazott «Fremdenblatt »-nak az a vakmerő állítása, mintha a lengyelek izgatnának az Oroszország elleni háborúra, aljas sérelem, mely eddig megtorlás nélkül maradt. Irányadó lengyel tényezők kötelessége a dolognak végére járni, s tisztába hozni a kérdést, hogy várjon két sajtóiroda van-e Bécsben, melyek közül az egyik elismeréssel adózik a lengyeleknek, mint államfentartó elemnek, a másik pedig ugyanazon lengyeleket mint rendzavarokat, pánszlávistákkal és nihilistákkal egy kategóriába sorozza. Ha e viszonyok tovább tartanak, úgy ama lengyel hírlapok helyzete, melyek—mint a «Czas» — csupán meggyőződésből kormánypártiak, tarthatatlan. E heves támadás annál nagyobb figyelmet érdemel, mert ugyanazon számban a «Czas» római levelezője azt állítja, hogy a berlini harczi lárma és fegyvercsörtetés a Kálnoky környezetében mutatkozott oroszbarát áramlat ellen volt irányozva. Egy franczia lap nyilatkozata a hely zetről. Gambetta lapja, a «Republique Francaise» •a háborús híreket a következő megjegyzésekkel kíséri : Mit tartsunk a német és osztrák sajtó polémiáiról? Csupán tollharcz-e ez, vagy valóban lehetne-e ezekből azt a következtetést vonni, hogy a jövő tavaszra Közép-Európa háború színhelye lesz? Egy kis együgyűség kell ahhoz, hogy az utóbbit elhagyjük. A falevél bizonynyal nem mozog szél nélkül s a német sajtó sugalmazott czikkei nemcsak a dilletáns politikusok képződéseiből erednek. Mindezekből azonban épen nem tűnik ki, hogy az osztrák-magyar monarkhia és Oroszország nagy kedvet érez a hadviseléshez. A háborús hírek tehát inkább csak a tollharczra vihetők vissza. 1878 óta az osztrák-magyar monarkhia politikája nevezetes változáson ment át. Ausztria külpolitikájában a német elemre támaszkodik, otthon azonban megalázni igyekezik azt. Ez egyenes következése délkeletre való előnyomulásának s ez irány könnyen konfliktusokhoz vezethet Oroszországgal s ennek folytán veszélyes ellentétek támadhatnak Ausztria-Magyarország és az északi kolosszus politikája között. A német sajtó most azon gyanút táplálja, hogy Kálnoky ésJiers megegyezést fognak megkísérleni. Természetesen bizonyos ország feloszlásáról nem lehet szó, de vannak alárendeltebb jelentőségű érdekek, melyek a két császári birodalom között megbeszélés tárgyát képezhetik. Mégsem lehet azonban oly értelmet tulajdonítani a dolognak, mint azt a német sajtó teszi. Ausztria a német szövetségre van utalva. Ha azonban ily egyezmény tényleg létrejönne, csakis Németország közvetítésével lenne az megköthető. Különben azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a dolog súlya inkább az osztrák, mint az orosz részre nehezedik. Ma már ismét úgy állanak az ügyek, mint a «Nordd. Alig. Ztg.» allarmirozása előtt. A történtekből azonban levonhatjuk azt a következtetést, hogy daczára Oroszország és Ausztria ellentétes érdekeinek, a két birodalom vezetői különféle okoknál fogva mégsem gondolnak most a háborúra. Ha a háború elkerülhető lesz, elhárítják, ha nem, legalább elhalasztják.Részünkről kivánnak ugyan, hogy a béke kevésbé gyenge lábon álljon, azonban mai napság be kell érnünk azzal, amit kapunk. A háborús hírekről is feljegyzünk néhányat. Ezek szerint Oroszország Kis-Ázsiában, Karszárnál is seregeket gyűjt össze. Varsóból a lengyel lapokat arról tudósítják, hogy Kradener tábornok Radomba érkezett, 150 ezer emberből álló új hadtest elhelyezésére előkészületeket tenni. E csapat egy harmada Varsóban lesz elhelyezve, a többi pedig a konskiei táborban, a radomi kormányzóságban lesz fölállítva. Albedynszky grófot, Orosz-Lengyelország főkormányzóját, betegeskedése daczára Pétervárra hívták. «Egy bécsi lap, a feltűnő híreket nagyban tenyésztő «Wiener Allgemeine Zeitung» pedig azt hirdeti, hogy a közös hadügyminiszter utasította az északi vaspálya igazgatóságát, hogy elegendő számú vagyont tartson készen kétszázezer embernek észak felé szállítására. Az igazgatóság tovább adta ez utasítást az egyes állomások főnökeinek. A kétszázezer embert legközelebb már föl is szerelik minden eshetőségre. Tüntetések Olaszországban. Oberbank kivégzésének hatása felzúdította Ausztria ellen a régi olasz ellenszenvet, s a sajtó hangján is látszik, hogy a Witers orosz külügyminiszter olaszországi idézésével összeköttetésbe hozott olasz-orosz szövetségi hírekből mily vonzalommal emeli ki az ily szövetségnek Ausztria elleni élét. Azt is hangsúlyozzák, hogy most szó sem lehet Ferencz József ő felsége látogatásáról. A tüntetések egyre tartanak s úgy szólva egész Olaszországra kiterjednek. Monarkhiánk római nagykövetét az utczán kővel dobálták meg. A megdobálás okát ugyan az átalános izgalomtól egészen eltérő okkal magyarázzák, de abban lehet kételkedni, s úgy látszik, a tett elkövetőjének is van annyi esze, hogy nem súlyosbítja cselekedetét őszinte vallomással. A megdobált követ, Paar gróf monarkhiánk római nagykövete decz. 28-án a pápánál volt kihallgatáson, s mikor visszatért, a Vatikán és angyalvár közt követ dobtak kocsijába. Nem okozott sértést, s a tettest rögtön elfogták. Ez Valeriani nevű, foglalkozás nélküli szabó. Valeriani, mint ő mondja, a Borgo Pioba ment, hogy kölcsönt kérjen egyik barátjától. Miután sikertelen maradt kérése, az utczára rohant és midőn egy fényes hintót látott arra menni, egy nagy darab követ ragadott kezébe és a kocsi felé dobta, mert saját nyomorúságához képest gúnynak látszott neki az a gazdagság. Paar gróf rögtön kiszállott a kocsiból és átadta a követ az oda siető rendőrnek. Az eset után az a hir terjedt el, hogy a nagykövet hintójába bombát vetettek. A bécsi olasz nagykövet diplomácziai nyilatkozata. 11 pbilant bécsi olasz követ megbízást kapott, hogy az olasz kormány sajnálatát fejezze ki Kálnokynak az Oberbank kivégeztetése következtében előfordult olasz tüntetések miatt. Megbizatott egyszersmind annak kijelentésével, hogy a kormány egy cseppet sem felelős a történt rendetlenségekért s hogy kész mindent elkövetni a rendzavarok megfékezésére s a barátságos hatalom elleni tüntetések megakadályozására. Hogy e nyilatkozatnak nagyobb súly adassák, Robit azt megbizatott, hogy a Sepretis által az olasz képviselőház ülésében a Bertani és Bovio interpelláczióira való válasz megtagadása alkalmával tett nyilatkozat másolatát nyújtsa át Kálnoky grófnak. A tüntetések. A radikális sajtó nagyban tüzeli a kedélyeket. Állítólagos leveleket közölnek Oberbanktól, melyek lángoló olasz hazafiságát tüntetik ki. A római «Dovore» közli Oberbank politikai végrendeletét is, melyet Udineban, szeptember havában irt volna, s melyben tudatja, hogy «fontos és ünnepélyes cselekmény végrehajtására indul», és azzal végzi: «álljatok boszut Triesztért és magatokért. » Turinban a katonaságnak kellett megvédnie az osztrák konzult a nép dühe ellen, a zavargók közül sokat tartóztattak le. Nápolyban a Dante-téren egész sereg tanuló csődült össze, Trieszt városát éltetve s Oberdatikot dicsőítve. A tömeget hiába hívták föl szétoszlásra, csakis akkor jön eredménye a hatóság közbelépésének, mikor a csapatok 100 egyént elfogtak. A «Pro Patria» czimű irredentista újságot konfiskálták. Három köztársasági harczos-egylet m. hó 26-án sürgetve összehitt közgyűlésén azt határza, hogy az egyleti zászlót felvonják rudjára, s 80 napon át gyászfátyollal borítják be, a harminczadik napon pedig Oberdankért gyászünnepélyt tartanak. Oberdank anyjához pedig a következő részvéttáviratot küldték: «A Habsburg-ház számos olasz anyát rabolt meg fiától. Bátorodjék, nemes hölgy! Gyásza, mely egy egész nemzeté, egykor a hazafias olasz Triesztnek a szabadság derült napját hozza föl!» Nápolyban m. hó 22-én volt a legnagyobb!) tüntetés, melyen tizenkettőt fogtak be s másnap, mikor törvényszék elé állították őket, az épület előtt ezernyi tömeg jelent meg. Az első, akit kihallgattak, Toto Nicosia, a diákok vezére volt. Ez körülbelül a következőket mondá: «A törvényszék előtt állok, mert szeretem hazámat. Elfogtak a Dante-téren, mert szeretetem adóját le akartam róni s Oberdank Vilmos bajtársunk drága emlékének áldozni, Oberdankének, kit közülünk sokan ismertek s ép úgy szerettek, mint a közös hazát.» Azután ecsetelte a tüntetés keletkezését s az elfogatásokat. Ecsetelése jelentékenyen eltér a rendőrségétől. A rendőri jegyzőkönyvet elejétől végig hazugságnak mondja. A törvényszék Nicosiát két havi fogságra, Bragát és Sargentit egy havi fogságra ítélte. A többi kilenc, felmentetett. Milanóban három apróbb zendülést nyomtak el a csapatok. A falakon ily feliratú ragaszok függöttek: «Bosszuljátok meg Oberdankot!» Az osztrák konzulátus czimerét leszaggatták. A királyi palota falaira gunyiratokat faggattak. Kémiáiban, Bolognában is nagyobb tüntetések voltak és még többfelé, melyeket hosszú volna mind felsorolni, Oberdank emlékszobrára is gyűjtenek. Bolognában Carducci Jozsuah hírneves tanár és kedvelt költő adott ki hangzatos felhívást erre, s maga száz lírával nyitotta meg az aláírást. Az olasz ifjúsághoz intézett levelében többi közt írja: «Fegyverre, fegyverre, fegyverre! Nem védelmi, hanem támadni, mielőtt az idegen seregek elárasztanak ! Most az ideje — tenni, olasz ifjak, Oberdankot megboszulni, ki a mi hibánk folytán vérzett el érettünk. Tiz év múlva kell hogy mieink legyenek az Alpok, hogy aztán legmagasabb csúcsokra állítsunk emléket Caius Mariusnak s Garibaldinak e felirattal: «Stranieri a dietro!» («Vissza idegenek!») A trieszti, római, trienti és isztriai irredentista emigráczió elhatározta, hogy zászlajára aranybetűkkel himezteti Oberdank nevét s minden olaszt fölhív, hogy Oberdanknak emlékszobrot állítsanak. Az emlékszoborra a radikálisok mindenütt gyűjtenek. Rómából írják decz. 27-ikéről: Mancini külügyminiszter személyesen ment el az osztrák-magyar nagykövethez sajnálkozását fejezni ki a palotája előtt történt ellenséges tüntetések fölött. Az Oberbank kivégeztetése által előidézett tüntetések mind komolyabb jelleget öltvén, a kormány a legerélyesebb rendszabályokat rendeli a tüntetők ellen. Rómában e tüntetések annál veszélyesebbek s kellemetlenebbek a kormányra, mert az irredentisták rendesen az osztrák-magyar követségi palota tőszomszédságában levő Colonna-tért választják a tüntetés színhelyévé. A rendőrség már számos elfogatást eszközölt. A törvényszék, melynek a tüntetőket azonnal átadták, azokat kivétel nélkül fölmentette, csak egyet ítélt el kifejtett ellentállás miatt egy havi börtönre. A törvényszék ez ítélete zajos ervivákkal fogadtatott a nagyszámmal megjelent közönség által. Tegnap óta a piazza Colonna a szó szoros értelmében meg van szállva rendőrök által, kik a csoportosainkat azonnal szétoszlatják. A nápolyi törvényszék, melyben a konzervatív elem túlnyomó, szigorúan bánt el az elfogott tüntetőkkel és több havi börtönre ítélte őket. De itt a tüntetések nemcsak irredentista, hanem határozottan köztársasági jellegűek voltak. A «Viva Oberdank ! Viva Trieste !» kiáltások közé belevegyült az «Abbasso il Colonnello Austriaco!» («Le az osztrák ezredessel,» Umberto királyra mint osztrák ezredtulajdonosra czélozván.) A vidékről érkezett hírek szerint, a tüntetések különösen a tanulók közt mind nagyobb mérveket öltenek. Milanóban, Turulban, Bolognában mindennap vannak csoportosulások s összeütközések a rendőrökkel. A radikális egyletek szítják a tüzet gyülésezéseik s Oberbank kivégeztetése elleni tiltakozásaikkal. Decz. 30-ikáról jelentik meg: Miután az Oberdank emlékszobrára nyitott aláírások igen komoly mérveket öltöttek s másrészt Oberdank neve alatt radikális egyletek is alakultak, a belügyminiszteri ant szigorúan utasította a tartó-