Politikai Ujdonságok, 1883 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-03 / 1. szám

JMMMI 1. szám. 1883. XXIX. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 5 hangsúlyozza azt, hogy az esetitk, ha Ausztria-Ma­­gyarország hasonló megegyezésre jutna, (Oroszország Montenegrót, Szerbiát, Boszniát, Dalmácziát és az egész Balkán-területet magához ragadná és Ausztria- Magyarországnak csak igen veszélyes bonyodalmak jutnának osztályrészül. A berlini félhivatalos «Norddeutsche Allgemeine Zeitung» erre kinyilatkoztatja, hogy koholmány, mintha a birodalmi kanczellár Bismarck Herbert által levelet küldött volna Kálnokyhoz. A lap fel van hatalmazva, hogy az utolsó hetekben Bismarck és Kálnoky közt állítólag folytatott levelezést alaptalan­nak nyilvánítsa. A külpolitikában nincs és nem is volt indok, mely az ily levelezést szükségessé tette volna. A lengyelek is Oroszország. A bécsi «Fremdenblatt» azt vetette a lengyelek szemére, hogy ők terjesztik az orosz hadi készülődésekről szóló híreket. A «Czas» igen heves czikkben kijelenti, hogy a köztudomásúlag sugalmazott «Fremdenblatt »-nak az a vakmerő állítása, mintha a lengyelek izgatná­nak az Oroszország elleni háborúra, aljas sérelem, mely eddig megtorlás nélkül maradt. Irányadó len­gyel tényezők kötelessége a dolognak végére járni, s tisztába hozni a kérdést, hogy várjon két sajtóiroda van-e Bécsben, melyek közül az egyik elismeréssel adózik a lengyeleknek, mint államfentartó elemnek, a másik pedig ugyanazon lengyeleket mint rendza­varokat, pánszlávistákkal és nihilistákkal egy kate­góriába sorozza. Ha e viszonyok tovább tartanak, úgy ama lengyel hírlapok helyzete, melyek—­mint a «Czas» — csupán meggyőződésből kormánypártiak, tarthatatlan. E heves támadás annál nagyobb figyel­met érdemel, mert ugyanazon számban a «Czas» ró­mai levelezője azt állítja, hogy a berlini harczi lárma és fegyvercsörtetés a Kálnoky környezetében mutat­kozott oroszbarát áramlat ellen volt irányozva. Egy franczia lap nyilatkozata a hely­­ zetről. Gambetta lapja, a «Republique Francaise» •a háborús híreket a következő megjegyzésekkel kíséri : Mit tartsunk a német és osztrák sajtó polémiáiról? Csupán tollharcz-e ez, vagy valóban lehetne-e ezek­ből azt a következtetést vonni, hogy a jövő tavaszra Közép-Európa háború színhelye lesz? Egy kis egy­­ügyűség kell ahhoz, hogy az utóbbit elhagyjük. A falevél bizonynyal nem mozog szél nélkül s a német sajtó sugalmazott czikkei nemcsak a dilletáns politi­kusok képződéseiből erednek. Mindezekből azonban épen nem tűnik ki, hogy az osztrák-magyar monar­­kh­ia és Oroszország nagy kedvet érez a hadviselés­hez. A háborús hírek tehát inkább csak a tollharczra vihetők vissza. 1878 óta az osztrák-magyar monar­­khia politikája nevezetes változáson ment át. Ausztria külpolitikájában a német elemre támaszkodik, ott­hon azonban megalázni igyekezik azt. Ez egyenes következése délkeletre való előnyomulásának s ez irány könnyen konfliktusokhoz vezethet Oroszország­gal s ennek folytán veszélyes ellentétek támadhatnak Ausztria-Magyarország és az északi kolosszus politi­kája között. A német sajtó most azon gyanút táp­lálja, hogy Kálnoky és­­Jiers megegyezést fognak megkísérleni. Természetesen bizonyos ország felosz­lásáról nem lehet szó, de vannak alárendeltebb jelentőségű érdekek, melyek a két császári biroda­lom között megbeszélés tárgyát képezhetik. Még­sem lehet azonban oly értelmet tulajdonítani a dolognak, mint azt a német sajtó teszi. Ausztria a német szö­vetségre van utalva. Ha azonban ily egyezmény tény­leg létrejönne, csakis Németország közvetítésével lenne az megköthető. Különben azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a dolog súlya inkább az osztrák, mint az orosz részre nehezedik. Ma már ismét úgy állanak az ügyek, mint a «Nordd. Alig. Ztg.» allarmirozása előtt. A történtek­ből azonban levonhatjuk azt a következtetést, hogy daczára Oroszország és Ausztria ellentétes érdekei­nek, a két birodalom vezetői különféle okoknál fogva még­sem gondolnak most a háborúra. Ha a há­ború elkerülhető lesz, elhárítják, ha nem, legalább elhalasztják.Részünkről kivánnak ugyan, hogy a béke kevésb­é gyenge lábon álljon, azonban mai napság be kell érnünk azzal, a­mit kapunk. A háborús hírekről is feljegyzünk néhányat. Ezek szerint Oroszország Kis-Ázsiában, Kars­zárnál is seregeket gyűjt össze. Varsóból a lengyel lapokat arról tudósítják, hogy Kradener tábornok Radomba érkezett, 150 ezer emberből álló új hadtest elhelye­zésére előkészületeket tenni. E csapat egy harmada Varsóban lesz elhelyezve, a többi pedig a konskiei táborban, a radomi kormányzóságban lesz fölállítva. Albedynszky grófot, Orosz-Lengyelország főkormány­zóját, betegeskedése daczára Pétervárra hívták. «Egy bécsi lap, a feltűnő híreket nagyban te­nyésztő «Wiener Allgemeine Zeitung» pedig azt hir­deti, hogy a közös hadügyminiszter utasította az északi vaspálya igazgatóságát, hogy elegendő számú vagyont tartson készen kétszázezer embernek észak felé szállítására. Az igazgatóság tovább adta ez uta­sítást az egyes állomások főnökeinek. A kétszázezer embert legközelebb már föl is szerelik minden eshe­tőségre. Tüntetések Olaszországban. Oberbank kivégzésének hatása felzúdította Ausz­tria ellen a régi olasz ellenszenvet, s a sajtó hangján is látszik, hogy a Witers orosz külügyminiszter olasz­­országi idézésével összeköttetésbe hozott olasz-orosz szövetségi hírekből mily vonzalommal emeli ki az ily szövetségnek Ausztria elleni élét. Azt is hangsúlyoz­zák, hogy most szó sem lehet Ferencz József ő fel­sége látogatásáról. A tüntetések egyre tartanak s úgy szólva egész Olaszországra kiterjednek. Monarkhiánk római nagykövetét az utczán kővel dobálták meg. A megdobálás okát ugyan az átalános izgalomtól egészen eltérő okkal magyarázzák, de abban lehet kételkedni, s úgy látszik, a tett elköve­tőjének is van annyi esze, hogy nem súlyosbítja cse­lekedetét őszinte vallomással. A megdobált követ, Paar gróf monarkhiánk római nagykövete decz. 28-án a pápánál volt kihall­gatáson, s mikor visszatért, a Vatikán és angyalvár közt követ dobtak kocsijába. Nem okozott sértést, s a tettest rögtön elfogták. Ez Valeriani nevű, foglal­kozás nélküli szabó. Valeriani, mint ő mondja, a Borgo Pioba ment, hogy kölcsönt kérjen egyik ba­rátjától. Miután sikertelen maradt kérése, az utczára rohant és midőn egy fényes hintót látott arra menni, egy nagy darab követ ragadott kezébe és a kocsi felé dobta, m­ert saját nyomorúságához képest gúny­nak látszott neki az a gazdagság. Paar gróf rögtön kiszállott a kocsiból és átadta a követ az oda siető rendőrnek. Az eset után az a hir terjedt el, hogy a nagykövet hintójába bombát vetettek. A bécsi olasz nagykövet diplomácziai nyilatkozata. 11 pbilant bécsi olasz követ meg­bízást kapott, hogy az olasz kormány sajnálatát fejezze ki Kálnokynak az Oberbank kivégeztetése következtében előfordult olasz tüntetések miatt. Megbizatott egyszersmind annak kijelentésével, hogy a kormány egy cseppet sem felelős a történt rendet­lenségekért s hogy kész mindent elkövetni a rend­zavarok megfékezésére s a barátságos hatalom elleni tüntetések megakadályozására. Hogy e nyilatkozat­nak nagyobb súly adassák, Robit a­zt megbizatott, hogy a S­­epret­is által az olasz képviselőház ülésében a Bertani és Bovio interpelláczióira való válasz meg­tagadása alkalmával tett nyilatkozat másolatát nyújtsa át Kálnoky grófnak. A tüntetések. A radikális sajtó nagyban tü­zeli a kedélyeket. Állítólagos leveleket közölnek Oberbanktól, melyek lángoló olasz hazafiságát tün­tetik ki. A római «Dovore» közli Oberbank politikai végrendeletét is, melyet Udineban, szeptember havá­ban irt volna, s melyben tudatja, hogy «fontos és ünnepélyes cselekmény végrehajtására indul», és azzal végzi: «álljatok boszut Triesztért és ma­gatokért. » Turinban a katonaságnak kellett megvédnie az osztrák konzult a nép dühe ellen, a zavargók közül sokat tartóztattak le. Nápolyban a Dante-téren egész sereg tanuló cső­dült össze, Trieszt városát éltetve s Oberda­tikot dicsőítve. A tömeget hiába hívták föl szétoszlásra, csakis akkor jön eredménye a hatóság közbelépésé­nek, mikor a csapatok 100 egyént elfogtak. A «Pro Patria» czimű irredentista újságot konfiskálták. Há­rom köztársasági harczos-egylet m. hó 26-án sür­getve összehitt közgyűlésén azt határza, hogy az egyleti zászlót felvonják rudjára, s 80 napon át gyászfátyollal borítják be, a harminczadik napon pedig Oberdankért gyászünnepélyt tartanak. Ober­dank anyjához pedig a következő részvéttáviratot küldték: «A Habsburg-ház számos olasz anyát ra­bolt meg fiától. Bátorodjék, nemes hölgy! Gyásza, mely egy egész nemzeté, egykor a hazafias olasz Triesztnek a szabadság derült napját hozza föl!» Nápolyban m. hó 22-én volt a legnagyobb!) tün­tetés, melyen tizenkettőt fogtak be s másnap, mikor törvényszék elé állították őket, az épület előtt ezer­nyi tömeg jelent meg. Az első, a­kit kihallgattak, Toto Nicosia, a diákok vezére volt. Ez körülbelül a következőket mondá: «A törvényszék előtt állok, mert szeretem hazámat. Elfogtak a Dante-téren, mert szeretetem adóját le akartam róni s Oberdank Vil­mos bajtársunk drága emlékének áldozni, Oberdan­­kének, kit közülünk sokan ismertek s ép úgy szeret­tek, mint a közös hazát.» Azután ecsetelte a tüntetés keletkezését s az elfogatásokat. Ecsetelése jelentékenyen eltér a rendőrségétől. A rendőri jegy­zőkönyvet elejétől végig hazugságnak mondja. A törvényszék Nicosiát két havi fogságra, Bragát és Sargentit egy havi fogságra ítélte. A többi kilenc­, felmentetett. Milanóban három apróbb zendülést nyomtak el a csapatok. A falakon ily feliratú ragaszok függöt­­tek: «Bosszuljátok meg Oberdankot!» Az osztrák konzulátus czimerét leszaggatták. A királyi palota falaira gunyiratokat faggattak. Kémiáiban, Bolognában is nagyobb tüntetések vol­tak és még többfelé, melyeket hosszú volna mind felsorolni, Oberdank emlékszobrára is gyűjtenek. Bolognában Carducci Jozsuah hírneves tanár és kedvelt költő adott ki hangzatos felhívást erre, s maga száz lírával nyitotta meg az aláírást. Az olasz ifjúsághoz intézett levelében többi közt írja: «Fegyverre, fegyverre, fegyverre! Nem védelmi­, hanem támadni, mielőtt az idegen seregek elárasz­tanak ! Most az ideje — tenni, olasz ifjak, Ober­dankot megboszulni, ki a mi hibánk folytán vérzett el érettünk. Tiz év múlva kell hogy mieink legyenek az Alpok, hogy aztán legmagasabb csúcsokra állít­sunk emléket Caius Mariusnak s Garibaldinak e fel­irattal: «Stranieri a dietro!» («Vissza idegenek!») A trieszti, római, trienti és isztriai irredentista emigráczió elhatározta, hogy zászlajára aranybetűk­­kel himezteti Oberdank nevét s minden olaszt fölhív, hogy Oberdanknak emlékszobrot állítsanak. Az em­lékszoborra a radikálisok mindenütt gyűjtenek. Rómából írják decz. 27-ikéről: Mancini kül­ügyminiszter személyesen ment el az osztrák-magyar nagykövethez sajnálkozását fejezni ki a palotája előtt történt ellenséges tüntetések fölött. Az Oberbank kivégeztetése által előidézett tünte­tések mind komolyabb jelleget öltvén, a kormány a legerélyesebb rendszabályokat rendeli a tüntetők ellen. Rómában e tüntetések annál veszélyesebbek s kellemetlenebbek a kormányra, mert az irredentis­­ták rendesen az osztrák-magyar követségi palota tő­­szomszédságában levő Colonna-tért választják a tüntetés színhelyévé. A rendőrség már számos el­­fogatást eszközölt. A törvényszék, melynek a tün­tetőket azonnal átadták, azokat kivétel nélkül föl­mentette, csak egyet ítélt el kifejtett ellentállás miatt egy havi börtönre. A törvényszék ez ítélete zajos ervivákkal fogadtatott a nagyszámmal meg­jelent közönség által. Tegnap óta a piazza Colonna a szó szoros értelmében meg van szállva rendőrök által, kik a csoportosainkat azonnal szétoszlatják. A nápolyi törvényszék, melyben a konzervatív elem túlnyomó, szigorúan bánt el az elfogott tünte­tőkkel és több havi börtönre ítélte őket. De itt a tüntetések nemcsak irredentista, hanem határozot­tan köztársasági jellegűek voltak. A «Viva Ober­dank ! Viva Trieste !» kiáltások közé belevegyült az «Abbasso il Colonnello Austriaco!» («Le az osztrák ezredessel,» Umberto királyra mint osztrák ezred­­tulajdonosra czélozván.) A vidékről érkezett hírek szerint, a tüntetések kü­lönösen a tanulók közt mind nagyobb mérveket öltenek. Milanóban, Turulban, Bolognában minden­nap vannak csoportosulások s összeütközések a rendőrökkel. A radikális egyletek szítják a tüzet gyülésezéseik s Oberbank kivégeztetése elleni tilta­kozásaikkal. Decz. 30-ikáról jelentik meg: Miután az Oberdank emlékszobrára nyitott alá­írások igen komoly mérveket öltöttek s másrészt Oberdank neve alatt radikális egyletek is alakultak, a belügyminiszteri ant szigorúan utasította a tartó-

Next