Politikai Ujdonságok, 1885 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-07 / 1. szám
, mekkora javaslataiban foglaltatik; ha nem egyeznek bele, Egyiptom kénytelen lesz beszüntetni fizetéseit. Az angolok szudáni expedíciója, SVolseley tábornok még mindig Kurtiban pihen, jó távol czéljától. Itt kellett meggyőződést szerezni, hogy mely irányba folytassák tovább az előnyomulást. A tova indulás január 7-ikére volt kitűzve. Az expedíczió elhagyja a viszontagságos Nílust és a sivatagon keresztül folytatja útját. Előbb azonban egy gyalogokból és huszárokból álló csapat a Nílus mentén fölfelé Abehamadig fog előre haladni, hogy a monaszirok törzsét Stewart meggyilkoltatásáért megfenyítsék. Ez expedíczióra vonatkozólag Dongolából a következőt írják az arab «Mubasir»-nak: Az út valószínűleg tíz-tizenhárom napig fog tartani, mert eltekintve attól, hogy az angolok az ő sabbathjukon (vasárnap) pihenőt tartanak, minden negyed nap is megállanak, hogy lovaik és tevéik legalább egy napra kipihenjék magukat. E pihenő napok egyikét a Gebei Majaki, másikat pedig a Gebei Gilis tövében szándékoznak tölteni. Az expediczionális hadtestnek az utóbbi állomásról való elindulása előtt Wolseley tábornok követséget fog indítani El- Metemméhbe, hogy az ottani lakosságot küldetésének czélja felől megnyugtassa s fegyverletételre bírja. Gordon pasa az alacsony vízállásnál fogva valószínűleg csak Derrerah falvában, a hatodik vízesésnél fogja az expedícziót várni. El-Metemméből Derreráhba két, innen pedig Khartumba négy-öt napig fog tartani az út, ha semmi különös nem történik. Gordon tábornoktól deczember 14-ikéről írásbeli üzenet érkezett Kurtiba, mely csupán e három szót tartalmazta: «Khartum all right» («Khartumban semmi baj»). A »Times» egy kurti táviratában most még a következőt találjuk: A küldött (ki az Írást hozta) azt beszéli, hogy Gordon azt üzente tőle, hogy Khártumot az ellenség meg nem veheti. Az utolsó támadás alkalmával a helyőrség szétroncsolta a máhoinak egy ágyúját. Semmi kétség, teszi hozzá a levelező, hogy a fentebbi üzenet, mely Gordon pecsétjét és aláírását viseli, hiteles. A küldött hozzáteszi, hogy Gordon tábornok két palotát foglalt el, mindegyiknek a tetejére egy-egy ágyút helyezve el. Minden reggel fölmegy az egyik tetőre, messzelátóval körülnéz s ott tölti az egész napot. Éjjel a védműveket járja körül. Czigarettje is van még, mert a küldöttet, mikor tőle eljött, megkínálta egygyel. Az elitélt kormány. Az egyiptomi kormány felebbezést adott be ama ítélet ellen, mely az egyiptomi államadóssági pénztár ellenőrző bizottsága ügyében hozatott. A felebbezés január hó 14-én kerül tárgyalás alá. Az esetben, ha az első bírói ítélet helybenhagyatik, az államadóssági pénztár ellenőrző bizottsága valószínűleg az összes fizetéseket és nyugdíjakat lefoglaltatja. A liquidáczionális törvény megsértése miatt kártérítésre ítélték: Musztafa Fehmi külügyminisztert (52 millió piaszterre), Mohamed Subhit (10 millió piaszterre), Gaillard vámigazgatót (9 millió piaszterre) és Mesurier vámigazgatót (20 millió piaszterre). Az angol gazdálkodás Egyiptomban. Német lapok tudósításai igen sötéten színezik azokat az állapotokat, melyeket Egyiptomban az angol megszállás teremtett. Ha valaha volt alkalom a czivilizácziót keletre vinni — írják — akkor az angoloknak elég volt Egyiptomban. Az Arabi pasa lázadása után még rokonszenv is fogadta őket. De ma már eltűnt ez is, s a gyűlöletnek nincs párja a világon. Reformálni akartak, és mindent felforgattak, mindent rosszabbá tettek. Matriot az angol alsóház tagja, ki egy ideig itt tartózkodott, egy magas állású angol hivatalnoknak, ki mellesleg mondva 3000 font sterling fizetést húz, következő szavait reprodukálta: «Minket gyűlölnek s a mi meg rosszabb, megvetnek. De ami még ennél is rosszabb: megérdemeljük azt.» Anglia itt oly szerepet játszik, mely nem irigylésre méltó. Senki sem hisz többé az angoloknak. Senki sem érzi ezt jobban, mint épen maguk a belátó angolok. Köztük Gladstone, a leggyűlöttebb. A liberális angol minisztériumot teszik felelőssé mindenért s az a sajátságos, hogy a kormány intézkedéseit épen az angol katonatisztek és hivatalnokok ítélik el a legkérlelhetlenebbül. Anglia a kormányzatnak minden ágát magához ragadta. A vallási alapok adminisztráczióját kivéve, az összes minisztériumokat angolok vezetik, kik a főnökök mellett «tanácsadók»ként fungálnak ugyan, de oly befolyást gyakorolnak a tárcza tulajdonosaira, hogy ezek abszolút nulláknak tűnnek fel. Beláthatlan angol hivatalnoksereg rontott Egyiptomra s elfoglalta a legfontosabb állomásokat, ahol pedig nem voltak ilyen állomások, csináltak olyanokat. Ezen emberek, kik nem ismerik a nép nyelvét, szokásait és hagyományait, melyeket egy parancsszóval megszüntetni nem lehet, a maguk módja szerint kormányozzák Egyiptomot. A legmegfoghatlanabb pazarlás mellett a legképtelenebb takarékosság uralkodik, de az angolok mindig ki tudják teremteni a maguk hasznát. Sir Evelyn Wood katonai parancsnok 80,000, a biztosok egyenként 60,000, egy fiatal hivatali főnök a pénzügyminisztériumban 40,000 márka fizetést húznak. Az egyiptomi rendőrséget nem kevesebb, mint nyolcz angol ezredes boldogítja. Egyiknek közülök 24,000, a másiknak 20,000 márka fizetése van, a többiek 14—18,000 márkával vannak fizetve. Hány európai nagyhatalom miniszterei volnának ilyen fizetésekkel megelégedve! A vasutak három igazgatóval bírnak. Egyik angol, a másik franczia, a harmadik török. Míg az elsőnek fizetése 60,000 márka, az utolsóé 26,000 márka, jóllehet kötelmeik és jogaik egyenlők. A legkisebb fizetés, melyet Egyiptomban angol ember húz, a konstabler gyakornoké, aki különben csak gyakorlati kiképzés tekintetéből időzik itt, 6—10,000 márka! A máhdiról a következőt jelenti egy kairói távirat jan. 1-ről: A dongolai mudir sürgönyzi, hogy a máhdi táborából egy arabs érkezett oda, ki azt erősíti, hogy a máhdi hada Mizan-el-Nek mellett áll, 12 óra járásnyira délnek Omdurmántól, mely ellen ismételt támadásokat intéztek. De mindannyiszor súlyos veszteséggel vezettek vissza. Gordon tábornok megtudván, hogy a beduin arabsok éjjelente a kutakhoz jöttek, fegyveres hajókat küldött ki ellenük, nagy pusztulást okozva ezáltal a lázadókban, kik jó vízhez nem juthatván, betegségek áldozatai lesznek. A máhdi ennélfogva Zsabbarába vonult vissza, Omdurmántól két napi járásnyira. Erre aztán néhány törzs elszakadt tőle. A máhdi ezután összehívta főbb vezéreit s kijelentette nekik, hogy Dongola ellen szándékozik nyomulni. A vezérek készeknek nyilatkoztak vele menni, ha a helyett, hogy a sereg mögött maradna, élére áll s bűvös hatalmával eltéríti az ellenséges golyókat. Másnap a máhdi ismét összehívta vezéreit, s azt mondá nekik, hogy álmában látta, hogy a dongolai mudir szent férfiú, a ki ellen minden harcz hasztalan. A vezéreket ez a kijelentés nagyon lehangolta. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1 szám, 1885. XXXI. évfolyam. A khinai háború. A franczia kormány az átalános választások közeledésére erélyesebben óhajt elbánni a khinai dolgokkal. Erre utasította a képviselőház is a tonkingi hitel megszavazásakor. Campenon hadügyminiszter azonban csak kedvetlenül küldte a csapatokat Ázsiába, mert ez által a megállapított mozgósítási rendszerben mindig hézagok támadtak. A hadügyminiszter az újabb csapatküldések következtében be is adta lemondását, Perier államtitkárral együtt. Január 4-ikén nevezték ki az új hadügyminisztert, Lewal tábornokot, kinek feladata lesz a kelet-ázsiai hadjáratot gyorsan és erélyesen végére vinni. Valóban ideje is, hogy valami elhatározó történjék Tonkingban avagy Khinában, mert Ke-Lung elfoglalása és Tam-Lui (mindkettő Formoza szigetén) eredménytelen körülzárása óta nem történt semmi, ami számbavehető volna. A tonkingi harctérről az utóbbi időkben győzelmi híreket jelentettek a francziák, habár voltakép nincs egyébről szó, mint a khinaiak által intézett támadások sikeres visszaveréséről. Angol forrásból e tárgyra vonatkozólag a következőt jelentik Hongkongból, deczember 25-ikéről, Tonkingban naponként folynak csatározások a khinai és a franczia előőrsök közt. Az összes rendelkezésre álló franczia csapatok azzal vannak elfoglalva, hogy a Bakninh és Haidzong közti területet, mely khinai guerillacsapatokkal van tele, bejárják és pusztítják. A khinaiak folyvást azon fáradnak, hogy Formózát és Tonkingot katonasággal, készlettel és pénzzel bőven ellássák. A franczia hadügyminiszter leköszönése egyszerre világot vetett arra a sokat tagadott egyenetlenségre, mely a Ferry-kabinet kebelében a tonkingi ügy miatt uralkodott. Eddigelé a hadügyminiszter azzal takarózott — a mint egyszer nyilvános parlamenti ülésen is tévé — hogy ez ügyben mindenért a tengerészeti miniszter felelős; de midőn az erősebb akczióhoz szükséges csapaterő elküldése végett a a hadsereg mozgósítási rendjét akarták megzavarni, ez már csak az ő felelőssége mellett történhetett volna. Nem adta hozzá beleegyezését s visszalépett. A közte és minisztertársai közt volt súrlódásról némi fogalmat nyújt a République francaise egy czikke, mely még a miniszter visszalépése előtt íródott. A vezérszerepet játszó kormánylap e czikkben kifejti, hogy Tonkingban csak áprilisig lehet operálni; akkor elkezdődik a kedvezőtlen évszak, s ami addig meg nem történik, ahhoz csak fél évvel utóbb lehet ismét hozzáfogni. Ha Tonking a megyei választásokig el nincs foglalva, akkor a kormány bukása bizonyos. Minthogy azonban a minisztérium élni akar, minden lehetőt meg fog tenni, hogy a választásokig Tonkinggal elbánjék ; ha egyes miniszterek ellenszegülnek az erősítések elküldésének, azokat leköszönésre fogják kényszeríteni. Így lett a fenyegetésből valóság. A legújabb harczokról a hivatalos jelentések így szólnak. December utolsó napján Tonkingban, Tuyen- Kvang előtt a francziák a khinaiak egyik hadállása ellen támadást intéztek, mely alkalommal a khinaiak jelentékeny veszteséget szenvedtek. A francziák vesztesége csekély. Belére tábornoktól múlt hó 28 ról távirat érkezett, melyben tudatja, hogy a francziák Honggeu környékén több ütközetet vívtak a tengeri rablókkal. Az ellenség vesztesége 300 halott és 2 ágyú; a francziáknak nincs veszteségük. A csapatok egészségi állapota és a köztük uralkodó szellem kitűnő. Ha-Noiból még azt távírják, hogy Negrier tábornok január 3-án egész váratlanul megrohant egy Sutól keleti irányban táborozó ellenséges csapatot, mely mintegy 6000 khinait számlált. Részletek még hiányoznak. Ha Fongba csapatokat szállító két hajó érkezett. A horvát tartománygyűlés. A Stavcsevicsisták is bevonultak a zágrábi parlamentbe. A kormánypárt nem csinált semmiféle kérdést abból a körülményből, hogy a párt kitiltását attól a naptól számítsa-e, melyen a kitiltás hozatott, vagy a következőtől. A Szarcsevicsisták tehát elfoglalták azon a napon, amelyen akarták. Egy kicsit fészkelődtek, interpelláltak, hogy mért zárták ki őket, megint felszólaltak, hogy az elnök vonja vissza az ő felirati javaslatukra tett elítélő nyilatkozatát, de skandalumot ezúttal nem csináltak. A házszabályok most szigorúak, hosszú kizárást, mandátum elvesztését, pénzbírságot lehet kimondani. Az óvatosság tehát helyén van. Az év első hónapjaira a kormánynak adandó költségfölhatalmazás vitái alatt az ellenzék újra fölsorolgatja ismeretes vádjait Magyarország ellen, a gyűlölet és izgatás hangján. De ezt már megszokhattuk. Szarcsevics Dávid azt is kimondta, hogy itt csak a muszka képes és fog is rendet csinálni. Nyíltan beszélt, hogy ők Oroszországra számítanak. Ily állambontó ezélzatú beszédekre csak a fiskus válaszolhatna kellőleg. A nemzeti párt és a bán. A tartománygyűlés kormánypártja újév napján tisztelgett a bánnál. A párt nevében mondott beszéd figyelemre méltó, mert a párt emlegeti a törvényes alapot és a fiatal bán iránt nagy bizalmat nyilvánít. Vukotinovics pártelnök tartotta a beszédet, s a bán érdemeiről szólva, azt mondta, hogy a bán máris érdemeket szerzett magának a nemzet hálájára. Hangsúlyozta, hogy teljes mértékben bírja a nemzeti párt bizalmát, melynek alkalma volt leg-