Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)

1877-01-01 / 1. szám

Tizenegyedik évfolyam. "//■ ?-*' Budapest, 1877. január 1. Előfizetési ár: Szerkesztői iroda kiadó-hivatal Gránátos uteza 1. sz. III. emelet, 12-dik ajtó. A lap szellemi részét illető közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. ELSŐ MAGYAR POSTAI SZAKLAP, a magyar-, horvát- és szlavón országi postamesterek egyesületének és a magyar postahivatalbeliek segély- és gyámegyletének orgánuma. Egész évre 7 frt — Fél évre 3 „ 60 Negyed évre 1 „ 80 Egy szám 15 kr. Kéziratok nem küldet­nek risse a. A megbízások, megrendelés Tiller Mór és testvére csstm« »lat kiildeudek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „Posta-Közlöny“ ize negyedik évfolyamára. Olvasóik folytonos és növekedő részvéte teljesen igazolják törekvéseinket s ha­tározottan megjelölik az utat, melyen tovább haladnunk kell. Ezentúl is a legelső teeudőink közé fog tartozni a ha­zai postamesterek és kezelők régen óhajtott rendszeresíté­sét hathatós és nyomatékos alakban sürgetni, valamint anyagi helyzetük előmozdítása czéljáhól egyesületünkkel karöltve eljárni. Továbbá a postai szakképzettséget fejlesz­teni az összes magyar postatísztikar között a szellemi kapcsot fennt artani, és végül a közönség, előttes hatósá­gok és a sajtó irányában a postaiutézetet és közegeit kép­viselni ás megvédeni. Előfizetési dijak : Egész évre 7 ft, félévre 3 ft 50 kr., negyedévre 1 ft 80 kr. — Utólagos fizetéseket is el­fogadunk, mely esetben a szerkesztőség levelező lapon érte­sítendő, hogy az utófizetés körülbelül mikor fog eszközöl­tetni. Budapest, 1876. deczember 15-én. A „Posta-Közläny“ szerkesztősége. IJTeUb-iTrás a magyar királyi postahivatalbeliekhez. Midőn a magyar posta hivatal­bei iek segélyző egyletének meg- alakitását czélzó eszme 1868-ban megpen­dítetett, örömmel tapasztaltuk, hogy különö­sen lelkesitő vagy hangzatos felhívások nél­kül a postaintézet buzgóbb tagjai közre­működése mellett csakhamar életet is nyert az, mert a jótékony czélú társulás eszméje mely egy testület közös érdekével találkozik önként buzdít, és lelkesít, s mert a felbuzdult ügytársak tényleges anyagi hozzájárulásuk által is siettek tanúsítani az akaratot, hogy az ige testté váljék. És ez úgy is Ion. Egyletünk a megala­kulás első évétől kezdve habár egyelőre csak olcsó kölcsönök s segélynyújtás által adott életjelt, lassankint, és az évi államse­gély hozzájárultával oly mérvű támogatás­ban részesült, hogy tagjai szaporodtával és vagyonának gyarapodtával mint alig nehány évi működésének eredményével sikerült 1875-ben az egylet czéljai legnemesbikének vagyis az özvegyek és árvák állandó gyám- segélyezésének alapkövét letenni ismét a nélkül, hogy lelkesitő szózattal kellett volna hatolni a pályatársak sziveihez. Mind azok, kik az önsegélyezés eszméjét felfogva érde­keltséggel viseltettek társulásunk czéljai iránt, évenkinti közgyűléseink alkalmával vagy egyébb érintkezéseik által eléggé tájé­kozva voltak és lettek egyletünk beléle- te és működésének eredménye felől, de e mellett a szükséges tudnivalókra, vagyis a tagok jogai és kötelezettségeire nézve sem maradhatott senki homályban, mert az egy­let választmánya a mint óvatosan töreke­dett a kölcsönök tekintetében az egylet va­gyonának lehető biztosítására, úgy buzgól- kodott az egylet tagjainak szaporítására és nem mulasztotta el egyszersmind figyelmez­tetni időukint az egylet tagjait kötelesség­beli tartozásaik lerovására is. Ámde fájdalommal kelle mégis tapasz­talni, hogy a kölcsönt nyert tagok közül so­kan kölcsönrészleteiket nem a kellő időben, mig számosán ismét a tagdijakat rendetle­nül vagy legalább nem az év folyamában fizették be, sőt vannak tagok, kik 2 évi tag­díjakkal is hátralékban vannak. Minthogy pedig az egylet sikeres mű­ködését előmozdítani s a kitűzött üdvös czélt elérni csak úgy lehetséges, ha az alapsza­bályok és toldalékában kijelölt utón halad­hat egyletünk, s igy ha csak mindnyájunk részéről a szükséges mérvben nem támogat- tatik, könyen könyen koczkáztatva sót meg­hiúsítva lehet ama szép remény, mely egy­letünk életében a nemes czél iránti lelkese­dést koronkint fellobogtatá. Tisztelt tagtársak! nem elég a buzga­lom és lelkesülés valami szép és nemes eszme iránt, annak megvalósitására tettleges hoz­zájárulás kell, mert tömeges anyagi támoga­tás hiányában egy egylet sem virágozhatik, mi pedig ennek hiányában épen nem szá­míthatunk megnyugvással törekvésünk si­kerére, miután társulásunk az ö n segé­ly e z é s révén, nem pedig nagyobb mérvű s nyereséges hitelművelet által készíti elő egy jobb jövőnek alapját. A tudomány és életbiztosítási elvek szerint a tagdijak és az évi államsegélyből képződvén azon alap, mely egyletünk gyám­segélyezési osztályának biztosítására szolgál, ez, a mint egyrészt bizonyos számú állandó tagok részvételét igényli, úgy másrészt a tagilletékek folytonos és pontos befizetését feltételezi : Ugyanazért, miután újabb időben némi kö­zönyt tapasztaltam a tagok részéről, s hogy a tagdijak nem eléggé pontosan fizettetnek be az egylet pénztárába; a folyó év vége felé sietvén, felhívom ezennel minden egyleti tagokat, kik kölcsönrészlet vagy tagdíj hát­ralékban vannak, egyletünk irányábani köte­lezettségüknek önmaguk és az egylet jö­vője érdekében lelkiismeretesen és pontosan feleljenek meg, a hátrálékos összegeket mi- nélelőbb az egylet pénztárába beküld vén, Végül szabadjon a fenebbiek nyomán azon figyelmeztető szózattal keresni fel és kérni valamennyi tagtársunkat’ miszerint jövőben a tagdijakat a menyire tőlük tellik az év elején egyszerre, vagy legalább negyed- évenkinti részletekb en mindenkor előre beszolgáltassák; hogy a befizetett összegek minél gyümölcsözőbbé válhassanak, vala­mint továbbá lankadatlan buzgalommal az egyletnek minél számosabb tagokat sze­rezni igyekezzenek, mert csak egyesült erő­vel juthatunk azon szerencsés helyzetbe, hogy jó alapra fektetett közös épületünket, mely a gyámolitlanul visszamaradt s az ön­fentartás küzdelmeinek kitett özvegyek és ár­váknak biztos menedéket nyújtson, anyagi eszközeinkkel a kellő idő­ben tető alá hoztuk. Budapest, 1876. deczember 28-án Gervay Mihály orsz. főpost.aig., s a m. k. phiv. segélyző egyletének elnöke. Postai apróságok. Toborfy Lajos m. k, nyugalmazott pos­ta felügyelő és az oderbergi vasuttársulat dijnoka által Budapesten német nyelven szer­kesztett „Post-Zeitung“ a magyar postahi- vataibeliek egy részének hazafias pártfogása következtében a harmadik évfolyamot elérte. Megjelenik h a v o n k i n t 3-s z o ^előfizetési ára egész évre csakßfrt. E lap kizáróla­gos czélja, egyesületünk támogatása és ter­jesztése a horvát-szlavón postamesterek kö­zött, de csak, minta lap majd ^finden száma mutatja, a decentralizatió elv alap­ján, mivel a jelenlegi centralizált egyesület az úgynevezett cultur nyelv terjeszté­sét és annak nyilvános használatát a legna­gyobb mérvben gátolja. A „Post-Zeitung“ hivatott czélját, sa­játságos körülmények folytán a horvát-szla- von ügytársak nem bírták vagy talán nem akarták megérteni, mivel közülök a lapra alig 50-en fizettek elő, egyesületünkbe pedig csupán 4-en iratkoztak be. Nyílt programmja tehát kevés eredményt hozott, de annál na­gyobb sikert aratott a cultur nyelv ér­dekében, amennyiben lapjának körülbelül 200 előfizetője van a temesvári, soproni, po­zsonyi és az erdélyi postaigazgatósági ke­rületben. Ugyanezen lap mindjárt újév után „Postai-Hetilap“ czimen magyar kiadásban fog részesülni és pedig egyelőre nem 6 írtért, mint a német kiadás, hanem a magyaroso­dás érdeke miatt csak 4 írtért. A magyar kiadásnak sincs más czélja és érdeke, mint a már meglevő postai-egyesületeket előmoz­dítani, épen úgy, miként azt a „Post-Zei­tung“ mindenkor tette, csakhogy oly kü- lömbséggel, hogy a német kiadás most már a centralizáló, a magyar kiadás pedig a de- centralizátió előnyös elveiről fog bővebb czikkeket közölni. Teljes joga van hozzá, mivel az általa'-imádott egyesületeket saját eszével, fáradságával és pénzével teremtette meg, a Posta-Közlöny ama bombasztikus czimét: „Első magyar postai szaklap, a ma- gyar-horvát és szlavonországi postamesterek egyletének és a magyar postakivatalbeliek segély és gyámegyletének orgánuma“ tiz rongyos éven át egyszerűen csak bito­rolja. E dupla nyelvit lap előfizetési felhí­vásának végén, szó szerint ez áll;

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék