Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)

1877-01-01 / 1. szám

" //■ ?­*' Budapest, 1877. január 1. Szerkesztői iroda kiadó-hivatal Gránátos utcza 1. sz. III. emelet, 12-dik ajtó. A lap szellemi részét illető közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. ELSŐ MAGYAR POSTAI SZAKLAP, a magyar-, horvát- és szlavón országi postamesterek egyesületének és a magyar postahivatalbeliek segély- és gyámegyletének orgánuma. Tizenegyedik évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 7 frt — Fél évre 3 „ 60 Negyed évre 1 „ 80 Egy szám 15 kr. Kéziratok nem küldet­nek k­sse­n. A megbízások, megrendelés Tiller Mór és testvére csszm« »lat kü­ldendek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „Posta-Közlöny“ ize negyedik évfolyamára. Olvasóik folytonos és növekedő részvéte teljesen igazolják törekvéseinket s ha­tározottan megjelölik az utat, melyen tovább haladnunk kell. Ezentúl is a legelső teendőink közé fog tartozni a ha­zai postamesterek és kezelők régen óhajtott rendszeresíté­sét hathatós és nyomatékos alakban sürgetni, valamint anyagi helyzetük előmozdítása czéljából egyesületünkkel karöltve eljárni. Továbbá a postai szakképzettséget fejlesz­teni az összes magyar postatisztikar között a szellemi kapcsot fennt­artani, és végül a közönség, előttes hatósá­gok és a sajtó irányában a postaintézetet és közegeit kép­viselni és megvédeni. Előfizetési dijak : Egész évre 7 ft, félévre 3 ft 50 kr., negyedévre 1 ft 80 kr. — Utólagos fizetéseket is el­fogadunk, mely esetben a szerkesztőség levelező lapon érte­sítendő, hogy az utófizetés körülbelül mikor fog eszközöl­tetni. Budapest, 1876. deczember 15-én. A „Posta-Közlöny“ szerkesztősége. ItTebb­i írás a magyar királyi postahivatalbeliekhez. Midőn a magyar posta hivatal­bel­iek segélyző egyletének meg­­alakítását czélzó eszme 1868-ban megpen­dítetett, örömmel tapasztaltuk, hogy különö­sen lelkesítő vagy hangzatos felhívások nél­kül a postaintézet buzgóbb tagjai közre­működése mellett csakhamar életet is nyert az, mert a jótékony czélú társulás eszméje mely egy testület közös érdekével találkozik önként buzdít, és lelkesít, s mert a felbuzdult ügytársak tényleges anyagi hozzájárulásuk által is siettek tanúsítani az akaratot, hogy az ige testté váljék. És ez úgy is jön. Egyletünk a megala­kulás első évétől kezdve habár egyelőre csak olcsó kölcsönök s segélynyújtás által adott életjelt, lassan kint, és az évi államse­gély hozzájárultával oly mérvű támogatás­ban részesült, hogy tagjai szaporodtával és vagyonának gyarapodtával mint alig néhány évi működésének eredményével sikerült 1875-ben az egylet czéljai legnemesbikének vagyis az özvegyek és árvák állandó gyám­­segélyezésének alapkövét letenni ismét a nélkül, hogy lelkesítő szózattal kellett volna hatolni a pályatársak szíveihez. Mind­azok, kik az önsegélyezés eszméjét felfogva érde­keltséggel viseltettek társulásunk czéljai iránt, évenkénti közgyűléseink alkalmával vagy egyébb érintkezéseik által eléggé tájé­kozva voltak és lettek egyletünk beléle­­te és működésének eredménye felől, de e mellett a szükséges tudnivalókra, vagyis a tagok jogai és kötelezettségeire nézve sem maradhatott senki homályban, mert az egy­let választmánya a­mint óvatosan töreke­dett a kölcsönök tekintetében az egylet va­gyonának lehető biztosítására, úgy buzgól­­kodott az egylet tagjainak szaporítására és nem mulasztotta el egyszersmind figyelmez­tetni időnként az egylet tagjait kötelesség­beli tartozásaik lerovására is. Ámde fájdalommal kell­ mégis tapasz­talni, hogy a kölcsönt nyert tagok közül so­kan kölcsönrészleteiket nem a kellő időben, míg számosan ismét a tagdíjakat rendetle­nül vagy legalább nem az év folyamában fizették be, sőt vannak tagok, kik 2 évi tag­díjakkal is hátralékban vannak. Minthogy pedig az egylet sikeres mű­ködését előmozdítani s a kitűzött üdvös czélt elérni csak úgy lehetséges, ha az alapsza­bályok és toldalékában kijelölt uton halad­hat egyletünk, s igy ha csak mindnyájunk részéről a szükséges mérvben nem támogat­­tatik, könyen könyen koczkáztatva sőt meg­hiúsítva lehet ama szép remény, mely egy­letünk életében a nemes czél iránti lelkese­dést koronkint fellobogtatá. Tisztelt tagtársak! nem elég a buzga­lom és lelkesülés valami szép és nemes eszme iránt, annak megvalósítására tettleges hoz­zájárulás kell, mert tömeges anyagi támoga­tás hiányában egy egylet sem virágozhatik, mi pedig ennek hiányában épen nem szá­míthatunk megnyugvással törekvésünk si­kerére, miután társulásunk az ö­n­segé­ly­e­z­é­s révén, nem pedig nagyobb mérvű s nyereséges hitelművelet által készíti elő egy jobb jövőnek alapját. A tudomány és életbiztosítási elvek szerint a tagdíjak és az évi államsegélyből képződvén azon alap, mely egyletünk gyám­segélyezési osztályának biztosítására szolgál, ez, a­mint egyrészt bizonyos számú állandó tagok részvételét igényli, úgy másrészt a tagilletékek folytonos és pontos befizetését feltételezi . Ugyanazért, miután újabb időben némi kö­zönyt tapasztaltam a tagok részéről, s hogy a tagdíjak nem eléggé pontosan fizettetnek be az egylet pénztárába, a folyó év vége felé sietvén, felhívom ezennel minden egyleti tagokat, kik kölcsönrészlet vagy tagdíj hát­ralékban vannak, egyletünk irányábani köte­lezettségüknek önmaguk és az egylet jö­vője érdekében lelkiismeretesen és pontosan feleljenek meg, a hátralékos összegeket mi­­nél előbb az egylet pénztárába beküld­vén. Végül szabadjon a fenebbiek nyomán azon figyelmeztető szózattal keresni fel és kérni valamennyi tagtársunkat, miszerint jövőben a tagdíjakat a menyire tőlük tellik az év elején egyszerre, vagy legalább negyed­­évenkénti részletekb­en mindenkor előre beszolgáltassák, hogy a befizetett összegek minél gyümölcsözőbbé válhassanak, vala­mint továbbá lankadatlan buzgalommal az egyletnek minél számosabb tagokat sze­rezni igyekezzenek, mert csak egyesült erő­vel juthatunk azon szerencsés helyzetbe, hogy jó alapra fektetett közös épületünket, mely a gyámolatlanul visszamaradt s az én­ Postai apróságok. Toborfy Lajos m. k. nyugalmazott pos­ta felügyelő és az oderbergi vasuttársulat dijnoka által Budapesten német nyelven szer­kesztett „Post-Zeitung“ a magyar postahi­­vatalbeliek egy részének hazafias pártfogása következtében a harmadik évfolyamot elérte. Megjelenik h­a­v­o­n­k­i­n­t 3-s­z­o­r előfizetési ára egész évre csak tárt. E lap kizáróla­gos czélja, egyesületünk támogatása és ter­jesztése a horvát-szlavón postamesterek kö­zött, de csak, mint a lap majd ’minden száma mutatja, a decentralizatió elv alap­ján, mivel a jelenlegi centralizált egyesület az úgynevezett cultur nyelv terjeszté­sét és annak nyilvános használatát a legna­gyobb mérvben gátolja. A „Post-Zeitung“ hivatott czélját, sa­játságos körülmények folytán a horvát-szla­­vén ügytársak nem bírták vagy talán nem akarták megérteni, mivel közülök a lapra alig 50-en fizettek elő, egyesületünkbe pedig csupán 4-en iratkoztak be. Nyílt programmja tehát kevés eredményt hozott, de annál na­gyobb sikert aratott a cultur nyelv ér­dekében, amennyiben lapjának körülbelül 200 előfizetője van a temesvári, soproni, po­zsonyi és az erdélyi postaigazgatósági ke­rületben. Ugyanezen lap mindjárt újév után „Postai­ Hetilap“ czímen magyar kiadásban fog részesülni és pedig egyelőre nem ő­ártért, mint a német kiadás, hanem a magyaroso­dás érdeke miatt csak 4 írtért. A magyar kiadásnak sincs más czélja és érdeke, mint a már meglevő postai­ egyesületeket előmoz­dítani, épen úgy, miként azt a „Post-Zei­tung“ mindenkor tette, csakhogy oly kü­­lönbséggel, hogy a német kiadás most már a centralizáló, a magyar kiadás pedig a de­­centralizáció előnyös elveiről fog bővebb czikkeket közölni. Teljes joga van hozzá, mivel az általa­­ imádott egyesületeket saját eszével, fáradságával és pénzével teremtette meg, a Posta­ Közlöny ama bombasztikus czímét: „Első magyar postai szaklap, a ma­­gyar-horvát és szlavónországi postamesterek egyletének és a magyar postahivatalbeliek segély és gyámegyletének orgánuma“ tíz rongyos éven át egyszerűen csak bito­rolja. E dupla nyelvű­ lap előfizetési felhí­vásának végén, szó szerint ez áll: fentartás küzdelmeinek kitett özvegyek és ár­váknak biztos menedéket nyújtson, anyagi eszközeinkkel a kellő idő­ben tető alá hoztuk. Budapest, 1876. deczember 28-án Gervay Mihály orsz. főpost.alg., s a m. k. phiv. segélyző egyletének elnöke.

Next