Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)
1877-01-01 / 1. szám
. Azon biztos reményben, hogy a t. ügytársaim fentebbi igénytelenapomat, melyet korántsem kenyéririgység, önérdek vagy épen haszonlesésből, hanem — miként maguk is átláthatják — egyedül csak önvédelmem kényszerűségéből s postai egyleteink érdekei előmozdithatásának czéljából inditok meg, anyagi és szellemi becses pártfogásukkal gyámolitandják, szives hajlamaikba ajánlott maradok. E lap magyar kiadása tehát csupán az önvédelem és egyleteink érdekeinek előmozdithatása czéljából indul meg, világosan mondja, hogy egyébb czélja és akarata nincs. I. Miféle önvédelemből. Talán az ellen akarja magát védelmezni, hogy ő a „Post-Zeitungot“ nem a germanizátió, hanem hazafias elvből indította meg, vagy pedig az általa megpendített egyesületi decentralizátiót kívánja megvédeni. Bevallom, hogy programjának ezen első tételét nem értem. Mit akar védeni, személyét, német lapját, annak magyar kiadását vagy ugyan mit? II. Postai egyleteink érdekei előmozdithatásának ezáljából. E második és utolsó programul pontjára a következő okmányok adjanak kellő felvilágosítást. a) Tisztelt Joanovich úr! F. hó 25-én hozzám intézett becses levele folytán, előre biztosíthatom önt, mint az alakulandó postai segélyző-egylet szervezésével megbízottat arról, hogy ezen jótékony egylet pártolásomra teljes mérvben számíthat, stb. Pest, 1867. Szt.András hó 30-án Gervay Mihály. b) A magyar postahivatalbeliek segélyző egylete választmánya által 1869. május 25-én megtartott VI. gyűlés Jegyzőkönyve. 7. pont. Joanovich György, választmányi tag részletes indokolás mellett indítványozza, hogy a magyar állam területén levő postamesterek kerestessenek föl, hogy az egylet tőkéje gyarapítására bizalmas körökben gyűjtéseket eszközöljenek. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván, a gyűjtő ívek szerkesztése és nyomatása és azok idejéni szétküldésével Joanovich György bízatott meg. Gervay Mihály, egyl. elnök, Rachck Gyula egyleti titkár. A javaslat, és a szorgalmas munka folytán a kérdéses gyűjtés a segély és gyámegylet alaptőkéjét 5364 ittal növelte. c) Az országos postamesteri értekezletnek 187. évi május hó 24-én tartott I. ülésének jegyzőkönyve. II-dik ülés kezdete május 25-én reggel 8-kor. Napirenden a magyar postamesterek országos egyesületének megalkotása. Hosszas vita után részletes tárgyalás alá vétetett és elfogadtatott Joanovich György által szerkesztett alapszabály tervezet. Ugyanezen jegyzőkönyv végén áll: Joanovich György szerkesztőnek pedig az egyesület alakulása körüli buzgalmáért meleg köszönet jegyzőkönyvileg szavaztatik. Pokomándi Sándor elnök, Scholcz Ferencz és Paulay Zsigmond jegyzők. Toborfy úr, 32 év alatt szerzett tapasztalata alapján indítja meg lapja magyar kiadását és azt azon áron bocsátandja közre, amennyibe annak kiállíttatása önmagának kerül, szerkesztése időtöltéséül szolgál és nem akarja a szegénységben tengődő postahivatalbelieket előfizetési díj czímen túlságos összegben kizsarolni, mert van neki évenkint 1050 ft penziója, mely a szegény postahivatalbelieket távolról sem terheli. Az pedig, hogy lapja német kiadását, mely évenkint csupán 66-szor jelenik meg, 6 írtért adja nem is nevezhető adó fölöslegnek. 'Jf. * * Toborfy Lajos sokkal nagyobb ember és jelesebb hazafi mint maga Széchenyi, ki alaptalanul azt mondta, hogy nyelvében él a magyar nemzet. Tokorfy pedig azt nyomatta ki a „Post-Zeitung“ homlokzatán álló mottójában: „Nicht die Zunge, sondern das Herz macht den Staatsbürger zum Patrioten“. Mi körülbelül magyarul annyit tesz, hogy nem szükséges a magyar nyelv tudása, németül is lehet a hazát szeretni. Éljen tehát a nemes concurentia és éljenek azok, kik lapunkat mellőzni fogják azért, mert a „Post-Zeitung“ és a „Postai- hetilap“ révén a postai egyletek tőkéje tetemesen gyarapodni fog. Joanovich György: Promontor, 1876. deczember 31. E hó 26-án esti fél tizenegy órakor felbontottam a postámat, s a „Rendeletek tára“ 34. számának homlokzatán megpillantottam a „postakézbesitési és hók illetékek szabályozása“ czimű feliratot. Habár kártyás nem vagyok, ösztönszerűleg a guszírozás élvezetére szántam magamat. Elolvastam az első strófát magyarul, aztán mert a „Magyarországi postai rendeletek“ magyarul és németül vannak kibocsátva, eszembe jutott, hogy sokkal okosabb lesz lefekvés előtt németül hozzálátni, az esetre legalább, ha valamit nem értenék, maradjon reggelre egy kis correptióra számítható remény. Már nem tetszett mindjárt, hogy először is ,,Hie nicht“ — el kezdődött az ünnepélyes manifestum, de hát Isten segedelmével mégis végig derdiedasoztam, s lefeküdtem német gondolatokkal, svábul aludtam, és zamatos hoch Deutsch álmaim valának. Álmodtam olyan rettentő sok kistnivel, kasznival, melyek megszámlálhatlan sok ,,Pach“-dal voltak megrakva, még zsebeimet is fiókokká váltaknak tekintem. A fiókok minden egyikére óriási nagy vörös betűkkel rá volt írva az az ominosus 50 kr., a mi amint látszik a postai téren nagyon befészkelte magát. Habár ezer meg ezer „Fach“ volt irodámba, mégis hiányzott megnémetesedett vágyam kielégítésére valami, amit egész éjjel keresek, de nem leltem föl sehol. Nem tudtam kigondolni, akár mint forgolództam álmom közepette. — Reggel úgy fél ötre lehetett, erre egy épen Marsokra kész baka a Quartiermeister nevet hangoztatá. Erre fiókos álmomból fölébredek, és voltaképen csak aztán tudtam meg, hogy miért nem leltem meg álmomban azt a mit kerestem, mert uramfia a „Rendeletek tárában“ egy árva magyar de még német szó sincsen a Quartier-Geld-ről. Reggel meg is néztem, s ekkor már magyarul is elolvastam, de nickst Deutsch a lakbérről, így azt kell hinnem, hogy a postamesterek részére elegendő menhelynek találták a leendő fiókokat, melyeket elvégre is a sok kedvező év következtében senki nem fog úgy sem használni. Bizony bizony mondom, olyan formán jártam én ezzel a fiókos boldogsággal, mint mikor a Schubladnak azt a fiókját húzom ki, amelyikben semmi sincs, aztán mégis keresek benne valamit. De hát azért dicsértessék a Jézus Krisztus, habár rettenetes názárethbeli Krisztkindlivel ajándékozott meg bennünket. Ezzel a fiók féle históriával azt tehetnénk mi postamesterek, mint az egyszeri deák, ki édesanyjának egy gombot azon szives instálással küldött naza, hogy várjon rá egy Gérockot. Mi is azt kérhetnék, hogy a fiókoknak helyet is adnának, mert hát sem a nyakunkon, sem a hátunkon nem tarthatjuk azokat dienszízei, sem az eresz alatt, sem az országút közepén a tisztelt közönség becses rendelkezésére. Hozzá tűz és betörés ellen biztosított vasajtós festungban kell felállítani, amit pedig ingyen sem Promontor sem Henczida nem ad a szegény postamesternek. _ Bizony most sajnálom csak, hogy olyan nagyon megörültem annak a kecsegtető reménynek, melyet a nem felséges deputatió a Szikszay-féle vendéglőben fellobbantott qyartélytalan postamesterségemnek , mert hát lesz az, épen oda megy, mintha ígértek volna télre bundát, s most hogy épen beállott a dermesztő hideg, küldenének egy pár vászon strupflit. Örök pénz lakbér nélkül, épen olyan mint a gyertya bél nélkül. No de Istennek hála, szerencse, hogy az 1876- ik év már elmúlt, s ezen nagyszerű uj-évi gratulatio megváltási ajándék legutoljára maradt. De én meg sem merem hinni, hogy ez már az uj-évi meglepetés volna. Én inkább arra mernék fogadni, hogy azért kaptuk mi ezt az ösztövér ajándékot ez év végén, nehogy a rendesen minden széppel jóval kecsegtető új-év mindjárt kezdetben is olyan ízű legyen árva lelkünknek, mint a vaczkorba harapás. — Új-évi ajándékul a „Rendeletek tára“ első számának homlokán bizonyosan ez lesz fölírva : „A postamesterek lakbér szabályozása.“ Ejnye be derék, no ez már aztán jó év kezdet és kedves meglepetés lesz ám, miért nem lehetne? Nem kell kételkedni. Épen ma olvasom a „Duna gőzhajózási társulat“ cirkularéját, melyben tudatja hivatalnokaival s utolsó szolgáival a lakbéremelést. Hallják ezt uraim! emelést! Uram bocsáss oda- Mig ott a legutolsó szolgának, azonkívül, hogy ha máshol nincs is, de a hajón rendesen van hajléka, legkissebb lakbér 100 forint, addig mi nálunk tekintetes m. kir. postamestereknél szabad akár a falu végén ponyvasátor alatt lakva elmélkedni szépen kielégítő helyzetünkről. De kérem ez nem megy, ez nem fér össze a rohamosan fejlődő posta tekintélyével, nem egyeztethető össze feljebbvalóink bölcs intézkedéseivel, s továbbá nem a társadalmi élet igényeivel. Vegyék tekintetbe a lakbér iránti kérelmünket szolgálatkészségünk felvillanyozására a jövőre nézve. Lehetetlen hogy feljebbvalóink e kérelmünket nem méltatalulják, először mert meg van ígérve, másodszor mert jól tudják ügyeink intézői, hogy mi azt megérdemeljük. Adja az Egek ura, hogy e hitünkben ne csalódjunk, s adja az Ég, hogy a jövő 1877-ik év hozza meg szolgálatunk méltó javadalmazását, győződtesse meg feljebbvalóinkat, hogy csakis az alantas közegek jóléte bírhat intézményünk fejlesztésére a legnagyobb befolyással. Boldog uj esztendőt mindnyájunknak ! Liszkay Gyula: A cs. k. hadsereg táboriposta személyzetének szolgálati szabályzata. (Végel. A táboriposta-igazgató ügy- és hatásköre. 20. §. A táboripostaigazgató vezeti a táboriposta szolgálatot. () rendezi be a szolgálatot, kiválasztja a személyeket, és a kocsik valamint más segédeszközökre ügyel. Ha pedig a belföldi közönséges postai közlekedés fenakadást szenvedne, vagy ha ellenséges tartományban folynak a hadműveletek, akkor a vezérkari főnök vagy az illető hadtest parancsnoksággal egyetértve intézkedik minden lényegesebb ügyben. Az alárendelt tábori posta hivatalok üzlet vezetésére éber szemmel őrködik, — figyel a hivatali