Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)

1877-03-11 / 11. szám

közleményt nem szabad csatolni, ezen rendszabá­lyon túl teheti magát az ember, daczára az erős ti­lalomnak. Hatásosabb eszköz mutatkozik a posta­jövedék emelése czéljából, ha az 500 frtig ter­jedő készpén­z-k­üldemények szál­lítása végkép kizáratnék a posta­üzletből, s ehelyett a pénzutal­ványok használatára utasítta­t­­nék a közönség. Ez eset beálltával csakhamar észlelhetővé válnék a levél posta jövedék dús emel­kedése. * H hasonlókép kommentár nélkül közöljük azon czélszerű berendezést, mely a hamburgi postahiva­tal levéltovábbító osztályának munkakezelését tete­mesen könnyíti. A hamburgi 1-fő, vagyis fő­posta­hivatal előcsarnokában három egymás mellé alkal­mazott levélgyűjtő szekrényt találunk, külön fel­irattal : I. Németország és az osztrák-magyar biroda­lomba szóló levelek szekrénye. II. Külföldi levelek szekrénye. N­T. Nyomtatványok és minta küldemények szekrénye. Ugyan igy találjuk a külön országok és világ­részekbe szóló levelek szekrényeit a new-yorki fő­postahivatalban alkalmazva. Ezen berendezést méltatnunk kell, a közön­ség által szabályosan igénybe lesz véve, és teteme­sen könnyíti a levélexpeditiót, mert a szekrényekbe dobott küldeményeket nem kell külön osztályozni, a nyomtatványokat és árumustrákat nem kell a le­velektől elkülöníteni, általa a kezelés könnyen és gyorsan eszközölhetővé válik. Habár a mondott amerikai postahivatalban keveset törődnek azzal, ha valaki például az Ausztriába szóló levelét a chinai szekrénybe dobja, vagy viszont chinai levelét az osztrák levélgyűjtő szekrénybe helyezi s igy a közönség tévedése akadályokat támaszthat a levél­­szállítás pontos eszközlésében, az említett ham­burgi levélgyűjtő szekrények czélszerűségét előttünk még sem változtatja meg, mert daczára hogy a közönség el is tévesztheti a mondott szekrényeket, az még sem fordul oly gyakran elő, s nem is hátrál­tatja a levélosztályozás könnyűségét és gyorsasá­gát oly nagy mérvben. * Hazai postamesteri egyesületünk decentraliza­­tióját a „Die Post“ legutóbbi száma szintén kár­hoztatja, amennyiben Debert Györgynek a „Buda­pestei" Post-Zeitung“-ban legutóbb megjelent czik-­­­kére reflektál és meglehetős érvekkel megdönti Debertnek véletlen szóhalmazát. Debert tudvalevőleg a decentralizatiót sürgeti,­­ s fölhozza indokul ama nehézségeket, melyek az egyesület tagjainak megjelenését gátolják a buda­pesti közgyűléseken. A „Die Post“ persze belátja ezeket, hanem szétforgácsolva látná az ily áldoza­tok elkerülésével hazai postamesteri egyesületünket, mert úgymond, csak a központban lehetséges ez egyesületet hathatós tevékenységbe hozni, hogy az imponáljon, és tevékenységével sikert arasson. Andre Post“ egyszóval nevetségesnek találja a decentrali­zatiót, s azt hangsúlyozza, vajha túl a Lajthán végre valahára szintén központosíttatnának a postames­teri egyesületek, hogy azok összműködése által czéljaikhoz közelebb jussanak. Nem árt eme sorokat szintén tudomásul ven­nünk. Szolgáljanak egyszersmind ujjmutatásul arra nézve, hogy egyesületünk szétmálása által oda ju­tunk, hol egyesületünk megalakulása előtt voltunk. Jobb volna oda irányítani figyelmünket, hogy mi­kép lehet központosított egyesületünknek külön­böző czéljait elérni. Ne az egyesület alakjával bí­belődjünk, mert jól van az központosítva, csak ipar­kodjunk hivatását érvényesíteni. A postamester. A postamester egy csodabogár, Egy szárazföldi százkezü habarcz, Úgy úszik, csapol a bal tengerében És úgy vergődik a hullámokon — Sorsának zajgó bősz hullámain,­­ Miként a tenger százkezü polipja. — Mért százkezü és mért ő szörnyeteg ? — Kérded türelmes nyájas olvasó — Valójában biz ő nem szörnyeteg S nem száz, de két kezű, miként te vagy, De szörnyetegnek véli a közönség És százkezű­nek látszik ő — ilyennek kell lennie foglalkozásiban. Ő szörnyeteg, mert annyi szörnyű dolgot, — Mint ő felőle hírlap elbeszél — Ki elkövessen, nincs oly földi lény. — És százkezü habarcz, mert hálául Azon sok szép elismerésért, Azon sok szép hízelgő czimekért, Mit jobbra balra ő naponta nyer: Miként a cséplőgép, úgy dolgozik. Elnézheted, midőn a posta megjő, Mint hullámzik özönnel a levél — És hírlap­ár gépgyors kezében — (Bizony ma­ holnap szellemekké válunk S magunk is egy üres fiókba szállunk Fis ott kopogva kullogunk majd, Nem erezünk bajt és nem hallatunk jajt !) A kopogásba és kalamolásba Már csak jóformán bele­szokhatunk Hisz ezt miveljük reggeltől napestig És éjszakákon ezzel álmodunk. A postamester egy lógómatyi örökmozdony (perpetuum mobile) Ül. áll, lehajlik, felgebeszkedik. Előre, hátra, jobbra, balra ugrál. Hegyes késével, hosszú ollójával Szúr, vág­ó­s fiókját egyre húzza, tolja. 42 A nők alkalmazása, a postaszol­gálatban. A nő emancipatio napról napra jobban foglal­koztatja a nyugat-európai államokat. Az államok és a társadalomban ugyanazon jogokat és kedvez­ményeket akarják a nők részére biztosítani, mint a minőkkel a férfiak bírnak. A közhivatalok között a postaszolgálatot tartják legalkalmasabbnak a nők számára. Az egyes külföldi postaigazgatások különböző álláspontot foglalnak el a nők alkalmazására nézve; mielőtt erről értekeznénk, három főkérdéssel talál­kozunk, melynek megvilágosítása elkerülhetlen : I. Bírnak-e a nők ama szellemi és testi ké­pességgel, melyet a postaszolgálat számos teendői megkívánnak ? II. Erkölcsi és társadalmi állása összeegyez­tethető-e állásukkal a postaszolgálatban ? III. Fenforog-e a postaintézetnél a nők alkal­mazásának szükségessége vagy pedig rendkívül czél­­szerűnek mutatkozik-e alkalmaztatásuk? Alig létezik oly tekintély a tudományos téren, mely a női nem szellemi vagy anyagi képességét a­­ közhivataloskodás tekintetében kétségbe bírná vonni. A női jogok tehetségeim előhajczosa, Stuart Mill, híres angol bölcsész : „The subjection of­­vo­­j men“ czimű­ munkájában bizonyítá már be ezt. Stu­art Mill a női nem politikai egyenjogúsításának in­dokolásában ama történeti tényekre utal, hogy nők,­­ mint a kasztíliai Izabella, Erzsébet Angolország- i Bélyegzőjének tompa tamburája Hozzá megadja a kellő morajt . . . Kapkodni kezd majd, mind a két kezével, Csapolva kelti a forgó szelet A postamester — mint egy százkezü gép, Mint egy forgó vitorlás szélmalom — ... És szárnyra kelve hírlap és levél, Egy széles és magas sokrétegű Fiókos állvány sok sötét kajütje, — Hangoztatván a szellemek zenéjét: — „Kip—­kip—köp—köp“— gyorsan megtelik. Kan, Mária Terézia és az oroszországi Katalin kor­mányzói magas hivatásuknak rendkívüli tett erő és bölcseséggel eleget tehettek. Mialatt a történet a társadalom felsőbb köreiből hozza példázó ma­gyarázatait a nők tettereje és szellemi fensőségük­­ről, addig a mindennapi tapasztalás a nép legalsó rétegeiből meríti azon meggyőződést, hogy a nők min­denben igen hamar fel tudják magukat találni, má­sokkal jól el tudnak bánni, érzékük a finomságot és ízlést jobban eltalálja, szóval hasonló, de sőt ma­gasabb tehetségük jeleit tanúsítják gyakran, mint a férfiak, holott ezek tán több logikájuk következté­ben a nők fölött szellemi előrangot tulajdonítanak önmaguknak. Ezen jellemzésnél nem szabad tekinteten ki­­kivül hagynunk, hogy a női tehetség sem születik — homo non nascitur — hanem lesz — sed fit — s igy azt a nevelés által kell fejleszteni. A lányok majdnem minden országban kevésbbé képeztetnek ki valamely önálló iparágra, nevelésük inkább a asszony és az anyai hivatásra szorul. Közelebbről itt nem vizsgálhatjuk, hogy a női nem nevelése helyes irányt választott-e magának a mondott értelemben; álláspontunknál fogva a mel­lett tartunk leginkább, hogy és mennyire elegendő a női nem mai szellemi képzettsége a postaszolgá­latban támasztott követelményekhez képest. Éde nézve azt állíthatjuk, hogy a felsőbb állomásokra kevésbé alkalmasak, a postaszolgálat végrehajtá­sára pedig csak­ korlátok között. A felsőbb állomások nagyobb szellemi képzett­séget követelnek, már­pedig tudjuk azt, hogy fejlő­désünkben annyira nem haladtunk előre, miként a nők ebbéli genialitását próbára tettük volna. A ne­velésnek más irányba kell igazodni, hogy a nőknek ez állomások elnyerésére hasonló jogosultságot tulaj­donítsunk. A postaszolgálat végrehajtásánál pedig a nők testi képességének kérdése jön előtérbe. A medikai tudomány által, kísérve a minden­napi tapasztalástól, kétségen kívül helyeztetett ugyan, hogy a női nem természeténél fogva bizo­nyos dolgokban nem csekély kitartó képességgel van fölruházva, azonban testalkatuk kisebb ideg- és izom­erőre mutat, mi a postaszolgálati tevékeny­ségre hátrányos befolyással bír. Feltekintünk itt a postaküldemények csomagolása, a szállítmányok elrendezése stb. alsóbb munkálatoktól, főkétt figye­lemre kell méltatnunk mindazon sürgős teendőket, melyek a posta expeditiókkal járnak, és gyakran éjjel is igénybe veszik az emberi erőt, ugyany­­nyira, hogy a férfiakat is végkép kimeríti, hát még a nőket. A physikai anyai kötelmek a postaügy tech­­nikai részével nehezen hozhatók összhangzásba, mit különben mindenkinek diséret ítéletére bízunk. * S Köt, burkol, raggat, gyertyát gyújt, pecs tol, Old, bont, tép, szakgat, a gyertyát eloltja, Arábiát mézgát és enyűt ízlel nyelvével, — orrával pedig Spanyol viasz füstöt szi rá — vegyítve A nyomdafesték finom illatával És a forgó had felvert lábporával. Majd ír, porzót hint, számol és beszél, Pénzt ad és vesz be, számlál és fizet, Pénzt vált és vizsgál, majd lármát csitít, Türtőztet és kér, s hogy ha kell, veszekszik, Vagy szépen oktat, mint buzgó tanár, Magyarázza a magyarázhatókat. — E közben mappát, könyveket kukucskál, Mohón kutatva a dijmegszabol­t távolság jegyzők labirintjait. Hogy e dolgában izadság verejték, Gram számra omlik róla, — mondjam-e? — S nincs érkezése azt letörleni, A­mig egyetlen hűséges barátja: A fali­óra ütve a hatot, Hálaadással ajtaját bezárja. — De ekkor is hamar volt még örülni Nem ért véget még a zaklatás, Ezután jőnek a dörömbözők, A kopogó elkésett szellemek,

Next