Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)

1877-01-14 / 3. szám

3. szám. Tizenegyedik évfolyam. Budapest, 1877. január 14. megjelenik minden­­vasárnap. Szerkesztői iroda és kiadó-hivatal Gránátos utcza 1. sz. HI. emelet, 32-dik ajtó. A lap szellemi részét illető közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. ELSŐ MAGYAR POSTAI SZAKLAP, a magyar-, horvát- és szlavón­országi postamesterek egyesületének és a magyar postahivatalbeliek segély- és gyámegyletének orgánuma. Előfizetési ár: Egész évre 7 fr. — Fél évre 3 ,, 50 Negyed évre 1 ,, 80 Eg­ g szám 15 kr. Kéziratok nem küldet­nek vissza. A megbízások, megrendelések Tiller Mór és testvére czime alat küldendők. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „Posta-Közlöny“ tizenegyedik évfolyamára Olvasóink folytonos és növekedő részvéte teljesen igazolják törekvéseinket s ha­tározottan megjelölik az utat, melyen tovább haladnunk kell. Ezentúl is a legelső teendőink közé fog tartozni a ha­zai postamesterek és kezelők régen óhajtott rendszeresíté­sét hathatós és nyomatékos alakban sürgetni, valamint anyagi helyzetük előmozdítása czéljából egyesületünkkel karöltve eljárni. Továbbá a postai szakképzettséget fejlesz­teni az összes magyar postatisztikar között a szellemi kapcsot fenntartani, és végül a közönség, előttes hatósá­gok és a sajtó irányában a postaintézetet és közegeit kép­viselni és megvédeni. Előfizetési díjak: Egész évre 7 ft, félévre 3 ft 50 kr., negyedévre 1 ft 80 kr.­­• Utólagos fizetéseket is el­fogadunk, mely esetben a szerkesztőség levelező lapon érte­sítendő, hogy az utófizetés körülbelül mikor fog eszközöl­tetni. Budapest, 1878. deczember 15-én. A „Posta-Közlöny“ szerkesztősége. Budapest, 1877 január 12. A fővárosi napilapok szerkesztői ja­nuár 10-én a „fi­ó­k d­íj” tárgyában for­­maszerű értekezletet tartottak, mivel a vi­dékről néhány tudósítás érkezett, hogy a postahivatalok csupán a hírlapok kézbesí­tése végett havi 50 kr. fiókilletéket szednek, s hogy ezáltal a lapok ára évi 6 írttal emel­tetett. E gyűlésen megválasztatott egyszers­mind egy küldöttség, mely e tárgyban leg­közelebb felterjesztést teend a kereskedelmi miniszter úrhoz, felkérvén őt hogy a posta­­hivatalokat lehetőleg haladék nélkül a szük­séges felvilágosítás birtokába juttatni mél­­tóztatnék. Addig is ismételve kérik előfize­tőiket, miszerint a fentebbi czím alatt tőlük netalán követelt minden fizetést feltétlenül megtagadni szíveskedjenek. Azok, kik hírlapot járatnak, valószínű­leg leveleket, levelezőlapokat, keresztkötéses és kocsiposta küldeményeket is kapnak, tehát a kérdéses illeték nem csupán a hír­lapok, hanem a czímzett minden küldemé­nyei gondozása és kézbesítése végett szede­tik. Régi időtől fogva Budapesten és minden kincstárilag kezelt postahivatalnál, aza­z min­den nagyobb városban azon felektől, kik a beérkezett küldeményeket, személyesen vi­szik, vagy megbízottjaik által vitetik el a postáról f­i­ó­k d­í­j fejében évenként 12 ftot fizetnek, így tehát nem csak méltányosság, hanem jogi szempontból is egészen correct és a szó teljes értelmében igazságosan járt el a kormány akkor, midőn a kérdéses illetéket az összes levelező közönségre kiterjesztette. A hatalmas napilapok egyetértőleg tö­rekedjenek és hassanak oda, hogy a posta­mester ne legyen kénytelen havi 10 ftból a levélhordó pedig napi 30 krból megélni, ha­nem legyenek ők is a mai korhoz mérve illendően díjazva s akkor lehet majd a hírla­pokat ingyen kézbesíteni. A culturát ingyen terjeszteni a cultura vivő éhező gyomrával, határos az őrült gondolathoz. Jocinovich, Budapest, 1877. január 10. A konkurrentia ismét lábra kapott. So­kan szemünkre fogják lobbantani hogy a „ Posta-Közlöny“ utóbbi számaiban oly sze­mélyes kérdéseket hozott fel, melyek feltű­nést okoztak, mivel lapunk azt tíz éven át sohasem tette; de midőn a postaintézmény és tisztviselőinek nyilvános képviseltetésé­­ről van szó, szíves olvasóink igazolva látand­­ják ezen lépésünket. Jóllehet továbbá e la­pok szerkesztője a múlt számban közzétett ünnepélyes nyilatkozatában kijelentette, hogy polémiát ez ügyben nem folytatand, némely megjegyzéseket nem akarok elmulasztani. A konkurrencia keletkezése és észsze­­rűtlensége valóban egész az idegességig föliz­gathatja a legindifferensebb ember hangula­tát. Keletkezése fölösleges volt azért, mert Magyarországban 1600 postahivatal közül alig van 800 postamester, ki a magyar nyel­vet bírja, így tehát két magyar postai szak­lapot nem bírnak fentartani. Észszerűtlen volt a „Postai heti­lap“ kiadása azért, mert alkalmat nyújtott, hogy drága időnket, melyet szakmánk fejlesztésére, saját ügyeink előmozdítására lehetne szentelnünk, az egy­más közti súrlódások által hasztalanul elfe­cséreljük ; észszerűtlen volt azért, mert párt­alakulásokat idéz elő, és megzsibbasztja a fejlődésnek indult kollegiális viszonyt a pos­tatisztviselők testületében; végre esztelenség volt azért, mert semmi újat nem hozott, az ismeretes régi bajok nyomorúságos színeze­tét elég logikátlanul ecseteli, reform eszméi nincsenek, az igazgatásra hatni képtelen, mert szerkesztője nyugdíjas tisztviselő és nem lehet szabadelvű, a postai ismeretek fejlesztése sem cz­élj­a, mert szakerőkkel nem rendelkezik. Egyéni érdekből lapot indítani, és egy irodalmi vállalatnak tíz éven át fáradságo­san szerzett hitelét megingatni, csakis rosz­akaratra mutat, mert utóvégre a hazának bármely polgára indíthat ugyan vállalatot, de társadalmunk valóban sajnálatra méltó akkor, ha az új vállalat a másiknak megron­tása által akarja diadalmát ünnepelni. Szé­gyen lett volna például, ha az újonnan indí­tott „Közvélemény“ a „Pesti­ Napló“ leala­­csonyításával kezdte volna meg működését, csakhogy ennek előfizetőit elcsikarhassa. A nemes kokurrentiának mindig van helye, már­pedig a „Postai­ Hetilap“ kibocsátott előfize­­tési felhívásában szembeszökő a „Posta-Köz­­löny“ iránti kenyéririgység. Bóditó rekláiija a Schwindel és humbug csarnokából vétetett, mely szerint évi 4 ftért heti lapot igér. Azt hiszem minden ésszel bíró leyális ember előtt tarthatlan szemfényvesztésnek izo­­nyul be. Azonban eltekintve ettől, két körülmény­re hívjuk fel szíves olvasóink figyelmét. Az egyik az, hogy két lap nem állhat fenn és csak kellemetlenségeket fog szerezni, melyek által nem csak ügytársaink, hanem a meg­levő egyesületek is kiszámíthatlan kárt fognak szenvedni, a másik körülmény pedig az, hogy a legközelebbi postamesteri közgyűlés hivatva lesz a fölött határozni, hogy a kon­­kurentiának van-e értelme vagy nincs. E lapok szerkesztője addig is kész kinyilvá­nítani, hogyha az ügy érdekét előmozdíthat­ja, bármikor szívesen megválik a „Posta- Közlöny“ től. Tehát a közgyűlés legyen bi­­ránk és attól tesszük függővé további mű­ködésünket. Takátsy József: Justinianeus codex-nek a posta ügyre vonatkozó törvényei­ A rómaiak postaintézménye az gáttal külön­bözött a jelenkor postászatától, hogy azt nem min­denki, hanem a császáron kívül csak bizonyos ál­lami tisztviselők és az erre engedélyt nyert egyé­nek vehették igénybe, továbbá az­által, hogy maga az állam viselte ezen intézmény költségeit, s végre, mert a posták és küldönczök nem bizonyos előre meghatározott időben közlekedtek, hanem csak ak­kor küldettek, midőn azt a szükség megkívánta. Ezen állami intézmény fontossága és némely tisztviselők valamint más személyek visszaélései folytán számos törvény jött létre, ezek az állami posta intézményt szabályozták s a visszaéléseket szigorúan büntették. Az ide vonatkozó törvények összeállítását találjuk a Justinianeus codex, XII. könyv, 51. és 52. czime alatt. Mivel a rómaik posta rendszere a mai postá­hoz sokban hasonlít, és több oldalról tapasztaltatott a régi intézmények iránti érdeklődés, nem lesz fe­lesleges a római postatörvények szövegét fordítás­ban közölni. 51. czim. Az állami és a málha postáról a fő- és mellék utakon. 1. Constantinus császár Titianushoz. Elrendeljük, hogy a lovak, melyek az állami postához szánják ne botokkal, hanem csak ostor­ral hajtassanak; ki máskép cselekszik, annak bün­tetése el nem marad. Kelt 316. május 14. Sabinus és Rufinus 2. Ugyanaz Acynidinushoz. A kormányzóktól, számtartóktól és egyéb sze­mélyektől, melyeknek az állam sem élelmet sem lovaik számára takarmányt nem ad, vonassák el a mellékutakra szánt lovak használatának engedélye. Ne legyen továbbá senkinek jogában más uton utazni, mint melyen állami posta van , kivéve ter­mészetesen a je­henséges udvarodat, melynek, ha a szükség magával hozza, az állam posta és az enge­dély azon utazhatni rendelkezésre áll. Kelt 326. febr. 15. Constantinus VII. és Con­stantius Caesar. 3. Constantinus császár Taurushoz. Mindenkitől követeltessék állampostautazási­­jegy s úgy a bírói tisztviselők mint a posta felügye­lők ne engedjenek senkit sem utazni, mig az utazási jegyet be nem tekintették. Ha azonban valaki ellen­kezni merészelne és felfedeztetik, hogy utazási jegy nélkül utazik, vagy a postát az engedett időn túl húsz­ ................. i*M

Next