Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)
1877-01-14 / 3. szám
3. szám. Tizenegyedik évfolyam. Budapest, 1877. január 14. megjelenik mindenvasárnap. Szerkesztői iroda és kiadó-hivatal Gránátos utcza 1. sz. HI. emelet, 32-dik ajtó. A lap szellemi részét illető közlemény a szerkesztőséghez intézendő. ELSŐ MAGYAR POSTAI SZAKLAP, a magyar-, horvát- és szlavónországi postamesterek egyesületének és a magyar postahivatalbeliek segély- és gyámegyletének orgánuma. Előfizetési ár: Egész évre 7 fr. — Fél évre 3 ,, 50 Negyed évre 1 ,, 80 Eg g szám 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. A megbízások, megrendelések Tiller Mór és testvére czime alat küldendők. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „Posta-Közlöny“ tizenegyedik évfolyamára Olvasóink folytonos és növekedő részvéte teljesen igazolják törekvéseinket s határozottan megjelölik az utat, melyen tovább haladnunk kell. Ezentúl is a legelső teendőink közé fog tartozni a hazai postamesterek és kezelők régen óhajtott rendszeresítését hathatós és nyomatékos alakban sürgetni, valamint anyagi helyzetük előmozdítása czéljából egyesületünkkel karöltve eljárni. Továbbá a postai szakképzettséget fejleszteni az összes magyar postatisztikar között a szellemi kapcsot fenntartani, és végül a közönség, előttes hatóságok és a sajtó irányában a postaintézetet és közegeit képviselni és megvédeni. Előfizetési díjak: Egész évre 7 ft, félévre 3 ft 50 kr., negyedévre 1 ft 80 kr.• Utólagos fizetéseket is elfogadunk, mely esetben a szerkesztőség levelező lapon értesítendő, hogy az utófizetés körülbelül mikor fog eszközöltetni. Budapest, 1878. deczember 15-én. A „Posta-Közlöny“ szerkesztősége. Budapest, 1877 január 12. A fővárosi napilapok szerkesztői január 10-én a „fiók díj” tárgyában formaszerű értekezletet tartottak, mivel a vidékről néhány tudósítás érkezett, hogy a postahivatalok csupán a hírlapok kézbesítése végett havi 50 kr. fiókilletéket szednek, s hogy ezáltal a lapok ára évi 6 írttal emeltetett. E gyűlésen megválasztatott egyszersmind egy küldöttség, mely e tárgyban legközelebb felterjesztést teend a kereskedelmi miniszter úrhoz, felkérvén őt hogy a postahivatalokat lehetőleg haladék nélkül a szükséges felvilágosítás birtokába juttatni méltóztatnék. Addig is ismételve kérik előfizetőiket, miszerint a fentebbi czím alatt tőlük netalán követelt minden fizetést feltétlenül megtagadni szíveskedjenek. Azok, kik hírlapot járatnak, valószínűleg leveleket, levelezőlapokat, keresztkötéses és kocsiposta küldeményeket is kapnak, tehát a kérdéses illeték nem csupán a hírlapok, hanem a czímzett minden küldeményei gondozása és kézbesítése végett szedetik. Régi időtől fogva Budapesten és minden kincstárilag kezelt postahivatalnál, azaz minden nagyobb városban azon felektől, kik a beérkezett küldeményeket, személyesen viszik, vagy megbízottjaik által vitetik el a postáról fiók díj fejében évenként 12 ftot fizetnek, így tehát nem csak méltányosság, hanem jogi szempontból is egészen correct és a szó teljes értelmében igazságosan járt el a kormány akkor, midőn a kérdéses illetéket az összes levelező közönségre kiterjesztette. A hatalmas napilapok egyetértőleg törekedjenek és hassanak oda, hogy a postamester ne legyen kénytelen havi 10 ftból a levélhordó pedig napi 30 krból megélni, hanem legyenek ők is a mai korhoz mérve illendően díjazva s akkor lehet majd a hírlapokat ingyen kézbesíteni. A culturát ingyen terjeszteni a cultura vivő éhező gyomrával, határos az őrült gondolathoz. Jocinovich, Budapest, 1877. január 10. A konkurrentia ismét lábra kapott. Sokan szemünkre fogják lobbantani hogy a „ Posta-Közlöny“ utóbbi számaiban oly személyes kérdéseket hozott fel, melyek feltűnést okoztak, mivel lapunk azt tíz éven át sohasem tette; de midőn a postaintézmény és tisztviselőinek nyilvános képviseltetéséről van szó, szíves olvasóink igazolva látandják ezen lépésünket. Jóllehet továbbá e lapok szerkesztője a múlt számban közzétett ünnepélyes nyilatkozatában kijelentette, hogy polémiát ez ügyben nem folytatand, némely megjegyzéseket nem akarok elmulasztani. A konkurrencia keletkezése és észszerűtlensége valóban egész az idegességig fölizgathatja a legindifferensebb ember hangulatát. Keletkezése fölösleges volt azért, mert Magyarországban 1600 postahivatal közül alig van 800 postamester, ki a magyar nyelvet bírja, így tehát két magyar postai szaklapot nem bírnak fentartani. Észszerűtlen volt a „Postai hetilap“ kiadása azért, mert alkalmat nyújtott, hogy drága időnket, melyet szakmánk fejlesztésére, saját ügyeink előmozdítására lehetne szentelnünk, az egymás közti súrlódások által hasztalanul elfecséreljük ; észszerűtlen volt azért, mert pártalakulásokat idéz elő, és megzsibbasztja a fejlődésnek indult kollegiális viszonyt a postatisztviselők testületében; végre esztelenség volt azért, mert semmi újat nem hozott, az ismeretes régi bajok nyomorúságos színezetét elég logikátlanul ecseteli, reform eszméi nincsenek, az igazgatásra hatni képtelen, mert szerkesztője nyugdíjas tisztviselő és nem lehet szabadelvű, a postai ismeretek fejlesztése sem czélja, mert szakerőkkel nem rendelkezik. Egyéni érdekből lapot indítani, és egy irodalmi vállalatnak tíz éven át fáradságosan szerzett hitelét megingatni, csakis roszakaratra mutat, mert utóvégre a hazának bármely polgára indíthat ugyan vállalatot, de társadalmunk valóban sajnálatra méltó akkor, ha az új vállalat a másiknak megrontása által akarja diadalmát ünnepelni. Szégyen lett volna például, ha az újonnan indított „Közvélemény“ a „Pesti Napló“ lealacsonyításával kezdte volna meg működését, csakhogy ennek előfizetőit elcsikarhassa. A nemes kokurrentiának mindig van helye, márpedig a „Postai Hetilap“ kibocsátott előfizetési felhívásában szembeszökő a „Posta-Közlöny“ iránti kenyéririgység. Bóditó rekláiija a Schwindel és humbug csarnokából vétetett, mely szerint évi 4 ftért heti lapot igér. Azt hiszem minden ésszel bíró leyális ember előtt tarthatlan szemfényvesztésnek izonyul be. Azonban eltekintve ettől, két körülményre hívjuk fel szíves olvasóink figyelmét. Az egyik az, hogy két lap nem állhat fenn és csak kellemetlenségeket fog szerezni, melyek által nem csak ügytársaink, hanem a meglevő egyesületek is kiszámíthatlan kárt fognak szenvedni, a másik körülmény pedig az, hogy a legközelebbi postamesteri közgyűlés hivatva lesz a fölött határozni, hogy a konkurentiának van-e értelme vagy nincs. E lapok szerkesztője addig is kész kinyilvánítani, hogyha az ügy érdekét előmozdíthatja, bármikor szívesen megválik a „Posta- Közlöny“ től. Tehát a közgyűlés legyen biránk és attól tesszük függővé további működésünket. Takátsy József: Justinianeus codex-nek a posta ügyre vonatkozó törvényei A rómaiak postaintézménye az gáttal különbözött a jelenkor postászatától, hogy azt nem mindenki, hanem a császáron kívül csak bizonyos állami tisztviselők és az erre engedélyt nyert egyének vehették igénybe, továbbá azáltal, hogy maga az állam viselte ezen intézmény költségeit, s végre, mert a posták és küldönczök nem bizonyos előre meghatározott időben közlekedtek, hanem csak akkor küldettek, midőn azt a szükség megkívánta. Ezen állami intézmény fontossága és némely tisztviselők valamint más személyek visszaélései folytán számos törvény jött létre, ezek az állami posta intézményt szabályozták s a visszaéléseket szigorúan büntették. Az ide vonatkozó törvények összeállítását találjuk a Justinianeus codex, XII. könyv, 51. és 52. czime alatt. Mivel a rómaik posta rendszere a mai postához sokban hasonlít, és több oldalról tapasztaltatott a régi intézmények iránti érdeklődés, nem lesz felesleges a római postatörvények szövegét fordításban közölni. 51. czim. Az állami és a málha postáról a fő- és mellék utakon. 1. Constantinus császár Titianushoz. Elrendeljük, hogy a lovak, melyek az állami postához szánják ne botokkal, hanem csak ostorral hajtassanak; ki máskép cselekszik, annak büntetése el nem marad. Kelt 316. május 14. Sabinus és Rufinus 2. Ugyanaz Acynidinushoz. A kormányzóktól, számtartóktól és egyéb személyektől, melyeknek az állam sem élelmet sem lovaik számára takarmányt nem ad, vonassák el a mellékutakra szánt lovak használatának engedélye. Ne legyen továbbá senkinek jogában más uton utazni, mint melyen állami posta van , kivéve természetesen a jehenséges udvarodat, melynek, ha a szükség magával hozza, az állam posta és az engedély azon utazhatni rendelkezésre áll. Kelt 326. febr. 15. Constantinus VII. és Constantius Caesar. 3. Constantinus császár Taurushoz. Mindenkitől követeltessék állampostautazásijegy s úgy a bírói tisztviselők mint a posta felügyelők ne engedjenek senkit sem utazni, mig az utazási jegyet be nem tekintették. Ha azonban valaki ellenkezni merészelne és felfedeztetik, hogy utazási jegy nélkül utazik, vagy a postát az engedett időn túl húsz ................. i*M