Postás Dolgozó, 1965 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

TANULSÁGOS ELŐKÉSZÜLETEK A BP. 4-ESBEN A Petőfi Sándor utcai hímital utcai kapuján belépve, Pintér Istvánt, a szakszervezeti bizottság titkárát keressük. A közeli napokban megtartandó szakszervezeti bizottság választásának előkészítése felől érdeklődtünk. — Ilyenkor az ember végiggondolja az elmúlt éveket. Mérlegeljük, hogy mit is tett valójában a szakszervezeti bizottság a dolgozókért és az új vezetőségnek milyen feladatai lesznek? Ezt tartottuk szem előtt, amikor december utolsó hetében összehívtuk a szakszervezeti taggyűlésünket, hogy ismertessük a SZOT 1964. október 2-i teljes ülésének határozatát, amely szerint az alapszervi választásokat 1965. január 1 és február 28. között kell megtartani. A taggyűlésen választottuk meg a jelölő bizottságot is, amelynek elnöke Kalmár István, a kézbesítő osztály csoportvezetője lett. Tagjai: Bebek Mihály, Pintér Jenő, Madár Rozália és Tóth Imréné. A bizalmi választásokon — A jelölő bizottság tagjai is részt vettek az szb-tagokkal együtt a bizalmi választásoikon — kapcsolódik a beszélgetésbe Polgár József, a kézbesítő osztály egyik dolgozója. A mi osztályunkon merült fel a legtöbb probléma, pedig az elmúlt években a szakszervezet a dolgozók több, jogos panaszát orvosolta, de még ma sem megoldott a motoros kézbesítők bőrruháinak minősége, tudjuk, hogy ez nem a szakszervezeten múlik, de talán ide figyelnek azok, akiket illet. A postaforgalom növekedése érezteti hatását osztályunkon is. Naponta átlag 6000 darab express, ajánlott levelet és táviratot kézbesítünk. 1963-ról 1964-re forgalmunk 15 százalékkal emelkedett. 1956 óta pedig ötszörösére nőtt a kézbesítendő küldemények száma. — Az elmúlt napokban sok dolgozóval beszélgettem, s azt tapasztalom, hogy nálunk teljes mértékben érvényesül a szakszervezeti demokratizmus .— folytatja a gondolatsort Eszes István, a szakszervezeti bizottság termelési, felelőse. A totó-lottó csoportvezetője vagyok, s hetenként átlag 800 000 darab szelvényt árusítunk. Mi adjuk át e nyomtatványokat az összes dohányboltnak. Itt Bódi Jenőné bizalmit ismét újra választottuk, mivel a munkatársak teljes bizalmát élvezi. Előfordult persze az is, hogy a kézbesítő vagy a felvételi osztályon új bizalmit választottak, mert az előző bizalmi munkája csupán a tagdíjak beszedésére korlátozódott. A választás előkészítése ezenkívül még sok feladatot jelent mind a régi vezetőségnek, mind a jelölő bizottságnak, hogy a vezetését választó taggyűlés jól sikerüljön. Fontos feladatunk még, hogy az 1965. évi tervek teljesítésére, a minőségi munka javítására és a közönség jobb, gyorsabb kiszolgálására megfelelően mozgósítsuk a dolgozókat. A választás lebonyolítására a szakszervezeti bizottság intézkedési tervet készített. A féléves munkatervben pedig rögzítettük mindazokat a teendőket, amelyek a jövőben biztosítékai lesznek a taggyűlések rendszeres megtartásának, elősegítik a szakszervezeti munka színvonalának emelését. Ennek egyik alapkérdése a csoportértekezletek megtartása, jó, tartalmas beszámolók készítése. Mindez az egész bizalmi munka szakszervezeti súlyát fogja emelni, s nem kis mértékben hozzásegíti majd az új vezetőségét a kitűzött feladatok végrehajtásához. A brigádmozgalomról — A dollgozókkal történt beszélgetés folyamán többen felvehették — veszi át ismét a szót Pintér József —, hogy a munkaverseny- és a brigádmozgakom kiterjesztés-éhez még több segítséget kell hogy adjon az új szakszervezeti bizottság. Eddig a hivatalnál 13 brigád dolgozik. A felvételi osztályon például Verbrezy Gumniáré szocialista brigádja ér el kiváló munkaeredményeket. Állandóan szem előtt tartják a hibák csökkentését. A kézbesítő osztályévn Horváth Ferenc brigádja a minőségi és a gyors munkát, tartja fő feladatnak. A bírálatokat megszívlelve, a brigádmozgalom biztosabb alánokra való helyezése érd'ai-Ziben a jövőben többet töltőd’ink pazakkértzettség rÖV'"’1 estével is. Ez évlem több szakmai továbbképző tanfolyamot szervezünk. Úgy látom, nálunk a szakszervezeti választások előkészítése rendben van. Már most a választások előtt néhány héttel a jelölő bizottság tagjai sokat beszélgetnek a dolgozókkal. Felírják a személyekre tett javaslataikat, elképzeléseiket, azokat közösen megbeszélik és a jelöléseknél figyelembe veszik. A választás előkészítésével kapcsolatos munkánk lényege tehát: olyan dolgozóikat akarunk megválasztani a vezetőségbe, akik a dolgozók többségének bizalmát élvezik, és képesek arra, hogy az 1965. évi terv teljesítése érdekében minden, lehetőséget felhasználjanak. Szélesítsék a brigádmozgalmat, orvosolják a felmerülő panaszokat, erősítsék tovább a szakszervezeti mozgalom legdecember ,,csomagos” napjaiban a posta 1500 liter bort szállított. Tengelyeken gurult a bor, lötyögött állomásról állomásra, demizsonokban, hordókban, palackokban. A feladó és a címzett között a postás viselte gondját. Kötelességszerűen. És előtte? A bornak vannak postás áldozatai. És azután? Fegyelmező kijózanítás. Ez is kötelesség! — Nálunk szigorúan fel kell lépni az italozás ellen — mondja a Budapesti Postaigazgatóságon dr. Fabók Sándor, az igazgatási és ellenőrzési osztály vezetője. — Szolgálat közben nem szabad inni. Azt a postást, aki munkahelyén ittasan jelentkezik, haza kell küldeni. — A, szervusz Marci. Ezt a meglepetést! Te! Mikor találkoztunk utoljára? — Már nem emlékszel? Hát amikor leszereltünk, ott a restiben. Vagy talán annyira jól esett az abasár, hogy mindent kimosott a fejedből, mi? Szevasz Pista, de megváltoztál. A váratlan öröm, rég látott jópajtások, „együtt voltunk katonák, egyszerre vonultunk be... ” Ezt meg kell ünnepelni, de gyorsan, amíg friss az öröm. — Hová megy? — Szolgálatba — mondja Marci —, a Délibe. Három óra múlva indul a vonatom. A mozgópostán dolgozom, Pécsre megyünk. — Szóval, csak egyenruhát cseréltél, a keki mundért kékre váltottad. Pedig emlékszel, mit fogadtunk: az uniformist messze elkerüljük. No, nem baj, Marcikám, de azért iszunk valamit, ha már így összefutottunk, nagy sebtiben. Gyere komám, itt van a közelben solti borkimérés, pár perc innen, hamar visszaérsz, még lesz annyi időd, hogy beérjél abba a négykerekű postaládába. No, gyere. K. M. tétován lép, menne is, nem is, nem tudja, mit tegyen. Nemrégen volt egy kis ügye a pohárral, többet ivott belőle, mint kellett volna. Behivatták, figyelmeztették, s megfogadta, hogy az italt nem keveri a szolgálatba. És most: itt van ez a Pisti, a régi cimbora. Ha azt mondja neki, hogy nem, akkor kész, jön a „szöveg”, már te is olyan vagy... és így tovább. Mit papoljon, miért hallgasson? Még van idő, tulajdonképpen indulás előtt két órával kell jelentkeznie, a maradék egy óra bőven elég a barátság gyors felmelegítésére. A főnök mérgesen fogadta.. Késett. Egy óra múlva indulni kellene. Csakhogy pillanatokon belül minden kiderült, ismét többet ivott a kelleténél. S akkor ... Magyarázkodjon? Néhány héttel később: tárgyalás, fegyelmi. — Egy órával később érkezett szolgálati helyére, igaz? — Igen. — Állítólag régi barátjával a Bors utcai poharazóban ittak. — Ittas állapota miatt nem engedélyezték szolgálatát, a tartalék utazott a pécsi vonalra. — Igen, ő ment el helyettem. A fegyelmi határozat: K. M. levélkezelőt szolgálat közbeni italozás miatt, kisebb fizetéssel együtt járó, alacsonyabb munkakörbe helyezték. Súlyosbító körülmény, ismétlődő eset. — K. M. esete sajnos, nem áll egyedül — folytatja dr. Fabók Sándor. — A múlt évben 219 fegyelmi ügy közül 27 alkalommal az ital miatt kellett határoznunk. Az ittasság miatt elvesztett szolgálati idő igazolatlan munkanapnak számít. Egy igazolatlan munkanap az év végi jutalom 50 százalékának elvesztését vonja maga után. Aki két napot mulaszt igazolatlanul, az egész évi jutalmát issza el. Ezenkívül, figyelembe vehetik azt is, hogy a negyedévi forgalmi jutalmát csökkentsék-e, vagy teljesen megvonják. Mindezek ellenére, elég gyakori az utóbbi időben az italos eset a postánál. Amíg a Sport vendéglőt nyitva tartották, többször előfordult, hogy a 10-es postahivatalból munka közben is felkeresték a postások. Egy alkalommal, az egyik dolgozó túl jól érezte ott magát, megfeledkezett kötelességéről, ám szerencsére, a hivatalból tudomást szereztek róla, kimentek érte, figyelmeztették, induljon szolgálatba. Az illető szót fogadott, ám később, munkahelyéről, ismét visszament, nem bírt ellentállni a csábításnak, alaposan felöntött a garatra. Alacsonyabb munkakörbe helyezték. Sz. Gy. igazolatlanul maradt távol munkahelyétől, mert előzőleg oly sokat ivott, hogy nem tudott beszállni a mozgókocsiba. J. J. sem utazhatott el, mert ittasnak találták. November 27-én M. J. mozgópostás raktárkezelőnek Pécsre, kellett volna indulnia. Beszállt ugyan a kocsiba, ám annyira illuminált állapotban volt, hogy kiutasították, s helyette a tartalékot küldték szolgálatba. Hasonló ügy miatt már egyszer megbüntették. L. M. levélkézbesítő szolgálat közben betért az egyik italboltba. Elkésett a kézbesítéssel, emiatt a postahivatalban nem tudtak elszámolni a napi forgalommal. Visszatartotta a leszámolót, a főpénztárost, s a Magyar Nemzeti Banknak késve szolgáltatták vissza a napi forgalom bizonylatait. Csak néhány esetről szóltunk, azokról, akik postás áldozatai a bornak. A fegyelmező kijózanítás: kötelességszerű. Békés Attila fontosabb egységeit, a bizalmi csoportokat. Meg kell hallgatniuk minden esetben a dolgozókat, mielőtt döntenének az őket érintő kérdésekben. Gondoskodniuk kell, hogy a munkatervben szereplő feladatokat — amelyek felölelik a hivatali munkát és szociális kérdéseket — végre is hajtsák. Ha az új vezetőség így végzi feladatát, méltán kiérdemli a több száz dolgozó bizalmát. A Budapest 4. sz. postahivatalban még folynak a választási előkészületek, s látható az alapos felkészülés. Az aktívák a szakszervezeti demokrácia szem előtt tartásával végzik e fontos feladatot, mert hiszen további két esztendőre bízzák a munkát azokra, akikben bíznak az emberek. MOCSÁRI erika Nem léphet szolgálatba VÁRAI EMIL: A JÓ HÍR Csizmadia Pál egyedül maradt a kézbesítők szobájában. Egy darabig még nézte az elárvult sakktáblát, majd mutatóujjával unottan pöccinteni kezdte a figurákat. Jó, hogy elküldték Serclit, legalább abbahagyták a játszmát és nem főzte le. Rosszul sakkozott, nem is szeretett, de néhány hete mégis ezt játszotta, sőt a többiek is. Megszűnt az ulti és a huszonegyes. A Fater azt hiszi, hogy prédikációi hatottak, pedig szó se róla. Fatert úgy csapták be, hogy a szeme láttára dominóval huszonegyeztek, a nyereséget papírra írták, és ha kiment a szobából, akkor egyenlítettek. Csizmadia csinált zárórát a zsugának. Éppen Sercli miatt, akit különben Nagy Jóskának hívnak, de csak a neve nőtt meg, ő maga 16 éves korára is 153 centi maradt. December elején történt, hogy négyesben huszonegyeztek, a másik kettő a Négus és a Primadonna volt és Sercli egy Lajcsit vesztett. Ez a pénz pedig kellett volna az ünnepekre, hiszen otthon öt kis srác várta, mit vesz a bátyó, és anyja is arra számított, hogy besegít a vásárlásba. Sercli szó nélkül fizette tartozását, de nagyon sápadt volt, lehet, hogy kint az utcán bőgött is. Ő akkor elhatározta, hogy itt nem lesz többé zsuga. A fiúk tudomásul vették , amióta nincs itt a Medve, őrá hallgatnak a többiek. Talán azért, mert elengedett kormánnyal ő tud a legjobban biciklizni és ő találta ki a lányokkal is a hecceket. Ez abból áll, hogyha észreveszi, hogy valamelyik kiscica elábrándozik a kocsiúton, mögéje hajt és egy lépésről hirtelen rácsönget. Mekkorákat szoktak sikítani... De, ha sietni kell, ő tapos leggyorsabban a címzetthez. Híre eljutott már a kerékpáros szakkörbe is, hívták edzésre, tavasszal megpróbálja. Talán azért is imponál a fiúknak, mert ő kapja a legtöbb borravalót. Pedig nincs abban semmi különös susmus, nem válogatják ki számára a jó kézbesítéseket, csak felveszi a füligszájat, ha házassági, gyerekszülési dísztáviratot visz és leadja a süket dumát. „Ha megengedik, én is minden jót kívánok a magam nevében, e boldog és kedves ünnep alkalmából” — ez legalább egy ötös. Ha fiatal lány veszi át néha, még randevú is lesz belőle, így a napi egy Gyurka mindig összejött, de gyakran estére még egy Sanyit is hozzátehetett. Nem éppen tisztelettudó elnevezései voltak ezek a Petőfi képével díszített 10 forintosnak, meg a húszas Dózsának, de a fiúk olyan szeretettel mondták ki a Sanyit, meg Gyurit, mintha legalább azzal a képmással perty-barátok lennének. — Na, még negyed óra, és leléphetek — gondolta az utolsó figurát is fellökve, aztán lassan a dobozba rakta azokat. De még be sem fejezhette gondolatát, már kiszólt kuckójából a Fater: — Távirat! Nyomás! — Az annyáát — duplázta a válasz betűit —, már majdnem leléptem, s most mehetek a cidribe ... — Születtél volna püspöknek — dörmögte visssza kedvenc mondását Fater. Tényleg hideg volt, az idei tél legfagyosabb napja. A máskor puha hó ridegen csillogott, a hőmérők higanyszála mélyen a zérus alá kuporodott és a szél kornyikált a fülébe, majd ráncigálni kezdte, amint nyeregbe ült. — Na Medve, ha rád bízták volna, biztosan a kanális közbe szállítanád — jutott eszébe az a vagány, aki a kanálisba dobta a kézbesítendőket míg le nem csukták. Be kellene ülni egy presszóba — fűzte tovább gondolatait. — Megvan már a Gyuri, meg a három fronesz. Az aprót elsütizhetném... De csak anyagira kacérkodott ezzel a gondolattal, mint gyerekkorában a sötét reggeleken, amikor iskolába menés helyett ágyban akart maradni és ezért betegséget szeretett volna szimulálni. De anyjának egyetlen erőteljes szavára felugrott. Később már biztatni se kellett, maga győzte le lustaságát. Most is egyre gyorsabban taposta a pedált és már arra gondolt, hogy mennyi borravalót kaphat. Ez se esküvői, se születési dísztávirat, semmi öröm, tehát csak kis pénz lesz. Talán az van benne, hogy „Pántokon érkezöm, János”, utánozta magában a képzeletbeli feladó hangját. A háziak nemhogy örülnek majd, ellenkezőleg, rám haragszanak a terhes látogatóért... spekulálgatott tovább, de közben figyelt, mert a hátsó kerék nagyokat farolt a csúszós havon. Őt azonban nem veti ki a nyeregből, szinte huszárnak érezte magát, akin nem fog ki a megbokrosodott ló. Megérkezett. — Ráadásul, topi a ház is — morgott, meglátva az épületet. Bizony, a belvárosban ritka már az egyemeletes ház. — Olyan, mint a miénk otthon, a Frangepán utcában — tette meg az összehasonlítást, de nem érzett ettől rokonszenvet, sőt, inkább haragot, mert mit kaphat itt? Egy forintot? Kettőt? A kézzel írt névjegyzékben megtalálta a címzettet, özv. Deák Sándorné. Felszaladt az emeletre, annak is a végébe. Becsengetett. Mintha az ajtó mögött várták volna, mert az azonnal kinyílt. A konyhába lépett, egy öregasszony elé. — Távirat — mondta olyan semleges hangon, mint mindig, amikor nem tudta, hogy jó vagy rossz hírt közöl. — Jaj nekem — hangzott köszönés helyett, és remegő kéz vette át az összezárt papírt. A fiú fordult volna már kifelé, de az aszszony megállította. — Kérem szépen, mondja meg mi van benne. — Mi azt nem tudjuk, az levéltitok, tetszik tudni — válaszolt a hivatalos szöveggel és kicsit kajánul arra gondolt, hogy az öregasszony lemarad a randevúról, mert nem tudja elolvasni, hogy mikor jön János bácsi. De aztán látva az öregasszony egyre erősödő remegését, rájött, hogy másról van szó. Sapkájához emelte kezét, szeretett volna minél előbb kint lenni. Az öregasszony megint megállította. — Tépje fel és olvassa el, én nem vagyok képes rá, úgy félek — mondta és megkapaszkodott egy széktámlába. Ha rossz hírt mondok, elájul — gondolta, de a keze már engedelmeskedett a kérésnek. Ő is ideges lett és szinte elfúlva olvasta: „A vizsgálat eredménye negatív stop Sándor jól van stop Anna” Az öregasszony hirtelen sírni kezdett és ő nem tudta, mit csináljon. Menjen, vagy csillapítsa. — Ugyan neni, ne tessék, hiszen jó hír, nem? Múlt a sírás, remegés. Elengedte a széktámlát, leült és nagy sóhaj tört ki belőle. Aztán nyugodva, lassan nyerve vissza természetes színét elkezdte: — A fiam súlyos beteg volt, már arra gyanakodtak, hogy... kimondani is félek a rákot. Ha más van a szövegben, vagy ami egyet jelent ezzel, nem érkezik meg a távirat, aligha érem meg a reggelt... Most már minden rendben. Elmosolyodott és úgy nézett a fiúra, mintha most látná csak meg. — Magát fiacskám alaposan belevontam a dolgaimba. Látom sietett, hiszen lihegett, amikor ajtót nyitottam. — Hát igen, igyekeztem. — Ez már az egyik típusszöveg volt, ha borravalót várt. Az öregasszony is tudta ezt. Zsebébe nyúlt, apró pénztárcát szedett ki és kutatni kezdett benne. Nem volt abban egyetlen fémpénz se, a fiú csak egy tízest látott. A tárcában kotorászó kéz azt markolta meg és feléje nyújtotta. Egy pillanatig sem habozott: — Ugyan nem, hogy tetszik ilyent gondolni, kell az magának, messzi még a nyugdíjkézbesítés. — Bizony, ez az utolsó, de azért szívesen adom... Tagadólag rázta fejét. — Csókolom, már itt se vagyok. Kint a szél megint megmarkolta. — Az annyát, milyen késő lesz, mire hazaérek. .. De azért jókedvűen ült a kerékpárra és, ha nem kellett volna óvatosan hajtania, eleresztett kormánnyal előzte volna meg azt a döcögős autóst. Hadd ijedjen meg a mazsola maszek. A lap illusztrációit készítette: Bakallár József ELNÖKSÉGI ÜLÉSÜNK Szakszervezetünk elnöksége december 29-i ülésen megvitatta a szervezési és káderosztály javaslatát az elnökség 1965. I. félévi üléseinek napirendjét illetően. A javaslatot az elnökség elfogadta. Az elnökség a főkönyvelőség vezetőjének előterjesztése alapján megvitatta és elfogadta a szakszervezet 1965. évi költségvetését. Utazási kedvezményről A KPM 126 538/1964. I. 8. D. RZ. módosítás (Pénzügyi Közlöny 1964. 26. sz.) kimondja, hogy azok a közszolgálati alkalmazottak, akik az 58 százalékos mérséklésű utazási kedvezményre jogosító arcképes igazolványt — különböző okok miatt — nem váltják ki, 1964. november 1. napjától fizetéses szabadságuk idejére igénybe vehetik a szakszervezeti utalvány alapján biztosított évi egyszeri 50 százalékos utazási kedvezményt, amenynyiben a szakszervezeti tagsággal járó utazási kedvezmény igénybevételének feltételei fennállnak. Mindez vonatkozik az igényjogosult családtagjaira is. A rendelkezés értelmében 4 munkáltató kiküldetés esetén a közszolgálati utazási kedvezményre igényjogosult dolgozónak továbbra is csak 50 százalékos vasúti menetdíjat téríthet. Ezt abban az esetben is alkalmazni kell, ha az igényjogosult nem váltotta ki az arcképes igazolványt. A szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak arról, hogy az utazási igazolvány a dolgozók részére mindenkor rendelkezésre álljon. Sz. Gy. POSTÁS DOLGOZÓ 3