Postás Dolgozó, 1970 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Az árvíz nagyrészt már levonult. (Csak el ne kiabáljam.) Június 3-án mintegy 6000 hold még víz alatt volt. Az életet adó víz ezúttal rombolt, s nyomaival mindenütt találkoztam. Miért aludt el Kacsák Éva? E vidéken nemcsak az árvízzel szembe szegülő katonák, munkásőrök és dolgozók szereztek nagy megbecsülést, henem a postások is. Mint valami süllyedő hajóról a kapitány, ők is utolsóként hagyták el a kiürített falvakat, s amikor már lehetett, elsőként tértek vissza. A távközlési összeköttetést egész idő alatt biztosították, ha kellett, hevenyészett vonalat építettek. S még valamit: az érintett postahivatalok az árvíz kezdete óta éjjel-nappali ügyeletet tartanak ma is. Többségükben egyedül kezelő Hivatalok, tehát váltásról szó sem lehetett. Amikor június 1-én a Debreceni Területi Bizottság munkatársai Pátyodon jártak, Kicsák Évát íróasztalra dőlve, alva találták, nagyon ki volt merülve. A rövid pihenő alatt a kézbesítő vállalta a távbeszélő-kapcsolást. A vásárosnaményi hivatalvezető, Felhős Ferenc, a posta helyiségeiben helyezte el a menekült postás dolgozóikat, s lakásában rendezte be a hivatalt. Mondom, az élet a legtöbb kiürített helységben elkezdődött. Komlódtólfalura, ahol a házak a vízbe rogytak, szintén visszatértek az emberek. A látott kép, bizony, nem volt valami rózsás, az első mosolyt az arcukra, egy hét után Mészáros Ferenc kézbesítő varázsolta. Leveleket, pénzt, újságokat hozott. Halasak az elnökségnek A hősi helytállás példáinak százait írhatnám még le, de hiszen most elsősorban a sebek gyógyítása, s a romok helyén új élet felépítése a fontosabb. Szakszervezetünk debreceni területi bizottsága még május 19-én kiküldte az árvidékre Dinda Gyulát és Makkó Albertet 20 000 forint gyorssegéllyel. A pénzt a rászoruló postás dolgozóknak, családoknak adták. Tény az is, hogy valamennyi szakmát megelőzve a postásság találkozott legelőször szakszervezeti segítséggel, hálásak is ezért. Kiss Mátyásnak, a területi bizottság titkárának irányításával Palicz János, a területi bizottság tagja és Nagy István járási szb-titkár a postás dolgozókat ért károk megállapítását végzi, s eközben a rászorultaknak 500—1500 forintos gyorssegélyt is fizettek abból a százezer forintból, amelyet szakszervezetünk elnöksége átutalt a Szabolcs— Szatmár megyei Szakszervezeti Tanácsnak. A természeti csapás hírére a magyar postások mindenütt az országban általában egynapi keresetüket ajánlották fel a károsultak megsegítésére. A területileg közvetlenül érintett Debreceni Postaigazgatóság törzse 29 000, Debrecen 1. sz. ph. kollektívája 32 000, a HADÉP pedig 12 000 forintot gyűjtött össze. Az igazgatóság szakszervezeti tanácsa és Vöröskereszt alapszervezete közösen 2 mázsa ruhaneműt is összegyűjtött. Június 1-én megérkezett Mátészalkára a Postavezérigazgatóság küldeménye: vaságyak és bútorok. Az igazgatóság szocialista brigádjaiból Dezső Béla, Pongor István, ifj. Csukás János és Pocsai László vállalkozott a küldemény rakodására, illetve szétosztására. A többi szocialista brigádból egy külön 40 fős kollektíva felajánlotta, hogy társadalmi munkában állítják helyre az árvízkárosult postások házait, elvégzik a tervezést, a műszaki ellenőrzést, a művezetést és a szükséges segédmunkákat. A távbeszélők berekedtek Hát igen, a bajban összefognak az emberek. Amikor Makót kiürítették, Hódmezővásárhely 1. sz. ptk.-ban kaptak helyet a makóiak, mármint a nők, mert a férfiak ott maradtak a gátakon. Az asszonyokat, lányokat, gyerekeket tiszta ágyak fogadták. A pártirodában az óvodások kaptak helyet. Az oktatóteremben 14 ágyat helyeztek el. Ott volt Nagy György János nyugdíjas a feleségével, lányával és unokájával. Még ma is hálával gondolnak vissza a hódmezővásárhelyiek szeretetteljes gondoskodására. Pedig nekik is volt elég munkájuk. A távbeszélő- és távíróforgalom az átlagosnak többszörösére nőtt. Kézbesítették a nyugdíjakat, a gyermekgondozási segélyeket., A nyugdíjkifizető szoba előtt sorban állók rendjére munkásőr vigyázott. Fodor István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője szinte mindennapos látogatójuk volt a hódmezővásárhelyieknek. Kérdezett és segített. Szántó Ernőné, az Egyetértés szocialista brigád vezetője elmondotta: éjjelnappal megszakítás nélkül dolgoztak. A kezelők szinte már berekedtek. Távoli vidékekről érdeklődtek szülők és gyermekek egyaránt, árvíz sújtotta szeretteik felől. A nehéz órákban mindenki helytállt, íme a nevük: Farkas Ferencné, Licsicsányi Mihályné, Palotás Mihályné, Szabó Mária, Lakat Zoltánná, Nagy Lászlóné, Juhász Ferencné, Somogyi Frigyesné, Hegedűs Éva, Szabó Istvánná, Hokrecz Jánosné, Juhász János, Kiss Pál Imre, Papp János. Sok a károsult és nagy a kár. Penyigén Juhász Bálintné sokgyermekes kézbesítő, Tunyogmatolcson Mikes Kelemen kézbesítő, Nagygécen Szigeti Károlyné, Nagyhódoson Szabad Károly és Bartha Endre, Szászlón Tor Bálintné családi háza, lakása semmisült meg teljesen. Fehérgyarmaton öt postás családi háza került víz alá, és még sorolhatnám. Sok könnyet kell letörülni... E sorok leírása összeszorítja írójának szívét. Hogyan kellene befejezni? Igen, azzal, hogy dokumentálom a postásság segíteni akarását, s az országban mindenütt akarnak. Székesfehérvár 1. sz. ph. Ságvári brigádjának öt tagja vállalta, hogy társadalmi munkában egy kézbesítő házát újjáépíti. A HTI belföldi központban a Faludi brigád az egynapi kereseten felül további 500 forintot küldött el. A Távbeszélő Tudakozó és Névsorszerkesztő Hivatal szocialista brigádvezetői úgy döntöttek, hogy Juhász Bálintnénak, a penyigei nyolcgyermekes postás családanyának tönkrement konyhabútorát pótolják. Tóth Tibor kunszentmártoni hivatalvezető egyheti munkát vállalt az újjáépítésben. A járműtelep szb-je több gyermek nyaraltatására jelentkezett. * A nyírvasvári ph-ban Markovits Istvánné, Huszti Gyula, Steinekker Jánosné és a hivatalvezető 300—300 forintot adott. Időközben a postai károkat is megállapították. A hálózat helyreállítása mintegy 2,5 millióba, az épületek helyreállítása 1 millió forintba kerül. A közvetlen életveszély miatt a csegöldi, szamosszegi, komlódtótfalui és a fülpösdaróri postaiházat azonnal újjá kell építeni. A helyreállítókra, újjáépítőkre és a postára sok munka vár még. Sok könnyet kell letörölni ... Jankovich Lajos 40 helyett 10-en dolgoztak Nem volt könnyű interjú, ugyanis a Budapesti Nemzetközi Vásár forgataga hatványozottan érződött a vásárváros alkalmi postahivatalában, amelynek vezetőjét, Ábri Györgyöt, perecenként elszólította a munka. A múltról ne beszéljünk, mert az összehasonlítás szomorú képet mutat. Három esztendővel ezelőtt negyvenen dolgoztunk a vásáron, és több mint 30 ezer levelezőlapot adtunk el. Az idén négy tisztviselő, két kezelő, egy futár és egy forgalmi tisztviselő dolgozott. A külföldiek klubjában pedig két telexes. Hogy miért voltunk ilyen kevesen? Munkaerőhiány! — mondotta elöljáróban Ábri György. — Valóban hősies és megfeszített munkát végeztek a BNV postásai, mert a sok külföldi kiállító, s a magyar vásárlátogatók ezrei vették igénybe a postát. S amennyire növekedett a vásár forgalma, csaknem ugyanolyan mértékben csökkent az itteni postáslétszám. A vásár utolsó napján készített hozzávetőleges számvetés szerint 11 nap alatt 30 ezer forint értékű bélyeget, 6000 levelezőlapot adtak el, 140 táviratot továbbítottak és 60 külföldi távbeszélő-összeköttetést teremtettek. A vásárnyitástól zárásig a tizenegy napot napi két túlórával és 2 nap csúsztatással számolják el. A lehetőségekhez képest minden kényelmet biztosítottak a dolgozók számára, ami nem is volt könnyű. Az épület nyirkos, hideg, ezért a vezető pokrócokat szerzett be, a gyengébb nem számára. Vöfler Márti vállalta a főszakács szerepét, ugyanis a vezető irodahelyiségében főzték meg napi ebédjüket. Márti előkészítette az ebédet, aztán felrakta a kis resóra, Ábri György pedig időnként megkeverte. Ötliteres lábosban főtt mindennap az ebéd, és akinek volt ideje, az jóízűen fogyasztotta el a finom gulyást, halászlét, virslivel ízesített paprikáskrumplit, vagy a tojásrántottát gombával. Előfordult, hogy néhány perc alatt kellett megebédelniük ... Baumann Ilona a távíró- és távbeszélő-kezelő — mivel kitűnően beszél németül — egyben elvállalta a környék tolmácsának szerepét is. Nemcsak a posta külföldi ügyfeleit fogadta, hanem egyéb ügyekben is intézkedett, tolmácsolt. Varró Árpád és Sotti Andor a vásár nyolc levélszekrényéből gyűjtötte össze a postai küldeményeket, s ők hordták ki a vásárra érkező táviratokat. A kék emblémás-köpenyes kézbesítőket mindenütt szívesen fogadták, hiszen legtöbb esetben jó hírt hoztak. A külföldiek klubjában Sándor László és Szalai Lajos telexes is látástól-vakulásig jelentős forgalmat bonyolított le, öt különböző nyelven továbbították a világ minden tájára az üzeneteket, üzleti megállapodásokat, szerződéseket. A budapesti 4-es hivatal vezetői és dolgozói több mint tíz esztendeje járnak a vásárra és bonyolítják le a postaforgalmat, de a Városház utcai 4-es hivatalban maradottak ugyancsak kemény munkát végeztek, mert azok helyett is dolgoztak, akik a vásárban voltak. — Nem panaszkodom — folytatta Ábri György —, mert jól ismerem a lehetőségeinket, az objektív tényezőket, amelyeken nem tudunk változtatni. A kezelők, a tisztviselők, a kézbesítők valamennyien kiváló munkát végeztek és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy egyetlen panasz sem hangzott el a postásokra. Mindenre odafigyeltünk. Egy idős néni például ittfelejtette esernyőjét. Csaknem sírva jött vissza, hogy a lányától kapott új ernyőjét elvesztette. Annál nagyobb volt az öröm, amikor visszakapta. Nehéz tizenegy nap volt. Ráczalmási György X¥.ÉVFOLYAM 6. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 60 FILLÉR JOBBAN KIHASZNÁLNI A LEHETŐSÉGEKET... Tudósítás Elnökségünk üléséről Elnökségünk május 28-i ülésén a hagyományoknak megfelelően először a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, eseményekről hangzott el tájékoztató, amelyet Biró Bódis József titkár mondott el. Szólt arról, hogy a SZOT elnöksége tárgyalta az egészségügyi beruházások helyzetét, s megvitatták azt az üzemi balesetekről szóló jelentést, amelyet a kormány elé terjesztenek. A szakszervezetünket érintő kérdéseknél tájékoztatást kapott az elnökség arról, hogy az árvíz sújtotta területek lakosságának megsegítése érdekében rendkívüli intézkedések történtek. Ezután megvitatták a Pécsi Területi Bizottság jelentését, amely a dolgozók munkakörülményeiről, szociális és kulturális ellátottságáról szólt, az elnökség 5/1968. sz. határozata alapján. A szóbeli kiegészítésből kitűnt: a pécsi kerületben az emeletes bérházak levélszekrényekkel való felszerelése tulajdonképpen befejeződött, kivételt képeznek a most épülő lakóházak. 5. Viszont a tb. szükségesnek tartja, a létszámproblémák megoldása végett, a kézbesítők óra- 5 számemelését, mivel ál- Sálában mindenütt növekedett a lakóterület. Sok helyütt, így Szekszárdon, betétes kézbesítő hiánya miatt az egyesített kézbesítők hordják szét a napilapokat. Az viszont tény, hogy a több mint 25 000 lépcsőházi levélszekrény nagy könnyebbséget jelent a kézbesítőknek. Jelentősen csökkent 1969-ben a közvetve életveszélyes postaházak száma. Ez évben csaknem négymillió forintot fordítanak 29 postaház korszerűsítésére. Felvetődött azonban a területi bizottság részéről: az igazgatóság az ingatlanok vásárlásánál nem volt eléggé körül-s ezért a megépületekrolvaló alakítása esetben többe került, mint egy új hivatal építése. Az igazgatóság a zsúfoltság csökkentésére tett ugyan lépéseket, de figyelemre méltó eredményük még nincs. Fűtést korszerűsítettek, öltözőket, zuhanyozókat, pihenőszobákat létesítettek, távbeszélő- és távgépíróhelyiségekben hangszigeteltek. A meglevő pécsi munkásszállás bútorzatának kicserélését sürgetik, több lakókocsit szereztek be. Most arra törekszenek, hogy a szabadban dolgozók melegedőjének téli fűtését olajkályhával oldják meg. ^ A jelentéstevők szóvá tették az új egyenruha ^ anyagának gyenge minőségét. Főleg a téli ruházatra panaszkodnak. ^ (Az elnökség elhatároztta: meg kell vizsgálni az új téli egyenruha 5* anyagának minőségét.) Figyelemre méltó az a segítség, amelyet a családi házat építőknek nyújtanak. Soksok ezer forint értékű bontott anyagot adtak át 66 főnek, az elmúlt évben is, de ugyanakkor az anyagszállító eszközökben is segítettek. A kamatmentes lakásépítési kölcsönt a kérelmek felülbírálása után 1969-ben szétosztották, s az ez évi kérelmek alapján is jelentős összegeket fizettek ki. Az igazgatóság üzemi üdülők fenntartására, létesítésére jelentős összegeket biztosít. Gondolnak a meglevők korszerűsítésére is. Az elnökség megállapította: figyelmet érdemlő a fejlődés. Helyesli a területi bizottságnak javaslatát: amikor megvásárolnak egy épületet, akkor annak korszerűsítését két-három éven belül valósítsák meg. Figyelmezteti arra: az igazgatóság jobban használja ki korszerűsítésre magasépítési kapacitását, hiszen még igen sok postahivatal, körzetmesterség kollektívája dolgozik kedvezőtlen munkakörülmények között. Az igazgatóság biztosítja a hálózatépítők kultúrált utaztatását, új munkásszállók építését. Mivel 1968-hoz viszonyítva tavaly növekedett az üzemi balesetek száma, fontos, hogy a területi bizottság szorgalmazza és követelje a baleseteket okozó körülmények mielőbbi felszámolását. A kiegészítéssel együtt, az elnökség a jelentést elfogadta. Érdekesnek mondható a postai létszámnormák alkalmazásának eddigi tapasztalatairól, s ennek tükrében a munkaerőhelyzetről szóló beszámoló. A vitában felmerült: a hírlapterjesztésnél, a létszámnormák megállapításánál vegyék figyelembe a súlytöbbletet is. Hangsúlyozták: a norma feltételezi, hogy az egyesített kézbesítő az egész területet mindennap teljesen bejárja. Tehát e szempontból jelentős a tartalék munkaerő. Felvetődött viszont, hogy Budapesten, így pél- ^ dául a 62-es hivatalnál van olyan járat, ame- ^ lyet utoljára 1945-ben ^ mértek fel. Felvetődött az is, hogy az oktatátt tiszti munkakör megszűnőben van, pedig éppen manapság van a legnagyobb szükség er ^ re. Az elnökség állás- § foglalása: a létszám ^ tervezésénél nem lehet ^ postai viszonyokra az ipari sémát alkalmazni. Számos figyelemre méltó észrevétel hangzik el, a forgalmi végrehajtó szolgálatban dolgozók létszámalakulásáról, illetve csökkenéséről, a munkaerő-vándorlásról. Ezeket messzemenően figyelembe kell venni. Sor került a posta 1969. évi részesedési alapjának képzéséről és felhasználásáról, illetve a tapasztalatokról szóló jelentés tárgyalására, illetve az ez évi részesedési alap előirányzatának megvitatására. Majd az árvízkárosultak megsegítésére vonatkozó javaslat előterjesztésére. Szakszervezetünk saját költségvetése terhére százezer forinttal járult hozzá az árvízkárosult dolgozók gyorssegélye- 5zéséhez, továbbá biztosítja ötven árvízkárosult család gyermeke- nek két hétre (a zirci) a gyermeküdülőnkben valóló elhelyezését. Felkérte a Debreceni Területi Bizottságot: mérje fel az árvíz sújtotta postás dolgozók helyzetét, s erről, valamint a segélynyújtásra legjobban rászorulók körülményeiről adjon tájékoztatást az elnökségnek. Az elnökség felkérte a szakmai és a szakszervezeti szerveket: mérjék fel a rendelkezésükre álló segítés lehetőségeit, s azokat társadalmi összefogással állítsák az árvízkárosult postás családok szolgálatába. (Épületanyag, berendezések, építkezés stb.) Hasznos lenne, ha egy-egy gazdálkodó postaszerv társadalmi munkában segítené felépíteni postás családok tönkrement házait. Napirendre került a szakszervezeti szerveknek, a postai, szakmai vezetők megítélésével kapcsolatos feladatait szabályozó elnökségi határozat végrehajtásának tapasztalatairól szóló jelentés, és az a javaslat, amely a műszaki értelmiség, valamint a kishivatali és a változó munkahelyen dolgozók eszmei, politikai színvonalának továbbfej- lesztésére, erősítésére vonatkozik. Figyelmet érdemelnek a dolgozók testnevelésének és sportjának fejlesztésére vonatkozó irányelvek is, amelyekről a sportrovatunkban még szót ejtünk. Végül az elnökség 10/1968. számú „A postások szakszervezete társadalombiztosítási és egészségügyi feladatai és hatásköre” tárgyú határozatának végrehajtásáról szóló tájékoztató jelentést fogadta el. B. Gy. tekintő, s vásárolt taházzá ' nem egy 1970. Jllgfiys