Evangélikus főiskola, Pozsony, 1861

4 . Remus György, nürnbergi ügyvéd, Molnár Albertnek 1608. juliushó 19. Azt írod jun. 14. kelt leveledben, hogy S­ám­uel 1. könyvé­nek utolsó fejezeteit nyomatod mostan. Bizony vas szorgalmú em­ber vagy te istenes fáradozásodban honi egyházad javára; többet izzadsz Herculesnél, kivált ezen kiállhatlan forróságú napokban. Te azonban már föl sem veszed, annyira törődtél a munkának. Tündökölni fognak mint az égi nap (Dániel szerint) a nemzet ta­nárai a jogosságban és a díjosztó viadalbíró Isten jutalmakkal ékesíti majd őket. Csak tovább jó kedvvel! Hazádnak rendület­lenül légy híve, a­hol teljes, szilárd és állandó a béke és a vallás­­szabadság. September havában országgyűlés lesz Pozsonyban, I. Mátyás Magyarország királyává koronáztatik. Ausztria, Mor­va tényleg szinte Mátyásé; Rudolf császár a puszta czímeket tartja meg holtiglan. Silesiában az evangélikusok még üldöztet­­nek. A császári udvarnál a hatalmaskodók a régiek. Csehország hihetetlen módon el van nyomorgatva, csigáztatva; a garázda ka­tonaság embert, barmot, szent helyeket, főúri várakat, városo­kat és falvakat iszonyú kegyetlenséggel pusztított. A győzelmes Mátyás ünnepi diadallal vonult be Sz. István templomába 30 kür­tössel és számtalan zenészszel a népnek örömriadozása között. Általában reményelik az emberek, hogy a helyreállított vallás­­szabadságnak gyümölcseit dúslakodva fogják élvezhetni. Adja Isten, hogy ne csalatkozzanak! — Isten veled, te egyházadnak oszlopa, hazádnak fénye. Remusodat, ha megérdemli, ezentúl is szeresd. II. Remus György, Molnár Albertnek 1608. september 8. Hanauba. A szent irók méltán dicsérik azon daliákat, kik az Isten hadaiban küzdének és az Úr dolgát serényen tevék, nem tágítva gyávaságból sem jobbra sem balra. Ilyen magasztalást te is ér­demelsz, ki a magyar szent írást nyomatod szorgalmasan és ma­gyarázod rövid jegyzetekkel hontársaidnak. Az Úrnak szőlejében buzgón dolgozol, mió­ta Hanauban lakozol; magadnak nem kí­vánsz hiú dicsőséget, csak honod egyházának javát munkálod.

Next