Evangélikus főiskola, Pozsony, 1861
4 . Remus György, nürnbergi ügyvéd, Molnár Albertnek 1608. juliushó 19. Azt írod jun. 14. kelt leveledben, hogy Sámuel 1. könyvének utolsó fejezeteit nyomatod mostan. Bizony vas szorgalmú ember vagy te istenes fáradozásodban honi egyházad javára; többet izzadsz Herculesnél, kivált ezen kiállhatlan forróságú napokban. Te azonban már föl sem veszed, annyira törődtél a munkának. Tündökölni fognak mint az égi nap (Dániel szerint) a nemzet tanárai a jogosságban és a díjosztó viadalbíró Isten jutalmakkal ékesíti majd őket. Csak tovább jó kedvvel! Hazádnak rendületlenül légy híve, ahol teljes, szilárd és állandó a béke és a vallásszabadság. September havában országgyűlés lesz Pozsonyban, I. Mátyás Magyarország királyává koronáztatik. Ausztria, Morva tényleg szinte Mátyásé; Rudolf császár a puszta czímeket tartja meg holtiglan. Silesiában az evangélikusok még üldöztetnek. A császári udvarnál a hatalmaskodók a régiek. Csehország hihetetlen módon el van nyomorgatva, csigáztatva; a garázda katonaság embert, barmot, szent helyeket, főúri várakat, városokat és falvakat iszonyú kegyetlenséggel pusztított. A győzelmes Mátyás ünnepi diadallal vonult be Sz. István templomába 30 kürtössel és számtalan zenészszel a népnek örömriadozása között. Általában reményelik az emberek, hogy a helyreállított vallásszabadságnak gyümölcseit dúslakodva fogják élvezhetni. Adja Isten, hogy ne csalatkozzanak! — Isten veled, te egyházadnak oszlopa, hazádnak fénye. Remusodat, ha megérdemli, ezentúl is szeresd. II. Remus György, Molnár Albertnek 1608. september 8. Hanauba. A szent irók méltán dicsérik azon daliákat, kik az Isten hadaiban küzdének és az Úr dolgát serényen tevék, nem tágítva gyávaságból sem jobbra sem balra. Ilyen magasztalást te is érdemelsz, ki a magyar szent írást nyomatod szorgalmasan és magyarázod rövid jegyzetekkel hontársaidnak. Az Úrnak szőlejében buzgón dolgozol, mióta Hanauban lakozol; magadnak nem kívánsz hiú dicsőséget, csak honod egyházának javát munkálod.