Felsőkereskedelmi iskola, Pozsony, 1909
Huszonöt év. Gyorséletű korunkban huszonöt év halandó embernél fele élet, egymást követő nemzedékek szolgálatára alkotott intézménynél arasznyi idő. Ezért iskolánk fennállásának negyedszázados fordulóján kegyeletes visszapillantást vetve a küzdelmes múltra, hangos hivalkodás nélkül komoly intézményhez illő komolysággal hadd újuljanak fel emlékezetünkben az iskola első negyedszázadának fő mozzanatai. A múlt század nyolcvanas évei hazai kereskedelmi szakoktatásunkban a kísérletezés évei. A fejlődő magyar kereskedelem kívánalmaihoz való alkalmazkodás, a gyakorlati élettel való kapcsolat, a tanítás anyaga és menete, más iskolafajhoz, a polgári iskolához való illeszkedés és egyéb többé-kevésbbé fontos kérdések megoldása körül folyik a kísérletezés. A régi kultúrájú és fejlett iparú és kereskedelmit határszéli városban, Pozsonyban, akkor kezd mind hangosabban megnyilatkozni a kereskedelmi szakiskola állítására irányuló, rég érzett szükségből fakadó kívánság. A felvetett eszme megvalósításához az első, döntő tett számba menő lépést Ludwig Gottfried pozsonyi nagykereskedő örökösei, köztük elsősorban Ludwig János gyáros és nagykereskedő teszik meg, mikor 1881. jan. hó 24-én, atyjuk nevének megörökítése céljából, 5000 forint névértékű magyar papirjáradék-kötvényt tesznek le Pozsony szab. kir. város polgármesterének kezébe mint alapítványt, oly rendeltetéssel, hogy ez alapítvány kamatja a pozsony városi főreáliskolával kapcsolatban létesítendő három évi kereskedelmi tanfolyam fenntartására szolgáljon. Rövid időre rá dr. Pisztóry Mór kir. jogakad. tanár a „Westungarischer Grenzbote“ napilap hasábjain hosszú cikksorozatban lelkesen fejtegeti annak szükséges voltát, hogy a fontos