Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-04 / 101. (254.) szám

BÉT Prága, péntek, 1923 május 4. . - - - Jff Jjjf ■ ■ --­­ BlMwtter Arak bal­ te külföldön. T­invTL0^ á?L­ji SftfSF­ í­xTirtrC7 FllxIJxr: mÉmm ’ *** — Sürgönyeim: Hírlap, Prnhs. — * A szlovenszkói és Qasztmzkói Szövetkezett ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő:­­ Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. Politikai bűn és bűnös politika. (g.) Prága, május 3. Komolyan kell erről a tárgyról írni Nem szabad sem humorral fölereszteni, sem szati­rikusan megpacskolni . . . komoly a tárgy, mint maga az élet, mert emberi egzisztenciák sorsa van hozzáfűződve. Röviden arról van szó, hogy — amint teg­nap említettük , a cseh-szlovák kormány a himi határincidens folytán elrendelt retorziós kiutasítások alkalmával első­sorban azokra vetette a pányvát, akik politikailag exponál­tak voltaik. Közelebbről mérlegelve az esetet, meg kell állalpítatnunk, hogy a cseh-szlovák kor­mány különleges politikai fölfogása mellett a politikai exponáltság vétek, melyet a politi­kai büntetések egyik modern, patentírozott fajtájával a kiutasítással kell alkalmas pilla­nat esetén megtorolni. Nem változtat ezen a megállapításon az, hogy a kiutasítások vég­rehajtó közegei, a politikai exponáltakra ren­dezett haj­tó­vadászat szimatoló eszközei azt állítják, hogy ezek a magukat politikailag ex­ponáló emberek nem cseh-szlovák állampol­gárok. Mert pozitív eseteket tudunk, amikor a legfelsőbb jogi fórum még nem mondta ki az állampolgársági jogkritériummok törvényei alapjánjjk végső szót s a kiu­tasítási végzést az illetők má­ris kézhez kapták. Nem­ változtat ezen a megállapításon semmit sem ez a kö­rülmény, mert az illetőik a politikai exponálá­suk idejében szilárdan és bizonyosan abban a meggyőződésben éltek, hogy mert egész éle­tüket — egy pár tippegő és gügyögő évekbe eső hónapok kivételével — ott élték le, ahol a cseh-szlovák köztársaság létezik. Ők cseh­szlovák állampolgárok. Ezek az emberek te­hát joggal hitték, hogy ők állampolgárai ennek az államnak és ennek az államnak a politiká­jában részt venniök, egyéni és nemzeti politi­kai elveik érvényesítéséért küzdeniük nem­csak joguk, de a­ demokattikus politika ábécéje nyomán kötelességük is. A demokratikus politika ugyanis nem ismeri azt a politikai kriminalógiát, amelynek fogalmát legújabban megteremtették s amely bűnnek minősiti azt, ha valaki exponálni meri magát a politikai életben. Jó . . . jó . . . mondja majd erre a meg­­állapításunkra valamelyik magát az állami a­lapok csoportjába sorozó cseh vagy szlovák, vagy német, vagy magyar kormányujság — de ezek az urak az irredentizmus politikája terén exponálták magukat. Tudjuk ez lesz az ellenvetés, mert min­den ellenzéki lélegzésre ezt a bélyeget sütik rá. Ezekkel a dajkamesékből táplálkozó, s az érdemeket hajh­ászó kormány­exponensek ál­tal megrendezett és minden komoly bírósági következmény nélkül végződő irredenta le­leplezések szenzációbomblasztjaitől­kótyagos zsurnalisztákkal nem lehet vitázni. Az elfo­gultságon és — az illendőség és jómodor kedvéért mondva így — a szellemi rövidlátá­son érvekkel segíteni nem lehet. Az ellenvetéseken tehát túlnézhetünk és nyugodtan tehetjük meg azt a kijelentést, hogy a demokráciát hirdető kormánynak a politikai exponáltságot büntető cselekedete nem más, mint arcul csapása és megcsúfolása a demokrácia elvének és politikájának. De ezzel a kérdéssel kapcsolatban a toll­ra tolál egy másik kérdés is. Mi elismerjük, sőt elemi politikai igaz­ságnak, tartjuk azt a jogot, hogy az állam belső politikáját csakis és kizárólagosan az állam polgárainak szuverén és nem befolyá­solt akarata irányítja. Ebből kiindulva fakad nekünk magyaroknak itt Cseh-Szlovákiában az a jogunk, hogy megmondhatjuk a kor­mánynak és bárkinek, hogy amit tesz, azt mi nem tartjuk helyesnek, jónak, az állam és az államalkotó népek és nemzetek érdekével megegyezőnek. Ebből a szempontból nem ki­­fogásolhatnó­k azt, ha a cseh-szlovák kor­mány intézkedéseket tenne azok ellen, akik nem állampolgárai ennek az államnak és mégis beleavatkoznak az állam politikájába. Nem kifogásolhatnók és ha a mostani kiutasí­tásoknál csupa oly egyénről lenne szó, akire kifejezetten és a jog és törvény alapján ítélve magyar állampolgárok s akik ennek ellenére itt akciókat kezdtek, vagy folytattak a kor­mány ellen, akkor nem szólnánk egy szót sem, vagy legfeljebb csak azt rónánk meg, hogy nem emberies és méltányos valakinek huszonnégy óra leforgása alatt a feje fölött lerombolni az otthonát és kivenni a kezéből, a gyermekei szájából a kenyeret. De viszont ebből az elvünkből indulva ki, kifogásolnunk kell azokat a jelenségeket, me­lyeket maga a cesh-szlovák kormány kürtöl saját lapjai útján világgá. Kifogásolnunk kell azt, hogy Hodzsa pártialakítási passziójához a magyar októbrista kormánybiztosok díszes glédájából importál a szlovenszkói magyar po­litika számára szervező egyéniségeket, hogy pártot alakíttat nem cseh-szlovák állampolgá­rokkal a cseh-szlovákiai magyarság számára és kebelén melengeti azokat akiknek semmi közük sincs ahhoz, mint tűzi ki a maga politi­kájának céljait a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság. És ebből a szempontból kell kusst kiál­tanunk, mikor a magyarsághoz dörgölődik egy, a kormány felé farkat csóváló emigráns kóbor komondor és ebből az elvből kiindulva leszögezhetjük a prágai és pozsonyi demo­kratikus kormányzati rendszer vezérelvét, mely szerint a politikai exponáltság bűn, ha az állam polgárai azt a kormány politikája ellen teszik, de a húsosfazék mócsingos koloncai­­val jutalmazott erény, ha egy magyar állam­polgár a kormány politkája érdekében cse­­lekszi. SHáris ififism tferüisdKl <a n­émet ftnruslai alap,ám Prága, május 3. A német jegyzéket, mely a jóvátételi­­ ja­vaslatot tartalmazza, tegnap délután négy órakor nyújtotta át a Quai d'Orsayn a német ügyvivő. A francia kormány tehát később kapta azt meg, mint a francia sajtó. A tegnap esti órákban — pádsi jelentések szerint — hivatalos körökben határozottan kijelentet­ték, hogy a német javaslat legfőbb részeiben elfogadhatatlan. Kijelentették, hogy Németor­szág jóvátételi kötelezettségének óriási le­szállítását követeli, mert az előbb megálla­pított 132 milliárd aranymárka helyett csak 30 milliárdot kínál Ezenfelül új szerződés kötését köti ki a német javaslat, amely ki­venné a jóvátételi bizottság kezéből a né­met fizetőképesség felbecsülésének jogát s ezt egy nemzetközi bizottságra kívánja ru­házni, amelyben az antant kisebbségben lenne , amely megfosztaná az antanthatal­makat a szankciók és zálogolások jogától. A német jegyzék — a Havas jelentés szerint — a Versailles­ szerződés fel­oldását és a szö­vetségesek győzelmének megsemmisítését akarja elérni. A francia és belga kormány erre a jegyzékre a RuhrvMek gazdasági ki­használásának kimélyítésével fog válaszolni. Egy másik párisi jelentés szerint a hiva­­talos francia körök a német jegyzékben nem látn­a­k semmi biztosítékot, mert a felajánlott jóvátételi összeg teljesen külföldi kölcsönre van alapozva. Ezenfelül a német jegyzék nem tartalmazza a passzív ellenállás fel­adását. A francia esti lapok komolytalannak mi­nősítik a jegyzéket. A Temps szerint a ja­vaslat mérlegelése a Ruhrvidéken lévő ka­tonákra lenne rossz hatással. Gauvain a Journal des Debatsban arról panaszkodik, hogy a legyőzött államok úgy­ alkarnak győzőknek fizetni, hogy a győzőktől kölcsönt a kérnek. Bethlen kölcsönt keres Párisban, Bulgária is követi példáját és Cunát sem zse­­nirozza ez az akció. A Liberté szerint a né­met jegyzékkel foglalkozni. Bizonyosra ve­­angol közvetítés alapjául sem szolgálhat. A francia minisztertanács ma fog a né­met jegyzékkel fogakozni. Bizonyosra ve­hető, hogy a francia kormány mereven el­utasítja a német javaslatot. Hogy fogadta London a javaslatot? A tegnap esti londoni lapok erős­ tartóz­kodással írnak a német jegyzékről. Állítólag a Downing Street is hasonló fogadtatásban­­ részesíti a javaslatot. Noha az angol külügyi hivatalban eddig minden felvilágosítást meg­tagadtak, valószínű az, hogy az angol kor­mány nem fog a javaslat alapján interven­ciós lépéseket tenni. Az angol kormány állí­tólag bevárja a francia kormány állásfogla­lását és csak azután fog reagálni. Paris, május 3. (Havas.) A ma reggeli francia lapok elfogadhatatlannak minősítik a német ja­vaslatot. A Le Matin­ kijelenti, hogy az okkupá­­ciót mindaddig folytatni fogják, m­ig Németország nem telj­esí­ti kötelezettségét. A Le üalouis kije­lenti, hogy Németország a megegyezés helyett az összeomlást akarja választani, mert arra számít, hogy összeomlása nyomán világkatasztrófa kö­­vetkezi­k be. A Le Journal szerint Franciaország számára csak két garancia létezik. Az ellenség lojalitása, vagy összeomlása. Mi Németország lo­jalitását kiváltjuk — írja. De Németország elégte­len számokkal és nevetséges biztosítékokkal lép elénk és oly kísérletet tesz, amelynek sikertelen­sége bizonyos. Arra törekszik, hogy Franciaor­szágot az Egyesült Államoktól elválassza. Amerika nem nyilatkozik a német javaslatról . London, május 2. A Reuter-ügynökség washingtoni jelentése szerint a külügyi ál­lamtitkárság rendkívül gondos vizsgálat tár­gyává teszi a német jegyzéket, azonban a jelek szerint nem fog róla hivatalosan nyi­latkozni. Angol politikusok útja Németországban Berlin, május 3. A német iparosok szö­vetségének meghívására a legközelebbi na­pokban angol politikusok és ipari vezető sze- mélyiségek egy közös bizottsága jön Német­országba, hogy a jóvátétel lehetőségeit ta­nulmányozza. London, május 2. A Reuter-ü­gynökség jelentése szerint az angol kormány, az elter­jedt hírekkel ellentétben, semmiféle tekintet­ben nem befolyásolta rá német jegyzék meg­szövegezését. A cseh sajtó a német javaslatról — A szociáldemokraták tárgyalást követel­nek. — Knamár lapja diplomatikusan óvatos. Prága, május 3. A német jegyzékről a cseh­­szlovákc szociáldemokraták lapja, a­ Pravo Lidni mai számában cikket ír. Kívánatosnak tartjuk — Írja, hogy az antant a javaslat alapján tárgyaln kezdjen Németországgal még abban az esetben is, de a javaslatot nem tekintik kielégítőnek. Francia­­országból máris érkeznek hírek, hogy a fölaján­lott összeg még a felét sem teszi ki annak, amit Franciaország az elpusztított területek fölépítésére fordított. Ez valószínűen igaz is, de mi mégis a szövetségközi konferenciát tartjuk a kérdés el­döntésénél a legkompetensebbnek. Egy szövetség­­közi tanácskozás találhat módot arra nézve, hogy a jóvátételi kérdést megoldja, ha rendezi a szövet­ségek közötti tartozások kérdését és Franciaor­szágnak adósságai kifizetésére halasztást ad és a jóvátételből először Franciaországot elégítik ki. Amerikára és Angliára még az a feladat is vár, hogy tekintélyük latba vetésével igyekezzenek mindkét­ félre tekinteni és megegyezést terem­teni. ■­­ A cseh-szlovák külügyi politika ma még mélyen halgat arról, miképpen reagál a német jó­vátételi javaslatra. A koalíció egyik legerősebb faktorának, a cseh-szlovák szociáldemokrata párt­nak fentebbi sajtómegnyilatkozása azonban érde­kes bizonyságát adja annak, hogy a cseh-szlovák kormány pártjai nem követik vakon a francia álláspontot, de kezdik belátni, hogy a jóvátételi kérdésben az európai béke megegyezést követel. Benesnek miképpen konveniál a szociáldemokra­ták állásfoglalása, ezt ma már csak azért sem lehet megállapítani, mert a néma gyermeknek még a diplomáciában sem érti senki a szavát. A Narodny Listy, a demokraták lapja, amely teh­­át Kramár álláspontjának szócsöveként tekint­hető, állásfoglalását diplomatikusan öltözteti rét. Kijelenti, hogy végleges ítéletét csak a német ja­vaslat hiteles szövegének ismerete után teheti meg. Lehet, hogy a javaslat — írja — a passzív ellen­állás hiábavalóságának belátását jelenti, de semmi esetre sem tekinthető Németország fegyverleté­telének. A szellem, mely a javaslatot áthatja, nem enged a német kormánykörök fölfogásának meg­változtatásáral következtetni. Már­pedig ez lenne a tárgyalások első föltétele. A német kormánynak szemmel láthatóan az a törekvése, hogy a Fran­ciaországnak adandó pontos és precíz ajánlat he­lyett Anglia és Amerika segítségével oldja meg a jóvátételi kérdést. w«a&­9 nenft­eincilnrőff w«a*i Chibo, Berlin, május 2. (Wolff.) A miniszterelnök és államelnökök mai ülésén Crnio birodalmi kancellár a német jegyzékről szólva, kije­lentette, hogy az egy lépést jelent az újjáépí­tés felé, m­íg az esetben, ha sikertelen lesz, a védelmi harc kiélesítését ’ fogja jelenteni. Többek között ezeket mondotta: “ Mi békét akarunk, de a béke árának megf­ize­th­etőnek kell lennie. A kormány ezzel a­z alapelvvel indul, áll és bukik. Németország a megtett lépéssel kifejezésre akarta juttatni azt, hogy a németek, mint becsületes emberek, mit tudnak és mit akarnak nyújtani. Kijelentette, hogy Németország csak akkor lesz képes a súlyos kötelezettséget teljesíteni, ha hely­reállítják hitelét és ha belső pénzügyi rende­zettséget teremtenek, amely nélkül külföldi kölcsönt nem kaphat. Tudjuk, hogy Francia­­országban erős hajlandóság mutatkozik Franciaország és Németország közötti gaz­­­dasági érdekek kiegyenlítésére. Ez a meg­egyezés létre is jött volna, ha Franciaország nem utasított volna el minden erre vonat­kozó tárgyalást A német gazdasági élet ma sem húzódna vissza egy ily együttműködés­től. Ezután a politikai biztosítékok kérdését tárgyalta a kancellár s kijelentette, hogy Franciaországnak is sürgős érdeke a status­­quo mielőbbi helyreállítása, mert Francia­­országnak kell fináncirozni a Ruhr-megszál­­lást. Emlékeztet arra a tényre, hogy a meg­szállási költségek a háborút követő négy év alatt négy és fél milliárd arany márkára rúg­nak. Mindennap értékek pusztulnak, melye­ket a jóvátételtől vonnak el. — Mi készek vagyunk a pusztításnak véget vetni, de készek vagyunk arra is, hogy erőnk utolsó maradékáig kitartsunk, ami pedig minden jóvátétel végét jelentené. 100 cseh szl. koronáért fizettek ma, május 3-án: Zürichben(Sk<i“)16.435 svájci frankot Budapesten 15 500.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 118500.— német márkát

Next