Prágai Magyar Hirlap, 1923. szeptember (2. évfolyam, 198-221 / 351-374. szám)

1923-09-01 / 198. (351.) szám

3Szombat, szeptember 1. kor a világnak revízió alá kell vennie a Szer­biához intézett 1914. évi osztrák-magyar ul­timátumról megalkotott ítéletét. Anglia és Franciaország intervenciója Paris, augusztus 31. Az a hír, hogy Gö­rögország megtagadja Olaszország követelé­seinek teljes mértékben való teljesítését, bi­zonyos nyugtalanságot keltett a párisi poli­tikai körökben. Attól tartanak, hogy a két ország közötti konfliktus nagyon kiélesedik. Azt a londoni hírt, hogy a londoni és párisi kormány Rómában lépéseket tesz, hogy Olaszországot engedékenységre bírja, a Quay d‘Orsayn még nem erősítették meg, bár e lépés lehetőségét nem cáfolják.­­ A nagyköveti konferencia a francia, angol és olasz kormány nevében tiltakozó táviratot intézett a görög kormányhoz. Az olasz sajtó a kormányakció mellett Róma, augusztus 30. Az egész olasz sajtó egyhangúan helyesli a kormány eljárását Görögországgal szemben. — A Corriere dTtalia kimutatja a görög kormány bűnössé­gét és így ír: Érthető, hogy az olasz kor­mány kérlelhetetlen szigorral jár el, mást nem is lehet oly kormánytól várni, amelynek élén Mussolini áll. — A Messaggero kijelenti, hogy az olasz kormány feltételei minimumát képezik az elégtételadásnak, róluk tehát egy­általában nem lehet alkudozni.­­ A Nuovo Paese szerint az olasz kormány követeléseit a politikai körök a legteljesebb elégtétellel fogadták. Az ország közvéleménye teljes egészében magáévá teszi­k a kormány állás­pontját A görög újságírókat kiutasítják Olaszországból Róma, augusztus 31. A Tribima szerint három görög lap tudósítóját kiutasították Olaszországból. A községi választások határidőnaptára Augusztus 25-től szeptember 16-ig: a válasz­tói névjegyzékek a községházán közszemlére ki­teendők. Szeptember 2. déli 12 óráig: a jelöltek név­jegyzéke és a jelöltek nyilatkozata a községi elöl­járóságnál benyújtandó. Szeptember 8-tól szeptember 16-ig: a jelölt­névjegyzékek a községházán közszemlére ki­­teendők. Szeptember 8-ig: a jelölt­ névjegyzékek össze­kapcsolása (egyesítése) a pártok választási meg­hatalmazottainak nyilatkozatával a községi elöl­járóságnál bejelentendő. Szeptember 16-ig a választás megkezdéséig: bizalmi férfiak megnevezhetők. Rövid táviratok A pénteki francia hivatalos lap közli a szep­tember 1-én életbe lépő francia—cseh-szlovák kereskedelm­­i egyezményt. Teheráni jelentés szerint Perzsia és Európa között sikerült helyreállítani a postaforgalmat Oroszországon keresztül. Tárcarovatunk: Vasárnap: Bányai Kornél: Dacos tavaszi ének ősszel. (Vers.) Segesdy László: Asszony ördög, Az ingrán „Polgári Párt** megalakult — A szociáldemokraták ígéretekkel csábítanak — Fenyegetés és megfélemlítés minden vonalon Ungvár, augusztus 31. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ru­­szinszkóban a választási harcok — amint már megírtuk — azzal az előre várt megle­petéssel kezdődtek, hogy a kormánytámo­gató elemek összeálltak és megalakították Ungváron a „Polgári Pártot“. Az alakuló gyűlés előtt a párt exponen­sei értekezletre hívták a magyar pártok el­nökeit és olyan megegyezést létesítettek, amely szerint az új párt és a magyar pártok közös listával szavaznának. A magyar pár­tok elnökei, tekintettel arra, hogy ez nem politikai, de elsősorban az őslakosokat ér­deklő gazdasági természetű ügy, belementek abba, hogy a válasz­tan­dókat közös listán foglalják össze. Nagy meglepetést okozott azonban­­ az a hír, hogy a zsidók megalakítot­ták az egységes zsidópártot s így most már — amennyiben a Polgári Pártot is kilencven­kilenc százalékban zsidók alakították meg — a magyar pártoknak két párttal kell a közös listában megegyezniük. A Polgári Párt alakuló népgyülése augusztus 26-án volt Ungváron a Korona nagytermében. A kétszáz körül lévő hallga­tók tömegében 4—5 keresztény polgár volt s igy nyilvánvaló lett, hogy az alapítók a magyar pártok kötelékéből legnagyobbrészt a magyarokkal együttmű­ködő zsidókat vonták ki. A gyűlés szónokai egytől-egyig hol zsidópártot, hol pedig a keresztényszocialista a pártot támadták. A keresztényszocialisták nem lévén ott, meg nem védhették magukat, a zsidópárt azonban tekintélyes számban foglalt helyet a hallgatók között és így pa­rázs összetűzésben volt részük a Polgári Párt tagjainak. A zsidópárt titkára, Szerény Béla szerkesztő ugyanis szót kért és mind­járt az első mondataiban a következőket ál­lapította meg: “ Az urak polgári alakulást hangoztat­nak és ha végignézek a jelenlévők fölött, alig látok néhány nem zsidót. Ez a merész és leplezetlen kijelentés óriási fölháborodást idézett elő, úgy, hogy az elnök alig tudott rendet csinálni. Végül is, amikor a szónok az atrocitásokról beszélt, amelyek nem a „polgárokat””, de a zsidókat érték, a nagy fölháborodás hatása alatt az elnök a szónoktól megvonta a szót. A zsidópárt tagjainak követelésére azon­ban később mégis kénytelen volt megen­gedni, hogy Szerény beszédét befejezhesse. A gyűlés után megindult az agitáció, amelyet egy ungvári „pártonkívüli napilap"­­ folytat, míg a párt agitátorai négyszemközt­­ próbálják a párt tagjait főként a Magyar­­ Jogpárt tagjainak táborából szaporítani. A magyar pártok ezzel szemben semmi­­ agresszív lépést nem tesznek, mert bíznak­­ abban, hogy elvükhöz és magyar fajukhoz , hű párttagjaikat semmiféle csábos ígéret,­­ vagy esetleg fenyegetés el nem fogja tánto­­­­rítani a párt zászlajától, amelyre a legsúlyo­­­­sabb és a magyarságra szinte kat­asztrófáli­­­­san végzetes időkben fölesküdtek. Hasonló harc folyik a vidéken is. Mun­­­­kácson a szociáldemokraták dolgoznak­­ a Magyar Jogpárt ellen, hasonlóképpen Bereg­szászon is a kisgazdapárt ellen. A falvakban a szociáldemokrata párt földosztással, adó­­elengedéssel és egyéb átlátszó korteseszköz­zel agitál. Eredményt azonban sehol sem fog elérni, mivel a földművelő nép nagyon jól is­meri ennek a kormánypórázon vezetett párt­nak intencióit. A magyar pártok mókája az egész vonalon a legnagyobb rendben halad. A párttitkárok a legszebb lendülettel dolgoznak úgy a keresztényszociális párt, mint a kisgazdák részéről. Nagyobb­­at okoz egyes lelketlen agitá­torok azon kortesmunkája, amely megfélem­lítésből és fenyegetésből áll. A nyugdíjaso­kat például a nyugdíj megvonásával fenye­getik, úgyszintén a rokkantsegélyeseket és hadiözvegyeket. A hatósági nyomás is a kellő módon érezhető mindenütt, úgy, hogy a magyar pártoknak nem kis munkájába ke­rül a félénkeket bátorítani és a kételkedőket erősíteni. A választási harcok még a legsi­mábban mennek a ruszin községekben, ahol a Kárpátorosz Köztársasági Földműves Párt szinte veretlenül halad előre. Egy cseh lap a ruszinszkói választásokról A Lu­dové Noviny hosszabb helyzetjelen­tést közöl a ruszinszkói választási előkészü­letekről és a többek között a következőket­­ írja. " Ruszinszkó lakossága a forradalom óta először jut abba a helyzetbe, hogy hatá­rozzon a községi képviselőtestületeinek ös­­­szeállítása kérdésében. A választások kiírása az autonómia megvalósulásához vezető út el­ső lépését jelenti. A kormány a választásokat a legutolsó pillanatban tűzte ki, valószínűleg szándékosan tette ezt, hogy a választási agi­­taiciót korlátozza. Nem hisszük, hogy a vá­lasztásoknak politikai jelentőségük lesz, mint ahogy azt például a szocid­emokraták ál­lítják. A választások nem fogják a lakosság­­ politikai felfogásának hű­ képét visszatükröz­­­­ni, már csak azért sem, mert a rendelkezésre­­ álló idő elégtelensége miatt a nép széles ré­­­­tegeit nem lehet kellően megagitálni. A kom­­mun­ista párt ungvári gyűlése al­kalmával Smeral dfr. jelenlétében annak a né­zetének adott kifejezést, hogy a választások eredményét éppen az említett okoknál fogva nem fogja mértékadónak tekinteni. Minden az utolsó pillanattól és ab­­tól függ, hogy ki mi­lyen jelszóval jön. A nép politikailag nem ön­­tudatos és az egyes pártok nem számíthatnak biztosan a szavazatokra. Egyetlen párt sin­csen abban a helyzetben, hogy híveinek szá­mát pontosan meg tudná adni. A szociál­demokrata párt Mármaros lakosságát a ma­ga javára könyveli el, viszont az agrárpárt is teljes biztonsággal sorolja követői közé a márasmarosiakat Gölnicbánya a választási fronton Gölnicbánya, augusztus 30. (Saját tudó­sítónktól.) A jelölőlisták összeállításának munkája teljes folyamatban van. Az ellen­zéki pártok közül a keresztényszociális párt és a szepesi német párt közös listát állíta­nak föl „ellenzéki autonómisták" választási csoportja néven, amelyek a pártokon kívül álló ellenzéki érzelmű autonómista elemekkel fognak kiegészíteni. Az ellenzéki fronton­­ küzd a kommunista párt is. A cseh kormány­pártok közül a cseh nemzeti demokrata párt és a cseh-szlovák szociáldemokraták szer­vezkednek lázasan, de egyáltalában nincsen kilátásuk a sikerre, mert a választók nem bíznak sem a­­ cseh-szlovák szociáldemo­kratákban, akikben egyszer már keservesen csalódtak, sem pedig Kramár cseh nemzeti demokrata pártjában, amelynek zászlóbon­tása ebben a német városban különben is egészen érthetetlen jelenség. Az ellenzék gyengítésére különböző terveket dolgoztak ki a kormány közegei. Megpróbálkoztak itt is a „színtelen lista" ötletével, de ez a kí­sérlet hajótörést szenvedett az ellenzéki pár­tok vezetőinek ellentállásán. Kedden este a kereskedők testületének ülésén az az indít­vány hangzott el, hogy az iparosok és keres­kedők külön listát nyújtsanak be. Ez az in­dítvány — úgy látszik — összefügg a nép­szerűtlen Münnich Kálmán iglói akciójával. A testület ülésén azonban erős ellenvélemé­nyek hangzottak el és úgy látszik, hogy ez a megbontási kísérlet is végleg elintézettnek tekinthető. A szociáldemokraták kassai gyűlése A szociáldemokrata párt szerdán este gyűlést tartott a kassai Schariáz-szálló nagytermében. A gyűlésen a Prágából ki­küldött Nemec képviselő jelentést tett a gaz­dasági helyzetről és a párt választási elő­készületeiről. A plakátokkal összehívott gyű­lés mintegy kétszáz hallgatóból áll ott. A kommunisták szlovenszkói előkészületei Budapest mulat — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — írta: Szederkényi Anna. A mulatság már a virányosban kezdő­dik ab­ban a pillanatban, amikor a kellőleg n­e­kim­e­tikőz­öt­t százhúsz kilós angyal könnyed mozdulattal lapítja agyon a jobb sorsra érde­mes fehérruhás urat, a sétigacsípő­ siet. Nem azért tolong rája szegényre, mert a villa­mos zsúfolt. Sőt ellenkezőleg. A villamosban üres minden második hely. Önagysága csak azt akarja megmutatni szűkebb környezeté­nek, hogy ő benne van „Gemütlichkeit" ... A szűkebb környezet kellő fizikai tudássá­ oszlik szét az egész kocsiban. Szétgurulnak, szétesnek, jut belőlük a kocsi elejére, a vé­gére, a közepére, a per romra, még kí­vül is függ egy az ütközőn, az a halotti koszorú. Az a bunkó. Ő fogja agyonütni az estét, de még nem tud­ja. Ő a fekete pont, az üszők, a rothadás. Egyelőre vígan folyik a társalgás át a levegőn, a többi utasokon, a kalauzon; az egész világ haljon meg, forduljon föl: ők él­nek, Pest mulatni akar. A százhúsz kilós fészkelő ellik, őrülten nagy kalapja ledürzsölte a bőrt a boldog úr képéről, apró kriksz-krakszokat hasított bele a szeme világába, mindig beljebb és beljebb nyomja őt, már késfoknyira lapult a gyomra, tüdeje, mája... úgy meg van főzve, puhítva, gyomrozva, hogy jöhet az utolsó: viasszal kikent pléhre tenni és lassú tűz mellett meg­pirítani. De ez mind semmi. Annak a boldog ur­náik l­i neje és csatlósa, a derék nő, ott ül a szemben lévő ülésen és tekintettel arra, hogy nem adhatja vissza a kölcsönt, majd szétveri a méreg. Ha tehetné, fejest ugrana bele annak a másik nőnek a szájába. Ha telhetné, lenyelné, mint a celhal Jónást, csak azért, hogy azután visszaadhassa a tenger­nek. És a legszebb benne, hogy az urára is dühös. M­iért nem löki le magáról azt az idegen női tetemet? Mert jól esik neki? Persze, hogy jól esik neki, hiszen csak iigy liheg és szuszog a bol­­dogságól. Szinte kiesik a bőréből a boldog­ságtól. A hü nő és csatlós néma, de hathatós bosszún töri a fejét. Elkezdi nézni az illető százhúsz kilósnak a kezét. Azért nézi a ke­zét, mert tudja, hogy ezzel zavarba lehet hozni ezt az új veretű embert. Csak nézi, csak nézi, mint a kígyóbű­völő, nézi, mintha hipnotizálni akarná, nézi dül­lédit, meredt szemmel. A boldogtalan hosszú,szárú fehér bőrkeztyű­t szorongató kéz elkezd izgatott lenni. Lóbálja a keztyűt, kaparja a ruha sely­mét, minden különösebb ok nélkül oda sétál az orr hegyéhez, azt is megkaparja, ránt egyet a kalap peremén. A kí­gyóbűvölő te­kintet mindenütt utána mászik, nem marad el tőle. A kéz elkezd már tántorogni, dülön­gélni, az ujjhegyeik ösztönösen görbülnek be­felé, pedig m­ár ki vannak fényezve, pedig ragyognak, hogy csak uigy vakít... A vas­tag ujjhegyek bújnak, a szélesre dagadt ízü­letek becsúsznak a fodrok közé és ott benn vörösen pirulnak, A két nő pedig hirtelen egymásra néz. Két vadidegen nő, sohasem látták egymást, de azért ismerik egymást századok óta és gyűlölik e­gymást századok óta. A két nő farkasszemet néz a villamoson, az egyik kifordított, bet­oldott, fakult ruhában, a má­sik csupa ülj, csupa csillogás és ragyogás, mögötte pedig az agyonlapuló férfi. A két nő egymásra villog vad fenekedéssel: két társadalmi osztály, egymás mellett élő, egy­más ellen élő nézi egymást tágrahúzódott szemmel, csak nézd egymást: Budapest mu­latni! m­egyen ... — De ugyan mit szimatol, keres, szaglász ön, drága barátnőm egész este a levegőben, a parketten, az aszfalton, az asztalok alatt, bokrok tövében és minden lehető és lehetet­len helyen. — Jaj, de nagyszerű. A gyönyört kere­sem, a boldogságot, a nevetést, a nevetést, amit maga megígért nekem cserébe azért, mert szakítva szigorú elveimmel kirándul­tam ide a néma, akarom mondani „jaj, de gyönyörű vagy Budapest éjjel“-éjszakába, míg kedvelt férjem gyenge termetét a Bala­ton ki­s habjaiban fürösztgeti tisztviselői ala­pokon. _Ugyan kérem, drága barátnőim, eddig már legalább ötvenszer vágta a fejemhez ezt az úgynevezett engedményt. Ez az összes eredmény, amit sikerült elérnem. Pedig a drága ma ezalatt... — Ne az uramról beszéljen. Azt csak bízza én rám. Legyen nyugodt, én megtettem a szükséges intézkedéseket. Kemény munká­ban vannak. Ő legalább azt hiszi. Én bead­tam neki a cu­krásznét, a pénz sósaiét, a péket, a borbélyt... Igaz, hogy azt sem tudom, mi fán termettek szegények, de ő már hiszi, hogy mind együtt járt velem a hatodik bébe. Ez pedig éppen elég... Szóval az uramat ne keverje bele ebbe a mártásba, ő már el A kommuniiiista párt tegnap Kassán érte­kezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a keletszlovenszkói községekben lehetőleg mindenütt jelölteiket állítanak. A párt különö­sen azokban a községekben számít eredmény­re, ahol a lakosság között sok munkás van. Erre az elhatározásra főképpen az a körül­mény volt befolyással, hogy a cseh pártok nem tudta­k az egységes eljárásban meg­egyezni. Önálló jelöltlajstromot a párt érte­sülésünk szerint Bártfán, Eperjesen, Iglón, Nagymihályon, Tőlketerebesen, Gönicbányán, van intézve. És ne igyekezzék másról be­­­­szélni... Akkor hirtelen elhallgat, dermedten bá­mul a magasba, ahonnan túlvilág­, idétlen visítások, nyöszörgések, jajgatások hallatsza­nak le hozzájuk. Hangok a Mazuri tavak vi­dékéről. — Szent­séges Isten! Mi ez? — Az öröm kitörő hangjai. Akar maga is fölülni? — Mire, a hangokra? ’ — Nem a hangokra, hanem a repülő ko­csira. Akkor majd maga is fog visítani. — Miért, ott muszáj visítani? — Nem, csak szokás. Azt mondják, jó. Az az öröm, hogy a­z ember visíthat a nagy nyilvánosság bevonásával. Közben fogja azt a rudat, a szeme szik­rát hány, amikor zuhan a mélybe és fellökő­­d­i­k a magasba, a hátát kiveri a hideg verej­ték és úgy meg van ijedve, hogy eszébe jut a még be nem főzött húsz kiló zöldbab. Egy­szóval, én nem ülök föl. Én nem akarok a zöldbabra gondolni. Már az maga kész sze­rencsétlenség, hogy meglegyintett a piac le­­h­etete. Az élet realisztikus nyomása alatt elhalnak a könnyed derű feltörekvő csírái. Ez csak szépen volt mondva, nem? Éis ezek a szék­ek? —. Tessék helyet parancsolni. Leülnek. A fejük fölött a folytonos visí­tások és előttük, körülöttük sápadt, sovány, fáradt alakok ödöngenek. Nők és férfiak von­szolják magukat olyan á­brázattal, mintha va­lamennyi az elveszett Paradicsom bejáratái­ keresné... Mintha az elveszett ifjúságuk;1.: keresnék. Mintha az elveszett pénztárcájukat keresnék. Ide-oda lengnek, tolonganak, oda járna-

Next