Prágai Magyar Hirlap, 1924. augusztus (3. évfolyam, 173-197 / 621-645. szám)

1924-08-30 / 197. (645.) szám

A francia tenger királynője — A Prágai Magyar Hírlap riportja a leg­elegánsabb francia fürdőből — Deauville, augusztus vége. A Páris—deauvillei luxusvonat zsúfolva van jobb midinettekkel, kispolgárokkal, akik­nek havi jövedelme nem­ teszi ki az ezer frankot, de akik föláldozzák egész havi jö­vedelmüket arra, hogy a pompás, exkluzív Deauvillét és annak hallatlan luxusát leg­alább pár órára élvezzék. Deauville a leg­fiatalabb leánya, de­ egyúttal királynője is a francia tengernek. Elsápad mellette Trouvil­­le, amely évekkel ezelőtt még a francia ele­gancia nyári székhelye volt. Deauville a há­ború utáni idők szüleménye, ahol uralkodó­vá­ lett a kultúra legszédületesebb rafiné­riája, amely mellett öncél az esztelen pénz­­pazarlás. A pompás kaszinó aranyos termei­ben ,a Normady- és Royal-szálloda helyisé­geiben elképzelhetetlen gazdagság mosolyog és ott gyülekezik az az új francia társaság, amely a tradíciót és a kultúrát a pénzzel tudja egyesíteni. A lóversenytéren a művé­szet, politika és a nagytőke kiválóságai dí­szelegnek, a Comedie Francaise mellett ott sétál Loucheur, Maginot, Briau­d és Rot­­schild. Deauvillében keveset fürdenek az embe­rek. A legtöbben többhetes ott tartózkodás után azt sem tudják, hogy közel vagy távol van hozzájuk a tenger és ha tudják is, ak­kor nem a fürdés vonzza őket oda, de az a körülmény, hogy a „plage“, a strand, a flört­nek és a mondaintársaságnak találkozóhe­lye. A strandon az emberek azt a privilé­giumot élvezik, hogy fürdőköppenyben mu­­­togathatják magukat s a minap megesett az a ritka esemény, hogy egy hölgy, aki meg­unta a körülötte hemzsegő urak csoportját és bókjait, bemerészkedett a tengerbe, ahon­­si a hangos sikoltások között rohant vissza, kijelentvén azt, hogy soha többet nem teszi be a lábát ebbe az utánatos sós vízbe. Jó­formán egész Monte-Carlo a deauvillei ka­szinóban találkozott az idén. A hallatlanul rossz időjárás egyenesen rászorította az embereket a roulettere. A legmakacsabb roulettjátékos, André Citroen autónagyipa­­ros, aki harminchat órán keresztül szakadat­lanul ott ült a zöld asztal mellett. Mesébe illő összegeket veszített és nyert. A partne­rei rendkívül kellemes emberek: Maud Lotty, a párisi Capucines dúsgazdag szub­­rettje és Pearl Withe, a híres filmstár vol­tak. Egy pár nappal ezelőtt rövid wallesi herceg is együtt ült velük. időre a Citroen most hagyta el Deauvillet és hatmillió frank tiszta nyereséget vitt magával, előbb azon­ban úgy a pénzváltót, mint a croupiert egy csekkel ajándékozta meg, amelynek ellené­ben egy luxusautót vehetnek át gyárából­ A legtöbbet veszített Citroennel szemben Aga- Khan versenyistálló tulajdonos, aki Citroen elutazása után dominálni akart a kártyaasz­talnál, de megakadályozta őt ebben egy gö­rög játékosokból álló társaság, amely a mo­dern technika minden eszközével és bámula­tos kitartással uralja a terepet. Ez a társaság az első pár nap alatt tizenegymillió frankot veszitett, most azonban nagy nyereségben van és minden bizonyas hamar eléri a tizen­egymillió nyereséget. Az elegáns párisi hölgyek hetenként be­mennek Párisba, hogy megnézzék a legújabb divatmodelleket és magukkal hozzák. A strandon még mindig a tiszta fehér dominál és a he­gyek kilencven százaléka fehér ru­hában sétál vörös, vagy kék filckalappal. A divatvonalak egyre lágyabbak lesznek. A hűvös időjárás a nyak köré borította a boá­kat s csodálatosan szép szőrméket láthat az­­ ember. Különösen a leopárd és az ezüst­ ^ róka divatos. S az eleganciának ebbe a szédületes fér­­j í­gatagába rándulnak ki vasárnapról-vasár­­napra a párisi kisemberek, hogy súlyos pén­zekkel fizessék meg azt, hogy pár percig sütkéreztek az elegancia fényében. * Deauville, augusztus 29. Izgalmat kiváltó támadás történt Deauvilleben Senior Um­­bue argentínai versenyistálló tulajdonos el­len. Amikor éjjel hazatért a kaszinóból, ahol súlyos pénzeket nyert, három bandita meg­támadta, kirabolta és félholtra verte. \ <4 Cí p ast EE~ CSAK blAE VEGYEN KASSA. FÖ­ UTCA 25. Elsejéig az előfizetést­­­ meg kell újítanom :: A kalandor „ . . . a pénz megvolna. Most már le kellene száí­ítanom a két kiviteli engedélyt, amelyeket természetesen nem fogok leszállítani. Ha elsejére nem lesznek meg, a bécsi cég stornírozza az üzle­tet s derék üzletfelem a pénzt nem követelheti vissza. Az egész összeg megmarad, néhány ezer koronát leszámítva és akkor — akkor :­j életet kezdek!" Az erőöntudat nagy elégedettségével mosolygott, mikor kocsiba szállt. A kocsis meg­­szim­atolta benne a bőkezű­ vendéget s bizalmas szemte lenséggel*kérdezte meg: „Hová, nagyságos uram?" Egy címet mondott oda neki s már fárad­tan nyult el a megkopott ülésen. Úristen — ha abbahagyhatná! Ha egyszer le­kerülhetne a félelmetes trotoár-roulantról — ha jegyző lehetne valamelyik kis faluban vagy akár kataszteri tisztviselő is . . .! Ha nem kellene szüntelenül feszült idegekkel merednie az ellensé­ges élet arcába, mint a hamiskártyásoknak egy­más ujjaira . . . Végignézett magán s fanyar utálattal szem­lélte karcsú lakkcipőjét, hamvas-szürke szarvas­­bőrkertyüit. — „Holnap itthagyom az egészet. Utazni fogok, Kairóba megyek — vagy inkább Grönlandba, egyszerű és romlatlan eszkimók kö­zé, akik hál’ isten egyre kevesebben vannak. Hal­­zsirt fogok inni ... ez fejleszti az ember morális érzékét" . . . s már játszott nagy maga­ megvetés­sel a bukfencező gondolatokkal. Nem, nincs me­nekvés! Holnap két fontos találkozója van — az osztrák báró váltóügye és Goldmann. Tovább a gyötrelmes országúton, csalás és öncsalás, hazug­ság és meghazudtoltatás közepette . . . A kocsi egyszerre megrándult. A kalandor néhány pillanatig a két ülés között dobódott, kí­vülről kocsis káromkodás és egy villamos vad csengetése tépte szét gondolatainak csendjét. Ki­ugrott a kocsiból. Az egyik ló elcsúszott a síkos kövezeten, a kocsis szerint lábát törte. Az állat ott feküdt a züllött aszfalton, a felkelést meg sem kísérelte. A bámész tömeg közönyös jótanácsok­kal biztatta az elkeseredett bérkocsist. „Mi lesz most vele?" kérdezte a kalandor és a lóra mutatott. A kocsis vállat vont: „Itthagyom — majd elviszik!" A kalandor könnyes részvéttel nézte a kínlódó állatot. „Oh élet — milyen bitan­gul tehetetlenek vagyunk!" Aztán egy gyereket átszalasztott a sarki kávéházba fehércukorért. Odakínálta a töröttlábú lónak, az kínlódva for­gatta feléje húsos száját, aztán visszaesett feje a földre. Nem tudta megenni a cukrot . . . „Mennyibe kerül ez a ló?" kérdezte most ha­tározott hangon. A kocsis megmondta az összeget. A kalandor lehajolt a remegő állathoz, megcsókol­ta homlokán a fehér csillagot, aztán a revolveré­ért nyúlt és agyonlőtte. Az emberek riadtan tágí­tották a kört körülötte — de ő már elégedett volt és mosolygott. „Milyen jó voltam ma!" — mondotta magá­ban és elhatározta, ha lehetséges, mégis meg­szerzi a kiviteli engedélyeket. Az égen hideg tűz­zel ragyogtak az örök csillagok. Gregorián. A P. M. K. vasárnapi szépirodalmi, irodalmi és művészeti cikkei: Vértessy Gyula: A nemezis. Kersék János: Magyar ugaron. (Vers.) Csanády György: Uram! (Hirélii vers.) Vass Béla: Pill­angóhalál. (Hangulatcikk.) Falu Tamás: Tíz év óta. (Hangulatcikk.) Radnayné Soltész Irén: Látogatás Lotz Ká­roly özvegyénél. Neubauer Pál: Szombati-Szabó István versei. —■ (Meghalt Vadász Lipót.) Budapesti szerkesz­tségünk jelenti: Vadász Lipót nyugalmazott államtitkár a budai szanató­riumban hatvahárom éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Vadász Lipót 1861- ben született Kisvárdán, az egyetemet Bu­dapesten végezte és fiatal korában belesod­ródott a politikai mozgalomakba. Több ízben volt országgyűlési képviselő és Tisza István gróf legszemélyesebb hívei közé tartozott. A forradalom előtti politikai életben jelentős szerepet játszott és a igazságügyi államtitkár volt.Tisza-kormányban — (A kereskedelmi miniszter Nyitrán) Nyitrai tudósítónk jelenti: Novák kereske­delemügyi miniszter a napokban Nyitrán tar­tózkodott és a zsupán kíséretében megtekin­tett néhány nyitrai iparvállalatot. — (Nitti csak semleges országban olvas föl.) Nitti volt olasz miniszterelnök szeptem­beri kopenhágai látogatása alkalmával fölol­vasást tart az európai békéről. Nittit már többizben meghívták az Egyesült­ Államokba fölolvasásokra, de ő kijelentette, hogy csupán semleges államban vállalkozik erre a fel­adatra. — (Riedler táblabiró holttestét hazahoz­zák.) Pozsonyból jelenti tudósítónk: Úgy ér­tesülünk, hogy a Budapesten hirtelen elhunyt Riedler Gyula pozsonyi táblabiró holttestét családja hazahozatja és itthon temetted el. — (Aláírták a magyar-osztrák légifor­galmi egyezményt.) Budapesti szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: A magyar-osztrák légiforgalmi egyezményt ma Budapesten alá­írták.­­ (A sajtó­,,kmetek“ delegálása a po­zsonyi törvényszéken.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: Az új sajtótörvény a sajtópöröket ki­vonta az eskü­dtbiróságok hatásköréből és ennek helyébe az úgynevezett „kmet“-biró­­ságokat léptette, amely három szakbíróból és két laikus, kmet-biróból, a „nép véneiből 14 áll. A pozsonyi törvényszéken szeptember ötödikén fogják a kmet-birókat delegálni. Hlinka Krisztina a miniszterekkel való sajtó­­perében már kmet­ bíróság elé kerül.­­ (Gajda tábornok rágalmazási pere Taussik képviselő ellen.) Kassai tudósítónk jelenti: Nagy föltünést keltett a kassai „Mun­kásának az a híradása, amelyben Taussik képviselő azzal gyanúsította meg Gajda tá­bornokot, hogy egy gyermektartási perben a nála foglalni akaró adóvégrehajtót nem akarta beengedni a lakásába. A tábornok Taussik ellen megindította a rágalmazási pert.­­ (A cenzúra „diszk­ö“ jelzője.) A Rade Právo mai számában erős hangon polemizál a cenzúra gyakorlatával, amely nem csupán cikkeket, hanem határozatokat és kongres­­­szusi beszédeket is elkoboz. A lap a cenzúra eljárását idetikusnak nevezi.­­ (Uj premontrei kanonokok.) Győrből jelentik: Echser Antal megyéspü­spök áldozó­­pa­ppá szentelte föl Góbi Valért, Ipoly Ágos­tont és Tóth Pétert, a csorna-premontrei ka­nonok-rend végzett növendékeit.­­ (Betörés egy rozsnyói bankba.) Rozsnyói tudósítónk jelenti: Augusztus 26- án éjjel a Kereskedők és Iparosok h­itelszö­­vetkeztébe ismeretlen tettesek betörtek, páncélszekrényt felfeszítették s az abban ta­­­lált 800 korona készpénzt magukkal vitték. Szombat, augusztus 30. 111 ■ w 11­1 ■ i­n> Mnz&/ID6 €% Nyugaton rosszabb idő várható dél­keleti szelekkel. Keleten az időjárásban nem lesz lényegesebb változás.­­ (Egy volt kassai szocialista tízezer­­koronás províziója.) Kassai tudósítónk jelenti: Érdekes rága­lmazási pert tárgyalt a kassai törvényszék. Pokorni Ferenc kassai posta­­tisztviselő egy gyűlésen azt állította Brichta Ferenc postafőitisztviselőről, hogy egy adás­vétel alkalmával az álo­mépítészeti hivatal félrevezetése céljából a telektulajdonossal kötött szerződésben a ténylegesnél alacso­nyabb vételárat tüntetett föl és hogy . Cent­­ral-Mozgó megvételénél, mint a kassai Sokol­­egylet tagja, 10.000 korona províziót fogadott el.­­ A Sokol-­egyesület erre Brichtát kizárta tagjai sorából. A törvényszék a fölhozott bi­zonyítékok alapján fölmentette Pokorni Fran­­tiseket, mig Brichta ellen az­ ítélet alapján a postaigazgatóság indít fegyelmi eljárást. — (Egy parasztleány agyonlőtte magát.) Nyitrai tudósítónk jelenti: Kornyiek Matila nagybábi húszéves parasztleány tegnap este öngyilkossági szándékkal mellbelőtte magát és azonnal meghalt. Tettének oka szerelmi bánat. — (Gyűlés a szlovák kultúra érdekében.) Besztercebányáról jelentik: Besztercebánya és környékének szlovák lakossága vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott a városi moz­­gószinházban a szlovák főiskola és a főisko­lai hallgatóság érdekében. Vagy ötszáz főnyi közönség gyűlt egybe, amely nagy figye­lemmel hallgatta végig a szónokokat: Hanz­­lik polgármestert, Horna Richárd egyetemi tanárt, Ursziny Mihályt, a brü­nni technika tanárát és Medliczky Gézát az egyetemi if­júság egyesületének elnökét. A politikai számtan Egy francia elemi iskolában történt. A taní­tó ezt kérdezte a kis Louistól: Ha valaki száz frankkal tartozik neked és lefizet ötven frankot, mennyi még a tartozása? — Százötven frank, tanító úr! — Úgy látszik Louis, nem figyelsz! Ha v­alaki ezer ürméter fát tartozik neked szál­­lítani és kilencszázkilencvenkilencet már leszál­­lított, mennyit köteles még szállítani? — Két­ezret, tanító úr! — Micsoda számítás ez, ilyet még soha életemben nem hallottam! — Tenitó úr, az apám azt mondja, hogy én nagyon jól tudok számolni. — Ugy? És mi a te apád? — A jóvá­tételi bizottság tagja. —­­Nincs magyar felírás a Dunavásár kiállított objektumain.) Pozsonyból jelenti tudósítónk: A pozsonyi Dunavásár magyar látogatói körében élénk megütközést kelt, hogy a kiállított objektumok legnagyobb­részt csak az állam nyelvén vannak felírás­sal ellátva. Úgy a magyar, mint a német fel­írást mellőzték. Az állami intézmények által kiállított tárgyakon még a német felírás is hiányzik. Ha a vásár vezetősége a magyar publikum látogatására is számít (mint ahogy számít), úgy ilyen kicsinyes, soviniszta szempontoktól el kell tekintenie. — (Egy hajó pusztulása a tengeren.) Ha­­lifaxból jelentik: Az „Anna Macdonald 44 nevű sóner Charlottetaunban a nagy viharban el­merült. A kapitány és a legénység közül öt ember megfulladt. — (Megtámadták a sziléziai irgalmas­­rend főnökét.) Breszlauból jelentik: Az irgal­­masrend főnökét, aki titkárának kíséretében egy rendelkezésére bocsájtott autóban a környékbeli rendházakat látogatta meg, a lengyel határ mellett útonállók megtámad­ták. A rablók a rendfőnököt teljesen kifosz­tották, azonban az utat minden testi sérülés nélkül folytathatták tovább.­­ (Borzalmas ciklon dühöngött Észak­­amerika keleti partvidékén.) Parisból jelentik, hogy a lapok részleteket közölnek arról a cik­lonról, amely az Amerikai Egyesült­ Államok atlanti partvidékein tombolt. A newyorki ki­kötő zsúfolva van ha­jókkal, amelyek ott me­nedéket kerestek. Az eső és köd teljesen megzavarták New York forgalmát s számos balesetnek voltak okozói. Több automobil fel­borult, vagy összeütközött. A balesetek kö­zött halálos végű szerencsétlenségek is elő­fordultak. Virginia és Carolina partján a hegy­­magasságú hullámok áttörték a védgátakat. (Elitélt sikkasztó.) Komáromi tudósi tönk táviratozza: A komáromi törvényszék szerdán mondott ítéletet Schnierer Aladár volt adóhivatali főpénztárunk ügyében, aki 49.812 koronát a munkanélküli segélyekből elsikkasztott. A törvényszék bűnösnek mon­dotta ki Schnierert és egyévi s háromhónapi börtönre ítélte, melyből három hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek. Az elitélt és az ügyész felebbeztek.

Next