Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-27 / 21. (764.) szám

r Érdekes terv a nyitramegyei járások átcsoportosítására Nagysurányi járás? — A verebélyi és ógyallai járások megszűnnének — Az éreskujvári járás tiszta magyar járás lenne Érsekújvár, január 26. A nagysurányi képviselői tűlét még az elmúlt év nyarán tervet dolgoztatott ki, amelynek alapján a nyitramegyei járások úgy csoportosítatnának át, hogy egyesit az állam egy járási adminisztrációt, járási hivatalt és járásbíróságot megtakarítaná, másrészt pedig — s ez volt az ő szempontjukból a fontosabb — hogy Nagysurány — mely mint vasúti csomópont erre valóban alkalmasnak látszik — járási székhely legyen. A képviselőtestület felfogása az volt, hogy Nagysurányt sok körülmény igen fejlődésképessé teszi, ehhez azonban elsősorban hivatalok kellenek, aelyek ezt a ma még kis, de másr is fejlődő községet az egész környék centrumává teszik. Nagy surány, hogy áldozatkészségét igazolja, kötelezettséget vállalt az összes szükséges középületeknek: járási hivatali háznak, járásbírósági palotának stb. felépítésére. A javaslat A javaslat szerint: szüntettesék meg a verebélyi járás s oszlassák két részre. Északi részét csatolják az aranyosmaróti járáshoz, déli részét pedig a most megszervezendő Nagysurányi járáshoz, amely a verebélyi járás déli felén kívül magába zárná a mai érsekujvári járást — Érsekújvár nélkül. Az új érsekujvári járás Érsekújvárhoz csatolnák az egész mai ógyallai járást s ez volna — Érsekújvár székhellyel — az uj érsekujvári járás, melyhez úgyszólván kizárólag magyar községek tartoznának. A javaslat kilátásai Az uj helyzetnek kétségtelenül volnának jelentős előnyei. A járások beosztása földrajzilag ideális lenne, miután a járási székhelyek központi fekvésük révén nehézség nélkül megközelíthetők lesznek. A belügyminisztérium a javaslat tanulmányozása után leküldte azt az egyes érdekelt járásoknak, amelyeknek járási tanácsaikkal véleményeztetniük kell a javaslatot. Az érsekújvári járási tanács január 29- án, csütörtökön tartandó ülésén foglalkozik a kérdéssel . zőlajp a szülőket arról értesíti, hogy a lány esküvő után fog csak hazatérni. A szülők még egy darabig vártak, de mikor lányuk egy hét múlva sem jött vissza, detektívek mentek ki a farmra és Thornt vallatni kezdték. Eleinte oly bámulatos ügyességgel felelt a keresztkérdésekre, hogy már-már eloszlatta a gyanút, de az utolsó pillanatban megkérdezték, ő írta-e a levelező lapot. Mikor nemmel válaszolt felszólították, hogy írja le a szöveget még egyszer és ekkor ugyanazt a helyesíráshibát követte el, mint az eredeti lapon: a „wedding“ (esküvő) szót egy d-ével írta. Most már nem tagadott és bevallotta, hogy ő gyilkolta meg a menyasszonyt. Elmondta, hogy egy gazdag leánnyal ismerkedett meg, akire menyasszonya féltékenykedett. Többet nem valott, de valószínű, hogy menyasszonyát el akarta tenni láb alól, hogy a gazdag lányt vehesse el. A rendőrség és a detektívek kiszálltak a közeli erdőben megjelölt helyre. Szélvihar dühöngött és esett az eső, úgy hogy viharfáklyák kísérteties fénye mellett ásták ki a holttestet. Egy kis ládában volt a levágott fej, egy zsákban a törzs, egy másik zsákban a lábak. A gyilkosságot Thorn nagy nyugalommal végezhette és a csomagolással sokáig bíbelődött. A gyilkos apja köztiszteletben álló ember, aki, mikor fia szörnyű gyilkosságáról értesült, teljesen megtört. A gyilkost beszállították a brixtoni börtönbe. xx A legkiválóbb púderek és toalettszapparok, melyeknek kozmetikai hatásuk nagyszerű és az illatuk csodásan finom, Procháska parfimeriáában kaphatók. A földarabolt menyasszony Egy angol farmer földarabolta menyasszonyát — Az áruló helyesírási hiba — Viharfáklyák fényénél ásták ki a holttestet. London, január közepe. Londonnak is meg van a maga Lédererje. Thorn 26 éves farmer meggyilkolta földarabolta és a közeli erdőben elásta 26 éves mennyasszonyát, Eldie Cameront, egy londoni gépírónőt. A gyilkost elfogták, tettét bevallotta és a londoni törvényszék most tárgyalja az ügyet, mely egész Londont izgalomban tartja. — Thomnak Crowboroughban farmja volt. Mennyasszonya Londonból többször kirándult hozzá és néha két három napig maradt a vőlegénynél. December 5-én megint kiutazott hozzá, de négy napig maradt el és nem adott életjelt magáról. Szülei már nyugtalankodni kezdtek, mikor egy levelezőlap érkezett, amely azonban nem a lány kezeírását mutatta. A levele- 2 *AAAAAAAAAAAA*,AAAAAAAAAAAAAAAAAA A legmegbízhatóbb E 2 test- és szépségápolás* E 2 cikkek, arckrémek, l 4 ► 2 púderek, szappanok, l 2 stb. a 1 Corso Parfumerlaban E < 2 KoLice-Kassa, Fő-utca 49. szám. ► . ► ^ Valódi kölni vizek és francia illatszerek ► ^ Postai szétküldés. ► <▼ ¥ [UNK] [UNK] [UNK]~▼ [UNK]~▼ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ¥ ¥??Ø [UNK] ¥ [UNK]?▼ [UNK] [UNK]* % , V^OtíMAGYAR TfiRteP Legendás riport a munkácsi Turulmadárról Halk hangok egy munkácsi éjszakáról — Megszületett a Turulmadár örök legendája — A P. M. H. eredeti riportja — Munkács, január 26. A nagy domb tetején fártak, faragtak, kalapáltak. Olyan zaj volt, mint kétezer év előtt, amikor egy másik dombon Krisztus és a latrok keresztjét verték össze. És most is ott voltak az írástudók, farizeusok és a nép vénei. Meg a csőcselék is és egy-egy hivő. A kalapácsütések belesirtak az égbe és a farizeusok örvendeztek. A kalapácsütések bbelesirtak az égbe, a csőcselék bámult, a munkások egykedvűen dolgoztak. A kalapácsütések belesírtak az égbe és a hívők sírtak. Pedig ezen a dombon sokkal kisebb esemény történt, mint azon a masnikon kétezer év előtt. A műunkácsi Turult bontották a dombon. Vaskarmait lefürészelték, szárnyait becsavarták, hogy ne tudjon röpülni, törzsét pedig deszkasírba dobták. Nagyon hamar ment minden, a Turul óráik alatt halt meg. De ez nem is különös, hiszen mindennel így történik ezen a világon. A kalapácsütések még utoljára sírtak fel az égbe, azután minden csendes lett . . • Dhnult pedig azóta, hogy a munnkácsi Turult lebontották, két ízét. Fantasztikus suttogások keltek szárnyra a nép között. Szorgalmas, becsületes nép lakik itt a közvetlen környéken. Nem is magyar, hanem német. Vagy, ahogy ők nevezik magukat, svábok. Svábok, akik óvatos, behúzott nyakkal járkálnak a mai világban. Becsületesek, hűek a régi tradícióikhoz, nem sokat beszélő nép, csak néha bökik ki elkeseredetten: jobb volt valamikor régen. A suttogás szájról-szájra kell- Nemcsak öregasszonyok mondták egymásnak kora estéken, didergően a kiskapuk előtt. A lányok nagy viháncolás közben hirtelen felnéztek a várdomb tetejére és összerázkódtak a hírős félelemtől. A legények meg tudáskoskodva meséltek róla. Az öreg svábok csak tempósan bólogattak a fejükkel. Nagy Mr született meg a Turul dombja alatt. Babonás, félős hír. Visszakísért a Turul! Éjszatkárt kint recseg-ropog a kőoszlopot körülölelő faalkotmány. Azután zúgás, bugás támad a levegőben, mintha száz éji madár repülne rohanvást a vár felé. Éjszakánként visszaszáll a Turul a munkácsi vár fokára, fájdalmasan siratja két lefűrészelt lábát, nem tud leszállni, megpihenni, csak kering-kering a vár felett. És nyomában, utána, száz és száz madár. • . . Megszületett a legenda! Egyszerűen, szépen, igaz emberek hírős lelkéből, egyszerű lelkéből. Sváb parasztok összedugták a fejüket, az asszonyok összébb húzták magukon a kendőt, a legény belekarolt a lányba és éjszakának idején elindultak. 1925-ben, a huszadik század felvilágosodott, hitetlen korának első negyedes állomásán, elindultak asszonyok és férfiak éjnek idején kisértetet nézni. Legendát igaz történetnek látni, magyarok madarát hű testvéri szemmel bámulni elindultak a sváb testvérek. ... Az éjszakában a várfokon szwrnyos katona állott őrt. A falu csöndes, kialudt szemű utcáin a csendőrjárőr járkált. Hat testvéri svábok lopózva, mint összeesküvők surrantak a kertek aljában megnézni a kísértő, elfűrészelt lábú magyar madarat. • . . A sötét, éjszakás mező didergéssé cifrázta máskor nem félő testüket, a ‘lelkiek babonás, legendás hittel akart hinni és reszketve szaladt, ujjongva ,mégis félve sietett a csoda felé. A vár ugyanolyan volt, mint máskor. Az őrszem lépése ugyanúgy kopogott a köveken, a kőoszlopon ugyanúgy nem volt ott a Turulmadár, mint már hetek óta, az éjszaka csak azt a zümmögő, félős nótát dúdolta, mint mindig. De józan, nem félő sváb emberek most mások voltak. A hitük akarta átformálni a lelküket, az agyuk akart más, szép, rózsaszín hitet erőszakolni a lelkükbe. És mert mégis akartak látni. És láttak,semmi nem volt, ők A vár most irtó, nagy tömbnek tűnt fel nekik. Nagy, hatalmas erősségnek. Leágazó, erőszakos bástyákat éreztek a szemükkel. Az őrszem lépését úgy hallották, mint a porkoláb menését Az éjszakáról azt hitték, hogy félelmetes muzsikát harsolniéz a fülükbe, a sötétség ráfeküdt a mellükre. És látták a Turulmadarat keringeni a vár felett. Látták lefűrészelt lábait, csonka Látták a kísérteties vergődését, vijjogása szárnyát, a lelkükbe vágott és látták, látták, hogy lecsapni készül. Nagy, hatalmas csapással. Látták száz madár keringő testét, mindent láttak hinni akaró emberek, pedig semmi sem volt. Sváb emberek, asszonyok, lányok azon az éjszakán legendás madarat akartak látni. Visszakísértő, elűzött magyar madarat, óráikig lestek az éjszakában és láttak!! . . . . Másnap a faluban már mindenki tudta. És éjszakánk fitt újabb és újabb csoportok, leskelődök, hinni akaróik lopóztak az éjszakában. Pedig az éjszaka ugyanolyan volt, mint máskor. Sötét és titokzatos. Szereti a legendákat és nem csapja be a hinni, látni akaró embereket. Megszületett a legenda! Evőé! És a nagy liftnek, a legendának ezer és ezer hívője akad egyszerre. Minden nap százakkal több. * Megszületett a Turul madár legendája. Miért? Mert így kellett ennek lenni. A legendák és szülőanytja az erőszak és szereplői a mártírok. . • Ne busulj testvér! Hejehujázzunnk az ég felé! Törd össze a poharat, sohase halunk meg! Sírtál testvér, fájt neked, hogy levették a Turulmadarat? Örülj testvér! Rikolts testvér! Így van ez jól! Hát hallottál te annyit a munkácsi Turulról azelőt, míg állott, mint most, mióta nincs ott a kőoszlopon. Ne félj testvér! Most már biztos nem felejti el a fiad a magyar madarat! Nem felejtik el az öregeik sem, a bóbitás asszonykák, a kacagó lányok! Örülj testvér! így volt ez jó! (sz. 1.) tetéséből tartotta el családját, lázas nyomozást kezdett a felhívás olvasása után Ez természetesen pénzbe került és fáradságos volt. Ügyvédhez is fordult. Az ügyvéd, aki maga is olvasta a hivatalos hirdetést és tájékozva volt a vagyon rengeteg értéke felől, szívesen vállalta volna az ügyet, azonban oly magas igényeikkel lépett fel, hogy Columbus János megszakította a tárgyalást és a maga erejéből fogott hozzá a nyomozáshoz. Kutatásai lassan haladtak előre. Két év alatt csak odáig tudott eljutni, hogy egyik öccsének, Columbus Lipótnak, aki a császári testőrgárda számvivő hadnagya volt, 1712-ből való keresztlevelét sikerült a bécsi városházán levő levéltárban felkutatnia. Már ez a kétszázéves okmány is kétségtelenül bizonyítja azt, hogy a család Columbus családjának, illetve Columbus Kristófnak vérszerinti leszármazása, mert ezen a név, Leopoldus Columbus de Veragna alakban szerepel és „nobilisként van a család feltüntetve, ami nagyon természetes is, hiszen nem nemes akkoriban a hadseregben, de különösen a testőrgárdában nem szerezhetett tiszti rangot. A további kutatásokat a törzsőrmester nem győzte a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel. Svájcban, Olaszországban kellett volna tovább kutatnia. Az anyagiakon kívül a betegség is gyötörni kezdte. Ekkor levelet intézett a spanyol anyakirálynéhoz, Krisztináihoz, amelyben mellékelte az eddig beszerzett leszármazási bizonyítékok közjegyzői másolatait és megkérte a királynőt, hogy támogassa kutatásaiban. Egyben bejelentette családja igényét az elhalt veragnai hercegi rokon hitbizományi birtokaira. Levelére rövidesen választ is kapott a spanyol királynő titkárjától, amelyben a királynő utasította Columbus Jánost, hogy igényeivel a hercegi vagyon hitbizományi vagyonkezelőségéhez forduljon. Columbus Jánost azonban néhány hónappal később bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Fiúgyermekei valamennyien 20—25 éves korban voltak halálakor. Egyik sem tudta folytatni a kutatásokat. Közben kitört a világháború, amelynek során valamennyien bevonultak, majd a háború után súlyosan megbomlott, meglepett idegekkel egyedül tért vissza a lövészárokba kergetett testvérek közül Columbus Rudolf. Mint főhadnagy szerelt le, 1920-ig súlyos idegbetegségével egyik szanatóriumból a másikba utalták, majd csekély összeget kitevő rokkantsegéllyel végleg elintézték. Az okleveles technikus, ekkor jobb foglalkozás hiányában zongoristának szerződött. Tavaly történt Meránban, hogy az egyik legelőkelőbb bárban zongorázott-Neve a műsoron is szerepelt. Egy este meglátogatta a bárt da Cadaval herceg, a portugál követ, aki a spanyol követ társaságában volt. Feltűnt neki a Columbus név és az előadás után páholyába hivatta Columbus Rudolfot, akit nevének megfelelő tisztelettel fogadott. Kikérdezte családi körülményeiről. Columbus előadását a spanyol követ is megerősítette, aki jól volt informálva a család származásáról. Du Cadaval a beszélgetés végével megígértette Columbussal, hogy mindent el fog követni jogai ért vényre jutását illetőleg. A fiatal Columbus Rudolf pedig, a nagy felfedező leszármazottja, most mint zongorista járja be a világot hogy munkásságával össze tudjon szedni annyit, amennyi egykét évi költséges továbbkutatás céljaira szükséges. Takarékosan él, szorgalmasan dolgozik, hogy kutathasson tovább és oly helyet foglalhasson el a társadalom lépcsőjén, amely őt megilleti. Ez a hely pedig a hercegi rangot és csehszlovák koronában számítva is több százmilliós vagyont fog jelenteni számára. d. JHÍe véned mié fetsxóíftunto. AoéU döfl&ess f Columbus Kristóf leszármazottja Nyitrán A zongorista, aki hercegi címre és több százmilliós vagyonra tart igényt. — Beszélgetés a jövendőbeli herceggel — A P. M. H. eredeti riportja — Nyitra, január 26-Néhány nap óta Nyitra városának érdekes vendége van. Weigl István nyitrai tánctanító hozta magával Bécsből, ahová zongoristáért utazott. A tánctanitó hozzám hozta zongoristáját, aki szabályszerű etikettel mutatkozott be: — Columbus Rudolf vagyok! Csodálkozó kérdésemre azután cigarettázás és kávézás közben elmondotta élettörténetét, amelyből kiderült, hogy a zongorista Amerika egykori felfedezőjének, Columbus Kristófnak leszármazottja. Elmesélte szép sorjában családja és élete történetét. A család tagjai, mint nagynevű elődjük, ősük, a négyszer is Amerikát járt Columbus Kristóf, az alkirály, nyughatatlan vérüktől fzetve, az elmúlt négy század alatt egész Európát bekalandozták. • Columbus Rudolf emlékszik arra, hogy amikor még alig volt tíz éves és Amerika felfedezéséről tanult, néhai atyja, Columbus János, aki a 60-ik egri gyalogezred törzsőrmestere volt, elbeszélte neki azt a családi hagyományt, amely szerint családjuk a nagynevű kontinensfelfedezőnek leszármazottja. A családi krónikák arról is tudtak, hogy a család Spanyolországban maradt tagjai főúri rangban élnek és rengeteg vagyon urai. 1910-ben egy szép napon az apa, aki a Bécsben állomásozó zászlóaljnál teljesített szolgálatot, izgatottan tért haza az irodából, kezében a Wiener Tagblattot lobogtatva. Az újságban a spanyolországi veragnai Columbus hercegi családi hitbizományi birtok vagyonkezelősége hivatalos felhívást tett közzé, amelyben felszólította Amerika egykori felfedezőjének, Columbus Kristófnak, illetve az abban az évben elhalálozott Veragna Columbus Kristóf hercegnek külföldön élő leszármazottjait, hogy igényeikkel a hitbizományi vagyon kezességénél jelentkezzenek. Columbus János, aki törzsőrmesteri fi Kedd, január 27. Hűbéri J. EL Vboxsoi»v*mailslova Pezsgőgyár — Alapítva 1826.