Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-01 / 171. (914.) szám

a HlMFeBszfttót és riszinszkói z$­46sá$ fis­ť vílaszMsok Prága, július 31. A közeledő választásokra való tekintet­tel ,a szlovenszkói és ruszinszkói zsidóság körében is megindult a választási mozgalom. A Lidové Noviny értesülése szerint két el­lentétes irányzat küzd egymás ellen. Az ors­todox zsidók Weber rabbinus vezetésével azt akarják, hogy minden zsidó válaszának sza­bad kezet adjanak. A cionisták viszont ön­álló listával akarnak a választásokba menni, mert szerintük a zsidóság érdekeit csakis zsi­­dó képviselő védheti meg. A jelöltekben ter­mészetesen nincsen hiány. A cionista tábor­ban sem. Egy pozsonyi ügyvéd jelöltségének lanszírozása állítólag többezer koronás ados­mányt is juttatott a ruszinszkói zsidó iskolák részére. A cionistáknak azonban, ha az orto­dox zsidók nem szavaznak velük, nagyon csekélyek az esélyeik. ií95isár ® m © S­h! polgári igánypskola építésére alá ir­­ják háfeiérn­i A 24.000 lakosú városnak a mai iskolaépület megfelelt, a 16.000 lakosú községnek nem Komárom, július 31. (Saját tudósítónktól.) Komárom város 1894. évben épített gyönyörű épületet a pol­gári leányiskola részére, amelyet az állam létesített. Ekkor szerződést kötött a kor­mánnyal a város, amelyben kötelezte magát, hogy az épületet karban tartja s ha annak szüksége beáll, azt ki is bővíti. Már 1923. évben, amikor a magyar tanintézet csehszlo­vák állami igazgatója ideérkezett, az iskolá­ban kért és kapott szállást a lakásínségre való tekintettel. Azóta új iskola építését szorgalmazza az iskolai referátus. A város erre hajlandónak is mutatkozott és a szükséges telket felajánlotta, valamint a­­ vonatkozó terveket is elkészíttette. A ta­vaszon az iskolai referátustól ismét sürgetés érkezett, hogy a város 24 óra alatt jelentse be, mennyivel járul az építéshez. A szokat­lan sürgetésnek is megfelelt a város, ennek ellenére most a pozsonyi zsupáni hivatal fölhívta a várost, hogy az állami polgári leányiskola épületét azonnal építtesse föl és ennek költségét 1925. évi költségvetésébe vegye SÖL Egyúttal arról értesíti a város vezetősé­gét, hogy az állam most már semmivel sem hajlandó támogatni az építkezést. A városi tanácsban ez a leirat nagy megütközést keltett, mert a városi képviselő­ testület réges-régen fölajánlotta a telket az építésre és kérte az államot, hogy azt épít­tesse föl. Egyébként is érthetetlen ez a rendelke­zés akkor, amikor a polgári iskolákat négy osztályúról háromosztályúvá szervezték át. Megjegyzendő, hogy a polgári iskola teljesen megfelelt akkor, amikor a városnak 24.000 lakosa volt, most a csonka város 16.000 la­kosának bizonyára meg kell felelnie, amikor a két első párhuzamos osztály fölszabadul. A városi tanács fölvilágosító jelentést küld az ügyről, mert itt valahol a referens egy aktát nem­ olvashatott át. FöSen@»tettték­ a magyarfaló Ivánkát A pozsonyi Zsizskadinnep epilógusa a bíróság előtt — ítélet a Per harmadik tárgyalásán Pozsony, julius 31. A pozsonyi szlovák Nemzeti Szinház — amint ezt annak idején megírta a P. M. H. is — múlt év október 14-én a cseh história is­­mert alakjának Zsizskának halála évforduló­ját ünnepelték, ami ellen a szlovák diákok tüntetést rendeztek, fütyültek, lármáztak és biszbomibákat dobtak a színpadra. A nézőkö­zönség csehbarát része felháborodott a diá­­kok tüntetésén s Ivánka Milán dr. páholyából a tüntetők felé kiáltott: — Magyarónok, megfizetett magyar disznók, Horthy zsoldosai! Néhány szlovák diák nyílt kérdést inté­zett Ivánkához a Slovákban, hogy fenntartja-e kijelentéseit s egyúttal becsületsértési pert adtak be ellene. Az első tárgyaláson, amely február 14-én volt, a pozsonyi járásbíróság előtt, Ivánka beismerte, hogy az inkriminált kijelentéseket megtette csupán a „magyar disznók“-at tagadta. Meggyőződött arról hogy a tüntetést Koza Matejov és Tuka Béla dr., a Slovák szerkesztői rendezték s szere­tett volna velük a bíróság előtt találkozni. Ezek azonban nem perelték őt, viszont sér­tései csak általánosságban szóltak s nem vo­­natkoztak kifejezetten a diákokra. Az első tárgyalást ezután elnapolták, ugyancsak a második tárgyalást is, mert az iratokat átküldték áttanulmányozás végett az ügyészségnek, hogy nem követte-e el Ivánka a köztársaság védelméről szóló törvénybe ütköző cselekményt a magyar nemzetiség megsértésével. Machaese’c főtitkár ugyanis tanúvallomásában azt mondotta, hogy hallot­ta, amint Ivánka ,magyar disznók­­at kiáltott. Tegnap tartották meg Ivánka perében a harmadik tárgyalást Kames dr. járásbiró előtt, aki bejelentette, hogy az államügyész nem emelt vádat Ivánka dr. ellen a magyar nemzetiség elleni lázsí­tás miatt. További tanuk kihallgatását mellőzve, befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljá­rást s fölmentő ítéletet hozott. A perköltségek megfizetésére a vádlókat kötelezte, a­kik felebbeztek az ítélet ellen. Szombat, augusztus 1. DazovszkQ a nemzeti párt el »Hsszeh ® íő“ missziójáról Egy rejtélyes kooperáció terve. — Mi akar hát voltaképpen a szlovák nemzeti párt? A szlovenszkói pártok Prága, július 31. választási moz­gósításában különös figyelmet érdemel a szlovák nemzeti párt követendő taktikája, mert az autonómista front csak akkor lehet teljes, ha az evangélikus szlovákság tömegei is szervezetten vonulnak a küzdelembe. Saj­nos azonban, a szlovák nemzeti párt hosszú időkön keresztül tisztára csak elméleti poli­tikát folytatott s elmulasztotta az idejében való szervezkedést. így esett, hogy az evan­gélikus szlovákság egy részét Hodzsa bírta elhódítani s a narodniai vezérek, politikai teóriáikba merülve, hagyták, hogy a leg­régibb gyökerű szlovák párt lesorvadjon az akadémikus és a való élettel n­em számoló, de agilitásban is szűkölködő vezetés miatt. A pártnak jobbára csak a Turócszentmártonhoz közelebb fekvő vidékeken, azután részben Zólyomban és Nógrád egy részében van talaja, bár az utóbbi időben Razus Márton megmozdulásával Keletszlovenszkón is meg­történt a zászlóbontás, de ennek gyakorlati eredményei ma még ismeretlenek. A szervezetlenség mellett másik baja a pártnak a szegénysége s ma még az sem látszik biztosítottnak, ha csak közben mecénások nem jelentkeznek, hogy választás költségeit is biztosítani tudják.­ A nemzeti párttal kapcsolatban legutóbb olyan hírek keltek szárnyra, hogy a válasz­tásokra Kramár nemzeti demokratáival fog kooperálni, ami minden esetre súlyos kon­cessziókkal járt volna éppen a párt nemzeti programjára. Bezso, a nemzeti párt egyik vezető embere nemrég állást foglalt a párt­lap hasábjain s kijelentette, hogy centralista pártokkal való kooperációról szó sem lehet s a szlovák nemzeti párt fenntartja szabad­kezét a választásokra. Bezső állásfoglalását most Bazovsky La­jos doktoré követi, aki a Národnie Noviny­­ben foglalkozik a národna strana választási dilemmájával. Cikkében egy kombinatív számtani műveletet végez, amellyel azt akarja dokumentálni, hogy a pártnak önálló választási fellépése könnyen szavazatainak elvesztésével járhat, ez tehát indokolná kooperációt. Ámde itt egy csomó kérdéshez a jut el a tekintetben, hogy mely párttal is lehetne a nemzeti pártnak kooperálnia. Le­szögezi, hogy az elterjedt hírekkel szemben még egy párt részéről sem kaptak hivata­los felszólítást a közös harcra s ők sem fordultak senkihez ilyen ajánlattal. A továbbiakban leszögezi, hogy a nem­zeti pártnak autonóm­ista és republikánus programjára való tekintettel, biztosítania kell a maga számára a teljes szabad kezet és a teljes önállóságot. A szlovák nemzeti párt ne­­m vállalhat megkötöttséget sem autonó­­mista irányában, sem egyéb­ tekintetben s ahogy a párt nem engedheti, hogy a politikai irányzatokat felekezeti különbségekre alapít­sák, éppen úgy nem engedhet szlovák mi­voltából és nemzeti jellegéből. Érdekes az a megállapítása, hogy a szlovák nemzeti pártra vár a misszió, hogy hidat teremtsen a gyűlölködéssel teli politika világában s elősegítse a szlovákok­­ és csehek között a megértést. Azután úgy Szlovenszkó, mint a törté­nelmi országok minden pártjának elsőrendű feladatául jelöli meg, hogy a nemzeti pártnak a parlamentbe való bejutását elősegítsék, hogy így a párt tényleg betölthesse össze­kötő feladatát, még­pedig önállóan és minden párttól függetlenül. Végül hogy a szavazatok elvesztését odakonkludál, elkerülendő gondoskodni fognak olyan kooperációról, amely őket semmilyen tekintetben nem köti meg. Ezeket írja a szlovák nemzeti párt vá­lasztási előkészületekről Bazovszky s bizony ebből a diplomatikus irásmából egy cseppet sem lettünk okosabbak s el sem tudjuk gon­dolni, voltaképpen milyen kooperációt akar­hát az új politikai misszióra jelentkező párt, amely őt semmilyen tekintetben se kösse meg. Lehet, hogy ezt talán Bazovszky sem tudja. Vagy tényleg centralista berkek felé mutatnak a jelek? Cica írta: Illés Endre. A vonat nagyot kanyarodott. Dombalján, napsütésben, friss, zöld rét mellett rohantak a kocsik. Gólyahír sárgállott a nedves fűben­­.Ragyogott, sütött a nap. A tavasz sorra járt minden fülkét, beko­pogtatott minden ablakon. Egy helyütt hárman ültek. Az ablaknál, szemben egymással, egy fiatal lány és egy kisfiú. Az arcukról látszott: testvérek. És távolabb tőlük, a sarokban, Dénes. A kisfiú talán négyéves lehetett. Lehaj­totta a fejét s a zakatolás, a meleg, a tavasz elbágyasztotta- Aludt. Újságja mögül, a sarokban, Dénes a lányt figyelte. Karcsú, szőke, magas lány volt. Vilá­­gos, tavaszi ruhája alól tiszta, szép vonalak­ban ütközött a fiatal teste. Izmait feszítette a május. Dénes mind ho­sszabban nézte s a lány egyre szebb lett. Ami az első rápil­lantás gyors rajzában még merev vonal, feloldatlan forma volt, az a következő percekben lassan élni kezdett. Mozdult a száj, meglazult a haj, kacagott a szem. És valami kedves, egészen egyéni va­rázsa támadt minden mozdulatnak. Mosolygott. Azután lehunyta a szemét. Majd kinézett az ablakon- Később egy képes­lapot kezdett olvasni- Bőrtáskájából lorgnette került elő. Belc*belekapott a sarokba, a ké­pekre tévedt a pillantása: kedvesen, kényes­­kedőn hozta szemeihez közelebb az üve­get. A sarokban Dénes letette az újságot és hátradőlt az ülésen. Az éjszakai virrasztás ólomsúllyal húzta le a tagjait. A télen súlyos betegen feküdt, két hó­napig hánykolódott hosszú, piros lázakban. Azután a budai hegyekben nézte hetekig a szanatórium terraszáról a februári olvadást. Ott várta meg a tavaszt is Tegnap pedig megindult a nyár elé. Másfélnapos úttal a há­ta mögött, végre itt volt, egy szepességi kis­város előtt, a robogó vonatban, talán már csak tíz percnyire a céljától. A távolban vajmi csillogni kezdett-Huszonnégy éves volt-És egészen ismeretlen errefelé. Először járt ezen a vonalon. Az ablak mellett a kisfiú felébredt.­­ A csillogó, májusi dél kidörzsölte szemeiből az álmot. Nézelődött, kémlelt, figyelt. S hirtelen kigyultak a szemei. A lorgnette után kapott, nyügösködni kezdett: — Mutasd . . . Csend volt. — Csak egy pillanatra . . . mutasd . . .! A lány felnézett az újságból: — Aludj Gabika! Szigorú akart lenni, de elmosolyodott. A kisfiú megvesztegetőn, melegen tette össze a kezét: — Cicus . . . — Nem lehet! — De hát miiért? Mutasd ... — Még leejtenéd . . . Egészen biztos: eltörne a kezedben! — Akkor legalább mondd, mit látsz rajta? A lány felnevetett: — Nem mondhatom hangosan, Gabikám! A kisfiú Dénesre pillantott, csendesebbre fogta a hangját. — Súgd meg . . . Mit látsz? A lány nézte, a lorgnetten keresztül hosszan-hosszan­ nézte a kisfi­út. — Súgd! — kérte a kisfiú. S a lány lehajolt. Két csók között, félhalkan, a parányi fül­be súgta. — Egy csacsit • . . egy kis csacsit lát­tok . • . Épp olyan kicsit, mint te! A kisfiú elmosolyodott. — Mutasd . . . most mutasd . . . A lány végre odaadta az­­ ékszert­ A kis­fiú hirtelen komoly lett, szemeihez emelte az üveget, Dénes felé fordult. Pillanatokig néz­tek farkas­szemet­— No, mit látsz? — kacagott a lány. Gyanútlanul, évődve sürgette a választ: — Mit látsz? Mit látsz? , A kisfiú leengedte a karját, titokzatosan hajolt a lányhoz. — Egy csacsit! És tovább nézte Dénest. Dénes felkacagott, teli tüdővel, szívből, őszintén kacagott. Elgyönyörködött a piruló, pipacsos lányarcban. S mind a ketten felálltak. A lány bocsánatkérően, szégyenkezve villantotta meg a szeme kékjét. Azután lehull­tak a pillái: sebesen, ezüstösen, mint egyviz­­esés fátyla. A hosszú, finom szálak szinte megnyúltak a fehér szemhéj szélén.Egyikük pirulva, a másik kacagó arccal: sokáig­ sokáig álltak. Azután Dénes lehajolt, magasba emelte a kisfiút, a karjára vette és megcsókolta: — Igazad van, Gabikám! Csacsi vagyok! Letette a földre, a lányhoz fordult. — Kulcsár Dénes. Lehajolt s megcsókolta a puha, fehér lánykezet. — Csacsi vagyok . . . már egy félórával előbb bemutatkozhattam volna . . . ugy­e? A lány még mind­ig pirosan, mozdulatla­nul állt- Fél percig is eltartott, amig felvetette a szemét és mosolyogva, elfogódva, kedves, zavartan intett: — Igen. Egy pillanatra mind a ketten megzava­rodtak- A lány megijedt a merészségtől, a fiú elfogódva küzdött a legelemibb vággyal­— Megcsókoljam? — Ez volt minden gondolata. Egy kis patak fölött robogtak éppen át. Csenevész füzek álltak a parton. S az egyik fa tetején fiatal parasztgyerek ült, félig mez­telenül, mint egy faun. Maga készítette, vé­kony fűzfásipocskát fujdogált és sütött-sütött az arany, májusi nap. A kisfiú kiment a folyosóra. A szűk, kis fülkében kettesben maradtak. Nézték a keskeny ablakon át a zöld fü­zeket, nézték a mezőt, a virágokat, nézték a távolban a hegyeket. A parasztgyerek sípja utánuk jött. De a sípot már maga a tavasz fújta- Szédültek. És néhá­­y pillanat múlt még így. Azután a fiú a lány arca felé hajolt, ke­zével megfogta a kezét, szemével a szemeit... És ekkor lassulni kezdett a robogás. Vál­tókon kattogtak a kerekek. Már célnál voltak. Még egy pillanat. S a vonat megállt. — Hárshegy! — kiáltotta el a kalauz a kis végállomás nevét. A szomszéd fülkében és végig az egész vonaton: kopogni kezdtek a lépések, puffog­­ni a hálóból leemelt csomagok, recsegni a szalmafonatú utikosarak- Ajtók csapódtak fel. És lovaglóostorral kívülről valaki meg­­kopogtatta a fülke ablakát. — Cicus, itt vagytok? — Megyek apukám! — kiáltotta gyorsan a lány. Sietve felkapta a kesztyűjét, az újságját, a hálóból a kalapot és egy kis csomagot is még. És egy lefekzetben, anélkül, hogy vis­szanézett volna, kilibbent a fülkéből. Futott a kisfiú után, aki kinn is volt már a folyosón. Dénes egyedül maradt. Az ablakom keresztül még látta, hogy egy magas, lovaglóruhás férfi leemeli a lép­csőről a lányt. — Szervusz Cica! Azután mind a hárman: a férfi, a lány s a kisfiú eltűntek az állomásépület mögött. Zúgott az egész vonat. Dénes is kiszállt.­­senki.Körülnézett, egyedül volt, nem várta Elmosolyodott: nem baj! A város felé fordult. Az állomáson túl széles, tiszta út veze­­tett befelé. Tíz percnyi távolban csillogott­­, zümmögött a májusi dél arany ragyogásában az idegen, ismeretlen város. Előtte volt a nyár. Egy lány. Csókok. Huszonnégy év. Fiatalság-És a város olyan volt, úgy k­ivág­­zott, csillogott, integetett, mint a teljesülések földje. Dénes karjára vette a tavaszi kabátját s fü­työrészve, frissen megindult. Befelé az utón. * *

Next