Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-01 / 247. (990.) szám
Tt / Prásekék Kassám elkéstek a lista beadásával A magyar-német szociáldemokraták listájánál is formahibák vannak Kassa, október 31. Saját tudósítóik telefonjelentése: A kassai választási bizottság a Prések-párt jelölőlistáját visszautasította, mivel azt 20 perces késéssel, déli 12 óra 20 perckor adták be. Az autó ugyanis, amelyen a listát hozták, útközben defektust kapott és ez okozta a kését. A magyar-német szociáldemokrata párt listája körül is formai hibák vannak, amelyeket még a mai nap folyamán kel a pártnak rendeznie, mert különben a lista érvénytelen hm, Hősök kegyelete a magyar parlamentben Budapest, október 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Méltóságteljes gyászülés keretében leplezték ma le a nemzetgyűlés hősi halottainak emléktábláját. Délelőtt tizenegy óra után nyílt meg az ünnepi ülés, amely alkalommal a ház folyosói, a karzatok s a képviselői padok is zsúfolásig megteltek. A kormány csaknem teljes számban jelen volt, csak a szociáldemokraták padsorai voltak üresek. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója ugyanis tegnapi ülésén elhatározta, hogy a háború halottainak emlékét tiszteletben tartja ugyan, de kegyelettel emlékezik meg saját halottairól, Somogyiról és Bacsóról is, akiknek koszorúit a rendőrség elkoboztatta. Szcitovszky Béla elnöki megnyitója után a közönség a delegációs folyosóra vonult, ahol az emléktáblák leleplezése megtörtént. Huszár Károly emlékezett itt meg a magyar képviselőház hősi halottairól, miközben a tábláról a lepel lehullott, majd a Tisza- Návay emléktábla előtt Zsitvay Tibor, ház alelnöke mondott magas szárnyalást a beszédet Az ünnepélyt a Budai Dalárda énekszáma fejezte be. | | Műfogak! | Waldmann Viktor, | ( vizsgázott fogtechnikus | Kassa, Franciskánus utca 5. | Készít e szakba vágó összes munkákat g CsehsilovfiKlet% Magyarország A Prágai Magyar Hírlap részére irta: Szterényi József báró Az utóbbi hetek eseményei ismét megzavarták a Csehszlovákia és Magyarország közötti jó szomszédi viszonyt. Közeledés helyett távolodás jelentkezik. Megértés helyett ellentét. Ez nem vezethet jóra és nem állhat érdekében a két ország egyikének sem. És nem a nemzetközi helyzet alakulásának. Ez utóbbinak egyáltalán nem, legkevésbé pedig a Locarnóban megteremtett kedvező légkör után. Magyarországot ebben nem terheli mulasztás. Semmi okot a viszony megzavarására nem adott, sőt ellenkezőleg mindent elkövetett a jó viszony érdekében. Az agresszivitás Csehszlovákiában jelentkezett, minden elfogadható ok nélkül Tisztán abból a háborús mentalitásból kiindulva, hogy Magyarországgal szemben minden szabad, hogy nemzetközi tekintetek Magyarországra nem vonatkoznak. Mert máskülönben lehetetlen lett volna még csak el is képzelni, hogy egy kizárólag magyar belügybe egy más ország törvényhozása bele akarjon avatkozni. Még akkor is megengedhetlen lenne az, ha annak az országnak fajrokonságáról volna szó. Úgy lélektanilag még érthető lenne, bár akkor is vissza kellene azt utasítani. Ez esetben azonban még erről sem lehet szó. Egy egészen szimpla igazságszolgáltatási ügy van szóban. Mely semmiféle vonatkozásban nincs a csehszlovák köztársasággal. Helyes-e, hogy a legutóbbi bolsevista kísérlet tetteseit a rögtönítélő bíróság elé akarják nálunk utalni és tényleg oda fognak-e kerülni, nem tartozik ide, különben is a független magyar bíróság dolga, de hogy mi érdeke lehet ebben Csehszlovákiának, amely tudvalevőleg. Szovjetoroszországot még el sem ismerte, tehát megtagad hivatalosan minden közösséget a bolsevistákkal, az egyenesen érthetetlen. Ha csak az nem, hogy egyesek alkalmat akartak maguknak ismét venni a Magyarország ellen való kirohanásra, nehogy valahogyan megszilárduljon a jó szomszédi viszony a két ország között Őszintén fájlalom ezt. Mert úgy érzem, hogy rossz szolgálatot tettek vele annak az ügynek, amely inkább érdeke Csehszlovákiának, mint Magyarországnak; értem alatta a normális kereskedelempolitikai viszonyok helyreállítását. Melyért évek óta harcolok, mert úgy érzem, hogy az eddigi középeurópai gazdasági helyzet hosszabb ideig femtartható fönn, ha gyökeres változás nem következik be, összeomlás lesz a vége. Ez ma már nem is vitás. Most már nem mi állítjuk csak ezt, hanem a nagyhatalmiak legkiválóbb államférfiai is nyíltan vallják. Ebben a helyzetben természetszerűleg több veszteni valója van az ipari országoknak, mint az agrárjellegűeknek. Márpedig Csehszlovákia pár excellence ipari állam, amely — nem vélek tévedni a számiban — ipari termelésének 70—75%-ával kivitelre van utalva. Ebben az értelemben állítom azt, hogy a normális kereskedelempolitikai viszonyok visszaállításában nagyobb az érdeke az új köztársaságnak. Vannak dolgok, amelyek fölött nem lehet szemet hunyni, hacsak veszedelmes struccpolitikát nem akarunk folytatni. Ezek közé tartozik Európa ipari válsága. Mely Angolországot éppen olyan érzékenyen érinti, mint Csehszlovákiát. Ezt lehet ideig-óráig mindenféle rendelkezésekkel palástolni és enyhíteni, de minden erre fordított áldozat meddő marad. Mennél tovább tart ez a palástolás, annál nagyobb lesz a kirobbanás a végén. Ezen csak a népek gazdasági szolidaritásának helyreállítása segíthet. Mennél hamarabb következik ez be, annál kevesebb lesz a pusztítás, annál kevesebb romon kell majd az újraépítést végezni. A helyzet egy legújabb szimptómáját Ausztria 1925. évi kereskedelmi forgalma nyújtja, ha azt nem az osztrák fizetési mérleg, hanem az európai gazdasági helyzet szempontjából ítéljük meg. Ausztriának 1924-ben még egy milliárd koronát meghaladó passzív kereskedelmi mérlege volt. Szinte lehetetlennek látszott ezen segíteni. Csodálatos módon Ausztria saját erejéből több, mint a felére csökkentette le ezt a passzivitást az 1925. év első felében. Az egész évre átszámítva a félévi eredményt, ez a passzivitás az 1925. évben már nem fogja meghaladni az ötszáz milliót. Ez látszatra nagyon kedvező Ausztriára nézve, mely ilyen összegű passzív kereskedelmi mérleget fizetési mérlegében ki fog tudni egyenlíteni, amivel viszont pénzügyi helyzete lényeges javulást fog mutatni. Ez azonban csak látszateredmény lesz Ausztriára nézve is, mert ezt az eredményt különösen a behozatal lehető legnagyobb csökkentésével érte el. Ha ez a csökkentés tudatos, tervszerű lenne, az ország lakosságának önfegyelméből folyó, akkor igen örvendetesnek, imponálónak kellene azt mondani. Azonban nem így áll a dolog. Ez a csökkenés az ország további elszegényedéséből folyik. Mint ilyen nagyon szomorú s a lakosság fogyasztóképességének újabb aláesése, így nézve pedig általános európai szempontból egyenesen megdöbbentő. A csökkenés természetesen nem élelmi cikkekben állott be, hanem ipari gyártmányokban. Az a kép, amelyet Ausztria mutat, másutt is fog ismétlődni, ennek általános katasztrófára kell vezetnie. Mely előbb fog beállani az ipari, mint agrár országokban. Nem látják Csehszlovákiában az ijesztően emelkedő angol munkanélküliséget és az angol nagyipar legjelentősebb ágainak kapaszkodását a védővámokba, mint remélt mentőeszközbe? Nem látják a szénfogyasztás óriási hanyatlását világszerte, amelyet ők maguk már saját testükön is érezhetnek? Nem látják Franciaországnak rohamlépésekben való közeledését nagy pénzügyi zavarokhoz, ma még beláthatatlan következményekkel ? Nem hinném, nem hihetem, hogy mindezt ne látnák, sokkal nagyobbra tartom politikai és gazdasági érzéküket Én egy más dolgot vétek látni náluk és nem hinném, hogy csalódnám benne, tisztánlátásom ritkán hagyott engem cserben. Én azt látom, hogy a csehszlovák irányadó körök az egykori nagy szláv birodalom, a cári Oroszország elhibázott és a végén magát nagyon megbosszult politikáját követik, tisztán látják a veszedelmeket, de azzal vélik azokról a figyelmet elterelni, hogy minduntalan újabb és újabb izgató anyagot adnak a politikának. A cári uralomnak külpolitikai komplikációkra volt szüksége, hogy elterelje a belső bajoktól a figyelmet, a csehszlovák politikai körök ezektől a gazdasági bajoktól, amelyek pedig nem csak ottani eredetűek, hanem az európai helyzet folyományai, Magyarország által kívánja időről-időre a figyelmet elterelhetni. Ez lehet helyi taktikának ideig-óráig jó, de végeredményben annál kevésbé. Az igazi csehszlovák érdek a Magyarországgal való jó szomszédsági viszony lenne, a kölcsönös gazdasági érdekek méltányos kiegyenlítésével. Amire Magyarországon kormány és közvélemény egyaránt kapható. Mert mi reálpolitikusok vagyunk és érzelmetek háttérbe szorításával a kibontakozást keressük, mely azt javalja, hogy gazdasági azokkal a szomszédainkkal téren elsősorban jöjjünk rendbe, amelyekkel százados múlt kapcsolt volt a nagy világrengés előtt gazdaságilag egybe. Ez lenne a természetes kialakulás. E helyett éppen ezekkel nem tudtunk eddig megegyezéshez jutni. Ama nem használt nekünk sem, nekik sem. Érdeke ez Csehszlovákiának? Alig hiszem, hogy legyen ott józan politikus, közgazdászról nem is szólva, aki ezt országa érdekében lévőnek tartaná. Aminthogy nálunk is ma már alig lesz megfontolt politikus, aki nem a kölcsönös megértés álláspontján lenne. Vajha ennek a közös érdeknek fölismerése győzedelmeskednék végre és a két ország az egymással való békés, jó szomszédi viszony megteremtésével a súlyos középeurópai helyzetből való kibontakozást mozdítaná elő. Olcsó árak, vidékiek 24 órán belül g 2793 elintézve. Nékem van még rozmaringom Áldom azt a kis családot, mely csókjával elbocsátott. Áldom azt a kicsi házat, melyben az én bölcsöm ringott s mikor hívtak élet-lázak: örök-szagos rozmaringot tűztek vándor kalpagomra. Édes anyám mártir volta a szivemet megcsókolta. Lámpát gyújtott. Napot, holdat, hogy az Isten arcát lássam s hol milliók vándoroltak: elindultam bánatomban titokvággyal tarsolyomban. Mentem, mentem, mendegéltem, míg a férfi utra értem . . . Nagy veszély volt a világon: összevesztek a királyok, vérrel telt meg minden lábnyom, a hegyek vérverítéke patakban folyt a vidékre . . . A szelek is megbomoltak: elfujták a Napot, holdat . . . Rémmül járt minden titok . . . A pokoli sötétségben anyám csókja világított. Saját szivem volt a holdam s falábakon vándoroltam . . . Hullaszagu igric-népek idegeket húrnak téptek s Így pengettek cudar lantot . . . Az Emberből a vérszagra a Hiéna fel vakkant ott . . . S a vén, bűnös Európa vadászott az ember-vadra. A háború paripái nem sajnálták összevágni a családok csoda-kertjét, a virágot leteperték . . . — Nékem van még rozmaringom, de akik most kelnek útra, mit tűznek a kalpagjukra? Szétrugva a magyar Család ezer léces kerítése . . . Szétrugva a Világ-család közös asztal-terítése . . . Pincérünk az idegenség: italul nadragulyát hoz . . . — Gyerünk vissza a Családhoz . . . Magyar sógor, német sógor! elég a vérdáridóból! Emberségünk elbitangolt . . . Hívjuk meg keresztkomának a franciát, meg az angolt, hozzuk össze a Családot s minden ember legyen áldott! Az asztalfőn Jézus üljön, Anyja is ott édesüljön . . . Változtassa át vizünket testvér-tiszti bíbor borrá,kaláccsá a kenyerünket és bennünket szép csokorrá, míg komázunk, lakomázunk. Mécs László. ______________________ VasW november 1. Nem hosszabbítják meg Magyarországon a képviselői mandátumokat Budapest, október 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A sajtóban többször felbukkant az a hír, hogy a kormány meg akarja hosszabbítani a képviselői mandátumok érvényét. A képviselőház folyosóján ma az egységes párt egyik kimagasló tagja az ügyre vonatkozólag kijelentette, hogy a kormánynak egyáltalában nincsen szándékában a képviselői mandátumokat meghosszabbítani, mert nagyon jól tudja, hogy az ilyen fontos törvényhozási intézkedés a bonyodalmak magvait hinthetné el. JU ví&jcsS roaág felszófíímmiít. Egy darab sütemény írta: Falu Tamás. A körúti cukrász fehér elefántcsontmutatós órája ötöt mutatott. A pult roskadozott a sütemények alatt, s a hóemberhez hasonlatos cukrászlegény még mindig hordozta széles tálcáján az ínyek csiklandozóit. A kuglófok cukorfelhők alatt puffadoztak, az indiánerek fehér lelküket villogtatták, a krémesek alig bírták tartani sárga kincsüket, a pozsonyi kiflik pirosak voltak, mint a hálózó lányok s a kerek torták majdnem élükre álltak, hogy világgá induljanak, mint a kocsikerekek. Az utcára nyíló kirakat belső üvegét finom csipke borította s olyannak látszott, mintha a sütemények álma lett volna. A fali képek tavaszi és őszi hangulatot árasztottak, hogy mindenki megtalálja a festékes tükröt, amelyből a saját lelke néz vissza. Az ajtó sűrűn nyílt már. Sétálók és törzsvendégek jöttek kávézni, csokoládézni, fagylaltot nyalogatni. A tisztaruhás kiszolgáló lányok nesztelenül sürögtek-forogtak a zöldhátú székek között s lábujjhegyen illantak a pult mögé, hogy megrakott fényes tálcákkal jöjjenek vissza. Az érkező vendégek arcáról leolvasható volt a boldog vágy, mely csakhamar kielégül s a bentülők derűje illatos cigarettafüstben fejezte ki a jóllakottság dicséretét. Az utcán egy fiatalember álldogált az édes kirakat előtt. A sütemények izét, árát mérlegelte. A pincéből, s a ki-kinyiló ajtón át rá-rácsapott a mámoritó gőz, a kávé és csokoládé illata. Kivette tárcáját és népszámlálást tartott a kis értékű bankók között. A fejét csóválgatta, a vállát vonogatta és közben nagyokat nyelt.. . Egy kávé és egy sütemény kifutja, határozott végül és hogy meg ne gondolhassa, gyorsan benyitott a cukrászdába. Éppen most szabadult fel egy kis sarokasztal. Egy vidékinek látszó úriasszony kelt fel mellőle, gyönyörű lányával. Egy-egy cukrászcsomag volt a kezükben. Vitték haza valakinek vidékre a pesti édességet. A fiú leült- Letette sapkáját a másik székre és körülnézett, őt nem nézte senki. Mindjárt mellette termett egy szőke kisasszony. — Parancsol? — Kérnék egy kávét. A kávé megérkezett. Álomba illő hab volt rajta. Kibarnállott alóla a barna tavacska, s ott fénylett mellette egy pohár víz- Egy tányéron sütemény is csúszott a tálca mellé. — Tessék — zenélte a női hang. A fiú tekintete a süteményekre esett. A hatást az agya először számokban szűrte le. Ót, mondta magában. Öt- S ebből én csak egyet ehetem. A kávé kitűnő volt. A sütemény még finomabb. Nem lehetett egynél megállni. — Eh, legyintett magában a fiú, megmámorosodva a pillanatnyi jóléttől, s a másik darab után nyúlt-Nem volt egészen jóllakva. Fel tudta volna habzsolni az egész cukrászdát. Huszonkét éves volt mindössze. Diák és szegény, aki még sohasem kapott csömört az édességektől. De azért rágyújtott egy tárcájában régen őrzött cigarettára. Egy sárgadohányos, exotikus cigarettára, melyet a nyáron kapott otthon a patikustól. Szép volt az élet a cigarettafüstön, a gazdagság illatán át. Szerette volna, ha a cigarettája legalább egy óráig ég, s az édesség narkózisa sem múlik el a cigarettával. De a cigarettából egy füstös csonk maradt, s a nikotin a száját is megkeserítette. — Fizetek, szólt halkan a mellette ellepő kisasszonynak. — Kérem, mény.— Volt egy kávé és . . . egy . . . sütőA kisasszony a tányérra nézett, mely hangosan kiabálta, hogy ha ötből csak három van meg, akkor kettő hiányzik- Azután a fiúra nézett, aki zavart és vörös volt, mint a bűn. • Két süteményt tetszett fogyasztani, mondta erélyesen. Öt darab süteményt teszünk mindig a tányérra, hogy minden csalás és tévedés ki legyen zárva. Én felelős vagyok a fogyasztásért és nem fizetek rá senki étvágyára! Ismétlem, két darab süteményt tetszett fogyasztani! A hang egy kissé már hangos volt. A szomszéd asztaloktól odafigyeltek. Az