Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-01 / 76. (1114.) szám
2 Elmozdítják a párisi olasz nagykövetet Paris, március 31. Az Élé Nouvelle jelentése szerint Avezzana párisi olasz nagykövetet „egészségi okokból” fölmentik állásától. A lap szerint szó sincs egészségi okokról, hanem a nagykövetet egyszerűen azért mozdítják el, mert nem elég erélyes az antifaszcista mozgalmakkal szemben. Avezzana távozása is összefügg az olasz diplomácia újjászervezésével, s miként a londoni nagykövetet, vagy a római külügyi hivatal főnökét, őt is megbízhatatlansága miatt mondatják le. Párisi tanácskozások Marokkó sorsáról Paris, március 31. A Petit Párisien beszámol arról a nagyarányú Marokkó-tárgyalásról,amelyet Briand, Painlevé, Steeg és Petain marsall tegnap a francia külügyminisztériumban folytattak. Ez a megbeszélés új korszakot jelent a marokkói kérdésben. Abd el Krím eddig több békeemisszárius segítségével megkísérelte, hogy Franciaországgal és Spanyolországgal külön- külön tárgyalásokat kezdjen. Mivel terve nem sikerült és a két marokkói hadviselő nagyhatalom nem volt hajlandó különbékét kötni, a riffkabilok vezére arra a meggyőződésre jutott, hogy a béke érdekében kénytelen közösen tárgyalni a két mandátárius hatalommal. Annál is inkább szükséges, hogy Abd el Krím hamarosan békét kössön, mert katonai tekintetben aligha számíthat többé jelentősebb sikerekre. Hír szerint a riff vezér most már hajlamlandó a fezi szultán felsőbbségét is elismerni. A Quai d’Orsayon tartott konferencia azzal is foglalkozott, hogy milyen garanciákat kell Franciaországnak kérnie a riffektől, hogy Abd el Krím a jövőben meg ne támadja az afrikai francia helyőrségeket. Egyes párisi lapok nem békés megbeszélést láttak a tegnapi Marokkó konferenciában, hanem kijelentik, hogy azon a miniszterelnök igyekezett megszüntetni azt a nagy ellentétet, amely a marokkói polgári helytartó és az ottani katonai főparancsnokság között a jövőbeli magatartás tekintetében mutatkozik. Húsvéti illatszer COT ILLON erősen parfümirozott, bármely illatban mindenütt kapható. Újdonság! Újdonság! Foelarusitehely: „Sireit“ Praha-Vinahrady 1662. Pangalos kierőszakolja köztársasági elnökké való választását Görögországban tilos minden ellenzéki agitáció Athán, március 31. Pangalos diktátor ma éjjel proklamációt intézett a görög néphez, amelyben tudatja a lakossággal határozatát, hogy jelölteti magát a köztársasági elnökségre. Megígéri a görög? hatalom újjászervezését és mindazon hiba* * ?nk eltűntetését, amelyeket a rossz parlamentarizmus és a régi pártok okoztak. Bejelenti továbbá, hogy erélyes magatartása következtében már mostanáig is bekövetkezett a politikai erkölcs megjavulása és a jólét nagyfokú növekedése. Zalmis volt miniszterelnököt, ha egyetlen párthoz sem tartozik, nem sikerült rábeszélni arra, hogy a köztársasági elnökségre való jelölést elfogadja. Az elnökválasztás igen furcsa körülmények között fog megtörténni, mert a pártoknak egyetlen gyűlést nem szabad tartaniuk s jóformán a választás napjáig a kormány propagandáján kívül más propaganda nem is történhetik. ESS iaÉe uyiuio i, c&uH»fU»A Matrózlázadás egy angol hajón London, március 31. A Tenacity nevű angol gőzös tegnap vészt jelző zászlóval az árbocán, befutott Vigo spanyol kikötővárosba. Amikor a vészjelzés láttára spanyol őrnaszádok közeledtek a hajóhoz, megtudták, hogy a fedélzeten lázadás tört ki, amellyel a kapitány és a tisztek nem tudtak boldogulni. Csak nagy üggyel-bajjal sikerült a vészjelet kitűzni s ezzel a spanyol katonák figyelmét fölhívni. A határrendőröknek nehéz küzdelem után sikerült a lázongó legénységet leverni. A főtetteseket a vigói vár börtöneibe szállították. Valóságos harc fejlődött ki a spanyol tengerészek és az angol matrózok között, amelynek folyamán több súlyos sebesülés is történt. A háború óta ez az első eset, hogy egy kereskedelmi hajón régi stlű lázadás ütött ki. Bemek dr. visszaérkezett Bécsbe A tegnapi pohárköszöntők • A bécsi sajtó ma már szkeptikus Prága, március 31. Bamnek dr. kancellár tegnap délután négy órakorogadta az újságírókat, akiknek nyilatkozott Ausztria és Csehszlovákia kedvező viszonyáról. Este Békes külügyminiszter a Hradzsin spanyol termében fogadóestélyt rendezett, melyen Rántlek is, Benes is szívélyes pohárköszöntőket mondottak. Éjjel 12 órakor a kancellár a csehszlovák lügyminiszter kíséretében a fő osztrák a delegációval együtt elhagyta a termet és Wilson-pályaudvarra ment, ahonnét 11.30 perckor különvonaton Bécsbe indult. Bécs, március 31. Barnek dr. szövetségi kancellár ma reggel kíséretével együtt Bécsbe érkezett Dönhoff gróf német ügyvivő és Luschk dr. csehszlovák követségi tanácsos megjelentek a pályaudvaron az osztrák (lelegi. , fogadtatásánál. A ma reggeli sajtó nem foglalkozik már akkora optimizmussal Barnek prágai tartózkodásával, mint a tegnapi tette. A szkeptikus hangok mindinkább előtérbe nyomulnak és a bécsi nagynémetek orgánuma rámutat arra a nagy különbségre, amely a berlini fogadtatás és a prágai tartózkodás között volt Míg Berlinben két testvérnemzet találkozott és ölelkezett össze, addig a prágai látogatás nem volt egyéb, mint udvarias formaság és a szokásos diplomáciai formulákon kívül alig történt valami más. Ausztria és Csehszlovákia viszonyát mindig az fogja eldönteni, hogy milyen sorsban és milyen emberi rangban élnek a csehszlovákiai németek. A legjellemzőbb az Arbeiter-Zeitung cikke. A szociáldemokrata lap élesen megtámadja a csehszlovák kormányt, mert bizonyos magánokokból és a lengyel-csehszlovák viszony elmérgesedése következtében rendeletet adott ki, amely megtiltja a lengyel sertéseknek Csehszlovákián át való szállítását. Ez a tilalom elsősorban Ausztriát sújtja, mert eddig az olcsó lengyel sertések alkották Bécs egyik legfőbb húsforrását. A szállítási nehézségek miatt bizonyos, hogy a sertéshús és a zsír ára Bécsben tetemesen emelkedni fog, ami egyedül Csehszlovákiának tulajdonítható. Ily körülmények között — mondja az Arbeiter-Zeitung — nem valószínű, hogy a zsenge barátság hosszantartó lesz. A magyar nemzeti párt interpellációi Zólyom nagymegye ülésén. Tudósítónk jelenti: A 18. nagymegye képviselőtestülete minap tartotta meg rendes évnegyedes közgyűlését Zólyomban a városháza nagytermében. Nagy Sándor, a magyar nemzeti párt országos igazgatója interpellációt intézett a zsupánhoz az iránt, hogy a múlt nyáron tartott közgyűlésén a Középszlovenszkói Villamostársulat 4 millió koronás jótállási nyilatkozatát csak azon esetben szavazták meg, ha a villamosművek igazgatóságában a vármegye képviselőtestületéből két tagot jelölnek. Ez nem történt meg. Nagy Sándor ezután a régi Nógrád megyéhez tartozó Kiskürtös község lakosainak sérelmét terjeszti be. A kiskürtösiek már évek óta a határon át fát szállítanak Balassagyarmatra. Mararik Pál kékkői járásfőnök most megtagadta az új igazolványok kiadását azon indokolással, hogy a község a határtól 10 km-nél nagyobb távolságra fekszik. Ugyanekkor a határtól jóval távolabb eső Kis- és Nagysztracin községek lakosainak az engedélyt megadta. Végül fölhívta a zsupán figyelmét azon sérelmekre, hogy a községi jegyzők egy része az értéknövekedési adó kivetésénél 15 százalékos jutalékot szed be saját részükre. A zsupáni hivatal az interpellációra kijelenti, hogy a jegyzők ezt a munkát minden ellenszolgáltatás nélkül kötelesek elvégezni. A mezei hivatalos lap legközelebbi számában újból fölhívják az összes járási főnököket és jegyzőket erre a körülményre és ha ilyen visszaélések történnének, az illető jegyzőket a legszigorúbban fogják büntetni. Ha betelik az álmunk.. . Irta: Palásthy Marcell Hol lakik nyáron az ősz és hol rejtőzik tavasszal? Elhagyott kastélyokban? Kripták bolthajtásai alatt? Rossz várak repkényes omladékai között? öregemberek halálra érett szivében? Másutt, hogy hol, azt nem tudom. Nálunk Rozália anyónál lakik. Ott ül Rozália anyó lábáig omló zöld rokolyájában s felhősen fehérlő kontrával a kassai határban. Rozália anyó ugyanis özvegy, szomorú hegy, ahová halkan és óvatosan viszik el a halk óvatosszavú kassai luteránusokat, amikor végképp elhallgattak már. ■ Odaviszik és lefektetik ölébe a pergamentarcú presbitereket, az élet kemény robotjában mindig vörös, ám a haláluk kényelmében immár meghalványult közli mosónőket, a kövér henteseket, akiknek koporsója alatt nyög a Szent Mihály-lova és a lenge kisasszonykákat, akiket a szerelem ölt meg, vagy a hektika. S Rozália anyó befogadja őket ölébe. Egyforma szeretettel vigyáz álmukra, szelíd és szép szomorúsággal virraszt felettük és ringatja őket. Bölcsődala is van biztosan, de ezt csak a füvek, a repkények, a dermedt örökzöldek s a sírvirágok hallják és azok, akik alattuk pihennek. Itt lakik a kassai ősz. A Hernád mentén még dőzsöl a nyár, pirosra csókolt arccal fordulnak az almák a nap felé, és a veréb még nem hiszi, hogy fázni fog, de a Rozália már fátyolba burkolózik, ruhája fakul, sárgul, mint a napszítta zöld selyem. S pár nappal később öléből a völgybe szórja ki Ködkirály fehér nyáját. Mint a mesékben az óriás királykisasszony. Régen sokszor látta ezt fiatal szemével, amelyben sok színes nap verőfénye csillogott és sokszor gondol mostanában erre az Öreg úr az ő kietlen nagy magányosságában. De jó volna legalább ott aludni, ahol legközelebbi rokona, legédesebb testvére a rög, ha már ily egyedülvalóan kellett leélnie egész életét a mostohavilágban, ahol a szobaujlágig vitte föl, mialatt a hivatalos lajtorján érte a pénzügyi főtanácsosságot.kopaszodó fejjel elő, aki a költészetet szerette, a poétákat és a gyöngéd alkonyati hangulatokat, — már azt is véres igazságtalanságnak érezte, hogy egész életét a rendeletek szörnyű szólabirintusaiban és számoszlopok lelket szikkasztó böngészésében kényszerült eltölteni. Az élet másik nagy igazságtalansága az volt vele szemben, hogy a hivatalos munka e sivatagából soha sem adatott meg néki a szeretet oázisára elmenekülnie, ha csak órácskákra is, hogy felüdülhetett volna. S mindez azon múlt, hogy az édesapját annakidején Budapestre helyezték át s ott kellett hagyni néki is persze Kassát, a Forgács utcát és benne Tálát, épp a Galamb-utca sarkán Kock Antal fűszeresboltját, amelynek üvegajtaja mögött alkonyati órákban a cukorsüvegek piramisai, szappanmáglyák és fehér porcellángombos fióksorok tövében ott volt látható a lámpák ragyogásában a fűszer- és gyarmatáru kereskedelem tündére, Koch Erzsiké kisasszony. Az apja aztán hamarosan elhalt, őt magát pedig a kényszerűség beleillesztette az államgépezetbe igen hasznos, de épp oly jelentéktelen srófnak. A sróf pedig kénytelen a maga kijelölt helyén maradni, míg ki nem vetik a penzió ócskavas-halmára, így hát csak az álom vonatjain kereshette föl Kassát s az ábrándozás határján hajtatott a Forgács utcába, hol is megállván a Koch Antal uram fűszer- és gyarmatáru kereskedése előtt, daliás léptekkel nyitott be a kevert illatok e csarnokába és kicsit dadogva, de nagyon őszinte érzéssel biztosította a tisztelt szülőket, hogy ő a Csillagokat is lehozza az égről, ha kegyesek lesznek őt Erzsike kisasszony kezével megajándékozni. Az évek haladtával egyre több színházi festékre volt szüksége az álomnak, hogy őt szerelmesarcú ifjúvá kendőzze és méltóvá az Erzsike kezére. Az eloltott lámpa ernyője azonban az a bűvös sapka, amelynek számára nincsen lehetetlenség, ha lakótársa, a sóvárgó ember — lehunyta fáradt szemét, a szomorúságoktól nehéz pilláját. Csodákkal telik meg ilyenkor a legridegebb hónapos szoba és a legárvább agglegény-szív is. Az álom bűvészetére egyébként már nagyon korai fiatalságában is nagyon nagy szüksége volt a pénzügyi főtanácsos úrnak. Koch Erzsike kisasszonyt ugyanis a malomutcai luteránus elemi iskola második osztályában ismerte meg, ahol fiú- és leánygyerekek egy tanterembe terelve tanulták az ábc- és az egyszeregy rejtelmeit A következő évben már a járt, mert szülei a Flórián utcába községi iskolába mentek lakni, mivelhogy a külvárosban — mely huszáknak nevezteték — olcsóbb a házból. Útjaik tehát kettéváltak s bár ő mindent elkövetett és minden ékesszólását harcba vitte, hogy Kochéknál vásároljanak s igy gyakrabban láthassa Erzsikét — erre nem volt képes rávenni édesanyját. Részint, mert a álló Glück-bolt közelebb esett Flórián utca sarkán lakásukhoz, részint, pedig, mert úgy be voltak adósodva a vörös Glücknél, hogy — édesapja szakértői véleménye szerint — csak akkor szabadulhatnak meg tőle, ha az Isten még legalább száz évig élteti őt. Vagy, ha lutrin nyernek. Egyik sem volt nagyon valószínű. Mikor Budapestre költöztek, valahogyan mégis ,megesett a csoda, hogy a Glücköt kifizették, de ő addig is többnyire csak az ajtó üvegén át láthatta Koch Erzsike kisasszonyt, közelről pedig Csak ritkán! Olyankor, ha krumplicukorra tellett, mert már arra sehogyan sem tellett a semmi, de biztos állami fizetésből, hogy például tánciskolába, vagy gyerekzsúrokra járhasson. Évtizedeken át rendes járata volt hát az álmai vonatának, eleinte diákkamrácskájából a kassai Forgács utcába. Ott is Koch Antal elérhetetlen messziségben hivalkodó fűszerkereskedéséhez. Ez volt az igazi életvonata. Ezen odaérkezett mindig a vágyainak Mekkájába. A másik, az éber életének reális vonata a komor és nehéz tehervonat volt, amely a lét nehéz málháit cipelte és mindent, amiről lemondott és mindent, amit keresett oda kellett adnia mindig éhes mozdonyának, hogy bírja a robotot. Hosszú évek során jött csak aztán rá arra a lehangoló valóságra, hogy a tehervonat útja nem is vezet sehová. Vasgyűrű az, amely körbefut. Stáció: a reggeli, az ebéd, a vacsora, a lakás, a fűtés, a világítás, a szabó és a suszter. Hogyan is vehetne föl erre a céltalan, zárt és sivár pályán döcögő vonatra olyan tündérutast, akinek a lábaihoz a csillagokat kell lerakni? Csak csoda segíthet! És a csoda egyre késett, egyre több akadály gördült eléje. Egyedül maradt hát mindvégig. Aztán... Hiszen tetszenek tudni... A kisebbik baj volt csak az, hogy hiába koplalt évekig... A bankban összekuporgatott háztűznéző, álomkergető kétezer koronájáért csak egy szakaszjegyet bír venni a pesti villamoson. Mi lesz hát ezek után azzal a csodával? A nyár elején, mikor az újságokban sűrűn jelennek meg a régi iskolatársakat találkozóra szólító felhívások, ekkor lobogott föl a főtanácsos urban a csodába vetett hit újra.pénzügyi Erős tűzzel, konokul, fanatikusan. — No! Alom bűvész! Ki olyan gazdag vagy és bőkezű hozzám mindig, most mutasd meg, töménytelen arany kincsedet a valóság mennyi garasára. tudod felváltani az élet bankházában? így kiáltott fel egy júniusi alkonyaton özvegy Kucsera Görgyné nagyságos asszonytól bérelt Szekfü utcai hónapos szobájában. Kihívóan és fölényesen kiáltotta ezt, mint a hitelező, amikor késedelmes adósát szorongatja. Ez este egy budai kiskorcsmában vacsorázott, háromieci badacsonyit ivott és végül dúdolva ballagott haza. Fiatalos hévvel ült itt íróasztalához és nagyon elégedett, de egyben neki, hogy élete legszebb harcra kész arccal látott elképzelését megszerkessze. Éjfélig fúrt, faragott az irásművön. Válogatott a szavakban, csereberélte azokat, jót a jobbal helyettesített és cizellálta a mondatokat, mint az ötvösművész a remekét. Végül is tökéletesnek látta. Finomnak, gyanúra, pletykára okot nem adónak. Olyannak, ahogy lovagi lelkében elképzelte. Gyönyörködött benne. Tízszer is elszavalta lágyan és érzéssel. Aztán boldogan feküdt le s azt álmodta, hogy holnap lesz az esküvője Koch Erzsike kisasszonnyal. Másnap azután elvitte szerzeményét egy újság kiadóhivatalába és száznyolcvanötezret fizetett érte. Mert a remekmű, amire olyan büszke volt , amitől oly sokat, sőt mindent várt nem holmi csipkeköntösű szonett volt, hanem egyszerű apróhirdetés. A tündérek is szoktak ám igy párleánynak öltözni, ha az emberek közé vegyülnek, hogy apró kezecskéjükből a csoda varázslatát hintsék a halandók közé! És harmadnapra megjelent az apróhirdetés, így szólt: Azon kedves iskolatársaimat •— köztük Koch Erzsike kisasszonyt, —• akikkel 1892-ben együtt látogattuk a kassai (Malomutcai) luteránus elemi iskola második osztályát, — kérem, gyűljenek össze folyó hó 17-én délután 3 órakor a Városliget tejivó csarnokában. Hadd elevenítsük föl a gyermekkor bájos emlékeit és életünk tavasz-álmait. — Ismertetőjét lila mályva. * Már két órakor ott ült a platánok árnyékában és várta a csoda jöttét, amelyben olyan erősen hitt. Igaz, sok szót amellett, hogy Koch Erzsike Kassán él ma is, hogy soha sem fogja elolvasni a hirdetést, hogy nem is akar visszaemlékezni arra, hogy ő már 1893-ben iskoláslány volt. És mégis hitte, hogy el fog jönni. Hitt ebben, mivel abszurdum volt. Hitte, hogy látni fogja őt újra. Biztosan babarcú és szép fehér atlaszhajú matróna 6, akinek bájos szépségét hódolón kímélte meg az idő. ő csak tudja mindezt! Hiszen oly sokszor látogatta meg őt az ő nagyszerű járású álomvonatán. A tejivőcsarnok kertje csaknem üres volt. A tejet ebédelők — kiterjedt szekta ez mostanában — már elmentek s az uzsonnavendégek ideje még nem érkezett el. Idegesen nézegette óráját és várakozón, fürkészve figyelt a bejáró felé. A fehérkötényes, szallagbóbitás felszolgálólányok kuncogva bújtak össze a pavillon tövében s egyikük csúfondáros grimasszal mutogatott a főtanácsos ur fekete kabátján pompázó lila baálna felé. A főtanácsos ur behunyta szemét, hogy ki*