Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-01 / 148. (1482.) szám
2____ r 27 július 1, péntek. szocialisták között keletkezik. Az elnök folytonosan csenget. Végül megállapítja Ilusovsky, hogy ezzel a törvénnyel a jogállamból rendőrállamot csinálnak és tiltakozik a merénylet ellen, amelyet az állam ellen most elkövetnek. A „rendőri demokrácia" Koberg német nemzeti párti kijelenti, hogy ez a törvény az önkormányzat sírját jelenti, mert az autonómia helyébe állami közigazgatás lép. A képviselőtestületekbe most bevezetik a „rendőri demokráciát”*. Nemcsak a németeken, hanem ezen állam minden polgárán eűszakot követnek el. Élesen támadja a német keresztényszocialistákat. Dérer szociáldemokrata nem tudja megérteni, hoszy miért változtatta meg a kormány eredeti programját, s a miniszterelnök miért nem indokolja régi álláspontjának feladását. Svehlát összehasonlítja Stein porosz államférfivel, aki az egységes birodalom elvét vallotta s amikor programját, nem tudta a kormány élén érvényre juttatni, lemondott és az ellentábor segítségével juttatta eszméjét győzelemre Svebla azonban nem mondott le s nem csatlakozik azokhoz, akik az ő eredeti terveit az ő kormányával szemben már védelmükbe veszik. Remesz átszökött az ellenséghez. Dérer ezután polemizál Jurigával, aki beszédében kijelentette, hogy ez a javaslat csak a kezdő lépés annak eléréséhez, hogy Szlovenszkónak egyszer törvényhozó testülete legyen és hogy az országos elnökből Szlovenszkó elnöke váljék. Juriga: Adja Isten! Szlovenszkó autonómiája ellen Dérer (folytatja): Ez a terv nem esik messzire attól az autonómia-tervtől, amelyet Tuka Béla szlovák néppárti képviselő dolgozott. ki s amely szerint Szlovenszkó és a történelmi országok között csakis perszonálunió volna. Juriga: Legszebb volna a föderális vi- viszony a történelmi országok és Szlovenszkó között. Dérer: Ivánka Milán dr. ismételten kijelentette, hogy bizonyítékai vannak arra nézve, hogy Tuka tervét, a magyar belügyminisztériumban készített elaborátum alapján dolgozta ki. Juriga: Ez nem áll! A magyar minisztertanács Jehlácska útján eljuttatott hozzám egy tervezetet, amely azonban még olyan sem volt, mint ez a közigazgatási reform. Dérer: A szlovák néppárt akciója autonómista és szeparatista irányú. A szociáldemokratáik az önálló szlovák nyelv és kultúra ellen nem harcolnak, hanem az önálló szlovák törvényhozás ellen. Ez nemcsak az egész államra, hanem magára Szlovenszkóra nézve is katasztrofális lenne. Az állam, amely ellenségekkel van körülvéve, nem tűrhet semmiféle szeparatista akciót, Szlovenszkó mint önálló állam nem lenne életképes s olcsó zsákmányául esne a szomszédnak. A javaslat „csehszlovák specialitás** A szónok ezután a javaslat tarthatatlanságára mutat rá. A centralizmusra harmadfokon szükség van, de másodfokon nem. Egész Középeurópában sehol sincsen ilyen közigazgatási rendszer, mint amilyent most itt akarnak bevezetni. Ez csehszlovák specialitás! A messze Keletszlovenszkó polgárai kénytelenek lesznek 680 kilométer utat megtenni, hogy Pozsonyba a másodfokú hatósághoz eljuthassanak. A magyar határ mentén egyes községekből kénytelenek Magyarországon keresztül utazni az országos hivatalhoz. A megyerendszer mellett és a tartományrendszer ellen irt Slávik György kassai zsupán, a kiváló szlovák jogász és költő is. Hlinka: Azért, mert nem lesz zsupán. Dérer: Ő bizonyára kap elhelyezést az országos közigazgatásnál. Hlinka: Vezér hadsereg nélkül! Dérer: Még eljön az idő, amikor Hlinka képviselő is vezér lesz hadsereg nélkül. Hlinka nem mindig volt a megyék ellen. 1923-ban faluról-falura járt, és kiabálta, hogy Szlovenszkótól az argalások és szodomiták még a megyéket is elrabolják. A szlovák néppárt megszavazta a megyetörvényt, s ma Hlinka egy zsupát, csinál egész Szlovenszkóból. Csehszlovák állam helyett cseh-német állam A szónok ezután rámutat arra, hogy egyes német pártok is megszavazzák a javaslatot, amelyektől most a magyar nemzeti párt elfordult. A németek egy része be akarja bizonyítani, hogy az állam alapján áll, felhagyott a kisebbségi politikával, részt akar venni a többségben. Ebben rejlik a javaslat fontossága. Ezzel a csehszlovák állam cseh-német állammá alakult át. Nem Kramár, hanem Svehla győzött, aki programjába vette fel a német, és cseh burzsoázia kiegyezését, a cseh és német többség akarata ellenére. Ezzel Szlovenszkó kérdése nem nyer elintézést, a szlovák néppárt a cseh-német kormánytól csak morzsákat kap. A javaslat Szlovenszkó részére nem hozza meg a nyugalmat. Politicasm Hungaricum — A legutóbbi külföldi események — folytatja Dérer — s különösen Rothermere angol lord cikke, amelyben a trianoni békeszerződés reviziója és a határoknak Magyarország javára való rektifikálása mellett foglal állást, legyen számunkra figyelmeztető memento. A külföld részére ez a javaslat nem Hlinka és Juriga érdeme, hanem a magyar propaganda eredménye, amelynek reprezentánsa külföldön Jehilicska és Unger kormánya, bent az országban pedig Hlinka és Juriga pártja. Amikor a többség elhatározta az országos közigazgatási rendszer bevezetését, követeltük, hogy Szlovákországot, úgy alkossák meg, hogy az ne csak a volt Magyarország szlovák területeit ölelje magába, hanem a történelmi országok szlovákja is, elsősorban a Morvaországban élő szlovákok odacsatoltassanak. A néppártiak voltak azonban az elsők, akik elutasították ezt, a tervet. Ez az elutasítás azt bizonyítja, hogy Hlinkáék beszéde a szlovák nemzet, önrendelkezési jogáról üres frázisok csupán. szlovák néppárt hűtlen lett, a szlovák eszmékhez, amely nem lehet más, mint a csehszlovák eszme. A Hlinka-párt a valóságban a magyarszlovák eszmét védi. Ami ma folyik, politicum hungaricum! Felszólalt, még a javaslat, ellen Burián kommunista képviselő, majd az általános vita befejezése előtt a legteljesebb csendben mondotta el előadói záróbeszédét, Kramár dr. Válaszol részletesen Meissner szociáldemokrata képviselő beszédére, aki elsősorban az állam fenmaradását félti a javaslattól. Kramár kijelenti, hogy valamennyien, akik a javaslaton dolgoztak, gondoltak az állam egységére. Meissner szerint, a legnagyobb veszedelem az, hogy az országos képviselőtestületek törvényhozó testületekké fognak átalakulni. Kramár azonban megnyugtatja, hogy a ház előtt fekvő javaslat pontosan körülírja az országos képviselőtestületek hatáskörét. Részletesen ismerteti újból a törvényjavaslat, egyes szakaszait és igyekszik Meissner képviselő állításait, megcáfolni. A szavazás Kramár dr. két órás beszéde után az elnök bejelenti a szavazást. Remes, Haken, Czech és Zeminová ellenzéki képviselők indítványozzák, hogy a ház térjen napirendre a javaslatok fölött. Az elnök szavazást rendel el. Az ellenzéki indítvány mellett szavazott a német nemzeti, a német és cseh nemzeti szocialista, a magyar nemzeti, az országos keresztényszocialista, a német és cseh szociáldemokrata, vavalamint a kommunista párt. A szavazatok összeszámolásának eredménye szerint az ellenzéki indítvány mellett száz, ellene pedig 129 képviselő szavazott. Ugyanilyen arányban elutasította a többség az ellenzéknek azt az indítványát is, hogy a javaslatokat utalják vissza az alkotmányjogi és költségvetési bizottságnak, Kramár előadó indítványát pedig, hogy a ház térjen át az általános vitáról a részletes vitára, a többség elfogadta. A részletes vitához eddig kilenc ellenzéki és két kormánypárti képviselő jelentkezett. Az ülés tart. Szeillő Géza távirata Romerasiere Bercihez Prága, június 30. Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke, a közigazgatási reform vitájában mondott beszéde után Rothemere lordhoz a következő táviratot intézte: A Csehszlovákiához csatolt magyarság nevében a parlamenti tárgyalások alatt, a parlament színe előtt mondottam Lordságodnak köszönetét. Mi magyarok a törvényt mindig és mindenütt betartjuk, de törvényes eszközökkel mindenütt küzdünk igazságainkért. Lordságod és az angol közvélemény ebben támogat bennünket. Kérem, fogadja ezért egy legyőzött, de önérzetét megtartott fajnak hálás köszönetét. — Szüll ő Géza dr., az országos keresztényszocialista párt országos elnöke. ^Komáromi cános ^Reménytelen szerelem £ Regény (37) — A firmamentum még alig hunyorgó csillagai felé ásított a nagy égi távcső, mint valami ágyúszörny. Mielőtt valamelyik csillagnak szegezték volna, az intézet tudós igazgatója némi tájékoztatással szolgált, hogy fogalmat próbáljak szerezni az égi távolságokról. Persze olyan fogalmak ezek, amelyeket számokkal ki tudunk fejezni ugyan, de amelyeket valósággal magunk elé gondolni képtelenek vagyunk, mert nem földi méretek többé. Elöljáróul elmondta az igazgató, hogy a napból nyolc rövid perc alatt villan le hozzánk a fény s a legközelebbi állócsillag oly messzire van tőlünk, hogy a belőle kiindult fénynek ötödfél esztendőre van szüksége, mire eléri a Földünket... Vannak csillagok, honnan egymillió esztendő óta repül felénk ugyanez a fény s még mindig nem jutott el hozzánk ... Éreztem, hogy kezdek megzavarodni. De akkorára a tudós urak kikeresték egy könyvből a Szaturnusz-bolygó pillanatnyi helyzetét, csavartak egyet a kerekeken s mire magamhoz térhettem volna, már ottültem az égi távcső alatt s megrendülve néztem a Nap hatodik planétáját, amint ellipszis-gyűrűjével ott lengett a lila — Űrben ... Csikorogni kezdtek a távcső kerekei s amire másodszor is belenéztem volna, a Jupitert láttam négy holdjával, nesztelenül lengve a lilaszinti Végtelenben. Mert lila voltt minden. Sóhajtottam. A tudós igazgató pedig ujját a firmamentumra emelve, azt kérdezte: — Ugyebár, szabad szemmel is látja a Nagygöncöl rúdjának középső csillagát? — Látom. — S mit lát a csilag mellett? lát— Egy még kisebb csillagot. Alig látszik. „Kisbéres“-nek hívja a nép... — No, most nézzen be a távcsőbe! Belenéztem. A lila Semmiben fényesen állít a két csillag, legalább három földi méterre egymástól. A nagyobbik azonban kettőscsillag volt: két nap, amely egymás körül forog. Minden állócsillag egy külön nap, amelynek saját bolygóvilága van, a bolygókon emberek élhetnek. Mert képtelenség, hogy ngik mi éljünk, amikor porszemnél kevesebbek vagyunk a Mindenségben ... Néztem aztán olyan csillagok felé, amelyek harminchatezer fényévre vannak tőlünk, belenéztem a Tejútba s szédület környékezett: a csillagok tömkelegében elveszett a Lila. Láttam Égi Sávokat, hol szörnyű világok vannak kialakulóban, melyekről a tudósok sem sejtik, mi lehet az? Olyan messzeségben ködlenek, hogy e távolságokkal szemben még a fényévek módszere is csődöt mond. És megtudtam, hogy Naprendszerünk őrjöngő lendülettel rohan-rohan a Herkules-csillagkép irányába, de százezer esztendő alatt e rohanás oly semmiség a távolsághoz képest, hogy nem lehet észrevenni. Mintha mereven állnának egyhelyben... És mi lehet azontúl, ahol már a távcső-monstrum lencséje sem segít... És megéreztem ekkor, hogy kiírta életemben először járok közel az Istenhez. És rájöttem, hogy a mi létünk vagy nemlétünk semmit sem számít. Megnyugodtam mindenben s az áhítattól nem tudtam szóhoz,jutni azon az éjszakán. Amikor végül felálltam a távcső alól, sírni kezdtem. Ugye szép, Hedvig asszony? A fiatal teremtés összébb vonta nyakán a vállkendőt s megindulta?) mondta: — Köszönöm, köszönöm. Vigyen el egyszer oda engemet is! — Ha Pestre jönnek Lóránttal, nagyon szívesen. Jó lesz? — pillantottam a baráttomra. Lóránt mintha csak ekkor ocsúdott volna föl: — El fogunk menni. Mert nagy dolgok ezek, barátom. Hogy eltörpül itt minden kis földi marakodás! Hedvig asszonyhoz fordultam megint, aki meg-megremegett. Észrevette ezt a férje s megsimogatta aranyban égő haját. Annyit mondtam: — Ha kétségeink vannak, nagyságos asszonyom, csak a csillagokba kell nézni. — Köszönöm, köszönöm — s a szája alig észrevehetőn mozgott. Odakint szomoritón hullt az eső. Alkonyatban hajló, álmos délután volt. Az óra ötöt zengett a másik szobában. Akkor lépett be Béni bácsi. Az öreg mindjárt ebéd után ledőlt keveset s alaposan el talált szundítani. Most aztán frissen nyitott reánk: — Jónapot, gyerekek! No mi az, hogy megint lóg az orrotok? — Lenke-mama hova tűnt el? — nézett föl a fiatalasszony. Béni bácsi nem tudott elfojtani némi kárörvendést: — Lenke-mama, fiam? Puskint olvassa fenhangon az ágyam mellett most is, attól aludtam el annyira. Jgy belemerült, hogy észre sem vette, mikor fölkelteá és otthagytam a szobában. Dehát ő azt állítja, hogy a muszka költő zsongitó hatással van az idegeire, különösen ilyen lehangolt időben. Nohát csak táplálkozzon belőle szellemileg! De amint körülnézett, észrevette, hogy nagy messzeségből riaszthatott föl bennünket, mert kedves bosszankodással csattant föl: ~ Már megint, iró öcsém! Tapasztaltam ugyanis, hogy szeret elfilozofálgatni, ez pedig nincs jó hatással Hedvigre, mert ő is szívesen ereszti ki a fantáziát. No, majd ki! gyógyítom én magukat! Idő, egy grand-kirándulást Mihelyt tisztul az rendezünk, nem egy napra! Hova menjünk, fiam? de — nézett szeretettel a fiatalasszonyra. — Hát hová, Béni bácsi? — tekintett rá édes-kiváncsian. Az öregur a hegyek lánca felé mutatott, melyek belevesztek az esőbe: — Azokba a kék hegyekbe! Sátrat is viszünk, éjszakára az alatt heveredünk le, nappal pedig andalogva járjuk be a völgyeket s felkapaszkodunk a bércekre. És ha kedvünk fordul, rágyújtunk ifjúságunk egy dalára. Komolyan kijelentem, hogy e barangolás tartamára felfüggesztek mindennemű újságolvasást. Ki tart velem? — Mind megyünk, Béni bácsi! — kiáltottuk Lóránttal. Hedvig asszony akkor már az Öreg nyakában csüngött s rajongva ismételgette: — Maga a világ legjobb embere, kedves nevelőapám! Béni bácsi mosolygott s hátbaütögette a fiatalasszonyt. Másnap kezdett elállni az eső s mindenki pakolásnak látott, húztam már föl, pedig Délután turistaruhát előrelátható volt, hogy egy-két napot várni kell, amíg felszárad a föld. Lóránt a nyárfás felé indult Bordás bácsival, bizonyára, hogy utasításokkal lássa el arra az időre, amíg odaleszünk. A nyomukban haladtam, de jól elmaradva. Olyan virágillattól volt terhes minden, hogy belebódultam. Jólesett magamban kószálgom keveset. Amint mentem volna így a nyárfás utján, egyszerre arra lettem figyelmessé, hogy idegen kocsi vágtat az állomás irányából, a tanya felé. Megálltam a nyárfás szélén. Akkor már Lóránt is visszafelé jött az öreg cseléddel. Amire elértek volna, már a kocsi is közeljárt. Valaki lelkendezve integetett kalapjával a hátsó ülésből.