Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-01 / 78. (1705.) Második kiadás

I tójelentésre, amely egyáltalában nem egyesült meg Olaszországnak a tittinnoná saeraödée atcánásaíkotr vállalt kötelezettségeivel. Ha Mussolini a szlová­kok történelmének csak rövid kivonatát elolvasta volna és megnézte volna Középeurópa térkép­ét, fösttétjeinia is észre kellett volna vennie azt, hogy a s­zlová­koknak mai hatásaikra történelmi joguk bá­­rányára nagyobb, mint Olaszország joga az Ausz­triával szem­beni Breamer-­ha­ Mmna. A békeszerző­­déseket a vilMgMibora után egyenlő jogok alap­ján kötötték meg. Ugyanazok szer­kesztették meg Ver­­saillesben, Trianonban és St- Oenmainben .Az egyik szerződésnek a megszegése logiikasan maga után vonná az egész műnek az összeomlását. Ha a magyaroknak joguk van Szlovenszkóra, vagy an­nak egy részére, úgy az osztrákoknak ugyancsak joguk van Tirolra/" A Národny Denmik megállapi­tja továbbá, hogy s szlovákok sem fogják nyugodtam bi­rni azt, h­ogy a magyarok egy ujjal is hazaárnyulh­atnak Szloven­ Kakőthez. Megállapítja, hogy a szlovákok szafijadeár gask­ért legalább­­ annyi áldozatot hoztak, mikit Olaszország s Így teljes joggal védelmezhetik flöF­szabaditott földijüket ellenségeikkel szemben. Ha Olaszors­ság ágyukkal fog védekezni a Brenneren — inja a lap —, ugy mi ugyanezt fogjuk tenni a Dumám. Ha kerül arra a sor, hogy a magyarok ,Kleztőpeurópát újból lángba­ boritjá­k, akkor Musso­lini neon moshatja kéneit, hogy ő abban ártatlan, mint ahogy Vilmos se moshatta le soha azt a bű­nét, hogy 191d-ben Bécset a szerbek ellenit feábo­­r­úba kergette bele Mi hisszük, hogy erre most sor nem kerülhet, azonban Mussolini úz üzenetét mégis veszedelmesnek tartjuk, ha tekintetbe vész­esük azt, hogy ez az üzenet Magyarországnak volt címezve, am­elyről tudjuk, hogy régi terület­éről nem mondott , és hogy a „revtamsot" még fegy­­ve­rcsecs­­pészéssel is előkészíi. Végül sz­emreMágást tesz a lap Mussolininak azért, hogy közvetve, vagy közvetlenül támogatja Cseteszovákia ellenségét, jóllehet a csehszlovák lé­gió elősegítette az oszt­rák-m­agyar momarchsra szét­esését, aminek révén Olasztorszá­g megvalósíthatta régi terveit. Krep? Testvérek o^agy** JSprsdort ynág^M fwn­­jsiíHWi orgonái, prwspeifsípok. rilismos íü­jteté­­sszer&eHSí. KiíGr­B ajánló le­írtak elsőrangú fjzatoiiirtígyaSf­­KH. 54 £**ji tep»s*­­tslr-t. 1927-ig 2278 új orgonát szarelt­ak. Bruch­fier, Rletisz­féra orgonáján Játsil*. «»aB^M»raiaare«mja)ll Iliin ■ll.lilllWMMMMBaiMmfflMMHWHi Csehszlovákia nem ajánlott fel támadást kizáró paktumot Magyarországhrtk Prága, március 31. A csehszlovák sajtóiroda jelenti: A sajtóban felmerü­lt azon hírek, melyek szerint Csehszlovákia a magyar kormánynak támadást kizáró paktum kö­tését ajánlotta fel és e célból külön követet küldött Budapestre, teljesen alaptalanok. E jelentések kétségkívül Benes kül­ügy­minis­zte­rnek a London General Press munkatársá­val folytatott minapi beszélgetésére vezethetők vissza, melyben a külügyminiszter ki­fejezte, hogy a csehszlovák kormány Magyarországgal is hajlandó megegyezni egy közép­­európai Locaróra vonatkozólag. Kedden újból tüntetnek a prágai szocialisták és kommunisták­ Egisre jobban kiiéSesedik a szociális biztosítás módosítása ellen indított harc • Népgyű­lések a köztársaság nagyobb városaiban Prága, március 31. A szociális biztosítás módosítása ellen tiltakozó szocialista és kom­munista gyűléseket most már a köztársaság összes nagyobb városaiban is sorra rendezik. A csütörtöki prágai utcai tüntetés óriási fel­háborodást váltott ki a cseh polgári sajtóban. A cseh néppárt hivatalos lapja felszólítja a kormányt, hogy a legerélyesebben nyomja el a szocialisták és kommunisták terrorisztikus fellépését, amely teljesen ellenkezik a demo­krácia elvével. Különösen a kommunistákat nem szabad büntetlenül hagyni. A kormány meg lehet győződve. — írja a Lidové Listy — hogy ha energikusan fellép a kommunisták ellen, ez nem fog ártani az állam hírnevének a külföld előtt s egyúttal megnyeri a köztár­saság lakosságának a rokonszenvét is. Álta­lánosságban meg lehet állapítani, hogy a csütörtöki tüntetésen a szocialisták tel­jesen elvesztették a munkásság körében eddigi befolyásukat és a kommunisták most kétszeres vehemen­ciával hívják fel a vidéki munkásságot is, hogy egységes frontba tömörülve, harcoljon a szociális biztosítás reformja ellen. A feltartóztatták és olasz köves autóját A csütörtöki tüntetésnek volt egy diplo­máciai következménye is. Az olasz követ ugyanis a régi Városház-téren épp a tün­tetés idejében ment át autójával. A mun­kásság feltartóztatta az autót és az egyik munkás az autóra felállva, beszédet mondott A külügyminisztérium egyik főtisztviselője tegnap bocsánatot kért az olasz követtől az incidensért. S­edden ismét tüntetnek A szocialista és komunista sajtó jövő kedd délutánjára újabb népgyűlést hirdet az Alt­­stadter-Rifigen és felszólítja az összes gyári munkásokat, hogy tömegesen jelenjenek meg. A kormánypárti keresztény munkás­szervezetek elhatározták, hogy nem vesznek részt az utcai tüntetéseken, hanem parlamen­táris úton követelnek a benyújtott kormány­­javaslaton lényeges változtatásokat Politikai körökben a szocialista-kom­munista taktikát szkeptikusan ítélik meg, mivel maguk a szociáldemokraták, sőt a nemzeti szocialisták is sajtójukban olyan uszitó hangon izgatnak a mostani kormányrezsim ellen, hogy komoly utcai összetűzésektől is tartani lehet. A keddi második tüntető és tiltakozó népgyű­­lésre ugy a rendőrség, mint a csendőrség óriási előkészületeket tesz, hogy a csütörtöki verekedések meg ne ismétlődjenek. f9tg ápeslfa í, hétf­őn Brünnben tüntetnek­ Brünni jelentések szerint tegnap az ös­­szes munkásszerevezetek elhatározták, hogy hétfőn délelőtt tizenegy órakor félórás tüntető sztrájkot hirdetnek azon célból, hogy a mun­kásság felvonulhasson a Szabadság-téren rendezendő tüntető népgyűlésre. Serédi gyászm­isét rendelt el IV. Károly­ emlékére Budapest, március 31. Serédi Jusztinián dr. bíboros, Magyarország hercegprímása, ma a Mátyás-templomban IV. Károly király em­lékére gyászmisét celebrált, melyen Horthy kormányzó, valamennyi Budapesten tartóz­kodó főherceg és főhercegnő, a kormány tag­jai és a hatóságok képviselői is megjelentek. ALÁZATOS ÉLET KIS EEQtm írta: SZUNYAI ZOLTÁN (6) Lassan, beszélgetve értek Szilva lakása elé. A fiú diákos tisztelettel meghajolt, Szilva kezet fogott vele. — Édesmamának kezét csókolom. Odahaza a kis Falussy késő estig beszélt Szilva tanár ur jó szivéről és igazságosságá­ról, arról, amit ma mondott és hogy amit ő mond, vagy kérdez, az mind a szívéből jön. — Látod, kisfiam, én is azt mondtam neked, amit Szilva tanár úr, pedig ő tapasz­talt, okos ember. (Pedig olyan nagyon ta­pasztalatlanul jó embernek látszik inkább, gondolta hozzá.) Ha már szétnéztél és láttad az életet közelebbről, majd akkor mondd meg, mi akarsz lenni. Szilva tanár úr odahaza szótlanul meg­ette a vacsorát és hamar lefeküdt. Szemei láztól égtek és súlyos, tompa fájdalommal zúgott a feje. Rita az ebédlőasztalnál ült és olvasott. Közbe kiment és forró csésze teát hozott be és letette az éjjeliszekrényre. —­ Ezt igy forrón igya meg, hogy jól kiiz­zadjon. — Aztán visszaült az asztalhoz és to­vább olvasott. Éjjel egyszerre felébredt. A mellére ször­nyű nyomás nehezedett és úgy érezte, hogy valaki ott ül az ágya szélén. Érezte, amint a rugók mélyebbre sülyednek alatta, még a feléje áradó lehelet melegségét is érezte. Nem mert­ felnézni. Sokáig várt így, csaknem lé­­lekzetvisszafojtva. És lassan megnyugvás és melegség járta át a testét. Nagy, jó és szent melegben feloldódás volt ez az érzés. Akkor felnyitotta a szemét. Még látta azt, amint va­laki ágya szélén ülve, feléje hajolt és kezének elsikló mozdulata végigsimította a homlokát. De már nem tudta elérni, hiába emelkedett fel. A jelenség halványodni, fogyni kezdett , egészen elmúlt a szoba csöndes, éjjeli homá­lyában. De a léleknek és testnek melegsége még tovább ölelte. Nagy boldogság izgalma járta át, visszadőlt az ágy habjaiba, behunyta a szemét s jóságos szemeket látott maga előtt. Falussyné nagy gyermekszemeit Reggel mély barázdákat h­ajtott szeme alá a láz, a nézése réveteg volt , homlokán szinte halottian feszült meg a bőr. — No, amire, voltunk-e már az orvos­nál? — kérdezte a tanáriban Fiala. — Az orvosnál? Igen, az orvosnál. Nem, még nem voltam. — felelte szórakozottan Szilva. — Hát el fog menni. Jó, jó, csak moso­lyogjon. Végre is nem nézhetem, hogy tisz­tességes ember szemem láttára pusztuljon el csupa indolenciából. Gyula, egyéb beszédem is van magával, jöjjön le velem az udvarra. A gimnázium nagy udvara csöndes volt. Csak ők ketten jártak föl, alá, az elmúlásnak faleveles bíborszőnyegén. Fiala az ős­tölgy, a reverendába bujtatott párduc, az őszhajú if­júság. Kemény, nagycsontú arcából erő, bá­torság és dac kiáltott. Az egész ember olyan, mintha rá volna írva: én nagy semmibevevé­se vagyok a rossznak, végzetnek. Ő a „va­gyok", „létezem" gondolatának megtestesü­lése, aki a veszedelmek hátán is megveti nagy lábát. „Lettem, tehát lenni is akarok." Kemény léptei alatt összemorzsolódtak a szá­raz göröngyök. És Szilva, a világi ember, a szent pietizmus, a tűrő aszketizmus, semmi aktív erő, csak ember, akinek falevél életét a sors szele hányja, dobálja, a végzetben megnyugvás fájdalmas, békés arcával, ez volt ő, s amint ő ment, kikerülte a letört faága­kat és csak félve mert beletaposni a zizegő levelekbe. — Gyula fiam, én öreg ember vagyok, ami még hátra van nekem, a testemnek, az már csak viaskodás bizony a halállal. Hát mit gondol, nem volna könnyebb elébe lép­nem: üss agyon, egy pillanat az egész és vége? A kutyafáját , de ha már egyszer va­gyok, tanultam, küzdöttem, végig akarom csinálni azt a nagy csodát, mert mégis csak nagy csoda az élet Csak nyitott szemmel kell nézni, én úgy teszek, mintha minden, ami ma van, már ezer éve történt volna s én most csak egy könyvből olvasnám az egészet. Hát érdekes, roppant érdekes, nem győzöm eleget olvasni, szeretnék a könyvben előrelapozni, olyan izgalmas, ha nem is vehetem át az egész, végtelen jövőt, de ami abból nekem dukál, azt igenis el akarom olvasni, azt én bizony tudni akarom. Hiszen maga klasszi­kus-filológus, magát érdekli az ősi múlt, hát a jelen nem érdekli, amelyikből egyszer szintén ősi múlt lesz? Nem tud kiváncsi szem­mel belenézni az események élő könyvébe? Ez a bajuk, belegabalyodnak a részek életé­be, elvesztik az élet vezető fonalát és főként elfelejtik, hogy maguk is csak részei az or­ganizmusnak. Itt egy kis pauzát tartott és nyitott ka­bátja alatt megigazította a cingulust. — No, de nem is erről akartam beszélni. Édes Gyula fiam, magának nincs senkije, aki szeretettel körülvenné és egy kis bátorságot villanyozna magába. Pedig maga a leggyámol­talanabb ember a világon. Ilyen volt diák­korában is. Gondoltam, az élet majd kine­veli ezt magából, másnál így szokott lenni. De maga még gyámoltalanabb lett. Ezért mondom, magának szüksége van valakire, aki szereti, aki erősíti, bátorítja. És ilyen­valakije magának nincsen. — A feleségem — vetette ellen nagyon bátortalanul, vagy inkább kérdezte Szilva tanár úr. Fiala hirtelen megállt, fejét hátravetette és úgy nézett erősen, keményen Szilva arcá­ba. Az pedig zavarodottan lehunyta a szemét. Az udvar vége felől az igazgató közele­dett. A folyosón hosszan berregett a villamos csengő. Mosola bácsi, a pedellus, az egyik földszinti ablakban, fonott kosárban kirakta ropogós, meleg süteményeit A diákok kitó­dultak. Ifjúságuk életerős vidámsága töltötte be az ősz csöndjét. Szilva a diákjai közé vegyült. Fiala még utánaszólt — Tehát nem felejti el az orvost? — Igen, még ma, vagy holnap. Mind a ketten utánanéztek, amint fárad­tan, hajlottan, mosolyogva ment a fiai közt — Szegény Szilva, félek, nem soká bír­ja — mondta az igazgató. Fiala sosem szólt semmit csak sötéten összehúzta sürü, ősz szemöldökét Egy öreg asszony, akit özvegy Szilvánénak hívnak. — Kedves tanár úr, az lesz a legoko­sabb, ha rögtön szabadságot vesz. Menjen a Tátrába, igaz, hogy a mi vidékünk olyan ál­dott hely, hogy Davos sem lehet különb, de mégis jobb szeretném, ha szanatóriumi keze­lésbe kerülne. Magának tökéletes pihenésre van szüksége. És ez itteni környezetében le­hetetlen. Ugy­e, igazam van? Szilva barátságosan mosolygott, bólogat­­ott, úgy tett, mintha mindent megfogadna. S amíg lement az öreg ház döngő falépcső­jén, keserűséggel szorult össze a szíve. — A tüdő mindkét oldalon kikezdve, nagy megsoványodás, még nagyobb vérsze­génység és igen csekély előntálló erő — is­mételte magában az orvos szavait. — Riza, — mondotta otthon a feleségé­nek — azt mondja az orvos, vegyek szabad­ságot, mert sokat kell pihennem, nagyon erő­sen táplálkoznom. És hogy menjek a Tátrába minél előbb. Itt kissé elhallgatott. Úgy gondolta, hogy most a felesége fog szólni valamit. És ez nem szólt semmit. — Ez nem lehet. Nekem ehhez nincs pénzem. Ez nagyúri passzió. Megint várt, behunyta a szemét és úgy lélegezte magába a cigarettafüstöt. „Csak most, Rita, ez egyszer. Mondd, hogy igen, le­het, te akarod, akármibe kerül, semmi sem áldozat, ennek meg kell lenni." És ez nekem olyan jó volna, megcsókolnám a kezedet és azt mondanám, hogy nem, itt is jó. Felme­gyünk Felsőrónára egy kis parasztházba, sok tejet iszom, a napon és a fenyvesek között, kigyógyulok én bizony idehaza is. De Riza hallgatott. Szilva szomorúan és hosszan ránézett, amint féloldalt ülve kilesett az ablakon és néha felállt, hogy meglássa, ki megy az utcán. Szilva tanár ur szive mélyéből felsó­hajtott. — Azért nem kell képzelődni — vetette oda az asszony. — Magának ez a legnagyobb baja. Hipochonder. De aki annyit köhög, az minek cigarettázik? | A természetes ÍUTffffffH keserűviz j gyomor és béltisztiító hatása páratlan. | | Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvizzell Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmidtbauer külvállalat Komárom. | 11 .....1 .................................................

Next