Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-05 / 104. (1731.) szám

6 Listy szerkesztőségébe is, hogy minél jobban emelje tekintélyét a leány szemében. Egy séta al­kalmával pedig elvitte Hrbenszky dr. villája elé és azt állította, hogy ez az a villa, amit számukra be fog rendelni. Az elnök kérdésére elmondja Sikorsky, hogy a „Máj­“-t, a cseh írók és drámaírók egyesületének helyiségét az álesküvőig nem is ismerte. Az áles­küvő napján úgy volt, hogy az ó­városháza mel­lett találkoznak, a kitűzött időpontban azonban nem találta ott őket, sem Margitot, sem Michal­­kot, sem Michalko Mátyás nevű öccsét. Ezért az új városháza felé került, ahol elérte őket. Michalko azt mondotta, hogy rendkívüli en­gedélyt kapott Romnagel polgármestertől az esküvő megtartására. Michalko a Divadelm­ ulica felé vitte őket, mi­dőn a hetes számú ház elé értek. Sikorsky meg­lepetéssel vette észre, a „Más“ tábláját a házon. Fölmentek az első emeletre, amelynek egyik ki­sebb szobájában ott találta Klepetárt. Az álesküvő Az elnö­k itt több fontos kérdést intéz a vád­­lotttLO­Z. Kiepetár ugyanis a vizsgálat során, váltig tagadta, hogy an­yak­ünyvveze­ bőne­k adta volna ki magát. Az elnök kérdésére Sikorsky elmondja, hogy Klepetárt több hónappal az ál­esk­üvő előtt ismerte már. Elnök: Midhalko mutatta be Klepetárt? Sikorsky: Michalko Klepetárt bemuutattta ne­künk s rámutatott: „Az anyakod­vvezető “ Mádha­lko és Margit szemben ültek Kl­epet­árral, én oldalt foglaltam helyet. Láttam, hogy ő az egész <vak komédia, mert hiszen ismertem Klepetárt. Ezért hangosan fölneveltem, de leintettek, hogy hallgassak. Kilfepetár, melylén az esketési szalagjai, ami már akkor rajta volt, amidőn beléptünk, sza­bályszerűen megkezdte az esketési szertartást. Megkérdezte Michalkotól és Margittól­: „Szerkesz­tő úr és Vörösmarty Margit kisasszony, önök es­küdni akarnak?" Mindketten azt felelték: Igen. Azután sorra intézte hozzájuk a szokásos kérdé­seket: „Szeretik egymást? Nincs-e a házasságnak törvényes akadálya ?“ Fölvette személyi adatai­kat s végiük­ a szalaggal átkötötte kezüket és sok boldogságot kivánt nekik. Elnök: Milyen könyv feküdt az Íróasztalon? Sikorsky: Egy nagy könyv volt az asztalok s annak lapjai között egy papírlap volt, melyről Klepetár olvasott. A jelenlévőik azután beleírták e nevüket. Házassági bizonylatot Klepetár nem adott arra való utalással, hogy személyes jóisme­rőse Mirihalkonak és majd átadja neki. Az elnök újabb kérdésére Sikorsky fölemlíti, hogy Mitihalkót Margit v­ezérőli, akit régebben há­­zas­sá­gszédelgés címén már följelentette őt, az esküvő állandó ha­lo­g­atása miatt újabb fel­­jelfárt és fenyegett­e. Michalko tehát őként ren­dezte az esketésd komédiáit, ő maga egy pillanatig sem hitt a komédia jelen­tőségében. Az egyik szavazóbíró későbbi kérdé­seire, hogy mégis, mit gondolt, miiért rendezik Miichalkoék a leánnyal ezt a komédiát, Sikorsky folyton azt hajtogatja, hogy nem gondolt semmit s előre­ fldm tudost semmiről. Az esküvőről táviratilag és levéllileg értesítették Vörösmarty Margit Kas­sán lakó h­o­zz­á­tartozóit. Margit szentül hitte, hogy az esküvő i­gazi volt, ő maga csak nevetett az egész ügyön. Haditanács az Opera kávéháziban !Aít e­lnök az Opera­ kávéház­i Tanácskozás­ra for­dítja most a szót, amely kiindulási pontja volt a Trencsénb­en megújítják a pittsburgi szerződést Prága, május 4. A Slovák mai számra vezető helyen foglalkozik a május 30-án­­ Jben­csémben megrendezendő szlovák nép­párti kongresszus kérdésével. A kongres­­­rtzus fő célja megünnepelni a pittsburgi szer­ződés tizedik évfordulóját. „A szlovák nép­párt direktóriuma elhatározta — írja a lap — hogy tüntető módon meg fogja ünnepelni a pittsburgi szerződés tízéves évfordulóját s május 30-ra összehívja a szlovák néppárt kongresszusát, mely a belföld és a külföld előtt dokumentálni fogja, hogy a szlovákok nem mondtak le a nekik járó jogaikról. Má­jus 30-án Trénerén­ben a nemzet újból meg­mondja, hogy élni akar. Prémes­én­ben meg­nyitj­uk a pittsburgi szerzód­ést9“ vádirat sze­rint a későbbi gyilkosságnak. Sikorsky elmondja, hogy a kávéháziban Klepetár, Miiohalko te 6 kööiMe arról volt szó, hogy Margitot el­ kell télrohi­nni. Elnök: Hogy értette ezt: elitávolitaná? Láthh­eted eltenni? Sikorsky: Prágáiból elitóivolítanii. Kleepetén* azt mondta ez alkalommal], hogy az ügyet alábecsülte te ráméart © is kellemetlen következményekkel jár­hat. Michalko rári­­ailtt: ,*N« já­jo ® a «rád, Klepeltár, itt komoly dolog­ról van szó!" Elnök: Nem gondolt ön­gyilkoss­ágra? Sikorsky­­ dadog és ismét kialku­lja hangját: Nem ... nem gondoltam gyilkosságra. Azután elmondja Csorbára való utazásukat. A vonaton Margitot a kocsi belsejében helyezték el, míg ők: Sikorsky, Mich­­aliko és Klepetár a fo­lyosón tartózkodtak. Elnök: Lan­tl tanú azt állatja, hogy Klepetár nem is érintkezett magukkal a vonatban. Sikotrsky: Klepetár azt mondotta, hogy Morva­ország határáig ne beszéljünk hozzá, de azután Margittal is beszélt. Mi Margittal magyarul, Kle­­peter pedig németül beszélt Sikorsky zokogva Csorbára déli 12 órakor érkeztek. Az ösvény után a turistamenházba mentek­, on­nan pedig délután két óra felé elindultak. Midőn a Fehér Vág forrásához értek­, Margit fáradtságról panaszkodott, nyilván a hosszú út merítette ki. Sikorsky gyönge, rekedtes hangja itt el­­csuklik s noha a vádlott ez ideig a közönség­ről tudomást sem vett, most nemcsak a hall­gatóságtól, hanem az esküdtektől is elfordul s az államügyész s a bírák közelébe lépve sírni kezd, úgy hogy a félig visszafojtott zokogástól egy-egy pillanatra meg-meg­­akad beszédében. Sikorsky: Margit fáradtságról panaszko­dott, mire én egy turistapohárba vizet merí­tettem a forrásból, Michalko pedig felszólí­totta Klepetárt, hogy adjon valami port neki. Klepetár beleszórta a port átnyújtotta, Michalko a pohárba és átnyújtotta Margitnak. Margit a vizet egy hajtásra meg­itta. Klepe­tár ekkor az óráját kezdte nézni. Michalko elosztott bennünket s magára maradt Mar­gittal. Én távolabb állottam Michalko­ék­béli, m­int Klepetár. Egyszerre hallottam, hogy Margit hörögve felsikolt: Miklós segíts! Elnök: Margit ezt magyarul kiáltotta? Hogy van ez magyarul? Sikorsky (sírva): Miklós segíts! Láttam, hogy Michalko Margitot fogja vagy fojtogatja. Elnök: Mennyi ideig tartott a tusa? Sikorsky: Nyolc-tiz percig. (A vádlott itt hosszan fölsír.) Az egyik szavazóbíró ekkor megkérdezi Sikorskytól, hogy miért nem segített­­ sógor­nőjének, hiszen az ember sokszor idegenek­nek is segítségére siet szorongatott helyze­tükben. Sikorsky (kezeivel tehetetlen mozdula­tot tesz, testét meggörbíti, fejét lehajtja): Nem tehettem. Olyan érzésem volt, hogy nem tudok semmit sem csinálni, mindennek úgy kell történnie, ahogyan történik. Nem tudtam semm­it sem tenni. Az elnök azután néhány kisebb jelentő­ségű kérdés után negyed egykor félórai szü­netet rendel el. A szünet leteltével folytat­ják Sikorsky kihallgatását, aki szemmel lát­­hatóan a hosszú kihallgatás fáradalmait vi­seli, meggörnyedt valamennyire hosszú áll­tában, hullámos fekete haja csapzottan a homlokába lóg. Sikorsky elmondja, hogy Margot értéktárgyait egymás között fel­osztották. Elnök: önök az­után elveszítettek egy női táskát? Sikorsky: Erről nem tudok. Elnök: Nem fordult vissza Michalko az útról, hogy megkeresse? Sikorsky: Nem, nem fordult vissza. Mi Vázsecre mentünk Mi­ch­alkóval, Klepetár pe­dig Csorbán maradt s ott várt a prágai gyors­ra. Michalko csupán az után ijedt meg ször­nyen, hogy elvesztette szerkesztői igazolvá­nyát, kikutatta zsebeit, de sehol sem találta, csak amidőn Vázsecre értünk, akadt a kezébe az egyik zsebében. Klepetár az Üfoermemsch Az elnök megkérdezi, hogy hogy viselke­dett Klepetár a gyilkosság után? Sikorsky: Klepetár a gyilkosság után iz­galomba jött. Mikor arra a helyre fordult, ahol a holt­test feküdt, felkiáltott: Requiescat in pa­cé! Majd hozzátette: Egy bestia és egy ember között ingadoztam. Mi vagyok most? Egy emberfeletti ember! Azt mon­dom, hogy sokszor egy nap is elegendő­­ az ember életében, hogy az élet boldog­ságát megismeri vall a halálairól Sikorsky elmondja azután, hogy a rablott dolgokat Prágában elzálogosították. Prágába pénteken reggel utaztak vissza, ahol Klepetár már várta őket az állomáson. Azután elmond­ja, hogy Klepetárra és Sikorskyra a gyilkosság borzalmas hatást tett. Ha egymás között voltak, mindig borzalom­mal beszéltek a dologról. Klepetár Michalkót Napóleonnak hívta, Michalko pedig Klepetárt csodadoktornak, vagy egyszerűen csak csodá­nak nevezte. Sikorsky ezután még részletesen beszél a Kriván aljáról való visszatérésük idejéről és körülményesen válaszol az elnök kérdéseire. Klepetár <i­. védője, Kosztecska dr., megálla­pítja, hogy Sikorskynak a vizsgálat, az orvosi vizsgálat és most tett vallomásai között sze­mélyi adatait illetően eltérések mutatkoznak, így furcsálja, hogy 1915-ben hagyta el a pol­gári iskola negyedik osztályát, 1918-ban már érettségizett a gimnáziumban és 1919-ben már nyolc jogi szemesztert is abszolvált. Sikorsky erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a háború alatt ez lehetséges volt. A vé­dő azután rámutat arra is, hogy kéznél van egy illetőségi bizonyítvány, amely szerint Si­korsky 1897-ben született, már pedig azt­ val­lotta, hogy 1899-ben. Kérdi, hogy az illetőségi bizonyítvány nem hamisítvány-e. Sikorsky: Nem hamisítvány,, fent ártom állításaimat. Délután kettő előtt már úgy a vádlott, mint az esküdtek kifáradtak, csupán az elnök fáradhatatlan s teljes frisseséggel teszi fel egymásután a kérdéseket. A feltett kérdé­sekre Sikorsky olyan csendesen válaszol, hogy az elnök maga is kénytelen egészen előreha­jolni. Az esküdtek és újságírók, valamint a hallgatóközönség is csak az elnöki ismétlése­ket hallja. Sikorsky a kisebb csalási vádakat mind beismeri s azzal védekezik, hogy pénze nem volt és a becsületbeli kölcsönöket nem tudta visszafizetni. Elnök: Beismeri azt, hogy hamis néven jelentette be magát itt Prágában? Sikorsky: Igen. Elnök: Miért tette ezt? Sikorsky lehajtott fővel hallgat. Elnök: Kérem az ügyész urat és a védő urakat, van-e valami kérdezni valójuk? (Rö­vid szünet után): Nincsen. A mai tárgyalást tehát befejezem. Fülledt a terem levegője. Mindenki örül már annak, hogy véget ért a mai tárgyalási nap. Az esküdtek és a közönség lassan el­hagyják a termet, csupán Sikorsky siet védő­jéhez s hosszan tanakodik vele. Az őr azonban türelmetlenkedett, s felszólította Sikorskyt, hogy fejezze be beszélgetését. Délután fél há­romkor ismét a cellájába vezették Sikorskyt. Holnap Michalko kihallgatására kerül a sor. Litvánia semleges határidőt követel Varsó, május 4. A­ lengyel-litván tár­gyalások újból való felvétele alkalmával a litván delegáció azt a követelést terjeszti be, hogy Lengyelország és Litvánia között szé­les semleges területet hozzanak létre, mely az egész vitás vilinai területet magába fog­lalja. * Ausztriában újabb külföldi fegyverszállítmányt foglaltak le Wels, május 4. A szociáldemokrata bizalmi testület egy vasúti szállítmányt tar­tóztatott fel, amely egy welsi szállítócég cí­mére volt irányítva, vadászfegyver és va­­dászmuníció jelzéssel. Az egyik felnyitott lá­dában katonai fegyverbe való acéltölténye­ket találtak. Elrendelték a szállítmány le­foglalását, úgy hiszik, hogy külföldi Fegy­verszállításról van szó és az eset felderítésé­re a nyomosáat megindították* 1928 május 5, wombat Radics lumpnak nevezte a miniszterelnököt Belgrád, május 4. A szkupstina mai ülésén a jugoszláv parlament entent ter­­rible-je, Rádics István újabb botrányt pro­vokált. Pribicsevics és az ellenzék tagjai he­vesen támadták a közigazgatást, amelynek Korosec dr. kelt a védelmére. Korosec ki­jelentette, hogy a közigazgatás most leg­alább olyan jó, ha nem jobb, mint Pribicse­vics miniszterségének idején. Pribicsevics s az ellenzék tagjai viharosan tiltakoztak eme kijelentés ellen, úgy hogy az ülést félbe kellett szakítani. Az ülés megnyitása után a Radics szólalt fel, aki szintén éles kritiká­ban részesítette a közigazgatást. Majd mind szenvedélyesebb lett a beszéde s végül ki­jelentette, hogy Vukicsevics miniszterelnök közönséges lump. Óriási vihar támadt ezek­re a szavakra, a kormánypártiak rá akartak rohanni Radicsra, akit párthívei fedeztek. Az ülést a nagy lármában másodszor kellett félbeszakítani. Szeptember 3-án kezdődik a népszövetség teljes ülése Gént, május 4. Urrutia, a népszövetségi tanács elnöke meghívókat bocsátott ki, ame­lyekben a népszövetség kilencedik teljes ülé­sét szeptember 3-ikára hívja ősze. A szentgotthárdi hámas bizottság Hágában ülésre ült össze Hága, május 4. A szentgotthárdi hármas bizottság Belaerts holland külügyminiszter elnöklete alatt tegnap ült össze, hogy meg­kezdje munkáját. Kjellmann és Skermann fegyverszakértők jelentést tesznek a bizott­ságnak a fegyverszállítmánynak általuk meg­vizsgált maradványairól. Kalff és Weisinger vasúti és vámszakértők tájékoztatják a bizott­ságot a nemzetközi vasutakon lebonyolódó forgalmi, valamint szállítmányozási és vám­szabályok alkalmazásának kérdéseiről. A bi­zottsági üléseken jelen van Colban, a népszö­vetség leszerelési osztályának igazgatója és a népszövetség leszerelési, valamint tranzifő­osztályának három tisztviselője. Rillenz Lili színésznő befejezte óceáni Híjának előkészületeit Berlin, május 4. Dillenz Lili színésznő befejezte óceánútjának előkészítő tárgyalá­sait és repülőgépével, amelyet Risztics Já­nos, a híres magyar származású pilóta fog vezetni, a thü­ringiai Rudolf­sstadtból legkö­zelebb az írországi BaMonelbe repül, hogy onnan Amerikába startoljon. Tizenhét üzletet is több házat elpusztított a Tiszaujlakon dühöngött tűzvész Tiszaujlak, május 4. (Saját tudósítóink távirati jelentése ©.) Tegnap délután váratla­nul tűz keletkezett, amely a dühöngő szél­viharban villámgyorsan elharapózott és rö­videsen egy egész utcasort lángba borított. A tűz Hárma a városban leírhatatlan pánikot keltett, mert az emberek joggal tarthattak­­ attól, hogy a veszedelmesen terjedő lángok az egész városukat pusztulással fenyegetik. Éppen a legforgalmasabb üzleti negyedben tört ki a tűz és a szélvihar által széthordott szikrák egymás után lobbantották lángra a szom­szédos házak tetőzetét. A tűzoltóság kivonult, de a dühöngő elem­mel szemben jóformán tehetetlennek bizo­nyult. Telefonon kértek segítséget Bereg­szászról és Nagyszőlősről. Nemsokára a tűz­oltó segítő csapatok megérkeztek Tisza­újlak­r­a s együttes erővel vették fel a harcot a tomboló elemmel szemben. Mentették a menthetőt, de a tűz ekkorára már tizenkét kereskedő üzletét és több házat berendezésével együtt martalékául ejtett. A késő esti órákban elült a szélvihar és a lokalizált tűz pusztításait füstölgő romok és izzó gerendák halmaza mutatta. A tűzkatasztrófa végzetesen sújtotta azokat a kereskedőket, akiknek üzleteit a lángok elhamvasztották. Tiszaújlak kereske­delmi életét, amúgy is megbénították a szigo­rú határzárak, most, hogy még az elemi csa­pás is balsorsukhoz szegődött, a tű­zkárosult kereskedők kétségbeejtő helyzetbe kerültek. Káruk biztosítás révén csak résziben őrül meg, ugy hogy a kereskedők közül többen ex­isztenciáj­ukat vesztették a lángokban. A városka társadalma akciót indított a tönkre­ment, mindenükből kifosztott kereskedők felsegélye­zésére és az a törekvésük, hogy a szerencsétlenül járt emberek részén © m­ora­­­­tóriumot eszközölti"emeli ki, I

Next