Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-05 / 104. (1731.) szám
6 Listy szerkesztőségébe is, hogy minél jobban emelje tekintélyét a leány szemében. Egy séta alkalmával pedig elvitte Hrbenszky dr. villája elé és azt állította, hogy ez az a villa, amit számukra be fog rendelni. Az elnök kérdésére elmondja Sikorsky, hogy a „Máj“-t, a cseh írók és drámaírók egyesületének helyiségét az álesküvőig nem is ismerte. Az álesküvő napján úgy volt, hogy az óvárosháza mellett találkoznak, a kitűzött időpontban azonban nem találta ott őket, sem Margitot, sem Michalkot, sem Michalko Mátyás nevű öccsét. Ezért az új városháza felé került, ahol elérte őket. Michalko azt mondotta, hogy rendkívüli engedélyt kapott Romnagel polgármestertől az esküvő megtartására. Michalko a Divadelm ulica felé vitte őket, midőn a hetes számú ház elé értek. Sikorsky meglepetéssel vette észre, a „Más“ tábláját a házon. Fölmentek az első emeletre, amelynek egyik kisebb szobájában ott találta Klepetárt. Az álesküvő Az elnök itt több fontos kérdést intéz a vádlotttLOZ. Kiepetár ugyanis a vizsgálat során, váltig tagadta, hogy anyakünyvveze bőnek adta volna ki magát. Az elnök kérdésére Sikorsky elmondja, hogy Klepetárt több hónappal az álesküvő előtt ismerte már. Elnök: Midhalko mutatta be Klepetárt? Sikorsky: Michalko Klepetárt bemuutattta nekünk s rámutatott: „Az anyakodvvezető “ Mádhalko és Margit szemben ültek Klepetárral, én oldalt foglaltam helyet. Láttam, hogy ő az egész <vak komédia, mert hiszen ismertem Klepetárt. Ezért hangosan fölneveltem, de leintettek, hogy hallgassak. Kilfepetár, melylén az esketési szalagjai, ami már akkor rajta volt, amidőn beléptünk, szabályszerűen megkezdte az esketési szertartást. Megkérdezte Michalkotól és Margittól: „Szerkesztő úr és Vörösmarty Margit kisasszony, önök esküdni akarnak?" Mindketten azt felelték: Igen. Azután sorra intézte hozzájuk a szokásos kérdéseket: „Szeretik egymást? Nincs-e a házasságnak törvényes akadálya ?“ Fölvette személyi adataikat s végiük a szalaggal átkötötte kezüket és sok boldogságot kivánt nekik. Elnök: Milyen könyv feküdt az Íróasztalon? Sikorsky: Egy nagy könyv volt az asztalok s annak lapjai között egy papírlap volt, melyről Klepetár olvasott. A jelenlévőik azután beleírták e nevüket. Házassági bizonylatot Klepetár nem adott arra való utalással, hogy személyes jóismerőse Mirihalkonak és majd átadja neki. Az elnök újabb kérdésére Sikorsky fölemlíti, hogy Mitihalkót Margit vezérőli, akit régebben házasságszédelgés címén már följelentette őt, az esküvő állandó halogatása miatt újabb feljelfárt és fenyegette. Michalko tehát őként rendezte az esketésd komédiáit, ő maga egy pillanatig sem hitt a komédia jelentőségében. Az egyik szavazóbíró későbbi kérdéseire, hogy mégis, mit gondolt, miiért rendezik Miichalkoék a leánnyal ezt a komédiát, Sikorsky folyton azt hajtogatja, hogy nem gondolt semmit s előre fldm tudost semmiről. Az esküvőről táviratilag és levéllileg értesítették Vörösmarty Margit Kassán lakó hozzátartozóit. Margit szentül hitte, hogy az esküvő igazi volt, ő maga csak nevetett az egész ügyön. Haditanács az Opera kávéháziban !Aít elnök az Opera kávéházi Tanácskozásra fordítja most a szót, amely kiindulási pontja volt a Trencsénben megújítják a pittsburgi szerződést Prága, május 4. A Slovák mai számra vezető helyen foglalkozik a május 30-án Jbencsémben megrendezendő szlovák néppárti kongresszus kérdésével. A kongresrtzus fő célja megünnepelni a pittsburgi szerződés tizedik évfordulóját. „A szlovák néppárt direktóriuma elhatározta — írja a lap — hogy tüntető módon meg fogja ünnepelni a pittsburgi szerződés tízéves évfordulóját s május 30-ra összehívja a szlovák néppárt kongresszusát, mely a belföld és a külföld előtt dokumentálni fogja, hogy a szlovákok nem mondtak le a nekik járó jogaikról. Május 30-án Trénerénben a nemzet újból megmondja, hogy élni akar. Prémesénben megnyitjuk a pittsburgi szerzódést9“ vádirat szerint a későbbi gyilkosságnak. Sikorsky elmondja, hogy a kávéháziban Klepetár, Miiohalko te 6 kööiMe arról volt szó, hogy Margitot el kell télrohinni. Elnök: Hogy értette ezt: elitávolitaná? Láthheted eltenni? Sikorsky: Prágáiból elitóivolítanii. Kleepetén* azt mondta ez alkalommal], hogy az ügyet alábecsülte te ráméart © is kellemetlen következményekkel járhat. Michalko ráriailtt: ,*N« jájo ® a «rád, Klepeltár, itt komoly dologról van szó!" Elnök: Nem gondolt öngyilkosságra? Sikorsky dadog és ismét kialkulja hangját: Nem ... nem gondoltam gyilkosságra. Azután elmondja Csorbára való utazásukat. A vonaton Margitot a kocsi belsejében helyezték el, míg ők: Sikorsky, Michaliko és Klepetár a folyosón tartózkodtak. Elnök: Lantl tanú azt állatja, hogy Klepetár nem is érintkezett magukkal a vonatban. Sikotrsky: Klepetár azt mondotta, hogy Morvaország határáig ne beszéljünk hozzá, de azután Margittal is beszélt. Mi Margittal magyarul, Klepeter pedig németül beszélt Sikorsky zokogva Csorbára déli 12 órakor érkeztek. Az ösvény után a turistamenházba mentek, onnan pedig délután két óra felé elindultak. Midőn a Fehér Vág forrásához értek, Margit fáradtságról panaszkodott, nyilván a hosszú út merítette ki. Sikorsky gyönge, rekedtes hangja itt elcsuklik s noha a vádlott ez ideig a közönségről tudomást sem vett, most nemcsak a hallgatóságtól, hanem az esküdtektől is elfordul s az államügyész s a bírák közelébe lépve sírni kezd, úgy hogy a félig visszafojtott zokogástól egy-egy pillanatra meg-megakad beszédében. Sikorsky: Margit fáradtságról panaszkodott, mire én egy turistapohárba vizet merítettem a forrásból, Michalko pedig felszólította Klepetárt, hogy adjon valami port neki. Klepetár beleszórta a port átnyújtotta, Michalko a pohárba és átnyújtotta Margitnak. Margit a vizet egy hajtásra megitta. Klepetár ekkor az óráját kezdte nézni. Michalko elosztott bennünket s magára maradt Margittal. Én távolabb állottam Michalkoékbéli, mint Klepetár. Egyszerre hallottam, hogy Margit hörögve felsikolt: Miklós segíts! Elnök: Margit ezt magyarul kiáltotta? Hogy van ez magyarul? Sikorsky (sírva): Miklós segíts! Láttam, hogy Michalko Margitot fogja vagy fojtogatja. Elnök: Mennyi ideig tartott a tusa? Sikorsky: Nyolc-tiz percig. (A vádlott itt hosszan fölsír.) Az egyik szavazóbíró ekkor megkérdezi Sikorskytól, hogy miért nem segített sógornőjének, hiszen az ember sokszor idegeneknek is segítségére siet szorongatott helyzetükben. Sikorsky (kezeivel tehetetlen mozdulatot tesz, testét meggörbíti, fejét lehajtja): Nem tehettem. Olyan érzésem volt, hogy nem tudok semmit sem csinálni, mindennek úgy kell történnie, ahogyan történik. Nem tudtam semmit sem tenni. Az elnök azután néhány kisebb jelentőségű kérdés után negyed egykor félórai szünetet rendel el. A szünet leteltével folytatják Sikorsky kihallgatását, aki szemmel láthatóan a hosszú kihallgatás fáradalmait viseli, meggörnyedt valamennyire hosszú álltában, hullámos fekete haja csapzottan a homlokába lóg. Sikorsky elmondja, hogy Margot értéktárgyait egymás között felosztották. Elnök: önök azután elveszítettek egy női táskát? Sikorsky: Erről nem tudok. Elnök: Nem fordult vissza Michalko az útról, hogy megkeresse? Sikorsky: Nem, nem fordult vissza. Mi Vázsecre mentünk Michalkóval, Klepetár pedig Csorbán maradt s ott várt a prágai gyorsra. Michalko csupán az után ijedt meg szörnyen, hogy elvesztette szerkesztői igazolványát, kikutatta zsebeit, de sehol sem találta, csak amidőn Vázsecre értünk, akadt a kezébe az egyik zsebében. Klepetár az Üfoermemsch Az elnök megkérdezi, hogy hogy viselkedett Klepetár a gyilkosság után? Sikorsky: Klepetár a gyilkosság után izgalomba jött. Mikor arra a helyre fordult, ahol a holttest feküdt, felkiáltott: Requiescat in pacé! Majd hozzátette: Egy bestia és egy ember között ingadoztam. Mi vagyok most? Egy emberfeletti ember! Azt mondom, hogy sokszor egy nap is elegendő az ember életében, hogy az élet boldogságát megismeri vall a halálairól Sikorsky elmondja azután, hogy a rablott dolgokat Prágában elzálogosították. Prágába pénteken reggel utaztak vissza, ahol Klepetár már várta őket az állomáson. Azután elmondja, hogy Klepetárra és Sikorskyra a gyilkosság borzalmas hatást tett. Ha egymás között voltak, mindig borzalommal beszéltek a dologról. Klepetár Michalkót Napóleonnak hívta, Michalko pedig Klepetárt csodadoktornak, vagy egyszerűen csak csodának nevezte. Sikorsky ezután még részletesen beszél a Kriván aljáról való visszatérésük idejéről és körülményesen válaszol az elnök kérdéseire. Klepetár <i. védője, Kosztecska dr., megállapítja, hogy Sikorskynak a vizsgálat, az orvosi vizsgálat és most tett vallomásai között személyi adatait illetően eltérések mutatkoznak, így furcsálja, hogy 1915-ben hagyta el a polgári iskola negyedik osztályát, 1918-ban már érettségizett a gimnáziumban és 1919-ben már nyolc jogi szemesztert is abszolvált. Sikorsky erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a háború alatt ez lehetséges volt. A védő azután rámutat arra is, hogy kéznél van egy illetőségi bizonyítvány, amely szerint Sikorsky 1897-ben született, már pedig azt vallotta, hogy 1899-ben. Kérdi, hogy az illetőségi bizonyítvány nem hamisítvány-e. Sikorsky: Nem hamisítvány,, fent ártom állításaimat. Délután kettő előtt már úgy a vádlott, mint az esküdtek kifáradtak, csupán az elnök fáradhatatlan s teljes frisseséggel teszi fel egymásután a kérdéseket. A feltett kérdésekre Sikorsky olyan csendesen válaszol, hogy az elnök maga is kénytelen egészen előrehajolni. Az esküdtek és újságírók, valamint a hallgatóközönség is csak az elnöki ismétléseket hallja. Sikorsky a kisebb csalási vádakat mind beismeri s azzal védekezik, hogy pénze nem volt és a becsületbeli kölcsönöket nem tudta visszafizetni. Elnök: Beismeri azt, hogy hamis néven jelentette be magát itt Prágában? Sikorsky: Igen. Elnök: Miért tette ezt? Sikorsky lehajtott fővel hallgat. Elnök: Kérem az ügyész urat és a védő urakat, van-e valami kérdezni valójuk? (Rövid szünet után): Nincsen. A mai tárgyalást tehát befejezem. Fülledt a terem levegője. Mindenki örül már annak, hogy véget ért a mai tárgyalási nap. Az esküdtek és a közönség lassan elhagyják a termet, csupán Sikorsky siet védőjéhez s hosszan tanakodik vele. Az őr azonban türelmetlenkedett, s felszólította Sikorskyt, hogy fejezze be beszélgetését. Délután fél háromkor ismét a cellájába vezették Sikorskyt. Holnap Michalko kihallgatására kerül a sor. Litvánia semleges határidőt követel Varsó, május 4. A lengyel-litván tárgyalások újból való felvétele alkalmával a litván delegáció azt a követelést terjeszti be, hogy Lengyelország és Litvánia között széles semleges területet hozzanak létre, mely az egész vitás vilinai területet magába foglalja. * Ausztriában újabb külföldi fegyverszállítmányt foglaltak le Wels, május 4. A szociáldemokrata bizalmi testület egy vasúti szállítmányt tartóztatott fel, amely egy welsi szállítócég címére volt irányítva, vadászfegyver és vadászmuníció jelzéssel. Az egyik felnyitott ládában katonai fegyverbe való acéltöltényeket találtak. Elrendelték a szállítmány lefoglalását, úgy hiszik, hogy külföldi Fegyverszállításról van szó és az eset felderítésére a nyomosáat megindították* 1928 május 5, wombat Radics lumpnak nevezte a miniszterelnököt Belgrád, május 4. A szkupstina mai ülésén a jugoszláv parlament entent terrible-je, Rádics István újabb botrányt provokált. Pribicsevics és az ellenzék tagjai hevesen támadták a közigazgatást, amelynek Korosec dr. kelt a védelmére. Korosec kijelentette, hogy a közigazgatás most legalább olyan jó, ha nem jobb, mint Pribicsevics miniszterségének idején. Pribicsevics s az ellenzék tagjai viharosan tiltakoztak eme kijelentés ellen, úgy hogy az ülést félbe kellett szakítani. Az ülés megnyitása után a Radics szólalt fel, aki szintén éles kritikában részesítette a közigazgatást. Majd mind szenvedélyesebb lett a beszéde s végül kijelentette, hogy Vukicsevics miniszterelnök közönséges lump. Óriási vihar támadt ezekre a szavakra, a kormánypártiak rá akartak rohanni Radicsra, akit párthívei fedeztek. Az ülést a nagy lármában másodszor kellett félbeszakítani. Szeptember 3-án kezdődik a népszövetség teljes ülése Gént, május 4. Urrutia, a népszövetségi tanács elnöke meghívókat bocsátott ki, amelyekben a népszövetség kilencedik teljes ülését szeptember 3-ikára hívja ősze. A szentgotthárdi hámas bizottság Hágában ülésre ült össze Hága, május 4. A szentgotthárdi hármas bizottság Belaerts holland külügyminiszter elnöklete alatt tegnap ült össze, hogy megkezdje munkáját. Kjellmann és Skermann fegyverszakértők jelentést tesznek a bizottságnak a fegyverszállítmánynak általuk megvizsgált maradványairól. Kalff és Weisinger vasúti és vámszakértők tájékoztatják a bizottságot a nemzetközi vasutakon lebonyolódó forgalmi, valamint szállítmányozási és vámszabályok alkalmazásának kérdéseiről. A bizottsági üléseken jelen van Colban, a népszövetség leszerelési osztályának igazgatója és a népszövetség leszerelési, valamint tranzifőosztályának három tisztviselője. Rillenz Lili színésznő befejezte óceáni Híjának előkészületeit Berlin, május 4. Dillenz Lili színésznő befejezte óceánútjának előkészítő tárgyalásait és repülőgépével, amelyet Risztics János, a híres magyar származású pilóta fog vezetni, a thüringiai Rudolfsstadtból legközelebb az írországi BaMonelbe repül, hogy onnan Amerikába startoljon. Tizenhét üzletet is több házat elpusztított a Tiszaujlakon dühöngött tűzvész Tiszaujlak, május 4. (Saját tudósítóink távirati jelentése ©.) Tegnap délután váratlanul tűz keletkezett, amely a dühöngő szélviharban villámgyorsan elharapózott és rövidesen egy egész utcasort lángba borított. A tűz Hárma a városban leírhatatlan pánikot keltett, mert az emberek joggal tarthattak attól, hogy a veszedelmesen terjedő lángok az egész városukat pusztulással fenyegetik. Éppen a legforgalmasabb üzleti negyedben tört ki a tűz és a szélvihar által széthordott szikrák egymás után lobbantották lángra a szomszédos házak tetőzetét. A tűzoltóság kivonult, de a dühöngő elemmel szemben jóformán tehetetlennek bizonyult. Telefonon kértek segítséget Beregszászról és Nagyszőlősről. Nemsokára a tűzoltó segítő csapatok megérkeztek Tiszaújlakra s együttes erővel vették fel a harcot a tomboló elemmel szemben. Mentették a menthetőt, de a tűz ekkorára már tizenkét kereskedő üzletét és több házat berendezésével együtt martalékául ejtett. A késő esti órákban elült a szélvihar és a lokalizált tűz pusztításait füstölgő romok és izzó gerendák halmaza mutatta. A tűzkatasztrófa végzetesen sújtotta azokat a kereskedőket, akiknek üzleteit a lángok elhamvasztották. Tiszaújlak kereskedelmi életét, amúgy is megbénították a szigorú határzárak, most, hogy még az elemi csapás is balsorsukhoz szegődött, a tűzkárosult kereskedők kétségbeejtő helyzetbe kerültek. Káruk biztosítás révén csak résziben őrül meg, ugy hogy a kereskedők közül többen exisztenciájukat vesztették a lángokban. A városka társadalma akciót indított a tönkrement, mindenükből kifosztott kereskedők felsegélyezésére és az a törekvésük, hogy a szerencsétlenül járt emberek részén © moratóriumot eszközölti"emeli ki, I