Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-10 / 108. (1735.) szám

4___ Három város és hatvanhárom falu romjai fölött Egy magyar pilóta repülőgépen bejárta a földrengés pusztította bolgár vidékeket Budapest, május 10. Két nappal ezelőtt ér­kezett meg Szófiából Junkersék szófiai pilótája. Magyar, épúgy, mint Risztics János, de már évek óta német állampolgár. Visszarendelték Szófiá­ból, ahol a Junkers-művek vezetősége — mivel a kormány a földrengés következtében támadt sivár gazdasági viszonyok miatt nem tud tovább is hozzájárulni fentartásukhoz — beszüntette a repülőgépjáratokat. Ez a magyarázata annak, hogy Derek Ferenc feleségével együtt elhagyta Szófiát. Egy töltött Budapesten és máris továbbutazott napot Ber­linbe, hogy ott várja meg azután, mi lesz a sorsa. Azt mondja, valószínűleg Olaszországba fogja küldeni a gyár, ahol most Junkersék repülő­járatot terveznek. Menekülés a düledező házból Junkersék magyar pilótája Szófiában volt a földrengéskatasztrófák idején, majd a második földrengés után fölült gépére és elrepült, a szo­morú vidék fölött, amelyett a földrengés teljesen elpusztított. Személyes élményei vannak a bul­gáriai földrengésről. Mondataiban még benne rezeg az átélt rettegések és izgalmak minden árnyalata, amint elmondja: — Az első földrengés eléggé gyönge volt, a második annál borzalmasabb. Az Ulica Asparuch­­ban laktam egy négyemeletes ház második eme­letén. Már megvacsoráztunk s én kimentem a fürdőszobába, hogy megborotválkozzam. Ponto­san emlékszem az időre, háromnegyed tíz volt. Megyek vissza az ebédlőbe, szembe találkozom a feleségemmel. Furcsa szemmel néz rám. Meg­kérdezi: jársz?— Mi az, részeg vagy­, hogy ilyen tántorogva . Nem értem a kérdését. A következő pilla­natban ismét ugyanaz a szédítő, himbálózó és hullámzó rossz érzés fog el, most már én kiáltok föl: Földrengést Felpillantok a lámpára , látom, hogy erősen himbálózik. Feleségem halálsápadt....... fia is nagyon izgatott lehettem, ölembe kaptam az asszonyt , a szűk csigalépcsőn lerohantam a má­sodik emeletről az utcára. Közben a vakolat hul­lott a házról. A falépcsőház recsegett és nyikor­gott. Végre kint voltam az utcán. A tömeg feketéllett az utcákon és mindenki rémülten rohant a városi kert felé. Anyák örökben vitték * gyermeküket fia feleségemmel elrohantam a leánygimnázium mellett Ebben a pillanatban omlott be az épület fala. Szerencsére a kőtörme­lék tőlünk néhány lépésnyire zuhant le. Ezen az éjszakán ta­lá­n volt az egész város, kivonult a rendőrség, a katonaság, nehogy tolvajok garázdál­kodjanak. Másnap pedig szörnyű hírek érkeztek Filippopol, Cserpán és Plovdiv pusztulásáról Éhínség Amint a pilóta elmondja, Szófiában ma is rettegésben él a lakosság. Újabb, még borzal­masabb földrengéstől tartanak. Plakátokat ra­gasztottak ki. Ezeken a hatóságok felszólítanak mindenkit, hogy lehetőleg földszintes házban tartózkodjék. Ma is még rengeteg ember tanyázik sátrakban a városon kívül. — Napokig nem mertem hazamenni sem én, sem a feleségem — mondja tovább Derek Ferenc. — Kivittük az ágyat a városi kertbe és ott töl­töttük az éjszakát. Olyan Szófia és egész Bulgária, mintha új háború pusztította volna végig. Üresek a vendéglők, a kávéházakban nem szól a zene, bezárták a színházakat, a mozikban nincs elő­adás, mindenfelé csak gyűjtenek a földrengés szerencsétlenjei számára. Három nappal ezelőtt az egyik mozit megnyitották, de itt csak a föld­rengés pusztításairól mutattak be propaganda­­filmeket. Megfigyeltem, hogy a lakosság, amely napokig a legnagyobb rettegésben élt, most már egészen apatikussá vált. Mindenki azt mondja, hogy ha el kell pusztulni, hát legyen. Mindenki elkészült a halálra. A babonásak azt beszélik, hogy elérkezett a világ vége. — Minden este most is mozog a föld Szófiá­ban. Mintha állandóan hintán ülne az ember, ez az érzése. A szófiai lapok azzal magyarázzák ezt a jelenséget, hogy a földrengés nyolcvan centi­méterrel fölemelte a várost s most minden lassan visszasüllyed régi állapotába. Ez a süllye­dés okozza a föld folytonos mozgását. Repülőgépen elpusztult városok fölött Mielőtt elhagyta volna Szófiát, másodmagá­­val felült az egyik repülőgépre Derek Ferenc és körülrepü­lte a földrengés pusztította vidéket Három város és hatvanhárom község felett repült el gépével Derek Ferenc. — Mikor más időben repült föl az ember, mindenütt pirosló háztetőket látott, mert Bulgá­riában nincsen se nádfedelű, se szalmás ház. El­repültem falvak fölött és csak itt-ott láttam egy­­egy piros foltot. Mindenütt, szörnyű romhalmaz terült el alattam. Hajléktalanok tanyáznak mezőkön. Filippopol szörnyű látvány volt a ma­a­gasból. Csak az a része maradt meg, amely sziklás hegyen épült. A város nagy része a tarka és színes bazárnegyeddel együtt csupa rom. Ember alig van a falak között. Mindenki sátrak­ban él. Képzelheti, mi volt az, amikor ezekre a hajléktalanokra rázúdult a szökőár és a ciklon. Amerre repültem, mindenütt elpusztult falvakat, összedőlt házakat s romokat láttam. Plovdiv mel­lett leszálltam gépemmel. Itt láttam egy két mé­ter széles és körülbelül öt méter mély szakadé­kot. Piszkos fekete lé bugyogott ki belőle. Ebbe a lébe mártotta bele a kezét Boris király és így szólt: „Az a szerencsénk, hogy ez a fekete lé nem forró. Emberek, nincs vulkán alattunk, nyugodjatok meg!“ Csakugyan nyugodtak is az emberek, de ez a nyugalom szörnyűséges. Ez a nyugalom a halálra való elszántság. Vannak, akik vallási őrjöngésbe estek. Egy őrjöngő prófétáit, bejelentette a világ végét. A rendőrség letartóztatta. Elgondolkozik a pilóta- Mélységeben sajnálja Bulgáriát, ahol az igénytelen nép most az aszkétaságig lefokozta igénytelenségét. Valóság­gal éheznek az emberek, hogy annál több jusson azoknak, akiket nyomorultá tett a földrengés. — Nagy tébolyda az egész Szófia, — mondja csöndesen. — Az emberek az eget kémlelik. Ha fülledtté válik a levegő, az asszonyok sikonga­­nak, a férfiak­ arca pedig elkomorodik. A templo­mokban ilyenkor már nincs hely. Mindenki várja a halált... R. G. % járókat, hogy buzdítással, tanítással és jó példával igyekezzenek a személyzetre hatni. A csehszlovák nemzeti szocialista párthoz tartozó vasutasok e körrendelettel kapcso­latban felvetik azt a kérdést, vájjon a szloven­­szkói vasúti vonalakon nem lehet-e egy titkos passzív rezisztenciáról beszélni? A bűnbakkeresésnek e módjával szemben kézenfekvő, hogy a viszonyok leromlását ab­ban kell keresni, hogy a vasútigazgatás kö­rében is felülkerekedett a politikai szem­pontok elsőbbsége a szakavatottság és rá­termettség elismerése helyett. Egy haldokló gyóntatása alkalmával vérmérgezést kapott és tragikus­­ séggel elhunyt a zsiplébános Léva, május 9. (Saját tudósítónktól.) A lévai társadalomban mély megdöbbenést keltett Csanaky József zsitvaapáti­ plébános hirtelen halálának híre. A vidéken és a vá­rosban sokan ismerték a férfias megjelenésű atlétatermetű, 48 év körüli lelkipásztort és éppen mert a plébános még a legutóbbi idő­ben is testi erejének teljes birtokában volt, tragikus hirtelenséggel beállott halálára nem tudtak magyarázatot találni. Mint kitűnt, egy szerencsétlen véletlen ragadta el a plébánost az élők sorából. Csanaky Józsefet egy haldoklóhoz hívták halotti szentségek kiszolgáltatása végett. El­a végezte az aktust, amikor észrevette, hogy az ajkán levő pattanás vérzésnek indult. Egyéb tapasz hiányában a plébános egy darabka selyempapirost kért és azzal ragasztotta le a vérző pattanást. Úgy látszik, a seb inficiálódott, mert nem­sokára a plébános nagy fájdalomról panasz­kodott és a seb környéke megdagadt. Azon­nal orvosihoz utazott, de az orvosi beavatkozás már nem segíthetett rajta, mert a vérmérge­­zés előrehaladott stádiumban volt. Az elhunyt plébános igen érdekes em­ber volt s politikai meggyőződése s hitvallása élénk fényt vet a szlovák hívők között mű­ködő magyar nemzetiségű lelkipásztorok szel­lemére és lekiismeretére. Csanaky József a lévai járási bizottság­ban ugyan a szlovák néppártot képviselte, de hivatalosan és nemhivatal­osan rendü­letlenül magyarnak vallotta magát. Midőn a járási bizottság megalakult, nagy fel­tűnést keltett, hogy a kötelező nyilatkozatté­tel alkalmával Csanaky József pléb­ános, noha a szlovák néppárt megbízásából foglalt he­lyet a bizottságban, magyarnak jelentette ki ,s jegyeztette­­ be magát. Ebben az időben Csanaky a szlovák Bát köz­ség plébánosa volt és csak fél évvel halála előtt került Zsitvaapátira, ebbe a szinte szin­­szlovák községbe. Amikor hivatalát elfoglal­ta, kifejtette hívei előtt, hogy ő mint magyar szülők gyermeke nem le­het más, mint magyar, de szlovák híveire való tekintettel tagja marad, a szlovák néppártnak. A lévai plébániai stallum betöltése alkalmá­val felvetődött az ő neve is, mint a számítás­ba jövő szlovák lelkészek egyikéé. Ekkor a plébános a Prágai Magyar Hírlap hasábjain jelentette ki, hogy ő, aki régi magyar neme­si családból származik, nem lehet szlovák. Az elhunyt lelkipásztor gondolkodása és politikai szereplése érdekes és jellemző adaléka a szlo­vének és politikai és közéletnek. 1928 május 10, csütörtök. A kassai vasutigazgatóság körletében ijesztő arányban emel­kedett a vasúti balesetek száma A vasútigazgatóság körrendeletben mutat rá a szolgálati rend és fegyelem meglazulására . Politikai szempontok érvényesülése szolgál a bajok okául Kassa, májius 9. (Kassai szerkesztősé­günktől.) A kassai vasútigazgatóság nem­régiben igen érdekes körrendeletet adott ki, amelyben „statisztikai adatok segítségével mutatja ki, hogy a forgalmi balesetek és üzemi zavarok az elmúlt esztendőben olyan meglepő emelkedést mutatnak, amely egyáltalában nem áll arányban a for­galomnak alig érezhető növekedésével. A kör­irat a statisztikai adatok során ki­emeli, hogy míg vonatösszeü­tközés 1926-ban mind­össze 6 volt, addig 1927-ben 17 esetben fordult elő. A vonatkisiklások száma pláne 517-tre emel­kedett az 1926. év 418 és az 1925. év 273 esetével szemben. Hibás váltóállítás volt 169 esetben az 1926. év 157 esetével szem­ben. Vagonok kisiklása 523 esetben fordult elő, vasúti szerelvények kettészakadása 160 esetben. Feltűnően nagy a tengelyáru­ üzese­­dések száma, ami nem kevesebb, mint 2417 esetben fordult elő. Az állomási revízióknál 7499 könnyebb természetű hiányosságot ál­lapítottak meg. A körrendelet a statisztikai adatok fel­sorakoztatása után hangsúlyozza, hogy ez a kedvezőtlen mérleg se­m­m­i másra nem ve­zethető vissza, mint arra, hogy a szolgálati kötelezettségeket nem tesítik kellő lelkiismeretességgel.tel­A fékek helytelen és felületes kezelése, a jelzőkészülékek hiányos kivilágítása, a hibás és elkésett váltóállítás okozta a legtöbb bajt, meg az a körülmény, hogy a vasúti szerel­vényt alapos felülvizsgálás nélkül bocsátják ki a pályaudvarról. A körrendelet meg­álla­pí­t­ja, hogy a szolgálati kötelezettségeket általában csak nagyon felületesen teljesítik és a szolgálati buzgóság egyre inkább kíván­ni valót hagy hátra. Ebben az esztendőben, amikor az uj szolgá­lati szabályzat életbe lép és a vasutasok tö­megesen adják be a pereket a vasúti kincs­tár ellen — folytatja a körrendelet — három hónap alatt máris 2 vonatössze­­ütközés, 117 kisiklás és más hasonló ki­sebb baleset volt a kassai vasutigazgató­ság területén. Ha ez így megy tovább, akkor az 1927. évi szomorú adatokat ebben az évben felül fog­ják múlni. Sokan úgy fogják fel a szolgála­tot, hogy az tulajdonképpen a pihenés ideje, amely alatt erőt gyűjtenek a mellékfoglal­kozáshoz. A körrendelet hangsúlyozza, hogy vasútigazgatóság nagy munkát végzett az ál- a­la­mváltozás ideje­­ óta, de a legnehezebb időkben nem volt annyi baleset, mint most. Akkoriban mintának állították oda a kassai vasútigazgatóságot. (Akkoriban még nem kergették el az összes magyar vasutasokat. — Sz­erk.) Szomorú lenne, ha drákói rendszabályokkal kellene a vasutasokat kötelességeik ponto­sabb teljesítésére bírni. A vasutigazgatóság egyelőre a szomorú adatokat közli az alkal­mazottakkal, hogy ezekből levonják a meg­felelő tanulságot és megállapítsák a többi vasutigazgatósággal szemben « téren fenn­álló k­ülön­bségeivel. A körrendelet végül felhív­ja az elöl­ Selyemköpenyek, Budapest, május eleje. A selyemköpeny csináltatása, mint azt még pár év előtt is hitték, nem luxusdolog többé, ha­nem szükségszerűség. Ezt a szükségszerűséget azonban, — bár a férjek szívesen magyarázzák arra, — egyáltalán nem a női túlkövetelés, hanem a divat egyszerűsége, praktikussága és egyöntetű­sége döntötte el. A divat ugyanis, éppen egyszerűsége miatt napról-napra halad minden vonatkozásban kompié felé. Kompiét ad a puha, nagykockás an­a­gol átmeneti köpeny, ugyanabból a szövetből ké­szült szoknyával és nyersselyem mosóblúzával, komplét a virory kashaköpeny, bélésanyagából készült ruhájával, komplét a kosztüm, sőt nem rit­kán az impregnált selyem anyagból készült eső­köpeny is. Tagadhatatlan d­o lóg, hogy ez a komplészerű­­ség végtelenül elegáns, de éppen egyforma színei miatt hamar megunttá is válik, ha örökösen egy és ugyanazon darabok kerülnek forgalomba. S itt jön a­z­­ ilyemköpeny tulajdonképpeni hivatása. A mai viszonyok mellett, még a legegyszerűb­ben öltözködő asszony sem igen húzhatja ki egyet­len köpennyel a tavaszt, nyarat és az őszt, külö­nösen akkor, ha nyáron elmegy valahová, vagy itthon néha szórakozni jár. A tavaszi kompié ugyanis, — különösen ha sötétebb szín, — nem igen felel meg nyári esti használatra, annál is inkább, mert a hozzá készült ruha rendesen nem olyan fazonú, amely az esti társaság igényeit kielégíti. Szükség van tehát egy olyan szabású ruhára, amely este is és délután is megfelel, de mert a divat komplét ír elő, vagy ra­gaszkodnunk kell a köpenybélés, esetleg szövet­alap színéhez, vagy ennek a szempontnak a fi­gyelmen kívül hagyásával ellentétes színekbe öl­tözünk, ami a mai divatkövetelmények mellett nemcsak nem szép, hanem ízléstelen is. A selyemköpeny, amely a ruha anyagából készül, ugyanannyi anyagot igényel, mint a ruha, de, mert teljesen béleletlen jóval kevesebbe kerül a szövetköpenynél,, s emellett, különösen délutáni és esti használatra kimondottan elegánsabb annál, így, egyetlen köpeny látszólagos túlkiadásá­­val kétféle célt szolgálunk. Elegánsak leszünk a nyár minden időszakában és tavaszra készült komplénk jó és szép állapotban kerül őszi haszná­latra. A selyemkomplék kétféle színösszeállításban készülnek. Fekete köpeny, világos ruhával, amely esetben a köpeny a ruha anyagával van bélelve, — ez az összeállítás hűvös időben is viselhető, — vagy világos, köpeny bélés nélkül, egyenlő anyagú ruhával a forró napokra és estékre, ez az összeál­lítás a kedveltebb és kevesebbe kerülő. Ellentétes szinű köpenyanyagok a ripsz, freskó, krepp, panama, buranic, egyöntetűek a kreppdesin, kreppzsorzsett és selyemetamin. A selyemköpenyeken kívül még egy igen praktikus és eredeti új köpenyt hoz a tavaszi divat. Az úgynevezett trench coat. Ez, a háború­­előtti angol esőköpeny kű­ utánzata, bőrgombok­­kal, begombolható teveszőrbéléssel, rátűzött nagy zsebekkel, sőt, hogy hű maradjon őséhez, még a vállra feltűzött dupla réssel is, amely az eredeti­nél a puskaszíj által való kidörgölését akadályoz­ta meg. Ez a köpeny nagyszerű szolgálatot teljesít esőben, kirándulásnál, utazásnál, általában min­denütt, ahol a ruha erős használatnak van alá­vetve. Blúzok A jó idők beköszöntésével a délelőtti, egy­szerű aljakhoz, az idei divat előírása szerint nél­külözhetetlen lesz az egyszerű blúz is, amely fia­talos, praktikus volta mellett még nagyon ol­csó viselet is, hiszen két-három­ csinos mosóblúz­­zal és egy szoknyával délelőtti strapa ruhatárunk fedezve van. A délelőtti használatra szánt blúzok anyaga erős és jól mosható kell, hogy legyen, hogy oda­haza lehessen tisztítani. Éppen ezért, erre a célra legajánlatosabbak a nyers- vagy santungselymek, amelyek nagyszerűen tartják a fényt, a szint és minden divatárnyalatban nehézség nélkül meg­szerezhetők. Szívalakú nyakkivágás karcsú, nyulánk nők­nek való. Nagyszerűen érvényre juttatja a nyak, a váll harmonikus vonalait és a mellkas dom­­borodását. — Adományok a Petrogalli-alapra. A szlo­­venszkói magyarság nagy halottjának, Petrogalli Oszkárnak síremlékére a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok irodájá­hoz a következő két adomány érkezett: Beniczky Gizella, Rákó, 1000 kor., „Magyar zsidó", Turócszentmárton, 200 kor. xx A Kis Pyth­agoras meghaló törlőnkét kicsi­­nyak és nagyok örömmé! oiwMMk.

Next