Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-01 / 125. (1752.) szám
2____ PPAGAIV V XAOYARHI MIAÍ> lenzéki képviselők lármásan követelték, hogy a kormány tagjai jelenjenek meg a ház előtt és terjesszék elő jelentéseiket az elmúlt napok véres eseményeiről. Midőn Perics dr. házelnök mellőzte az ellenzék indítványát és bejelentette hogy a szkupstina áttér a napirend tárgyalására, az ellenzék, vagyis a horvát parasztpárt, az önmílló demokraták és a szerb agrárok éktelen lármában törtek ki, amely megszakítás nélkül egy órát tartott és minden tárgyalást lehetetlenné tett. A házelnök a zajos obstrukció ideje alatt állandóan kísérleteket tett a kedélyek lecsillapítására, de az elnöki csengőt az ellenzék nem respektálta. Teljes erejükből verték a padokat és válogatás nélkül szidalmakat szórtak a kormánypárti padsorok felé. Végül is az elnök, még mindig a tomboló lárma közepette bejelentette, hogy az ülést bezárja és a törvényhozókat írásban hívja meg a legközelebbi ülésre. Az ellenzéki képviselők, miután elérték céljukat, csendben és rendben hagyták el a termet. A banda lapok mérsékletet tanácsolnak Páris, május 31. A francia lapok folytatólagosan is nagy figyelmet szentelnek a jugoszláviai és olaszországi eseményeknek. A Matin utal arra, hogy mindkét államnak megfontoltságra és erélyre van szüksége, hogy a további komplikációkat elkerülje. A két kormány helyzete nem könnyű, ha tekintetbe veszik, hogy országuk közvéleménye és a nép hangulata szembefordult velük .A Gaulois azt írja, hogy a nettunoi egyezmény ratifikálása jelentős lépés az Adria feletti békéhez vezető úton és ezért kívánatos lenne, ha a jugoszláv közvéleményt a ratifikálás ügyének megnyernék. A nettunói egyezmény háttere Európaszerte nagy feltűnést keltett Marinkovics délszláv külügyminiszter bejelentése, hogy a minisztertanács felhatalmazására legközelebb a szkupstina elé terjeszti a nettunói egyezményeket ratifikálás végett. A parlamentben és a parlementen kívül ugyan nehézségei a ratifikálásnak, de lesznek az adott viszonyok közt nem igen képzelhető el az, hogy a javaslat végül is keresztül ne menjen. Ezzel az olasz-délszláv viszonylatban új periódus kezdődik: a közvetlen háborús veszedelem megszűnik. A nettunói egyezményeket — számszerin harmincegyet, — 1925 június 20-ám kötötték meg. Tehát majdnem három évig tartott, amíg a délszláv kormány az egyezmények parlamenti elintézésére szánta magát. A késedelemnek két oka volt. Az egyik Rádiós behódolása és kormánybalépése 1925-ben. A konvenciók túlnyomósig horvát érdekeket érintettek és a horvádok az egyezmények egy részét magukra nézve sérelmesnek tartották. Radicsék beilleszkedése a vidovdáni Jugoszláviába államarezon szempontjából oly nagy jelentőségű esemény volt, hogy ezt nem lehetett kétessé tenni a ratifikálás er próbájával. A másik ok az volt, hogy 1926 demberében nyilvánosságra került a tiranai . itum, mely azonnal elsöpörte Nacsics külügymisztert. Ez a paktum meghiúsultnak mutatta azt a szerb külügyi koncepciót, mely a horvát és a szlovén érdekek feláldozásával vélte az olaszokat rábírhatni a szert érdekkör respektálására. Albánia szorosan a szert érdekkörhöz tartozik. Azzal az Olaszországgal, mely Albániában megvetette a lábát, Belgrád többé nem előzékenykedett. Ismeretesek az ezutáni események. Jugoszlávia a francia szövetség elmélyítésével, Itália balkáni és középeurópai pozíciójának megszilárdításával készülődött a nagy leszámolásra. Voltak pillanatok, mikor a háború kikerülhetetlennek látszott. Ily körülmények között lépett akcióba az angol politika, Angliának nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy míg az orosz kérdés nem rendeződött, addig Európában háború ne legyen. Megkezdődött az angol nyomás Rómában és Belgrádban, Középeurópában és a Balkánon. A jelszó országok szerint változik. Bizonyos kilengések is elnézetnek a cél érdekében. A cél azonban mindenütt ugyanaz: oly egyensúlyi helyzet teremtése, mely egyelőre kizárja a háborút , mely a jövőben fokozza az angol befolyást. A newyorki Foreign Affairsben már ez év januárjában, mikor az olaszdélszláv barátsági szerződés felmondása fenyegetett, megírta Armstrong: nem lesz háború, mert Itália Anglia nélkül nem viselhet háborút, Angliának pedig nem érdeke, hogy most háború legyen. A barátsági szerződés felmondásának határideje 1928 július 27-ig kitolatott, amivel az angol diplomácia egyelőre diadalt aratott. A lassankint deferáló Itáliának a béke ellenértékeként két követelése maradt. Az egyik az Albániában szerzett pozíciójának respektálása, a másik a nettunói egyezmények ratifikálása. Amíg a fascizmus uralmon van, az olasz-albán relációk megváltoztatása csak fegyveres beavatkozással képzelhető el. Erre ma nincs Jugoszlávia felkészülve, tehát a helyzetet el kell ismernie. Az olasz háborúspárt viszont vigasztalódhatik azzal, hogy Albániával mindig kezébe van a Balkán kapuja. Nettóno ratifikálása biztosítja az olaszoknak Dalmácia békés gazdasági és politikai netrálásának lehetőségét. Dalmáciában pont alig pár ezernyi olaszságnak lélekszámát messze túlhaladó hatalmi pozíciója van. Mel 1928 j tmiue 1, péntek. wmmsmtmmmmmmmmmmmmmm lőzve a kulturális momentumokat, a dalmáciai olasz optánsok a földbirtok egyharmadának urai, nagy vállalataik vannak (Suiffici, Monte Promino), a ratifikálás további előretöréseket tesz lehetővé- A háborús párt megnyugodlhatik ebben, hiszen e penetrálás egy későbbi hódítás esélyeit növeli. Most már csak az volt hátra, hogy Jugoszlávia is megnyeressék. A dolog nem volt nehéz. Jugoszlávia ma nem tudna Dániával szemben győzelmes háborút viselni. Hogy a háborúra felkészüljön, arra idő és pénz kell. Pénzt pedig nem ad más, mint az angol Rotschhild-csoport. A kölcsönnek azonban súlyos feltételei vannak. Nemcsak pénzügyiek, hanem politikaiak is. Egyrészről az angol befolyás növekedése angol pénzintézetek, vállalatok létesítésével Jugoszláviában, különféle rímeken angol ellenőrök elhelyezése a gazdasági élet egyes ágaiban, másrészről Nevtűnő ratifikálása, mint a béke garanciája Ezzel megszűnik a közvetlen háborús veszedelem, az angol befolyás növekedése biztos, tűrni fogja azt, hogy Anglia érdekei ellenén később se viselhessen háborút Jugoszlávia- Londonban már meg is alakult az angol-délszláv társaság a két nemzet kapcsolatainak szorosabbá tételére és megindult Jugoszláviáiban is az angol professzorok és publicisták rajzása. Akit a dolgok közelebbről nem érintenek, egyelőre napirendre térhet az olasz-délszláv konfliktus felett. De akik közvetlenebbül vannak érdekelve, azok tisztában lehetnek vele, hogy Belgrád meghátrálása csak, ideiglenes, rendületlenül készül tovább a háborúra és csakis a jövő háború érdekében megy bele a ratifikálásba. A koalíció újból a jövő hétre halasztotta el a döntést a választások kérdésében A szociális biztosítás novelláját június közepétől akarják a pár Basaentlsere letárgyalni . A koalíció állást foglal a cukoripar válsága ügyében Prága, május 31. A kormánytöbbség örökké határozatlan nyolcas bizottsága ismét két napon át tanácskozott minden eredmény nélkül. Ma először a koalíció szociális nyolcas bizottsága ülésezett. Itt Malik előadó referált a szociális biztosítási törvény novellájának pillanatnyi stádiumáról. A paritás elvének kérdésével nem foglalkozott, mert ezt, mint politikai problémát a koalíció parlamenti többsége tartotta fönn magának. A szociális bizottság ülése után azonnal összeült a parlamenti bizottság. Az ülésről a következő kommünikét adták ki: — A koalíciós pártok parlamenti bizottsága mai ülésén úgy a szociálpolitikai bizottság, mint az albizottságra vonatkozólag pontos instrukciókat szabott meg. Foglalkozott a szociális biztosítási központ szakbizottsága által beterjesztett módosító javaslatokkal, melyek közül néhányat elfogadott. E semmitmondó rövid kommünikével kapcsolatosan parlamenti tudósítónknak az ülés határozatairól az alábbi részleteket sikerült megtudnia. A koalíció eltökélt szándéka, hogy a szociális biztosítás zepéig elintézzeti módosítását július köa képviselőháziak Evégből a szociálpolitikai albizottságot a jövő hét keddjére egybehivatja, hogy az letárgyalja a novellát a paritásos elvre vonatkozó szakaszok kivételével. Magát a szociálpolitikai bizottságot, június 8-ikára, péntekre hívják egybe, hogy legkésőbb június végéig befejezze munkáját. A koalíció nyolcas bizottsága hétfőn véglegesen dönt a paritás kérdésében, azonkívül kedden és szerdán is ülést tart. Ekkor fog véglegesen (!??) dönteni a közigazgatási reform életbeléptetését illetően és az országos és járási képviselőtestületi választások kérdésében, továbbá megvitatja Hodzsa új iskolareformjavaslatát és állást foglal a cukoripar válsága ügyében, melyet az angol cukorvám-intézkedés idézett elő. A koalíció nagy megnyugvással állapította meg ma, hogy a szlovák néppárt Labay képviselővel képviseltette magát a nyolcas ülésén. Buday, az oszmicska rendes tagja ugyanis más pártelfoglaltsága miatt távol van Prágától. Ebből természetesen azt a naiv következtetést vonták le, hogy ij a kormánytöbbség szilárd és megdönthetetlen. A koalíció eltökélt szándéka, hogy már március óta teljesen munkaképtelen. A szlovenszkói országos elnök személyét illetően parlamenti körökben megerősítik a Prágai Magyar Hírlap azon értesülését, hogy Kovalik volt kassai táblai tanácselnök kinevezését a kormány a szlovák néppárt óhajára elejtette. Annyi bizonyos, hogy az országos elnök a szlovák néppárthoz közelálló ember lesz s személyét illetően az agrárok állítólag már meg is egyeztek a néppártiakkal. Még ma is az a har tartja magát, hogy az országos elnök minden valószínűség szerint — mint ezt a P.M. H. elsőnek jelentette, — Ondrusek pozsonyi táblabiró lesz. — Ifjabb épitőmunnkássztrájk fenyeget. A Trítum siefteirtése "Tiestant a kommunisták újabb ép PC- munikáissztrrájkot atomnak megindítani. A munkaadóik elhatározták, hogy az esetleges sztrájkra munkáei kizárással válaszodnak. Borzalmak kastélya — BÖNGYI LEGÉNY — írta: Edgar Wallace (32) — Még szöges drótháló is van a barlang szája előtt — magyarázta a soffőr. — És ez az egész darab föld, a kőbányával együtt, le egészen a tengerig, mind mr Daveré. Azelőtt körülbelül száz acre területen gazdálkodott is és akkoriban szekerek, ekék, boronák meg más ilyen gazdasági gépek és szerszámok voltak a barlangban. — És mikor hagyta abba a gazdálkodást? — kérdezte mr.Reeder. — Lehet vagy hat éve — felelte a soffőr és mr. Reeder elégedetten bólintott, egyenesen ezt a feleletet várta. — Azelőtt gyakrabban láttam mr. Davert — folytatta a soffőr. — Akkoriban ugyanis bérkocsis voltam és majdnem mindig én hordoztam őt. Nagyon szorgalmas ember volt, úgy dolgozott, mint akármelyik béres, napkeltétől napszálltáig. Már kora hajnalban kint volt a farmon, délutánonként pedig b érándult a városba és ott látott-futott, végezte a dolgát. És minden vonat érkezését személyesen várta a pályaudvaron. Mert akkoriban sokkal több volt ám a vendég a penzióban, mint most. Csak úgy hemzsegtek itt: egyik a másiknak adta a kilincset. Sokszor maga mr. Dover ment értük Londonba és ilyenkor csoportosan hozta a vendégeket. Miss Crewet, aki akkor még iskolába járt, mindig ő maga hozta és vitte, valahányszor jött vagy ment. — Eszerint ön jól ismeri miss Crewet? — Oh, hogyne! — felelte a soffőr. — nagyon sokszor láttam, de beszélni nem igen beszélgettem vele, mert nagyon rá tartós volt már kiskorában is. A detektív kiszállt az autóból és fölgyalogolt a bekerített barlanghoz a keskeny uton, mely kanyarogva vezetett odáig. Az ut meszes kövekből épült műut volt és meglátszott rajta, hogy még mindig gondozzák, mert csak nemrég tölthettek föl. Mr. Reeder meg is említette ezt a soffőrnek, aki szintén tudott erről, sőt elmondta azt is, hogy mr. Daver két öreg útkaparót tart, akiknek kötelességük, hogy állandóan jó karban tartsák az utat: — de hogy miért, azt senki se tudja — — És most hová megyünk innen, uram? — kérdezte a soffőr, mikor mr. Reeder ismét beült a taxiba. — Valami nyugodt helyre, ahonnan telefonálhatok — felelte a detektív. A soffőr fecsegéséből és abból, amit tulajdon szemeivel látott, sok fontos adatot szűrt le a detektív. Mindenekelőtt kétségtelen volt, hogy mr. Daver sorsa jelentékenyen jobbra fordult az utolsó hat év alatt. A szorgalmas emberből, aki „versenyt dolgozott a béreseivel", független gentleman lett, úgy hogy még a gazdálkodást is abbahagyta. Ez a dátum: „hat évvel ezelőtt" megoldotta Larmes Keep titkát és mr. Daver felkapaszkodását az uborkafára. Az őrült Flack akkor került be a broadmoori fegyencek őrültekházába — Mr. Reeder hosszasan beszélgetett telefonon Simpson felügyelővel és részletesen közölt vele mindent. Mikor elvégezte a jelentést, Simpson mellékesen említette neki, hogy: — Az aranyat még mindig nem küldték el Ausztráliába. Valami zavargás, sztrájk volt a dockban és ezért nem indíthatták el. Reményiem, nem gondolja, hogy ezt a zavargást is Flack szította, mert még nem tudta megfelelően előkészíteni a tervezett arany rablást.? A detektív, akinek fejéből már ká isi ment az egész aranykombináció, óvatosan kitérő feleletet adott és visszament Larmes Keepre, ahová időközben már a többi vendégek is megjöttek. A hall portása újságolta neki, hogy holnapra egy nagyobb kiránduló csoportot várnak, de — mivel ugyanezt már tegnap is jelentette — mr. Reeder nem igen vette komolyan a dolgot. Meg volt ugyan győződve, hogy a portás nem akarja félrevezetni, de semmi jelét nem látta az előkészületeknek és a kastélyban különben se igen volt hely nagyobb társaság elszállásolására. Szeretett volna még néhány szót váltani azzal a szobalánnyal, akitől megvette miss Crewe házasságának titkát, — de sehol se látta, óvatos tapogatózására azt a feleletet kapta, hogy a leány még délután kilépett a szolgálatból és már el is utazott. Mr. Reeder fölment a szobájába és szorgalmasan tanulmányozta azt a két vaskos füzetet, amelyeket Londonból hozott magával. Hivatalos jelentések voltak ezek Flack bandájának viselt dolgairól. A „banda" szó talán nem is egészen helyénvaló a Flack esetében, mert ez a „vezér" mindig úgy válogatta össze a munkatársait, mint ahogy az impreszáriók szokták összetoborozni társulataikat, — külön-ösen a legalkalmasabbakat, minden egyes művészi turnéra vagy vállalkozásra. A rendőrség egész sereg olyan embert ismert, akik időről-időre segédkeztek John Flacknek a különböző rablások elkövetésében. Néhányan börtönbe is kerültek — s a különös az volt, hogy amikor leülték büntetésüket, hiába igyekeztek ismét összeköttetésbe jutni a bőkezű és vakmerő vezérrel: a bandita hallani se akart többé róluk. Mások nyomtalanul eltűntek s ezekről az volt a hit, hogy álnéven élnek külföldön, még pedig kényelmes, gondtalan jólétben. Reeder sorra vett minden egyes esetet , és pontosan kijegyzett minden összeget, amit ez a zseniális rabló összeharácsolt húszesztendei garázdálkodása alatt. A régi összeg szédületes volt. Flack lázasan dolgozott és bár bőkezűen fizette munkatársait, ő maga keveset költött. Valahol tehát rengeteg vagyona lehetett elrejtve. Rengeteg vagyona — még pedig aranyban, mert Flack csak aranyat rabolt. És ez a rejtekhely — legalább mr. Reeder úgy vélte — nem is lehet nagyon messze innen — De kiért dolgozott John Flack ily lázas erőfeszítéssel? — Milyen célból halmozta föl ezt a temérdek aranyat? — Pusztán csak a fösvény kapzsisága dolgozott benne — vagy pedig az őrült beteges rögeszméje hajtotta új és új tolvajlásokra, fantasztikus víziók felé? — Flack mohósága közmondásos volt. Semmi se volt neki elég. Alighogy kirabolta a Leadenhall-bankot, rá egy hétre már — még pedig egészen újonnan szervezett bandával — az utolsó fillérig kifosztotta a London Trust Syndicate pénztárát, oly simán és zökkenő nélkül, hogy még a rendőrség is elálmélkodott rajta, noha alig volt két napja a rablás kitervelésére és bandájának az összeállítására. Mr. Reeder elzárta a két füzetet és lement szobájából, hogy megkeresse Margaret Belmant. A döntő csapás rohamosan közeledett és lelki nyugalmának megőrzése szempontjából nagyon fontos volt, hogy a fiatal leány kívül legyen minden veszélyen és haladéktalanul utazzék el a kastélyból. A lépcsőn Jefelé menet találkozott mr. Daverrel, aki éppen fölfelé jött és mr. Reedernek pompás ötletet sugallt ez a véletlen találkozás. — Éppen önt kerestem, mr. Daver — mondta nyájasan, egy nagy szívességre.— szeretném megkérni (Folytatjuk.). I