Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-01 / 199. (1826.) szám
Mai némánk 12 oldal évf. 199. (1826) szám . Szombat : 1928 szeptember 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi € STUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága íl„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 fő;külföldre: * nnlífilni nnnimnm 12, ü. emelet Telefon: 30311 — Kiaddévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: _ pobitikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke" OZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha OZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA P@bnisset prideml írta: SZIKLAI FERENC „Az iskolaügyi minisztériium rendeletet adott ki, amelyben elrendeli a középiskolai és tanítóképezdei tankönyvek revízióját. A tankönyveikből el kell távolítani mimdenit, ami sértheti a nemzeti kisebbségek érzékenységét vagy gyűlöletet prédikál." így olvasom. Helyes! Végre, mondhatja más. Én azt mondom: „dieJbuisset pridem", itt kellett volna kezdeni. Mert a miniszteri rendelet nyílt bevallása annak, hogy tíz évig egyes tankönyvek „sértették a nemzeti kisebbségek érzékenységét" és „gyűlöletet prédikálhattak". Mi mondtuk ezt mindig s tiltakoztunk ellene, de odafent vagy nem hallották meg a szavunkat vagy tagadták a tényeket. Ma tíz év múltán nagyon bajos erkölcsi tőkét kovácsolni abból, hogy a hibákat eltüntetik a papirosról! A papirosról, mondom, mert azt, amit tíz éven át elintegettek a telkekbe (s a tankönyveiket eddig is a minisztftérium hagyta jóvá!), onnan, a telkekből kiradírozni nem lehet. Tíz év alatt generációk nőttek föl az iskolákban. A nemzetsértő tankönyv-fejezeteknek kétféle hatása lehetett a kisebbség részén. Az egyik azoknál, akik már érettebb fejjel, nemzeti öntudattal megáldva kerültek az iskolába, a másik azoknál, akiknek a lelke fehér lap volt még. Az első csoportnál egészen természetes volt a lelkek tiltakozása az igazságtalanság, a bántás ellen. A feléltük sugárzó gyűlölet természetszerűen reakciót váltott ki. Egyes tankönyvek szisztematikusan neveltek az emberré növekedő gyermekekbe bizalmatlanságot azok iránt, akik sértésekkel kezdték ki a nemzeti érzésüket. A fehér lapra viszont mindent rá lehet inni a nagyok tekintélye alapján, kritika nélkül fölvesz az jót meg rosszat. Ez a generáció vagy elveszett a magyar nemzet számára, vagy, ha odahaza a szülők igyekeztek ellensúlyozni az iskola káros hatását, szakadás következett be a legfőbb nevelési eszköz, az iskola és a gyermeklélek között. Az iskolai szép emlékek egy egész életre szólnak s az uj nevelés ezektől a szép emlékektől fosztotta meg a gyermekeket. De nézzük a dolgot a tanítók szempontjából. Tíz évig egyeseknek módjuk volt sértegetni a gyermekek nemzeti érzékenységét. Most a türelmes papirosról lekerülnek az ártalmas sorok. De tíz év alatt akár betéve megtanulhatták a most eltiltott állításokat, ki garantálja, hogy, ha valaki a kisebbségek ellen van hangolva, nem fogja-e folytatni a konkolyhintést tankönyv nélkül is?! Van-e a rendeletben büntető szankció azokra vonatkozólag, akik csupa ügybuzgóságbból ugyanazt, teszik majd, amit tíz év alatt megszoktak, megtanultak? Neki láttok ilyen irányú rendelkezést, de ha volna is, aki tudja ellenőrizni, mit tesz a tanító azokon, az órákon, amikor nincs ellenőrző közeg a háta mögött s ki garantálja, hogy maga az ellenőrző közeg is nem huny-e szemet egy-egy elcsúszó rosszakaratú megjegyzés fölött? Oh, hiszen éppen ezt az ellenőrző testületet válogatta meg igen jól — mármint a maga szempontjából — az a kormányzati szellem, amelynek csak most jutott eszébe elrendelni a tankönyvek rová i áfáját. De nézzük a másik oldalt is. Ha a kisebbségi tanulókkal szemben lehetséges volt egyes tankönyvek útján a saját nemzetüük sértegetése, még fokozottabb mértékben is folyhatott a kisebbségi nemzetellenes vetés is az uralkodó többség iskoláiban. Ez a vetés is kikelt tíz év alatt. Itt is generációk nőttek fek melyeknek eddig egyesek azt prédikálták, hogy nemzeti erény gyűlölni a kisebbségeket. A tíz év alatt elhintett mag legalább ötször annyi üdésig fogja éreztetni a hatását magában az ágy mégíételyezett emberi rétegben, de a még tovább 58, hiszen az iskola nem minden , a szülőtársadalom a beléje nevelt kisebbségellenes gondolkodási módot igen könnyem átplántálhatja a gyermekeibe is. A most kiadott rendelet hiányos is. Csak a középiskolai és tanítóképezdei tankönyvekről szól. Hát az elemi és polgári iskolai tankönyvekből nem kell-e szintén kiradírozni a nemzeti érzékenységet sértegető részeket? Hiszen a népiskolákban van a tanulóifjúság nyolcvan százaléka. De különben sem tartalmaz a rendelet semmi pozitívumot. Egyelőre teljesen negatív: törülni kell az inkriminálható részleteket. Pont. Hol van a rendelkezés aziránt, hogy a kiirtani való részletek helyébe olyan részletek kerüljenek, melyek a kisebbségek öns megbecsülését, nemzeti öntudatát volnának hivatva előmozdítani s melyek nemcsak „türelmiességet”” kívánnának egymás iránt, de egymás nemzeti értékeinek kifejtésével az egymás megbecsülését és a kölcsönös szeretetet is ápolnák!? A rendelet egyelőre Csák kiküszöböli a rosszat, de elmellőzi, agyonhallgatja a jót, ami pedig föltétlenül szükséges lenne arra, hogy a kisebbségek „A kisebbségek az igazságért folytatott harcukkal a világ igazi békéjének alapjait rakják le“ Szüli Géza nagyjelentőségű beszéde a kisebbségek genfi világparlamentjében — A népszövetség eredendő hibája: erős a gyengékkel szemben, de gyenge az erősekkel szemben! Genf, augusztus 31. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Az európai nemzeti kisebbségek negyedik kongresszusa a népszövetségnek a kisebbségekkel szemben tanúsított bánásmódja elleni tiltakozás jegyében egy nappal a népszövetség őszi tanácsülésének megnyitása előtt, azaz tegnapelőtt ült össze. A különböző lengyel, valamint az ausztriai cseh, a németországi dán és szerb kisebbségek kivételével eljöttek mindazoknak a népeknek a képviselői, akik az eddigi kongresszusokon részt vettek. Itt vannak tehát nemcsak a német, magyar, zsidó és katalán minoritások reprezentánsai, hanem az olaszországi és ausztriai szlovének, valamint az észtországi oroszok kiküldöttei is, vagyis az a kísérlet, amely arra irányult, hogy a sztáv kisebbségek bojkottálják a kongresszust, a legnagyobb kudarcba fúlt. Ez már abból is kitűnik, hogy az idén újabb szláv csoportok kérték a felvételüket. Ezek között a legjelentősebb a galíciai ukránok csoportja, Európa legnagyobb minoritása, amely egymagában véve több mint ötmillió lelket reprezentál. Rajtuk kívül a csehszlovákiai ruszinok is elküldötték delegátusukat. Kártyák Iván nemzetgyűlési képviselőt, aki ez alkalommal először vesz részt a kisebbségi kongresszus tanácskozásain. A romániai (dobrudzsai) bolgárok most felvett csoportja is szaporítja a kongresszuson résztvevő szláv kisebbségek számát. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy azoknak a szlávoknak a száma, akik Genfben képviseltették magukat, nagyobb, mint azoké, akik tavaly disszidáltak és mostanáig nem tértek vissza a kisebbségek nagy parlamentjébe. A magyarok Magyar kisebbségeink képviselői soha még olyan nagy számban nem jelentek meg, mint ezidén. Csehszlovákiából ez alkalommal is itt van Szülő Géza nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke és Flachbarth Ernő dr., az ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója. Az erdélyi magyarságot Jakabffy Elemér dr., a magyar pártok alelnöke és a „Magyar Kisebbség" főszerkesztője, Balogh Artúr dr. nyugalmazott egyetemi tanár, volt képviselő, Ambrózy Andor báró, a Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke és Sulyok István dr., a Romániai Magyar Népliga főtitkára képviseli. Jugoszlávia magyarsága Strelitzky Dénes dr. képviselőt és Deák Leó dr.-t, a Jugoszláviai Magyar Népszövetségi Liga főtitkárát küldötte ki. Szüllő Géza dr. és Strelitzky Dénes dr az Interparlamentáris Unió berlini kongresszusának fáradalmait ki sem pihenve siettek Genfbe a kisebbségek kongresszusára. Jakabffy Elemér dr., Ambrózy Andor báró, Balogh Artúr dr. és Flachbarth Ernő dr. csak igen nagy késéssel érkeztek meg, mert a tiroli árvizek miatt Innsbruck helyett Münchenen és Bregenzen át kellett utazniok, ami igen nagy kerülőt jelent. — A szudétanémetek Luechka Félix dr. nemzetgyűlési képviselőt, a német keresztényszocialista párt parlamenti klubjának elnökét jelentették be képviselőjükül, aki azonban a megnyitó ülésen nem jelent meg. A kongresszus első napja A kongresszust augusztus 29-én délelőtt 10 órakor nyitotta meg Walfan Josip dr. elnök. A Salle Centrale termében a delegátusokon és a sajtó képviselőin kívül megjelent Paiblo d'Ascarale, a népszövetség kisebbségi osztályának jelenlegi vezetője, valamint Borét genfi egyetemi tanár, a „Les Mimorités Nationales", a népszövetségi ligák uniója kisebbségpolitikai bulletinjének főszerkesztője is, akit Wilfan elnök a gyülekezet tapsai között üdvözölt. Nagy lelkesedéssel fogadták az angol Sir Willogshhie Dickinson, valamint a hollandus Madame Backer van Bossé levelét is, akik akadályoztatásuk miatt nem jelenhettek meg pártfogoltjaik, a kisebbségek között. Sir Dockinson levelében a kisebbségeknek azt kívánja, hogy követeléseiket a legnagyobb siker koronázza és a népszövetséget figyelmezteti arra a felelősségre, amellyel nemcsak a kisebbségeknek, hanem az egész emberiségnek tartozik, annak következtében, hogy a békeszerződések a kisebbségi jogok legfőbb őrévé avatták. A kongresszus tagjai állva hallgatták végig Wilfon elnök beszédének azt a részét, amellyel Paern Herbertet, a lettországi németek korán elköltözött vezér harcosát és a kisebbségi kongresszusok lelkes munkatársát elparentálta. Szinki Géza a népszövetség és a kisebbségek viszonyáról Wilfon dr. elnöki megnyitójának,.részletes kivonatát közöltük tegnapi számunkban genfi sürgönyi jelentéseink alapján. Nagy hatással fogadott szavai után a kisebbségi delegátusok tapsvihara közepette lépett Szüllő Géza dr. a szónoki emelvényre és a kongresszuson résztvevő magyar csoportok nézetét a kisebbségi jogokról és a népszövetségiről a következő nagyjelentőségű beszédben fejtette ki: — Hölgyeim és Uraim! Amikor a negyedik kisebbségi konferencia alkalmából szerencsém van üdvözölni önöket, visszatekintek arra a négy évre, amely megmozdulásunk óta eltelt . Vizsgálni akarom azt, volt-e eredménye mozgalmunknak, lesz-e eredménye mozgalmunknak, mert hiszen ettől függ, hogy érdemes-e tovább működni, vagy pedig essünk vissza abba a letargiába, amely letargia eredményezte mai helyzetünket. Konstatálhatom azt, hogy ha pozitív eredményeket nem is sikerült elérnünk, de sikerült felébresztenünk a lelkifurdalását azoknak, akiknek minden törekvése abban merült ki, hogy a saját és a mások lelkiismeretét elfojtsák. — Az a nagy vihar, amely Európán végigsöpört, sok férges gyümölcsöt vert le a fáról, de a megrongált kertnek rosszak a kertészei, mert nem elég az, hogy a kertészek a levert gyümölcsöt összeszedjék, abból maguknak édességeket főzzenek, hanem a helyes kerti gazdálkodáshoz az lett volna szükséges, hogy lelkivilágában egyensúly s az államba foglalt nemzetek között érzelmi konszolidáció jöjjön létre. Nyilvánvaló, hogy tíz év bűneit igen nehéz egy tollvonással eltüntetni s lehetetlen jóvátenni. A kirakatba szánt „türelmi rendelet" éppen úgy írott malaszt, mint annyi sok elődje, ha a kormányhatóság nem gondoskodik arról, hogy annak a jószándéka a vérbe ivódjék. Ehhez semmiféle rendelet nem elég. Ehhez rendszeres társadalomnevelő munka. Szükséges s minden oly egyén eltávolítása a közéletből, aki a régi szellemiben nevelődött föl s igy csak akadályául szolgálhat az állam szempontjából kívánatos nemzeti és társadalmi békének.Ls Addig: „Timeo Danaos et dona ferentes."