Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-01 / 199. (1826.) szám

Mai némánk 12 oldal évf. 199. (1826) szám . Szombat : 1928 szeptember 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szloven­SzkÓi € S­TUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága íl„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 fő;külföldre: * nnlífilni nnnim­nm­ 12, ü. emelet Telefon: 30311 — Kiadd­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: _ pobitikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke" OZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha OZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA P@bnisset prideml írta: SZIKLAI FERENC „Az iskolaügyi miniszt­ériium rendeletet adott ki, amelyben elrendeli a középiskolai és taní­tóképezdei tankönyvek re­vízióját. A tankönyveikből el kell távolítani mi­mdenit, ami sértheti a nemzeti kisebbségek érzé­kenységét vagy gyűlöletet prédikál." így olvasom. Helyes! Végre, mondhatja más. Én azt mondom: „dieJbuisset pridem", itt kellett volna kezdeni. Mert a miniszteri rendelet nyílt bevallása annak, hogy tíz évig egyes tankönyvek „sértették a nemzeti kisebbségek érzékenységét" és „gyűlöletet prédikálhattak". Mi mondtuk ezt mindig s tiltakoztunk ellene, de odafent vagy nem hallották meg a szavunkat vagy tagadták a tényeket. Ma tíz év múltán nagyon bajos erkölcsi tőkét kovácsolni abból, hogy a hibákat el­tüntetik a­­ papirosról! A papirosról, mondom, mert azt, amit tíz éven át elinte­gettek a telkekbe (s a tankönyveiket eddig is­­ a minisztftérium hagyta jóvá!), onnan, a telkekből kiradírozni nem lehet. Tíz év alatt generációk nőttek föl az is­kolákban. A nemzetsértő tankönyv-fejeze­teknek kétféle hatása lehetett a kisebbség részén. Az egyik azoknál, akik már éret­tebb fejjel, nemzeti öntudattal megáldva ke­rültek az iskolába, a másik azoknál, akik­nek a lelke fehér lap volt még. Az első cso­portnál egészen természetes volt a lelkek tiltakozása az igazságtalanság, a bántás el­len. A feléltük sugárzó gyűlölet természet­szerűen reakciót váltott ki. Egyes tanköny­vek szisztematikusan neveltek az emberré növekedő gyermekekbe bizalmatlanságot azok iránt, akik sértésekkel kezdték ki a nemzeti érzésüket. A fehér lapra viszont mindent­­ rá lehet inni a nagyok tekintélye alapján, kritika nélkül fölvesz az jót meg rosszat. Ez a ge­neráció vagy elveszett a magyar nemzet számára, vagy, ha odahaza a szülők igyekez­tek ellensúlyozni az iskola­­ káros hatását, szakadás következett be a legfőbb nevelési eszköz, az iskola és a gyermek­lélek között. Az iskolai szép emlékek egy egész életre szólnak s az uj nevelés ezektől a szép em­lékektől fosztotta meg a gyermekeket. De nézzük a dolgot a tanítók szempont­jából. Tíz évig egyeseknek módjuk volt sér­tegetni a gyermekek nemzeti érzékenysé­gét. Most a türelmes papirosról lekerülnek az ártalmas sorok. De tíz év alatt akár be­téve megtanulhatták a most eltiltott állítá­sokat, ki garantálja, hogy, ha valaki a ki­sebbségek ellen van hangolva, nem fogja-e folytatni a konkolyhintést tankönyv nél­kül is?! Van-e a rendeletben büntető szank­ció azokra vonatkozólag, akik csupa ügy­­buzgóságbból ugyanazt, teszik majd, amit tíz év alatt megszoktak, megtanultak? Nek­­i lá­­t­tok ilyen irányú rendelkezést, de ha volna is, aki tudja ellenőrizni, mit tesz a tanító azokon, az órákon, amikor nincs ellenőrző közeg a háta mögött s ki garantálja, hogy maga az ellenőrző közeg­ is nem huny-e sze­met egy-egy elcsúszó rosszakaratú megjegy­zés fölött? Oh, hiszen éppen ezt az ellen­őrző testületet válogatta meg igen jól — már­mint a maga szempontjából — az a kormányzati szellem, amelynek csak most­­ jutott eszébe elrendelni a tankönyvek rová­ i áfáját. De nézzük a másik old­alt is. Ha a ki­­­sebbségi­ tanulókkal szemben lehetséges volt egyes tankönyvek útján a saját nemze­­t­üük sértegetése, még fokozottabb mértékben i­s folyhatott a kisebbségi nemzet­ellenes vetés i­s az uralkodó többség iskoláiban. Ez a vetés is kikelt tíz év alatt. Itt is generációk nőt­tek fek melyeknek eddig egyesek azt pré­dikálták, hogy nemzeti erény gyűlölni a ki­sebbségeket. A tíz év alatt elhintett mag legalább ötször annyi üdésig fogja éreztetni a hatását magában az ágy mégí­ételyezett em­beri rétegben, de a még tovább 58, hiszen az iskola nem minden , a szülőtársada­lom a beléje nevelt kisebbségellen­es gondolkodási módot igen könnyem átplántálhatja a gyer­mekeibe is. A most kiadott rendelet hiányos is. Csak a középiskolai és tanít­óképezdei tan­könyvekről szól. Hát az elem­i és polgári is­kolai tankönyvekből nem kell-e szintén ki­­radírozni a nemzeti érzékenységet sértegető részeket? Hiszen a népiskolákban van a ta­nulóifjúság nyolcvan százaléka. De különben sem tartalmaz a rendelet semmi pozitívumot. Egyelőre teljesen nega­tív: törülni kell az inkriminálható részlete­ket. Pont. Hol van a rendelkezés aziránt, hogy a kiirtani való részletek helyébe olyan részletek kerüljenek, melyek a kisebbségek öns megbecsülését, nemzeti öntudatát volná­nak hivatva előmozdítani s melyek nemcsak „türelmiességet”” kívánnának egymás iránt, de egymás nemzeti értékeinek kifejtésével az egymás megbecsülését és a kölcsönös sze­­retetet is ápolnák!? A rendelet egyelőre Csák kiküszöböli a rosszat, de elmellőzi, agyonhallgatja a jót, ami ped­ig föltétlenül szükséges lenne arra, hogy a kisebbségek „A kisebbségek az igazságért folytatott harcukkal a világ igazi békéjének alapjait rakják le“ Szüli Géza nagyjelentőségű beszéde a kisebbségek genfi világparlament­­jében — A népszövetség eredendő hibája: erős a gyengékkel szemben, de gyenge az erősekkel szemben! Genf, augusztus 31. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Az európai nemzeti kisebb­ségek negyedik kongresszusa a népszövetség­nek a kisebbségekkel szemben tanúsított bá­násmódja elleni tiltakozás jegyében egy nap­pal a népszövetség őszi tanácsülésének meg­nyitása előtt, azaz tegnapelőtt ült össze. A különböző lengyel, valamint az ausz­triai cseh, a németországi dán és szerb ki­sebbségek kivételével eljöttek mindazoknak a népeknek a képviselői, akik az eddigi kon­gresszusokon részt vettek. Itt vannak tehát nemcsak a német, magyar, zsidó és katalán minoritások reprezentánsai, hanem az olasz­országi és ausztriai szlovének, valamint az észtországi oroszok kiküldöttei is, vagyis az a kísérlet, amely arra irányult, hogy a sztáv kisebbségek bojkottálják a kon­gresszust, a legnagyobb kudarcba fúlt. Ez már abból is kitűnik, hogy az idén újabb szláv csoportok kérték a felvételüket. Ezek között a legjelentősebb a galíciai ukrá­nok csoportja, Európa legnagyobb minoritása, amely egymagában véve több mint ötmillió lelket reprezentál. Rajtuk kívül a csehszlovákiai ruszinok is elküldötték delegátusukat. Kártyák Iván nemzetgyű­lési képviselőt, aki ez alkalommal először vesz részt a kisebbségi kongresszus ta­nácskozásain. A romániai (dobrudzsai) bolgárok most felvett csoportja is szaporítja a kongresszuson résztvevő szláv kisebbségek számát. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy azoknak a szlávoknak a száma, akik Genf­ben képviseltették magukat, nagyobb, mint azok­é, akik tavaly disszidáltak és mostanáig nem tértek vissza a kisebbsé­gek nagy parlamentjébe. A magyarok Magyar kisebbségeink képviselői soha még olyan nagy számban nem jelentek meg, mint ezidén. Csehszlovákiából ez alkalommal is itt van Szülő Géza nemzetgyűlési képvi­selő, az országos keresztényszocialista párt el­nöke és Flachbarth Ernő dr., az ellenzéki pár­tok központi irodájának igazgatója. Az erdé­lyi magyarságot Jakab­ff­y Elemér dr., a ma­gyar pártok alelnöke és a „Magyar Kisebb­ség" főszerkesztője, Balogh Artúr dr. nyugal­mazott egyetemi tanár, volt képviselő, Am­­brózy Andor báró, a Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke és Sulyok István dr., a Romániai Magyar Népliga főtitkára képviseli. Jugoszlávia magyarsága Strelitzky Dénes dr. képviselőt és Deák Leó dr.-t, a Jugoszláviai Magyar Népszövetségi Liga főtitkárát küldötte ki. Szüllő Géza dr. és Strelitzky Dénes dr az Interparlamentáris Unió berlini kongresszu­sának fáradalmait ki sem pihenve siettek Genfbe a kisebbségek kongresszusára. Ja­­kabffy Elemér dr., Ambrózy Andor báró, Ba­logh Artúr dr. és Flachbarth Ernő dr. csak igen nagy késéssel érkeztek meg, mert a ti­­roli árvizek miatt Innsbruck helyett Münche­nen és Bregenzen át kellett utazniok, ami igen nagy kerülőt jelent. — A szudé­tan­ém­e­tek Luechka Félix dr. nemzetgyűlési képvise­lőt, a német keresztényszocialista párt parla­menti klubjának elnökét jelentették be kép­viselőjükül, aki azonban a megnyitó ülésen nem jelent meg. A kongresszus első napja A kongresszust augusztus 29-én dél­előtt 10 órakor nyitotta meg Walfan Josip dr. elnök. A Salle Centrale termében a de­legátusokon és a sajtó képviselőin kívül megjelent Paiblo d'Ascarale, a népszövetség kisebbségi osztályának jelenlegi vezetője, valamint Borét genfi egyetemi tanár, a „Les Mimorités Nationales", a népszövetségi ligák uniója kisebbségpolitikai bulletinjének főszerkesztője is, akit Wilfan elnök a gyüle­kezet tapsai között üdvözölt. Nagy lelkese­déssel fogadták az angol Sir Willogshhie Dickinson, valamint a hollandus Madame Backer van Bossé levelét is, akik akadályoz­tatásuk miatt nem jelenhettek meg párt­­fogoltjaik, a kisebbségek között. Sir Dockin­­son levelében a kisebbségeknek azt kívánja, hogy követeléseiket a legnagyobb siker ko­ronázza és a népszövetséget figyelmezteti arra a felelősségre, amellyel nemcsak a ki­sebbségeknek, hanem az egész emberi­ségnek tartozik, annak következtében, hogy a békeszerződések a kisebbségi jogok legfőbb őrévé avatták. A kongresszus tagjai állva hallgatták végig Wilfon elnök beszédének azt a részét, amellyel Paern Herbertet, a lettországi né­metek korán elköltözött vezér harcosát és a kisebbségi kongresszusok lelkes munkatár­sát elparentálta. Szin­k­i Géza a népszövetség és a kisebbségek viszonyáról Wilfon dr. elnöki megnyitójának,.részle­tes kivonatát közöltük tegnapi számunkban genfi sürgönyi jelentéseink alapján. Nagy hatással fogadott szavai után a kisebbségi delegátusok tapsvihara közepette lépett Szüllő Géza dr. a szónoki emelvényre és a kongresszuson résztvevő magyar csoportok nézetét a kisebbségi jogokról és a népszö­vetségiről a következő nagyjelentőségű be­szédben fej­tette ki: — Hölgyeim és Uraim! Amikor a negye­dik kisebbségi konferencia alkalmából sze­rencsém­ van üdvözölni önöket, visszatekintek arra a négy évre, amely megmozdulásunk óta eltelt . Vizsgálni akarom azt, volt-e eredmé­nye mozgalmunknak, lesz-e eredménye moz­galmunknak, mert hiszen ettől függ, hogy ér­­­demes-e tovább működni, vagy pedig essünk vissza abba a letargiába, amely letargia ered­ményezte mai helyzetünket. Konstatálhatom azt, hogy ha pozitív eredményeket nem is sike­rült elérnünk, de sikerült felébreszte­nünk a lelkifurdalását azoknak, akik­nek minden törekvése abban merült ki, hogy a saját és a mások lelkiismeretét elfojtsák. — Az a nagy vihar, amely Európán végig­söpört, sok férges gyümölcsöt vert le a fáról, de a megrongált kertnek rosszak a kertészei, mert nem elég az, hogy a kertészek a levert gyümölcsöt összeszedjék, abból maguknak édességeket főzzenek, hanem a helyes kerti gazdálkodáshoz az lett volna szükséges, hogy lelkivilágában egyensúly s az államba fog­lalt nemzetek között érzelmi konszolidáció jöjjön létre. Nyilvánvaló, hogy tíz év bűneit igen nehéz egy tollvonással eltüntetni s lehetet­len jóvátenni. A kirakatba szánt „türelmi rendelet" éppen úgy írott malaszt, mint annyi sok elődje, ha a kormányhatóság nem gondoskodik arról, hogy annak a jószándéka a vérbe ivódjék. Ehhez semmiféle rendelet nem elég. Ehhez rendszeres társadalom­­nevelő m­unka. Szükséges s minden oly egyén eltávolítása a közéletből, aki a régi szellemiben nevelődött föl s igy csak akadá­lyául szolgálhat az állam szempontjából­­ kívánatos nemzeti és társadalmi békének.Ls Addig: „Timeo Danaos et dona ferentes."

Next