Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-02 / 148. (2073.) szám

2 szólalása volt. Krámát, a nagyszláv koncep­ció eszméjének romantikus Don Quixote-ja nem­ lenne következetes magáshoz, ha nem csörtetne kardot, valahányszor a külpoliti­kába beleszól. De fejtegetései súlyos falzu­­mokra épülnek föl, amikor azt állítja, hogy a régi monarchiában Budapesté volt az első szó a külpolitikában, továbbá, hogy Tisza akarta volna a háborút. Ezek olyan elrozs­­dásodot­t lomtári érvek, hogy csak a saját komo­r virágának hitelét rontja, aki ilyen ér­vekkel él. Ami pedig Kromár utolsó állítását illeti, mely szerint a kisebbségekkel szem­ben a csehszlovák többség már teljesítette a kisebbségjogi kötelezettségeit, erre nézve Scotius Viator is a tanunk, hogy még mindig garmadával vannak teljesítetlen „jogos kö­veteléseink", amelyek a nemzetközileg ga­rantált kisebbségj­ogi minimumhoz tartoz­nak. Hakent is félretolta a Polbyro Prága­, július 1. A kommunista párt parla­menti klubijának elnöke, Haken képviselő első volt azok között, akik feltétel nélkül alávetették magukat a Polbyro új vezetősé­gének. A Polbyro mindezek dacára megfosz­totta Hakent klubelnöki tisztségétől és he­lyébe Sretka képviselőt nevezte ki, aki — úgy látszik — radikálisabban tud elbánni a párt ellenzéki csoportjával, mint Haken. Fu­ad király Pilsenben és Karlsbadban Prága, julius 1. Fuad egyiptomi szombaton reggel hagyta el Prágát, király hogy meglátogassa Pilisent és Karlsibadot. A Wil­­aou-pályaudvarra Masaryk elnök kis­érte el vendégét s a pályaudvaron a kormány ne­vében Számek miniszterelnökhe­lyettes, Re­­nés külügyminiszter, Cerny belügyminiszter és Najman vasútügyi miniszter búcsúztak el a királytól. Faud király délelőtt tíz órakor külön­vona­tom érkezett Pilsenbe. Az állomásról egye­nesen a Skoda-mövekhez ment, ahol a gyár vezetősége üdvözölte a királyt. Utána Waldek-szá­llóban közös ebéd volt. Délután a négy órakor folytatta útját Karlsbadba. Este fél hét órakor érkezett kíséretével Karlsbadba. Az állomáson a város polgár­mestere, továbbá a fürdőigazgató és a ható­ságok képviselői fogadták. A Mihály kísé­retével együtt a közönség négyes sorfala kö­zött autóval a Pupp-szállóba vonult, ahol két napra szállt meg. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képe hetilapja a Képes Hét Gazdag­ tartalommal jelenik meg; minden csütörtökön omammmmmmmMmammmm i-nam—» 1029 július 2, kedd. tiii MhJuuAi OMiiieiiiii i wieiiiiii i „Az agrárpárt Rotziilii­óban gyarmatpolitikát folytat" Necsas képviseli memorandumot nyújtott át Udrzal miniszterelnöknek — A „köbmé­teres párt" — Milyen gazdálkodás folyik az állami erdőbirtokokon Ruszinszkóban f Prága, július 1. A képviselőház múlt heti, utolsó ülése előtt mindenki nagy érdeklődés­sel várta Necsas cseh szociáldemokrata kép­viselőnek felszólalását, mert úgy hirlett, hogy a ruszinszkói agrár­rezsimet akarja leleplez­ni. A nagy érdeklődéssel várt parlamenti be­széd azonban elmaradt, mert a koalíción be­lül nézeteltérések miatt a munkát váratlanul befejezték. A Lidové Noviny most arról szá­mol be, hogy egy szociáldemokrata képvise­lőkből álló küldöttség pénteken átnyújtott Udrzsal miniszterelnöknek egy memorandu­mot, amelyben panaszt emelnek a ruszinszkói erdőreform végrehajtása és az erdőgazdálkodás ellen. A memorandumban rámutatnak arra, hogy az agrárpárt a szó legszorosabb értelmében gyarmatpolitikát folytat Ruszinszkóban, de nem az állam érdekében, hanem saját anyagi érdekében. A memorandum példákkal igyekszik bi­zon­yítani, milyen pár­tgazdálkodást foly­tatnak az agrárpárt exponensei a ruszin­szkói és prágai országos és állami hivatalok­ban, különösen pedig a földművelésügyi mi­nisztériumban és az állami földhivatalban. A memorandum szinte vádirat, amely fö­lött a kormány nem igen fog napirendre térhetni. Elsősorban a Latorica fakitermelő társaság ügyével foglalkozik. A szociáldemokraták azt állítják, hogy az államot óriási károk érték azzal, hogy nem vette át a Schönborn-nagybirtokot, mi­vel erre állítólag kétszázmillió koronát kel­lett volna fordítania. A valóságban csak nyolcvanmillió koronát igényelt volna a birtok átvétele. Az utóbbi időben eltávolították a ruszinszkói erdőhivatal elnökét, Poyr erdő­tanácsost, mert az az állam érdekeit védte a társasággal szemben. Helyét a régebbi alantasa, Ohrasz­­tina főbiztos foglalta el. A memorandum szerint abban az időben, amikor Hodzea földművelésügyi miniszter volt, Ruszinszkóban sokezer köbméter fát áron alul adták el különböző spekulánsoknak és az agrárpárt agitátorainak. A dolog már olyan általános jelleget öltött, hogy a nép az agrárpártot a fa mértékegysé­géről „köbméteres pártnak" nevezte el. memorandum több mint száz ruszinszkói pol­­­gárnak a nevét sorolja fel, akiknek esetében megállapítást nyert, hogy nekik a hatóságok fát adtak el 15—40 koro­nás árban köbméterenként, jóllehet abban az időben egy köbméter fának az értéke 60—70 korona volt. Egyes helyeken a legjobb minőségű fát ke­vésbé értékesnek minősítették, vagy pedig egy-egy cég kevesebb fát vásárolt, mint amennyit ingyen kapott. Egy jellemző esetet is felhoz az emlékirat a svidóci állami fűrész­teleppel kapcsolatban. A földművelésügyi mi­nisztérium képviselőházi interpellációra azt válaszolta, hogy Svidócon egyáltalában nem is létezik állami fűrésztelep. A valóságban azonban létezik ilyen és 1923 novemberében 3000 korona évi bérért adták bérbe Benjo Hallénak. A bérlő az alsóbbfokú hatóságok ti­lalma dacára 8000 köbméter fát termelt ki. A képviselők számos panaszukra és kérdésükre eddig választ sem kaptak. A pénzügyi törvény szerint az állami erdőknek és birtokoknak beruházási fedezetre jövedelmük húsz száza­lékát engedték át. Ruszinszkóban azonban az egész forgalmi jövedelmet meghagyták beru­házásokra. A földművelésügyi minisztérium az állami erdes birtokok vezérigazgatóságával együtt megszegte ezt a törvényt, mert a haszonnak nagyobb részét nem beruházá­sokra fordították. 1929-ben 20.413.000 koro­nát kellett volna beruházni. A minisztérium azonban Ruszinszkóban csak 18.340.000 ko­ronát használt fel, 2 millió koronát a prágai földművelésügyi minisztérium palotája szá­mára használt fel és a 73.000 korona mara­dékot előre nem látott kiadásokra fordí­totta. Udrzsal miniszterelnök meghallgatta a pa­naszt és megígérte, hogy a memorandumot át fogja tanulmányozni és valamennyi esetet meg fog vizsgáltatni. A szociáldemokrata vá­dakat komolynak tartja és az erdőreform végrehajtását ő maga ellen fogja őrizni. A „munka és fegyver" kiállítása Táborban Masaryk elnök beszéde a békéről és a fegyveres önvédelemről Prága, július 1. Tábor városában nagy ki­állítást rendeznek. A gazdasági kiállítás mel­lett a csehszlovák légiók emlékeit is kiállítot­ták A kiállítási megnyitáson jelen volt Masaryk köztársasági elnök is, aki a kiállítá­si bizottság üdvözlésére többek között eze­ket mondotta: — Fontos, hogy a gazdasági kiállításhoz csatolták a csehszlovák hadviseltek emlékei­nek kiállítását is Jelen és múlt. A múlt alap­ja a jelennek. Azt látom a kiállításból, hogy elsősorban a békéért dolgoznak Békét aka­runk Európában és különösen a szomszé­dainkkal. Ez a pacsizmus nem jelenti a há­borús szellemnek teljes letörését, hanem a polgárt tudatosan arra neveli, hogy a békét szolgálja, de ha kényszerítik rá, jó katona is legyen. Amit a nemzet munkájával elért, azt minden erejével meg is­ fogja védeni, ha er­re szükség lesz. A humánus program nem je­lent gyengeséget, hanem akkor, ha szükség van arra, energikus védelmi harcot. A vé­delem nemcsak szükséges, hanem erkölcsi­leg meg is van engedve. Nem emberi dolog erőszakot elkövetni a másikon — akár egyénről, akár nemzetről van szó — de nem volna emberi dolog, meg nem védeni azt, amit elértünk. Ebben az összetételben fogadom el tehát a kiállítást: munka és ha szükséges fegyver. [p­ ~: ■ ■ ... '■ MSWIDEFISSt FIGYELJEN mert a hirtelen időváltozások alkalmával mindnyájan ki vagyunk téve meghűlésnek, fertőzéseknek amelyek könnyen végzetes következménnyel járhatnak, ha gondatlanul elhanyagoljuk bajunkat. Meghűlés ellen legjobb védekezés: A test edzése, a szervezet megacélozása, az ideg­­rendszer ellentállóbbá tétele. Ezeknek a feladatoknak az elérésénél leg­hatékonyabb segítségünk a minden házban ismert és otthonos DIANA SÓSBORSZESZ melynek állandó használatával sok bajt hárít­hatunk el magunkról és sok később nehe­zen leküzdhető betegséget előzhetünk meg. Az egész országban mindenütt kapható. Hatástalan utánzatokat utasítson A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS JÁNOS sq AUTÓBALESET A SCOTLAND YARD SARKÁN Hobarth a soffőr mellé telepedett, míg an­nak háta mögött Pearcy foglalt helyet. Az autó fedelét szétkapcsolták és hátra bocsátották. Pearcy egy szolgálattevő detektívet is baljára ültetett s az autó nyugodt ívben fordult ki a rendőrpalota kapuján. Körülbelül ötszáz lépésnyire a kaputól, a legközelebbi uccasaerkon a soffőr lassítani kezdett. Pearcy és Hobarth tekintete összevil­­lan­t s a három rendőrtisztviselő kezében fe­kete árnyék gyanánt bújt elő az uccai lámpa fényében egy-egy browning. Kovács meg­érezte, hogy a háta mögött ülők tekintete raj­ta csüng. Ez a helyzet egy másodpercig tartott. Hirte­len különös hangú kiáltás ütötte meg fülü­ket. Érthetetlen idegen nyelven parancsoló hang. Hobarth azonnal a cukrász szavaira gondolt. Ez az a bizonyos idegen nyelv. Meg akarta állítani az autót. A láthatatlan ellen­ség a közelben van! A­ három rendőr csupán a hang tulajdono­sát kereste. Hobarth odakapott a kormány­­kerékhez. Ettől a mozdulattól az autó ismét vad tempóval szökkent előre. A rándizástól-e, vagy valami szerencsétlen véletlen következ­tében, a kormánykerék kicsúszott a soffőr ke­zéből. A gép balra fordult. Az éles ivó for­dulat láttára Hobarthban megfagyott a vér. — Vigyázz! — kiáltott föl magánkívül. Késő volt. Az autó orra nekiütődött a járda szélén levő­­ fának. Pearcy érzi, hogy az ülés fölemelkedik vele. Magas ívben lendül előre. Hobarth lába kalimpál előtte. Fejével beleütődik a soffőr ‘hátába s ez a lökés föl­tartóztatja az előrezu­­hanásban. Furcsa rázkódással remeg meg szemében az uccai lámpa fénye. Egy kissé nehéz léleg­ezem. Átcikázik fején a gondolat, nem sebe­sült-e meg? Irtózatos pillanat. Fájdalmat nem érez. De a háborús sebesültek sem éreznek semmit az első pillanatban. Hobarth már tá­­pászkodik. A másik detektív a kezét nyújtja. — Megszökött a gazember! — kiáltja dü­­hödten Hobarth. Pearcy föltérdel. A jobb combját érzi. Nézi a nadrágját. Elszakadt. A rongy alatt vérző horzsolás. A jobb alkarján is érzi a zsibbadó, csipő fájdalmat. Ott is csak horzsolás. Nem baj. Körülnéz. Valóban, a soffőrnek semmi nyoma. — Valószínűleg szándékosan idézte elő a balesetet, — hangoskodott Hobarth miközben vérző, dagadt orrát törölgette zsebkendőjével. — Hogy odábbálljon, — jegyezte meg sze­rényen a másik detektív, akinek a tenyere és a térde vérzett. A nadrágja rongyokban lógott alá. — Utána! — kiáltotta Pearcy. Utána, de merre? — Az utcasarok mögött kell keresni. Hobarth rászólt a járókelőkre, akik kíván­csian álltak meg az inkább humort, mint szá­nalmat ébresztő autóbaleset láttára: — Fogják el a soffőrt! Fogják el! Az emberek körülnéztek. Egyesek úgy em­lékeztek, hogy a keresztuccába szökött. Arra­felé néztek mindnyájan. A finom kod darára egész jól el lehetett látni 50—60 lépésre. A három rendőrtisztviselő belefújt sípjába. A szomszédos uccákból rohamléptekkel kö­zeledtek a jelre a rendőrök. — Nem láttak innen elszaladni egy em­bert? Sol­ íórruhában? — kérdezgették össze­vissza. Az összefutó rendőrök mindegyike a legha­tározottabban állította, hogy sem menekülő, sem ilyen külsejű embert nem látott. Mikor­­ Hobarth megmutatta Kovács Gyuri fényké­pét, akkor is a fejüket rázták. A soffőr eltűnt. — Átkutatni a szomszéd épületek lépcső­­házait, — hangzott Pearcy parancsa. — Nem­­ bújhatott el messze, mert távolabbra senki sem látta. Megállított egy áthaladó autótaxit. A comb­jában zsibbadó fájdalom miatt a baloldalával •dőlt rá az ülésre. Magához intette Hobarthot. — Megfogjuk? Nem fog elszökni? — Már kisiklott a kezünkből — felelt bos­­­szúsan Hobarth. — Hallotta ön azt a kiál­tást Azon a titokzatos ismeretlen nyelven. A társa volt. Akit keresünk. Mindjárt tudtam. — Most már értem, mert ütköztem bele esés köz­ben a so­lfőrbe — magyarázta Pearcy. — Ez az ember előre el volt készül­ve a zuhanásra­, ezért hátrafelé ugrott, nem úgy, mint mi, akiket előre dobott a lendület.­­ A társa pedig már várta. És együtt tűn­tek el. Most már biztosan mindketten a lát­hatatlan köpenyben vannak. Ez az átkozott tehetetlenség. A kiküldött rendőrök közben sorra végig­járták a szomszéd paloták kapuit. A legtöbb kapus azt tanúsította, hogy egy félórán belül senki sem lépett be a házba. A titok megfejthetetlennek látszott. Valami férfi szaladt egy sikoltozó nővel feléljük. Hobarth a futók elé állít. — Hová futnak? — kérdezte az idegentől. — Kérem, megijedtem — szólt, dadogva az asszony. — Mitől ijedt meg? — Nem tudom, uraim, ki az, mi az. Ahogy jövök, a ködből hirtelen négy szem mered rám. Négy szem, semmi más. — Ug­y van. Ember alakot nem láttunk — szól közbe az idegen férfi. — Biztosan kísér­tetek. Materializált lelkek ... — Hol volt ez? — ragadta meg hevesen az idegen karját Hobarth. — Vagy kétszáz lépésnyire — s mutatta az irányt. — Utánuk! Elő a revolverekkel! Hobarth maga ült az autó kormánykereke mellé. Elindultak. Pearcy feltartott revolverrel állt az autóban. Az ijedt idegen és felesége most még ér­telmetlen ebből bámult a különösen rongyos revolveres társaság után. — Biztosan rablók — gondolta. — Csak rablók lehetnek ilyen rongyosak. Vájjon ki­nek a fejére vadásznak? Mert hogy ember vadászatra mennek, ab­ban nem kétkedett. HARC A LABORATÓRIUMÉRT Hobarth föltevése valóban fedte a valósá­got. Selley abban a pillanatban, amikor meglátta, hogy a feh­ércsillagos autó kigör­dült a rendőrpalota kapujából és gyorsuló sebességgel közeledik feléje, habozás nélkül az úttestre ugrott és így kiáltott Kovács Gyurinak: — Gyuri, fordítsd föl, menekülj! Kovács megértette a helyzetet. Hobarth kézmozdulatával egyidejűleg hevesen balra rándította a kormányt és teljes erővel hátra­felé lökte magát. Bár Pearcy feje a hátába ütközött, de ennek dacára úgy ugrott ki a zuhanó kocsiból, hogy a talpára esett. E szempillantásban Selley­­ mellette termelt és a kezébe nyomta a második ételű­ ruhát. A legközelebbi kapualjban Gyuri gyorsan be­­lebújt s mielőtt még a három rendőrtiszt­vi­selő föl ocsúdhatott volna, már egyenletes léptekkel csoszogott tovább a két menekülő a nehéz búvárruhában a Themze-part irá­nyában.

Next