Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-26 / 167. (2092.) szám

8 MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A hőhullám tegnap dél felé vonult és így a köztár­saságban a legmagasabb hőmérsékletet Nyugat- Slovenszken (87 fok) mértek. Csehországban a csapadék némi hősü­lyedést idézett elő, így a ma­ximum Prágában 32 fok volt. A hűvösebb lég­áramlat kiterjedése Szlovenszkóra is várható. — Időprognózis: Változékony, a Kárpátokban ziva­tarra hajló, lehűlés északon is, nyugati széliéi. — Keresztényszocialista titkárság Verebélyen és Aranyosmaróton. Augusztus 1-én az országos keresztényszocialista párt új titkársága nyílik meg Verebélyen a Kipke-féle házban. (Fő­ u. 158.) titkári teendőket Truchly Alajos látja el csütörtö­­­kön, pénteken, szombaton délelőtt 8—12 és dél­után 2—6-ig. Aranyosmaróton ugyancsak Truch­ly Alajos tart hivatalos órákat a Benkovics-féle ven­déglőben hétfőn, kedden, szerdán délelőtt 8—12 és délután 2—6 óráig. — 222 óra a távtáncolás új világrekordja. Lon­donból írják: A távtáncolási mánia, úgy látszik, egyre veszedelmesebb méreteket kezd ölteni. Szin­te napról-napra érkeznek jelentések a világ min­den részéről, hogy egyes elkeseredett emberek megdöntötték a távtáncolás világrekordját. Egy ausztráliai jelentés most már azután mindent felülmúl. Arról szó ez a jelentés, hogy Melbour­­neben egy hivatásos táncos újból megdöntött minden eddigi világrekordot. Ez a szerencsétlen ember állítólag 222 óra hosszat táncolt egyfolytá­ban, egy perces megszakításokkal. Milyen hasznos teljesítményeket végezhetne ez az ember ennyi energiával! Mindenesetre azonban ez a ténykedése is szép haszonnal járt a számára, mert bravúros teljesítménye után, mint ünnepelt ,,hős“ megis­merkedett egy gazdag földbirb­­is leányával, aki­nek rögtön megkérte a kezét és akit hozzá is ad­nak ... — Fajkürtön hat házat elpusztított a tűz­vész. Nyitrai tudósítónk jelenti: Pár nap előtt hatalmas tűzvész pusztított Fajkürt község­ben s a vörös kakas tegnap ismét meglátogat­ta a községet. Rövid egy óra alatt hat ház a hozzátartozó gazdasági épületekkel martalé­kául esett a tűznek. Mivel alapos a gyanú, hogy a tüzet gyújtogatás okozta, a csendőrség erélyes nyomozást indított.­­ Hintázás közben szerencsétlenül járt egy nyitrai kisfiú. Nyitrai tudósítónk jelenti: A nyit­rai Szigeten tegnap délután súlyos gyermekbaleset történt. A játszadozó kisfiúk egy páran primitív hintát szereltek fel és hintázni kezdtek. Amikor éppen V. J. tízéves kisfiú ült a hintán, a kötél elszakadt s a gyerek nagy ívben repült ki és ütődött neki a szemközti fának. A kisfiú két he­lyen eltörte vállperecét, azonkívül belső sérülése­ket is szenvedett. Eszméletlen állapotban szállí­tották a kórházba.­­ Tíz millió koronás kárt okozott a somorjai járásban a jégeső. Somorjai tudósítónk jelenti: A járásban július 7-én átvonuló vihar a most elké­szült összeírás szerint körülbelül tíz millió koro­­nányi kárt okozott, amelyből egyedül Somorjára három millió korona jut. A károsultak segélyezése érdekében a hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket.­­ A boxbajnok peréi egy házassági ígéret miatt. Londonból írják: Hiába, még a sokszoros milliomos exboxbajnoknak sem fenékig tejfel az élete. Amióta Gene Tunney leköszönt a világbaj­nokságról és feleségül vette Miss Josephine Lau­­dert, az amerikai milliomosleányt, állandóan nagy összegekre perlik furcsa okokból. Megírtuk nem­rég, hogy egy Mrs. Katherine Fogarty nevű nő 500.000 dollárra perelte házassági ígéret megsze­gése címen. Ennek a hölgynek négy évvel ezelőtt udvarolt a boxbajnok és állítólag házasságot ígért neki. A hosszú pereskedés után Tunneynek végre sikerült kiegyeznie az asszonnyal elég tekintélyes összegben. Most azután Mrs. Fogarty férje indított pert Tunney ellen. A férj azzal vádolja Tunneyt, hogy elidegenítette tőle a feleségét. Különös, a férjnek is négy évvel az eset után jutott eszébe a perlés. A férj azt állítja, hogy csak most utólag jött rá a felesége keresete alapján, hogy Tunney négy évvel ezelőtt házasságot is ígért neki. Tun­ney ügyvédje most azzal érvel, hogy nem lehetett olyan veszedelmes az az elidegenítés, ha a házas­társak azóta is a legnagyobb békességben élnek együtt. „Ha Tunney házasságot ígért a feleségem­nek , replikázott a tárgyaláson a férj — akkor kötelessége lett volna őt elvenni. Ezzel nekem is komoly szolgálatot tett volna“. Valószínű, hogy a feleség után most már majd a férjjel is sikerül kiegyeznie a szerencsétlen világbajnoknak. — Tűzorkán vonult végig Nyitrabessenyő köz­ségben. Nyitrai tudósítónk jelenti: Az elmúlt na­pokban Nyitrabessenyő községben hatalmas ará­nyú tűzvész pusztított. Takáts József vendéglős házában keletkezett a tűz, amely a dühöngő szél­ben gyorsan tovaterjedt és elborította a szom­széd házakat. A tűzoltóság emberfeletti erőfeszí­téssel igyekezett gátat vetni a veszedelemnek, ami csak részben sikerült. Egész sor ház leégett s üszkös romok, ég felé meredő, megszenesedett gerendák mutatták a tűz borzalmas pusztítását. A tűzkár rendkívül nagy és biztosítás révén csak je­lentéktelen része térül meg. A csendőrség a tűz­­vizsgálat során megállapította, hogy a korcsma ud­varán az istálló közelében legények kártyáztak s egyikük égő cigarettát A gyanuba vett legények hajított a forgácsok közé, kihallgatásuk során ta­gadták bűnösségüket. A nyomozás tovább folyik. — Végzetes játék a fegyverrel. Nyitrai tu­dósítónk jelenti: Verusovce községben könnyen végzetessé válható szerencsétlenséget okozott a fegyverrel való vigyázatlan játék. Pírén Iván földbirtokos alkalmazottja, Stefkovits Rozália, egy browning-revolvert tisztogatott s a fegy­vert tréfálkozva ráfogta Pavlik­­ József gazda­sági alkalmazottra. A revolver eldördült és a golyó Pavlik bordái közé fúródott. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a golyó nem érintett nemes szerveket s így a sérül­ét nem életveszélyes. Az eljárás megindult. 'roaGM­A^GfcsR'TÍTKNiAP A világtenger keresztelője Norman­diában minden esztendőben megáldja az Atlanti Óceánt a halászfalvak plébánosa — Ezeresztendős nép­szokás Észak-Franciaországban Le Crotoy, julius b6.­­A ikis normandiai hal­ászfa­luban minden esztendőben julius havában zajlik le az a megható és bensőséges ünnepség, amelynek Il­ire eljut a francia fővárosba is. Az Atlanti óceán sziklás partja mellett elterülő Le Cro­­toutban július 16-án ünnepélyes szertartások között keresztelte meg a világtengert leemelne atya, a kis helység plébánosa. Hagyományos keresztelőre az egész falu özönlötte el Le Crotoy főterét és Lemoine ab­bé virágikos­zoróval ékes, fehérruhás leány­kák sorfala között vonult teljes egyházi dísz­ben és a minisztránsfiuk kíséretében a temp­lomba, amely körül a f­ramoia haditengerészet Brest-i különítményének matrózai állottak díszőrséget. A tágas teret és a kis templom hajóját zsúfolásig betöltötte a hívőik tömege. Vihar­vert öreg halászok, fiatal legények, menyecs­kék és gyermekek csoportosultak az útvona­lon, amely a népszerű plébános lakóházától a templomig vezetett. A verőfényes vasárnap reggelen gondos kezek már előre virágokkal díszítették a templom oltárát s a litániát zengő fiatalság vallásos meggyőződéssel és keresz­tény áthletts­éggel ünnepelte Észak-Franciaor­­szágnak ezt a kedves emléknapját. A szentmise után a falunak úgyszólván egész lakossága felsorakozott a plébános kí­séretéül. A hosszú menet élén Lemoine atyja haladt, kezében a kereszttel, míg a mellette haladó káplán a szenteltvíztartót vitte maga előtt. Mögötte a környékbeli tanyák iskolái­nak apró növendékei, fehér fejköős leányok és fiatal asszonyok, rózsafüzért morzsolgató anyókák, legények, férfiak és öregek, végül pedig az államhatalom hivatalos képviselői, a falu jegyzője és a tengerészek kivezényelt osztaga zarándokolt el az óceán partjára, aho­vá elkísérték a hívők menetét a környéket lá­togató külföldi turisták és egyéb érdeklődők is, akik néma megilletődéssel voltak tanúi az­­ évezredes szokásnak, amikor Normandia ha­lászfalva­inak plébánosa az Ur nevében meg­áldja az óceánt A tűző napsütésben hosszú és fáradságos a tengerpartig vezető út! Sziklaszirtek és görön­gyös dombolda­lak mentén haladnak a zarán­dokok, akiknek sokszínű nemzeti viselete a mezők virágainak minden pampájával ékes­kedik. Előttük mindenütt a lelkiatya fehér karinges alakja, mögöttük pedig a közeli apá­cakolostor zárdaszüzei emelik magasra orle­­ansi Szent Johanna lobogóját. Lemoine atya kivezette nyáját az Atlanti óceán zugó hullám erdeje mellé és a pap most messzecsengő hangon mond imát a tenger halottaiért, majd imája végeztével latin és francia nyelven megáldja a végtelen vizet, a rajta tovahaladó hajlókat és halászbárkákt, a hullámok alatt cirkáló tengeralattjárókat, megáldja az embereket, akik a sorsukért küz­denek az elemek ellen, de áldást mond a ten­ger madaraira és a v­­zek lakóira, a halakra és hüllőkre, minden élő­lényre, amely bené­pesíti az Atlanti óceán beláthatatlan víztö­megét, — megáldja őket is, mert hiszen azok is Istennek teremtményei. Áhitatos csendben, némán hallgatják a hí­vek a plébános áldást osztó fohászát. A fér­fiak levett kalappal, asszonyok és lá­nok ös­­­szetett kezekkel imába merülve érzik át a megrendítő pillanat varázsát, amely közelebb viszi őket a pap imája révén a Világok és Tengerek Urához. Most megcsillan a kereszt a plébános kezé­ben — és a kis normandi halászfalu lelkésze, szemben a legyőzhetetlen Óceánnal, a négy világtáj felé írja le a Megváltó keresztjelét. A megragadó ünnepség véget ért, — a késő délutáni órákban litániára gyűlnek össze a h­ívek, hogy méltóképpen fejezzék be a napot, amely minden esztendőben újból megkeresz­teli a tengert a Katolikus Anyaszentegyház nevében. Yves Gartois. 1W»­­jH<i« », p*aUtt Az Atlantisz rejtélye — Hol volt az elmúlt ^boldogok birodalma ?a — (Saját tudósi­tőnk­tól.) A történelem és a földrajz legizgatóbban érdekfeszítő problémája a mitologi­kus Atlantisz-sziget rejtélye. A történelemelőtti idők mesés gazdagságú szigetbirodalma, amely hir­telen titokzatossággal a tenger mélyére süllyed, a csodás kultúrájú, színpompás Atlantisz, a boldo­gok birodalma... ez a mese (vagy valóság) évez­redeken át foglalkoztatott hivatottat, hívatlant, tudóst és költőt, földrajztudóst és nyelvészt, geoló­gust és kutatót. Számtalan költemény, fantasztikus regény, mitologikus dráma és archaizáló utópia tárgya, Atlantisz szigete, még ma is félig bebizonyí­tott elméletek, egyenlőtlen logikájú megoldások kusza ködében nyugszik. Létezett e egyáltalában ez a különös sziget­­birodalom? És — ha valóban létezett — akkor hol van az a hely, ahol a­­ tenger alá süllyedt? Ezek azok a kérdések, amelyekre az Atlantisz­­kutatók annyiféle módon kíséreltek válaszolni. Az első történelmi irat, amelyben Atlantiszról említés történik: Pláto két dialógusa, a „Timaeus“ és a „Kritias". A „Timaeus“-ban egy egyiptomi pap így beszél Atlantiszról: „Akkoriban ott tenger­hajózható volt, ahol a ti Herkules-oszlopai­ a­zok vannak. (A görögök Herkules oszlopainak ne­vezték a gibraltári szoros két oldalát.) A H­erku­­les-oszlopokon túl egy nagy sziget volt, nagyobb, mint Kis-Ázsia és Lydia együttvéve. Erről a szi­getről el lehetett érni a szomszédos szigeteket és ezeken keresztül a másik sziget szárazföldjét. Ezen a szigeten, az Atlantiszon, csodálatraméltó királyság volt, amely nemcsak a környező szigete­ken, hanem a szomszédos szárazföldeken is ural­kodott. Hatalma elért Lydiatől egész Egyiptomig és Európában a szárazföld belsejéig­­­­ Később óriási földrengések keletkeztek és árvizek és Atlantisz szigetbirodalma egy gonosz, sorsterhes napon a tenger mélyére süllyedt­. A „Timaeus", rövid utalásait Plátó a „Krik­as"­­ban bővítette, foglalkozott Atlantisz belső berende­zésével, államformájával és történelmével. Ter­mészetesen az utópista Plátó tollából származó is­mertetéseket sokan már a görögök között is fan­táziaszüleményeknek tartották, mint maga Ariszto­telész is. Atlantisz problémája azonban nem olyan egy­szerű, hogy csak utópisztikus álomnak, költői el­képzelésnek minősíthetnénk. A régészek, kultú­rtörténészek, összehasonlító nyelvészek nagyon sok adatból arra következtet­nek, hogy Európa, Afrika és Amerika között vala­hol egy kulturális központnak kellett lenni, tehát körülbelül ott, ahová Plútó egyiptomi papja Allantiszt h­elyezte. Viszonylag a legegyszerűbb megoldás azoké volt, akik Amerikában vélték Atlan­tiz szigetbirodal­mát fölfedezni. Ezt a elméletet az a feltevés erő­síti, hogy már az ókori görögök is sejthették, hogy valahol a tengeren túl, nyugat felé egy hatalmas földrész húzódik el. Vcrulami Baco­lb Humboldt is elfogadták ezt a feltevést Amikor Amerika fölfedezése után az európai régészek és etnográ­fusok az újonnan fölfedezett földrészt tanulmá­nyozni kezdték, arra az hökkentően meglepő föl­fedezésre bukkantak, hogy ott, főleg Közép- Amerikában sok népszokás, vallásos ceremónia, állami beosztás nagyon hasonlít az ókori európai, északafrikai és kisázsiai népekére. A­ mexikói ha­talmas templomok, a Maya-piramisok, az azték népek mitológiája mind ezt bizonyítja. Az össze­hasonlító nyelvészeti és etnográfiai kutatások is rokonságot sejtettek a középamerikai és európai népek között. Ez az Amerikai Atlantisz-elmélet. Egy másik érdekes teória szerint a azori és kanári szigetek az elsüllyedt Atlantisz szigetóriás hegytárajai. Atlantisz a tenger mélyére süllyedt, de a magas hegyek csúcsai a tenger színe felett maradtak és megalkották a mai azori és kanári szigetcsoportokat. A geológusok kutatásai alapján ez a feltevés nem teljesen alaptalan. Az Atlantisz-kutatások legújabb fejleményei is érdekes megoldást mutatnak. Adolf Schulten, né­met történész szerint az atlantisz birodalom egy­általában nem volt szigetbirodalom, hanem: Dél­­nyugat-Spanyolország, az a vidék, amely a Guadal­­quivir torkolata körül terül el. A történelem ki­derítette, hogy ezen a vidéken a Krisztus előtti harmadik évezredben egy ismeretlen nép lakott. Ezt a népet győzte le egy másik tengerésznép, néhány évszázaddal később és megalkotta Tartes­­soe városát. Az ismeretlen tengerésznép valószínű­leg a krétai, amely a föníciaiak előfutára volt, az ezüstben (cinnben) és rézben gazdag vidéken hatalmas birodalmat képezett. A tarte­ssosiak monopolizálták Európa déli részét és Kis-Ázsiát. Ebben az időben ők voltak az ismert világ keres­kedői, tehát tulajdonképpen ők uralkodtak az egész ismert világ felett. És Tartessos városát csak a Gibraltáron keresztül lehetett megközelí­teni. A görögök úgynevezett Herkulesz-oszlopai között hatoltak át a tartessosi hajók! Tartessos­­ gazdasága és hatalma híres volt az akkori népek között. Féltették a tartessosi kardot és irigyelték a tartessosi aranyat. Tartessos hatalma és gazdag­sága akkor ért véget, amikor a kartágóiak meg­hódították Spanyolország déli részét. A kartágóiak ugyanis a hódítás után azonnal betiltották a gibraltári forgalmat. A Herkules oszlopai között ettől az időtől fogva csak kartágói hajó hatolhatott keresztül. Schulten magyarázata ez: Tartessost az egész akkori világ ismerte. Amikor a karthagóiak el­zárták a gibraltári tengeri utat, Tartessost elzár­ták a világtól. Lehet, hogy maguk is kitaláltak meséket, amelyekkel Gibraltár elzárásai menteni akarták, annyi azonban bizonyos, gazdagságú Tartessosról az akkori hogy a csodás i vilá­g többi­ nem hallott semmit, szálltak szájról szájra. A m­ese­­, az elbeszélések­­ nőttek és színesedtek, s monda született: megszületett Atlantisz rejtélye. A csipke szerepe a nyári divatban A nyári divat célja küzdeni az egyhangúság el­len. Ezért divatosak a tarka kelmék, a mintázott selymek. Ezért alkalmaznak hímzéseket a ruhá­kon, ezért divatos a csipkedísz, a csipkeruha. A csipke, ez a finom, bájos lengeség, sokáig volt száműzve a divat birodalmából. A férfiasságra tö­rekvő női divatban nem játszhatott nagy szerepet, mert akkor egyenesen elfogadhatatlannak minő­­sitetté­k mindannak alkalmazását, ami nőies volt, Így aztán a csipke, amely dédanyáinkat oly hódí­­tóan dekorálta, háttérbe szorítottan húzódott meg az áruházak legelhagyatottabb polcain. De az idén végre megváltozott az idők fordulása, a nők meg­unták az örökös egyszerűséget, egyhangúságot és az eton-frizurával együtt megbukott a fiús öltöz­ködés. A százszázalékos nőiesség hajnala pirkad és a divat visszahívta a csipkét száműzetéséből. Az idén muszlinba, csipkébe, tüllbe, nagy kalapba öltöztet bennünket a divat, mintha egész nap egyéb dolgunk sem volna, mint az, hogy minél csino­sabban cicomázzuk magukat. Az idei nyári divatban a csipkének tehát fon­tos szerep jut. Az újítások között, amelyeket a di­vattervezők hoztak, a csipkedísz és csipke­ruha egyszerre és mindent elsöprő erővel hódították meg a női szíveket. Vannak divatötletek, amelye­ket a világ egyetlen gesztussal visszautasít, vi­szont mások egy csa­pással népszerűek lesznek. Ez az eset történt a csipkével, amelyet az öltöz­ködni szerető nők örömmel­­ fogadtak. Alig jelen­tek meg az első csipkés kreációk a divatszalonok­ban, rendkívüli sikert arattak, bizonyítva, hogy a férfias divatirányzat fölött győzedelmeskedett a nőies divat. Hogy a csipke ennyire kedvelt, az egyáltalá­ban nem is csodálatos. Alig lehet finomabbat, íz­lésesebbet elképzelni, mint a szép csipkével dí­szített habkönnyű nyári ruhát. Akár az egész r­u­­ha csipkéből készül, akár csak díszként alkalmaz­zák, mindig dekoratíven hat és mindenkor ele­gáns külsőt kölcsönöz viselőjének. A sok tarka selyemruha között valósággal feltűnik a csipkedí­­szes ruha, úgy, hogy szinte nem is tudjuk meg­érteni, hogyan nélkülözhették oly sokáig az igazi divathölgyek. A mai divat szereti az ellentétes kombinációkat és e célra hálásabb anyagot alig lehet találni, mint a csipkét. Mivel a csipke komplikált mivoltá­nál fogva már önmagában is hat, ezért az egyéb­ként divatos színellentétekre a csipke-kombiná­ciónál nincs szükség. Vagyis csipke és selyem ke­verésénél keresni kell a színek harmóniáját. A csipkeszínek között legdivatosabb a beige, ho­­mokszín, zöld és halványszürke, ha pedig dísz­ként használják, akkor rendszerint a ruha színé­vel egyezik. Estélyi ruháknál a fehér és fekete szí­nek kombinációja igen divatos. A mai divat a finom mintájú csipkékéit favori­zálja. A csipkék minősége, milyensége persze a legkülönbözőbb. Egész vékony, könnyű fajtát (ami­lyen a malin és tüllcsipke stb.) keveset látni, an­nál gyakoribbak a nehéz csipkefélék. Közöttük el­ső helyen kell említenünk az úgynevezett „che­­nille“-csipkét, amelynek jellegzetessége a kiemel­kedő, plasztikus mintázás és különös, finom fé­nyessége. Gyakran látni tompa fényű, lakkozott csipkeanyagokat, amelyeket elsősorban estélyi al­kalmakra használnak. Ezek kemény karakterüknél fogva stilizált vonalakhoz illenek jó. A csipkét, mint már említettük, szívesen kombi­nálják más anyagokkal: goergettel, crép-de-chine­­nel, crépe-satinnel. Hogy a ruhákon hogyan oszt­ják el a csipkét, hogyan a selymet, az nincs szi­gorú szabályokhoz kötve. Mindenkor a modell for­májától függ és az egyéni ízléstől. Ezen a téren nagy változatosságot engedélyez a divat. Némely­kor a ruha alját diszitik csipkével, máskor a de­rék van belőle, a most annyira divatos volánok szélére is szívesen teszik, néha pedig úgy vegyí­tik össze, hogy a selyem felül és alul egyformán érvényesül és a közepén alkalmazzák a csipkét. Gallért, kézelőket, kis kendőt, mellénykét is ké­szítenek csipkéből, — és mintha a világ vala­mennyi csipkeszabója összebeszélt volna, mintha elhatározták volna, hogy feltámasztják azokat a boldog időket, amikor ők uralkodtak a női nyakak körül, — visszatértek a múltból vala­mennyien. Egyszóval rengeteg díszítési lehetőség van. A selyemnek csipkével való keverése elő­nyös abból a szempontból is, mert a csipke hozzá­adásával régi ruhából könnyen lehet egész fris­sen ható ruhát alakítani. A teljesen csipkéből ké­­­­­t ruha csak ünnepé­lyes alkalmakra való. A csipkeruhák vonalaiban az új sziluett minden fajtát szépen érvényesül. Látni globris, volános, rajzolt, meghosszabbított csipkeruha-modeleket. Különösen a most annyira divatos harangszabás fokozza előnyösen a csipke­kelme hatását. Az egyenlőtlen, eipfes szabású csip­keruhák azonban csak estélyi alkalmakra valók. Csipkeruhák kísérője a csipketurbán vagy csipkésszalmájú kalap. A legújabb párisi divat­hírek szerint estélyi ruhákhoz csipkekeztyüt vi­selnek. Az ilyen k­eztyü hosszú és a ruha színével megegyezik. Amerikai csekkszámlák részére aranycsipkéből és hajszálfinom tüllből készítenek estélyi keztyüt és csipkésen hímzett pókhálóvé­­kony harisnyát Ilyenek az emberek Remek könyvgyűjteményt Miért nem teszi őket egy rendes könyvszekrénybe! — Nézze kérem, én a könyveket úgy sze­reztem, hogy kölcsönkértem őket, amint látja, meg is kaptam, de könyvszekrényt még as a barátom se akar adni, akitől a legtöbb könyvem van! (Opmtvn.)

Next