Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-06 / 202. (2127.) szám

10 ^waren»/nafigm*min­3g» cSpoltr- r A KAC elnökségének válasza a MLSz kassai kerületi elnökének nyilatkozatára h­ága, szeptember 5. A KAC elnöksége legutóbb tartott üléséből kifolyóan a következő sorok szives közlését kéri: Eleinte meglepetéssel, majd később egyre foko­zódó megbotránkozással olvastuk Táncos József dr.-nak, a CsAF—MLSz kassai kerülete ezidő sze­­rinti elnökének a múlt h­ó 31-i Lapokban megjelent cikkét. Meg voltunk lepve, mert a szövetségi elnöknek eddig alig hallottuk a hangját. A szövetségi zene­karból ugyan bőszen csendült ki a kakofónia, de ezt hajlandók voltunk „az aprószenteknek" tulaj­donítani. Most azt kell látnunk, hogy az elnök is együtt üvöltözik az üvöl­tözőkkel. Meg voltunk botránkozva, mert a szövetségi el­nök a 3 év óta folytatott és nagyban hangoztatott szövetségi munkát, amelynek állítólag az lett volna a célja, hogy az egyesületek közötti barát­ságot mininél szorosabbra fűzz­e, szemmel látható­lag úgy véli előbbre vinni, hogy vad kirohanást intéz a KAC ellen és a hajánál fogva előre ránci­gált hamis vádak özönével árasztja el klubunkat. A KAC elbírja ezeket a támadásokat, közel 30 éves munkája a legjobb felelet minden vá­dasko­­dásra. De a szövetségi elnök cikke mégis alkalmas lehet arra, hogy a sportok iránt érdeklődő közön­séget félrevezesse és csakis ezért foglalkozunk vele. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy éppen a szövetség elnökétől lehet a legkevé­sbbé elvárni azt, hogy doronggal menjen neki a tagegyesület­nek. Tudtunkkal a szövetségnek és így elnökének is tényleg az a fő feladata, hogy az egyesületek közti lehető súrlódásmentes sportérintkezést biz­tosítsa és a divergáló egyleteket egy magasabb egység kiegyenlítő gyűrűjébe foglalja össze. Ennek érdekében sokszor még áldozatokat is kell hoznia. Ha a szövetség, amely magasabb fórumnak szereti kijátszani magát, vagy annak nagyhatalmú elnöke ezt nem látja be és ezt az alapelvet követni nem tudja, akkor önmaga ítél létjogosultsága fölött. A szövetségi elnök cikke már kiindulópontjában is hamis, ő maga mondja, hogy Várnay Ernő cikkének állításaival szemben akarja informálni a nyilvánosságot. Szóval Várnay Ernő sajtótáma­dásáról van itt a szó, nem pedig a KAC támadásai­ról. Várnay cikke tényleg azt árulja el, hogy a KAC-ban a szövetséggel szemben elégedetlenség mutatkozik. Mit kell ilyenkor tenni egy feladata magaslatán álló szövetségnek? Minden bizonnyal iőször is föl kell keresnie a KAC-ot, hogy Mennyiben Várnay cikkével azonosítja magát, iy tárja fel panaszait és sérelmeit, amelyek apján azok orvoslására komoly kísérletet kell inni. Ehelyett a szövetségi elnök azt a kényelme­­sebb utat választotta, hogy az ügy hivatalos ki­vizsgálása nélkül Várnay cikkét azonosítja az egész KAC-cal és mérgében cikket ír, amelyben hetet-havat összehord. Eláruja ezzel a heveskedő és meggondolnak egyáltalán nem nevezhető fellépésével, hogy az úgynevezett pártatlan fórum egyenesen örül Várnay által nyújtott alkalomnak, mert így sietve a leadhatja „elfogulatlan" véleményét a KAC-ról. Ebben a nagy igyekezetében aztán rögtön le is tér a szövetségi vágányról és miután a szövetség életéből vett adatokkal — pedig itt csak ezekről lehetne szó — kitűzött célját még csak megközelí­teni sem tudja, hát elkalandozik egyéb terekre. Azt álltja, hogy a KAC az állandó békebontó, a KAC a többi egyleteket el akarja nyomni, a KAC romboló és bosszút libegő aknamunkát folytat, a KAC más egyletek kimúlására tör. Sőt azt is mondja, hogy erre nézve bizonyítékok vannak a kezében. Igazságunk tudatában felhívjuk a szövetség el­nökét, hogy ezeket a kezében lévő bizonyítékokat 1! napon belül terjessze egy közösen megalakítandó döntőbíróság elé, mert amíg ezt a vádját bizonyí­­tékaival alá nem támasztja, kénytelenek vagyunk őt vakmerő kút mérgezőnek és hitvány rágalmazó­nak minősíteni. Egyebet egyelőre nem mondunk. Nem igaz, hogy a KAC bármely sportegyesület életére törne. Ezt a keresztráteszi munkát józan ésszel nem is lehet feltételezni arról a KAC-ról, amelynek másfélezer tagjában képviselve van városunk egész társadalma, amely sohasem állott egyoldalú érdekek szolgálatában, hanem méltó keresztmetszete volt az egész város társadalmának és amelynek klubéletében minden a­rányosabb formák betartásával történik.legalkot- Ha a szövetségi elnök ezt a vádját úgy értel­mezi, hogy a Sporttelep Szövetkezet a KAC be­folyása alatt állva meg akarta nehezíteni, hogy más egylet pályához jusson, ez olyan átlátszó hazugság és bődületes ostobaság, hogy ennek megcáfolására csak az a válaszunk lehet, hogy felajánljuk a KAC, sőt a Sporttelep Szövetkezet teljes irattárát: tessék abból megállapítani, hogy mondott-e a szövetségi elnök csak egyetlen igaz szót is! Az igazság az, hogy a Sporttelep Szövetkezet nem 90, hanem 99%-ba­n a KAC tagok áldozat­­készségéből alakult meg. Lelkes KAC-tagok más­­félszázezer koronát adtak össze és olyan sport­pályát létesített, amely a szakemberek elismerő szavai szerint a legjobb az egész országban. Olyan munka volt ez, amelyért a KAC minden sportember elismerését érdemelné meg. Első­sorban a szövetségét, hiszen az ő munkáját a leg­jobban segíti elő a nagyszerű futball­pálya. Ezzel szemben mit kellett látnunk? A szövetség dicső urai nemcsak az elismerésről feledkeztek meg, amire különben senki sem tart számot, hanem arról is elfelejtkeztek, hogy a pályaavatáson — a kassai sportnak ezen a jelentőségteljes ün­nepén — képviseltessék magukat! Ez a minden érvnél jobban beszél, a szövetségnek tény ez az eljárása méltóképpen demonstrálja egész lel­kületüket. Az áldozatokból, a munkából nem vették ki a részüket, de szöve­ts­égesdit játszani — pályát hi­telesíteni — nagyképüsködni már eljöttek és arról sem feledkeztek meg, hogy milyen driblivel lehetne a pályaavató ünnepséget megzavarni, el­rontani, sőt esetleg lehetetlenné tenni. Igazán nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerülhetett! Ismerjük jól ezt a felfogást! ölbetett kezekkel nézik hogyan fáradozik a KAC és amikor ez a klub teljesen magára hagyatva mindent elvégzett, akkor jönnek és szeretnék learatni a mások mun­kájának gyümölcsét! Szinte megkövetelik, hogy a KAC hétrét görbedjen meg előttük és alázatosan jelentse: a pálya kész, dicső szövetség, és életünk legnagyobb öröme, valóságos megtiszteltetés lesz számunkra, ha méltóztattok valamennyien in­gyen, vagy bagóért igénybe venni és nagy tisztes­ség lesz nekünk, ha a KAC-nak is hagytok belőle egy kis zugocskát! Ezzel a felfogással szemben felelősségünk tuda­tában merjük állítani, hogy a kassai kerület egész fennállása alatt nem végzett olyan munkát, amely felérne azzal, amilyenre a KAC a pálya megépí­tésével nyugodt lelkiismerettel hivatkozhatik. Egyenesen szemérmetlenség, hogy a szövetségi elnök arra is hivatkozik, hogy a KAC kilépett a MTSz-ből és ezt a sajnálatos tényt is a KAC elleni érvek arzenáljába akarja állítani. A MTSz meg­alapításában a KAC a sport iránti önzetlen rajon­gásával és tapasztalatainak gazdag tárházával vett részt. A MTSz célkitűzését és irányelveit ma is helyesli, azokkal teljes érzelmi közösségben áll. A JÍTSz-szel a KAC-nak nem­­ volt konfliktusa, hanem csak annak ügyv. igazgatójával. A KAC meggyőződése szerint ez az ember különböző cse­lekedetei miatt nem alkalmas erre a reprezentáns tisztségre s ezért a KAC 14 pontban foglalt memo­randumot intézett a MTSz-hez. Egy évig várt az ügy elintézésére abban a meggyőződésben, hogy ha egy aktív sportegyesület és egyetlen ember között kell választani, aki ellen a vádak egész légiója sorakoztatható fel, a döntés nem lesz ne­héz. Várakozásában a KAC csalódott és igy nem volt más választása, mint a konzekvenciák meg­felelő levonása. De ez az elhatározás éppen a KAC-ot állította legsúlyosabb érzelmi konfliktus elé és igy nem is jelenthet szembehelyezkedést a MTSz-szel. A szövetség elnöke a KAC harci eszközeire is talál elítélő szavakat. Elmondja például, hogy a KAC megparancsolta a kerületben tisztséget viselő tagjainak, hogy haladéktalanul mondjanak le. Hogy ezt a nyílt és egyenes eljárást miért tartja megbélyegzendőnek az elnök, arra józan sport­ember aligha tud feleletet találni. Minden klub­nak szuverén joga, hogy tagjait visszahívja olyan testületből, amelyben közreműködésükkel se ma­guknak, sem a klubnak, sem az általános sport­­érdeknek szolgálatot tenni nem tudnak. Felrójja a szövetségi elnök azt is, hogy a KAC egy társklubbal csak úgy akart kooperációs szer­ződésre lépni, ha ez a klub kötelezi magát, hogy mindenben vele fog tartani. Igazán szörnyű vád! Hát mi az ördögnek való egy kooperációs szerző­dés, ha nem annak a biztosítására, hogy a két fél mindenben támogatja egymást? Hiszen ez min­denütt így van az egész világon! A fő csak az, hogy a szerződő felek minden kényszer nélkül szabadon mérlegelhessék, hogy a nekik juttatott előnyök megérik-e a kötelezettségek vállalását. Ebben az esetben is kilóg a szöv. elnök és híved gondolkozásának csúf lólába: a KAC köteles min­den társklubnak minden jót biztosítani, persze minden ellenérték nélkül. Ha a KAC ezt nem teszi, akkor békebontó, aknamunkát folytató és bosszút lihegő. Csak legyen okos ember, aki ezt a gondolkozást beveszi. Ami az ifj. labdarúgó csapat visszavonását illeti, a szöv. elnök a „hűség kedvéért" megjegyzi, hogy a KAC az első vereség után jutott erre az elhatá­rozásra. Mi a valódi hűség kedvéért hozzátesszük, hogy a csapat visszavonása a szövetség első súlyos szabálysértése után történt. Amint ezt azóta a köz­ponti megbízott is megállapította. Ez pedig lénye­ges különbség a KAC javára, így festenek a valóságban a szöv. elnök vádjai. Felhoz még egy-két lappálcát, de ezekre elég csak annyit megjegyezni, hogy a való tényállás egészen máskép áll. Ezzel szemben a KAC 8 pontban fog­lalt memorandumot terjesztett a közp. megbízott elé, aki az elleninformációk rohama dacára kénytelen volt megállapítani, hogy a KAC me­moranduma tulnyomó részben megállja a helyét és kötelezte is a kerületet, hogy ezeket a panaszo­kat azonnal orvosolja. Sőt, hogy az eset humora se maradjon el, magából a kerület igazoló írásá­ból is kiolvasott egy-két olyan sérelmet, amelyek­re a KAC nem is hivatkozott, de amelyeket a kerületnek szintén jóvá kell tennie. Már ez a tény magában is amellett szól, hogy Várnay cikke alapos és igai volt és a KAC-ban mutatkozó elégedetlenséget nem mondva­ csinált ellenzékie­skedés idézte elő, hanem a kerület állandó nagyzási hajlandósága és vészbírósági jellege! Erről is megállapította a közp. megbízott, hogy a kerület ítéletei túl szigorrak és ami a fő, nem mérnek egyenlő mértékkel! Érdekes, hogy a szigor állandóan csak a KAC-nak jutott ki. Amit a szöv. elnök a Vitéz-ügyről ír, az enyhén szólva nem felel meg a valóságnak. Elfelejtkezik arról, hogy minden baj oka abban van és azért emelt szót a KAC is, mert az első ítéletet nem a bírói jelentés alapján hozták meg. De a Vitéz-ügy további részletei élénken igazolják azt is, hogy aligha a KAC a bűnös benne, hanem inkább az a más egyesületekben uralkodó szellem, amely ezúttal másodszor csábít el turnéjára KAC-játéko­­sokat tudatosan a szabályok ellenére. Ez ellen kellene erélyesen fellépni a kerület­nek. Ilyenkor azonban a kerület mindig megtalál­ja a jó szívét. És ez éppen a gyanús tünet. Sajnos, hogy ezek a gyanús tünetek az utóbbi időben egy­re szaporodnak, így azután nem lehet csodálkoz­ni, ha a kerület beteg szervezete felmondja a szolgálatot és kitűzött céljai elérésére távolról sem alkalmas. Ellenben kellemes tanya azok számára, akik bárdolatlanságukkal és ízléstelenségükkel nagyhatalmú pózba vágják magukat és ítélkezni mernek, hogy meg ne ítéltessenek. A KAC-nak ez ellen a szellem ellen van kifo­gása. Jól tudja, hogy speciális helyzete sok irigy­séget vált ki a gyenge emberekből. Jól tudja, hogy a saját funkcionáriusai sem végeznek el mindent 100%-os pontossággal, hiszen tisztán lel­kesedésből dolgoznak és ezért nem háborodik fel túlságosan, csak annyit kér, hogy vegye tudomásul a kerület: az igazságtalanságoknak se vannak határai. Ami végül a szöv. elnök cikkének befejező so­rait illeti, legyen szabad a nyilvánosság előtt meg­kérnünk: rejtse el rosszul leplezett korai kárörö­mét és gondoljon szövetségi pozíciójára. A szövet­ség tagegyesületekből tevődik össze és annyi érté­ket képvisel, mint aminőt az egyletek összessége reprezentál. Higgje meg bizonyára a kassai kerü­let sinylené meg, ha a KAC tényleg csak a régi dicsőség emlékein rágódnék. Még szerencse, hogy erről sem most, sem­­ a közeli negyedszázadban RÁDIÓMŰSOR ■ill­m wifmm muri ~tv" SZOMBAT PRÁGA: 10.30, 15.00 Gramofon. 11.15 Hang­verseny Brünnből. 12.20 Hangverseny Pozsonyból. 16.30 A Hoffmann-jazzband hangversenye. 18.05 Hofffmannsthal ünnep. Német előadás. 19.05 Benes fúvószenekar hangversenye. 22.25 Áldozat Joa­­chimethalból: jazzband. — BRÜNN: 11.15 A R. J. zenekarának hangversenye. 12.20 Hangverseny Pozsonyból. 16.30 Hogyan készíthetek magamnak különböző repülőgépeket? 17.45 Német előadás. Ondruschka Rolf operaénekes hangversenye. 10.05 Zenekari hangverseny. 22.25 Prágai műsor. — MAHR­-OSTRAU: 12.20, 10.05 A R. J. zenekará­nak hangversenye. 20.00 és 22.25 Prágai műsor. — POZSONY: 11.00 és 16.00 Gramofon. 12.20 Strauss J. kompozíciói. Hangverseny. 13.15 Magyar és né­met sajtóhírek. 18.00 Hangverseny Pauliny G. (hegedű), Hermán E. (ének), Mysovecsek E. (violincselló) közreműködésével. 19.05 A R. J. zenekarának tánczenéje. 22.25 Prágai műsor. — KASSA: 12.00 Harangjáték a Dómból. 12.05 A szalonzenekar hangversenye. 19.00, 20.00 és 22.25 Prágai műsor. 19.05 A R. J. zenekarának hang­versenye. Műsor bemondás szerint. 22.20 Magyar sajtóhírek. — LONDON: 13.50 Repülőverseny a Schneider serlegért. 18.45 Mozart Kvartettek. 22.45 Tánczene. — BERLIN: 17.00 Zenekari hangver­seny. 20.15 Tarka est. Utána Tánc. 0.30 Vidám óra. — STUTTGART: 20.00 Angol dalok. 22.30 Tánczene. — LEIPZIG: 20.00 Zenekari hangver­seny. 21.15 Dalest. Utána tánczene. — LANGEN­­BERG: 19.40 A villamosság jövője. 20.00 Vidám est. Utána tánc. — BÉCS: 11.00 és 16.00 Hang­versenyek. 17.50 Mesék kicsinyek és nagyok részére. 19.10 Kamara-est. 20.05 A Lengyelvér operette előadása. Utána műsor bemondás szerint. — ZÜRICH: Svájci népies zene. 17.15 A Smeták ci­tera-trió hangversenye. 19.18 C. Valeangiacomo Zürichi impressziók. — RÓMA: 17.30 Hangver­seny. 21.00 Hangjáték. — MILÁNÓ: Kvintett. 23.15 Jazzband. — NÁPOLY: Il Fondo al Cuore Zorzi hangjátéka. — ZÁGRÁB: 20.30 A Merkúr egyesület kamara­zenéje. — BUDAPEST: 9.15 A m. kir. 1. honvéd gyalogezred zenekarának hang­versenye. Vezényel: Fricsay Richárd zeneügyi igazgató. 1. Fricsay: Nem, nem, soha — induló. 2. Eulenberg: Rózsák — keringő. 3. Barbieri: Perdita — megnyitó. 4. Ábránd Mozart­ műveiből. 5. Sarasaié: „Zigeunerweisen" (hegedűszóló, elő­adja: Sándor János hangversenymester. 6. Lehár: Egyveleg: „A sárga kabát" c. operettből. 7. Eulen­berg: Huszár-roham — jellemkép. 12.05 Gramofon­­hangverseny. 16.00 A Szociális Misszió Társulat előadása. 17.15 A Turáni Társaság előadása: Mó­ricz Péter, a Turáni Társaság alelnökének fel­olvasása: „A török testvérnemzet világpolitikai helyzete". 18.00 Másfél óra könnyű­zene. (Zenekari hangverseny.) Vezényel: Polgár Tibor karnagy. 1. Urbach: Szélben, viharban — induló. 2. Lanner: A schönbrunniak — keringő. 3. Fucik: Marina­­rella — megnyitó. 4. Pécsi: Innen-onnan — egy­veleg. 5. a) Alex de Taye: Venelienne — Barca­­rola; b) Leposa Ferenc: Kék búzavirág — dal. 6. a) Eulenberg: Kakadu garott — jellemkép; b) Poliakin: Kanári polka — jellemkép. 7. Kom­­zák: Barátaimhoz — egyveleg. 8. Linóké: Gárda­­vadászok — induló. 19.45 Szinmüelőadás a Stúdió­ból. „Románc". Szinmü 3 felvonásban. Irta: Knoblauch. Rendez: Odry Árpád, a Nemzeti Szín­ház örökös tagja, a Stúdió főrendezője. 21.50 A sakkvilágbajnokság eredményei. Majd: Magyari Imre és cigányzenekarának hangversenye a Hun­gária nagyszállóból. 1999 gyeptember 6, péntek b ®ó sem lehet. Egy sportklub, amely ez évben­ fel­­küzdötte magát az országos labdarúgó-bajnokság döntőjéig, bizonyára csak díszére válik ma is a szövetségnek! És ha még hozzátesszük, hogy a KAC-nak nemcsak futballistái vannak, hanem 12 szakosztályban a legnagyobb aktivitással ápolja a sport minden ágát, — vivőversenyei, birkózóver­­senyei minden évben eseményszámba mennek, — atlétái és Uszői nemzetközi viszonylatokban is si­kereket mutathatnak fel és tagjai ebben az évben, másfélszázezer koronát adtak össze, amellyel felépítettek és fenntartanak egy modern sport­telepet, amelyhez fogható nincs az egész ország­ban, — úgy egészen bizonyos, hogy a kerületi „legmagasabb fórum" minden tekintélye kevés ahhoz, hogy ezt a fáradhatatlan áldozatkész és ön­zetlen sporttevékenységet lekicsinyelhesse. Eddig végzett s a jövőben végzendő munkánk, amelyet egy egészségesebb nemzedék kialakulásáért foly­tatunk, feljogosít arra, hogy emelt fővel álljunk minden jószándéku sportfórum és főkép sportokért áldozni tudó közönség egyedül hivatott a szülőszéke elé! A KAC elnöksége.★ Ai „audiatur et altéra part" elve alapján köz­readtuk a KAC elnökségének nyilatkozatát, amely­nek minden szaváért a kisérő levél tanúsága sze­rint a KAC áll helyt. Megállapítjuk, hogy a harc annyira kiélesedett, hogy a magyar sport nagy ér­dekeire való tekintettel ezen kérdés további fe­­szegetésére helyt nem adunk. Az illetékes sport­­fórumoknak a feladata most már, hogy in főre interno ezt a kérdést elintézzék. A jövőre vonat­kozólag azonban azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a szenvedélyek kiküszöbölésével, a fanatiz­mus leküzdésével, kicsinyes szempontok félre­­tevésével kell minden magyar sportegyesületnek és sportfórumnak a köz ügyét szolgálnia, külön­ben olyan áldatlan állapotok kapnak lábra, ame­lyek szépen fejlődő sportéletünk teljes dezorgani­zációjára vezethetnek. (Szerk.) Még mindig nincs teljes magyar válogatott csapat Budapest, szeptember 5. (Budapesti szerkesztő­ségünk jelentése.) Földessy János dr. magyar szövetségi kapitány a tegnapi trialmeccs után sem tudott véglegesen határozni a Csehszlovákia ellen felállítandó magyar csapat kérdésében. A szövetsé­gi kapitány elhatározta, hogy 15 játékossal utazik Prágába és ebből a keretből azokat a játékosokat állítja ki a csehszlovákok ellen, akik majd a leg­­fittebbeknek érzik magukat A 15 játékos a követ­kező lesz: Adhl (Újpest) és Fehér (III. ker.) kapusok, Mandl, Kocsis (Hungária) és Fogl III. hátvédek; Borsányi, (Újpest), Kompóthy, Kalmár (Hungá­ria), Kronenberg (Bástya) fedezetek; Markos (Bocskay), Takács, Turay és Toldi (Ferencváros), Hirzer és Trista (Hungária) csatárok. Nem­ lehetetlen, hogy Földessy még a hátralévő három napon végleg összeállítja a magyar váloga­tottat és definitiv csapattal érkezik Prágába. Érdekes, hogy a csehszlovák szövetségi kapitány sem tette közzé még a végleges válogatott csapatát és igy a mérkőző felek valóságos „bujdosóit" ját­szanak egymással A CsAF a meccs autbirálul Frys és Stepanovsky nemzetközi bírákat delegálta. A magyar válogatott csapat szombaton este ne­­gyedtíz órakor a Wilson-pályaudvaron érkezik Prágába.­­( Az Újpest a Középeurópai Kupa második finalistája. Bécsből jelentik. A Rapid végleg el­határozta kiválását a Középeurópai Kupából. Egy­ben kijelenti a bécsi csapat, hogy az Újpesttel a jö­vőben minden összeköttetést megszakít amíg az újpesti csapat ügyeit Langfelder addig­ vezeti. Csehszlovákia futballszövetsége a Rapid nyilatko­zata ellenére is békés útra akarja terelni az ügyet és a vasárnapi csehszlovák-magyar meccsel kap­csolatban koneerenciára hívta össze Prágába az érdekelt feleket. )­ A budapesti nemzetközi tenniszverseny teg­nap megkezdődött. Csehszlovák részről Menzel, Rohrer, Maleesek, Sada, Zaoralek, a kassai Got­­tesmann és a zsolnai Hecht László, valamint Deutschné, Rohrerné és Fröhlich kisasszony a ver­seny résztvevői.­­ Az első napon Kehrling Béla a megnyitó meccset Hecht ellen játszotta le. A fia­tal és tehetséges szlovenszkói játékos az első szettet 6:3 arányban rabolta el a magyar bajnoktól, azután azonban k­tszer 6:2 arányban elvesztette a meccset. — Sada Tessier felett aratott két szettes győzelmet, míg Fröihlich Wawertét verte meg. A román Luppu dr. az angol Lee-től szenvedett ve­reséget. )( A csehszlovák vízipolóbajnokság végleges eredménye. Bajnok: Pozsonyi Torna Egylet 8 pont, 2. CsPK 6, 3. APK 6, 4. Hagibor 4, 5. Spar­­ta 4 és 6. Slavia 2 ponttal. )( Helyreigazítás. Lapunk tegnapi számában közölt Rimaszombati TE és Fü­leki TC, valamint Ragyolci TC és Losonci AFC meccsek nem bajno­kiak, hanem barátságosak voltak. )( Ipolysági FC—Balassagyarmati TE 8:3 (8:1). Nemzetközi mérkőzés Ipolyságon. A helyi csapat respektábilis győzelme Északmagyarország egyik legjobb csapata ellen. A győztes csapatban Baráti, Körmendy, Kemény, Pivaros, Weisz, Jakobovics kapus tűntek ki és az együttesbe nagyszerűen il­leszkedett bele a fiatal Widder. Beck bíró közmeg­elégedésre látta el tisztjét. )( Cochet kikapott a deauvillei tennissverse­­nyen — igaz ugyan, — hogy csak a párosban, ahol Gerbault-tal játszva 1:6, 2:6, 3:6 arányban szenve­dett vereséget a Blanc—Grasser kettőstől. A dön­tőben ez a pár azután a Borotra—Brugnon kettős­sel szemben vesztett. A női­ egyest Mathieu nyerte meg Bennett ellen 7:5, 9:7 arányban. A a norvég Stenerud Vose városban 49 métert dobott diszkosszal

Next