Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-01 / 26. (2247.) szám

Mai számunk 12 oldalk Mai számunk 12 oldal ^ 26 (2247) Szám * Sional>at ’ 1930 február 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám­ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Fősszerk­esztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: CZURÁNY­ LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­­hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A csehszlovák-magyar megbékélés akadályai írta: Tarján Ödön Hága után egész Európa közvéleménye­, de különösen Középeu­rópának a hágai egyezmény által közvetlenül érintett népei természetesnek találják, hogy az érdekelt kormányok a pénzügyi kérdések elintézése után őszinte békealkotással oly légkört fog­nak teremteni, mely lehetővé teszi az álla­mok közti gazdasági együttműködés kiépíté­sét. Bethlen magyar miniszterelnök Hágából visszatérve már első nyilatkozatában is ki­fejezést adott ezen törekvésnek és a hágai megállapodásoknak nem utolsó sorban azért tulajdonított fontosságot, mert az ott létesí­tett megállapodások új lehetőségeket nyújta­nak a szomszédos, gazdaságilag egymásra utalt államok közeledésére. Annál fájdalmasabb, hogy a Benes kül­ügyminiszterhez közelálló cseh sajtó — és itt hivatkozunk a Ceské Slovóban néhány nap előtt megjelent cikkre — egyenesen útszéli hangon támadja Magyarországot. A külügy­miniszter német félhivatalosa pedig a figyel­mes olvasóban egyenesen azt az érzést kelti, hogy ezt a lapot nagy költséggel csak a Ma­gyarország elleni propaganda érdekében tartják. Alig múlik el nap anélkül, hogy a Prager Presse akár vezércikk­ben, események kommentálásával vagy budapesti ne Magyarországot és ne kísérelné meg, támadná külö­nösen a külföld előtt — melynek informálá­sa a lap tulajdonképpeni célja —, legszíve­sebben a magyarországi viszonyoknak az itteniekkel való összehansonlítása által. Ma­gyarország ellen a bizalmatlanság magját el­vetni. Mindezen cikkek szinte az unalmasságig .ismétlik ugyanazokat az állításokat, hogy a megbékélés akadálya a magyar revíziós tö­rekvés, a külföldi magyar propaganda, amit Csehszlovákia nem nézhet összetett kézzel. Két nap előtt ismét magyar kérdéssel fog­lalkozott vezércikkében a külügyminiszter lapja. Diplomatánál szokatlan őszinteséggel mondja meg, hogy azonnali változásra nincs kilátás, mert még nagyon sok előítéletet és akadál­yell az útból elkérí­tani. A cikk tulajdonképpen Bacher doktornak a Bohémiában közört magyarországi meg­figyeléseire adott válasz Abban hangsúlyoz­­za a külügyminiszter lapja, hogy fontos aka­dálya a csehszlovák-magyar közeledésnek, hogy a magyarok nem ismerik a csehszlovák életet, továbbá, hogy a magyar propaganda előítélettel viseltetik Csehszlovákia iránt és végül, hog­y a magyarok nem rendelkeznek nagyen­ önkritikával.­Bennünk, Csehszlovákia magyar kisebbsé­gében, az ilyen cikkek furcsa érzéseket vál­tanak ki. Mi a külügyminiszter úr munkás­ságát, amely tegnapi expozéjában is kifeje­zésre űzt tizenegy év óta közvetlen közelről szemléljük és n­em egyszer mutattunk rá ar­ra, hogy az elvan külpolitika, mely nem az igazságon épül fel, mely az élet által terem­­tett adottságokat félredobva, józan emberek e’őtt értheteMen, hatalmi hóbortnak esik ál­dozatul, nem lehet tartós értékű, annak le kell járnia magát. Ha Benesnek a bék­etárgyalások idején az volt a véleménye, hogy az uj állam értékét a szövetségesek és elsősorban Franciaország előtt csak úgy tudja politikai céljainak meg­felelően beállítani, ha protektorához alkal­­mazkodva az új államot militarista szelleim­ben építi ki, ezt az ő szempontjából talán még meg lehet érteni. De hogy ma, tizenegy évvel a háború befejezése után még mindig nincs bátorsága alkalmazkodni a megválto­zott viszonyokhoz és a gazdaságilag már földrajzi adottságainál fogva is szomszédaira utalt Csehszlovákia külpolitikáját nem állít­ja teljesen a gazdasági érdekek szolgálatá­ba, ez több mint rövidlátás, ez oly bűnös könnyelműség, melyért a külügyminiszter aligha fog a történelem ítélőszéke előtt fellel­hetni. Azon körülmény, melyet Benes személyes hívei mellette felhozni szoktak, hogy tudni­illik ő ma a világ legidősebb külügyminisz­tere, Csehszlovákia népeire szomorú követ­kezményekkel jár. Az állam érdekében már rég el kellett volna távolítani helyéről azt, aki mindabban, ami a háború befejezése óta Csehszlovákiában földi vonatkozásban és Csehszlovákiával kül­történt, részes, mert emberileg érthető, hogy az ilyen férfiú sen­kivel és semmivel szemben nem lehet tár­gyilagos. ö, Csehszlovákia mai külpolitikai pozíciójának megteremtője, nehezebben tér­het új utakra, nehezebben dezavuálhatja sa­ját magát, mert az új orientálódással a múlt­ját kellene megtagadnia. A csehszlovák külpolitika sok hibája, az igazságokkal és a tényleges állapotokkal nem számoló mester­kéltsége mellett, Benes külü­gyminisztersége a legsúlyosabban esik latba. Hágában tapasztalhatta a külügyminiszter úr, hogy a propaganda csak akkor érlel tar­tós gyümölcsöket, ha az igazságra támaszko­dik. Ideje volna tehát, ha férfiasan revízió alá venné politikai koncepcióját. Azzal, hogy lapjaiban állandóan tüzel Ma­gyarország ellen, nem öli ki a világ közvéle­ményéből azt a tényt, hogy a kisantantot a le­­fegyverzett Magyarországgal szemben éppen ő keltette életre. A lappá­iákkal való foglal­kozás, a részletkérdéseken való vitatkozás nem homályosíthatják el Benes politikájá­nak vezető­ motívumát, nemzetközi pozíciójának mely Magyarország céltudatos gyengí­tésében jutott a múltban is kifejezésre. Be­nesnek látnia kellett Hágában, törekvései hajótörést szenvedtek hogy ezen s a világ rokonszenve határozottan Magyarország felé hajlik. Férfiasan Alig várhatjuk azonban tőle, hogy levonja a megváltozott helyzet konzekvenciáit. Nekünk, Csehszlovákia magyar kisebbsé­gének azonban szintén van Csehszlovákia és Magyarország megbékéléséhez néhány sza­vunk. Rólunk hirdeti és­­ igyekszik is a kül­földdel elhitetni a külügyminiszter úr, hogy mi kisebbségi jogaink teljes birtokába jutot­tunk. Ezen az alapon szavalja a külföldön a két állam közötti megbékélés egyik akadá­lya idén­ azt, hogy Csehszlovákiában a demo­krácia, Magyarországon feudális oligarchia uralkodik. Ez a demokrácia azonban az itt élő magyarság kulturális és gazdasági elsor­vasztását eredményezi. E demokrácia leve­gőjében a magyar kisebbség védtelen játék­szere a­gaszkodó, kormányhatalomhoz görcsösen r a­magyar elemektől mentes több­ségnek, ami kifejezésre jut a még fenntar­tott magyar iskolák tanulóinak évről-évre csökkenő számában, a magyarság tizenegy év alatt kormánytámogatással vagy annak hiányában elpusztult vagyoni értékeiben, a magyar nemzetiségű polgárok lefoglalt bir­tokaiban, a magyar pénzintézetek és ipar­­vállalatok pusztulásában, a hontalanságra kárhoztatott, nyugdíjuktól részben vagy egészben megfosztott tisztviselők, özvegyek és árvák jajkiáltásaiban. De ezeknek a panasza nem ér fel a Hrad­­zsinig, ezekről Benes külügyiminiszter úr és sajtója nem vesz tudomást. Külügyminiszter úr, ha ön komolyan és becsületesen akarja szolgálni a Csehszlová­kia és Magyarország közötti közeledés ügyét, fogja ® %öíbz& a kisebbségi sérelmek becsüle­tes orvoslásához s nárítsa el ezzel az őszinte megbéké­lés nem éppen utolsó akadályát! A honpolgársági kérdés végleges rendezése helyett csak unifikálást ígér Slavik belügyminiszter Az igazságügyi tárca költségvetése a képviselőház költségvetési bizottságának pénteki ülésén Prágia, január 31. A költségvetési bizott­ságban a belügyi tétel feletti vita befejezté­vel Slávi­k belügyminiszter terjedelmes ex­pozéban válaszolt a vita folyamán elhangzott beszédekre. A közigazgatási reform követ­keztében — mondotta — az állami közigaz­­gatást teljesen át kellett szervezni. A törté­nelmi országokban az országos elnökségek hatásköre kiszélesedett. Szlovenszkón egé­szen elölről kellett felépíteni az országos hi­vatalt, mely a régi hat megyének, a volt szlovenszkói teljhatalmú minisztérium refe­­rátusainak és egyes miniszteri expozi­urak­­nak hatáskörét vette át. Az országos hivatal új palotájának építése előkészítésben van, Ungvárott már az épület terve is elkészült. A közigazgatási reform következtében áthe­lyezett tisztviselők számára Pozsonyban három háztömböt építenek 188 lakással, Ungvárott pedig 7 lakóházat. A csehszlovák közigazgatás kénytelen volt átvenni az agyon­bürokratizált osztrák köz­­igazgatás vázát. Még rosszabb volt a helyzet Szlave­n­szikón és Ruszinszkóban, ahol a köz­­igazgatás — úgymond —­ a magyar zsentrik kézeiben volt. A zsentrik kastélyokban lak­tak — folytatja a miniszter — nem éreztek hiányt hivatalos helyiségekben, amelyeket váristálókban és volt vármegyei hajdúk pincelakásaiban (??) helyeztek el. A mi­nisztérium arra törekszik, hogy minden hi­vatalos helyiség megfeleljen a modern higié­­na követelményeinek. Az elmúlt évben Csehország­ban tizenegy új járási székh­á­zat létesítettek, Morvaországban és Szilé­­zában ötöt, Szlovenszkón kilencet. A közigazgatási reformtörvény alapján kétségek kötelesek gondoskodni a járási hi­a­vatalok elhelyezéséről, számos járási köz­pont ennek a követelménynek már eleget is tett. Maga a minisztérium 8 és fél millió ko­ronával járul hozzá ez évben új járási szék­házak építéséhez. Megelégedéssel veszi tudo­másul, hogy a tisztviselői kar a legutolsó nemzetgyűlési választás alkalmával négy hét alatt végezte el hibátlanul azt a munkát, ami a régi rezsim alatt hónapokig eltartott volna. Az állampolgárság rendezése helyett csak unifikáció A belügyminisztériumra a folyó esztendő­ben fontos munkák várnak, így törvényileg még nem rendezték az alkotmánytörvény 46. szakaszában körülírt népszavazás miként­jének kérdését, a legfelső közigazgatási bí­róság szervezeti törvénye már elkészült, uni­­fikálni és módosítani kell a gyülekezési, az egyesülési jogról, a fegyver­tartási jogról szóló törvényeket, a sajtótörvényt, a kiutasí­tás gyakorlatáról szóló törvényt és végül egészen természetesnek látja, hogy hozzá kell fogni az állam­polgárságról és illetőségi jogról szóló törvények m­onifi­­kálásához. Gazdasági tekintetben is elintézésre várnak a következő problémák: az országos pénzin­tézetek helyzetének rendezése, a különböző ala­pok szabályozása, az egyenruhaviselés jo­­gának szabályozása, a polgári igazolvány ki­állítása stb. Különösen fontos feladata a köz­igazgatásnak az számlálás. Ehhez ez évben megejtendő nép­­az előkészületek már fo­lyamatban vannak. Elsősorban elrendelték a házszámok általános revízióját, az állami statisztikai hivatal pedig a belügyiminiszté­­rum­mal karöltve tanácskozásokat folytat azon tárgyban, hogy a népszámlálás során mely adatok kerüljenek a kérdőívekbe. A minisztérium rövidesen elkészíti népszámlálási törvény végrehajtási rende­­­letét. Külön figyelemmel lesz arra, hogy mindenki szabadon és önként, minden nyo­mástól menten, de a valóságnak megfele­lően vallhassa be nemzetiségét és feleke­zeti hovatartozását, nemkülönben azt, hogy a népszámlálás bármilyen oldalról jövő agitációtól mentesíttessék. A belügyminiszter válasza Jabloniczk­ynak Ami az állampolgársági kérvények lassú elintézésének felpanaszolt kérdését illeti, ki­jelenti, hogy az illetékes osztályban szaporí­tották az irodai alkalamzottak számát. A lex Dérer egyes homályos részletei sok­szor hátráltatták a kérvények gyorsabb elintézését, azonban a legfelső közigazga­tási bíróság döntvényei után ezek a nehéz­ségek is elmúlóban vannak. Jabloniczky János dr. országos keresztényszocialista párti képviselőnek ama panaszára, hogy az állampolgárságok megadásának kérdé­sénél a kérvények hosszú ideig elintézetlo-

Next