Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-01 / 26. (2247.) szám
Mai számunk 12 oldalk Mai számunk 12 oldal ^ 26 (2247) Szám * Sional>at ’ 1930 február 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes számára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Fősszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: CZURÁNY LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A csehszlovák-magyar megbékélés akadályai írta: Tarján Ödön Hága után egész Európa közvéleménye, de különösen Középeurópának a hágai egyezmény által közvetlenül érintett népei természetesnek találják, hogy az érdekelt kormányok a pénzügyi kérdések elintézése után őszinte békealkotással oly légkört fognak teremteni, mely lehetővé teszi az államok közti gazdasági együttműködés kiépítését. Bethlen magyar miniszterelnök Hágából visszatérve már első nyilatkozatában is kifejezést adott ezen törekvésnek és a hágai megállapodásoknak nem utolsó sorban azért tulajdonított fontosságot, mert az ott létesített megállapodások új lehetőségeket nyújtanak a szomszédos, gazdaságilag egymásra utalt államok közeledésére. Annál fájdalmasabb, hogy a Benes külügyminiszterhez közelálló cseh sajtó — és itt hivatkozunk a Ceské Slovóban néhány nap előtt megjelent cikkre — egyenesen útszéli hangon támadja Magyarországot. A külügyminiszter német félhivatalosa pedig a figyelmes olvasóban egyenesen azt az érzést kelti, hogy ezt a lapot nagy költséggel csak a Magyarország elleni propaganda érdekében tartják. Alig múlik el nap anélkül, hogy a Prager Presse akár vezércikkben, események kommentálásával vagy budapesti ne Magyarországot és ne kísérelné meg, támadná különösen a külföld előtt — melynek informálása a lap tulajdonképpeni célja —, legszívesebben a magyarországi viszonyoknak az itteniekkel való összehansonlítása által. Magyarország ellen a bizalmatlanság magját elvetni. Mindezen cikkek szinte az unalmasságig .ismétlik ugyanazokat az állításokat, hogy a megbékélés akadálya a magyar revíziós törekvés, a külföldi magyar propaganda, amit Csehszlovákia nem nézhet összetett kézzel. Két nap előtt ismét magyar kérdéssel foglalkozott vezércikkében a külügyminiszter lapja. Diplomatánál szokatlan őszinteséggel mondja meg, hogy azonnali változásra nincs kilátás, mert még nagyon sok előítéletet és akadályell az útból elkérítani. A cikk tulajdonképpen Bacher doktornak a Bohémiában közört magyarországi megfigyeléseire adott válasz Abban hangsúlyozza a külügyminiszter lapja, hogy fontos akadálya a csehszlovák-magyar közeledésnek, hogy a magyarok nem ismerik a csehszlovák életet, továbbá, hogy a magyar propaganda előítélettel viseltetik Csehszlovákia iránt és végül, hogy a magyarok nem rendelkeznek nagyen önkritikával.Bennünk, Csehszlovákia magyar kisebbségében, az ilyen cikkek furcsa érzéseket váltanak ki. Mi a külügyminiszter úr munkásságát, amely tegnapi expozéjában is kifejezésre űzt tizenegy év óta közvetlen közelről szemléljük és nem egyszer mutattunk rá arra, hogy az elvan külpolitika, mely nem az igazságon épül fel, mely az élet által teremtett adottságokat félredobva, józan emberek e’őtt értheteMen, hatalmi hóbortnak esik áldozatul, nem lehet tartós értékű, annak le kell járnia magát. Ha Benesnek a béketárgyalások idején az volt a véleménye, hogy az uj állam értékét a szövetségesek és elsősorban Franciaország előtt csak úgy tudja politikai céljainak megfelelően beállítani, ha protektorához alkalmazkodva az új államot militarista szelleimben építi ki, ezt az ő szempontjából talán még meg lehet érteni. De hogy ma, tizenegy évvel a háború befejezése után még mindig nincs bátorsága alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz és a gazdaságilag már földrajzi adottságainál fogva is szomszédaira utalt Csehszlovákia külpolitikáját nem állítja teljesen a gazdasági érdekek szolgálatába, ez több mint rövidlátás, ez oly bűnös könnyelműség, melyért a külügyminiszter aligha fog a történelem ítélőszéke előtt fellelhetni. Azon körülmény, melyet Benes személyes hívei mellette felhozni szoktak, hogy tudniillik ő ma a világ legidősebb külügyminisztere, Csehszlovákia népeire szomorú következményekkel jár. Az állam érdekében már rég el kellett volna távolítani helyéről azt, aki mindabban, ami a háború befejezése óta Csehszlovákiában földi vonatkozásban és Csehszlovákiával kültörtént, részes, mert emberileg érthető, hogy az ilyen férfiú senkivel és semmivel szemben nem lehet tárgyilagos. ö, Csehszlovákia mai külpolitikai pozíciójának megteremtője, nehezebben térhet új utakra, nehezebben dezavuálhatja saját magát, mert az új orientálódással a múltját kellene megtagadnia. A csehszlovák külpolitika sok hibája, az igazságokkal és a tényleges állapotokkal nem számoló mesterkéltsége mellett, Benes külügyminisztersége a legsúlyosabban esik latba. Hágában tapasztalhatta a külügyminiszter úr, hogy a propaganda csak akkor érlel tartós gyümölcsöket, ha az igazságra támaszkodik. Ideje volna tehát, ha férfiasan revízió alá venné politikai koncepcióját. Azzal, hogy lapjaiban állandóan tüzel Magyarország ellen, nem öli ki a világ közvéleményéből azt a tényt, hogy a kisantantot a lefegyverzett Magyarországgal szemben éppen ő keltette életre. A lappáiákkal való foglalkozás, a részletkérdéseken való vitatkozás nem homályosíthatják el Benes politikájának vezető motívumát, nemzetközi pozíciójának mely Magyarország céltudatos gyengítésében jutott a múltban is kifejezésre. Benesnek látnia kellett Hágában, törekvései hajótörést szenvedtek hogy ezen s a világ rokonszenve határozottan Magyarország felé hajlik. Férfiasan Alig várhatjuk azonban tőle, hogy levonja a megváltozott helyzet konzekvenciáit. Nekünk, Csehszlovákia magyar kisebbségének azonban szintén van Csehszlovákia és Magyarország megbékéléséhez néhány szavunk. Rólunk hirdeti és igyekszik is a külfölddel elhitetni a külügyminiszter úr, hogy mi kisebbségi jogaink teljes birtokába jutottunk. Ezen az alapon szavalja a külföldön a két állam közötti megbékélés egyik akadálya idén azt, hogy Csehszlovákiában a demokrácia, Magyarországon feudális oligarchia uralkodik. Ez a demokrácia azonban az itt élő magyarság kulturális és gazdasági elsorvasztását eredményezi. E demokrácia levegőjében a magyar kisebbség védtelen játékszere agaszkodó, kormányhatalomhoz görcsösen r amagyar elemektől mentes többségnek, ami kifejezésre jut a még fenntartott magyar iskolák tanulóinak évről-évre csökkenő számában, a magyarság tizenegy év alatt kormánytámogatással vagy annak hiányában elpusztult vagyoni értékeiben, a magyar nemzetiségű polgárok lefoglalt birtokaiban, a magyar pénzintézetek és iparvállalatok pusztulásában, a hontalanságra kárhoztatott, nyugdíjuktól részben vagy egészben megfosztott tisztviselők, özvegyek és árvák jajkiáltásaiban. De ezeknek a panasza nem ér fel a Hradzsinig, ezekről Benes külügyiminiszter úr és sajtója nem vesz tudomást. Külügyminiszter úr, ha ön komolyan és becsületesen akarja szolgálni a Csehszlovákia és Magyarország közötti közeledés ügyét, fogja ® %öíbz& a kisebbségi sérelmek becsületes orvoslásához s nárítsa el ezzel az őszinte megbékélés nem éppen utolsó akadályát! A honpolgársági kérdés végleges rendezése helyett csak unifikálást ígér Slavik belügyminiszter Az igazságügyi tárca költségvetése a képviselőház költségvetési bizottságának pénteki ülésén Prágia, január 31. A költségvetési bizottságban a belügyi tétel feletti vita befejeztével Slávik belügyminiszter terjedelmes expozéban válaszolt a vita folyamán elhangzott beszédekre. A közigazgatási reform következtében — mondotta — az állami közigazgatást teljesen át kellett szervezni. A történelmi országokban az országos elnökségek hatásköre kiszélesedett. Szlovenszkón egészen elölről kellett felépíteni az országos hivatalt, mely a régi hat megyének, a volt szlovenszkói teljhatalmú minisztérium referátusainak és egyes miniszteri expoziuraknak hatáskörét vette át. Az országos hivatal új palotájának építése előkészítésben van, Ungvárott már az épület terve is elkészült. A közigazgatási reform következtében áthelyezett tisztviselők számára Pozsonyban három háztömböt építenek 188 lakással, Ungvárott pedig 7 lakóházat. A csehszlovák közigazgatás kénytelen volt átvenni az agyonbürokratizált osztrák közigazgatás vázát. Még rosszabb volt a helyzet Szlavenszikón és Ruszinszkóban, ahol a közigazgatás — úgymond — a magyar zsentrik kézeiben volt. A zsentrik kastélyokban laktak — folytatja a miniszter — nem éreztek hiányt hivatalos helyiségekben, amelyeket váristálókban és volt vármegyei hajdúk pincelakásaiban (??) helyeztek el. A minisztérium arra törekszik, hogy minden hivatalos helyiség megfeleljen a modern higiéna követelményeinek. Az elmúlt évben Csehországban tizenegy új járási székházat létesítettek, Morvaországban és Szilézában ötöt, Szlovenszkón kilencet. A közigazgatási reformtörvény alapján kétségek kötelesek gondoskodni a járási hiavatalok elhelyezéséről, számos járási központ ennek a követelménynek már eleget is tett. Maga a minisztérium 8 és fél millió koronával járul hozzá ez évben új járási székházak építéséhez. Megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a tisztviselői kar a legutolsó nemzetgyűlési választás alkalmával négy hét alatt végezte el hibátlanul azt a munkát, ami a régi rezsim alatt hónapokig eltartott volna. Az állampolgárság rendezése helyett csak unifikáció A belügyminisztériumra a folyó esztendőben fontos munkák várnak, így törvényileg még nem rendezték az alkotmánytörvény 46. szakaszában körülírt népszavazás mikéntjének kérdését, a legfelső közigazgatási bíróság szervezeti törvénye már elkészült, unifikálni és módosítani kell a gyülekezési, az egyesülési jogról, a fegyvertartási jogról szóló törvényeket, a sajtótörvényt, a kiutasítás gyakorlatáról szóló törvényt és végül egészen természetesnek látja, hogy hozzá kell fogni az állampolgárságról és illetőségi jogról szóló törvények monifikálásához. Gazdasági tekintetben is elintézésre várnak a következő problémák: az országos pénzintézetek helyzetének rendezése, a különböző alapok szabályozása, az egyenruhaviselés jogának szabályozása, a polgári igazolvány kiállítása stb. Különösen fontos feladata a közigazgatásnak az számlálás. Ehhez ez évben megejtendő népaz előkészületek már folyamatban vannak. Elsősorban elrendelték a házszámok általános revízióját, az állami statisztikai hivatal pedig a belügyiminisztérummal karöltve tanácskozásokat folytat azon tárgyban, hogy a népszámlálás során mely adatok kerüljenek a kérdőívekbe. A minisztérium rövidesen elkészíti népszámlálási törvény végrehajtási rendeletét. Külön figyelemmel lesz arra, hogy mindenki szabadon és önként, minden nyomástól menten, de a valóságnak megfelelően vallhassa be nemzetiségét és felekezeti hovatartozását, nemkülönben azt, hogy a népszámlálás bármilyen oldalról jövő agitációtól mentesíttessék. A belügyminiszter válasza Jabloniczkynak Ami az állampolgársági kérvények lassú elintézésének felpanaszolt kérdését illeti, kijelenti, hogy az illetékes osztályban szaporították az irodai alkalamzottak számát. A lex Dérer egyes homályos részletei sokszor hátráltatták a kérvények gyorsabb elintézését, azonban a legfelső közigazgatási bíróság döntvényei után ezek a nehézségek is elmúlóban vannak. Jabloniczky János dr. országos keresztényszocialista párti képviselőnek ama panaszára, hogy az állampolgárságok megadásának kérdésénél a kérvények hosszú ideig elintézetlo-