Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-01 / 50. (2271.) szám

V, Ma! ssdfitank 12 oldal ^ CL évi. 50. (2271) szám » SlOalMt ■ 1930 március 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és TUSZÍnSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulica negyedévre 76, havonta 26 fő; külföldre: 7 * 0. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* évente 450, félévre 226, negyedévre 114. Főszerkesztő: pOLltlKCLI TlCLpilapja Fetelős szerkesztő, hivatal: Prágait, Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám­ára 1 *20 Ke DZURANYI LASXLC FORGACSÍ 6EXA­lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Tardieut újabb kudarc fenyegeti A radikálisok hajthatatlanok­­ maradnak — Poincaré a dezignált miniszterelnök oldalán — Sriand­é a döntő szó Pária, február 28. A válság változatlanul­­ tart. Tardieu egyetlen lépéssel sem jutott to­­­­vább és szemmelláthatóan önmaga is belátta fáradozásainak kilátástalanságát, mert a kormányalakítás időpontját szombatról va­sárnapra, vagy hétfőre tolta ki. Tardieu tegnap esti hivatalos nyilatkozatában nem­­ beszélt többé a köztársasági koncentráció­ról, hanem a köztársaság békekormányáról. A jobboldal minden eszközt megragad, hogy a radikálisokat megnyerje és leszerelje Tar­dieu iránt táplált ellenérzésükről. Poincaré teljes erkölcsi súlyával támogatja a dezig­nált miniszterelnököt és az Excelsior mai számában vezércikket közöl, amely egyrészt hevesen támadja a radikálisokat, másrészt lelkes dicsérettel illeti Tardieut. Poincaré fölszólítja a radikális politikusokat, főleg­­ azokat, akik annak idején szerepet játszottak­ koalíciós kormányában, mint Sarraut-t, Steeg-et és Besnard-t, hogy lépjenek be Tardieu kormányába. Egyedül a koncentrá­ció tudna stabil kormányt teremteni. Itt a­ legfőbb idő a költségvetés elfogadtatására és az adócsökkentés folyamatának meggyor­sítására. Ugyanakkor a szociális biztosítás törvényét is meg kell oldani és likvidálni a „végtelen”” londoni konferenciát, a Young tervezet ratifikálása előtt meg kell győződni, arról, hogy a német birodalom mindent el­­­­követett, ami a tervezet életbeléptetését le­­­hetővé teszi. Poincaré akciója a radikálisoknál nem­­ nagy visszhangra talált. Az Ere Nouvelle Poincaré cikkére célozva kijelenti, hogy a köztársasági koncentrációt csak olyan sze­mélyiség vezetheti, „akit nem lepett be a legutóbbi csaták sora**. A Republique nyíl­tan felszólítja a dezignált miniszterelnököt, hogy hagyja abba kísérletezését, csomagol­jon és utazzék külföldre. A szocialista Po­­pulaire teljes erejével támogatja a radiká­lisokat. A lap szerint közönséges hazugság, ha Tardieu azt állítja, hogy Briand belép új kormányába a radikálisok támogatása nél­kül is. A külügyminiszter az elmúlt hetekben nem értett egyet Tardieuval, mert a külügy­miniszter Londonban hajlandó lett volna bi­zonyos koncessziókat tenni, de miniszt­erd­őké hajthatatlan maradt Mi történik (sp) Prága, február 28. Európa politikailag legéretlen­abb népe kétségtelenül a spanyol, mert országában az évszázados gazdagságot felváltó tespedft nyo­mor, a kiszikkad­t talaj, a nyomasztóan forró klíma és nem utolsó sorban az a hosszas ne­veletlenség, amelyben a tömeg élt, egészen szűk és labilis körökre szűkítette a politikai­­ tevékenységet. Régi mondás, hogy a konti­­­nens két szélsőséges országában, a jéggel párnázott orosz steppéken és az agyvelőt aszaló napfényben fürdő spanyol kősivata­­gokon minden lehetséges, s mi­ként a cáriz­s ma is rövid idő alatt tartós bolsevizmussá tu­­­­dott válni az aranyos Kreml tövében, miként az orosz népet egy véletlen kényszer ki tud­ta forgatni eddigi szokásaiból, templomaiból, falusi házaiból, úgy változhat Spanyolország máról holnapra a junták és a diktátorok re­akciós országából haladó köztársasággá, amelyben esetleg a vörös zászló kerül a nemzeti lobogó mellé. Az ibériai félszigeten mindenre elkészül­hetünk. Szerencsére a kontinensnek e távol­­eső része se nem őszit, se nem szoroz Európa politikai fejlődése szempontjából és bízvást HKmdha­tjuk, hogy a legutolsó köz­ép európai állam belső változása nagyobb jelentőségű a kontinens népösszessége szempontjából, mint az aránylag kiterjedt és nagy lélekszá­­mú spanyol birodalom bármily krízise. spanyol események nem érinthetnek túl köz­­­vetlenül s bizonyos mértékig ugyanazzal a fölényes szemmel nézhetjük a madridi dol­gokat, mint a spanyolok faj- és temperamen­tum-testvéreinek, délamerikaiaknak a mexikóiaknak vagy a minduntalan meg-meg­ismétlődő házi forradalmait. Holott ez egy­szer bizonyos, hogy a harc nem babra megy a büszke donok hazájában. A zavar nagy és a lelkek pálfordalása tel­jes. Olyan furcsa és jelentős szánjátéknál á­sszá sétálhatunk, hogy a konzervatív Sanchez Guerra, akinek mentalitása fedi a francia Poincaré vagy Maginot mentalitását, szere­tett és tisztelt királyának nyíltan ellenségé­vé vált, csak azért, mert Alfonz a diktatúra egyik előharcosául szegődött. Európai agy­­velővel ez a konzervatív-radikális összeolva­dás egyenesen felfoghatatlan, épp úgy, mint felfoghatatlan volt a mexikóiak mentalitása, a­kik egy nap radikális­aibbakn­ak marta­tkoz­tak a szovjetnél és elvetemült harcot viseltek az E­gyiház ellen, másnap kiűzték Moszkva követét és a bazilikában hálaadó isten ti­szte­letét tartották, mert elnökük — ez egyszer — épen került ki egy merényletből. A spa­nyol vérmérséklet, lehetővé teszi e gyors változásokat. A spanyol nyelvterület a kor­látlan politikai lehetőségek hazája, elsősor­ban azért, mert a politika nem a népben gyökerezik s nem beszervezett valóság, ha­nem véletlenszerű Part po­ur Vart foglalko­zás, melyet mindössze bizonyos körök mivel­­nek. Elsősorban azok a körök, melyek más­utt éppen nem foglalkoznak politikával s ha igen, nem igen veszik őket komolyan, mint a katonák, a diákok és a papok — más senki. Illetve, ha ez egyszer közelebbről tgy ki is­­tűnik a spanyolországi állapotokra, el kell is­mernünk, hogy a diktatúra alatt a helyzet megváltozott s a küszöbön álló események­nek igy talán nagyobb­ jelentő­ségü lesz­­mint az eddigi spanyol politikai inbrogiiok­nak. Primo de Rivera nem volt rossz-szán­­d­éku ember, de tiszta europaer, aki hatalmát­­ nem annyira a nép elnyomására használta ki, mint inkább az intézekhitelek elnyomására­ A népet szerette és elősegítette gazdasági szervezkedését. Az ő uralma alatt t­ömörülltek először a spanyol szocialistáik és erős szer­vezeteket építettek ki. Nos,­ a szellemek amelyeket a mit sem sejtő Primo fölidézett, most nem fogják elhagyni Spanyolországot: a gazdaságilag megszervezett népréteg — elő­ször a félsziget történelmében •­— úgy látsziik bevonul az urak politikájába, szétüt a junták és akadémikus körök között, átveszi a poli­tika­i vezetést a végeredményben konstans tényezőnek aligha nevezhető írók és diákok kezéből s szolid bázisra helyezi a spanyol államiságot. Természetese­n ez a kombináció csak az egyik lehetőség, mert könnyen az is megtörténhetik, hogy a zavar általános felfor­dulást eredményez és végko­nklú­ziójában a spanyol állam kettéválásához vezet, mert a lakosság északi ága: a katalán nemzet, mely kisebbségnek tekinti magát és a legértéke­sebb tája az országn­ak, régóta vár a pilla­natra, amikor európai, induszt­riális és ápolt masszájával leválhat a kissé lenézett, tétlen és veszekedő déli vetélytárs testéről. Ez a mozgalom, ha kitör, már általános európai jelenség lenne: egy k­isebb­ség érdekes ön­ál­lósági akciója, amelyet Európa valamen­­­nyi nemzete kénytelen volna idegmegt­iszt tel­­j­­en figyelni. Spanyolország a köztársaság felé sodródik Sanchez Guerra hatalmas beszéde Alfonz ellen — véres tüntetések Madrid utcáin — A jövő a hadsereg kezében van Madrid, február 28. Sanchez Guerra, konzervatív miniszterelnök, menekült, for­radalmár és a diktatúra leverője, tegnap beszédet mondott a spanyol fővárosban s e beszéd jelentőségében vetekszik Anto­­nio Maura 1917-i híres békenyilatkozatá­­val, amelyben az államférfiú annak idején bejelentette Spanyolország semlegességét. A közvélemény Sanchez Guerra beszédét óriási érdeklődéssel várta. A színházat, ahol a szónoklat elhangzott, több ezer em­ber vette körül s a rendőrség háromszor volt kénytelen közbelépni, hogy a meghí­vottak a színházhoz juthassanak. A volt miniszterelnököt frenetikus üdvri­valgással fogadták. Beszéde elején kijelen­tette, hogy az előbbi kormányválságok alatt a monarchia mindig sértetlen maradt, most a diktatúra után azonban nem. Csaknem valamennyi tanár és diák a köztársaság hí­ve. A diktatúra alatt a legfelső körök szá­mos szabálytalanságot követtek el s most felelősségre kell őket vonni. Sanchez Gu­erra ama célzására, hogy a király egyike volt a diktatúra értelmi szerzőinek, a tö­meg percekig tartó helyesléssel válaszolt. ■ Nem elég, ha a felelőseket az eljövendő parlament vonja felelősségre, már most meg kell állapítani, hogy ki bűnös és ki nem. Hajdan Guerra is nagy szolgálatokat tett a monarchiának és ma sem köztársa­sági párti még, de elismeri a spanyol nép­nek azt jogát, hogy kívánsága szerint vá­lassza meg államformáját. Sanchez Guerra sem bízik többé a királyban és nem hiszi, hogy Alfonz alkotmányosan fog uralkodni. Személyesen soha többé nem tesz egyetlen szolgálatot sem a királynak. Amikor a szónok kijelentette, hogy nem­­ hajlandó többé a királynak szolgálatokat tenni, a tömeg újból percekig tartó helyes­léssel fogadta szavait. A konzervatív minisz­terelnök tehát nyíltan azoknak a pártjára állt, akik el akarják söpörni a monarchiát, és olyan államformát kívánnak, amely el­ismeri a nép szuverenitását A veszedelmes éjszaka A gyűlés után a színház előtt súlyos tün­tetésekre került sor s a tömeg órákig él­tette a köztársaságot és halált kívánt a ki­rály fejére. A délutáni órákban egyes vá­­­­rosrészekben csoportokba verődtek a mun­kások és vörös zászlók alatt vonultak a centrumok felé. A rendőrség több helyen visszaszorította őket. Az esti órákban Gu­erra beszéde után, a rendőrség és a tünte­tők között több helyen véres verekedések támadtak. A rendőrök amikor kövekkel do­bálták meg őket, kardot rántottak és meg­­kardlapolták a tömeget A város fontosabb pontját erős rendőrőrsök minden szál­­lották meg. A hangulat rendkívül izgatott és a nép csoportokba verődve a késő éjjeli órákig az uccákon maradt Az események­nek egyelőre nincs döntő jelentőségük, de azt mindenesetre igazolják, hogy ha a had­sereg egy része kikiáltja a köztársaságot, a nép azonnal hozzája csatlakozik. A Journal jelentése szerint az a színház, amelyben Sánchez Guerra beszélt, állandó telefonösszeköttetésben állt a királyi palo­tával és a miniszterelnökséggel. A palotá­ban tanácstalanok és Alfonz állítólag azzal a gondolattal foglalkozik, hogy külföldre utazik. A kormány intézkedése Madrid, február 28. A spanyol kormány messzemenő intézkedéseket léptetett élet­be a tegnapihoz hasonló tüntetések meg­­gátlására. A sürgősen összehívott minisz­­teri tamács elhatározta, hogy a jövőben min­den politikai tüntetést betilt. Berendner miniszterelnök szerint az idő még nem érett meg a szabad politikai küzdelem megkezdésére. A magyar kormány helytele­níti az egyik budapesti lap Masaryk-ellenes cikkét Budapest, február 28. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az egyik bu­dapesti reggeli lap mai számában sértő han­gon foglalkozott Masaryk csehszlovák köz­társasági elnök személyével. A távollévő külügyminiszter állandó helyettese, Khuep- Héderváry Sándor gróf magához kérette a budapesti csehszlovák követet és kijelentette előtte, hogy a kormány a Masaryk elnök személyét ért támadást helyteleníti és saj­nálja, hogy megtörtént,

Next