Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-01 / 50. (2271.) szám
V, Ma! ssdfitank 12 oldal ^ CL évi. 50. (2271) szám » SlOalMt ■ 1930 március 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és TUSZÍnSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulica negyedévre 76, havonta 26 fő; külföldre: 7 * 0. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* évente 450, félévre 226, negyedévre 114. Főszerkesztő: pOLltlKCLI TlCLpilapja Fetelős szerkesztő, hivatal: Prágait, Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Ke. Egyes számára 1 *20 Ke DZURANYI LASXLC FORGACSÍ 6EXAlefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Tardieut újabb kudarc fenyegeti A radikálisok hajthatatlanok maradnak — Poincaré a dezignált miniszterelnök oldalán — Sriandé a döntő szó Pária, február 28. A válság változatlanul tart. Tardieu egyetlen lépéssel sem jutott tovább és szemmelláthatóan önmaga is belátta fáradozásainak kilátástalanságát, mert a kormányalakítás időpontját szombatról vasárnapra, vagy hétfőre tolta ki. Tardieu tegnap esti hivatalos nyilatkozatában nem beszélt többé a köztársasági koncentrációról, hanem a köztársaság békekormányáról. A jobboldal minden eszközt megragad, hogy a radikálisokat megnyerje és leszerelje Tardieu iránt táplált ellenérzésükről. Poincaré teljes erkölcsi súlyával támogatja a dezignált miniszterelnököt és az Excelsior mai számában vezércikket közöl, amely egyrészt hevesen támadja a radikálisokat, másrészt lelkes dicsérettel illeti Tardieut. Poincaré fölszólítja a radikális politikusokat, főleg azokat, akik annak idején szerepet játszottak koalíciós kormányában, mint Sarraut-t, Steeg-et és Besnard-t, hogy lépjenek be Tardieu kormányába. Egyedül a koncentráció tudna stabil kormányt teremteni. Itt a legfőbb idő a költségvetés elfogadtatására és az adócsökkentés folyamatának meggyorsítására. Ugyanakkor a szociális biztosítás törvényét is meg kell oldani és likvidálni a „végtelen”” londoni konferenciát, a Young tervezet ratifikálása előtt meg kell győződni, arról, hogy a német birodalom mindent elkövetett, ami a tervezet életbeléptetését lehetővé teszi. Poincaré akciója a radikálisoknál nem nagy visszhangra talált. Az Ere Nouvelle Poincaré cikkére célozva kijelenti, hogy a köztársasági koncentrációt csak olyan személyiség vezetheti, „akit nem lepett be a legutóbbi csaták sora**. A Republique nyíltan felszólítja a dezignált miniszterelnököt, hogy hagyja abba kísérletezését, csomagoljon és utazzék külföldre. A szocialista Populaire teljes erejével támogatja a radikálisokat. A lap szerint közönséges hazugság, ha Tardieu azt állítja, hogy Briand belép új kormányába a radikálisok támogatása nélkül is. A külügyminiszter az elmúlt hetekben nem értett egyet Tardieuval, mert a külügyminiszter Londonban hajlandó lett volna bizonyos koncessziókat tenni, de miniszterdőké hajthatatlan maradt Mi történik (sp) Prága, február 28. Európa politikailag legéretlenabb népe kétségtelenül a spanyol, mert országában az évszázados gazdagságot felváltó tespedft nyomor, a kiszikkadt talaj, a nyomasztóan forró klíma és nem utolsó sorban az a hosszas neveletlenség, amelyben a tömeg élt, egészen szűk és labilis körökre szűkítette a politikai tevékenységet. Régi mondás, hogy a kontinens két szélsőséges országában, a jéggel párnázott orosz steppéken és az agyvelőt aszaló napfényben fürdő spanyol kősivatagokon minden lehetséges, s miként a cárizs ma is rövid idő alatt tartós bolsevizmussá tudott válni az aranyos Kreml tövében, miként az orosz népet egy véletlen kényszer ki tudta forgatni eddigi szokásaiból, templomaiból, falusi házaiból, úgy változhat Spanyolország máról holnapra a junták és a diktátorok reakciós országából haladó köztársasággá, amelyben esetleg a vörös zászló kerül a nemzeti lobogó mellé. Az ibériai félszigeten mindenre elkészülhetünk. Szerencsére a kontinensnek e távoleső része se nem őszit, se nem szoroz Európa politikai fejlődése szempontjából és bízvást HKmdhatjuk, hogy a legutolsó közép európai állam belső változása nagyobb jelentőségű a kontinens népösszessége szempontjából, mint az aránylag kiterjedt és nagy lélekszámú spanyol birodalom bármily krízise. spanyol események nem érinthetnek túl közvetlenül s bizonyos mértékig ugyanazzal a fölényes szemmel nézhetjük a madridi dolgokat, mint a spanyolok faj- és temperamentum-testvéreinek, délamerikaiaknak a mexikóiaknak vagy a minduntalan meg-megismétlődő házi forradalmait. Holott ez egyszer bizonyos, hogy a harc nem babra megy a büszke donok hazájában. A zavar nagy és a lelkek pálfordalása teljes. Olyan furcsa és jelentős szánjátéknál ásszá sétálhatunk, hogy a konzervatív Sanchez Guerra, akinek mentalitása fedi a francia Poincaré vagy Maginot mentalitását, szeretett és tisztelt királyának nyíltan ellenségévé vált, csak azért, mert Alfonz a diktatúra egyik előharcosául szegődött. Európai agyvelővel ez a konzervatív-radikális összeolvadás egyenesen felfoghatatlan, épp úgy, mint felfoghatatlan volt a mexikóiak mentalitása, akik egy nap radikálisaibbaknak martatkoztak a szovjetnél és elvetemült harcot viseltek az Egyiház ellen, másnap kiűzték Moszkva követét és a bazilikában hálaadó isten tiszteletét tartották, mert elnökük — ez egyszer — épen került ki egy merényletből. A spanyol vérmérséklet, lehetővé teszi e gyors változásokat. A spanyol nyelvterület a korlátlan politikai lehetőségek hazája, elsősorban azért, mert a politika nem a népben gyökerezik s nem beszervezett valóság, hanem véletlenszerű Part pour Vart foglalkozás, melyet mindössze bizonyos körök mivelnek. Elsősorban azok a körök, melyek másutt éppen nem foglalkoznak politikával s ha igen, nem igen veszik őket komolyan, mint a katonák, a diákok és a papok — más senki. Illetve, ha ez egyszer közelebbről tgy ki istűnik a spanyolországi állapotokra, el kell ismernünk, hogy a diktatúra alatt a helyzet megváltozott s a küszöbön álló eseményeknek igy talán nagyobb jelentőségü leszmint az eddigi spanyol politikai inbrogiioknak. Primo de Rivera nem volt rossz-szándéku ember, de tiszta europaer, aki hatalmát nem annyira a nép elnyomására használta ki, mint inkább az intézekhitelek elnyomására A népet szerette és elősegítette gazdasági szervezkedését. Az ő uralma alatt tömörülltek először a spanyol szocialistáik és erős szervezeteket építettek ki. Nos, a szellemek amelyeket a mit sem sejtő Primo fölidézett, most nem fogják elhagyni Spanyolországot: a gazdaságilag megszervezett népréteg — először a félsziget történelmében •— úgy látsziik bevonul az urak politikájába, szétüt a junták és akadémikus körök között, átveszi a politikai vezetést a végeredményben konstans tényezőnek aligha nevezhető írók és diákok kezéből s szolid bázisra helyezi a spanyol államiságot. Természetesen ez a kombináció csak az egyik lehetőség, mert könnyen az is megtörténhetik, hogy a zavar általános felfordulást eredményez és végkonklúziójában a spanyol állam kettéválásához vezet, mert a lakosság északi ága: a katalán nemzet, mely kisebbségnek tekinti magát és a legértékesebb tája az országnak, régóta vár a pillanatra, amikor európai, indusztriális és ápolt masszájával leválhat a kissé lenézett, tétlen és veszekedő déli vetélytárs testéről. Ez a mozgalom, ha kitör, már általános európai jelenség lenne: egy kisebbség érdekes önállósági akciója, amelyet Európa valamennyi nemzete kénytelen volna idegmegtiszt teljen figyelni. Spanyolország a köztársaság felé sodródik Sanchez Guerra hatalmas beszéde Alfonz ellen — véres tüntetések Madrid utcáin — A jövő a hadsereg kezében van Madrid, február 28. Sanchez Guerra, konzervatív miniszterelnök, menekült, forradalmár és a diktatúra leverője, tegnap beszédet mondott a spanyol fővárosban s e beszéd jelentőségében vetekszik Antonio Maura 1917-i híres békenyilatkozatával, amelyben az államférfiú annak idején bejelentette Spanyolország semlegességét. A közvélemény Sanchez Guerra beszédét óriási érdeklődéssel várta. A színházat, ahol a szónoklat elhangzott, több ezer ember vette körül s a rendőrség háromszor volt kénytelen közbelépni, hogy a meghívottak a színházhoz juthassanak. A volt miniszterelnököt frenetikus üdvrivalgással fogadták. Beszéde elején kijelentette, hogy az előbbi kormányválságok alatt a monarchia mindig sértetlen maradt, most a diktatúra után azonban nem. Csaknem valamennyi tanár és diák a köztársaság híve. A diktatúra alatt a legfelső körök számos szabálytalanságot követtek el s most felelősségre kell őket vonni. Sanchez Guerra ama célzására, hogy a király egyike volt a diktatúra értelmi szerzőinek, a tömeg percekig tartó helyesléssel válaszolt. ■ Nem elég, ha a felelőseket az eljövendő parlament vonja felelősségre, már most meg kell állapítani, hogy ki bűnös és ki nem. Hajdan Guerra is nagy szolgálatokat tett a monarchiának és ma sem köztársasági párti még, de elismeri a spanyol népnek azt jogát, hogy kívánsága szerint válassza meg államformáját. Sanchez Guerra sem bízik többé a királyban és nem hiszi, hogy Alfonz alkotmányosan fog uralkodni. Személyesen soha többé nem tesz egyetlen szolgálatot sem a királynak. Amikor a szónok kijelentette, hogy nem hajlandó többé a királynak szolgálatokat tenni, a tömeg újból percekig tartó helyesléssel fogadta szavait. A konzervatív miniszterelnök tehát nyíltan azoknak a pártjára állt, akik el akarják söpörni a monarchiát, és olyan államformát kívánnak, amely elismeri a nép szuverenitását A veszedelmes éjszaka A gyűlés után a színház előtt súlyos tüntetésekre került sor s a tömeg órákig éltette a köztársaságot és halált kívánt a király fejére. A délutáni órákban egyes városrészekben csoportokba verődtek a munkások és vörös zászlók alatt vonultak a centrumok felé. A rendőrség több helyen visszaszorította őket. Az esti órákban Guerra beszéde után, a rendőrség és a tüntetők között több helyen véres verekedések támadtak. A rendőrök amikor kövekkel dobálták meg őket, kardot rántottak és megkardlapolták a tömeget A város fontosabb pontját erős rendőrőrsök minden szállották meg. A hangulat rendkívül izgatott és a nép csoportokba verődve a késő éjjeli órákig az uccákon maradt Az eseményeknek egyelőre nincs döntő jelentőségük, de azt mindenesetre igazolják, hogy ha a hadsereg egy része kikiáltja a köztársaságot, a nép azonnal hozzája csatlakozik. A Journal jelentése szerint az a színház, amelyben Sánchez Guerra beszélt, állandó telefonösszeköttetésben állt a királyi palotával és a miniszterelnökséggel. A palotában tanácstalanok és Alfonz állítólag azzal a gondolattal foglalkozik, hogy külföldre utazik. A kormány intézkedése Madrid, február 28. A spanyol kormány messzemenő intézkedéseket léptetett életbe a tegnapihoz hasonló tüntetések meggátlására. A sürgősen összehívott miniszteri tamács elhatározta, hogy a jövőben minden politikai tüntetést betilt. Berendner miniszterelnök szerint az idő még nem érett meg a szabad politikai küzdelem megkezdésére. A magyar kormány helyteleníti az egyik budapesti lap Masaryk-ellenes cikkét Budapest, február 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az egyik budapesti reggeli lap mai számában sértő hangon foglalkozott Masaryk csehszlovák köztársasági elnök személyével. A távollévő külügyminiszter állandó helyettese, Khuep- Héderváry Sándor gróf magához kérette a budapesti csehszlovák követet és kijelentette előtte, hogy a kormány a Masaryk elnök személyét ért támadást helyteleníti és sajnálja, hogy megtörtént,