Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-22 / 140. (2361.) szám

m 1980 m­ain* 92, "asseaap. Nemzeti kultúránk művelése magyar miseM­pírt lévai pirtnap^ Ián eleadta? igyed flíadir a párt költorreferen­se IL A magyar nemzeti kultúra és waltofieröítölaai ne­velés szólgálflfiMbe kell álltatná a községi könyv­tárakat ifi, hogy minden könyv­est a tetünkreöz­­igazán szűke égés kulturált sugározza a sziveikbe­ni igy egységes, biztos talajon álló köserekem együ­temű szívdobogása hajtsa a vént a magyar közélet­ben Ifjúságunk csakis ennek a közös lelki unáfor­­mánnaik fegyverzetében. vonulUhajt a­ [jövendő élet •A könyvt­ártörvény megadja az anyagi lehetőséget, a községi könyvtárak megteremtésére és fejlesz­tésére. Pártelnökeink és a községi képviselőt­­testül­etekben lévő párkhiveánk útján arra kell törekednünk, hogy ez a törvény végre legyen hajtva. Andig íróinkra vár a feladat, hogy az iro­dalmat az etnográfiai elem felé tereljék, addig pontunknak meg kell tennie mindent, hogy a ma­gyar falu olvasóközönségeit nevelje, színvonalá­t emelje, körét szélesí­tse. Ezen cél érdekében min­den eszközt­ meg kell ragadnunk. Aki ismeri a falusi énjét, vele éli annak minden napját, az tudja, hogy számára egy-egy országos vásár ünnep­napot jelent, amikor a különben betartó életet folytató falusi nép is megengedi magának, hogy többet költsön. Alig van családapa, vagy család­anya, aki vásár­át­ nem visz haza gyermekének. S aki figyelő szemmel jár a vásárokon, szomorúan tapasztalhatja, hogy a ponyvairodalom sátrainál elég nagy a forgalom. Nekünk nem szabad attól sem visszariadnunk, hogy pártunk kia­dványait, vagy más célunk szolgálatában álló hasznos köny­veket, naptáriakat stb. kellő reklám­ rozás mellett vásárokon" sátor alatt, á.k­ultaszuk utján. Lelkészek,amitók tapasztalták, meghozottaénk hogy amíg ők, irodájukból alig tudnak pár bibliáit, vagy más egyházi népies iratokat eladni, addig e szekták könyv- és bibliaterjesztőL atkák házról-házra jár­nak, jó vásárt csinálnak. Ideje lenne, összes M­­wainkiban is megszervezik a könyvhetet, illetőleg a magyar könyv napját, amikor, mondjuk novem­ber hó első vasárnapján, magyar ruhás leányok házról-házra járva ügyes jelszavak mellett árulnák kiadványainkat. Amiig örvendetesen tapasztaljuk, hogy a külön­böző felekezetek magyar falvainkban mind többet és többet­ foglalkoznak ifjúságunkkal, lehetetlen­­ figyelmünket reá nem terelni a­ 4—6 éves gyer­mekekre, aki óvodák híján a családi nevelésen kívül alig kapnak más nevelést. Áltatnák magun­kat, ha azt állítanák, hogy ez elgendő. Váltják vidékenként mesed­élyidnek, de valahogyan elné­multak a mesélő nénik és bácsik! Vannak helyen­ként u­n. napközi otthonok nyárra berendezve, de ezekben egy-egy öreg asszony, vagy ügyesebb leány a­ felvigyázó szerepénél alig tőtt be többet. Pártunk kulturális feladatai között az elsők közé tenném azt a célkitűzést, gyermekekkel is törődik , amely ezekkel a kis nemzeti és vallás­­erkölcsi nevelés szempontjából A napközi ott­honok számára kulturális osztályunk elkészített egy kézikönyvet, amely dalokat, verseket, játéko­kat és a nevelésre vonatkozó egyszerű utasításo­kat tartalmaz. Ha pártelnökeink és a községi kép­­viselőtestü­letben helyet foglaló párhiveáink fel­isme­rik ennek a­ munkának a fontosságát, a falusi fele­kezeti leányegyesületekkel összefogva, rendkívül hasznos munkásai lehetnek a magyar kultúrának! Meg kel még emlékezni népvédelmi felada­tainkról is. Nem beszélek most arról, hogy kul­tu­­ráliisi munkánkat a népegészségügy szolgálatába is be kell állítani, mert ez természetes , ahol kultu­rális munka folyik, ott az meg is történt. Azon­ban a sokszor fölpanaszolt nemzetsorvasztó egy­kéről szólanom kel. Igaz, hogy ennek megszünte­tése elsősorban a gazdasági és szociális helyzet javulásától, a valláserkölcsi nr­ó emelkedésétől függ, de meg kell próbálnunk más utakat és mó­dokat is ennek csökkentésére. Kulturális szakosztá­lyunk már régebben elkészített egy röpiratet, amelynek első része a helyzeten javító irányú iroda­lm­i termékekből ad­ szemelvényeket, másik része az anya- és csecsemővédelem szolgáltatában ál, népiesen megírt orvosi szakmunka. Egy ilyen röpiratnak a veszélyeztetett községekben való terjesztését a párt figyelmébe ajánlom! Mindezek előterjesztése után tiszteletteljes javas­latom a következő: 1­ Mondja­­ az országos pártgyű­lés, hogy a ma­gyar falu kultúrájának fejlesztése céljából minden pártszervezet körzetében szükségesnek tartja a Sz. M. K. E. megalakítását Utasítsa a párt kultu­rális osztályát, hogy a Sz. M. K. E. elnökségével megállapodva még az ősz elején a megszervezés munkáját végezze el. 2. Felhívja a párt­­ híveit, hogy a K­aszínczy-Tá­rca­­ság irodalmi törekvéseit anyagilag támogassa­ 3. Hívja fel az országos pártközgyűlés a párt­­községeinkben működő összes énekkarokat, hogy lépjenek be az Országos Dalosszövetség tagjai sorába. 4. Rendelje el­­ országos pártgyülés, hogy a titkárságok utján a lehető leggyorsabban s minda­­zon párt­községek összeírását, amelyekben szlovák iskolát állítottak­ fel s még a június hó folyamán a párt­ funkcionáriusai menjenek ki a veszélyez­tetett községekbe és a iskola javára i­gyek­ezzen­ek belátásokat a magyar­­ írányu­bani szenél­yes agitációval. 5. Rendelje el az országos pártgyülés, titkárságok utján a községi könyvtárakról, hogy a azok­nak állapotáról még az ősz beállta előtt, egy pon­tos statisztikát készítsen el s annak eredménye­képpen fogjon hozzá a szükséghez képest a községi könyvtárak megszervezéséhez és fejlesztéséhez. 6. A vásárokon való magyar könyvterjesztés és a magyar falu könyvnap­jának megszervezésével 8­­ kulturális osztályt bízza meg. 7 a kulturális osztály által öó»teáHitelt egy to s­­röpiralt es a napközi otthonok számára Rimaszombat, junius 21. (saját tudósítónkból.) A tiszáninneni reformá­tus egyházkerület püspöke, mint legutóbb jelen­tettük, negyvenkét gömöri egyházi község meg­látogatásával befejezte tavaszi hivatalos komá­ját s rövidesen Bártfára utazik nyári üdülésre, hogy kedves fürdőhelyén erőt gyűjtsön a szep­temberben folytatódó munkához. A református magyarság nagy érdeklődéssel kísérte a püspök egyházlátogató körútjáról beszámoló híradá­sainkat, kötelességünknek tartot­t­uk ennélfogva, hogy a látogatások befejeztével érdeklődjünk a kerület püspökénél szerze­t­t tapasztalatai felő. Péter Mihály püspök, akin egyáltalában nem látszik meg a pár hetes falujárás fáradsága, készséggel válaszolt kérdésünkre: — Az bizonyos, hogy egy ilyen püspöki láto­gatás elég fizikai és szellemi megpróbáltatással jár - mondotta többek között. - A mi reformá­tus egyházunk ugyanis igen nagy súlyt helyez az élőszó erejére. Ezt a szempontot Bbből sem hagytam figyelmen kívül. Már most, mivel na­ponként 2—3 gyülekezetet látogattam meg és mindenütt istentiszteleteit tartottam és min­­d­enüt más-más irányban beszéltem, úgy, amint azt a gyülekezet lelki érdeke kívánta, ezenkívül vezettem a vizitációt, amely még több szellemi és fizikai erőt igényelt, eléggé igénybe voltam véve. De örömmel és nagyon boldogan végeztem­ mindent, mert az a meggy­őződdé vezet, hogy különösen a­ mai viszonyok között, nem elég az íróasztal mellől intézni a­ dolgokat, hanem személyesen kell híveinkre hatni. A világháború nagy pusz­títást végzett széria a világon, emellett az utódállamokban, köztük Csehszlovákiában is, a református magyarság sorsa nagyban hason­lít ahhoz, amit valamikor Ezékiel látott. Kivált kezdetben sok volt református mezőinken a­ szétszórt csont. Ez indított engem arra­, hogy A hivatalos egyházlát­ogatások során szerzett tapasztalatokról a következőkben adott­ felvilá­gosítást a püspök: — Ha néhány szóban mindent össze akarnék foglalni, ennyit mondhatnék: régi szép vonásaink még általában véve min­denütt tapasztalhatók. Ez azt mutatja, hogy az ősi életerőt még mindig megőriztük, de a fában ott őröl a szú is. Hogy a szú e tere­bélyes fába már belejutott, ennek mi magunk is okai vagyunk, de mégis legfőbb oka ennek az az áldatlan helyzet, amelyben vagyunk Lehetne életképességünknek nagyobb bizonyíté­ka, mint az, hogy a lelki megújulás utáni vá­gyakozás minden gyülekezetünkben ott él. Jele ennek a templomok, iskolák , egyéb egyházi épületek rendben tartása, renoválása vagy uta­k építése, holott a híveket nagy egyházi és orszá­gos adók terhelik. A legmélyebb megilletődéssel tapasztaltam, hogy a református magyarság lelkében minden megpróbáltatás dacára kiolthatatlanul ott lo­bog a református és nemzeti érzés. Ennek mindenütt oly fényes bizonyítékait lát­tam, hogy nem titkolhatom el könnyeimet A lelkipásztorok is megérezték az idők jelét e munkába vették a belmisszió minden ágát. Bel­ső megnyugvással láttam, hogy alig van egy­ház, melyben ifjúsági,­­­s leánykörök, énekka­rok ne alakultak volna; számos helyen tarta­nak, különösen téli időben, felolvasásokat, szí­ni előadásokat stb.... De van, ami kedvetlen­séget és lehangaltságot támasztott s amit már belső bajnak kell neveznem. A legnagyobb ezek között: az egyke átkos rendszere. Ez éppen Gömörben, a legintelli­gensebb egyházmegyében pusztít a legna­gyobb erővel. Gömörben a helyzet az, hogy 1928-ban — ez a legutóbbi egyházi statisz­tika — a születések száma 401 volt, a halá­lozásoké: 400, tehát a 25.000 egyházmegyében a születések lelkes gömöri csak 1-el ha­ladták meg a halálozásokat. Ha egész egy­házkerületemben, amelynek 80.000 a lélek­­száma, — mégis van évi 3—400 szaporulat,­­­ holott pro mis­e legalább 10-nek kellene len­ni, — a szaporulatot a többi egyházmegye adja. Ez a kóros jaelnség, melynek oka a föld túlsá­gos szeretettben és az itteni végtelenül nehéz helyzetben keresendő, — hiszen a magyar anya nem akar szülni, mikor látja, hogy gyermeke nehezen talál elhelyezést, — ez a jelenség na­gyon levert, és mindenütt szigorúan ostoroztam ezt a­ bűnt és azt is mondhatom, hogy ott, ahol ez megtörtént és ennek a következményeit egész lestemmel ecseteltem, mintha bűnbánó református gyülekezeteink meglátogatását meg­kezdjem és Isten kegyelméből, egyrészt, el is végeztem­ / Eddig 42 gy­ülekezetét látogattam meg és ha Isten is úgy akarja, mind a 300 gyülekezetet meg fogom látogatni. Higyje meg, sohasem tapasztaltam még ennyire mint e körutam alatt, hogy az Isten mennyire erőt ad az erőtleneknek is, ha az ő sngedelmét kérik. Hiába volt fárasztó az út, mindenütt, minden megnyilatkozásomban éreztem, hogy az Isten áll mellettem és amit szóltam, azt min­dig az Isten adta ajkamra. Ez volt mindig az érzésem. És kimondhatatlanul boldog voltam azért is, hogy ezt a nép is megértette. A­mily meleg szeretettel és ragaszkodással találkoz­tunk mindenütt, az annak a bizonysága,­ hogy a nép e súlyos időkben már szinte epekedve vár­ta. főpásztorát és buzgó, törhetetlen kíséretét, mely minden útjában kisérte, t. i. Torna­lyay Zoltán egyházkerületi főgondno­kot, Dusza Jánost, a gömöri egyházmegyének ezt a lángoló lelkű esperesét, nemkülönben Barna Bélát, a gömöri egyházmegyének ki­tűnő gondnokát is. A püspöki vizitáció utáni vágyakozás azért, is volt olyan nagy, mert sajnos, ez a­ munka a mi református egyházunkban igen el volt hanya­golva.­ Ennek talán az is oka volt, hogy a leg­többször egészen öreg emberek kerültek a­ püs­pöki ezekbe, akik már ezt a fáradságot nem bírták és erre nézve elég legyen csak annyit mondami, hogy pl. Gömör legtöbb egyházában, amint erről írá­sok szólanak, több mint 200 éve nem volt püspöki vizitáció. Ezt akartam én pótolni és hiszem is, hogy e lá­togatásoknak, melyeket rendszeressé akarok tenni, Isten segítsége mellett lesz eredménye, amit már idáig is a legnagyobb örömmel ta­pasztalok, sereget láttam volna az Isten házában.­­ — Azt is a belső bajnak találom, hogy a hét­köznapi istentiszteletek több helyt elmaradtak, de ezek visszaállítását a legszigorúbban elren­deltem. Ha néhány helyen békétlenséget vettem észre, azt mind a templomi székekből nak találtam. Azonban e bajok forrását kifolyó­gene­rális határozattal fogjuk betömni. Mindenütt számon kértem, miféle könyvekből állanak az egyházi és községi könyvtárak és igen örültem azon, hogy a kálvinista magyar nép, a Szentiráson kívül, magyar klasszikusokat is,kedvvel olvassa a Ennek a szükségére mindenütt rámutattam. Íme a virágok és a tövisek a magunk ültette ró­zsafán. Válságban az egyházi iskola ! A legsúlyosabb kifogások azonban református és magyar nemzeti szempontból iskoláinkkal szemben támaszthatók. Ha mai nemzedékünket erősen áthatja is még a nemzeti érzés, de gyermekeinkben nem látom jövő reményeinket. Ha ez a elnemzet­­lenítő rendszer tovább is így tart, bátran ki merem mondani: gyermekeinkből kivész min­den magyar érzés. A tanítók, — sajnálatra méltóan, hiába van autonómiánk s békeszerződések, hiába­ biz­tosi­t­ják minden nemzeted, a nemzeti legnagyobb részt rettenetes módon nevelési —* bátortala­nok; a tankönyvek mindenre jóik, csak nem a nemzeti érzés ápolására. A magyar tanítóképző hiánya, — amelyet 10 év óta Mába sürgettünk, már­is nyomasztó módon érezteti hatását refor­mátus iskoláinkban, amennyiben az egyház,­­ okleveles tanerők hiányban, igen sok helyen óvónői oklevéllel bíró — ami még kedvező eset —, női tanerőiket vagy más vallású taní­tókat, vagy éppen néhány polgárival bíró igen fiatal, u. n. kisegítő­ tanítókat kénytelen iskolái­ban alkalmazni Ha kisebbségi jogainknak nem tudunk több érvényt szerezni, — a mai gömöri iskolákból ugyan magyarul beszélő, érző gyermekek kerülnek kide nem magyarul Sehol sem mulasztottam el figyelmeztetni a ta­nítókat, a gyermekeket­ és szüleiket, békeszerződések és az állami törvények hogy a erejé­nél fogva mi a joguk és kötelességük és mit vár tőlük a magyar református egyház­. Sok baj van az iskolaépületekkel is. Az­ egyházakhoz­ rendre jönnek az intések új, palotaszerű iskolák építé­se iránt. Miután pedig ezt az egyház nem írja, az­ utolsó intés után következ­ik az iskola köz­ségivé tétele, akkor aztán a községnek kell iskolát emelni, aminek az a­ következménye, hogy tulajdonképpen az egyháznak kell azt fel­­építeni, mert Gömörben a református egyhá­zakkal bíró községekben alig akad más vallás. Találtam egy pár ritkító esetet is, például Kálosán, mely szintén ez­en magyar ref, egyház, van 48 ref, tanköteles és 51 cigány tanköte­les. Mivel pedig a református iskola egy tan­terme az 51 cigány tanköteles befogadására nem elég, a ref. községet 300,000 korona költ­séggel uj iskola és tanítói lakás építésére akarnák rákényszeríteni. Dúl a­ demokrácia, — Egy misük botrányos eset. Baku­ban még a béke ut­olsó éveiben ref. iskola épült. Azon­ban a községbe néhány szlovák telepes költö­zött be. Miután ezeknek nem volt­ iskolájuk, nas..: ra a világos írásbeli ígéretre, hogy ha a­­ ref. iskolát—míg­ szlovák­ iskola épül...—­ fél napi­g tanításra­ átadják a szlovák gyermekeknek, a ref. tanító a­z államsegélyt megkapja, a­z iskolát átadták. Bármily hátrányos volt is, pedagógiai szempontból a félnapos tanítás, a ref. egyház az ígéretnek felült s a­z iskolát átengedte. Az eredmény: a reformátusok által emelt tan­tereimben tanító szlovák tanító pár hét múlva megkapta az államsegélyt, a református 5 év óta se jutott hozzá, jóllehet okleveles és csehszlovák állampolgár. Most­ már a szlovák iskola felépült és a ref. iskola elsorvad, mert nem akad tanító államse­gély nélkül. A cél — beolvasztani egy magyar iskolát, — el van érve. Egyházkerületemben ilyen példát igen sokat fel tudnék sorolni. Egyébként ezen látogatásomról az ősszel tar­tandó egyházi kerületi közgyűlés előtt részlete­sen is be fogok számolni. Végül arra a­ kérdésre, mikor folytatódik a generális vizitáció, a püspök ennyit válaszolt: — A tavaszra kitűzött gömöri vizitációt e 42 egyházzal befejeztem. Szeptember elején még meglátogatom, a többi 22 gömöri egyházat. Ha Isten életet s erőt, egészséget ad, —• a­ jövő ta­vaszon Abaujba és Alsózemplénbe megyek át; utána: [tagba és Felsőz­emplénbe, Benkovits Gyula: „A református magyarság lelkében minden megpróbáltatás dacára kiolthatatlanul ott lobog a református és nemzeti érzés**! Péter Mihály püspök nyilatkozik a gömöri egyházmegye meglátogatása során szerzett tapasztalatairól — Kétszáz év óta első püspöki vizitáció a gömöri egyházmegyében Pusztít az egyke — 401 születés, 400 halálozás kéért* kézikönyv elbírálását és kiadását vaudéin a k'uUtmiá'lk. osztályra bi ® sa.­­ Vége — 7\&m Szájhagyomány alapján ítélték meg a Sadeputátumot Vári község református egyháza javára II. Rákóczi Ferenc ajándékozását a kassai felsőbíróság is megerősítette Kassa, június 21. (Kassai szerkesztőségünk­től.) Rendkívül érdekes ügyben hozott ma íté­letet, a kassai felsőbíróság ruszimszkói polgári tanácsa. Az ügy előzményei még 1927-re nyúl­nak vissza, amikor a Beregszász melletti Vári község református egyháza keresetet indított a község ellen, mivel az megtagadta az egyháznak járó 26 öt évi fadeputátumot, amit az egyház évszázadok óta élvezett. Az egyház keresetében egy szájhagyományra, hivatkozott, mely szerint I­. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a labancok elfogták Rákóczi egyik főemberét, akit akkor Vári község lakói szabadítottak ki a császári hadsereg kezéből. Rákóczi há­lából egy tekintélyes erdőrészt ajándékozott Vári községnek, azzal a kikötéssel, hogy minden esztendőben 2­66­ fát kötelesek adni deputátumként a vár­i egyháznak. Az egyház keresetét a­ beregszászi törvény­szék, mint elsőfokú bíróság, annak idején eluta­sította és fellebbezés folytán­­ került az ügy a kassai felsőbíróság elé. A felsőbíróság tegnapi tárgyalásán az elsőfokú ítéletet megváltoz­ta­t­va, helyt adott a vári református egyház kere­setének és elmarasztalta a községet az évi fadeputátum megfizetésében. Az­ ítél­et indokolása­ kimondja, hogy ilyen esetekben a szájhagyomány is a­ bh»­­nyiték jellegével bír, ezért kellett helyt, adni az egyház kerete tén­­b A felperes egyházat Vukovich István dr- kassai ügyv­éd képviselt­e.

Next