Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-22 / 140. (2361.) szám
m 1980 main* 92, "asseaap. Nemzeti kultúránk művelése magyar miseMpírt lévai pirtnap^ Ián eleadta? igyed flíadir a párt költorreferense IL A magyar nemzeti kultúra és waltofieröítölaai nevelés szólgálflfiMbe kell álltatná a községi könyvtárakat ifi, hogy minden könyvest a tetünkreözigazán szűke égés kulturált sugározza a sziveikbeni igy egységes, biztos talajon álló köserekem együtemű szívdobogása hajtsa a vént a magyar közéletben Ifjúságunk csakis ennek a közös lelki unáformánnaik fegyverzetében. vonulUhajt a [jövendő élet •A könyvtártörvény megadja az anyagi lehetőséget, a községi könyvtárak megteremtésére és fejlesztésére. Pártelnökeink és a községi képviselőttestületekben lévő párkhiveánk útján arra kell törekednünk, hogy ez a törvény végre legyen hajtva. Andig íróinkra vár a feladat, hogy az irodalmat az etnográfiai elem felé tereljék, addig pontunknak meg kell tennie mindent, hogy a magyar falu olvasóközönségeit nevelje, színvonalát emelje, körét szélesítse. Ezen cél érdekében minden eszközt meg kell ragadnunk. Aki ismeri a falusi énjét, vele éli annak minden napját, az tudja, hogy számára egy-egy országos vásár ünnepnapot jelent, amikor a különben betartó életet folytató falusi nép is megengedi magának, hogy többet költsön. Alig van családapa, vagy családanya, aki vásárát nem visz haza gyermekének. S aki figyelő szemmel jár a vásárokon, szomorúan tapasztalhatja, hogy a ponyvairodalom sátrainál elég nagy a forgalom. Nekünk nem szabad attól sem visszariadnunk, hogy pártunk kiadványait, vagy más célunk szolgálatában álló hasznos könyveket, naptáriakat stb. kellő reklám rozás mellett vásárokon" sátor alatt, á.kultaszuk utján. Lelkészek,amitók tapasztalták, meghozottaénk hogy amíg ők, irodájukból alig tudnak pár bibliáit, vagy más egyházi népies iratokat eladni, addig e szekták könyv- és bibliaterjesztőL atkák házról-házra járnak, jó vásárt csinálnak. Ideje lenne, összes Mwainkiban is megszervezik a könyvhetet, illetőleg a magyar könyv napját, amikor, mondjuk november hó első vasárnapján, magyar ruhás leányok házról-házra járva ügyes jelszavak mellett árulnák kiadványainkat. Amiig örvendetesen tapasztaljuk, hogy a különböző felekezetek magyar falvainkban mind többet és többet foglalkoznak ifjúságunkkal, lehetetlen figyelmünket reá nem terelni a 4—6 éves gyermekekre, aki óvodák híján a családi nevelésen kívül alig kapnak más nevelést. Áltatnák magunkat, ha azt állítanák, hogy ez elgendő. Váltják vidékenként mesedélyidnek, de valahogyan elnémultak a mesélő nénik és bácsik! Vannak helyenként un. napközi otthonok nyárra berendezve, de ezekben egy-egy öreg asszony, vagy ügyesebb leány a felvigyázó szerepénél alig tőtt be többet. Pártunk kulturális feladatai között az elsők közé tenném azt a célkitűzést, gyermekekkel is törődik , amely ezekkel a kis nemzeti és valláserkölcsi nevelés szempontjából A napközi otthonok számára kulturális osztályunk elkészített egy kézikönyvet, amely dalokat, verseket, játékokat és a nevelésre vonatkozó egyszerű utasításokat tartalmaz. Ha pártelnökeink és a községi képviselőtestületben helyet foglaló párhiveáink felismerik ennek a munkának a fontosságát, a falusi felekezeti leányegyesületekkel összefogva, rendkívül hasznos munkásai lehetnek a magyar kultúrának! Meg kel még emlékezni népvédelmi feladatainkról is. Nem beszélek most arról, hogy kulturáliisi munkánkat a népegészségügy szolgálatába is be kell állítani, mert ez természetes , ahol kulturális munka folyik, ott az meg is történt. Azonban a sokszor fölpanaszolt nemzetsorvasztó egykéről szólanom kel. Igaz, hogy ennek megszüntetése elsősorban a gazdasági és szociális helyzet javulásától, a valláserkölcsi nró emelkedésétől függ, de meg kell próbálnunk más utakat és módokat is ennek csökkentésére. Kulturális szakosztályunk már régebben elkészített egy röpiratet, amelynek első része a helyzeten javító irányú irodalmi termékekből ad szemelvényeket, másik része az anya- és csecsemővédelem szolgáltatában ál, népiesen megírt orvosi szakmunka. Egy ilyen röpiratnak a veszélyeztetett községekben való terjesztését a párt figyelmébe ajánlom! Mindezek előterjesztése után tiszteletteljes javaslatom a következő: 1 Mondja az országos pártgyűlés, hogy a magyar falu kultúrájának fejlesztése céljából minden pártszervezet körzetében szükségesnek tartja a Sz. M. K. E. megalakítását Utasítsa a párt kulturális osztályát, hogy a Sz. M. K. E. elnökségével megállapodva még az ősz elején a megszervezés munkáját végezze el. 2. Felhívja a párt híveit, hogy a Kaszínczy-Tárcaság irodalmi törekvéseit anyagilag támogassa 3. Hívja fel az országos pártközgyűlés a pártközségeinkben működő összes énekkarokat, hogy lépjenek be az Országos Dalosszövetség tagjai sorába. 4. Rendelje el országos pártgyülés, hogy a titkárságok utján a lehető leggyorsabban s mindazon pártközségek összeírását, amelyekben szlovák iskolát állítottak fel s még a június hó folyamán a párt funkcionáriusai menjenek ki a veszélyeztetett községekbe és a iskola javára igyekezzenek belátásokat a magyar írányubani szenélyes agitációval. 5. Rendelje el az országos pártgyülés, titkárságok utján a községi könyvtárakról, hogy a azoknak állapotáról még az ősz beállta előtt, egy pontos statisztikát készítsen el s annak eredményeképpen fogjon hozzá a szükséghez képest a községi könyvtárak megszervezéséhez és fejlesztéséhez. 6. A vásárokon való magyar könyvterjesztés és a magyar falu könyvnapjának megszervezésével 8 kulturális osztályt bízza meg. 7 a kulturális osztály által öó»teáHitelt egy to sröpiralt es a napközi otthonok számára Rimaszombat, junius 21. (saját tudósítónkból.) A tiszáninneni református egyházkerület püspöke, mint legutóbb jelentettük, negyvenkét gömöri egyházi község meglátogatásával befejezte tavaszi hivatalos komáját s rövidesen Bártfára utazik nyári üdülésre, hogy kedves fürdőhelyén erőt gyűjtsön a szeptemberben folytatódó munkához. A református magyarság nagy érdeklődéssel kísérte a püspök egyházlátogató körútjáról beszámoló híradásainkat, kötelességünknek tartottuk ennélfogva, hogy a látogatások befejeztével érdeklődjünk a kerület püspökénél szerzett tapasztalatai felő. Péter Mihály püspök, akin egyáltalában nem látszik meg a pár hetes falujárás fáradsága, készséggel válaszolt kérdésünkre: — Az bizonyos, hogy egy ilyen püspöki látogatás elég fizikai és szellemi megpróbáltatással jár - mondotta többek között. - A mi református egyházunk ugyanis igen nagy súlyt helyez az élőszó erejére. Ezt a szempontot Bbből sem hagytam figyelmen kívül. Már most, mivel naponként 2—3 gyülekezetet látogattam meg és mindenütt istentiszteleteit tartottam és mindenüt más-más irányban beszéltem, úgy, amint azt a gyülekezet lelki érdeke kívánta, ezenkívül vezettem a vizitációt, amely még több szellemi és fizikai erőt igényelt, eléggé igénybe voltam véve. De örömmel és nagyon boldogan végeztem mindent, mert az a meggyőződdé vezet, hogy különösen a mai viszonyok között, nem elég az íróasztal mellől intézni a dolgokat, hanem személyesen kell híveinkre hatni. A világháború nagy pusztítást végzett széria a világon, emellett az utódállamokban, köztük Csehszlovákiában is, a református magyarság sorsa nagyban hasonlít ahhoz, amit valamikor Ezékiel látott. Kivált kezdetben sok volt református mezőinken a szétszórt csont. Ez indított engem arra, hogy A hivatalos egyházlátogatások során szerzett tapasztalatokról a következőkben adott felvilágosítást a püspök: — Ha néhány szóban mindent össze akarnék foglalni, ennyit mondhatnék: régi szép vonásaink még általában véve mindenütt tapasztalhatók. Ez azt mutatja, hogy az ősi életerőt még mindig megőriztük, de a fában ott őröl a szú is. Hogy a szú e terebélyes fába már belejutott, ennek mi magunk is okai vagyunk, de mégis legfőbb oka ennek az az áldatlan helyzet, amelyben vagyunk Lehetne életképességünknek nagyobb bizonyítéka, mint az, hogy a lelki megújulás utáni vágyakozás minden gyülekezetünkben ott él. Jele ennek a templomok, iskolák , egyéb egyházi épületek rendben tartása, renoválása vagy utak építése, holott a híveket nagy egyházi és országos adók terhelik. A legmélyebb megilletődéssel tapasztaltam, hogy a református magyarság lelkében minden megpróbáltatás dacára kiolthatatlanul ott lobog a református és nemzeti érzés. Ennek mindenütt oly fényes bizonyítékait láttam, hogy nem titkolhatom el könnyeimet A lelkipásztorok is megérezték az idők jelét e munkába vették a belmisszió minden ágát. Belső megnyugvással láttam, hogy alig van egyház, melyben ifjúsági,s leánykörök, énekkarok ne alakultak volna; számos helyen tartanak, különösen téli időben, felolvasásokat, színi előadásokat stb.... De van, ami kedvetlenséget és lehangaltságot támasztott s amit már belső bajnak kell neveznem. A legnagyobb ezek között: az egyke átkos rendszere. Ez éppen Gömörben, a legintelligensebb egyházmegyében pusztít a legnagyobb erővel. Gömörben a helyzet az, hogy 1928-ban — ez a legutóbbi egyházi statisztika — a születések száma 401 volt, a halálozásoké: 400, tehát a 25.000 egyházmegyében a születések lelkes gömöri csak 1-el haladták meg a halálozásokat. Ha egész egyházkerületemben, amelynek 80.000 a lélekszáma, — mégis van évi 3—400 szaporulat, holott pro mise legalább 10-nek kellene lenni, — a szaporulatot a többi egyházmegye adja. Ez a kóros jaelnség, melynek oka a föld túlságos szeretettben és az itteni végtelenül nehéz helyzetben keresendő, — hiszen a magyar anya nem akar szülni, mikor látja, hogy gyermeke nehezen talál elhelyezést, — ez a jelenség nagyon levert, és mindenütt szigorúan ostoroztam ezt a bűnt és azt is mondhatom, hogy ott, ahol ez megtörtént és ennek a következményeit egész lestemmel ecseteltem, mintha bűnbánó református gyülekezeteink meglátogatását megkezdjem és Isten kegyelméből, egyrészt, el is végeztem / Eddig 42 gyülekezetét látogattam meg és ha Isten is úgy akarja, mind a 300 gyülekezetet meg fogom látogatni. Higyje meg, sohasem tapasztaltam még ennyire mint e körutam alatt, hogy az Isten mennyire erőt ad az erőtleneknek is, ha az ő sngedelmét kérik. Hiába volt fárasztó az út, mindenütt, minden megnyilatkozásomban éreztem, hogy az Isten áll mellettem és amit szóltam, azt mindig az Isten adta ajkamra. Ez volt mindig az érzésem. És kimondhatatlanul boldog voltam azért is, hogy ezt a nép is megértette. Amily meleg szeretettel és ragaszkodással találkoztunk mindenütt, az annak a bizonysága, hogy a nép e súlyos időkben már szinte epekedve várta. főpásztorát és buzgó, törhetetlen kíséretét, mely minden útjában kisérte, t. i. Tornalyay Zoltán egyházkerületi főgondnokot, Dusza Jánost, a gömöri egyházmegyének ezt a lángoló lelkű esperesét, nemkülönben Barna Bélát, a gömöri egyházmegyének kitűnő gondnokát is. A püspöki vizitáció utáni vágyakozás azért, is volt olyan nagy, mert sajnos, ez a munka a mi református egyházunkban igen el volt hanyagolva. Ennek talán az is oka volt, hogy a legtöbbször egészen öreg emberek kerültek a püspöki ezekbe, akik már ezt a fáradságot nem bírták és erre nézve elég legyen csak annyit mondami, hogy pl. Gömör legtöbb egyházában, amint erről írások szólanak, több mint 200 éve nem volt püspöki vizitáció. Ezt akartam én pótolni és hiszem is, hogy e látogatásoknak, melyeket rendszeressé akarok tenni, Isten segítsége mellett lesz eredménye, amit már idáig is a legnagyobb örömmel tapasztalok, sereget láttam volna az Isten házában. — Azt is a belső bajnak találom, hogy a hétköznapi istentiszteletek több helyt elmaradtak, de ezek visszaállítását a legszigorúbban elrendeltem. Ha néhány helyen békétlenséget vettem észre, azt mind a templomi székekből nak találtam. Azonban e bajok forrását kifolyógenerális határozattal fogjuk betömni. Mindenütt számon kértem, miféle könyvekből állanak az egyházi és községi könyvtárak és igen örültem azon, hogy a kálvinista magyar nép, a Szentiráson kívül, magyar klasszikusokat is,kedvvel olvassa a Ennek a szükségére mindenütt rámutattam. Íme a virágok és a tövisek a magunk ültette rózsafán. Válságban az egyházi iskola ! A legsúlyosabb kifogások azonban református és magyar nemzeti szempontból iskoláinkkal szemben támaszthatók. Ha mai nemzedékünket erősen áthatja is még a nemzeti érzés, de gyermekeinkben nem látom jövő reményeinket. Ha ez a elnemzetlenítő rendszer tovább is így tart, bátran ki merem mondani: gyermekeinkből kivész minden magyar érzés. A tanítók, — sajnálatra méltóan, hiába van autonómiánk s békeszerződések, hiába biztositják minden nemzeted, a nemzeti legnagyobb részt rettenetes módon nevelési —* bátortalanok; a tankönyvek mindenre jóik, csak nem a nemzeti érzés ápolására. A magyar tanítóképző hiánya, — amelyet 10 év óta Mába sürgettünk, máris nyomasztó módon érezteti hatását református iskoláinkban, amennyiben az egyház, okleveles tanerők hiányban, igen sok helyen óvónői oklevéllel bíró — ami még kedvező eset —, női tanerőiket vagy más vallású tanítókat, vagy éppen néhány polgárival bíró igen fiatal, u. n. kisegítő tanítókat kénytelen iskoláiban alkalmazni Ha kisebbségi jogainknak nem tudunk több érvényt szerezni, — a mai gömöri iskolákból ugyan magyarul beszélő, érző gyermekek kerülnek kide nem magyarul Sehol sem mulasztottam el figyelmeztetni a tanítókat, a gyermekeket és szüleiket, békeszerződések és az állami törvények hogy a erejénél fogva mi a joguk és kötelességük és mit vár tőlük a magyar református egyház. Sok baj van az iskolaépületekkel is. Az egyházakhoz rendre jönnek az intések új, palotaszerű iskolák építése iránt. Miután pedig ezt az egyház nem írja, az utolsó intés után következik az iskola községivé tétele, akkor aztán a községnek kell iskolát emelni, aminek az a következménye, hogy tulajdonképpen az egyháznak kell azt felépíteni, mert Gömörben a református egyházakkal bíró községekben alig akad más vallás. Találtam egy pár ritkító esetet is, például Kálosán, mely szintén ezen magyar ref, egyház, van 48 ref, tanköteles és 51 cigány tanköteles. Mivel pedig a református iskola egy tanterme az 51 cigány tanköteles befogadására nem elég, a ref. községet 300,000 korona költséggel uj iskola és tanítói lakás építésére akarnák rákényszeríteni. Dúl a demokrácia, — Egy misük botrányos eset. Bakuban még a béke utolsó éveiben ref. iskola épült. Azonban a községbe néhány szlovák telepes költözött be. Miután ezeknek nem volt iskolájuk, nas..: ra a világos írásbeli ígéretre, hogy ha a ref. iskolát—míg szlovák iskola épül...— fél napig tanításra átadják a szlovák gyermekeknek, a ref. tanító az államsegélyt megkapja, az iskolát átadták. Bármily hátrányos volt is, pedagógiai szempontból a félnapos tanítás, a ref. egyház az ígéretnek felült s az iskolát átengedte. Az eredmény: a reformátusok által emelt tantereimben tanító szlovák tanító pár hét múlva megkapta az államsegélyt, a református 5 év óta se jutott hozzá, jóllehet okleveles és csehszlovák állampolgár. Most már a szlovák iskola felépült és a ref. iskola elsorvad, mert nem akad tanító államsegély nélkül. A cél — beolvasztani egy magyar iskolát, — el van érve. Egyházkerületemben ilyen példát igen sokat fel tudnék sorolni. Egyébként ezen látogatásomról az ősszel tartandó egyházi kerületi közgyűlés előtt részletesen is be fogok számolni. Végül arra a kérdésre, mikor folytatódik a generális vizitáció, a püspök ennyit válaszolt: — A tavaszra kitűzött gömöri vizitációt e 42 egyházzal befejeztem. Szeptember elején még meglátogatom, a többi 22 gömöri egyházat. Ha Isten életet s erőt, egészséget ad, —• a jövő tavaszon Abaujba és Alsózemplénbe megyek át; utána: [tagba és Felsőzemplénbe, Benkovits Gyula: „A református magyarság lelkében minden megpróbáltatás dacára kiolthatatlanul ott lobog a református és nemzeti érzés**! Péter Mihály püspök nyilatkozik a gömöri egyházmegye meglátogatása során szerzett tapasztalatairól — Kétszáz év óta első püspöki vizitáció a gömöri egyházmegyében Pusztít az egyke — 401 születés, 400 halálozás kéért* kézikönyv elbírálását és kiadását vaudéin a k'uUtmiá'lk. osztályra bi ® sa. Vége — 7\&m Szájhagyomány alapján ítélték meg a Sadeputátumot Vári község református egyháza javára II. Rákóczi Ferenc ajándékozását a kassai felsőbíróság is megerősítette Kassa, június 21. (Kassai szerkesztőségünktől.) Rendkívül érdekes ügyben hozott ma ítéletet, a kassai felsőbíróság ruszimszkói polgári tanácsa. Az ügy előzményei még 1927-re nyúlnak vissza, amikor a Beregszász melletti Vári község református egyháza keresetet indított a község ellen, mivel az megtagadta az egyháznak járó 26 öt évi fadeputátumot, amit az egyház évszázadok óta élvezett. Az egyház keresetében egy szájhagyományra, hivatkozott, mely szerint I. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a labancok elfogták Rákóczi egyik főemberét, akit akkor Vári község lakói szabadítottak ki a császári hadsereg kezéből. Rákóczi hálából egy tekintélyes erdőrészt ajándékozott Vári községnek, azzal a kikötéssel, hogy minden esztendőben 266 fát kötelesek adni deputátumként a vári egyháznak. Az egyház keresetét a beregszászi törvényszék, mint elsőfokú bíróság, annak idején elutasította és fellebbezés folytán került az ügy a kassai felsőbíróság elé. A felsőbíróság tegnapi tárgyalásán az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, helyt adott a vári református egyház keresetének és elmarasztalta a községet az évi fadeputátum megfizetésében. Az ítélet indokolása kimondja, hogy ilyen esetekben a szájhagyomány is a bh»nyiték jellegével bír, ezért kellett helyt, adni az egyház kerete ténb A felperes egyházat Vukovich István dr- kassai ügyvéd képviselte.