Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-01 / 173. (2394.) szám

Hai­ti Amand 13 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A / j » « 1 ' ‘ 11 ’1 • 1 , 1 Szerkesztőség: Prága IL Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, SZl(yi)GTiSZK.Ol GL VUSZlTlSZrCÓl GLlGnZGkl ®)GLT~tOrC u. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. DoHtíkni mnnilnnin K.. ... v- Prága IL Panská ulice 12. Ili emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Főszerf­esztó: r r Fezetős szerkesztő- Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.­KJ, CZURAHYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA SÜRGÖNYCIM: hírlap, PRRHfl Sinajában megkezdődött a jugoszláv-román gazdasági konferencia Madgearu miniszter a protekcionizmus rendszeréért • Románia és Jugoszlávia a csehszlovák piac felé orientálódik Bukarest, július 31. Tegnap este 7 óra­kor Sinajában megnyitották az első román— jugo­zláv gazdasági konferenciát a két dele­gáció tagjainak és Mihalache, Madgeara, Ma­­noilescu és Mihai Popovich miniszterek je­lenlétében. Madgeara román kereskedelmi és ipari mi­niszter mondotta a megnyitó beszédet. A ro­mán kormány nevében üdvözölte a jugoszláv delegációt, azután ismertette az európai ag­rárállamok krízisét. Kijelentette, hogy az amerikai mezőgazdasági termények versenye az árakat leszorítja és hozzájárul a krízis fo­kozásához. A miniszter az európai ipari és mezőgazdasági államok együttműködésének fontosságát hangoztatta. A mostani konferen­cia jelentősége abban áll, hogy olyan piaco­kat és normális árakat akar biztosítani, ame­lyek a mezőgazdaság krízisének megoldását jelentik. A miniszter azt hiszi, hogy a konfe­rencia szükségesnek ismeri el a mezőgazda­­sági terményekre vonatkozólag az európai protekcionizmus életbeléptetését. A konferen­ciának az a feladata, hogy a mezőgazdasági vállalatok biztosítására és a gazdasági élet normális fejlődésére vonatkozólag megkeres­se az alapokat. Az a szükségesség adódik, hogy a két állam közös kiviteli politikát te­remtsen s ezen az uton oldja meg az együttes szükségleteket. A sinajai konferenciának má­sik célja az, hogy bebizonyítsa, hogy az euró­pai népek között lehetséges a gazdasági együttműködés. Csehszlovákia barátságának segítségével elsősorban lesz lehetséges a re­gionális megegyezés terjedelmének kibővítése a fogyasztási területek biztosítása céljábóL A FRANCIA KÜLPOLITIKA UJ KURZUSA (§) Ez az év kedvező csillagzat jegyében indiait. K­araanerd­ing­ur, a mün­chen­i szoba - tudós, aki jobb ügyre méltó buzgalommal kutatja a történelmi események, szociológiai tények s a csillagok állása közötti összefüg­gést és november táján közreadja horoszkóp­ját a jövő év kilátásaira vonatkozólag, az 1931. esztendőre igen kedvező kilátásokat jósolt s ar­ról regélt, hogy az általános béke műve hatalmas lépésekkel közeledik betető­zése felé. Az ouvertupe valóban sok remény­re jogosító volt, a párisi egyezményt nagy hozsannázás fogadta, mint amely a világhá­ború kártékony örökségét középeu­rópai vo­natkozásban is likvidálta és megnyitotta a középeurópai államok politikai és gazdasági közeledésének útját. Majd Briand Páneuró­­pa-kezdeményezése váltott ki mást a naiv békefanatikusokból, örömujjon­akik évek óta bizakodva hordják gomblyukukban a Coudenhove-Kalergi-mozgalom kis bádog­­jelvényét. A Quai d'Orsay kiküldte a körkér­dést az európai kormányokhoz, a feleletek lassanként beérkeztek, az elsők között az olasz kormány válasza, utolsónak a rajongók forró vérmérsékletének lehűtésére hideg zu­hannyal az angol jegyzék szolgált, közben a locarnói politika diadalaként megtörtént a rajnai terület kiürítése is, hát nem ezernyi ok, hogy a béke fanatikusai ujjongjanak és rózsaszínű álmokat lássanak az aurea aetas küszöbön álló áldásairól. Az álmodozókat azután kínosan döbbenti a valóságra egy-egy politikai nyilatkozat, e­gy-egy olyan tény, amely a fantáziák biro­dalmába nehezen illeszthető s amely a békeláz konjunktúrájában bántó kontraszt­ként hat. Miért van arra szükség, hogy ne­m is az északkeleti francia határon, tehát az „örök ellenség" oldalán, hanem a Rhone ál­dott völgyében, a Svájc és Olaszország felé vezető utak kulcsában, Lyon­ban, kedden este egyszerre csak riadót fújjanak? A bé­kés polgárok az adott jelre kétségbeesett igyekezettel rohannak a pincékbe, a men­tők, tűzoltók ő­rült szirénadugással száguld­­ják be a város uccáit, a levegőben a repülő­gépek zaja berreg, az esti bíboros horizontot füstfelhő bo­rítja be. Mi történt itt? A város lakosságát trenírozzák, hogyan kednie egy keleti irányból érkező kell visel­repülő­támadás ecsetén. Miért van erre szükség, kérdi önmagától az elkedvetlenedett békebarát s rosszkedvű­en fordítja napilapját más oldalra, hát­ha ott valami kedvesebb olvasmányt talál. És íme, az angol alsóház keddi vitáján akad meg a szeme. Sir Sennell Rudd konzervatív képvi­selő emelkedik szólásra s figyelmezteti a kormányt az Európa keletén fenyegető há­borús­­ veszedelemre. A szovjet külkereske­delmének nyereségét háborús anyag beszer­zésére fordítja s míg Litvinov bemutatkozó sajtóinterjújában a szovjet törhetetlen béke­akaratát hangoztatja, addig a valóságban már készen állanak a keleti nagyhatalom óriási káderei, amelyeket már jól kiképzett női ezredek­kel is kitöltenek. Dalton külügyi államtitkár válaszában nem az optimistákat igazolja, hanem őszintén bevallja, hogy bi­zony senki sem tagadhatja a keleteurópai háborús veszedelmet, aki komolyan tanul­mányozza a külpolitikai kérdéseket s ez a veszedelem úgy Európa keleti részén, mint Európa egyéb területein i­s a jövőben nagy zavarokat fog kiváltani. Ezért az angol kor­mány elhatározta, hogy úgy a népszövetségi és Kel­logg-paktumot, mint a hágai egyez­ményt s a londoni tengeri leszerelési meg­egyezést aláírja, hogy így jó példával járjon elöl s ezeket a szerződéseket a béke pillé­reivé tegye. A pesszimistáknak szájában keserű iz sza­­lad össze ezeknek a r­emédium­oknak fel­sorolására. Ha Európában bajok vannak, akkor ezek az eszmei megegyezések csak papirosigazságok, rózsavíz ez mind, amely­nek illata illúziót kelt, de nem gyógyít és nem fertőtlenít. Talán másképpen kellene megkeresni a bajok orvoslásának módját s nem elégedni meg azzal, hogy rózsavízzel locsolják meg a gyulladt s gennyesedő test­részeket? És inne, Franciaországban, ahol az ideges­ség a legnagyobb, mert a legjobban érzik a háborús kockázat eshetőségének veszélyeit, most egyes sajtóorgánumokban olyan han­gok hallatszanak, amelyek egészen szokatla­nok a középeu­rópai fülnek. Hi­szen Francia­­ország volt idáig a fellegvára azoknak a tö­rekvéseknek, amelyek az új Európa jelenle­gi állapotának petrifikálására irányu­lnak. És most a Matinben a nagytekintélyű Sauer­­wein, még inkább a Volontében Dausat egé­szen új bangókat üt meg. Különösen érdekes a Volonté cikke, amely a francia-német blokk kedvéért hajlandó feláldozni a keleti szövetséges, Lengyelország érdekeit s őszin­tén beismeri, hogy Németország keleti hatá­ A kínai kommunisták Hankou falai előtt állanak A nankingi kormánycsapatok rendezetlen futásban mene­külnek — Japán beavatkozik — Csangsa lángokban áll London, július 31. A Sh­anghaiból érkező legfrissebb jelentések szerint Csangsa városa teljesen lángokban áll. Egy amerikai és olasz ágyúnaszád útiban van Csangsáiba, hogy azt a négy európai misszionárust, akik a városban maradtak s akiknek élete miatt aggódnak, kiszabadítsa. London, július 31. A Daily Telegraph pe­kingi jelentése szerint a kommunista ban­dák teljesen kifosztották Csangsa városát. A kommunista csapatok Csumao tábornok pa­rancsnoksága alatt állanak, aki Németor­szágban végezte tanulmányait és akit a kí­­nai sajtó azzal gyanúsít, hogy Moszkva pa­rancsait követi. A nemzeti kormány seregé­nek tábornokai azon fáradoznak, hogy vis­­­szavonulóban lévő ezredeiket újra harc­­képes állapotba helyezzék. Japán forrásból származó jelentések arról számolnak be, hogy a Nanking-kormány ál­tal a nemzeti csapatoknak nyújtott támoga­tás igen csekély. A kormány nem teljesíti a hadseregnek a muníció és repülőgép után­pótlására irányuló kívánságait. Középső Kínában teljes anarchia uralko­dik és a terrorizmus 1912 óta olyan bor­zasztó formákban nem ütötte fel a fejét, mint most Pen­ping, július 31. A kommunisták teg­nap megtámadták a Pálos nevű amerikai ágyúnaszádot, amely az amerikai állam­polgárok védelmére horgonyoz Csangsa alatt. A kommunista támadók öt amerikai matrózt megsebesítettek, magaik azonban ötven ha­lottat és sok súlyos sebesültet vesztettek. Peking, július 31. A radikális felkelők, akik Csangsa városát meghódították, egé­szen Kiangsi tartomány határáig nyomul­tak elő és Lányan­g körzetében nyolcvan várost és falut megszálltak. Előnyomulásuk alig talált ellenállásra. Út­jukat mindenféle borzalmas cselekedet kí­séri. Rettenetes kínzások között az emberek százait öldösik le. Ezrek szenvednek bántal­mazásuk alatt. Mégis úgy hiszik, hogy a ve­szélyeztetett vidéken lakó európaiaknak si­került sértetlenül megmenekülniök. A két amerikainak, Cammer­onnak és Linglenek sorsa, akik Csangsában a felkelőik kezébe estek, ismeretlen. A felkelők parancsnoka a várostól a két amerikai szabadon bocsátásáért egymilliónyi váltságdí­jat követelt. Északnyugati Hunan városaiból az embe­rek tömegével menekülnek, mert úgy hi­szik, hogy a kommunista csapatok most északra fordulnak és Hankau irányában ha­ladnak előre. Shanghai, július 31. Most már komolyan lehet aggódni amiatt, hogy Hankau városa is a kommunisták kezébe esik. A kommunisták a hankau-pekingi vonalon nyomulnak előre. A nemzeti kor­mány három ezrede megadta magát. A kommunisták megszállották a Hankautól északra vezető vasútvonalat a várostól 65 kilométernyi távolságban és bevették Liaokang városát is, amely Hanikautól északi irányban 32 kilométernyire fekszik. Tokió, július 31. A kínai kommunista fel­kelés a japán kormányt nagy aggodalommal tölti el. A csangsai események, amennyiben a kommunisták a japán konzulátust is fel­égették és értékes japán vagyont pusztítot­tak el, alkalmat adnak a japán kormánynak meg­torló intézkedések alkalmazására. A kormány több ágyúnaszádot rendelt Han­­kauba, mert valószínű, hogy a kommunis­ták legközelebbi támadása Hankau elleni irányul, ebben a városban pedig nagy szám­ban élnek a japánok és a hankaui helyőrség nem olyan erős, hogy a várost eredménye­sen meg­védelmezhesse.

Next