Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-01 / 26. (2543.) szám
MM SZÁMUM ! KÉPES HÉTÜl M t. U áES-ajsSE; » évf. 26. (2543) szim • Vasárnap ’ 1931 1 Előfizetői ars évente 300, félévre 150, negyed- ArA-rand Szerkesztőség; Prága 11. Panské alice 12. évre 76, havonta 26 Kfc; külföldre; évente 450, ^ SZlOVenSZKOl eS rlSZlTlSZKOl ellenZeKi partok n. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta M Kt politikai napilapja tetelős szerkesztő" Pr**u Pa"*k4 5 X ‘U emelet fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több főszerkesztő, írt teielőS szerkesztő. Telefon: 34184. Egyed száma ára 1.20 Ké, vasárnap 2.-KtSZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA SÜRGÖNYEIM HIR L fi P. PRftHfl építsük a kisebbségi MAGYAR KULTÚRÁT Irta: DZUBÁNYI LÁSZLÓ Kisebbségi sorsunkban mondhatatlan sót a tennivaló. Ásandó védekező harcunk közepett kell kiépítenünk a nemzeti élet új kereteit és egészséges szerveit, azon köziben pedig birkóznunk kell a magal, amelyek sohasem voltak létproblémáiolyan súlyosak, mint a mai időnkben. A kisebbségi nemzeti élet feladatai három ágúak. Az első és leglényegesebb a magyarság politikai kádereinek megszervezése és megszilárdítása, hogy általuk a nemzet e alkalmasasá váljék a szervezett védekezésre , Így a megmaradásra. A nemzeti munkának az azetappeja már lezárult: a magyar tömegek — mindennegvásárló kísérlet dacára — elmozdíthatatlanul sorakoznak föl politikai kádereinkben. A Szlovénszkét és benne természetszerűség a magyariangot leginkább sújtó centralista politika, a hászipatritás és a napi szegényedés a gazdasági kérdéseket állítja ma politikai tevékenységünk tengelyeibe. Nem is vitatható dolog, hogy e vonalon, egy kisebbség számára a legkevésbé van megadva az ináciatúra lehetősége, a munkánknak javarészt arra kell szorítkoznia, hogy felébressze az uralkodó szlovák nemzet lelkiismeretéért, elősegítse az egyetlen remedium, az öntudatos és erőteljes szlovenszkói politika megszületését, amely egyedül vethet gátat a montántúli expanziónak. Jó lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy mi elsőkként jelentkeztünk a kenyértfronton, mert ahogyan, tudjuk, hogy a magyar kenyeret külön megvédeni nem lehetünk képesek, éppen úgy a becsületes meggyőzés minden eszközeivel segítettük szlovák testvéreinket annak felismerésében, hogy a szlovák kenyeret sem lehet külön és elszigetelten megmenteni Természetes dolog az is, hogy felelős törvényhozóink nem odázhatják el azoknak a tennivalóknak az elvégzését a reménybeli összefogás megvalósításáig, amelyek a nemzeti munka vonalába esnek. Ide tartozik a nép agrárnevelése, nemkülönben sérelmeink föltárása és sokezer közbelépés az orvoslásra, f is ide tartozik az önsegély politikája, mint az egyetlen lehetséges és maximális pozitív munka, amivel egy kisebbség a maga gazdaságai védelmét és fennmaradását szolgálhatja. Ismerjük a koncepciót, mely az önsegélyt kisebbségi életünk komoly gazdasági tényezőjévé akarja kiépíteni, de hogy erről részletesen szóljunk, annak még nincs itt az ideje. Harmadik a sorban a nemzeti kulturmunka. Harmadik, mert kulturális alkotó munkára csak az a nemzet lehet képes, amelynek megvan a kenyere és biztosító itt a léte. Viszont azonban, a fizikai létezés csak akkor emelkedik a nemzeti élet rangjára, hogyha a kultúra építi ki benne a lelket. És ha a kenyérgondok e pillanatban el is halványítják talán kulturális életünk problémáit, kétségtelen, hogy ezek a problémák a legsúlyosabbak és a legsziszifuszibb munkát kívánják. Egyszerűen azért, mert a magyar művelt fajta és nem hajlandó kisebbségi sorsiban sem feladni azt a pozíciót, amit nagy elődök és nagy nemzetek alkotó munkája vívott ki számára a kulitur világban. Kultúránkat meg akarjuk tartani, sőt a természet és az elhivatottság jogán emelni kívánjuk. Mi kötelességeinket ismerő lojális álllampolgárok vagyunk, de a mai határok nem jelenthetik számunkra a kultúra romai falát , ragaszkodunk a magyar szellemi műveltség egyetemes egységeihez, amelyen belül ránk is érpítő hivatás vár, úgy a kultúrateremtés, mint a kultúraterjesztés terén. Sőt fokozottan vár, mert hitünk szerint a kisebbségi sorsba hullott magyarság megpróbáltatásainak és elengedéseinek uj színeket, másfajta szellemiséget és új nagy értékeivel kell kiizzítaniok, hiszen jóformán ez az egyetlen tér, ahol sub spécié aeternitatis megbizonyithatjuk életrevalóságunkat, rangunkat és építő értékünket az emberi kultúrában. Aminthogy igaz az, hogy a múlt tradícióira nekünk van a legnagyobb szükségünk s nekünk kell hozzájuk a legszívósabban ragaszkodnunk, éppen úgy éreznünk kell azt az új elrendeltetést, amelyet számunkra a sors jelölt ki az erős magyar nemzeti szellem áldozatos szolgálata mellett a haladásnak — az első sorban való — előbbrevitelében. Hogy mennyi érték vár megmentésre, mennyi ugar feltörésre és mennyi rengeteg tennivaló elvégzésre, azon meggondolkodtathat az a levél, amelyet egy Becsbe szakadt szlovenszkói magyar küldött, nekem és amelyet én tovább ad ,és szólok azoknak a magyaroknak a lelkiismeretéhez, akik érzik a felelősséget a magyar kultúra sorsáért. Kisebbségi magyar vagyok, a Kárpátok aljáról. Sorsom, a megélhetés, család gondja — ez idő szerint — külföldre hozott ugyan, de nem szakadtam el kisebbségi véreimtől. S nemcsak megpróbáltatásaikban, távolbaszakadt rokonként vissza-visszatérő örömeikben osztozom együtt rezdülő lélekkel, hanem az együvétartozás e tudata él a kötelességérzetben is. Benső lelki szükségből óhajtom s keresem az útját, mint róhatnám le az adott körülmények közt is képességeimhez mérten köteles adómat Golgotajáró fajtám maroknyiságával szemben. Hajlamaim a tudomány — történet — tanulmányára vittek. E téren szeretném kivenni részemet kisebbségi sorsom szabta kötelességem teljesítéséből is: szerény téglahordással maroknyi voltunk tudományos kultúrájának fölépítésében. A terv, a vágyakozás nem új keletű, de hogy Sándor jugoszláv király látogatása alatt bomba robbant a horvát fővárosban A király személyes bátorsága — Gyalogséta az izgatott városban - Ovációk Zágráb, január 31. Sándor jugoszláv király néhány nappal ezelőtt Horvátország fővárosába érkezett, hogy személyes jelenlétével és látogatásának ünnepélyes végével lecsillapítsa a belgrádi centralizmus elleni hangulatot. A királyi lájtogatás mindeddig jól sikerült , úgy volt, hogy Sándor ma visszautazik a fővárosba. A király kívánságára most a látogatást meghosszabbították, mert mint Sándor király kifejezte „egyelőre nem érte elfi célját“. A király e nyilatkozatával arra a kellemetlen és könnyen katasztrofálissá válható incidensre célzott, amely a tegnapról mára virradó éjjel történt a városban. A „Fiatal Jugoszlávia" című ifjúsági szervezet házában bomba robbant föl, amely ugyan nem okozott kárt, de haódman király ellen. A Fiatal Jugoszlávia szervezetét annak idején Rádics István a horvát parasztipárt vezére alakította. A robbanás híre a lakosság között óriási izgalmat keltett s az izgalom mindaddig tartott, amig a király ma délelőtt elhatározta, hogy személyes bátorságával példát ad és lecsillapítja a nyugtalanságot. Délelőtt tizenegy órakor Sándor király egyedül, minden kíséret nélkül elhagyta a bán palotáját, amelyben megszállott s átment az átellenben lévő templomba, ahol hosszabb ideig imádkozott. Majd végigsétált a belváros uccáin, a városi vásárcsarnokig, ahol csakhamar lelkes tömeg vette körül. A király sok kereskedővel és vásárlóval szóba elegyedett, fajd negyedórás beszélgetés után nyílt autóra szállott és a Fiatal Jugoszlávia szervezet székházához hajtatott, ahol ugyancsak egyedül megszemlélte az éjszakai robbanás pusztításait. Amint a járókelők az egyedül sétáló királyt megismerték, majd később az autóban észrevették, mindenütt lelkes ovációban részesítették. A személyes bátorságot mindenekfölé becsülő lárvátokban mély benyomást keltett, hogy Sándor király az éjszakai merénylet ellenére a puskaporos hangulatban teljesen egyedül, egyszerű polgáremberként végigsétált a városon, barátságosan fogadta nép üdvözüléseit és több egyszerű emberrel a kedélyesen elbeszélgetett. tava feltűnően nagy sikert aratott a kamarában Ötvennégy szavazatnyi többség — Ügyes kormánynyilatkozat „Franciaország békét akar“ Pária, január 31. Laval kabinetje tegnap mutatkozott be a párisi kamarában. Ez volt a nyolcadik kormány, amely az 1923-as választások óta kormánynyilatkozatot tesz , eleve megállapítható, hogy a nyolc kormánynyilatkozat között alig volt lényegesebb különbség. Laval most is higgadt, minden szélsőségtől mentes és a politika veszedelmes zátonyai között ügyesen lavírozó kormánynyilatkozatot olvasott föl, amellyel nagy sikere volt. A kamara 312 szavazattal 258 szavazattal szemben bizalmat szavazott az új kormánynak. A kormánytöbbség hívei sem gondolták, hogy Laval ily jelentős többséggel kezdi meg működését , a legnagyobb optimisták is legfeljebb negyven szavazattöbbségre számítottak. A kormánynyilatkozat annak megállapításával kezdi, hogy lehetetlen volt a köztársasági koncentráció kormányát megvalósítani, ámbár a dezignált miniszterelniók, a parlament és a nép nagy része ezt látták volna a legszívesebben. Ilyen körülmények között a kormány kénytelen minimális programmal megelégedni és remél, hogy valamennyi igazi köztársasági képviselő azonosítja magát a kormány tiszta szándékaival. Franciaország békét akar. Tíz évi konstans külpolitikája, a nemzet béke akaratának legpregnánsabb kifejezése. Az uj kormány is a bevált módszerrel és türelemmel fogja folytatni a válságbéke megszervezésére irányuló munkát. Remél, hogy ebben valamennyien támogatni fogják. Ugyanakkor a kormány folytatni fogja a népek kibékítésének munkáját, de gondoskodni fog az ország biztonságáról és a szövetséges államokhoz fűzött barátság megőrzéséről. Meggyőződése szerint Franciaország hamarosan erkölcsi garanciákat fog kapni biztonságára. A többi nemzettel együtt a népszövetségi paktum 8. cikkelye értelmében az új francia kormány is a fegyverkezések helyes és racionális csökkentése mellett foglal állást, de nem adja föl a hathatós védelem lehetőségének politikáját. A kormány nyilatkozatot a jobboldalon tüntető helyesléssel fogadták,míg a középpártok tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. A baloldaliak állandó ironikus közbelszólásokkal zavarták Lávait. Több szónok támadására Lávai kijelentette, hogy sem jobboldali, sem harci kabinetjét nem akar alakítani. Becsületes koncentrációt kívánt, de egyes pártok lehetetlenné tették terveit. Fraciaországnak azonban szüksége van kormányra , így kénytelen volt a miniszteri listát mai formájában összeállítani, de eltökélt szándéka, hogy a jövőben is a kibékülés szellemében fog működni. A vita végén Franklin Bouillon újból megtámadta Briand szerinte veszedelmes külpolitikáját. Az immár tradícióvá vált támadásban hangsúlyozta, hogy a németországi helyzet rendkívül veszedelmes és a birodalom a polgárháború küszöbén áll. A német szociáldemokraták a Vorwärts főszerkesztőjét Parisba küldték, hogy megnyerje a francia szocialistákat. A lengyel határ mentén állítólag 400.000 Hitler-gárdista készen áll arra, hogy bármely pillanatban betörjön Lengyelországba, vagy Berlin ellen vonuljon. A kommentárok Páris, január 31. A lapok kommentáraikban kivétel nélkül megállapítják, hogy Laval ég a kamara első érintkezésbe lépése nagy sikert jelentett a kormány számára. A Matív szerint az optimisták sem remélték, hogy az új kabinet ily döntő győzelmet arat Laval tegnap megmutatta, hogy az első osztályú politikus összes kiválóságával rendelkezik. A Petit Parisien szerint húsz olyan képviselő, akit az ellenzék a magáénak vélt, tegnap a kormányra szavazott. WST N © fogadja © I a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül “W