Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)

1931-11-01 / 249. (2766.) szám

MM SZÁMIJUK A KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL Ára 2 korona, ________________________________ 249 (2766) szám v Vasárnap » 1931 november 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kft; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám­ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—K £. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja FELELr>s szerkesztő FORGÁCH GÉZA FŐSZERKESZTŐ CZURÁNYI LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága 11, Panská ulice 12, II. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 1L, Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA MANIFESZTOMANIA Irta: CZURÁNYI LÁSZLÓ Ha az lenne a magyar jövő arca, ami a po­zsonyi Sarló rabló-apotheózisából a humánum és a tudományosság különös rángásaival ránk­vigyorog, el kellene csüggednünk, talán két­ségbe is esnünk. Mert Pozsonyban az történt, hogy a Sarló főiskolás szervezete vitagyűlést hívott össze, amelyen a Budapesten statarialiter kivégzett 21 éves bankrabló, Ondi Sándor dolgát „jogi, szociológiai, pedagógiai, lélektani és történel­mi szempontból" vitatták meg, már amennyi­re megvitathatónak lehet nevezni olyan prog­ramot, amely bevégzett tényként közli a me­morandum megszövegezését az Emberi Jogok Ligájához és a „tiszteletadást a halottnak." Meg is történt mind a kettő: megszületett a memorandum és tisztelet adatott a rablónak. A Sarló ezzel az aktussal reményteljes fej­lődés­ének ívét, amely a tiszteletreméltó kez­detekből elbukdácsolt egészen Moszkva vö­rös sarlójáig, alábuktatta a társadalmi és er­kölcsi anarchiába. Botor dolog lenne a fiatalságtól a maga nagy keresésében és ideálszomjazásában túlzott mérsékletet várnunk, vagy éppen azt, hogy megállásba torpanva végső célul elfogadja és megkövesítse az öregek programját és törek­véseit. Mi igenis nyíltan hangoztattuk, hogy az ifjúságnak a maga új szempontjaival és ho­rizontjával pluszt kell hoznia a kisebbségi élet perspektívájába s amikor a tradíciókból vállalja azt, ami tisztaság és megtermékenyí­tő lehetőség, ugyanakkor az öregek kötelessé­ge, hogy koncessziókat tegyenek az ifjúság korszerű, haladó törekvéseinek. Mert csakis így lehet becsületes és egészséges pallóval át­hidalni a múlt és jövő között kétségtelenül meglévő és az idő mai változásaiban természe­tes szakadékot.­­­zi Ezt a becsületes hitünket átérzi és tükrö­a magyar jövő egészséges arca. Hogy nem osztja ennek az arcnak elenyészően ki­sebbik fele, amit korai fertőzéssel elborí­tott a Rod­aluif, az sajnálatos dolog, de nem szerencsétlenség. Nekünk az olyan fiatalsággal, amely a maga zavarodott lázas keresésében önmagát veszíti el és kisebbségi hivatását veszíti el, nem lehet semmi dolgunk és azt a jövő épí­tő munkájából kikapcsolni kényszerülünk. Az olyan ifjúság, szerencsénkre, csak cso­port, amely a kisebbségi élet ezernyi pro­blémájának fojtogatása közben azt tartja korszerű hivatásának, hogy a szomszédból hajánál fogva zászlónak átráncigálja egy szerencsétlen akasztott ember tetemét, az nem is lehet hivatott épitő munkára, mert perverzus gátlásai vannak s még hozzá ezek a „gátlások" annak a gyanúnak is tápot ad­nak, hogy nem egészen haszontörekvések nélkül valók Moszkvával és egy másik vá­rossal szemben. Úgy látszik, ezeknél a fiataloknál az em­beriesség is póz, mert az emberiesség eb­­ben az esetiben az­t követelte volna meg, hogy hagyják békén nyugodni a halottat. A tudományosság is tartalom nélküli ciim, mert hiszen ennek a fiatal bankrablónak az ese­tében egy olyan egyenletet akartak megol­dani, amelynek legfőbb komponensét, a bia­­torbágyi szörnyűséget egyszerűen, de tuda­tosan figyelmen kívül hagyták. A statárium mulyoe biztonságvédelmi fegyver, de indo­kolt akkor, amikor egy, az egész művelt vi­lágot megrázkódtató s még földerítetten grandiózus gaztett kényszeríti életre. És ve­lejárója minden statáriumnak, hogy kis bű­nösöket is eltaposnak a kerekei. Ebbe bele­­ kell törődni, mert ez kiküszöböl­hetetlen és kényszerű kísér­őjelen­ség. Ennek fogadta is el az egész európai közvélemény, amely ne­hezen ocsúdott föl a pokolgépes vonatkata­sztrófa hatása alól, csak éppen egy csoport — magyar fiatalember emelt „vétót" s öl­tött talárt, hogy ítéljen az ország fölött, amelyben már régen megtagadta a hajdan­volt édesanyát. A talár kívül vörös, belül zöld. Az egész művelet, pedig, aminek köz­pontijába meg nem érdemelt módon ezt a szerencsétlen holttestet állították s vele egy késői, zavarosan tudományos mezbe öl­töztetett naiblóromantikát támasztottak föl, távol áll minden humanizmustól és minden tudományosságtól: ez egyszerűen az a kó­ros manifesztománia, aminek a Sarló már nem egyszer s igy azzal a bizonyos buda­pesti hírhedt márciusi koszorúval is tanuje­­lét adta. Csakhogy azóta a baj már króni­kusáé vAlt s az akkor pajkos kézzel össze­­tűzdelt sok színiből már egyetlen szín ma­radt Ez a manifesztománia valamiképpen em­lékeztet B. G. Shaw-ra, a­ki különös elősze­retettel mond és tesz elképesztő, bizarr dol­gokat, hogy a polgárok a fejüket csóválják, de közben róla beszéljenek. Igaz, a nagy im már műveit életében néhány nagy dolgot, amiért ezt az aggkori gyöngéjét meg lehet­­ néki bocsátani. De a Sarló néhány jókora hűhón kivül még alig tett valamit s azt a keveset is gyorsan igyekezett diszkredi­tál­ni és máris hasonló aggkori gyöngédségeket mutat. Aggasztó tünet, de mindenesetre ért­hető az olyan siető fiataloknál, akik rövid pár esztendő alatt a kongregáció ájtatossá­­gából az ideológiák, helyesebben a frazeoló­giák különböző csuszkáin át belebukfenesz­tek Moszkva, sőt az anarchia karjaiba. A ni­hilizmus már csak egy lépés. Ha ezeket az ön­maguktól megkótyagoso­­dott fiatalokat valóban az emberszeretet fűtené s a világmegváltás ködös céljai kö­zött átéreznék azt a hivatást, amit a szülő­föld és a kisebbségi társadalmi helyzet adottságai szociológiai determinációképpen rónának rájuk, akkor az emberszeretet ese­téiben szakajtószámra hozhatnák a­ k­ét t­é­mái­kat a vörös orosz paradicsomiból, ahol ezer és tízezer intellek­tálés pusztult el, ó, nem rablásért, de azért, mert a lélek legelemibb szabadságjogaihoz merészelt ragaszkodni. De ők Oroszországba csak „tanulni" akar­nak menni. A másik esetben pedig megke­resnék Kis Pétert, ak­i saját kezűleg akasz­totta föl magát, mert nem tudott végére jut­ni állampolgársági kálváriájának és Nagy Jánost, aki hasonló, vagy roka^*>k okból egész családjára megeresztette a­ vízcsapot. Mennyi tragikus sors, mennyi kisebbségi proletártragédia! Ezeket számbavenni, ez lenne az igazi kisebbségi szociográfia. De a Sarlós-fiataluraknak, úgy látszik, csak az odaáti bankrabló kötele fáj. Mi az olyan ifjúsági munkának, amely bárminő ideológiai kendőzéssel, kétségtelen bűnösök po­sztíhumusz-védelmét és bűntet­teiknek motívumaikban való félmaga sziklá­sát és földicsérését tartja kihangsúlyozandó napi programjának, nem adózhatunk tiszte­lettel és nem tulajdoní­thatunk neki társa­­dalomépítő erőt. Nekünk nem ideológiai ingoványokon ámolygó, hanem az élet súlyos feladataira fölkészült, célját tudó fiatalságra van szük­ségünk. Építő új magyarságra, amely sor­sát egynek érzi a kisebbségi nemzettel , benne a legfelsőbb rendű öncélt látja. És amikor az egyed a maga boldogulását kere­si­, ezt a nemzet emelkedésével összhangban igyekszik elérni és sohasem annak kárára, annak dezorganizálásával vagy éppen kimé­­ráknak való áldozatuldobásával. A nemzet léte épitő munkát vár és nem azt, hogy őt használják föl holmi szovjet amatörök építő­anyagnak. Bennünk mindig volt megértés és türelem a fiatalság iránt, de ezt a megértést és tü­relmet túlontúl próbára tették. De már túl­csordult a kehely. It­t csak becsületes sors- és munkaválla­lással lehet manifesztálni. Aki szófia-mani­­fesztumokkal manifesztál, az beteg. Az el fog sodródni, arra a kisebbségi élet keretei­ből kivetetten a legszomorubb rabszolga­sors, a gyökértelen agitátor eunuch sorsa vár. Mániákusok előre, föl a vörös fellegekbe, ti egészségesek pedig — és hál’ Istennek tiétek a lehengerelő többség — m­igátokban és népetekben bízón vessétek meg lábato­kat a honi rög valóságán, haladjatok bátran előre,­­de s­oh sem tévesztve szem elől a leg­főbb célt: a realitásokra épített kisebbségi idealizmust. IMF* Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül 1G Csehszlovákia is csatlakozott a fegyverkezési szünet ünnepi évéhez Az utakban csatlakozok között van Olaszország és Belgium is Amerika fenntartásokkal él Prága, október 31. A csehszlovák kor­mány egy október 27-én kelt jegyzékében közölte a népszövetség titkári hivatalával, hogy a csehszlovák kormány elfogadja fegyverkezési szünet évének bevezetését, a amit a népszövetség szeptember 29-iki ha­tározata indítványoz. Washington, október 31. Most hozták nyil­vánosságra azt a jegyzéket, amelyet az Egye­sült Államok intéztek a népszövetséghez a fegyverkezés évére vonatkozólag. Az állami kormányzat hangsúlyozza, hogy a javaslat el­fogadásával az amerikai hadi erők jelenlegi állományá­nak fenntartását biztosították. A népszövetséghez intézett jegyzék, amelyet a hadügyi és tengerészeti minisztérium jóvá­hagyott, kötelezi az egyes államokat, hogy a fennálló haderőket 1932. november elseje előtt semmiféle módon nem erősíti, feltéve természetesen, hogy a többi kormányok is hasonló ígéretet tesznek. Stimson államtitkár véleménye szerint a javaslat elfogadása az Egyesült Államok helyzetét az elkövetkező leszerelési konfe­rencián nem fogja érinteni. Az amerikai jegyzék hangsúlyozza továbbá azt is, hogy az Egyesült Ál­lamok kifejezetten fenntartja a jogot a már megkezdett pottaépítések be­fejezésére. Azokat a megbízásokat is, amelyeket a kor­mány már kiadott, amelyeknek munkálatait azonban még nem kezdték meg, nem érinti a fegyverkezési szünet elfogadása. Genfet ab­ban az irányban is tájékoztatták, hogy az Egyesült Államok fenntartja azt a jogot is, hogy mindazokat a fegyvereket, amelyek el­használódtak, modern, illetve új fegyverekkel helyettesíti. Az amerikai fenntartások azt jelentik, hogy az Egyesült Államok a fegyverkezési szünet éve alatt meg fogja építeni hét 10.000—10.000 tonnás cirkálóját, amelyek nyolc hüvelykes lövegekkel lesznek felszerelve, továbbá a há­rom U-hajót, egy repülőgép-anyahaj­ót és öt torpedó rombolónaszádot. Róma, október 31. Az Agenzia Stefani je­lentése szerint az olasz kormány közölte a népszövetség titkári hivatalával, hogy Olaszország elfo­gadja a fegyverkezési szünet eszte­ndejé­­mek javaslatát és kötelezi magát arra, hogy ezt a határoza­tot egyévi időtartamra vonatkozólag respek­tálni fogja, feltéve persze, hogy a többi álla­mok ennek a határozatnak az elfogadását hasonló formában bejelentik. Brüsszel, október 31. Hymans hivatalosan közölte a népszövetség titkári hivatalával, hogy Belgium elfogadja a fegyverkezési szünet esztendejének tervét.

Next