Prágai Magyar Hirlap, 1931. december (10. évfolyam, 274-296 / 2791-2813. szám)

1931-12-01 / 274. (2791.) szám

ö X. évf. 274. (2791) szám « Kedd 3 1931 december 1 ^<5kMN­MiM> Előfizetés: ár: évente 300, félévre 150, negyed*­évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Kfc, fi képes mel­éklettel havonként 2.50 Kő-val több Egyes szám­ára 1.20 K­ £, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja feLELŐS SZERKESZTŐ CZVRÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága n„ Panská alice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 1L, Panská alice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HIRLfiP. PRflHfl A HAMIS JELSZAVAK VILÁGRENDJE lilát TARJÁN ÖDÖN II. Az elmúlt hónapok tapasztalatai bizonyít­ják, hogy a megingott bizalmat sem­miféle mes­terkélt módszerrel helyreállítani nem lehet. Az arany oda menekül, ahol a bizton­ság nagyobbnak látszik. Innen magyarázha­tó, hogy a világ első kereskedelmi hatal­masságának valutáját rövid néhány hét alatt megingatta a külföldi kölcsönök jó­részt a bizalom megszűnése folytán béké­vé t k­szett v­issza­v­o­n­ása. A németországi események rántották ma­gukkal az angol fontot. A külföldi hitelek megvonása kényszerí­tette a Német Birodal­mat arra, hogy egymásután vállaljon kezes­­­séget a Danaf­ Bank, a Dresdner Bank, az Allgemeine Deutsche Creditanstalt, az I. F. Schröder, a Hallescher Bankverein és más pénzintézetekért. Ezek a kezességek több­­ milliárd összegre terjednek. Csak a Darm­­staedter Banknál a betétekért vállalt jótállás eléri az egy milliárdot Ezek a­­­ kö­elezettsé­­gek messze meghaladják a Hoover-morató­­rium által nyújtani szándékolt könnyítése­­ket. A birodalom nem győzi bankjeggyel és kincstári váltókkal operál, melyeket kény­telen a mindenkori kamattal felemelt össze­gekben meghosszabbítani. Ilyenformán az a helyzet, hogy a birodalom a magángazdaság megmentése érdekéiben támogatja a banko­kat és általuk az ipari érdekeltségeket. Vi­szont a bankok szükség esetén rendelkezé­sére állanak a birodalomnak. Hogy a valóságban milyen intenetek sze­rint cselekesznek az érdekelt hatalmak és hogy az együtt­mű­ködésnek mennyire alapja a közös érdekek felismerése, azt Baldwin­­nak, az angol konzervatívok vezérének és Laval francia miniszterel­nöknek nyilatkozataiból állapíthatjuk meg.legutóbbi Baldwin csak néhány nap előtt jelentette ki az angol alsóházban, hogy a francia állás­ponttól eltérően, a magánadósságoknak meg kell előznie a politik­ai kötelezettségek tel­jesít­ését. Anglia szempontjából ez természe­tes. Hiszen a font részben azért került lejtő­­re, mert a francák visszavonták a Citytől azokat a kölcsönöket, melyeket ez jó kamat­ra Németországban kihelyezett. Helyesen mutat rá Baldwin arra is, hogy ha a német magángazdaság elveszítené hi­telét, képtelen volna a további jóvátétel megfizetésére. Elismeri, hogy az egész vi­lágnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a pénzügyi bizalom Németországgal szemben helyreálljon. További fejtegetései során azonban őszin­tén bevallja, hogy a kezdeményezést nem várhatja a világ Angliától, mert bármily hi­hetetlenül hangozzék is, ezt egyes államok nem látnák szívesen. Nyilvánvaló, hogy Baldwin Franciaország­ra céloz, mellyel szemben Anglia az Angol Banknak nyújtott kör e­ önök és a még min­dig fennálló francia követelések elvonásá­nak lehetősége miatt függő helyzetbe került. Az az előzékenység amellyel Franciaor­szág és Amerika a baj­ba jutott Angliának rendelkezésére állt. Szi­ntén nem azokra az okokra vezethető vissza, amelyekkel a világ közvéle­ménye eme államok magatartását megol­d­ja. A nyitott hitelek csak fokozták Angliá­nak az Egyesült Áramokkal és Franciaor­szággal szembeni függőségét. Mindkettőnek­­ súlyos érdeke fűződött ahhoz, hogy a font­ árfolyama le ne morzsolódjék. Örömmel ad­ták tehát az angol banknak a kölcsönöket, hogy ezzel lehetővé tegyék az Angliában magánosoknál kihelyezett, kölcsöneik vissza­fizetését, amely magán­kölcsönök így állam­­kölcsönökké alakultak át. Nyilvánvaló tehát Baldwin nyilatkozatá­ból, hogy Anglia és Franciaország érdekei h­om­­­okegye­n­e­s­t ellenkező­k, Laval miniszterelnök. Amerikából vissza­térve szintén nyilatkozott azokról a politi­kai feltételekről, melyeknek teljesítésétől Franciaország a Német Birodalom megsegí­tését függővé tenné. Nem látja elérkezettnek az időt egy né­met kölcsön realizálására és inkább a gaz­dasági együtt­működ­és lehetőségeit tartja célravezetőnek. A német-francia gazdasági bizottság tanácskozásaiból rövid néhány nap alatt kiderült, hogy ezen a téren sem lehet különösebb eredményeket várni hogy ennek az együttműködésnek inkább a­­ francia gyarmatokban nyílnék tere. Ez a le­hetőség azonban aligha elégséges a­ német közgazdasági élet fellendítésére. Németországban teljesen tisztán látják a helyzetet és készítik elő a jövőt. Brüning kancellár egész külpolitikáját nem tekintik egyébnek, mint hídépítésnek, mely az át­menetet van hivatva előkészíteni a világ­gazdasági kapcsolatok fokozatos leépítésé­­hez. Németország kelet és délkelet felé ori­entálódik, mert nem talál a mai helyzetből egyéb kivezető utat. A világgazdaság fejlődése a külföldi tőkék visszavonásának a jegyében m­oz­og, amely folyamatot az árukivitel fokozásával is elő­mozdítják azok, akik tőkéiket otthon na­gyobb biztonságban látják. Viszont az áru­ban gazdag államokban halmozódnak a kész­letek. A kiegyenlítődés megszűnt. A tőke­szegény államok erőltetik a kivitelt és meg­szorítják a behozatalt. Az államok úgy ta­karékoskodnak, hogy minél kevesebbet vá­sárolnak a külföldről. 1031 augusztus végéig Francia­országban a behozatal 14 százalékkal, a kivitel 29 száza­lékkal csökkent. Az Egyesült Államokban ugyanezen idő alatt a behozatal 24 százalék­kal, a kivitel 45 százalékkal maradt az elő­ző évi eredmény mögött. Mialatt tehát Genfben nemzetközi szoli­daritásról és vámegyezményekről szónokol­nak, a világkereskedelem állandóm ös­­­szébb zsugorodik, a nemzetközi pénzforga­lom áruk alakjában csökken és az arany áramlik a tőkében gazdag országokba, Fran­ciaországba, Svájcba, Hollandiába. A tőke többé nem a jövedelmezőséget, hanem csupán a biztonságot keresi. Az adós Franciaország új parlamenttel akar résztvenni a lefegyverzési konferencián idő előtt feloszlatják a párisi kamarát? — A lefegyverzés elkészítése — Randin londonban Paris, november 30. A francia kormány ugyan megcáfolta a lefegyverzési konferencia elhalasztására tett indítványokról szóló híre­ket, de letagadhata­t­an, hogy párisi illetékes körök lázasan keresik az eszközöket „az ese­mények paradoxonénak kiküszöbölésére, mert lehetetlennek tartják, hogy a lefegyver­zés és a jóvátételek új szabályozásának ügyé­ben az óriási jelentőségű döntés néhány hét­tel a francia kamara feloszlatása előtt történ­jék meg. A helyzet ma ugyanis az, hogy a lefegyver­zési konferencia 1832. februárjában kezdődik, míg a francia kamarát a tavaszi hónapokban, azaz a konferencia befejezésének idejében feloszlatják. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a franciák a lefegyverzési konferen­cia elhalasztására törekszenek, vagy ha ez le­hetetlen, a kamara korai feloszlatásának esz­közéhez nyúlnak. Eredetileg azt gondolták, hogy a kamarát már most decemberben föl­­oszlatják, de ez a rendszer, amely Angliában, Németországban és más parlamenti államok­ban egyáltalán nem tartozik a ritkaságok kö­zé, Franciaországban az államcsíny erejével hatna, mert a harmadik köztársaságban egyet­len egyszer történt meg, hogy a kamarát idő előtt íelfoszt­atták. A Journal annak a hírnek lanszírozásával próbálkozik, hogy a kamara élettartamát csak néhány héttel rövidítik meg, s május helyett esetleg már márciusban meg­választják az új parlamentet. Leon Blum szocialista pártvezér a Popu­­llaire-ben ma lelkesen elfogadja ezt a javas­latot. Ha a választások tényleg a lefegyver­zési konferencia előtt zajlanak le, akkor a népszavazás erejével fognak hatni és eldön­tik, vájjon Franciaország a békét, vagy a há­borút kívánja. A választás eredménye meg­­változtathatj­i, vagy megerősítheti a lefegyver­zési konferencia francia tárgyalási program­ját. Ha a tárgyalások a mai francia memoran­dum alapján folynak le, akkor a konferencia kudarca máris biztos s egyedül a francia nép szavazásának és béke akaratának áll módjá­ba­n­, hogy állásfoglalásával a végzetes kö­vetkezményű kudarcot kikerülje. A jobboldali táborban ugyancsak sokan el­fogadják a Journal tervét. Viszont az Echo de Paris hevesen tiltakozik ellene és megálla­pítja, hogy merő öngyilkosság volna, ha a tá­vozó kamara éleztét m­egkurtítanák és a kép­viselők önmaguknak bizalmatlanságot szavaz­nának. Az objektív körök véleménye szerint a tavaszi francia választásokon okvetlenül bal­­felé tolódás következne be, ha a balpártok a lefegyverzés és a béke jelszavával indulnak a küzdelembe. A londoni kereskedelmi tárgyalások London, november 30. Flandin francia pénz­ügyminiszter a hét végét Angliában töltötte Buckinghamshire-ben, lord és lady Berry bir­tokán, ahol fácánokra vadászott. A hivatalos fel­entés ezt mondja, de a vasárnapról hétfőre virradó éjjel kiszivárgott hírek szerint a fran­cia pénzügyminiszter Sir John Simon angol külügyminiszterrel is találkozott, aki inkog­nitóban együtt vacsorázott a francia államfér­­fiuval a londoni Westend egyik előkelő szál­lodájának különtermében. Állítólag Neville Chamberlain, az árnyékkancelár, a konzerva­tív párt tulajdonképpeni bizalmi embere és MacDonald ellenőrzője, Runciman kereskede­lemügyi miniszter társaságában ugyancsak részt vett a megbeszéléseken. A tárgyalás anyagát a vámok, a jóvátételek és a font sta­bilizációjának problémája al­kották. A vámok tekintetében a franciák kívánsága ugyanaz, mint amit a többi érzékenyen sújtott állam, Németország, Hollandia és Belgium kíván. A legújabb hírek szerint a berlini kormány az új angol vámok miatt az elmúlt napokban demarsot intézett az angolt­ külügyminiszter­hez. Jugoszláv-bolgár feszültség a szófiai tüntetések miatt Erényet jugoszáv jegyzék - A szófiai jugoszláv kfivet Belgrádba utazott Szófia, november 30. A szófiai diákok napok óta tü­ntetnek Jugoszlávia ellen s a bulgáriai jugoszlávellenes mozgalom újabb veszedelmes feszültséget okozott Bulgária és Jugoszlávia között. A szófiai jugoszláv követség előtt tegnap óriási tüntetések vol­tak. Belgrádb­an nem elégszenek meg a szó­fiai belügyminiszter védekezésével és ener­gikus jegyzéket intéztek a bolgár külügy­miniszterhez, amelyben s­igorú vizsgálatot, a tettesek megbüntetését és elégtételt köve­telnek. Az incidens súlyosságára vall az is, hogy a szófiai jugoszláv követ tegnap Bel­grád­ba utazott. A bolgár min­szterelnök angorai utazása Szófia, november 30. A bolgár miniszter­­elnök néhány képviselő társaságában a kö­zeljövőben Angorába utazik, hogy visszaad­ja azt a látogatást­, amelyet Rushi­baj török külügyminiószter legutóbb Szófiáiban tett.

Next